Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 19. szám

Vasárnap, 1955. január 23. ± eSZAKMAGYARORSZÁG K KOVÁCSAI TAVASZI ELŐKÉSZÜLETEK A gesztelyi általános iskola VIII. osztálya tantermének egyik padjában ülök. Mintha egy érdekes, új filmet látnék, amely az úttörők életéről szól. Ez azon­ban nem kitalált történet, — maga az élet áll előttem. Hogy mi itt az érdekes, az új? A tanteremben több mint 20 ta­nuló van, a padló mégis olyan tiszta, mintha nem is iskolában, hanem lakásban lennénk. A tanu­lók cipője tiszta, pedig kint locs- pocs idő van. A táblán ez a felirat olvasható: „A nehézségektől nem szabad félni, hanem le kell győzni őket!“ Egy nyolcadikos kislány megy ön­ként a tábla elé, s Nevelős Béla pedagógus kérdéseire boncolgatni ikezdi a mondat szerkezetét. A töb­biek okos kis arccal figyelnek. Nem hallatszik egy szó, egy pisz- szenés sem, még kevésbé súgás. Ha valami hibát vesznek észre, ab­ban a pillanatban 8—10 kéz nyúlik fel a magasba, s már ki is igazít­ják, amit társuk helytelenül mon­dott. Nézem őket, s próbálok tisztába jönni gondolataimmal. Úgy érzem, mintha valamennyi a testvérem lenne. Van bennük valami külö­nös. valami új. A magabiztosság, a bátor, nyílt' tekintet az örökké ajkuk szélén vibráló vidám mo- ' soly, a komoly gondolkozás, fe­gyelmezett viselkedés. Feleleteik színvonalát összehasonlítom a há- bprú előttivel, amikor én jártam iskolába. Megegyezik az akkori pol­gári iskolák nyújtotta tudással.-De nem, inkább fölötte áll! p’gyik lány óra előtt néhány ^ perccel feláll. Szó nélkül az asztalhoz lép, kezébe veszi az ott hevérő csengőt, s halk léptekkel elhagyja a termet. Néhány másod­perc, s megszólal' az óra végét .jelző csengő. A tanuló csengetésé­re ér véget a tanítás a többi osz­tályban is. A szünetben nem rohannak ki a tanulók az udvarra. Várnak. Fiatal, nyugodt, magabiztos fel­lépésű pedagógus lép a terembe. Király Ján06 osztályfőnök. — Átadásra sorakozó! — cseng ' az egyik gyermek hangja. Négy nyolcadikos'áll egymás mellé a te­rem közepén; Kihúzott derékkal, frigyázz-állásban-néznek a pedagó- 1 gusra. — Osztályfőnök pajtásnak jelen­tem . ., — kezdi az egyik. * Utána a másik, majd a harmadik ’ osztagparancshók mondja el jelen­tését. Mindössze egy tanuló köve- ! tett el hibát: nem írta meg a meg­ígért faliújság cikket. Ö is ott áll ' az ‘átadásnál. Nem hajtja le fejét bűnbánóan, nem fintorgatja gú­nyosan szája szélét hanem olyan 1 nyílt tekintettel néz a pedagógusra, mintha azt mondaná: hibát kövel- r tem el, várom érte a jogos bün- ’ tetést. ! — Holnap reggelre megírsz egy faliuiságcikket arról, hogyan kell teljesíteni az ígéretet, — hangzik a pedagógus szava. ' Az egyik kislány az elhangzotta­kat szépen bejegyzi egy füzetbe. ' Vájjon mi ez? — kérdeztem ön­magámtól. A válasz önmagától kí­nálkozik: az iskolai önkormányzat megnyilvánulása. Az iskolai rend, a példás fegyelem, a jó tanulás titka az. hogy a tanulók a négy fel­ső osztályban önmaguk irányítják iskolai életüket. ■porditsuk vissza az idő kerekét . két évvel. r A pedagógus úgy ment az osz- ■ tályba, mintha a fogát húzták volna. Ömaga is késve kezdte az órát, s alig várta, hogy vége le­gyen. A tanulók rosszak, nevelet­lenek voltak. A gyerekek jobbra- balra forgolódtak. Ha felszólították őket, tessék-lássék módon felemel­kedtek, vagy inkább nekitámasz­kodtak a padnak. Szókincsük ke­vés volt. Egyik-másik alig vála­szolt valamit a pedagógus kérdé­sére. aztán száját gúnyosan elhúzva leült. Volt, aki még csak fel se akart állni, visszafeleselt. A peda­gógus tehetetlen volt. Ha megszidta, ..megsértődött“ s nem jött iskolá­ba egy hétig. Különben is csak az osztály fele jelent meg tanításra. Egy lakodalom esetén alig lehetett megtartani az osztályfoglalkozáso- kaf. Egy év alatt „csak" ötezer volt a hiányzók száma. — Mit lehet itt tenni? — kér­dezték egymástól a nevelők. — Tessék jól megverni! Én nem bánom, én se bírok vele! «— han­goztatták a szülők. — Nem lehet ma már verni, — tárta szét karját a pedagógus, s maga se tudta, ki a hibás, a fele­lős, hogy a gesztelyi iskolát megye- szerte úgy ismerik, mint a leg- rosszabbat: És Utókban, vagy nyila tan visszakívánta a pálcás neve­lési módszert. Az elmúlt iskolai évben ala­csony, gyorsbeszédű, kucsmás, rövid télikabátos pedagógus jött a faluba. Az iskola új igf-gatója, Nagy Mik­lós elvtárs. Erélyes kézzel kezdett a rendcsináláshoz. — Hiába erőlködik, úgy sem ér el eredményt! — hangoztatták a faluban. Hogy mennyit dolgozott, talpalt egy év alatt, hány szülőt keresett fel otthonában, hány érte­kezleten, tanácsülésen, taggyűlésen hívta fel a szülők figyelmét, hogy „váljék közüggyé a tanítás“, — arra csak ő tudna válaszolni. Jó se­gítőtársakra talált Horváth Imre, Juhász Pálné, Trizsi Pál, majd a későbben jövő Nevelős Béla, Ki­rály János, Rácz Júlia pedagógu­sokban. A z új tanévet már új szellem­** ben kezdték. Nagy Miklós elvtársnak sikerült elérnie, hogy a szülők jobban támogatják a neve­lést, a nevelők közelebb kerültek a tanulókhoz, s a tanulók a neve­lőkhöz. A pedagógusok a makaren- kói nevelési módszerek alkalma­zásával igyekeztek kialakítani a gyermekekben a kollektív felelős­ségérzetet, az iskolai önkormány­zatot. A kibontakozó szocialista nevelési módszer bevezetésében, alkalma­zásában Király János adott formát a tartalomnak. Nagy elvtárs őszinte lelkesedéssel fogadta fiatal kollé­gája javaslátait és támogatta al­kalmazásában. Király János az iskolai önkor­mányzat szerkezeti felépítésé érde­kében az osztály tanulóit oszta­gokra tagolta. Először a nyolcadik­ban kezdte, aztán mind a négy felső osztályban bevezette. Az egyik osztagfelelős például a terem, a másik az udvar rendjéért felelős és így tovább. Az osztagok parancsnokai minden váltásnál — 11 órakor — jelentik az általuk ta­pasztaltakat. Az osztagok munká­ját az ügyeletes parancsnok fogja össze, akit naponta váltanak. A parancsnok személye sérthetetlen. Mindenki köteles engedelmeskedni neki, hiszen egy személyben ő fe­lel az egész osztályért. TJa hibát is követne el, amíg parancsnok, még az osztályfőnök sem vonhatja felelősségre. Tgen érdekes, hogy a hibák el- követőit nem a nevelő, ha­nem az ügyeletes parancsnok, az osztagok vonják felelősségre. A VII. osztályban sok baj volt Kiss Imrével. Híres „bicskás“ és rossz tanuló volt. Nagy Miklós elv­társ döntése 'alapján elhangzott az ítéleti Kiss Imréhez senki nem szól az osztályban egy hétig. A gyermekek meg is tartották. Akár­mit kérdezett, akármit mondott, a többiek tüntetőén elfordultak. Ennél az esetnél azonban hiba csú­szott be. Megjelent az iskolában Kiss Imre két bátyja és meg akar­ta verni azokat a tanulókat, akik nem szólíak Imréhez. A büntetés ennek ellenére eredményesnek mu­tatkozott. Nemrégiben a VI. osztályban két tanuló kapott hasonló büntetést. Öra közben figyelmeztetés elle­nére is folyton beszélgettek, s el­vonták a tanítástól többi társuk figyelmét is. A felelősségrevonás szerdán történt, a büntetés: a hét végéig senki nem szól a két ta­nulóhoz. Mi történt? A két gyer­mek a hét végén majdnem sírva tett ígéretet, hogy soha többé nem fog beszélgetni óra közben. A VIII. osztály egyik osztagá- nak parancsnoka Gilányi Laci. Beszélgetés során elmondot­ta, hogy az osztályban egyre keve­sebb a gyengén felelők száma. Aki gyengén felel, attól megkérdezi az osztag a szünetben: adjon választ, mi az oka ennek? Ha valami elfo­gadható ok akadályozta a jó fel­készülésben akkor elmagyarázzák neki az anyagot, segítik, hogy kija­víthassa a rossz feleletet. Ha ha­nyagságból történt, figyelmeztetik: — Tanulj jobban, mert ha nem, akkor a közösséggel kerülsz szembe. A gyermekek felelés közben fel­állnak, kihúzzák magukat s a Pe­dagógus szemébe nézve válaszol­nak a feltett kérdésre. A többi fi­gyelemmel hallgat. Régebben ha egy tanuló egyesre felelt, gúnyo­san elhúzta a száját, vállát vono- gatta, mint akit nem érdekel a dolog. Ha ma valaki egyesre felel, azt nagyon bántja a szégyen. Nem egyszer előfordult már, hogy a kö­vetkező nap felkereste az illető pe­dagógust és azt kérte, hogy felel­tesse le, mert ő nem akarja elve­szíteni osztaga előtt a becsületét. Megkapó, hogy már több peda­gógus nem úgy beszél a tanulók­kal, mint tanár a tanítványával, hanem úgy, mint évben idősebb, tudásban fejlettebb ember a fiata­labb, kevesebb tudással rendelkező emberrel. És ez igen jó hatású a gyermekek öntudatának kialakí­tására. A gyermekek látják, hogy nevelői ük ad szavukra, bízik ben­nük, ők ragaszkodnak hozzá. Bu- lyovszky Katalin tanárjelölt, a he­tedikesek osztályfőnöke eleinte nem tudott beilleszkedni az iskola új rendjébe. Fölényesen beszélt a gyermekekkel, ok nélkül szidta őket, máskor felelősségrevonásnál elnevette magát. Bulyovszky el­vesztette a tanulók előtt tekinté­lyét, végül is lemondott az osztály vezetéséről. Sokat tanult belőle. Az osztasrendszer nem forgá- csolódik szét egy-egy osz­tályra. A négy felső osztály osz­tagparancsnokai hetenkint egys-er parancsnoki tanácsot tartanak, ahol megvitatják a legfontosabb teendőket. De nem a parancsnoki tanács a legfelsőbb szerv, hanem a közgyűlés. Abban az esetben, ha valamelyik tanuló súlyos hibát kö­vet el, akkor a közgyűlés dönt to­vábbi sorsáról. Az osztagrendszer bevezetése óta azonban még ilyen eset nem történt. Felvetődik a kérdés, hogyan egyeztethető ez össze az úttörő- mozgalommal? Az eddigi tapaszta­latok azt mutatják, hogy az osz­tagrendszer és az úttörőélet nem keresztezi, hanem kiegészíti egy­mást. Kivétel nélkül minden ta­nuló tagja valamelyik osztagnak, az úttörőcsapatnak viszont csak a legjobbak lehetnek tagjai. Az osz­tagrendszer tehát előkészít, nevel az úttörő életre. Néhány lelkes gesztelyi pedagó­gus munkálkodása — különösen Király Jánosé, Nevelős Béláé, Hor­váth Imréé — Nagy Miklós igazga tói irányításával — szép eredményt ért el. Ma már a két év előtti „rossz iskola” a közösségi szellem kialakításában, az újtipusú embe­rek nevelésében megyénkben az elsők között van, s úttörő munká jával példát mutat sok más iskola számára. CSORBA BARNA Az év minden napján kellemesen szórakozik, ha előfizet az OLCSÓ KÖNYVTÁR hetenkint megjelenő köteteire bármelyik ÁLLAMI KÖNYVESBOLTBAN vagy a 61031 számú csekkszámlára postán. • Február 5-ig fizesse be a negyedévi előfizetési dijat — visszamenőleg megkapja a sorozat ez évben megjelent köteteit. • Előfizetési ár: az első negyedévre 43 Ft. Kaffka Margit: Színek és évek. Móricz Zsigmomd: Úri muri, Gorkij: A mester. Nagy Lajos: A tanítvány, Leacock: Humoreszkek. Mikszáth: Uj Zrinyiász. Boccaccio: Novellák. Jókai Mór: Szegény gazda­gok. I—II. A. Tolsztoj: Ibikusz. Tersánszky J. Jenő: Legenda nyúlpaprikásról. Fast: Az utolsó határ. Verne Gyula: Dél csillaga A Sztálin-kolhoz (Csuvas ASZSZK, burnarszki kerület) fejlett, jő eredményeket elérő tarsasgaztlasag. A kolhoz három és félezer hektár­nyi földterületéből több mint kétezer hektárt gabonával vetnek be. Az állattenyésztő telepen több mint 1150 szarvasmarha, lő, juh cs sertés van. A Sztálin-kolhozt a gazdaság fejlesztésében elért nagy eredményekért, a magas termésátlagért Lenin-renddel tüntették ki. A Sztálin-kolhoz földjein a burnarszki gépállomás gépei dolgoznak, A gépállomásnak nagy traktor- és kombájnállománya van, számos más mezőgazdasági géppel rendelkezik. A képen: Tajszija Borodavkina traklorvezetőnő_traktort javít a bur­narszki gépállomás egyik műhelyében. Jutalommusor a Déryné Színházban A Miskolc I. kerületi pártvégre­hajtóbizottság az 1954. évi tervtel- jesítésben, a kongresszusi verseny­ben élenjáró üzemek dolgozói tisz­teletére ma, január 23-án, vasár­nap délelőtt fél 11 órakor jutalom­műsort rendez a Dérypé Színház­ban. A műsor igen,' érdekesnek ígérkezik. Ezen a délelőttön mu­tatkozik be Miskolc közönségének Jánosi József vezetésével a postás esztrád-zenekar. „Vidám utazás’8 címmel ízelítőt ad a világ külön­böző népeinek legszebb tánc- és szerelmi dalaiból. Konferál Völgyi Béla; Közreműködik Kaffari bű­vész. Nagy sikerrel mutatta be a miskolci színház Katájev Bolondos vasárnap című bohózatát A miskolci Déryné Színház ha­zánkban elsőnek mutatta be pénte­ken este Valentin Katájev szovjet író „Bolondos vasárnap“ című bohó­zatát, amelynek mulatságos bonvo- dalmai egy Moszkva közelében lévő üdülőben játszódnak le. Az előadás­nak és a darabnak vannak olyan je­lenetei, helyzetei, amikor a közön­ség soraiban valóságos kacagó or­kán tör ki. Katájev mestere a hely­zetkomikumon alapuló szellemes for­dulatoknak és az együttes szereplői kitűnő játékukkal fokozzák ezeknek hatását. A bonyodalom központjá­ban Zajcev ovodai gondnok vergő­dik, akinek alakját Pethes Ferenc érdemes művész eleveníti meg ki­fogyhatatlan humorérzékkel. A be-í mutatónak kiemelkedő sikere volt, Részletes méltatására visszatérünk. A korcsolyázó Moszkvában Irta: Katja Stern Aki most télen, a csodás mozai­kokkal díszített „Kulturpark“ Metro, állomást elhagyva, a Moszkva-folyó fehéren csillogó hídján át a Gorkij- kultúrpark felé veszi az irányt — hatalmas tömegbe kerül. Százával vonulnak a kultúrpark felé, váltakra vetett korcsolyákkal — fiatalok, gyermekek, idősebbek egyaránt. — Hogyan férhet el ennyi ember egyetlen pályán? — vetődött fel ben­nem a kérdés. Csakhamar megtud­tam. A hatalmas Gorkij-kultúrpark minden útja, tere hatalmas jég­pályává változott. Ahol nyáron sze­relmespárok sétálgattak — most a korcsolyázók vidám kacagása hang­zik. Az öt kilométer hosszú, széles folyóparti sétány tükörsima jégfelü­letén korcsolyázók kergetőznek. S fva leszáll az est és a Moszkva-folyó jobb- és balpartján felvillannak az első fények — az egész kultúrpark csillogó fényárba merül. A kis szí­nes lámpák ezreinek fénye vetődik Jvissza a tükörsima jégpályán. He nemcsak a Gorkij-kultúrpark változott át jégpályává, hanem Izmailovo külváros Sztálin-kultúr- parkja is, amelyet a Metróval gyor­san és kényelmesen lehet elérni. Itt van különben n síelők paradicsoma is. A harmadik hatalmas jégpálya a mezőgazdasági kiállítás területén lé­tesült. A fasorokban és tereken í00 ezer négyzetméternyi jégpálya áll a sportkedvelők rendelkezésére. Né­hány pavillont melegítőnek rendez­tek be — ezekben tízezer látogató fér el. Ezenkívül se szeri, se száma a ki­sebb jégpályáknak, amelyeket az üzemek Moszkva különböző kerüle­teiben létesítettek. Itt többnyire az üzemek edzői tanítják az iskolás- gyermekeket a korcsolyázás és jég­hoki fogásaira. Nem egyszer látni korcsolya- vagy jéghoki-világbajno- kokat, ahogy a pöttömnyi utánpótlás tanulását irányítják. Moszkvában az is megesik, hogy valamelyik lakóházat egyik napról a másikra jégpálya veszi körül. A lakóbizottsógok lepik meg a ház gyermekeit és ilyenkor a csúzdáröl sem feledkeznek meg. Különösen nagy szerétéiről tanúskodik Moszk­vában a legkisebbekről való gondos­kodás, akik móg alig tudnak mégi állni saját lábukon. A Gorkij-kul- túrparkban és Izmailovoban valósár, gos meseországot építettek fel szá­mukra. Kis színes nyulak és őzikék mutatják az utat a „gyermek- városig“. Miután domb nem volt errefelé — építettek egyet, rajta meg egy valóságos mesebeli kastélyt, várormokkál és tornyokkal, meg titokzatos csigalépcsőkkel. A gyer­mekek boldogsága nem ismer ha­tárt, amikor felérkezve rájönnek, hogy a tarka kakasok, meg fehér hattyúk, nem egyebek könnyű szán­kóknál, amelyek csak rájuk várnak s aztán huss, villámgyorsan siklik lefelé a kacagó, bundás sereg — A kisiparosok országos szabad­szervezetének miskolci helyi csoport­ja e hó 25-én este 18 órai kezdettel az MSZT székházában Déryné u. 5« sz. alatt taggyűlést tart, melyre sze$ retettel várja a tagságot. A tereim megfelelő fűtéséről gondoskodnak. — Margittay Sándor orgonaestjét január 26-án szerdán este 8 órakor a zeneművészeti szakiskola nagyter­mében rendezi az Országos Filhar­mónia Hangversenyközpont Az orgonaestet a „Zeneirodalom remek­művei“ című sorozat első műsora­ként tartják meg. 1

Next

/
Thumbnails
Contents