Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 19. szám

január

.aiuKa'Mb

5

TMámrp »55.

P ártél © t___________★

KIVÁLÓ SAITÓFKLLT ÓSÓK

Tanuljunk a Szovjetunió tapasztalataiból Egyéni foglalkozást a pártmunka minden lerü

ületé

en

SL „Partyijnaja Zsizny“ című lap 195-,. évi 1U. erzauittuaa ieivetetie, no gyan dolgozzanak a lakóterületi párt- szervezetek. A cikk nagy visszhangot keltett a lakóterületi pártszervezetek tagjai körében és felfigyeltek rá a kerületi pártbizottságok is. Ezzel kapcsolatban számos levél, javaslat és vélemény érkezett a lap szerkesztő- Bégéhez. íme néhány a beérkezett levelek közül:

•

Davidov elvtárs, a kalugai kerület pártbizottságának titkára a következőket írta a szerkesztőséghez intézett levelében: „A kerületi pártbizottság megbeszélésre hívott össze tizenöt régi párttagot, valamennyi több mint 30 éve tagja pártunknak. Az elvtársak noha már nem fiatalok, mégis aktívan résztvesznek a társadalmi munkában. Nagy tekintélyük van a kolhozokban, az üzemekben, a kerületi intézményeknél és szervezeteknél. Ezek az idős kommunisták e baráti összejövetelen több bíráló megjegyzést tettek a kerületi pártbizottság és az alapszervezetek munkájával kapcsolatban és több javaslat is hangzott el a hibák kijavítására. A megbeszélés egyik résztvevője, Szlonkov elvtárs — aki még a forradalom előtt lépett be a pártba — kifejtette, hogy a kerületi pártbizottság nem vonja őt be eléggé az agitációs és a propaganda munkába, pedig sok érdekeset mondhatna el a fiataloknak az Októberi Forradalom előkészítéséről, az ország iparosító,sáról, a mezőgazdaság kollektivizálásáról.-.„rvez azokban az órákban, amikor a gazdasszonyok általában „ráérnek" lantikor a gyerekek iskolában vannak, amikor az asszonyok végeztek a takarítással, főzéssel). Kiderült, hogy ezekre az összejövetelekre a háziasz - szonyok nagyon szívesen járnak. Ilyen népnevelő munkára alkalmas párttagok szép számmal vannak a lakóterületen és a lakóterületi pártszervezetek megalakításával ezeket az erőket az eddiginél sokkal jobban fel tudnánk használni“.

•

Gologyajevszkij elvtárs, nyugalmazott ezredes Harkovból arról ir, hogy szerinte nem helyes, ha az összes nem dolgozó kommunistákat okvetlenül a lakhelyük szerinti pártszervezetekhez osztják be. „ötödmagammal az „Október 27 éve“ elnevezésű szövetkezet pártezervezjötéhez kaptam beosztást. Jól érezzük magunkat ebben a párt- szervezetben és aktívan dolgozunk. Előadásokat, csoportos beszélgetéseket tartunk, rósztveszünk a faliújság szerkesztésében. Jól ismerjük már a szövetkezet termelési problémáit is. Saját tapasztalatunkból és más elv- társakkal folytatott beszélgetésekből azt a következtetést vontuk le, hogy a nem dolgozó párttagok szervezeti beosztásánál figyelembe kell venni a párttag hajlamait, kívánságait, korát, foglalkozását, esetleges szakképzettséget S a putUIUlssuOu atvi- pasztalatait.“ . . . ,

•

A szerkesztőség a fenti levelei a beérkezett többi levél alapja következő megállapításra jutót, pártbizottságoknak az eddiginél kai figyelmesebben kell foglalt a lakóterületi párttagokkal. Két télén, hogy a lakóterületi pártszer, zetek alkalmasak arra, hogy bevonj a nem dolgozó párttagokat az akt társadalmi munkába, hozzájáruljam a lakosság körében végzett politik munka megjavításához. Alakóterttlc pártszervezetek megalakításánál és az egyes párttagok szervezeti beosztásánál azonban megengedhetetlen a mechanikus, formális módszer. Minden esetben egyéni beszélgetés alapján kell dönteni ogy-egy kommunista beosztásáról. Ha például valamelyik párttag sokéves üzemi gyakorlattal rendelkezik, helytelen lenne nyugdíjaztatása után elszakítani őt az üzemi pártszervezettől, Esetenként he'yes, ha tanítókat például iskolai pártszervezetekhez, volt építkezési dolgozókat építkezési vállalatok párt- szervezeteihes: osztanak be és így tovább. A pártbizottságok minden esetben vegyék figyelembe az összes kö rülményeket s adjanak minden kom munistának olyan beosztást, amelyben legjobban kifejtheti képességeit és a leghasznosabb munkát végezheti.

Trubnyikov elvtárs, egy idős kommunista a következőket írta levelében: „Nálunk, Voronyezsben az a helyzet, hogy az egészségi állapotuk, vagy idősebb koruk, vagy más okok miatt nem dolgozó párttagokat a legkülönbözőbb üzemi alapszervezetekbe osztják be. A beosztásnál nem veszik figyelembe a kommunista érdeklődési körét, tapasztalatait, képességeit, csupán a lakhelyét. így aztán megtörténik, hogy sok párttag kívülállónak érzi magát azokban a pártszerveze- tökben, amelyekhez beosztották. A gyűléseken nem igen szólalnak fel, a pártszervezet életében nem vesznek akti van részt. Más volna a helyzet, ha lakóterületi pártszervezeteket létesítenének, s a nem dolgozó kommunistákat ezekhez osztanák be. Ezáltal a pártszervezetek befolyása a lakóterületre megnövekedne. Elmondok egy példát: a lakóterületünkön lévő egyik házba elég gyakran jártak üzemi népnevelők. A csoportos beszélgetéseket azonban a háziasszonyok nem szívesen látogatták. Ekkor az egyik háziasszony, aki politikailag igen képzett, de családi okok miatt nem dolgozik, elhatározta, hogy beszélgetéseket, közös újságolvasásokat

Forró községben több mint 100 fiatal vett részt a küldöttválasztó taggyűlésen. Ennek több mint a fele DISZ-en kívüli. Elhatározták, hogy részt vállalnak a népfront programjában. Farsangi bálult bevételét a Nyárfa utca villanylámpákkal való felszerelésére fordítják. Társadalmi munkával járulnak hozzá az egyik utca kövezetének kijavításához. A forrói fiatalok csak azt sajnálják, hogy a falu vezetői nem tartották érdemesnek, hogy megjelenjenek taggyűlésükön

A miskolci járásban összekötik « küldöttgyűléseket és a középszervek választására való előkészületeket a felszabadulási verseny szervezésével. A herbolyai DISZ-brígádok például; 2000 tonna szén termelését vállalták terven felül. A sajószentpéleri gépállomáson. megígérték, hogy 31-ig a gépjavítás lemaradását behozzák. A taggyűlések sikere nagyrészt annak köszönhető, hogy a pedagógusok is bekapcsolódtak a DISZ életébe.

Ebben az évben az ózdi kenyérgyár is megkezdi működését

Az ország területén nem mindenütt kielégítő a kenyérellátás. Megtörténik az is, hogy olyan nagyipari központnak — mint például Óidnak — Budapestről kell kenyeret szállítani.

Ezeket a „fehér foltokat*’ hamarosan eltüntetik. Ózdon például az év első felében egy, naponta négy vagon kenyeret sütő gyár kezdi meg működését, a békéscsabai pedig naponta két és fél vagon kenyérrel látja el a városi és a szomszédos falusi boltokat. A tervek szerint még ebben az évben Jászberényben, Ajkán,Siófokon és Tatabányán is megkezdik egy-egy kenyérgyár építését.

Varga Gyuláné mezőkövesdi la- Balogh Béla Uppony község sajtókos mindennapi munkája mellett felelőse élenjár , a lapterjesztési

kiváló eredményeket ér el a sajtó munkában. A napokban is 14 új terjesztésében is. előfizetőt szerzett.

Példamutató kapcsolat a Borsodnádasdi Lemezgyár és a putnoki gépállomás között

A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói a putnoki gépállomás pat- ronálását vállalták. Nap mint nap segítséget nyújtanak a gépállomásnak a téli gépjavítások elvégzéséhez. Különösen Agócs Gyula 12 tagú

PTSV brieádia munkálkodik lelkesen a traktorok üzembe hej verésénél.

• ' • : ' ' ' . . ' ■ ‘ . I

............... LAgócs Gyula DISZ brig ádja javítás közben

ISTyékládliáziak k érelme a megyei tanácskor

Az Északmagyarország január 9-i

számában bírálati cikk jelent meg Nyékládháza község újtelepének villamosításával kapcsolatban. Szerintük a községi tanácsot nem érheti szemrehányás ebben az ügyben, mert a villamosítás a megyei tanács költségvetésében szerepel. A munkát tehát a hitelek megállapítása után a megyei tánács az ÁVESZ_el végezteti e!. Mi; a községi tanács tagjai és vezetői csak azt tehetjük és tesszük, hogy kérjük a megyei tanács illetékes-osztályát, vegye be a költség- vetésbe, intézkedjen a község azon részének villamosításáról, ahol arra még szükség van.

Ezúton is kérjük a megyei tanácsot, hogy amennyiben lehetséges, gondoskodjék Nyékládháza teljes villamosításáról. ígérjük, hogy a falu lakossága jólétének növelése érdekében még jobb munkát igyekszünk végezni.

PÉTERFI SÁNDOA

vb. titkár

mtiimiimmiiiiiiiiiiiiiimiimi

.MEGYÉNK TÖRTÉNELMI MÚLTJÁBÓL:.

A MUHIPUSZTAI CSATA

1241 tavaszan iszonyú veszedelem fenyegette hazánkat. Batu khán, miután a Volga mellékén végleg megtörte a bolgárok és ott lakó magyarok hatalmát, az oroszok ellen indult. 1240 őszén elfoglalta Kievet. Lakosait kardélre hányatta, a vidéket pedig' pusztasággá változtatta. IV. Béla, mivel vagy a veszélyt kicsinyelte, vagy az urakkal való meg- hasonlás bénította meg tetterejét, 1240 teléig, tehát közvetlen a veszedelem pillanatáig úgyszólván semmit sem tett hazánk biztosítására és a veszedelem elhárítására. Kiev elestének híre 1240 karácsony táján jutott el hozzánk. Magyarok a hozzájuk elhatolt rémhíreknek nem igen adtak hitelt. Vaklármának tartották. Voltak, akik a befogadott kunokban árulókat sejtettek. Vezérüket, Kötönyt kémnek hitték és meggyilkolták. Ezzel a kunok a magyarság nyílt ellenségeivé váltak, s a tatárok ellen készülődő és Pest felé siető magyar csapatokat megtámadták, soraikat megritkították, falvaikat, városaikat felgyújtva, kivonultak Bolgárországba. Frigyes osztrák herceg is hazatért vitézeivel és így Béla király teljesen magára maradt az elégedetlen és örök lázongó magyar főurakkal, akiknek nagy része örült volna a tatár győzelemnek, mert azt hitték, hogy egy vereség után a királyt az elkobzott birtokaik visszaadására tudják kényszeríteni.

Ilyen előzmények után jutott Batu khán előhada 1241 márciusában a vereckei szoroshoz és itt a király által idevezényelt Dénes nádor csapatait megverve, nyitva állt az Ú1 az ország szívébe.

Most tárult fel valójában a veszély nagysága IV. Béla előtt Segítséget sem a pápától, sem Lengyel- és Csehország* *■’ annál kevésbé a nyugati államoktól nem remélhetett a nemzet magára maradt teljesen.

1 assan-lassan kezdett gyülekezni a magyar sereg is Közben a tatárok Batu khán öccse, Sejbán vezérlete alatt mintegy 10000 emberrel Pestig száguldottak, útközben falvakat felgyújtva, lakosokat leölve, így kezdtek zavart kelteni hogy ezzel is a magyar sereg gyülekezését és felvonulását megnehezítsék Végre a magvar sereg nagy része együtt 'évén. a király április eleién elhatározta, hogy megindul a tatárok ellen. A tatár elővédek mindenütt visszahúzódtak- és olyan helyet választottak masuknak, amely védelmei szolgál, de támadásra is alkalmas. Batu khán alkalmasává Upfvet nem is tudott volna kiválasztani hadserege felvonulására és védelmére, mint ahol megállapodott. Homlokban a Saió. 'óbbra a Hernád. halra a Tisza, hátul pedig a sűrű erdők szolgáltak védelmük így a támadás ellen biztosítva voltak, vereség esetén pedig kényelmesen visszavonulhattak. Előnyükre szolgált, hogy az erdős vidéken hadmozdulataik a magyarok előtt rejtve maradtak. A magyarok szemben velük, a Sajó jobbpartján, a Muhi pusztán foglaltak állást. Sem IV. Béla, sem püspökei, sem pedig a a főurak között nem volt, aki erős kézzel rendet tudott volna teremteni a táborban. Nem volt hadvezér, aki a hadmozdulatokat irányítsa. Talán Kálmán herceg és Ugrón érsek voltak azok, akik a hadviseléshez értettek, de hol maradt s haditudomány a Batu khán vezéri tehetsége, tapasztalain mögött. A magyar tábor összezsúfolva, tehetetlenül vergődött a tatárok pörölycsapásai alatt.

De kövessük az eseményeket sorjában.

Batu seregét 50 ezer lovasra tehetjük. A magyar seres körülbelül 65 ezer emberből állott. A magyarok biztosra vették a győzelmet és fitymálták az ellenséget.

. A tatár táborban még Batu khán is aggódott a csata kimenetelén, de mikor látta a magyar tábort a maga valóságában, felkiáltott: Ne féljetek, bajtársak! A magyarok ugyan sokan vannak, de ügyetlenül vezetik őket és nem menekülhetnek meg kezeink közül Terve volt a magyar tábor bekerítése. Serege egyrészével Sajó-Hidvég irányában másik részével pedig lejjebb. Kis-Cséesnél kellett volna átkelni, hogy a magyarokat hátbatámadhassák. A magyarok annyira biztosak voltak a győzelemben, hogy még őröket sem állítottak a hídhoz és ha egy orosz szökevény, aki a tatárok táborából szökött meg, nem értesíti a magyarokat, tudomásuk sem lett volna a tatárok átkeléséről.

Kálmán herceg. Béla király öccse és Ugrón érsek egy •rős csapattal azonnal az átkelt tatárokhoz sietett, rávetették magúkat és heves küzdelem után visszaszorították őket A hídnál őrséget hagytak s újongva visszatérték a táborba.

A maOV^rok azt hitték, hogy vége a csatának, mert a Sajón átkelt tatárokat visszaszorították és megsemmisítették. Jó magyar szokás szerint mulatni kezdtek. Mulató domb a neve ma is annak a helynek, ahol IV. Béla főpapokkal és főúrikkal annak örömére, hogy a tatárokat megverték és a Sajón, túlra visszaszorították, nagy mulatságot rendeztek. •

Dőzsölés után elkábulvn. mámorosán álom:'? hajtották fejüket,- amikor a tatárok Sejbán vezérlete alatt újból támadni kezdtek. A hídnál ha * IV.

gyott kevés számú magyar őrséget szétszórták és gázlókat keresve, a megáradt folyón tömegestől kezdtek átszivárogni.' Szörnyű zavar támadt erre a magyar táborban. Mindenki kapkodott. Ugrón ugyan kivonult a szekértáborból egy csapattal ismét és hősiesen küzdöttek, de a tatárok mind többen és többen tudtak átjönni a Sajón és beszorították a magyarokat a szekértáborba. Szubutáj, a tatár sereg másik alvezére, aki Kis-Csécsnél kelt át seregével a Sajón, szintén megérkezett, miután Ba- tuval egyesült, a magyar tábort körülfogták. Csakhamar záporként kezdtek hullani a nyilak, melyeken égő kanóe volt. Ezek felgyújtották a sátrakat. A magyarok most már teljesen elvesztették fejüket. Ellenállásról, vezérletről szó sem lehetett. Mindenki csak a menekülésre gondolt. A ta- •árok harci szokásukhoz híven, a szekértáborból egy kis réet hagytak nyitva déli irányban, melyen azután a menekülő magyarok tódultak kifelé. Ebben a helyzetben kellett volna ggy erős kéz, egy vezér, aki példamutatásával, hadvezéri tehetségével a szétzilált csapatokat rendbe tudta volna szedni^ és erős kötelékkel a szekértáborból kirohanni, úgy, habár veszteséggel is, de a Bükk hegységbe húzódva, állandóan zaklatni tudta volna a tatár sereget.

IV. Béla király a Kengyel tó mellett, Ernőd. Harsány rányába menekül. Kálmán herceg a fősereggel Pest felé veszi útját, de útközben a tatárok üldözik úgy. hogy seredének nagy részét megölték. A Pest felé vezető országút két api já-óföldre tele volt elesett magyar vitézek holttesteivel:

Elveszett a nemzet színe-vrrága. További eseményeket zár részletezni, mert nagyon fájdalmas.

Tanulhatunk belőle! Nem volt egységes a nemzet, elbukott. Elbukott, mert pártoskodás, irigység, főurainkban pedig a hatalomra való törekvés, a kiskirályoskodás lett úrrá. Hatalmukat féltékenyen őrző főurak az erős királyi kéztől félve, nem segítették a királyt úgy. hogy győzelemre vihette volna nemzetét. Elbukott azért is. mert nem a neme támaszkodott, mert nem a nép fiaiból kerültek ki a vezérek. De elbukott azért is. mert mindig Nyugat felé kacsintgatott s a Kelettel való jószomszédi viszonyt sohásem ápolta és nem értékelte.

Amikor 1945-ben felszabadultunk, a nemzet ezc, eves álma valósult meg. Ma minden becsületesen gondolkrJ hazáját féltékenyen szerető magyar tudja, hogy a tt ő magyarság útia csakis a Kelettel való szoros egyítt*működésben lehetséges.

Ez ad nekünk hitet, erőt a szocialista Magyarország felépítéséhez