Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-16 / 13. szám
r Ergs kézzel teremtsenek rendet a knrltyíni bányában A szőlők orvosa Több mint figyelmetlenség AZ MDP BOR SOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZOTT SAGANAK LAP3A Xf. évfolyam 13. p*ám Ara fillér Miskolc, 1955 Január 16 vasárnap Szeressük jobban városunkat A z ország második városa! —mon- do gátjuk büszkén, amikor megyénk fővárosáról, Miskolcról van szó. Van is mivel büszkélkednünk! Az utóbbi tiz esztendő a lát t nagyobbat nőtt ez a város, mint azelőtt sok évtized alatt. Megnőtt ipara, egyetemet kapott, a Miskolc és Diósgyőr- Tdsgyár között tátongó üres telkek, Szántóföldek hatalmas épületek sorával népesedlek be s megnőtt a vasgyár is. Kettős viltamossinpár, aluljáró épült, ami a múltban örök terv maradt. Bérházak, új ipari üzemek épültek a Bajcsy Zsilinszky úton, a Selyemréten és a belváros más részein, ott áll az egykori hejőcsatíai réten a hatalmas új cementmű, dolgozói szániára szép, modem családiházak sora épült a várossá alakuló községben. Villanyt kaptak a külleiületek, ahová a kapitalista tröszt azért nem akarta n villanyt bevezetni, mert nem lett volna neki búsás üzlet. Bevezettük a közmüveket oh fan helyekre, ahol még ábrándozni srm meri a szegény ember róla. Terjeszkedik, növekedik Miskolc a József Attila-utca felé, a vasút. Szirma, Tapolca felé. Kifejlődött a régebben alig számbavehetö inulobuszközlekedés a városon belül és a községekkel is. Alig tudnák előszámlálni mindazt, ami a város fejlődését jelzi, ami új van Miskolcon. Legjobban jellemzik a város fejlődését azoknak a megnyilatkozásai, lakik tiz éve nem jártak itt és ma idevetődnek. Nem ismerünk Miskolcra, annyit változott — mondják. Mi magunk is, akik itt élünk a félszabadulás óta, úgy vagyunk vele, hogyha egy-egy városrészben hosszabb ideig nem járunk, aztán odavetődünk, mindig vár valami meglepetés: ez még tavaly nem volt, itt még két éve birkák legeltek, most új városrész disz- lik: erről az üzemről eddig nem is tudtunk, ez a bérház csak most épülhetett, ez az ufca három éve még gyepes terület volt. J ó érzés tudnunk, hogy a város, amelyben élünk, szinte napról- napra nő, fejlődik: nagy jövője van. Jó tudnunk, hogy a várossal együtt •jő lakosságának szerepe, szépül, gaz- dagodik az élete -is. Kétségtelen ugyanis, hogy egy kétszázezer lakosú város többet adhat lakóinak, mint egy 20—30 ezres kisebb vidéki helység. Jó erre gondolnunk, jól esik büszkélkednünk azzal, hogy megyénk székhelye az ország második városa. Sajnos, büszkeségünk még nem elég jogos. Mert igaz, hogy megnövekedőit lakosságát tekintve Miskolc tényleg a második helyet foglalja el városaink között, de ahhoz, hogy rendezettségben, kulturáltságban, a város belső életének fejlettségében is elérjük a második városhoz méltó színvonalat, még van bőven tennivalónk. Mire gondolunk itt? Talán legtömörebben azzal fejezh-etnök ki a választ: hallgassuk meg azoknak a véleményét, akik más városokból kerülnek ide és olyan kérdésekkel, megjegyzésekkel ostromolnak meg bennünket, amelyekre csak zavartan magyarázkodunk s büszkélkcdésünk pironkodásba savanyodik. Mert mit mondjunk annak, aki azt kérdi miért olyan rendezetlen, piszkos ez a város? Miért látunk lépten-nyomon mindenütt föld-, kő-, téglatörmelék kupacokat, szemét dombokait Deszéljünk a növekedés nehézsé- geiröl, ha ezeket a kérdéseket az orrunk alá pörkölik? Igen, beszélhetünk, mert ez a rohamosan növekvő város tényleg a növekedés nehézségeivel küzd. Nem is találhatnánk más elfogadható érvet magyarázkodásunkhoz. De lelkiismeretűnket ez nem nyugtathatja meg. Nem pedig azért, mert magunk tudjuk legjobban, hogy a növekedés nehézségeivel nem lehet minden bűnt, kényelmes- kedést, felelőtlenséget és bürokratikus butaságot eltakarni. A Széchenyi-utca közepén nem a növekedés nehézségei rombolták le a Sötét-kapu épületét, hanem a tudatlanság és a felelőtlenség, amely miatt most a szomszédos épület is veszedelemben forog. Nem magyarázhatjuk meg a növekedés nehézségeivel azt son, hogy amerre járunk, mindenütt az .,akarom is — nem is“ módszerek jellemzik új építményeinket, utóinkat, tereinket. Hogyan magyarázzuk meg, hogy egész városrendezésünket a tervszerűtlenség, ötletszerűség irányttja, aminek az eredménye vem városszépítés, hanem váró-csúf itás Régebben érdeklődtünk például az irodaház tervei iránt s megtudtuk hogy már igen sok terv készült errő', tekintélyes költséggel, de ezideig egyik sem valósult meg, s most már nem is oda tervezik, ahová tervezték — a Hunyadi-utcai volt piac helyére, hanem máshová. De a piactér ott áll üresen, a Hoffmann Ott ó-utca, lemeztelenített düledező vityillóival azóta is, csúfságára g belvárosnak. anácsszerveink hol köllnégkidny- ra, hol új városrendezési elképzelésekre, hol a minisztériumok ellentétes intézkedéseire, hol men a munkaerőhiányra hivatkoznak. Az igazság pedig az, hogy mi magunk, miskolciak nem vagyunk eléggé gazdái saját városunknak. Van rá mód, kell lennie módnak arra, hogy amit megkezdünk. azt be is fejezzük. Véget, kell vetnünk annak, hogy valamiféle passió-játék vagy pasziánszozás folyjék a varosrendezési tervekkel. Tarthatatlan állapot az, hogy Miskolcon olyan kis ügyek, mint például egy- egy szemé'halom eltakarítása, a Kos- sHth-mazl szégyenletes állapotban lévő páholyainak rendbehozása, vagy a színházi ruhatár kibővítése, sth. amelyek kicsiségek, mégis a, kultu- rátallanság bélyegét nyomják a városra — égig érő problémákká nőjje- nek. Tarthatatlan állapot, hogy a vámosnak nincs egyetlen rendezett, csinos tere és általában a tereket nemhogy csinosítanánk, rendeznénk, hanem évről-évre elhanyagol1 abb állapotba kerülnek.. És ennél világlik ki legjobban, mennyire nem érezzük még magunkat a város gazdáinak, nem érezzük, hogy szocialista országot, szocialista várost építünk, amelynek szépségéért, rendezettségéért mindannyian felelősek vagyunk. Falvainkban sokkal egészségesebben érvényesül a közösségérzés mint Miskolcon, ahol alig akad példa arra, hogy egy-egy város- szépitési vagy tnás közérdekű város- rendezési feladatot társadalmi mun- 'f'tatffff oldanánk meg. Panaszkodni tudunk, de még tanácstagjaink is ritkán érzik át, hogy jogainkkal kötelességek is járnak, igen ritkán kezdeményeznek társadalmi megmozdulást egy-egy probléma közős erővel való megoldására. Ilyen problémáink pedig bőven vannak nemcsak városrendezési, hanem kulturális hiányok megszüntetése, műemlékeink megmentése, egészségügyi követelmények, á lakosság jobb ellátása körül és sok máj vonatkozásban is. Nem volnánk azonban igazságosak önmagunkkal szemben, ha nem ven- nök észre, hogy a párt- és kormány- határozatok nyomán és a Hazafias Népfront-mozgalom kiszélesedése révén Miskolc népének magatartásában, városa fejlesztése, kulturális életének fellendítése, a kollektív szellem erősödése tekintetében az utóbbi időkben nagy változás ment végbe. Ezer jelét látjuk, hogy a város törzslakossága kezd nagyobb felelősséget érezni Miskolc fejlődéséért, rendjéért, tisztaságáért, kulturáltságáért, mert látja, hogy a város fejlődésével együtt fejlődnek a lehetőségek, hogy mi magunk is kulturáltabban éljünk, szociális és kulturális igényeinket minél jobban kielégíthessük. Dárt- és tömegszervezeteinken. ?a- 1 nácsainkon és a Hazafias Népfront szervein múlik, hogy a kedvező jelenségek eredményes fejlődéshez vezessenek, jobban szeressük megyénk székhelyét és Miskolc necsak menynyi ségi, hanem minőségi fejlettségével is kiérdemelje „az ország második városa“ rangot. Miskolc népe különösen politikai haladottság tekintetében már a múltban is azok közé a városok közé tartozott, ahol a munkásosztály tekintélyes erejének jelenléte a haladás felé mutatta az irányt. Valami azonban hiányzott ahhoz, hogy a város feilődése nagyobb lendületet vegyen. Hiányzó* t a kulturális velő> amely ellensúlyozhatta volna a kispolgári. szemlélet túlsúlyát. Ma ez sem hiányzik. Miskolc népének minden lehetősége adva van, hogy kulturálódjék, világszemléletét fejlessze és él is a lehetőségekkel. Ma' Miskolc lakossága kulturális fegyverzetben harcolhat azért, hogn er a város ott-' honos, tiszta, vonzó kuliúrvárossd szépüljön és ne kelljen pironkodnunk más városokból idekerülő barátaink elö't, ha Miskolcról beszélünk. T egyen az 1955-ös év Miskolc meg- szépítésének, tisztábbá, rendezettebbé tételének éve. Legyen az egész lakosság összefogásának éve avégett, hogy Miskolc orculatát szép pé változtassuk és jogos büszkeség gel mondhassuk: ez a mi városunk! Elérkezett a várva várt nap..i Diósgyőr dolgozó népe már szombatra virradóra ünnepi díszbe öltöztette a lakóházakat, a gyárhoz vezető utakat. Bent az üzemben kemény csatát vívtak a kohászok, martinászok, hengerészek — a gyár valamennyi dolgozója —, hogy Közép-Európa legkorszerűbb hengersorának, ünnepélyes átadását kiváló munkasikerekkel köszöntsék. Reggel 10 órakor mint az őszi szél fuvallata száguldott végig az örömhír a hatalmas gyár üzemeiben: a felszabadulási versenyben péntek reggeltől szombat reggelig a nagyolvasztómű dolgozói terven félül 41 tonna jóminőségű nyersvasat, az elektron,célmü olvasz- tárai terven felül több mint 50 tonna acélt, a durva- hengerde hengerészei pedig terven felül 254 tonna hengereltárut adtak a hazának. így köszöntötték a vas és acél városának dolgozói új békeművünk ünnepélyes beindulását. Délután 2 óra. A Lenin Kohászati Művek bejáratánál vörös selyemmel bevont diadalkapu fogadja az ünnepségre érkezett vendégeket, a gyár dolgozóit. <4 340 méter hosszú, 30 méter széles és 22 méter magas középsori hengercsarnokban sivitva búgtak fel a hengersorok motorjai. A falakat vörös és nemzeti színű zászlókkal, aranybetüs feliratokkal tették ünnepélyessé. Az egyik táblán németül írt sorok köszöntik a középhengermű építésében résztvett német mérnököket és szerelőket, a másik táblán aranybetük éltetik munkásosztályunkat és szeretett nagy pártunkat. Délután fél 3. A vörös selyem drapériával bevont, virágokkal és örökzöld növényekkel díszített emelvényen foglalta el helyét az ünnepség elnöksége. Ott volt Csergő János, kohó- és gépipari miniszter, a kormánybizottság elnöke, Zsofinyecz Mihály miniszterhelyettes, a Rákosi 'Mátyás Vas- és Fémművek igazgatója, Földvári Rudolf, a borsodmegyei pártbizottság első titkára, Herczeg Ferenc, a kohó- és gépA BORSODI DOLGOZÓK JÓ MUNKÁJÁNAK EREDMÉNYEKÉNT Ünnepélyes keretek kőzett Diósgyőrben megindult Kizép-Enrépa legkorszerűbb hengersora ipari miniszter helyettese, a kormánybizottság tagja, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjai. Helyet foglalt az elnökségben Biró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Katona Antal, a közlekedési és postaügyi miniszter első helyettese, Czece László, a vaskohászati igazgatóság vezetője, Szőnyi Miklós a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnöke, Virizlai. Gyula, a kohász szakszervezet titkára, Bodnár András, a miskolci pártbizottság első titkára, Iván István, a borsodmegyei tanács elnöke, Hajdú Rezső, a városi tanács élnöke, Koszit Lajos, a borsodmegyei DISZ-bizottság első titkára, Borbándi Lajos, a Lenin Kohászati Művek üzemi pártbizottságának titkára, Solti András, a Lenin Kohászati Művek üzemi bizottságának elnöke, Gácsi Ferenc, a Lenin Kohászati Művek üzemi DISZ- : bizottságának titkára. Pattantyús Imre, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem dékánja. A himnusz hangjai után Valkó Márton Kossuth- díjas, a Lenin Kohászati Művek igazgatója üdvözölte a megjelent vendégeket, a középsori hengermű építésében résztvett kiváló sztahánovistákat, mérnököket, technikusokat, a középsor minden dolgozóját. Külön köszöntötte Paul Breitenbachot, a német Schloemann cég főmérnökét és szerelőcsoportját. Ezután megadta a jelt a bemutató hengerlésre. Két éra 45 perc. Ünnepélyes pillanatok következnek. A hatalmas csarnokban elül a zaj. csak a motorok tompa zúgása hallatszik. A dolgozók és a vendégek az előmelegítő kemence felé fordulnak. Pár pillanat s rövid szirénahang vegyül a motorok zajába. Jelzi Közép-Európa legkorszerűbb hengersorának indulását. A kemencéből vörösfehéren izzó acéltömb e.súszik^az előnyujtóra és szikrázva szalad végig a különböző hengerműveken. Mindent a gép végez — emberi kéz alig nyúl az izzó acélhoz. Pár perc az egész, * acéltömbből — 30-as köracélt hengerelt hatalmas új alkotásunk: a középsori hengersor. Csergő János kohó- és gépipari miniszter beszéde Majd Csergő János kohó- és gén- ipari miniszter, a Magyar Dolgozók Párt i a Közpon ti Vezetőségének tagja emelkedett szólásra. A jól végzett munka öröme késztetett bennünket arra, hogy összegyűljünk ma itt, Diósgyőrben. Az ember számára mindig örömet és dicsőséget jelent, ha a saját keze nyomán született alkotást szemlélheti. Különösen felemelő érzés egy olyan mű, olyan alkotás átadását ünnepelni, amelyről elmondhatjuk, hogy a mi céltudatos munkánk és akaratunk eredménye, a mi tudásunk olyan alkotást hozott létre, amely egy egész ország népének a felemelkedését, jólétét, boldogulását szolgálja. Ilyen alkotás a Lenin Kohászati Művek új középhengerműve, első ötéves tervünk szülötte, amelyet a mai napon átadunk rendeltetésének. Az új mű pontosan azoknak a céloknak áll szolgálatában, amelye két pártunk jelölt meg az ország dolgozó népe felemelkedése érdekében. Az új középhengermű a júniusi politika, az új szakasz politikája megvalósításának egyik nagyszerű eszköze. Az új mű üzembeállítása azt jelenti, hogy a jövőben még jobban eleget tehetünk a lakosság igényei nek, szükségletei kielégítésének. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy nagyobb mennyiségben és jobb minő ségben tudunk különféle árukat külföldre szállítani, amelynek eredményeként szélesíteni tudjuk árualapunkat és jobbá tudjuk tenni dolgozóink ellátását. Ezután az új szakasz politikájának követelményeiről és feltételeiről beszélt, majd ismertette, hogy mit jelent a középhengersor termelésbeállítósa ezeknek a feladatoknak teljesítésében. Amikor a hengersor — mondotta — már eléri teljes kapacitását, akkor csupán egynapi termeléséből 274 kombájnt vagy 335 cséplőgépet, illetve 2210 tárcsás boronát vagy egyévi termeléséből 19 miihó lófogatú ekét lehet készíteni. Láthatjuk tehát, milyen hatalmas jelentőségű az új középhengersor megindulása mezőgazdaságunk korszerűsítése és ebből adódóan népünk életszínvonala növelése szempontjából. Az új mű bekapcsolódása az ország gazdasági vérkeringésébe azt is jelenti, hogy az ipar dolgozói még jobban segítségére tudnak lenni dolgozó parasztságunknak, meg tudják könnyíteni a falu dolgozóinak munkáját. Ez a mű is segítséget nyújt ahhoz, hogy az ipar dolgozói további tettekkel erősíthessék a dolgozó parasztság iránti barátságukat. A diósgyőri középhengermű a megbonthatatlan munkas-paraszt szövetig újabb erődítménye. Az ■ új ■ középhengermű azonban nemcsak mezőgazdaságunk fejlesztésében nyújt nagy segítséget, hanem építőiparunknak és bányászatunknak is. A lakosság házépítéséhez különféle hengerelt árukat nem tudtunk' kellő mennyiségben rendelkezésre bocsátani. A középsoron már a házépítésekhez szükséges gerendákat és egyéb hengerelt árukat is fogunk gyártani. Hasonlóképpen olyan hengerelt árut állítunk majd elő, amelyeket bányászatunk fejlesztéséhez használhatunk fel. És ismét a hengermű jelentőségéről és méreteiről kapunk képet, ha tudjuk: amennyiben a középsoron egy éven át csupán bányasint hengerelnénk, akkor ez olyan hosszú lenne, amely a Föld kerületének a felét körülérné. Ezután dicsérettel emlékezett meg a hengermű hősi építőiről, majd ismertette azokat a nehézségeket, amelyeket le kellett gyűrniük. Olyan alkotást adunk át rendeltetésének — mondotta a továbbiakban —, amelyben a dolgozók a fizikai erőkifejtés helyett elsősorban a gépek szellemi irányitóivá válnak. A nagy műben a tervezők, a mér- nökök_ és technikusok, az építők és szerelők, a Diósgyőrött és szerte az országban dolgozók ezreinek elszánt akarata és hite öltött testet. A mű készen áll a termelésre De _az építés folyik tovább a hengermű melléküzemeinek teljes befejezéséig. Ezután ismertette azokat a létesítményeket, amiknek építése a közeljövőben megtörténik. Az előttünk álló feladat teljesítésének — mondotta a továbbiakban •— (nélkülözhetetlen feltételev hogy elegendő vas és acél álljon rendelkezésünkre. Dolgozó népünk méltán számít a kohászat minden dolgozójának jó munkájára és elvárja tőlük, hogy terveiket maradéktalanul teljesítsék az előírt választékban és minőségben. A minőség terén az utóbbi időben javult a helyzet. Most az a feladat, hogy ezeket az eredményeket tovább fokozzuk. Az ország népe joggal elvárja, hogy azok, akik ebben az ügyben végzik tovább felelősségteljes munkájukat, úgy becsüljék ezt a hengersort, mint az ország népének féltveőrzött kincsét. Azt várják az új hengermű dolgozóitól, hogy a mai naptól kezdve pontosan teljesítsék tervfeladataikat. Napról-napra tegyenek eleget a minőség és programszerüség követelményeinek. Biztosan hiszem, hogy kohászaink es ezen belül e mű dolgozói átérzik azt a nagy felelősséget, amely rájuk hárul és biztosan hiszem, hogy az ország népe nem is fog csalatkozni bennük. A diósgyőri űj hengermű készen áll, hogy elfoglalja méltó helyét a termelés, a nép szolgálatában. A mű méltán sorakozik fel nagy békeműveink közé Messzehangzóan hirdeti a magyar dolgozók elszánt békeakaratát. Az imperialisták új világháború kirobbantásán mesterkednek, fegyvert akarnak adni a gyilkosok kezébe, mi, a 900 milliós béketáborral és a világ minden becsületes emberével együtt tovább folytatjuk elszánt küzdelmünket a békéért, az emberiség jólétéért. Újabb békeművünk is tanúbizonyságot tesz. hogy milyen nagy tettekre képes egy kis ország népe akkor, amikor a béke védelméről, megszerzett szabadságának és függetlenségének védelméről, új és szebb életének formálásáról van szó. Tovább haladunk rendületlenül a béke, a szabadság védelmének útján. A továbbiakban köszönetét mondott a hengermű építésében résztvevő dolgozóknak, kiemelve a Kelet-Né- metországból idejött szakemberek értékes segítségét; Megköszönte a párt, üzemi bizottság, szakszervezet és a többiek támogatását.: ^Ezután Borbándi János, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi pártbizottságának titkára beszélt. Ebben a korszerű alkotásban — mondotta többek közt — kifejeződik az emberről való gondoskodás, mert szinte teljesen gépesíti a nehéz fizikai munkát és nagymértékben növeli a munka termelékenységét. Addig, amíg a jelenleg is üzemben lévő finomhengerde középsorán 30 dolgozó hengerel nehéz fizikai munkával 30—35 tonna hengerelt árut, az új középhengersoron egy óra alatt öt dolgozó fizikai erőkifejtés nélkül ennek a mennyiségnek hétszeresét- nyolcszorosát tudja kihengerelni. Ennek . a hatalmas alkotásnak a beindulását népi demokratikus rendszerünk tette lehetővé. Az, hogy a Szovjetunió hős fiai ezelőtt tiz évvel felszabadították hazánkat. A most üzembelépő középsori hengersor felépítését — folytatta —, lehetővé tef(Folytatás a 2. oldalon.)
