Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

2 £S£AK.MAGXAKORS£aG Vasárnai), 1955. január 16. fhnepéiyes teretek közeit Diósgyőrben negiiidult Közép-Eurépa legkerszeriM tengerára A párizsi egyezmények ratifikációs törvényjavuslatának tárgyalása a belga parlamentben (Folytatás az 1. oldalról.) te továbbá: munkásaink, techniku- aink és mérnökeink lelkes, áldozat­kész. hősies munkája. Azok a fizi­kai és szellemi dolgozók, akik teljes tudásukat latbavetve hősiesen küz­dötték le a bonyolult építkezés min­den nehézségét, fényes betűkkel ír­ták be'-nevüket a szocializmus épí­tésének történetébe. Büszkék vagyunk arra, bogy mégaíögklvíilébbak között ti? első helyen említhettük a kommunista munkásokat és vezetőket Ezután dicsérettel emlékezett meg azokról a fizikai és szellemi dolgo­zókról, akik lelkes és odaadó mun­kával harcoltak ötéves tervünk egyik legkiemelkedőbb alkotásán. Ebben a lüktető, eleven munká­ban — mondotta a továbbiakban — új emberek születtek. Olyan embe­rek, akik keményen, egységesen harcolnak az új szakasz politikájá­nak megvalósításáért, bátran szem­benéznek a háborús uszítókkal és készek megvédeni népünk békéjét, függetlenségét és szabadságát. A párt vezette és szervezte a diósgyőri munkásokat olyan nagy­szerű tettekre, mint az új középsori hengermű felépítése és üzembehelye­zése. A párt vezeti — mint a ma­gyar nép élcsapata — dolgozó né­pünket a béke és felemelkedés út­ján. Addig, míg foékemüvekeí építünk, az emberiség ellenségei, a nyugati imperialisták egy újabb háború ki­robban tágén mesterkednek. Erre a mesterkedésre a mi válaszunk csak egy lehet: Az, hogy valamennyien nagy pártunk vezetésével egysége­sen, sziklaszilárüan a Szovjetunió vezette béketábor oldalán állunk és mindenféle háborús kísérletet visz- szaverünk. Ezt az elhatározásunkat tettekben is kifejezésre juttatjuk. Ennek az tízemnek úgy kell dolgozni, hogy a béke, a magyar szabadság és függetlenség sns^Tídásének egyik bástyája Jegyen Ennek az üzemnek minden dol­gozója harcoljon úgy, hogy a fel- szabadulási verseny eredményei nyomán vállalatunk elnyerje a büszke élüzem címet. Erre kötelez bennünket hálónk a felszabadító Szovjetunió iránt és erre kötelez bennünket nagy név­adónk, Lenin elvtárs neve. Simon László szerelő-lakatos ifjú­munkás a hengermű építői és sze­relői nevében ígéretet tett, hogy a hengermű dolgozói a termelésben is az élen fognak járni. Novoszáth József, a középsori hen­germű föépítésvezetője beszédében ismertette a hatalmas létesítmény adatait. Elmondotta — egyebek kö­zött —, hogy az építkezés során 110 ezer köbméter földet kellett meg­mozgatni, bedolgoztak 40 ezer köb­méter betont, elkészítettek 3.600 köbméter faalapzatot, beépítettek 1 400 tonna gömbvasat. Cementből 1200 vagont, kavicsból 6 ezer va. Mont, háromezer köbméter fát és mintegy másfélmillió téglát használ­tak fel. Az építők lelkes és hősi munkáját bizonyítja, hogy az építés alatt 10 alkalommal nyerték el az építésügyi minisztérium és a szak­szervezet közös vándorzászlaját és ezalatt az idő alatt 340 dolgozó lett stlshánovista. Majd köszönetét mon­dott az építésben résztvevő doigo. zóknak és arra kérte őket, hogy a még hiányzó munkák elvégzésében továbbra is olyan lelkesedéssel dol­gozzanak, mint eddig. Schummel Rezső, az új középsori hengermű vezetője ezután rövid be­széd keretében átvette az üzemet. Mi, akik most gazdái leszünk en­nek az új középhengerműnek — mondotta — komoly feladatot válla­lunk magunkra. Egyik feladatunk úgy dolgozni, hogy az Üzemszerű hengerlés terméke fokozatosan hasz­nára legyen népgazdaságunknak. Uj gyárrészlegünk dolgozói neve' ,>n Ígéretet teszek, hogy ennek a szo­cialista alkotásnak méltó, szocialista gazdái leszünk. A beszédek elhangzása után Csergő János kohó- és gépipari mi­niszter a középsori hengermű épí­tésénél és szerelésénél kiváló mun­kát végző 36 fizikai és szellemi dol­gozónak kiosztotta a kitüntetéseket. A kitüntetések kiosztása után az elnöklő Valkó Márton, a Lenin Ko­hászati Művek Kossuth-díjas igazga­tója bejelentette, hogy Csergő János kohó- és gépipari miniszter a hen­germű építésében és szerelésében kitűnt dolgozók jutalmazására . 100 ezer forintot adományozott. A f“' -nelő ünnepség az Interna- cionólé hangjaival ért véget. A kitüntetettek névsora Munka Vörös Zászló érdem­renddel tüntették ki: Seh'um- mel Rezső, középhengermű gyárrészleg vezető; Szomolányj Ti­bor, beruházási főosztály, föépítés- vfezeíő. részlegvezető h.; Zsigmond László középsor művezető; Kálmán Ferenc bpesti MÁV'AG főszerelő; Massányi Károly bpesti MÁVAG főmérnök. Munka érdemrendet kaptak: Mar­káder Jenő, KGM kohórrjérnök; Novoszáth József, 34. sz. Építőipari Vállalat főépítésvezető; Kovács Ot­tó, beruházási főépítésvezető helyet­tes; Csobó Dénes beruházási főelő­adó; Katyina András bpesti MÁVAG lakatos csoportvezető; Cserba Lajos középhengersor lakatoscsoportvezető; Gyapai Lajos, középhengersor gépé­szeti üzemvezető. Árvízvédelmi kormánybiztos közleménye A hőmérséklet emelkedésé és az esőzések következtében a Felső-Ti- szán kialakult árhullám elvonulóban van, Tiszabecsnél pénteken a déli órákban volt a legmagasabb a víz­szint, amely elérte a 472 cm-t, szombaton reggel 8 óráig a Tisza vi­ze itt már 228 centimétert apadt. Szocialista munka érdeméremmel tüntették ki: Börcsök Antal KGM tervező iroda mérnök; Bállá Gyula 34. Építőip. Váll. főmunkavez., Augustin Károly 34. Építőipari Vál­lalat kőműves; Majoros Gyula 34. Építőip. Váll. ácsbrigád vez.; Sel- meczi László 34. Építőipari Vállalat főmérnök; Balogh István 34. Építő­ip. Váll. főmérnöke; Szabó Kálmán Beruházás, építészeti előadó; Juhász László beruházási osztályvezető; Klimon István középhengersor fő­művezető; Hamzsák István bpesti MÁVAG szerelő-hengerész; Kondi Péter LKM lakatos; Nagy Géza bpesti MÁVAG lakatos csoportve­zető. Munkaérdemérmet kaptak: Kis. bán József KGM termelési főosztály előadó; Szegő Sándor KGM tervező iroda, tervező; Mátéíy Sándor KGM tervező iroda, mérnök; Gyurik Vil­mos KGM tervező iroda, tervező; Stefanov Dómján VÁV szerelő; Tát­rai Lajos Miskolci Vili. Szer. Váll. szer. vez.; Karner Gusztáv ÁH. Szer. Váll. kirendeltség vezető; Gollák Jó­zsef középhengersor áes-xsopartve- zet$; Ordas! Endre VÁV művezető; Csorák István középspr művezető; Sipes Gyula középsor villamos mér­nök; Bóta László középsor gyár­XXVIII. Szeretném, ha ti, akik majd egy­szer ezeket a sorokat olvassátok, nemcsak őt magát látnátok benne, hanem a „házimunkás“ szép típu­sát, aki az elnyomók által tőle kö­vetelt munkát az elnyomottak ér­dekében kifejtett munkává tudta változtatni. Skorepa apó csak egy közülük, de típusának egész sor má­sa van a Pan.krácban, és a Pet- schek-palotában — egész sor kü­lönböző, de semmivel sem kisebb jellem. Szerettem volna lerajzolni őket, de sajnos, már csak néhány órám van hátra, kevés az idő, s bár „közben zeng a dal, ki tud­ja, mit él meg az ember, míg el­jut odáig". Legalább néhány nevet hadd em­lítsek, korántsem mindazokét, akiket igazság szerint nem lenne szabad elfelejteni: Dr. Jdilos Nedved, remek, ne­mesérzésű fiú. aki a lógolytársdí- nak nyújtott mindennapos segít­ségéért életevei fizetett Auschwitz­ban. Arnost Lorenz, akinek feleségét kivégezték, mert nem szolgáltatta ki elvtársait, s aki egy évre rá maga is vesztőhelyre ment, hogy megmentse „házimunkás“ társait, s a „Négyszázas“ egész kollektíváját. A pompás, törhetetlenül szelle­mes Vasek, akit a statárium ide­jén végeztek ki, a zárkózott, ha­tártalanul áldozatkész Anka Vike. vá, a mindig vidám, ügyes, folyton új utakat találó Springer „könyv­Brüsszel (TAS55SZ) A belga képviselőházbau január 13-án folytatódott a londoni és párizsi egyezmények ratifikációs törvény­javaslatának vitája. A záróülésen fel­szólaló Spaak külügyminiszter többek között kijelentette, hogy a belga kor­mány mindaddig nem szándékozik a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot a szenátus elé terjeszteni, amíg nem dől el ezen egyezmények sorsa Franciaországban és Nyugat-Németországban. Arra a kérdésre válaszolva, hogyan fog mű­ködni a nyugatsurópai unió, Spaak kénytelen volt beismerni, erről saját- martnak sine« világos olkópzeiése. Számomra mondotta — n nyugat európai unió bizonyos mértékig misz­tikum és kérdőjel. Eps.ak. felszólalása után az illésen elnöklő TTnysmans felolvasta azt a határozati javaslatot, amelyet a hép- vitelőház kommunista csoportja nevé­ben terjesztettek be. A határozati ja­vaslat azt indítványozza, hogy tartsa­nak népszavazást- a párizsi egyezmé­nyek ratifikálásának kérdóoéről, to­vábbá felhívja a kormányt, „tegyen meg minden szükséges lépést olyan ue^zetköjsi értekezlet összehívására, amely hivatott lenne megvizsgálni a legmegfelelőbb eszközöket a néniét kérdés rendezésére, az igazi leszerelési politika, a kollektív biztonság és a béke kérdésében“, Az elnök azonban nem volt haj­landó szavazásra boesájtam a határo­zat! javaslatot. Arra való hivatkozás­sal, hogy a népszavazás megtartásába tett javaslat „alkotmányellenes". A londoni és párizsi egyezmények ratifikációs törvényjavaslata vitájá­nak befejeztével bejelentették, hogy az ezzel kapcsolaton szavazást január 50 án tartják meg. A háromnapos képviselőházi vita megmutatta, hogy a belga vezotö köröknek a nyugatnémet felfegyver­zésről szóló egyezmények elfogadtatá­sára irányuló törekvése meg a jobb­oldali pártok számos kápvuelőjébcii is aggodalmat keltett. Ez az aggoda­lom feltétlenül tükrözi a belga nép hatalmas tömegeinek egyre erélyesebb tiltakozását a német müitariaams feltámasztása ellen. Azokban a napokban, amikor a kép­viselőház a párizsi egyezmények rati­fikálásának kérdéséről tárgyalt. Bel­giumban különösen felélénkült a Nyugat Németország felfegyverzése elleni mozgatom. A Drapeau Rogue több jelentést közöl az ország külön böző városaiból a hazafias erők har­cáról. Aláírásokat gyűjtenek a Wehr­macht újjáalakítana elleni tiltakozás­ra, a gyűléseken olyan határozatokat hoznak, amelyek követelik a belga képviselőktől és szenátoroktól, hogy akadályozzák meg a párizsi egyezmé­nyek ratifikálását (MTI) A costaricai helyzetről „Felszabadulási serietf a versenyben gyiztes özem, vállalat, gazdaság jutalma A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége üdvözli az ipari, építőipari és közlekedési üzemek, kereskedelmi vállalatok, gépállomások és állami gazdaságok dolgozóinak kezdeményezését, hogy hazánk felszabadulásának 10. évfor­dulója tiszteletére tett munkafelaján­lások híven tükrözik egész dolgozó népünk szeretetét felszabadítónk, a hős szovjet nép és nagy pártunk iránt. Kifejezik népünk odaadását a szocializmus építése, a béke megvé­dése, a haza ügye iránt. A dolgozók kezdeményezése hatal­mas, új erőforrásokat tár fel, ame­lyek nagymértékben segítik pártunk politikájának megvalósítását, a dol­gozó nép életszínvonalának emelését. A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa elnöksége a népi megmozdulás kiszélesítése érdekében a felszabadulási versenyben győztes üzemek, vállalatok, gazdaságok szá­mára „felszabadulási serleget” tűz ki jutalomként. A felszabadulási serle­get Élüzem’1 feltételek teljesítése te­rén legjobb eredményeket elérő üze­mek, vállalatok, gazdaságok nyerik el. A győztes üzemek a felszabadulási serleg és az élüzem vándorzászló el­nyerésével egyidejűleg az élüzem ki­tüntetéssel járó pénzjutalom kétsze­resében részesülnek. II Minisztertanács tiatározato! hozott a faipar fejlesztéséről és a fa*!aMosságréi A Minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot hozott hazai faiparunk fejlesztéséről és a fa-takarékosság érdekében történő intézkedésekről. A határozat megszabja a fűrész és le­mezipar fejlesztésének irányelveit, intézkedik a farostlemezipar megte­remtéséről, a faanyagok tartósításá­ról. A határozat intézkedik a fával való takarékosság érdekében az ipa­ri fa helyettesítéséről. A faipar fej­lesztésére, a fatakarékossági intéz­kedések lehetővé teszik a lakosság bőségesebb ellátását bútorral, épület­anyaggal és egyéb fagyártmányok­kal. (MTI) (TASZSZ) Külföldi sajtóvélcmények a cosln- rií-ai behatolásról. Mint az amerikai hírügynökségek Latin-Amerikából, Mexikóból és Nicaraguából érkezett jelentéseiből kiderül, a Costarica) fegyveres be­hatolást részben ugyanazok az erők hajtják végre, amelyek annakidején a Guatemala elleni agressziót. Az Unites Press hírügynökség mexikói jelentése nyíltan megálla­pítja, hogy sok zsoldos, aki Guate­malában harcolt, most Costa Ricában harcol. „Mint ismeretes, azokat az eróket, amelyek Guatemala ellen hajtották végre az agressziót, az amerikai mo­nopóliumok. élükön az United Fruit Cnmpanyval, fegyverezték fel és küldték Guatemala elldn. A newyorki Daily Worker vezér­cikkében írja; A costarical kormány nem kommunista kormány, a kommunis­ta csoportot Costa Ricában betiltot- ák. Ezzel szemben Costa Ricában van szakszervezeti mozgalom, amely aránylag nagyobb szabadságot élvez, mint Közép-Amerika többi országai­ban. Mi több, Costa Rica bojkottálta a caracasi értekezletet, amelyet Dulles amerikai külügyminiszter kezdemé­nyezésére hívtak össze. Ezenkívül a costaricai kormány sok kellemetlen Órát szerzett az United Fruit Com­pany képviselőinek, mert bírói eljá­rással fenyegette meg őket amiatt, hogy „orvosi segélynyújtás” ürügyé­vel visszatartották a munkabérek egy részét. Ahhoz, hogy valamely kormánnyal szemben úgy járjanak el, mint a gua- temalai, vagy ehhez hasonló kor­mánnyal — írja befejezésül a lap —, nincs szükség arra, hogy ez a kor­mány demokratikus legyen, mint az Arbenz-kormány volt Guatemalában, ez a kormány lehet kommunista- ellenes, mint a Vargas-kormány volt Braziliában vagy San Martin kor­mánya Kubában. Az amerikaiak egy célt akarnak elérni ezeknél a kormányoknál: mondjanak le min­den szuverén jogukról, ha ezek a jo­gok elégedetlenséget váltanak ki a Wall Streeten és Washingtonban. A Justicia című uruguay lap szer­kesztőségi cikkében határozottan til­takozik Costa Rica megtámadása el­len. A lap megállapítja, hogy az agresszió résztvevői az United Fruit Company amerikai részvénytársaság­nak és az Egyesült Államok külügy­minisztériumának zsoldosai. Egyes amerikai lapok olyan ténye­ket közölnek, amelyek megvilágít­ják a Nicaragua területiéről Cosia Rica ellen intézett fegyveres betörés igazi jellegét. A Chicago Sun And Times című lap egyik cikke tisztázz« a costa­ricai városokat és falvakat támadó repülőgépek származásának kérdé­sét. A lap közölte ugyanis, hogy So­moza nicaraguai elnök az „amerikai külügyminisztérium jóváhagyásával'’ 25 amerikai repülőgépet vásárolt. E repülőgépek egy része Armas „légi- flottájaként” Guatemalában annak­idején döntő szerepet töltött be Arbenz kormányának megdönté­sében. A Daily Worker'mexikói jelentést közöl arról, hogy a Costa Rica el­len akciót kifejtő csapatok állomá­nyában több olyan felbérelt kalan­dor van, aki részt vett a Guatemala ellen intézett intervencióban is. „Somoza határainktól délre az ame­rikai külügyminisztérium legfőbb ügynöke és a legjobb hadsereggel rendelkezik Közép-AmerHíában” — írta január 11-én, a Costa Rica ellen intézett támadás napján a Chicago Daily News. „Washington szállít ne­ki fegyvert — állapította meg a lap — és Somoza örömmel tör be Costa Ricába.:; Igen kétséges azonban, hogy vállalkozna erre, ha Washing­tonban előzőleg valaki ne adta volna rá áldását". A New Statesman And Nation cí­mű angol hetilap szerkesztőségi cikkben ír arról a szerepről, ame­lyet az Egyesült Államok a Costa Rica ellen intézett betörés megszer­vezésében betöltött. Bármilyen kimenetelű legyen is ez a betörés — állapítja meg a lap —. „a tények azt mutatják, hogy az Egyesült Államokat nagy felelősség terheli”. JULIUS F ÜZENET ál táros“, a gyöngéd, fiatal Bilek ... Csupa példa, csupa mintakép. Kisebb vagy nagyobb emberek. De mindig emberek. Sohasem bábok. VIII. Fejezet. Egy darab történelem 1943 június 9. A zárkám előtt öv lóg. Az én övem. Ez azt jelenti, hogy elvisz­nek. Éjszaka visznek el, a Biroda­lomba, bíróság elé állítanak — az­után jön a többi. Életem kis kara­jából az idő éhesen harapdálja az utolsó falatokat. A pankráci négy­száztizenegy nap hihetetlenül gyor­san telt el. Hány napom van még hátra? Hol fogom azokat tölteni? És milyenek lesznek? írásra alig lesz már alkalmam. Ez tehát az utolsó tanúvallomá­som. Egy darab történelem, amely­nek, úgylátszik utolsó élő tanúja vagyok. * 1941 februárjában a Csehszlová­kiai Kommunista Párt egész Köz­ponti Vezetőségét és a válságos időkre számítva megválasztott pót­vezetőségét is letartóztatták. Még nincs pontosan tisztázva, hogyan történhetett meg az, hogy a pártot ilyen mérhetetlenül súlyos csapás érte. Talán a Gestapo biztosai V C l K ÉLŐKNEK mondanak majd egyszer erről va­lamit, amikor majd kihallgatják őket. Én, . mint „házimunkás" is hiába próbáltam a Petschek-palo- tában ennek a végére járni. Bizto­san volt benne része a provoká­ciónak, de volt része elővigyázat­lanságnak is. Két esztendei sikeres illegális munka némileg eltompí­totta az elvtársak éberségét. Az il­legális szervezet egyre nőtt, egyre újabb elvtársakat vontak be, olya­nokat is, akiket más alkalomra kellett volna tartogatni. Az appa­rátus egyre nagyobb és bonyolul­tabb lett, olyannyira, hogy már nem lehetett kellően ellenőrizni. A csapást a párt központjára, nyilván hosszabb időn át készítették elő, s abban a pillanatban sújtott le, amikor a Szovjetunió elleni táma­dás előkészületei már befejeződtek.- Kezdetben nem voltam tisztában a letartóztatások méreteivel. Vártam a szokott összekötőre, de hiába vártam. Csak hónapok múlva de­rült ki, hogy valami rendkívüli dolog történt, és hogy nem szabad tovább is csak várnom. Összekötte­tést kerestem. Mások is azt keres­tek. Az első, akivel találkoztam, Monza Vyskocil, a középcsehorszá­gi kerület vezetője volt. Csupa kez­deményező kedv az egész ember, összegyűjtött némi anyagot a Ru» dé Právo számára, nehogy a párt központi lap nélkül maradjon; Megírtam a vezércikket, de abban állapodtunk meg, hogy az anyag (amelyet nem ismertem) „Májusi levél“ címmel fog megjelenni, mert a Rudé Právót valamilyen más vonalon szükségdiktálta, hevenyé­szett formában már kiadták. A partizánmunka hónapjai kö­vetkeztek. A pártot nagyon súlyos csapás érte, de megölni nem tud­ták. Uj elvtársak százai feküdtek neki a megoldatlanul maradt fel­adatoknak, az elesett vezetők he­lyére elszánt új emberek léptek, és nem engedték, hogy a szervezet alapjait bomlás kezdje ki, vagy hogy a tagok tétlenségbe merülje­nek. De még mindig nem volt köz­pontunk, s a partizán munka azaul a veszéllyel járt, hogy » legfonto­sabb időben — a Szovjetúnió ellen várható támadás perceiben — fel­lépésünk nem lesz majd egésze« egységes. A kezembe került — ugyancsak partizánkeretek közt kiadott •— Rudé Právó-ból láttam, hogy é kezdeményezés mögött tapasztalt politikai vezetőnek kell állnia. A ml „Májusi levelünkből", mely sajnos nem a legjobban sikerült, viszont mások látták, hogy itt szin­tén olyasvalaki jelentkezik, akire lehet számítani.- Keresni kezdtük egymást. (Folytatjuk.) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents