Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-14 / 11. szám

Telitek, 1955, január 1*. ESZAKMAG1AKOKSZAG 3 A TRAKTOROSBRIGÁD VEZETŐJE Brigádomban 'három olyan traktoros is van, aki állandóan túl­teljesíti dekád műszaktervet — mondja büszkén Horváth Sarolta, az ózdi gépállomás fiatal brigádve- z eléje. — Két kezdő traktorosom is van, azok sem dolgoznak rosszul. Az egyik most traktorvezető iskolában szerzi meg a gyakorlati tapasztala­tok mellé az elméleti tudást. Horváth Sarolta ragyogó szemekkel mesél a-brigádról, annak tagjairól, az őszi munkáról, a gépjavításról. Min­den szavából öröm, boldogság csendül Szinte elfelejti, hogy idegen ember hallgatja, dicsekedve mesél Bodó Emilről Molnár Ottóról, Dóri De­zsőről és Kovács Hajdú Andrásról Három évvel ezelőtt bizony nem gondolt arra, hogy az ózdi gépállo­más legjobb brigádjának ő lesz a vezetője. A Vcndéglátóipari Válln- ialtől került oda 1952-ben. Eleinte azt hitte, hogy sohasem birkózik meg a nehézségekkel. A traktor ke­zelése nehéz volt, a munka szokat­lan. Lakókocsi hiányában naponta ÍJ—10 kilométert is gyalogolt, hogy gépéhez érjen. Az is bántotta, hogy a férfi traktorosoknak több a szak­mai tudásuk, gépüket legtöbbször maguk javítják. Traktoros iskolára jelentkezett. Amikor kitűnő bizo­nyítványával a zsebében visszajött, már több volt az önbizalma. 1953-ban egy hat tagból álló brigád vezetője lett. — Dolgoztunk hajnalhasadástól 3?éső estig — mondja —, egyikünk sem akart elmaradni. Persze Bodó Emilt senki sem tudta legyőzni, őszi tervét már októberben befejezte. Ez keresetén is meglátszik, mert je­lenleg 3.600—3.800 forintot kap. Bri­gádom többi tagja is megkeresi a 2 000—2.200 forintot. Most a téli gép­javításban is a legjobbakhoz tar­toznak, egyrészük erőgépet, másré­szük cséplőgépet javít. Nekik is kö­szönhető, hogy gépállomásunk me­gyei viszonylatban most a 3-ik he­lyen áll. — Nagyszerű ember ez a Bodó. Szíwel-lélekkel végzi munkáját. Egyszer 12 holdon árpát vetett. Már esteledett, de munkáját még nem fejezte be. Az égen felhők tornyo­sultak. Valamennyien tudtuk, hogy ebből másnapra eső lesz és ha esni kezd, Bodó talán még 5—6 nap múlva sem fejezheti be az árpa ve­tését. Bodó azonban nem hagyta ma­gát. Lámpával vetett még késő éjjel is. Másnap reggel, amikor az eső megeredt, már a földben nyugvó magvakat öntözgette. Olyan ez a brigád, mint egy család. Közösen örülnek egymás si­kereinek, segítenek egymás gondján, baján. A legjobbak tanítják az úja­kat, hogy belőlük is jó traktoroso­kat faragjanak. Hogy olyan jó kollektív szellem alakulhatott ki ebben a kis csoport­ban, az elsősorban ennek a vidám, de akaraterős brigádvezetőnek kö­szönhető. Nem egyszer előfordult, hogy traktorosainak maga vitte az ebédet, a tűző napsütésben vagy esőben, hogy ezzel fejenként 1—2 órát megtakarítson az aranyat érő munkaidőből. Munka után som fe­leltette el társait Amikor Dóri De­zső ruhát varratott és munkabére késése miatt nem tudta kifizetni, Horváth Sarolta nem volt rest. ide- oda szaladgált, végre megszerezte a szükséges pénzösszeget és kölcsön. adta munkatársának. Segít társain, megérti őket, de ugyanakkor igényes is. Megköveteli a jó munkát, a fe­gyelmet. Nemcsak másokkal, de Ön­magával szemben is szigorú. Egyre azon kesereg: nincs elég műszaki tudásom, tanulnom kell, többet aka­rok tudni. A fői Vpgzeti munkának, a lelkHaroeretesséffhek az volt az eredménye, hogy amikor az őszi szántást befejezték, minden termelő­szövetkezeti csoport és minden egyénileg dolgozó gazda azzal vált el tőlük: — Köszönjük etvtársak a segítséget, csak egy kérésünk van: jövőre is maguk jöjjenek el. Ugv gondolom, ez a legszebb di­cséret, amit egy traktorosbrigád kaphat. (K. G.) Kde’éDTÍ bányásíok patronáljál« a ©aivác*? be?efct Az cdelényi bányaüzem dolgozói el­határozták, hogy a jövőben segítik, patronálják a galvácsi termelőszövet­kezetet. A bányaüzem négy dolgozója már látogatást lett a szövetkezetben s megbeszéltek az elnökkel, hogy mivel lehelnének segítségükre. Bizony o se­gítség nagyon elkelne. Legelőször a gazdaság udvarán kellene kutat fúrni, mert a vizel nagyon messziről kell hozniolc. A termelőszövetkezet szeke­rei is javításra várnak. Az istálló- takarítást nagyban megkönnyítené, ha sínpárt fektetnének te és csillével hordanák ki a trágyát. Az cdelényi bányaüzem dolgozói megígérték, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdéséig mindezeket elvégzik. Kéthóauipos előnnyel dolgosnak as Üsd—bolyoki lakótelep építői A felemelkedés útján A monoki Kossuth termelőszövet­kezet tagjai az 1954. évi zárszáma­dással ismét bebizonyították a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét az egyé­ni gazdaságokkal szemben. Fűzi Jó­zsef, Apjok Ödön. Lapis János, Ver­ba János termelőszövetkezeti tagok jövedelme és az ebből épített 18—30 ezer forintos házak mutatják a fo­kozódó jólétet. Karfáim Lajos termelőszövetke­zeti tag ebben az évben három ser-1 test vágott saját szükségletére, egyet pedig eladott szabadpiacon. Galajda JAnosné két darab kétmázsás sertést vágott, Lenyhárt Lajos pedig két----------------«v« 180 kilósat. Polgári Lajos a zárszá madás után új szobabútort vásárolt. Ezek a tagok egész éven át becsű letesen dolgoztak és meg is kapták ezért a megfelelő jövedelmet. A Kossuth termelőszövetkezet eredményét figyelemmel kíséri a község egyénileg gazdálkodó paraszt sága is. Éppen ezért szükséges, hogy a termelőszövetkezet minden egyes tagja a most elkészült termelési terv alapján szilárd munkafegyelem­mel és a családtagok bevonásával az eddig elért eredményeket tovább­növelje. TÖTH LÁSZLÓ A!>ózso!ca nagyszerű fejlődése Örömmel látjuk köz­ségünk tízéves fejlődé­sét. Községünkben mo­zihelyiség, kultúrhds, sok szép új családiház és modern napközi ott­hon épült. A gyerme­kek, míg édesanyjuk munkájukat végzik, csinos, tágas, barátsá­gos helyiségben játsza­dozhatnak. Különösen azóta van jó dolguk, amióta új óvónő jött községünkbe, aki fárad­ságot nem kiviéivé, még szebbé, boldogabbá teszi a gyermekek napjait. SERESS ISTVÁN Alsózsolca A 28/1. építőipari vállalat munka­helyein a szeszélyes időjárás ellené­re — csípős hidegben, esőben, sár­ban — megtorpanás nélkül folyik a munka. A vállalat jól felkészült a télre. Az épületek nagyrésze tető alatt áll, a dolgozókat meleg ruhával látták el, az építkezéseken melege, dőhelyiségeket létesítettek. A munka jó megszervezése, a dolgozókról ide­jében történt gondoskodás meghoz­ta gyümölcsét: az építkezéseken szívvel-lélekkel harcolnak azért, hogv az új lakásokat határidő előtt átadhassák boldog tulajdonosaiknak. 323 lakás épül Ózd-Bolvokon Az ózdi kohászok nap-nap után több acéllal és hengerelt áruval se­gítik az új szakasz politikájának mielőbbi megvalósulásál A 323 lakásos Ózd-bolyoki építke. zéseken a téli hónapokban is lelkes munka folyik. A hét épületből álló „F'‘ jelzésű, 64 lakásos építkezésen kéthónapos előnyre tettek szert a dolgozók. Jelenleg négy épület már tető alatt áll. három épületen nagy ütemben folyik a tetőszerelés Ezen az építkezésen dolgozik Gál Alajos negyventagú vegyesbrigádja. Gál Alajos egy éve faluról került az építkezéshez. Hamar megszerette a munkát. Fizetése hónapról-hónapra emelkedett. Az énítkezésen ma mát úgy beszélnek róla, mint a legjobb munkástoborzóról. Igaz is! Gál Ala­jos ahányszor hazament falujába, mindig két-három új emberrel tért vissza az építkezéshez. Egy év alatt 150 embert toborzott és az új mun­kások nem bánták meg: közülük nyolcán már segédvizsgát tettek. Ke­resetük meghaladja az 1300—WO'i forintot. Lépcsős építési módszer Ugyancsak az Ózd-bolyoki lakóte­lepen épül a szintén hét épületbői álló 79 lakásos „G“ jelzésű lakó­tömb. A téli hónapokban két gőz­kazán. három hőlégfúvó, kokszkosa • rak és dobkályhák sokasága könnyíti meg a dolgozók munkáját. Az épí­tést lépcsős módszerrel végzik. Há­rom épületen már elérték a legfel­sőbb szintet, két épületen befejező­dött az első emeleti falegyen, egy épületen a földszintet és egyen pedig a pincét készítik. Itt dolgozik a Szö­ged! sztahánovista falazóbrigád. A brigád szovjet gyorsfalazási mód­szerrel három hónapja már 170 szá­zalékos átlaggal dolgozik, s a bri­gádtagok keresete meghaladja az 1900 forintot. A két épülettömbön a dolgozók jó munkájukkal 1954. évi tervüket 3.5 millió forinttal túlteljesítették, s je­lenleg kéthónapos előnnyel dolgoz- . nak, ami azt jelenti, hogy az „F“ épületet a május elsejei határidő előtt, már márciusban, a ,.G" jelzésű épülettömböt pedig július 31-t határ­idő előtt, május 31-én átadják ren­deltetésének; A napokban kezdték meg a ,.CS‘' jelzésű 180 lakásos épülettömb föld­munkáit is. Jó! halad a gépjavítás az igrici állami gazdaságban Az igrici állami gazdaságban a téli gépjavítás kezdetén elhatározták, hogy az idén jobb munkát fognak végezni, mint az elmúlt esztendők­ben. A műhely falinaptára még csak január 11-ct mutatott, mellette a gépjavítási terv teljesítését jelző tábla azonban már január 25-ikét. Az állami gazdaságban a január 25-iig beütemzett javítást már ja­nuár 11-ig elvégezték. Molnár Mihály brigádvezető már ötödik éve dolgozik a gazdaságban. Hangoztatja, hogy még soha som ha­ladt olyan jól a gépjavítás, mint most. Eddig még csaknem minden esztendőben pótszemlét kellett tar­tani, mert az erő és munkagépeket nem javították ki határidőre. A ja­vítás minőségével is baj volt. Most ezzel sincs hiba. A legjobb a Tóth Lajos brigád. A tervezett öt vetőgép és egy erőgép helyett hét vetőgépet és két erőgé­pet javított ki. A Molnár brigád sem sokkal maradt el mögöttük. Terven felül kijavított egy traktort, három fűkaszálót és egy mérleget. A Klement Gottwald gyárból ér­kezett fiatal szerelő — Farkas Ist­ván és brigádja is jól dolgozik. Ed­dig hat ekét, öt tárcsát, öt garnitúra hengert és négy kultivátort javított ki. A gépszerelőknek és tralktoris- táknak nagy segítséget nyújt Kiv- nyák József esztergályos. Házilag ké­szít különböző perselyeket, csapsze geket, tengelyeket és csavarokat, amelyek egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen szerezhetők be. (H. M.) aljaujhelyi járási tanács elnök­helyettese. Aztán 82-en kato­natisztek lettek községünk­ből. Öcsai István meg Fülöp Marika népművelési előadó elvezet bennünket a mezőkö­vesdiek büszkeségébe, a Ma­ty óházba. 1952. december 21-én avatták fel a Matyóházat, az ország első népművészeti házát, ahol ma mintegy ezer kö- vesdi népművész — a tavaly elhunyt Kisjankó Bori néni, a népművészét mestere tanítása szellemében — szőtteseket, kézimunkákat készít, hogy a csodálatos kövesdi csecse­becsékkel és ruhafélékkel elkápráztassa az egész világot, öregbítse hazánk hírnevét. "T/ ülönös tél köszöntött Me- —mkövesd községre 1944- ben. Napokon át dörgött a „Ka- tyusa", repülőgép zúgott el a fejek fölött, s a falu csöndjét tomboló csatazaj verte fel. A kukoricásokban bujdosó ma­gyarok leltek tanyát. Köztük volt Ócsai István 5 holdas pa­raszt is, aki szomszédjával, Baj­zát Alberttal három héten át a határban húzta meg magát, hogy a nyilasok Németországba ne hurcolják. Egyik decemberi napon, amikorra már elcsöndesült a háború zaja, a felesége kereste fel rejtekhelyén Úcsai Ist­vánt: „Hála istennek, felszabadultunk. Hazajöhetsz, együtt van a családunk". És hazaindultak. Portájukra éppen akkor vetődött be egy szovjet kapitány, hogy sebeit bekötözzék: „Ez az ország már a tiétek — mondotta nekik. — Úgy dol­gozzatok, hogy szebb, emberibb legyen, mint a régi”. — S továbbindult, felszabadítani Budapestet. • S az Öcsai Istvánok, Bajzát Albertek Mezőkövesden is munkához láttak. Szívükben érezték a szabadság édes ízét és karjukat megacélozta a szabad akarat. Mert volt elég tennivalójuk! „Cifra nyomorúság“. Ezzel a két szóval jellemezte egyik falukutató írónk a 30-as évek közepén Mezőkövesd életét. Találó volt a kifejezés: Ugyanis vasárnaponkint kiöltözköd­tek a matyó lányok és legények és az úri világ pereputtyát tánccal és a matyóvilág káprázatos népviseletével „szórakoz­tatták”. fi! gyanúkkor Mezőkövesd „cifra nyomorúságában“ tűrt VI' és szenvedett. Népét a földnélküliség, a szűk határ fojtogatta. Hiszen a községben 1934-ben 20.806 lélek élt 16.748 hold földön. S ezen az sem sokat segített, hogy gyak­ran megszólalt a kisbíró dobja: „Hat hónapra summás ke­restetik. . “ És több mint ötezer kövesdi summás szinte az egész Magyarországot beutazta. Tavasszal nyakukba vették ez üres tarisznyát és ősszel hozták haza a soványka keresetü­ket: 6 mázsa búzát és 12 pengőt. Szomorú történeteket mesélnek a mai öregek a régi Mezőkövesd éleiéből. A'30-as években az egyik kövesdi apa rummásnak ment a. baranyomenyei Montevideo-birtokra. Mivel otthon kevés volt a betevő falat, hét gyermekéből ötöt magával vitt a hercegi uradalomba. S ott szűkös élelmét öt. gyermekével megosztotta. Feleségének pedig, aki éppen a nyolcadik gyerek születését várta, ilyen levelet írt: „Édes feleségem! Tudatom veled, hogy hála istennek, szerencsésen megérkeztünk. Nem tudom, mi lesz velünk, mert az a két kenyér, ami* egy hétre kapok, igen kevés ha­tunknak. De az isten majd megsegít. Csókolnak a gyerekek is...” S a levél végén két szó: „Mikor iön?“ Mikor jön a nyolcadik gyerek? — kérdezte az apa, aki két kenyerét öt gyermekével megosztotta. Sainos, az asszony, az édesanya már nem válaszolt, nem válaszolhatott, mert férte levele holtan találta. Nyolcadszor szült, s a nyolcadik szülést már nem bírta ki... ^7 sn. ez volt a. múlt — emlékszik rá a hajdani piin- Tr- másasszony, Árvái József né. a község múl tanácsel­nöke. — Azóta bizony n> aitvált<r*ot* Mezőkövesd élete. i!)43- ben 200 család kapott földet. Ezeknek nagyrésze a III. ti­(Víg, JCäoejxhiek (idj ütött CL SZ&P tUJLfL . . . pusu Petőfiben és az I. tipusu Kossuth tsz-ben talált igazi otthont. A Petőfiben 45 család 530 holdon gazdálkodik. — A Kossuth tsz-ben 150 dolgozó paraszt művel 1000 holdat. Lám, a „summás-kérdés” Mezőkövesden megoldó­dott; a summások egyik részét a föld tartotta magánál, má­sik részük Diósgyőrbe a Lenin Kohászati Művekhez és Ka­zincbarcikára, a Sajómenti Vegyiművekhez jár dolgozni, ahol havonta 1000—1500 forint az átlagkeresetük, — De Mezőkövesd iparosodott is — teszi hozzá Papp János, a VB. titkár. — Nálunk épült fel az ötéves tervben hazánk legnagyobb — tízemeletes — gabonaraktára, amely elsőrendű vetőmaggal látja el Északmagyarország paraszt­jait. A Vastömegcikk Vállalat kisgépeket gyárt. Húsüzemünk két vagon hús feldolgozására alkalmas. Ezenkívül közsé­günkben a felszabadulás után -nyolc kisipari szövetkezet alakult... És a VB titkár egy papírlapot nyújt át: Beszéljenek a tények és az évszámok szabad tíz esz­tendőnk fejlődéséről! S a papírlapon ez áll: 1945-ben 14 utca kapott villanyvilágítást, 1946-ban felépítették a községi für­dőt. ahol percenkint 5 ezer liter 72 fokos víz tör fel a föld­ből. 1947-ben 300 személy befogadására kulturház épült. 1948-ban 15 ágyas szülőotthont és háromszohás bölcsődét ka­pott a falu. 1949-ben 2000 kötetes könyvtár, 2 napközi és ovóda létesült, 1950-ben hét és fél millió forintos beruházás­sal 50 erögépes gépállomást kantáit az államtól. 1951-ben két artézikutaf fúrtak. 1952-ben 1500 vezetékes rádió szólalt, mert n községben. 1953-ben mfógypedaoóoiai iskola létesült. I°s4-het> felépült az ország legnagyobb földmüwsszövetke- —'f '-uháza. M régi embertelen summáSélét már a mutte! Minden f- l szociális és kulturális létesítmény a* ember boldogulását szolgáiig Mezőkövesden is. Erre bizonysán a tanficshAzAn az anyakönyvi hivatal statisztikája is: évről évre többen szü­letnek. és kevesebbén halnak meg . ■: Év születés házasság halálozás 1950 378 159 293 1951 399 16? 241 1952 389 16 7 214 1953 427 179 214 1954 398 198 201 Sokat változott a kövesdi dóloozó parasztok sorsa is Találkozunk 10 év után úira Ócsai István 5 holdas gazdá­val! Ócsai István ma — 1949 óta — országgyűlési képviselő, Pista fia Budapesten gyógiiszerész-egyetemi hallgató. — Nemcsak az én fiam. tanul — mondta. Ócsai István, — Rajta kívül van 62 egyetemistánk és 190 középiskolásunk S a rég'- summások gyerekei ma az o~seé„ ssara.tfü. tanké>. mérnökei lettek. Klsvál Oásvár fia Boar,,vn„ or„os. Cstka József a soproni egyetemen tanársegéd, Kispál Pál a sátor­/! matyó múzeumban járva egy régi kövesdi summás- nótát énekelt el Fülöp Marika: Intéző úr kiáll az eresz alá, Onnan nézi, hogy a summás mit csinál. Dolgozik-e, vagy csak lopja a napot, Megérdemli-e a savanyu babot? — Régen ezt dalolták a kövesdiek — mondja. — S ma a kulturház együttesének tagjai saját szerzeményükben, a Matyóaratásban így énekelnek, amikor a búzakoszorut át­adják a szövetkezet elnökének: V íg Kövesdnek falujában felsütött a szép nap, Kossuth tsz dolgozói vígan dalolgatnak. Dalolgatnak, mert örömnap ez az aratóknak, Most hozzuk a koszorúnkat elnök elvtársunkn&k. — No, de látogassunk el egy többgyermekes gazdához, aki a múltban a keserű summáskenyérét étté, s ma szö­vetkezetben dolgozik — indítványozza Ócsai bácsi. S utunk találomra Jacsó Mátyásékhóz, a Jegenyesor 8-ba vezet. — Jacsó Mátyás szövetkezeti paraszt vágyók — mu* tat.kozik be a házigazda, S megtudjuk, högv a családból csak Jacsó bácsi dolgozik a Petőfi tsz-ben. ahol 1054-ben 4Ö0 munkaegységet szerzett és többi között kapott 25 mázta ga­bonát és ötezer forintot. — És a gyerekek? Mi van a gyerekeivel? — kérdez­zük. — Mátyás fiam kiváló mozdonyvezető, Laci a néphad­sereg hadnagya, A harmadik gyerek a Lenin Kohászán Mü­vek sztahánövistáiá, s a negyedik, a Pista, itthon van, még isp.vrn.^ far. — Ezt már Jacsóné sorolja. Elszabadulás óta 10 esztendő telt el. Mezőkövesd fő* cy£p trrCn. a Béke-téren áll a szőrijét emlékmű, „VjeCs- nája szidva neróiam ...” Örök dicsőség a hősöknek... És mellette sorakoznak a katonasirok: lenn a rög alatt 500 hős alussza övök Almát, linen kor őszidön is élő virágok nyílnak t katonasirokon. pirosabbak, mint valaha. A szeretet is a hála virágai. Kövesdi édesanyák és lányok ültették a kievi, lenin- c -ídi édesanyák és lányok, helyett, akik talán nem is sejti1-- —Unen ffPAei termékenyített meg drága fiuk. hű férjük és szeretett kedvesük kiontott vére... MAJOR LAJOS (Megjeleni a Kincses Kalendáriumban.)

Next

/
Thumbnails
Contents