Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-27 / 22. szám
r----------------------Egy éTtized Jajhalmán As ócskapiacon V ______________________ J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA •: ■ - ,)&•**; f 4>'yv/.'. 1- '. .y.', )'„ , _______________-4» - ■••■■< i?*- - k .■ XI. évfolyam 22. szám Ara 5» fillér Miskolc. 1955 január 27 csütörtök Kötelez a koliásztecsület! „Leküzdjük a nehézségeket, ez évben elegendő szenet adunk a népgazdaságnak66 Borsodiak felszólalása az országos szénbányászati tanácskozáson A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa által összehívott országos szénbányászati tanácskozáson a borsodi bányászok képviselői is felszólaltak. Az alábbiakban kivonatosan közöljük ezeket a hozzászólásokat: Lőcsei Lajos, az Ózdi Szénbányászati Tröszt igazgatóiának beszéde A BORSODI kohászokat nem. csak az országban, hanem az egész világon ismerik. Nem csoda, hiszen kohóikból csaknem két évszázad óta ömlik a vas, az acél. az itt gyártott vasból gépeket, hídalkat- részeket, vasúti síneket készítenek, amelyek eljutnak egész Európába, a világ különböző országaiba — hírnevet szerezni a magyar iparnak. A kohászok dicsőségének azonban szörnyű árnyéka volt a Horthy-rendszerben. Diósgyőr, Ózd, Borsodnádasd munkásai a legsötétebb nyomorúságban, az örökös robot súlya alatt görnyedve tengették magukat. Életük szakadatlan küzdelem volt a mindennapi betevő falatért, melynek megszerzése mindig bizonytalan volt. Rettegve lesték, hogy melyik napon kerülnek az utcára. Egy 1930-ban Írott rendőrségi jelentés elmondja, hogy Diósgyőrött „az üzemfőnökök előtt valóságos tragédiák játszódnak le, életerős emberek térdenállva, sírva könyörögnék, hogy tartsák meg őket továbbra is szolgálatiban“. Ebben az időben a diósgyőri munkásoknak az adóssága mintegy 267 ezer forintra rúgott a kereskedőknél; Az ózdi munkások a Táncsics- telepen laktak. Mi is volt itt régen? Szemétdomb, s a hegy aljában bádoggal fedett düledező viskók, ahol két-három család lakott együtt. Sokat tudnának mesélni a kaszinó falai is, ha megszólalhatnának. Itt mulatott Biró Pál úri vendégeivel. Itt rendezték meg ocsmány orgiáikat, itt dőzsölték el azt a pénzt, emit a munkások verejtékéből harácsoltak. Ezek az urak az ózdi munkásokat annyira kiszipolyozták, hogy volt aki gyalog indult " Miskolcra, megélhetést keresni. A BORSODNÁDASDI dolgozók 15—20 kilométerről gyalog jártak hóban, fagyban munkahelyükre. Mire a gyárba értek, már elfáradtak, pedig csak ezután jött a hajsza! A hőkemencék előtt egyetlen perc pihenő sem volt, hűsítő italokról még álmodni sem mertek. Azért a pár fillérért, amit kaptak, vérüket; egészségüket adták oda. A borsodi kohászok élete a fel- szabadulással megváltozott, új értelmet kapott. A Szovjetunió hős katonái leverték kezükről a bilincseket, rájuk bízták saját sorsuk irányítását. Birtokukba vették a gyárakat, hozzákezdtek országuk újjáépítéséhez. Ma már Diósgyőrben is és Óz- don is földbevájt viskók helyett munkáspaloták sorakoznak. Az ózdi Táncsics-telep lakói többszobás lakásban laknak. Gyönyörű iskolákat, napköziotthonokat, bölcsődéket, kulturházakat kaptak pártunktól, kormányunktól. Gyárainkban dolgozók munkáját segítő szovjet gépek vannak. A borsod- nádasdiakat munkásjáratú autóbuszok szállítják az üzembe. Fel sem lehet mindazt sorolni, mit kaptak a borsodi kohászok a népi demokráciában. S MIT KELL a borsodi kohászoknak ezért cserébe adni? Azt, amit a kohászbecsület diktál: maradéktalanul teljesíteni a tervet. Most különösen nagy feladat hárul a borsodi kohászokra. Most tudják igazán leróni hálájukat mindazért, amit tíz év alatt kaptak. Egész dolgozó népünk felszabadulásunk méltó megünneplésére készül, a borsodi kohászok járjanak az élei a felszabadulási versenyben! Ózd, Diósgyőr, Borsodnádasd dolgozói értékes vállalásokat tettek április 4 tiszteletére. Az a feladat, hogy kohászaink harcoljanak vállalásaik maradéktalan teljesítéséért. Január első két dekádjának eredményei azt bizonyítják, a borsodi kohászok bizonyos mértékben elmaradtak tervük teljesítése mögött. Különösen a döntő gyárrészlegek nem teljesítik teljed egészében tervüket. A diósgyőri kohászati üzemek nagyolvasztói január 20-án 436 tonna nyersvassal adós népgazdaságunknak. A martin 733, az elektroaCélmű 252 tonna acéllal termelt kevesebbet ezen idő alatt az előirányzottnál. Ezek a gyérrészlegek vegyenek példát a durvahengermű dolgozóitól, akik nemcsak tervüket, hanem vállalásukat is teljesítik. Január 20-ig esedékes tervükön felül 269 tonna anyagot gyártottak. Az Ózdi Kohászati Üzemek döntő gyárrészlegei január első két dekádjában szintén nem teljesítették tervüket. Különösen' lemaradt tervteljesítésében a nagyolvasztó- mű, mely az első dekádot 87, a második dekádot 93 százalékos eredménnyel zárta. A Borsodná- dasdi Lemezgyár dolgozóinál 1s lemaradás tapasztalható. Az első dekád hengerlés! tervét 95.6, na'g a másodikat 95.8 százalékkal fejezte be. A lemaradás 124 tonna. BORSODI kohászok, tervetek, vállalásotok teljesítésekor gondoljatok arra, hogy rajtatok múlik, milyen gyorsan szerelhetik fel. új gyárainkat, kormányprogramunk értelmében milyen módon látjuk el mezőgazdaságunkat korszerű géj pekkel. Gondoljatok arra, hogy ■tervetek teljesítése nem csupán magyar ügy! Az általatok gyártott vasból, acélból gépek készülnek, melyeket a világ légkülönbözőbb országaiba exportálunk. A magyar ipar hírneve forog kockán, ha ti nem teljesítitek terveiteket, ha országunk nem tud eleget tenni a külföld megrendeléseinek; Úgy kell most küzdenetek, hogy a felszabadulási versenyben öregbítsétek a borsodi kohászok hírnevét. Mit kell ennek érdekében tenni? Sürgősen pótolni kell ezévi lemaradásotokat. Növeljétek a termelés színvonalát, használjátok ki jobban a berendezéseket, a munka magasabbfokú szervezettsége és a termelésből kiesett idők állandó csökkentésével. Erősítsétek a tervfegyelmet •— technológiai utasítások betartásával javítsátok a minőséget, csökkentsétek a selejtet. Fontos, hogy biztosítsátok az üzemek tervszerű, programszerű termelését. Szűnjék meg a hó- eleji kényelmeskedés, mely a hóvégi ..hajrát” eredményezi. Ne felejtsétek el, januári, s az első negyedévi sikeres tervteljesítéssel az egész évi tervteljesítést biztosítjátok. A terv teljesítésének első felelősei a műszaki vezetők. Nekik kell biztosítani a dolgozók eredményes munkáját. A felszabadulási verseny során műszaki vezetőink is tegyenek felajánlást. A műszaki vezetők használják fel a hasznos szovjet tapasztalatokat. Nem lehet jó vezető, aki félrelöki a világ legfejlettebb kohászatának gazdag tapasztalatait, aki ragaszkodik az ósdi, elavult módszerekhez. A felszabadulási verseny sikeréhez hozzájárul a verseny, a kohászok közötti vetélkedés. Ózd és Diósgyőr, régi versenytársak! Elevenítsétek fel újra ezt a versenyt! A versenynyilvánosságon keresztül ismertessétek a vetélkedők eredményeit! Borsodi kohászok, induljatok harcba a felszabadulási serlegért! Ebben a versenyben járjanak élen a kommunisták! Ók legyenek 8 versenyszakasz motorjai! Adjatok újabb lendületet a versenynek, ragadjátok magatokkal az üzem minden dolgozóját! NE FELEJTSÉTEK el, a kohász- becsület, a magyar ipar becsülete egyaránt azt követeli, hogy a fel- szabadulási versenyből győztesen kerüljetek ki, törlesszétek le eddigi adósságaitokat, napról-napra teljesítsétek túl a tervet, Az Ózdi Szénbányászati Tröszt megalakulása óta, két és fél éven át egyenletesen, hiánytalanul teljesítette termelési tervét. 1950-hez viszonyítva 1953-ban már 41 százalékkal emelkedett ■ a széntermelés. 1954 második felében a tröszt termelésében igen súlyos törés következett be. Mi az oka a jelenlegi visszaesésnek? Azért, hogy trösztünk nem teljesíti tervét, a felelősség elsősorban a tröszt műszaki vezetőit terheli. Az elmúlt években megfeledkeztünk arról: a legdöntőbb feladatunk, úgy irányítani bányaműveleteinket. hogy mindenkor rendelkezésünkre álljon megfelelő számú munkahely. r Nyíltan kd kéll jelentenem: legfőbb hibánk, hogy nincs kellő mennyiségű. termelékeny frontfejtésünk. Trösztünknek jelenleg 11 termelő akna üzeme van. 1954-hez viszonyítva aknaüzemeink csaknem mindegyike fejlődést mutat, kivéve két döntő fontosságú üzemünket: a somsélyi és a béketárói bányát. Az utóbbi két üzem közül a béketárói napi 50 vagonnal, a somnsályi aknaüzem pedig napi 30 vagonnal esett vissza ez- évben 1954-hez viszonyítva. Ilyen nagymérvű visszaesést a többi 9 aknaüzem nem képes pótolni. Lőcsei elvtárs a továbbiakban azokról a hiányosságokról' beszélt, melyek a somsályi és a béketárói bányaüzemek tervteljesítését gátolják. A továbbiakban így folytatta: — Mi a tröszt vezetői mélyen tudatában vagyunk annak, hogy népgazdaságunknak egyre több szénre \'an szüksége. Ennek, érdekében a következö’set tesszük: Addig, míg a somsályi új akna termelésével a somsályi bánya teljesítését újra régi szintjére tudjuk fejleszteni, könnyen és olcsón feltárható, átmeneti időre szóló kisebb bányákat nyitunk. 1954-foen már két ilyen bányát nyitottunk és jelenleg is folynak kutatások. Minden reményünk megvan arra, hogy 1955 második felében újaibb három, könnyen feltárható, olcsó termelési lehetőségeket biztosító A borsodi bányászok nevében üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd így folytatta: — A Borsodi Szénibányászati Tröszt az 1954. évben feladatait nem teljesítette. A termelési tfcrvnek mindössze 91.5 százalékra tett eleget, lemaradása 292 090 tonna volt. Ennek okát elsősorban a vezetés hibáiban kell keresnünk. Hilba volt, hogy a munkahelyi kapacitás hiányát csak az év harmadik negyedében. tehát késő vettük észre. Későn vettük észre az improduktív műszakszám emelkedését is. Csak a múlt év harmadik negyedében kezdtünk közelebb férkőzni az improduktív munkaórák felderítéséhez. Ekkor vettük észre, hogy szellőztetési hiányosságok, füst- revárás, kaparó meghibásodás és anyagellátási nehézségek miatt egy-egy 8 órás munkaidőnek 30—40 százaléka esik ki. Ezt akkor vettük észre, amikor kiderült. hogy dolgozóink 53 százaléka norma alatt teljesít. Kreffly elvtárs ezután arról be_ szélt, hogy a gépesítéssel megleheA borsodi tröszt életében hosszú idő óta nem látott eredményekről számolhatok be, amelyeket a bányásztanácskozás tiszteletére teljesítettek hős bányászaink. Szombaton 106.6 százakis üzemet tudunk megnyitni. Nem egyszer azonban akadályokba ütközünk. Nem rendelkezünk kellő mennyiségű furóberendezéssel. Ezen az értekezletein szeretnénk újból a minisztérium vezetőihez fordulni azzal a kéréssel, hogy támogassák ez- irámyú munkánkat. 1954-ben saját erőnkből nyitottunk meg két üzemet, mely jelenleg napi 300 tonnát termel. Lőcsei elvtárs ezután a szakmunkás képzésről és az új bérezésről beszélt, majd így folytatta. — Ha felszabadulásunktól napjainkig nézzük a szénbányászat életét, azt kell megállapítanunk, hogy szinte évente más és más séma szerint terveztük át a szénbányászatot. Mit okozott ez? Nagyfokú fluktuációt. az emberek, a vezetők ide-oda dobálását. egy sor bizonytalanságot a vezetésben és a vezetők körében. Alig fél esztendeje szerveztük át a szénbányászatot és ma egész őszintén meg kell mondanunk, az üzemek tele vannak azzal a hírrel, hogy a szénbányászatban újabb átszervezés lesz. Lőcsey elvtárs beszéde befejező részében hangsúlyozta: — Annak ellenére, hogy szénbányászati trösztünk januárban is még nagv lemaradással küzd, felszólalásomban nem a sírás, a kétségbeesés hangján akartam szólni. A nehézségeket akartam leltárni. Bízunk a jövőben, hiszen mi nem egy nehéz helyzetet oldottunk már meg. Bízunk abban. hogy felsőbb vezetőink támogatásával a nehéz helyzetből, melyben ma trösztünk van ez év második negyedében ki tudunk lábalni, legyőzzük a nehézségeket és elegendő szenet adunk a népgazdaságnak. Erre minden reményünk, minden biztosítékunk megvan. Azzal szeretném befejezni felszólalásomat, hogy volt már nálunk ünnep, s ez az ünnep tartós volt. Ma Tatabányán, Do- ro3on’ Pécsett és még néhány trösztnél van ünnep, de lesz még ünnep a mi utcánkban is! Jó szerencsét! tősen későn, és nem elég céltudatosan foglalkoztak. Elmondotta, hogy bányaüzemeikben még sokhelyütt a kapitalizmusban szokásos munka- módszerekkel dolgoznak. A továbbiakban foglalkozott a borsodi bányászok lakásépítési problémájával, azzal, hogy a toborzott dolgozókat nem tudják elszállásolni; — A szakképzés terén is csak lassan tudunk előrehaladni — folytatta. — 1954-ben 160-al kevesebb vájárt képeztünk ki, mint 1953-ban. Ez azt jelenti, hogy a vájárképzés veszített lendületéből. Reméljük, hogy a jelenlegi bérezési rendszer javítani fog a helyzeten. Elmondotta, hogyan akarják biztosítani 1955-ben a terv maradéktalan teljesítését. Végül hangsúlyozta: ■— Az a véleményünk, hogy a borsodi tröszt vezetőinek a munka megjavítása mellett sokkal jobban kell igényelniük a szénbányászati minisztérium segítségét. Kérem a minisztérium vezetőit, fordítsanak több figyelmet Borsodra, mert ha több szenet tudunk termelni, az nagyban elősegíti népgazdaságunk fejlődését. lékra termeltünk. vasárnap 101.1 százalékra, hétfőn délelőtt pedig termelésűnk 101 százalék volt. (Taps.) Ezek a számok nem olyanok ugyan, mini, .amilyenek a tatabányaiaké és a pécsieké, nekünk azonban .’gén értékesek, mert megmutatták, hogy Borsodban van erő. Biztos vagyok benne, hogy ez a tanácskozás meg fogja törni a jeget és Borsod is fel fog sorakozni a Jél- teljesítő trösztök közé. A borsodi szénbányászati tröszt 1954- ben több mint 292.000 tonna szénnel maradt el tervének teljesítésében. A lemaradás okait a vezetés színvonalának alacsony voltában, az elégtelen munkahelyi kapacitásban. a technikai fejlesztés elmaradottságában, a helytelen lé1- számgazdálkodásban, a bér- és munkafegyelem lazaságában kell keresni. A vezetés színvonalának nem kellő mértékét mutatta, hogy az üzemeknél az irányítás, vezetés nem mindig volt operatív, hanem Igen sokszor az események után kullogott. A borsodi tröszt 1954-ben túllépte önköltségi tervét. A tröszt vezetői; műszaki dolgozói, de minden dolgozó világosan látja és magáévá akarja tenni a III. pártkongresszus iránymutatását, hogy a dolgozók élet - színvonalának szakadatlan emelése csak a több, jobb és olcsóbb termelés megvalósításán keresztül érhető el. Ezért olyan rendszert kívánunk bevezetni, amelyben a tervfelbontáson és az önálló elszámolási rendszeren keresztül naponta tá. jékozottak lehetünk a termelés állásáról, mennyiség, minőség és ’ gazdaságosság szempontjából. A vezetés színvonalának emelését biztosítani fogjuk azzal is, hogy komplex brigádokkal folyamatosan ellenőriztetni fogjuk az üzemek szakmai tervének teljesítését. Havonta be fogjuk számoltatni * területi főmérnököket és legalább negyedévenként az üzemek vezetőit a szakmai tervek teljesítéséről. A szakmai színvonal emelése mellett fontos továbbá, hogy szűnjék meg a műszaki és fizikai dolgozók hatalmas méretű fluktuációja és biztosítva legyen az állandó műszaki és munkásgárda. Ezt a gárdát a dolgozók szociális és munkavédelmi helyzetének erős javításával kell megteremteni. A Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetésében úgy érezzük javulás van. Ez a javulás érezhető az üzemek vezetésében is. Azok a bátran kiemelt új, fiatal vezetők, akik az 1954. év kemény és nem minden üzemben sikerrel járt harcaiban megedződtek, ma már képesek arra, hogy idősebb, tapasztaltabb vezetőkkel karöltve, a fizikai dolgozókkal összefogva, a párt helyes irányvonalát követve, a szakszervezet és a DISZ tömegmozgató erejét felhasználva, a felszabadulási verseny ideje alatt eredményeket érjenek el. Képes ez az együttes arra, hogy az 1955- ös évben jobb termelési eredményeket, technikai előrehaladást, gazdaságos termelést tudjon felmutatni, ugyanakkor minden előkészületet meg tudjon tenni a második ötéves terv nagyobb feladatai végrehajtásának biztosítására. Nekünk, borsodi vezetőknek és bányászoknak szilárd elhatározásunk, hogy a magunk elé tűzött, nem könnyű feladatokat elérjük és az 1955-ös feladatokat mindenekelőtt belső erőből, a tartalékok fel- használásával megvalósítsuk. Kreffly Gábor elvtárs, a Borsodi Szénbányászati Tröszt főmérnökének felszólalása Tihanyi Alajos, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatójának beszéde
