Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

r----------------------­Egy éTtized Jajhalmán As ócskapiacon V ______________________ J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA •: ■ - ,)&•**; f 4>'yv/.'. 1- '. .y.', )'„ , _______________-4» - ■••■■< i?*- - k .■ XI. évfolyam 22. szám Ara 5» fillér Miskolc. 1955 január 27 csütörtök Kötelez a koliásztecsület! „Leküzdjük a nehézségeket, ez évben elegendő szenet adunk a népgazdaságnak66 Borsodiak felszólalása az országos szénbányászati tanácskozáson A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa által összehívott országos szénbányászati tanácskozáson a borsodi bányászok képviselői is felszólaltak. Az aláb­biakban kivonatosan közöljük ezeket a hozzászólásokat: Lőcsei Lajos, az Ózdi Szénbányászati Tröszt igazgatóiának beszéde A BORSODI kohászokat nem. csak az országban, hanem az egész világon ismerik. Nem csoda, hiszen kohóikból csaknem két évszázad óta ömlik a vas, az acél. az itt gyártott vasból gépeket, hídalkat- részeket, vasúti síneket készítenek, amelyek eljutnak egész Európába, a világ különböző országaiba — hírnevet szerezni a magyar ipar­nak. A kohászok dicsőségének azon­ban szörnyű árnyéka volt a Horthy-rendszerben. Diósgyőr, Ózd, Borsodnádasd munkásai a legsöté­tebb nyomorúságban, az örökös ro­bot súlya alatt görnyedve tenget­ték magukat. Életük szakadatlan küzdelem volt a mindennapi bete­vő falatért, melynek megszerzése mindig bizonytalan volt. Rettegve lesték, hogy melyik napon kerül­nek az utcára. Egy 1930-ban Írott rendőrségi jelentés elmondja, hogy Diósgyőrött „az üzemfőnökök előtt valóságos tragédiák játszódnak le, életerős emberek térdenállva, sírva könyörögnék, hogy tartsák meg őket továbbra is szolgálatiban“. Eb­ben az időben a diósgyőri munká­soknak az adóssága mintegy 267 ezer forintra rúgott a kereskedők­nél; Az ózdi munkások a Táncsics- telepen laktak. Mi is volt itt ré­gen? Szemétdomb, s a hegy aljá­ban bádoggal fedett düledező vis­kók, ahol két-három család lakott együtt. Sokat tudnának mesélni a kaszinó falai is, ha megszólalhat­nának. Itt mulatott Biró Pál úri vendégeivel. Itt rendezték meg ocsmány orgiáikat, itt dőzsölték el azt a pénzt, emit a munkások ve­rejtékéből harácsoltak. Ezek az urak az ózdi munkásokat annyira kiszipolyozták, hogy volt aki gya­log indult " Miskolcra, megélhetést keresni. A BORSODNÁDASDI dolgozók 15—20 kilométerről gyalog jártak hóban, fagyban munkahelyükre. Mire a gyárba értek, már elfárad­tak, pedig csak ezután jött a haj­sza! A hőkemencék előtt egyetlen perc pihenő sem volt, hűsítő ita­lokról még álmodni sem mertek. Azért a pár fillérért, amit kaptak, vérüket; egészségüket adták oda. A borsodi kohászok élete a fel- szabadulással megváltozott, új ér­telmet kapott. A Szovjetunió hős katonái leverték kezükről a bilin­cseket, rájuk bízták saját sor­suk irányítását. Birtokukba vették a gyárakat, hozzákezdtek országuk újjáépítéséhez. Ma már Diósgyőrben is és Óz- don is földbevájt viskók helyett munkáspaloták sorakoznak. Az óz­di Táncsics-telep lakói többszobás lakásban laknak. Gyönyörű iskolá­kat, napköziotthonokat, bölcsődé­ket, kulturházakat kaptak pár­tunktól, kormányunktól. Gyáraink­ban dolgozók munkáját segítő szovjet gépek vannak. A borsod- nádasdiakat munkásjáratú autóbu­szok szállítják az üzembe. Fel sem lehet mindazt sorolni, mit kaptak a borsodi kohászok a népi demo­kráciában. S MIT KELL a borsodi kohá­szoknak ezért cserébe adni? Azt, amit a kohászbecsület diktál: ma­radéktalanul teljesíteni a tervet. Most különösen nagy feladat hárul a borsodi kohászokra. Most tudják igazán leróni hálájukat mindazért, amit tíz év alatt kaptak. Egész dol­gozó népünk felszabadulásunk mél­tó megünneplésére készül, a bor­sodi kohászok járjanak az élei a felszabadulási versenyben! Ózd, Diósgyőr, Borsodnádasd dolgozói értékes vállalásokat tettek április 4 tiszteletére. Az a feladat, hogy kohászaink harcoljanak vállalásaik maradéktalan teljesítéséért. Január első két dekádjának eredményei azt bizonyítják, a bor­sodi kohászok bizonyos mértékben elmaradtak tervük teljesítése mö­gött. Különösen a döntő gyárrész­legek nem teljesítik teljed egészében tervüket. A diósgyőri kohászati üze­mek nagyolvasztói január 20-án 436 tonna nyersvassal adós nép­gazdaságunknak. A martin 733, az elektroaCélmű 252 tonna acéllal termelt kevesebbet ezen idő alatt az előirányzottnál. Ezek a gyér­részlegek vegyenek példát a dur­vahengermű dolgozóitól, akik nem­csak tervüket, hanem vállalásukat is teljesítik. Január 20-ig esedékes tervükön felül 269 tonna anyagot gyártottak. Az Ózdi Kohászati Üzemek dön­tő gyárrészlegei január első két dekádjában szintén nem teljesítet­ték tervüket. Különösen' lemaradt tervteljesítésében a nagyolvasztó- mű, mely az első dekádot 87, a második dekádot 93 százalékos eredménnyel zárta. A Borsodná- dasdi Lemezgyár dolgozóinál 1s le­maradás tapasztalható. Az első de­kád hengerlés! tervét 95.6, na'g a másodikat 95.8 százalékkal fejezte be. A lemaradás 124 tonna. BORSODI kohászok, tervetek, vállalásotok teljesítésekor gondol­jatok arra, hogy rajtatok múlik, milyen gyorsan szerelhetik fel. új gyárainkat, kormányprogramunk értelmében milyen módon látjuk el mezőgazdaságunkat korszerű géj pekkel. Gondoljatok arra, hogy ■tervetek teljesítése nem csupán magyar ügy! Az általatok gyár­tott vasból, acélból gépek készül­nek, melyeket a világ légkülönbö­zőbb országaiba exportálunk. A magyar ipar hírneve forog kockán, ha ti nem teljesítitek terveiteket, ha országunk nem tud eleget ten­ni a külföld megrendeléseinek; Úgy kell most küzdenetek, hogy a felszabadulási versenyben öreg­bítsétek a borsodi kohászok hírne­vét. Mit kell ennek érdekében tenni? Sürgősen pótolni kell ezévi lemaradásotokat. Növeljétek a ter­melés színvonalát, használjátok ki jobban a berendezéseket, a munka magasabbfokú szervezettsége és a termelésből kiesett idők állandó csökkentésével. Erősítsétek a terv­fegyelmet •— technológiai utasítá­sok betartásával javítsátok a mi­nőséget, csökkentsétek a selejtet. Fontos, hogy biztosítsátok az üzemek tervszerű, programszerű termelését. Szűnjék meg a hó- eleji kényelmeskedés, mely a hó­végi ..hajrát” eredményezi. Ne fe­lejtsétek el, januári, s az első ne­gyedévi sikeres tervteljesítéssel az egész évi tervteljesítést biztosít­játok. A terv teljesítésének első felelő­sei a műszaki vezetők. Nekik kell biztosítani a dolgozók eredményes munkáját. A felszabadulási ver­seny során műszaki vezetőink is tegyenek felajánlást. A műszaki vezetők használják fel a hasznos szovjet tapasztalatokat. Nem lehet jó vezető, aki félrelöki a világ leg­fejlettebb kohászatának gazdag ta­pasztalatait, aki ragaszkodik az ósdi, elavult módszerekhez. A felszabadulási verseny sikeré­hez hozzájárul a verseny, a kohá­szok közötti vetélkedés. Ózd és Diósgyőr, régi versenytársak! Ele­venítsétek fel újra ezt a versenyt! A versenynyilvánosságon keresztül ismertessétek a vetélkedők ered­ményeit! Borsodi kohászok, induljatok harcba a felszabadulási serlegért! Ebben a versenyben járjanak élen a kommunisták! Ók legyenek 8 versenyszakasz motorjai! Adjatok újabb lendületet a versenynek, ragadjátok magatokkal az üzem minden dolgozóját! NE FELEJTSÉTEK el, a kohász- becsület, a magyar ipar becsülete egyaránt azt követeli, hogy a fel- szabadulási versenyből győztesen kerüljetek ki, törlesszétek le eddigi adósságaitokat, napról-napra tel­jesítsétek túl a tervet, Az Ózdi Szénbányászati Tröszt megalakulása óta, két és fél éven át egyenletesen, hiánytalanul teljesí­tette termelési tervét. 1950-hez vi­szonyítva 1953-ban már 41 száza­lékkal emelkedett ■ a széntermelés. 1954 második felében a tröszt ter­melésében igen súlyos törés követ­kezett be. Mi az oka a jelenlegi visszaesés­nek? Azért, hogy trösztünk nem tel­jesíti tervét, a felelősség elsősorban a tröszt műszaki vezetőit terheli. Az el­múlt években megfeledkeztünk arról: a legdöntőbb feladatunk, úgy irányítani bányaműveletein­ket. hogy mindenkor rendelkezé­sünkre álljon megfelelő számú munkahely. r Nyíltan kd kéll jelentenem: legfőbb hibánk, hogy nincs kellő mennyisé­gű. termelékeny frontfejtésünk. Trösztünknek jelenleg 11 termelő akna üzeme van. 1954-hez viszonyítva aknaüzemeink csaknem mindegyike fejlődést mutat, kivéve két döntő fontosságú üzemünket: a somsélyi és a béketárói bányát. Az utóbbi két üzem közül a béketárói napi 50 vagonnal, a somnsályi aknaüzem pe­dig napi 30 vagonnal esett vissza ez- évben 1954-hez viszonyítva. Ilyen nagymérvű visszaesést a többi 9 ak­naüzem nem képes pótolni. Lőcsei elvtárs a továbbiakban azok­ról a hiányosságokról' beszélt, me­lyek a somsályi és a béketárói bá­nyaüzemek tervteljesítését gátolják. A továbbiakban így folytatta: — Mi a tröszt vezetői mélyen tu­datában vagyunk annak, hogy nép­gazdaságunknak egyre több szénre \'an szüksége. Ennek, érdekében a következö’set tesszük: Addig, míg a somsályi új akna termelésével a somsályi bánya teljesítését újra régi szintjére tudjuk fejleszteni, könnyen és olcsón feltárható, átmeneti időre szóló kisebb bá­nyákat nyitunk. 1954-foen már két ilyen bányát nyi­tottunk és jelenleg is folynak kuta­tások. Minden reményünk megvan arra, hogy 1955 második felében újaibb három, könnyen feltárható, ol­csó termelési lehetőségeket biztosító A borsodi bányászok nevében üd­vözölte a tanácskozás résztvevőit, majd így folytatta: — A Borsodi Szénibányászati Tröszt az 1954. évben feladatait nem teljesítette. A termelési tfcrvnek mindössze 91.5 százalékra tett eleget, lema­radása 292 090 tonna volt. Ennek okát elsősorban a vezetés hibáiban kell keresnünk. Hilba volt, hogy a munkahelyi kapacitás hiá­nyát csak az év harmadik negyedé­ben. tehát késő vettük észre. Későn vettük észre az improduktív műszak­szám emelkedését is. Csak a múlt év harmadik negyedében kezdtünk kö­zelebb férkőzni az improduktív mun­kaórák felderítéséhez. Ekkor vettük észre, hogy szellőztetési hiányosságok, füst- revárás, kaparó meghibásodás és anyagellátási nehézségek miatt egy-egy 8 órás munkaidőnek 30—40 százaléka esik ki. Ezt ak­kor vettük észre, amikor kide­rült. hogy dolgozóink 53 száza­léka norma alatt teljesít. Kreffly elvtárs ezután arról be_ szélt, hogy a gépesítéssel meglehe­A borsodi tröszt életében hosszú idő óta nem látott ered­ményekről számolhatok be, ame­lyeket a bányásztanácskozás tisz­teletére teljesítettek hős bányá­szaink. Szombaton 106.6 száza­kis üzemet tudunk megnyitni. Nem egyszer azonban akadályokba ütkö­zünk. Nem rendelkezünk kellő mennyiségű furóberendezéssel. Ezen az értekezletein szeretnénk újból a minisztérium vezetőihez fordulni az­zal a kéréssel, hogy támogassák ez- irámyú munkánkat. 1954-ben saját erőnkből nyitottunk meg két üze­met, mely jelenleg napi 300 tonnát termel. Lőcsei elvtárs ezután a szakmun­kás képzésről és az új bérezésről be­szélt, majd így folytatta. — Ha felszabadulásunktól nap­jainkig nézzük a szénbányászat éle­tét, azt kell megállapítanunk, hogy szinte évente más és más séma sze­rint terveztük át a szénbányászatot. Mit okozott ez? Nagyfokú fluktuá­ciót. az emberek, a vezetők ide-oda dobálását. egy sor bizonytalanságot a vezetésben és a vezetők körében. Alig fél esztendeje szerveztük át a szénbányászatot és ma egész őszin­tén meg kell mondanunk, az üzemek tele vannak azzal a hírrel, hogy a szénbányászatban újabb átszervezés lesz. Lőcsey elvtárs beszéde befejező részében hangsúlyozta: — Annak ellenére, hogy szénbá­nyászati trösztünk januárban is még nagv lemaradással küzd, felszólalá­somban nem a sírás, a kétségbeesés hangján akartam szólni. A nehézsé­geket akartam leltárni. Bízunk a jö­vőben, hiszen mi nem egy nehéz helyzetet ol­dottunk már meg. Bízunk ab­ban. hogy felsőbb vezetőink tá­mogatásával a nehéz helyzetből, melyben ma trösztünk van ez év második negyedében ki tu­dunk lábalni, legyőzzük a ne­hézségeket és elegendő szenet adunk a népgazdaságnak. Erre minden reményünk, minden biztosítékunk megvan. Azzal szeret­ném befejezni felszólalásomat, hogy volt már nálunk ünnep, s ez az ün­nep tartós volt. Ma Tatabányán, Do- ro3on’ Pécsett és még néhány trösztnél van ünnep, de lesz még ünnep a mi utcánkban is! Jó sze­rencsét! tősen későn, és nem elég céltudato­san foglalkoztak. Elmondotta, hogy bányaüzemeikben még sokhelyütt a kapitalizmusban szokásos munka- módszerekkel dolgoznak. A továb­biakban foglalkozott a borsodi bá­nyászok lakásépítési problémájával, azzal, hogy a toborzott dolgozókat nem tudják elszállásolni; — A szakképzés terén is csak las­san tudunk előrehaladni — folytat­ta. — 1954-ben 160-al kevesebb vá­járt képeztünk ki, mint 1953-ban. Ez azt jelenti, hogy a vájárképzés ve­szített lendületéből. Reméljük, hogy a jelenlegi bérezési rendszer ja­vítani fog a helyzeten. Elmondotta, hogyan akarják bizto­sítani 1955-ben a terv maradéktalan teljesítését. Végül hangsúlyozta: ■— Az a véleményünk, hogy a borsodi tröszt vezetőinek a munka megjavítása mellett sokkal jobban kell igényelniük a szénbányászati minisztérium segítségét. Kérem a minisztérium vezetőit, fordítsanak több figyelmet Borsodra, mert ha több szenet tudunk termelni, az nagyban elősegíti népgazdaságunk fejlődését. lékra termeltünk. vasárnap 101.1 százalékra, hétfőn délelőtt pedig termelésűnk 101 százalék volt. (Taps.) Ezek a számok nem olyanok ugyan, mini, .amilyenek a tatabányaiaké és a pécsieké, nekünk azonban .’gén értékesek, mert megmutatták, hogy Borsodban van erő. Biztos vagyok benne, hogy ez a tanácskozás meg fogja törni a jeget és Borsod is fel fog sorakozni a Jél- teljesítő trösztök közé. A borsodi szénbányászati tröszt 1954- ben több mint 292.000 tonna szénnel maradt el tervének teljesí­tésében. A lemaradás okait a veze­tés színvonalának alacsony voltá­ban, az elégtelen munkahelyi kapa­citásban. a technikai fejlesztés el­maradottságában, a helytelen lé1- számgazdálkodásban, a bér- és munkafegyelem lazaságában kell keresni. A vezetés színvonalának nem kel­lő mértékét mutatta, hogy az üze­meknél az irányítás, vezetés nem mindig volt operatív, hanem Igen sokszor az események után kullo­gott. A borsodi tröszt 1954-ben túllépte önköltségi tervét. A tröszt vezetői; műszaki dolgozói, de minden dolgo­zó világosan látja és magáévá akar­ja tenni a III. pártkongresszus iránymutatását, hogy a dolgozók élet - színvonalának szakadatlan emelése csak a több, jobb és olcsóbb terme­lés megvalósításán keresztül érhető el. Ezért olyan rendszert kívánunk beve­zetni, amelyben a tervfelbontá­son és az önálló elszámolási rendszeren keresztül naponta tá. jékozottak lehetünk a termelés állásáról, mennyiség, minőség és ’ gazdaságosság szempontjából. A vezetés színvonalának emelését biztosítani fogjuk azzal is, hogy komplex brigádokkal folyamatosan ellenőriztetni fogjuk az üzemek szakmai tervének teljesítését. Ha­vonta be fogjuk számoltatni * te­rületi főmérnököket és legalább negyedévenként az üzemek vezetőit a szakmai tervek teljesítéséről. A szakmai színvonal emelése mel­lett fontos továbbá, hogy szűnjék meg a műszaki és fizikai dolgozók hatalmas méretű fluktuációja és biz­tosítva legyen az állandó műszaki és munkásgárda. Ezt a gárdát a dolgozók szociális és munkavédelmi helyzetének erős javításával kell megteremteni. A Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetésében úgy érezzük javulás van. Ez a javulás érezhető az üze­mek vezetésében is. Azok a bátran kiemelt új, fiatal vezetők, akik az 1954. év kemény és nem minden üzemben sikerrel járt harcaiban megedződtek, ma már képesek arra, hogy idő­sebb, tapasztaltabb vezetőkkel karöltve, a fizikai dolgozókkal összefogva, a párt helyes irány­vonalát követve, a szakszervezet és a DISZ tömegmozgató erejét felhasználva, a felszabadulási verseny ideje alatt eredménye­ket érjenek el. Képes ez az együttes arra, hogy az 1955- ös évben jobb termelési ered­ményeket, technikai előrehaladást, gazdaságos termelést tudjon felmu­tatni, ugyanakkor minden előkészü­letet meg tudjon tenni a második ötéves terv nagyobb feladatai vég­rehajtásának biztosítására. Nekünk, borsodi vezetőknek és bányászoknak szilárd elhatározá­sunk, hogy a magunk elé tűzött, nem könnyű feladatokat elérjük és az 1955-ös feladatokat mindenek­előtt belső erőből, a tartalékok fel- használásával megvalósítsuk. Kreffly Gábor elvtárs, a Borsodi Szénbányászati Tröszt főmérnökének felszólalása Tihanyi Alajos, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatójának beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents