Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

ESZ AK MAG ».•«. "A V .Ub ÄA G Szombat, 1955. január 1. Pap iws elvtárs, a MSnísziertsaáes etncHéosfs válasza a Jugépress állal tellett ftérifésefcre (Folytatás az 1. oldalról.) mi rendszerű országok közölt. A békés együttélés elve a gyakorlat­ban érvényesült az utóbbi évek szá­mos vitás kérdésének megoldásiban, így például a koreai és indokinai 'háború befejezésében, s különböző társadalmi rendszerű országok kö­zötti diplomáciai, gazdasági, kultu­rális és sportkapcsolatolc fejlődésé­ben, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német milítai'izmus feltámasztása nem egyeztethető ösz- sze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Kyugat-Németország felfegyverzésé­vel a háborús veszélyt növelik E fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezdemé­nyezett moszkvai értekezlet, ame- lven a résztvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tár­gyalások útján való békés rendezé­sére és az európai kollektív bizton­ság mpgtereóvtésére. a moszkvai ér­tekezlet áti%Sr.nuiaiott úton a béke és a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés együttélése meg­szilárdulhat az. egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek ás kormányának érdeke a béke biz­tosításában és a békés együttélés döntő kérdésében - azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek ko­moly megszilárdulását jelenti.“ NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (MTI) a talizmán és a fényképezőgép (fyito-í üdo&zlet maíj&ar hamtaitikiiak Irta: Anna Szaksze írónő, a szovjet írók TI, kongresszusának küldötte Alig néhány lap maradt már az 1954-es naptáron. Amikor az utolsó lapot is leszakítjuk, mindannyian visszagondolunk arra. mit fo­gadtunk meg népünknek és önmagunknak egy esztendővel ezelőtt, mi­kor ezt a naptárt a falra akasztottuk. Mi írók, mindig azt reméljük, hogy ebben az évben írjuk majd meg legjobb könyvünket, hiszen mindig az a legjobb, amit meg nem írtunk meg. Amikor Lettországban néhány évvel ezelőtt Andrej Upit, a mi népi írónk 70. születésnapját ünnepeltük, akinek müvei 2v vaskó* kötetet tesznek ki, Upit nem akarta elfogadni gratulációnkat, azt mond­ta, hogy legjobb könyvét még nem írta meg. Megértettük, mennyi on- bírálat. mennyi önmagával szemben való igényesség rejlik ezekben a szavakban, megértettük, hogy ha az írók nem ilyen szemmel néznék a maguk alkotó munkáját, a világkultúra sokkal szegényebb lenne, mert hiányoznának belőle a klasszikusok. Számomra és sok más szovjet író számára ez az év a gondolás és átértékelés éve volt. Júniusban tartottuk meg a szovjet írók kongresszusát. 1954 decembereben került sorMosz^ábana szovjet írók II. összszövetségi kongresszusára. A kongresszust náByava nyú előkészítő munka előzte meg. Viták, megbeszélések zajlottak le. a lapokban számos cikk jelent meg. Nem sikerült teljesen megvalósítanom tervemet, hogy befejezem . Szikrák az éjszakában" című regényemet, amelynek «>«« része "na> ° kötetben már megjelent. Ezért az új évre meg kell ismételnem tavaly tett ígéretemet. Ez természetesen nem valami dicső ddog és mulaszt» sómat nem enyhítik azok a kisebb művek, amelyeket előzetes ig^e nélkül írtam, például egy vidám egyfelvonasos gyermekeknek es ne hány folyóiratoknak írott rövid elbeszélés és karcolat. • Semmi sem visz olyan közel egy néphez, mint a művészet, külö­nösen az irodalom, amelyben világosan tükröződik az illető nép lerne. Egy jó könyv pozitív hősén keresztül az olvaso megszereti az egeszné­pet, 'amelynek fiai közül ilyen hős és ilyen író támadt. A Szovjetúnlóban hatalmas példánvszámban jelennek meg a vi­lág haladó íróinak legjobb alkotásai. Ezek között megbecsült helyet tog- lal el a klasszikus és mai magyar irodalom, amelyből a szovjet oK sók megismerték és megszerették a dolgos, életvidám magyar népet. Kedves barátaim, azt hiszem, nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy mindnyájunknak, íróknak és olvasóknak egyaránt legforróbb_k>- vánságunk az új évre: a béke! A béke, alkotó munkánknak, gyerme­keink vidám kacagásának, ltjaink boldogságának és öregeink nyugalmá­nak záloga. Hogy béke lehessen, meg kell fékezni a háborút. Fékezzük hát meg a háborút! f> svin, a barátom egy kissé babonás. Ha kémény- G seprő jön vele szembe, sietve teszi ujját kabát- dombjára és boldogan mormolja bajusza diait: „Ké­ményseprőt látok, szerencsét találokIlyenkor egész nap verebet lehet vele fogatni, mert meg van győződ­ve arról, hogy rövidesen nagy szerencse éri. Ha vi­szont fekete macska szalad át az utón előtte, kétség- beesetten zárkózik a szobájába, mert aznap úgysem sikerülhet semmi. Barátom, nemcsak a babonás elője­lekben hisz, hanem a szerencsetárgyak, talizmánok sorsformáló hatásában is. Ha. sikerül ilyet — szeren- cseoatkót, nyullábat — szereznie, örömmámorban úszik. — Meglátod — mondja ilyenkor —, ez hozza meg a szerencsémet! A múltkor a Kossuth Bajos utcában találkoztam vele. Izgatottan fogta meg a kabátom gallérját és egy Ofotért üzlethez cipelt, — Látod azt a fényképezőgépet? — mutatott a ki­rakatra. — Valami csodálatos! Kitűnő márka, mindig ilyet szerettem volna-. És nézd milyen olcsó: mindösz- sze ötszáz forint. De hol van nekem erre ötszáz forin­tom? — legyintett lemondóan. A fényképezőgép valóban csinos volt és igen meg­bízhatónak látszott. El is határoztam, hogy megve­szem. De hogyan, hiszen nekem sem, hevert otthon ötszáz forintom. Tűnődésemből barátom harsány hang­ja vert fel. — Mégis meglesz az ötszáz forint! — rikoltotta. — Hogyan? — kérdeztem meghökkenvn váratlan kitörésén. — Hogyan? Segít, a talizmán... épp ma hallot­tam, hogy egy öreg zuglói ószeresnél egyiptomi szeren­csepénzt ,lehet kapni. Ha sikerül megszereznem, sok pénz áll tt házhoz. Már megyek is. Szervusz... í ”'®I elrohant. Másap ismét találkoztam vele. Ti-' tokzatos arccal húzott egy homályos kapualj alá, s egy penészes pénzdarabot mutatott. A szeren­csepénz kísértetiesen hasonlított egy összekarmolt, el­lapított réz kétfilléreshez. — Megszereztem! — mondta Ervin diadalittasan. — Mibe került? — kérdeztem én? — Csak egy ötvenesbe ... megéri. Menj. félretetei- tem neked is egyet. Jól jársz vele, mert sok pénzt hoz. Meghozza a fényképezőgép Arát. Aznap kaptam fizetést. Mikor elváltunk, gondol­tam egyet, ötven forint nem. sok, annyit én is tudok nélkülözni. Fogtam az ötven forintot, bementem a sarkon lévő Takarékpénztárba és takarékkönyvbe tettem. Néhány hét múlva ismét találkoztam barátommal. — Na — kérdeztem —, meghozta-e a szerencse­pénz a fényképezőgép árát? — A fenét, hiszen hamis volt — válaszolta rezig­nálton. Aztán felragyogott az arca. — De ami késik, az nem múlik. Ide nézz! — rántott ki egy méteres kö­téldarabot zsebéből. — Akasztott ember kötele. Sobri Jóskát kötötték fel rá. Tíz centi tíz forint. Az egész csak egy százas. Kutya legyek, ha nem segít hozzá legalább 1000 forinthoz. Ha okos ember vagy, követ zd példámat. Véletlenül épp akkor kaptam megint fizetést. Egy százast félre tudtam tenni belőle. Fogtam és azt is takarékba tettem. S ez megismétlődött szinte minden fizetésosztáskor. Barátom ilyenkor mindig bejelentet­te, hogy egy-egy új szcrencsetárgyhoz jutott — hindu mágusok kabalakönyvéhez, száz éves nyulfárokhoz, bűvös számsorhoz, varázs gyűrűhöz — és én mindig be­tettem takarékba annyi pénzt — tíz, húsz, negyven —, amennyibe neki a talizmán került. (jíl ’ hónap múlva összegyűlt az ötszáz forint. Amikor r. fényképezőgéppel együtt kifordultam az üzletből, belebotlottam Ervinbe. — No kedves barátom — kérdeztem tőle —, mefj- hozták-e a szerencsédet, a fényképezőgép árát a taliz­mánok? — Az ördögbe is — dörmögte elkeseredetten —, csuda peches ember vagyok. Nem segített egy sem. Végignézett rajtam és váratlanul elvigyorodott. — De úgy látom rajtad sem. — Dehogynem — vágtam rá és előkaptam a fény- képezőrénct. Barátom sóbálvánnyá meredt. — Meg tudtad venni a fényképezőgépet? — hebeg­te. — Én est a talizmánjaidnak köszönheted? — Nem, a te talizmánjaidnak — válaszoltam —, mert amikor vettél egy olyan hülyeséget, én ugyan­annyi pcnyt tettem betétkönyvbe. Ha a szerencsetár­gyakra. álmoskönyvre, kabalákra kidobott pénzt fél­retetted volna, akkor ma neked is meglenne a fény­be----"géped. (T> ’“dióm, Ervin, halálosan elsápadt, aztán sző ^ nélkül elrohant. Hetek teltek el azóta, de ha találkozunk, még most is elfordítja a fejét. Haragszik reám, nem is köszön, ez azonban nem változtat azon, hogy azóta már másodszor is láttam befordulni a Ta­karékpénztár ajtaján. DÉZS1 LAJOS S Hímet Kommunista Pír! fcsupss/usa tieteierte Hintát Boriin (TASZSZ) Mint az ADN hírügynökség közli, Hamburgban december 30-án a Német Kommunista Bárt kongresszusa meg­választotta a Német Kommunista Párt vezetőlegét. Első titkárnak Max Rei- mannt választották meg. A kongresz- szus küldöttei hosszas tapssal fogad­ták ezt a közlést. A kongresszus a Német Kommunista Párt vezetőségének megválasztása után elfogadta a német néphez intézett kiáltvány szövegét. Befejezésül meghallgatták Max Rai- mann hanglemezre felvett beszédét. Reimann, tekintettel a letartóztatás veszélyére, nem jöhetett el a kongresz- szusra. Ezzel a német kommunista párt befejezte munkáját. (MTI) Eljárás indult Gyilasz és Dedtjer ellen A belgrádi rádió közli, hogy a fővárosi államügyészség javaslaté­ra bűnvádi eljárás indítását határozták el Milován Gyilasz és Vladi­mír Dedijer ellen. Gyilaszt és Dedi jer- rágalmazó és ellenséges propa­ganda kifejtésével vádolják, amely arra irányult, hogy külföldön kárt okozzon Jugoszlávia létérdekeinek. (MTI) Az Egyesült Államok atomfegyvert szállít az w? Wchrmachtnak XVI. Bizalmasa lettem, amiből rájöt­tem, hogy mégiscsak idősebb bácsi lehetek már; megvallotta ifjú le­ányfájdalmait és leányálmait, s döntőbírónak tett meg, ha testvére­vei vagy sógorával összekapott. Mert ez is megtörtént; hirtelenha- ragú volt, mint általában a fiatal lányok, s elkényeztetett, mint a kései gyerekek. Amikor félév után először hagy­tam el a lakást, velem jött, hegy segítsen, fedezzen. Az idősebb, bi­cegő bácsi kevésbé feltűnő, ha a kislányával megy, mintha egyma­gában. Inkább a kislánya után fordulnak meg az emberek, mint őutána. Ezért jött velem Láda má­sodszor is sétálni, ezért jött velem az első illegális összejövetelre, ezért az első illegális lakásba. Ahogy most a vádirat mondja, ön­magától fejlődött ki a dolog: Lida összekötőm lett. Szívesen csinálta. Nem sokat tö­rődött vele, mit jelent, mire jó mindez. Valami új volt számára, valami érdekes, valami, amit nem mindenki csinál és volt egy kis ka- land-mellékíze is. Ez elég volt neki. Amíg csak apró dolgokról volt szó, nem is akartam, hogy többet tudjon. Ha elfogják, avatatlansága jobb védelem számára, mint a „bűn” ismerete. De Lida bedolgoz­ta magát. Többre is képes volt, mint átugrani Jelinekékhez, s át­adni valami üzenetkét. Tudnia kel­lett azonban, miről van szó. Taní­tani kezdtem. Iskola volt ez, sza­bályszerű iskola. Lida meg szorgal­masan és szívesen tanult. Külsőre még mindig ugyanaz a vidám, könnyelmű, kicsit szertelen fruska, de belül már más volt. Gondolko­zott, És fejlődött. JULIUS F U C 1 K ÜZEMET AZ ÉLŐKNEK A mozgalomban megismerkedett Mirekkel. A fiúnak akkor már sok munka volt a háta mögött, s tu­dott beszélni róla. Lidának impo­nált Mirek. Talán nem jött rá, mi rejlik benne, de hiszen ebben az esetben én sem ismertem fel a va­lóságot. Fontos volt, hogy Mirek a munkájával, meggyőződésével és beszédével közelebb került a lány­hoz, mint a többi fiú. Lidában gyorsan ért és erős gyö­keret eresztett, amit hallott. A negyvenkettes év elején egy- szercsak bátortalan kérdéseket tett fel nekem a párttagságra vonatko­zólag. Soha azelőtt nem láttam ilyen izgatottnak. Azelőtt semmit •’em vett komolyan. De még haboz tam, még tovább tanítottam. Újra, meg újra próbára tettem. 1942 februárjában közvetlenül a Központi Bizottság vette fel a cárt tagjai sorába. Sötét, fagyos éjjel tértünk haza. A máskor beszédes lány most hallgatott. A ház mellet­ti réten hirtelen megállt és csönde­sen. olyan csöndesen, hogy közben a hónihék hullását is hallottuk, inkább suttogta, mint mondta: — Tudom, hogy ez volt életem legfontosabb napja. Most már nem vagyok a magamé. ígérem, hogy nem okozok csalódást, bármi :s történik. Sokminden történt. És nem csa­lódtunk benne. ö tartotta a legbizalmasabb összeköttetéseket felfelé. A legve­szedelmesebb feladatokat kapta: neki kellett újra fiúvenni az. el­vesztett kapcsolatokat, neki kellett megmentenie a veszélyben forgó­kat. Ha két íz közé került egy lakás, Lida odament és átcsúszott, mint az angolna. Úgy dolgozott, mint azelőtt; természetesen gond­talan vidámsággal, de most már szilárd felelősségtudat töltötte el. Egy hónappal a mi lebukásunk után tartóztatták le. Mirek hívta fel rá a Gestapo figyelmét, s ez­után már nem volt nehéz megálla­pítani, hogy segített testvérének és sógorának a szökésben, meg az il­legalitásba vonulásban. A kihallga­tásnál minden kérdésre tagadóin rázta a fejét, s temperamentumo­sán játszotta a könnyelmű lány sze­lepét, akinek fogalma sincs róla, hogy valami meg nem engedett dol­got csinált, ami komoly következ­ményekkel járhat ránézve. Sokat tudott, semmit sem vallott. És ami a legfontosabb: nem hagy­ta abba a munkát. Megváltozott a környezete, megváltoztak a rounka- módsz.erek, megváltoztak a felada­tok is. De változatlanul fennállt számára a párttag kötelessége, tud­ta, hogy nem szabad ölbetennie kezét, bárhol is legyen. Továbbra is odaadóan, gyorsan és pontosan teljesített minden utasítást. Ha va­lahogyan meg kellett oldani egy bonyolult helyzetet, hogy egy em­bert megmentsünk odakint, Lida ártatlan arccal magára vette bárki ..bűnét”. Folyosószolgálatos lett a Pankrárban és igen sok egészen ismeretlen ember köszönheti az ő közbenjárásának, hogy nem tartóz­tatták le. Egy elfogott levele ve­tett véget csaknem egy évig tartó „karrierjének”. Most velünk jön a Reichbe a bí­Bées (TASZSZ) A „Der Abend“ című lap bonni je­lentést közöl, amely szerint a Blank hivatalához közelálló körökben rámu­tatnak arra, hogy Herbert Hoover, volt amerikai elnök rövid bonni tar­tózkodása idején titkos egyezményt írtak alá. A titkos egyezmény értei mcben az Egyesült Államok fizetési hitelt nyújt a bonni kormánynak, amelyből legújabb típusú amerikai fegyvereket és hadianyagot fog vásá­rolni. róság elé. Egész nagy csoportunk­ban ő az egyetlen, akinek van oka remélni, hogy megéri a szabadsá­got. Fiatal. Ha mi már nem le­szünk, ne hagyjátok elveszni. So­kat kell még tanulnia. Tanítsátok, ne hagyjátok, hogy egy helyben to­pogjon. Vezessétek. Ne engedjétek, hogy kevély legyen, vagy egyszer- smindenkorra beérje azzal, amit. tett. Helytállt a legnehezebb idők­ben. Átment a tűzpróbán. s bebi­zonyosodott, hogy nemesfémből való. Az én rendőrbiztosom Ez már nem tartozik az emberi alakok közé. De bábnak érdekes, valamicskével nagyvonalúbb a többinél. Ha tíz évvel ezelőtt a Vinohra- dyn, a „Flóra” kávéházban apró­pénzzel épp meg akartad kocog- tatni poharadat, vagy kiáltani akartad: „Főűr, fizetek!” — hirte­len megjelent egy hosszú, sovány, feketeruhás férfi, aki vízisiklóhoz hasonlóan siklott át a székek közt, s már tette is eléd a számlát. Moz­dulatai gyorsak és nesztelenek, mint a ragadozóké, szeme éles. mindent észrevesz. Meg se kellett mondanod, mit kívánsz, ö már in­tett a pincéreknek, rendelkezett: .,Harmnc,fk asztal, teieskávé. hsb nélkül” Balablak sütemény és „Li- dové Noviny”. A vendégeknek jó főpincére volt. az alkalmazottak­nak jó kollegája. Abban az időben még nem is­mertem. Csak jóval későbben is- jmerkedtem meg vele, ott Jeline- kéknél, amikor ceruza helyett pisz­tolyt tartott a kezében és rámmu­tatott: ::: Ez érdekel a legjobban: (Folytatjuk.) Az egyezmény kiterjed arra is, hogy urániumércet szállítanak Nyu- gat-Némctországnak. Ugyanakkor aa Egyesült Államok kötelezettséget vál­lalt, hogy fokozott ütemben felszere­lést szállít atomkazánok és reaktorod építéséhez, amit a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása után kell megkez­deni. A nyugatnémetországi a tóm ter­melés megszervezéséire vonatkozó pro­gram végrehajtása után a párizsi egyezmények idevágó cikkelyét Bonn- nnk kedvező értelemben megváltoztat­ják. Ezenkívül az Egyesült Államok készségét nyilvánította arra is, hogs’ saját készleteiből atomfegyvereket) így atombombákat szállít a Némeü Szövetségi Köztársaságnak. (MTI) Új típusú, olcsó lakóháza fi épülnek Néhány hónappal ezelőtt a Rákosi Művek három fiatal mérnöke: Belő* sevich János, Jaudhs János és Geb­hardt István olyan eljárást dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy az el* következendő időkben a dolgozók re-» szére olcsó, mindamellett korszerű és egészséges családiházakat építhes­senek. A fiatal mérnökök úgyneve­zett habosított pernyebeton alkalma­zásával előregyártott elemekből ké­szíthető családiházat terveztek. A pernyebetonból készített első családi* házat 1954 nyarán Kőbányán, a Bá­nya utcában építették fel: Az újfajta ház nagyszerűen bevált, s a közel­múltban a csepeli királymajor! te­lepen kezdték meg pernyebetonból tíz családiház építését. Az építkezés munkái befejezéshez közelednek, S az új családi házakat hamarosan átadják a lakóknak. Legfrissebb sporthírek Bp. Honvéd—Dl. Vasas 6.T (3:0)- Szombathelyi Lokomotív—Dorogi Bányász 1:1 (1:0): Győri Vasas:—Csepeli Vasas 4:3 (2:0). Bp. Dózsa—Szegedi Haladás 3:i (2:1). I Salgótarjáni Bányász—Bp. Vasal 3:1 (3:0),

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents