Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-21 / 301. szám
ÉSZAKMGMRORSZffi r Farkas Mihály elvtárs beszéde Ózd felszabadulásának 10. évfordulója emlékünnepén VAZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PART BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA eviosya >• 301. szám Ara 50 fillér Miskolc. 1954 december 21. kedd SZTÁLIN — LENIN HŰS TANÍTVÁNYA ÉS NAGY ÜGYÉNEK FOLYTA TÓJA M a, december 21-én szerte a világon megemlékeznek a dolgozók Joszif Visszárionovics Sztálinnak, Lenin hűséges tanítványának, munkatársának, nagy ügye folytatójának 75. születésnapjáról. Csaknem két esztendő telt el Sztálin halála óta, de emlékezete elevenen és lelkesítőén él és élni fog a szabadságért, szocializmusért, a békéért, a boldog életért küzdő emberek szívében. Sztálin neve, emléke végtelenül drága a világ dolgozóinak. ^Jztálin egész élete a nép hűséges szolgálatának lelkesítő, nagy- & szerű példája. Egész életét annak a harcnak szentelte, amelynek célja a munkásosztály és minden dolgozó felszabadítása a kapitalista járom alól, a kapitalizmus megdöntése, a szocialista és a kommunista társadalom felépítése. Sztálin mélységesen hitt a népben, a tömegekben, — az új élet, a történelem formálóiban, alkotóiban —, a munkások és parasztok forradalmi lendületében, mindennél becsesebb aktivitásában. Sztálin neve jogosan tündöklik a tudomány óriásainak: Marxnak, Engelsnek. Leninnek nevei mellett. „Ami engem illet — mondotta — én csak Lenin tanítványa vagyok és életcélom az, hogy méltó tanítványa legyek.” Az volt! Mindenben és mindenütt meggyőződéses leninista, a lenini eszmék kimagasló propagandistája, állhatatos védelmezője. Lenin vezetésével, Leninnel együtt harcolt az ujtipusu forradalmi párt létrehozásáért, a párt acélossá edzéséért, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világot formáló győzelméért, a világ első szocialista államának felépítéséért és megerősítéséért, az intervenciós csapatok támadásának nehéz éveiben a haza megvédéséért. Lenin halála után a trockisták, bucharinisták, burzsoá nacionalisták a párt és a nép ellenségeinek antileninista törekvéseit, merényleteit szétzúzta a Szovjetunió Kommunista Pártja a Központi Bizottság vezetésével, melynek élén Sztálin állt. \ kommunista párt követve Lenin útmutatásait — amelyeket Sztá- lin művei és a párthatározatok továbbfejlesztettek — kidolgozta és megvalósította az ország szocialista iparosításának és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikáját. A Szovjetuniónak a leninisztálini nemzetiségi politika eredményeként egységes, testvéri családba összeforrott népei a párt vezetésével úgy dolgoztak, úgy harcoltak, hogy a Szovjetunió rövid történelmi időszak alatt ugrásszerű fejlődésen ment keresztül, — nagyhatalommá vált. Gyökeresen megjavult a szovjet emberek anyagi jóléte, hatalmasan megerősödött a szovjet állam védelmi képessége. Sztálin — a párt és az állam többi vezetőjével együtt — állhatatosan megvédte a munkás-paraszt szövetség lenini eszméjét az ellenséges trockista-bucharinista klikk támadásaival szemben. Felhívta a kommunistákat, hogy lankadatlanul harcoljanak a munkás-paraszt szövetség állandó szilárdításáért, mert ez a nép állama erejének és legyőzhetetlenségének forrása. Sztálin fáradhatatlanul munkálkodott a szovjet állam állandó erősítésén. Ránjutatott, hogy az állam eréjéés hatalma a szocializmus, a kommunizmus eredményes építésének alapvető feltétele. A Nagy Honvédő Háborúban a hős szovjet nép — dicső pártja vezetésével — szétzúzta a fasiszta támadókat, barlangjában fojtotta meg a náci dúvadat, s ezzel nemcsak hazája szabadságát és függetlenségét védte meg, hanem ugyanakkor megmentette a fasiszta rabságtól Európa és Ázsia népeit — közöttük a magyar népet is. A magyar dolgozók soha el nem múló hálával gondolnak arra, mit tett Sztálin az állami, honvédelmi bizottság és a szovjet fegyveres erők élén e történelmi jelentőségű győzelem kikovácsolásáért! C ztálin — Lenin hűséges tanítványa és ügyének következetes foly- tatója — mint „A Szovjetunió Kommunista Pártjának 50 esz- tendeje”-ről szóló tézisek kiemelik: „...az új történelmi viszonyoknak megfelelően alkotó módon továbbfejlesztette a marxista-leninista tanítást, s sok kérdésben új tételekkel gazdagította a forradalmi elméletet.” Több más, — kimagasló jelentőségű.— tétel mellett Sztálin különösen azzal járult hozzá a pártról szóló tanítás kidolgozásához, hogy kimutatta: az önkritika és az „alulról” jövő kritika a párt és a szocialista társadalom fejlődésének nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a bírálatra és önbírálatra olyan szükségünk van, mint a kenyérre, a levegőre és a vízre. A Marx, Engels és Lenin munkáiban található alaptételekre támaszkodva, Sztálin fogalmazta meg a szocializmus gazdasági alaptörvényét és a népgazdaság tervszerű arányos fejlesztésének törvényét. Lenin tanításai, Sztálinnak a forradalmi elméletet gazdagító tételei, a Szovjetunió Kommunista Pártjának hatalmas tapasztalatai mérhetetlen segítséget jelentenek a mi pártunknak, népünknek is a szocializmus építésében. Lenin útmutatásaiból, Sztálin műveiből, az SZKP határozataiból azt a tanulságot meríthetjük, hogy a legkorszerűbb technika alapján szüntelenül fokoznunk kell a termelést, emelnünk kell a munka termelékenységét, minden módon védenünk és szilárdítanunk kell a szocialista tulajdo- ., hogy ezek alapján állandóan emelhessük a dolgozó nép anyagi és kultúrális színvonalát. Ennek érdekében az adott időszakban most a párt és a nép munkájának homlokterében a mezőgazdasági termelés minden irányú segítése, hathatós és lehető leggyorsabb fellendítése áll. Sztálin feledhetetlen szavait idézte nemrégiben a moszkvai értekezleten Molotov elvtárs: „A béke fennmarad m tartós lesz. ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús gyujtoga- tóknak sikerül hazugságaikkal befonni a néptömegeket, félrevezetni és új világháborúba Sodorni őket.” ze^ a szavak mélyen belevésődtek a világ minden békeharcosa, , minden becsületes magyar szívébe is és különösen időszerűek ma, amikor az imperialista kalandorok nyíltan törekszenek annak a veszett német militarizmusnak feltámasztására, amely annyi rombolást, pusztítást zúdított a mi hazánkra is. Sztálin szavai hatalmas erővel szólítanak harcra a béke aktív védelmére. Ezért emelik fel tiltakozó szavukat a magyar dolgozók is a párizsi egyezmények ratifikálása, a nyugatnémetországi fasiszták újrafelfegyverzése ellen. Azt is tudiák: Lenin és Sztálin mindig figyelmeztette a békeszerető néoeket az éberségre, annak fontosságára, hogv erőseknek kell lennünk. — ne érhessen semmiféle meglepetés. Ezt az öntudatos, harcos békeakaratot feiezik ki tetteikkel azok a dolgozók, akik a munka frontján legiobb képességük szerint járulnak hozzá hazánk — egyszersmind a béketábor — erőinek további növeléséhez. Népünk a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével boldog jövőjét, a szocialista Magyarországot építi. Eltökélt szándéka, hogy rendíthetetlenül halad előre a boldog élet munkálásának útján, megvédi a szovjet néptől kapott szabadságát, kivívott jogait, a maga szorgalmas fáradozásának gyümölcseit az ellenség minden merénylő kísérletével szemben. Népünket munkájában az a biztos tudat vezérli, hogy Marx, Engels. Lenin, Sztálin ügye, — a béke, a demokrácia és a szocializmus ügye — legyőzhetetlen! -*! pp ^-------------------------------------------ú___________________J u...ttúqq a DCremf tornqáiq tfellolwqja a liíuéq éi a hála énekét!“ Zelk Zoltán, Kossuth-díjas költőnk „A hűség és a hála éneke“ c. művéből közlünk az alábbiakban néhány részletet: Mikor a Téli Palotát keresve, az Aurórán kigyúlt az ágyúcsö. az elnyomás, a kín világra áradt tengere mögött feltűnt a jövő. No lám, nincs is olyan messzi a partja, mutatta a munkásoknak Lenin — mellette állt és homlokához tartva kezét, e partot kutatta Sztálin. Kezével ernyőzve szemét, úgy állt ott, tekintetéhez ragadva a távolt, mint mesgyeszélen földmíves, ha áll, lesve, mit küld a nyíló láthatár: napfényt? szelíd esőit vihari? szelet? Egy nép emelt ez ősi mozdulattal, egy nép emelt e homlokhoz kezet! Aztán a harcok. És bizony, az ínség. Dehát „a harc s az ínség fiai": a munkásosztály feszült a határnak, zúdulhattak a tőke hadai, angol tröszt, francia bank, junker birtok banditái — jutalmuk a halál: Lenin tüdejével lélegzett, s Sztálin karjával harcolt már a proletár! És hogyan harcolt! A munkáshatalmat, az első proletárdiktatúrát védve magakovácsolt fegyverével, minden népeknek teremtett hazát. Mert ne feledd: a te győzelmedet, azt is e harc, e munkásosztály szülte! Dózsa fölfalt teste, Petőfi verse, Táncsics hite, Kossuth égő szava, minden, ami e tájon ezer évig igaz szándék, hű remény parazsa, nagy Október forró leheletében lobbant újra, hogy győzhetetlen éljen! Világ kovácsműhelye, ifjú Szovjet, hogy nőttél, mennyi harcon, mennyi véren! Odesszai matróz, s te pétervári munkás, ki akkor nyolcad font kenyéren a kommunizmus vasát kalapáltad, történelem kovácsai, köszönjük a példát, köszönjük szabad hazánkat! S köszönjük Néki, ki ott. Cáricinben egy vagonban, úgy hajolt a térképre, mintha az egész földgolyó szívére — a Kremlbe futó morse-jelek úgy vitték a győzelmi híreket, ahogy a szív tavába futnak vérrel a csobogó, a hűséges erek. Mutasd, te kéz, mutasd újult hazánkat, a szabadság tágas vidékeit, a felnövekvő kerteket, a gyárat, mutasd mi termett itt! A gépállomást és az iskolákat, utat, hidat — s mi már vidám jelet rajzolva futja végig az eget, a füstöt, mit kjohó küld a magasba és csevegő lángú kis tűzhelyek! S hogy ne felejtsen, ki könnyen felejtne, emeld a múlt felé is ujjadat: mutasd a gyárak csukott kapujánál munkát leső munkálaton hadat, a tüntetőt mutasd, rendőrló gázol mellére, hogyha „munkát, kenyeret“ kiált. —Válaszként sortüzet kiállnak a gyilkos fegyverek. Mutasd az asszonyt, vér csurog szemébe, haja széthullva, véresen lobog, a kardlapot mulasd, amely suhogva borít eget, napot! Mutasd az Alföldet, vizét kiitla, fáját kitépte az úri világ, kinyúlt hüllő a patak üres medre, tikkadt madárt nem hív pihenni ág... csak u bitó nőtt erdőt a hazában, mutasd Ságvárit. Fürstöt. Saljait, Scl'önherzet, Rózsát, a Párt, fiait, akik akkor is öt kiáltották, Sztálint! Elvtárs, mit kössek, fonjak még dalomba, hogy méltó legyen köszönteni öt. aki e szélcibálta, jégvert honra, népünk feje fölé emelt tetői? — Versedbe, költő, szivünk lángját fonjad, hogy a Kreml tornyáig föllobogja a hűség és n hála énekét!
