Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-19 / 300. szám

r Vádirat Peius néni Fogának végre hozzá a nagy szénatíósság törlesztésé lez a sajúszenipéteriaányászok V _____________________-____ AZ MDP BORSOD-A BAU B Z EMPLÉ N MEGYEI 1PÁRTBI ZOTTSAGAN A A. t V O t 300 \ • í» •i-'íi »H ITAT VHskol'’ t1»'- dpcein',er 19 vasárnan 1IL1 Ah.O‘£Í>l\ty E A NÁCI-FASISZTA WE0RM.4CH1 ÚJJÁSZERVEZÉSE ELLEN! íit* ena >» - v zí p­1JIÍ \ V % (i-ívj). Pénteken délután lél három órára zsúfolásig megtel a DIMAVAG Gépgyár kultúrhelyisége. Száz és száz dolgozó gyűlt össze, hogy a békéről tanácskozzon és a leghatározd+abb tiltakozását fejezze ki a náci-fasizmus felélesztése ellen. Elég volt! A magyar népnek elege voll a Wehrmacht csizmájából, amely már jónéhányszor kegyetlenül végig iport a haza testén. Elég volt a náci militarizmus erőszakosságaiból, amely népünk százezreit taszította a sírba. Nem feledünk! Özvegyek, árvák és rokkantak, ezrei mon­danak átkot a fasizmusra és mindazokra, akik fegyvert szándékoznak adni kezéb", hogy újból feltépje az emberiség még teljesen be sem gyó­gyult sebeit. Elég volt a könnyből, a vérből, mi élni és alkotni akarunk, gyermekeket akarunk nevelni az utókor számára és boldog hazát akarunk teremteni abból az országból, amely évszázadokon át viselte a rabság bilincsét. S most, midőn Földvári Rudolf elvtárs, a megyei pár'bizottság első titkára fellép a szónoki emelvényre, hogy szavakba formálja mindazt, amit az egybegyűltek szívükben érez nck — a hallgatók szemében ott csil­log a szilárd elhatározás; nem enyedjük mégegyszer magyar földre lépni ! a Wehrmacht csizmáját. Földvári Rudolf elvtárs beszéde A második világhátorú szörnyű számvetése Néhány nappal ezelőtt ünnepeltük Miskolc felszabadításának 10. évfor dulóját. Tíz cv telt el azó. a, hogy Miskolcon és Miskolc környékén elhallgattak az ágyúk, megszűnt a fegyverdörgés, el­vonult a második világháború pusz­tító vér- és könnyzivatara a város felett. Tíz éve annak hogy a hős Szovjet Hadsereg kivédhetetlen csapásai visz- ezavonulásra kényszerítették a náci fasiszta hordákat Miskolc környékéről és ezzel megkezdődött a békés élet, a békés alkotó munka. 1944 decemberének első napjaiban szívet-lelket megindító esemenjÉk játszódtak le a miskolci családo hónaiban, a miskolci üzemekbi Az édesanyák öröm könnyezel szc műkben öleTfPÍT- magúdhozelttöéil maradott gyermekeiket és a jövő bé­kés életére, családjuk harmonikus jö­vőjére gondoltak. Gondolataikban, szavaikban viasza-visszatért az a kö­vetőié»: még az irmagját is semmisít­sék meg a náci fasiszta Wehrmacht- nak, a második világháború vérziva­tarát ránk zúdító gyilkos hordának. A feleségek és a menyasszonyok örömkönnyekkel szemükben ölelték magukhoz a háború vérzivatarából hazatért férjüket, vőlegényüket, ugyanakkor határozottan követelték: vesszen, pusztuljon a férjeiket és ked­veseiket az úri bitangok vágóbidjára hurcoló náci-fasiszta banda. A miskolci üzemekben — a DI.- MÄVAG-ban is — tíz évvel ezelőtt kezdtek munkához a dolgozók. A Miskolc felszabadulását követő napok­ban lelkesen láttak munkához a vas­gyár dolgozói: munkásai, mérnökei, alkalmazottai. Az első napok a vasgyárban az em­lékezés napjai voltak. Mindenekelőtt azt vették számba, kik maradtak élet­ben és kiket pusztított el a háború? Örömmel rázták meg egymás kezét az életben maradottak, ugyanakkor szívükben a fasiszták elleni gyűl ölét lel emlékeztek meg elesett társaikról, barátaikról, elvtársaikról. A vasgyári munkások ezekben a napokban mesz- szeszálló hangon követelték a náci fasiszta hadsereg teljes megsemmisi tésát, a háborús bűnösök méltó meg­büntetését. Tíz éve annak, hogy népünk elké­szítette legszomorúbb számvetését, amit ezeréves történelme során kész! tenie kellett, a második világháború szörnyű pusztításainak mérlegét. Mit tárt ez a szörnyű és szomorú számvetés népünk elé? A második világháborúban a német militaristák őrült világnralmi törek vósei miatt népünk színe-virága el­pusztult; mintegy félmillió magyar, hazánk minden huszadik polgára. Megsemmisült nemzeti vagyonunk 40.2 százaléka. Gyáriparunk termelése a háborúelőtfinek 30 százalékára, búzavetés-teriiletünk pedig 45 száza lékára csökkent. A náci-fasiszták és nyilas lakájaik nyugatra hurcolták vasúti kocsiparkunk 85 százalékát, ló állományunk 80 százalékát, szarvas- marhaállomáhyunk 40 százalékát, gépkocsiállományunk 96 százalékát és 415 ipari üzem berendezését. Továbbá: nemzetünk aranykészletét és sok-sok kulturális, történelmi értékünket el raboltak az országból. Tömegsírok és kifosztott ország, mérhetetlen gyász és nyomor, — ezt mutatta a szörnyű számvetés. Az özvegyek és árvák százezrei, a súlyosan sebesültek és rokkantak tíz és tízezrei, a nyomorba és rombadön tött ország figyelmeztették akkor né pünket: mit jelent számára egy őrült világuralmi tervektől és revánstól fűtött náci fasiszta hadsereg? Ezekben a napokban népünk egy séges, határozott kívánsága követe­lése találkozott a szovjet, lengyel, francia, bolgár, angol, román, belga, holland, dán, albán, norvég, olasz, finn nép követelésével: nem enged hető meg mégegyszer a náci fasiszta hadsereg felélesztése, a német milita risták felfegyverzése! Európa népei helyesen vonták le történelmük e fő tanulságát, a második világháború szörnyű eseményeiből. Miskolc és Diósgyőr borsa lm as vesztesége Ezekben a napokban Miskolc lakói a diósgyőri vasgyár dolgozói is szám- bavették háborús veszteségeiket. Fájó szívvel, szomorúan, de szívükben a náci-fasiszta hadsereg elleni engesz telhetetlen gyűlölettel tették ezt. Mit mutatott a miskolciak, a vasgyanak számvetése? A háborúban elesett miskolci kato­nák számát nem tudták pontosan megállapítani, számukat többezerre becsülték. Miskolcon egyedül az 1944 június 2-i angol—amerikai bombázás­nak 14S halálos áldozata volt. a há ború alatt megsérült, vagy elpusztult Miskolcon 4802 épület és kb. 780 lakás teljesen megsemmisült. A náci fasiszta és nyilas brigantik 9 hidat robbantottak fel. •> Miskolcon ezekben a napokban em lékeztek meg a náci fasiszták és a nyilasok elleni partizánharcokban hősi halált halt elvtársainkról: Mol^ nár Gyuláról, Barbai Ferencről, Cscgő Jánosról, Afra Béláról és még sok hősi halottunkról. Barbai Ferenc Lenin Kohászati Művek lakatosa, egy partizán csoport vezetője volt. Csegö János a csendőrökkel folytatott tűz­harcban vesztette eieté líra Be... lrka'osir.as volt, bátran harcolt a náci és a nyilas hordák o'len és a va ú i híd felrobbantásának megaka dályozácakor vesztette életét Ezekről az elvtársakról szív ön’ öen forró szeretettel és kegyelettel kell mcgem’éiccznünk nnpjaingban is. Ele ükét tevékenységüket példaképül kell állítani magunk elé ELősnrhon azt ke1' megtann’nnnk 'ő'iik, hoT a náci fasizmussal nem lehet meg gyr-zui. 0 tasiztnns ellen teljes erőnk kel kell hareo’nl írvndaddir anr meg nem semmisítjük. 191-1 hen a bős diósgyőri partizánok gépT>:~7.tn’y . puska-sertiizoi, kézlgrá nátjainak dörejei adták a német és magyar fasiszták tudomására: így fc lelnek nektek a miskolci vasgyári munkások, ezt a sorsot szánják nek tek. fasiszta hrigantik! Pártunk kegyelettel őrzi és nnolja a miskolci partizánok harcainak ein lékét és kegyelettel hajtja meg a párt 36 esztendő viharaitól tépett d'csősé ges zászlaját a partizánbarenkban el onett drága elvtársaipk előtt. Kedves elvtársik! A DIMAVAG dolgozóinak szám vetése is szörnyű pusztítás képét mu tatja. A DTMAVAO anyagi vesztesége épületekben én gépekben mintegy 60— 65 millió forintra becsülhető. Ezen az, összegen a gyár kb. 810 kétszobás, összkomfortos lakást építhetett, volna a gyári mnnkésoknak, ami tel.ieeen megoldotta volna az elvtársak lakás gondjait. Ennek az összegnek több mint a felét (48 millió forintot) azok nak a gépeknek a pótlására kellett fordítani, melyeket a náci és nyílra fasiszták raboltak el 8 gyárból. Pontosan nem lebot megái lenit an' azoknak a számát, akiket a DTMAV- AG dolgozói közül küldtek a Horthy hadseregbe és akik elpusztultak a második világháború harcaiban. Egy számot ismerünk csak pontosan: a DIMAVAG ban 59 hadiözvegy kap özvegyi nyugdijat, akiknek férjük, hozzátartozójuk a második világhábo­rúban esett el. Miért kell felidéznünk e szomorú számvetés tapasztalatait és miért kell em'ékeznünk ezekre a fájó, keserű emlékekre? Hazánkban nincs olyan család, ama lyet ne érintett volna valamilyen mó- don a második világháború vérziva­tara. vagy akinek neve ne szoi-enelbe a háborús veszteségek listáján. Éppen azért hazánkban nincs olyan család amely helyeselné a náci-fasiszta had sereg újjászervezését, vagv amely ne tiltakozna az ilyen aljas és veszélyes tervek ellen. Nines az országban egyetlen olyan család, amely eltűrné, hogy mégegyszer fel fegyverezzék a náci-fasiszták hadseregét, mert jól tudja, hogy ez egy újabb vérzivafart zúdítana ismét a magyar népre, min. den magyar családra. feléd, nátad mögött pedig a gyilko­saidat fegyveréi fel. Ez az egyetlen példa arra int, arra kötelez ben­nünket. ne higyjünk .a kapitalista politikusoknak, az imperialisták propagandájának mert nyíltan há­borúra uszítanak ha gazdáik érdeke ezt követeli és aljasan képmutatók, ha a történeim, helyzet erre kény- szerit! őket. Hat á íx aroio * cs iattu tpOittikusm zé'svpnlcies rere é^e Egyetlen nép sem felejtette el a náci-fasiszta TVeh’-macht harhőr nusztítását N y ugat-Neme tországban, Párizs­ban. Londonban az utóbbi hónapok­ban lezajlott események arra figyel­meztetnek bennünket, hogy a náci fasiszta hadsereg újjászervezése ko­moly, egyre növekvő veszélyt jelent számunkra és a békeszerető népek számára. Hogy lehet ez? Az európai népek, az Egyesült Államok népe elfeledték volna az első és második világhá­ború szörnyű és szomorú tanulsá­gait? Elfeledték volna, hogy a né­met militarista és revansváeyó rnb- lóhadsereg egy emberöltő alatt két­szer gázolt életükbe és döntötte nyo­morba. pusztulásba. mérhetetlen szenvedésbe őket? Elfeledték volna az első világháború 10 millió halott­ját. 20 millió rokfcantját és sebesült- jét? Vagy a második világháború 50 millió halottját, amiből 7 millió a szovjet nép, fi millió a lengyel nép, 700 ezer a francia nép és 8 millió a német nép háborús vesztesége? Nem! A népek nem felejtették el a szörnyű eseményeket! Nem felel­tették el az egyszerű emberek sem, bármelyik országban is éljenek! Egy édesanya, egy hadiözvegy, egy hadi­árva, egy testvér, egy rokon és egy elvtárs sem felejtette el a háború­ban elvesztett gyermekét, férjét, édesapját. te»tv=r«t, r»V/vnát, barát­ját, vagy elvtársát. Nem felejtették el az őket ért fájdalmat, keserűséget és megpróbáltatást. A békeszerető népek és az egyszerű emberek száz­milliói ma az egész világon a leg­határozottabban tiltakoznak a Wehr, macht újjászervezése ellen! Nyueat Németországban épp úgy, mint a Né met Demokratikus Köztársaságban, Franciaországban, Angliában, Bel­giumban. Hollandiában éppúgy, mint a Szovjetunióban és a népi de­mokratikus országokban. Vannak olyanok, akik szívesen felejtenek. Olyanok, akik tenyerükön hordozzák és szeretnék hordozn' ma is a náci fasiszta hadsereget. Van­nak még a földön olyan gonosztevők akik ismét a békeszerető népek el­len akarják küldeni és felhasználni az új fasiszta hadsereget. Kik ezek az emberek? Az ameri kai. az angol, a nyugát-német ha­lálgyárosok és azok laká'jpolitikusai az eisenhowerek, a mendesfrancok, az adenauerek és a háborús uszitók és gyuitogatók példaképe: Churchill A jelenlegi angol miniszterelnök második világháborúban nem'. egy­szer beszélt a szövetségesek közötti hűségről és barátságról, a Szovjet­unió támogatásának szükségességé­ről. Az utóbbi hetekben viszont min den gátlás és szemérem nélkül be­Miért törekszenek egyre lázasab­ban a Wehrmacht újjászervezésére, — sajat népeik egyre fokozottabb tiltakpzása ellenére is, — a halál- gyárosok és lakájpolitikusaik? Az imperializmus korszakában a kapitalisták, a nagybanki* vezetői nem elégszenek meg szimpla ha­szonnal, nekik, a telhetetleneknek maximális haszon kell. A maximá­lis haszon megszerzéséhez viszont már nem elégséges saját népük mérhetetlen kizsákmányolása. A maximális haszon megszerzéséhez a tőkéseknek és a bankároknak fegy­verkezésre, új háborúkra, más né­pek leigázására és kifosztására is szükségük van. Soha ne feledjük ezért nagy tanítónk, Sztálin elvtárs klasszikus tanítását a modem kapi­talizmus gazdasági alaptörvényéről. Ez a tanítás óvatosságra, éberségre kötelez és megóv bennünket a kapi­talista politikusok által hangozta­tott „békés szándékaik” keltette illúzióktól. A Wehrmacht úiiászervezése kö­rül kifejtett lázas buzgalom egyik oka tehát: a maximális haszon bizto­sítása a haiálgyárosok számára. A népek békeharcának hatalmas eredményei érlelődtek meg az utób­bi években. Ezek az eredmények súlyos csapásokat mértek a kapita­lista, imperialista hatalmak hírhedt „eröpolitikájára.“ Az elmúlt 5 év alatt Kínában, Koreában és Viet­namban a felszabadult népek had­seregeinek csapásai Ízelítőt adtak az .eröpolitlkusoknak” abból, kik tá­maszkodhatnak legyőzhetetlen erők­re: ők-e, vagy a felszabadult népek? A Kínai Néphadsereg Tajvan szi­getére kergette az amerikai impe­rialisták által 6 milliárd dollárral tá­mogatott Csang-Kai-Seket és ezzel leverte a rabság évszázados bilin­cseit a 600 milliós kínai nép kezéről. Koreában a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek tönkrever­ték az agyonreklámozott amerikai hadsereg hírnevét és fegyverszünet'1 re kényszerítették az amerikai im­perialistákat. Ez volt az Amerikai Eg> esült Államok első világjelentő- ségű katonai veresége. Vietnamban 8 éves pusztító háború után a fegy­veres harc beszüntetésére kénysze­rültele az amerikai segítségből élő francia militaristák. Az elmúlt évek fegyveres harcai­nak tanulságai szerint: a felszaba­dult népek katonai erői legyőzihetet- lenek! Az elmúlt években a békemozga­lom világhatalommá, nagyhatalom­má fejlődött Ma már szég és száz­milliók követelik a kapitalista gyar­mati országokban is a népek közötti tartós békét, az egymás érdekeit •ölcsönösen figyelembe vevő keres­kedelmi, kulturális kapcsolatok fej­lesztését. Ennek a népi nyomásnak nem tudtak ellentállni a kapitalista, imperialista kormányok. Kénytele­nek voltak meghátrálni e népi kö­vetelések előtt és kapcsolataikat erősíteni, fejleszteni a Szovjetunió­val, a népi Kínával és a népi demo­kratikus országokkal. Ezért kénytelenek részt venni (ha savanyú képpel is) számos nemzet­közi tárgyaláson és ott hely tadni i népek több békés követelésének. jA felszabadult országok és a kapitalis­ta gyarmati országok népei e kér­désben is térdre kényszerítették a kapitalistákat és politikusaikat. A Szovjetunió, a népi Kína és a népi demokratikus országok a má­sodik világháború befejezése óta gazdaságilag is bebizonyították fölé­nyüket Népeik gazdasága, kultúrája összehasonlíthatatlanul gyorsabban fejlődik, mint a kapitalista, gyar­mati országoké. Ezzel párhuzamosan természetesen a dolgozók jóléte is egyre növekszik. Nem egy kapitalis­ta politikus kijelentette, hogy a jó-1 lét bombái nagyobb erkölcsi, politi­kai kárt okoznak a kapitalistáknak# mint bármi más. mert ez ellen egy-* általán nem tudnak védekezni, a békés versenyben is bebteonvíiották a békés versenyben is bebizonyítták fölényüket a kapitalista, gyarmati országok felett. Fokozódik az imperialista országok ellentéte A demokratikus tábor katonai, gazdasági fölénye és a béke-világ- mozgalom jelentős fejlődése, erőgya­rapodása számunkra pozitív; viszont erjedést idézett elő a kapitalista or­szágokban, valamint a kapitalista és gyarmati országok közötti viszony­ban. Az ázsiai, afrikai népek szabad­ságmozgalma, nemzeti fölszabadító haréa új erőre kapott és egyre ha­tásosabban rombolja az imperialis­ták gyarmati erődjeit. Afrikában olyan helyeken, ahol 10 évvel ez­előtt rúég hallani sem lehetett a népek imperialistaellenes harcáról, ma fegyveresen küzdenek a gyar­mattartók ellen. A munkásmozgalom, a kommu­nista mozgalom is egyre erősödik az egész világon, így Latin-Ameriká- ban is. Ezt húzzák alá a guatema- !ai események. Ma már nemcsak Európát járja be a kommunizmus „kisértete”, mint a Kommunista Kiáltvány születésekor, hanem az egész világot. A kapitalista és gyarmati orszá­gokban egyre nő, erősödik a dolgo­zók ellenállása, küzdelme saját kor­mányaik, kapitalistáik és földes­uraik ellen. Ezért kellett a francia parlamentnek egyszer már elutasí­tania a Wehrmacht felállítását és felfegyverzését. De ezt bizonyítják a legutóbbi görög választások eredmé­nyei is. A kapitalista és gyarmati orszá­gok közötti viszonyt három alapvető vonással jellemezhetjük: A legerősebbek arra készülődnek, hogy a gyengébbeket leigázzák és megszerezzék maguknak a gyarma­tokat, a nyersanyag-lelőhelyeket. A ma még gyengébbek, mint Nyugat-Németország és Japán, egy­re nyíltabban hangoztatják: fegy­verkezzünk csak fel,' aztán maid más nyelven beszélünk veletek! Az imperialista, kapitalista orszá­gok közötti ellentét ezek szerint nemcsak fennáll, hanem élesedik. A háborús készülődés és a Wehr­macht újjászervezésének másik oka: a demokratikus béketábor gazdasá­gi, kulturális, erkölcsi és katonai erejének hatalmas növekedése és hatása a kapitalista gyarmati orszá­gok dolgozóira. Mindezt a Wehr­macht újjászervezésével akarják ellensúlyozni. A kapitalista országokat ismét gazdasági válság fenyegeti. Ez a ka­pitalizmus örök rákfenéje, amit csak a kapitalizmus pusztulása fog meg­szüntetni. a növekvő gazdasági vál­ságból egy újabb háború kirobban­tásával és az ezt megelőző lázas fegyverkezéssel akarnak kilábalni a kapitalisták. Ebben kell keresni a háborús készülődés és a Wehrmacht újjászervezésének harmadik okál. Mindez azonban — tehát a maxi­mális' haszonra való törekvés — a Szovjetunió vezette demokratikus tábor hatalmas és a békevilág- mozg^lom jelentős erőgyarapodása, a kapitalista, gyarmati országok né­peinek növekvő ellenállása és harca saját kormányaik ellen, valamint a (Folytatás a 2. oldalon.? szóit arro. nog> már a második vi­lágháború alatt olyan utasítást adott az ango; hadseregnek: gondosan őrizzék meg a náci fasiszta Hadse­regtől szerzett fegyvereket nogy szükség esetén azonnal viss. has­sák azokat a Wehrmacht kát 'ak. a Szovjetunió elleni harchoz íme, így fest egy imperialista poli­tikus igazi arcképe: jó képe- mutat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents