Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-15 / 296. szám
A BORSODMEGYEI KOMMUNISTÁK AKARAT- ÉS CSELEKVÉSI EGYSÉGÉRŐL, PÉLDAMUTATÁSÁRÓL ÉS NEVELÉSÉRŐL A megyei pártbizottság nagyaktivaülése Lapunk tegnapi számában közöltük a megyei pártbizottság nagyaktíva ülésén elhangzott beszámoló részét, amelyet Földvári Rudolf elvtárs ismertetett. Mai számunkban közüljük a beszámoló második részét. A megyei pártbizottság beszámolója Milyen érvekkel kell szétzúzni ezt az opportunizmust? A kulákok kulákok maradnak listával, földdel, vagyonnal vagy lista, föld és vagyon nélkül is. A Szovjetunióban még a Honvédő Háborúban is a volt kulákokfoól verbuválta a Gestapo a legmegátalikodottabb haza- áruilókat. A magyar kulák sem marad el más nemzetiségű, hasonszőrű társaitól. A kormányprogram meghirdetése után támadást indítottak ellenünk, vagyonuk visszaszerzéséért, a tsz-ek ellen. Helyenként a tanácsok ellen izgattak, sőt tanácstagságot követelitek maguknak egyes falvakban, (az elmúlt hetekben). Az állami gazdaságokba és az üzemekbe ‘befurakodott kulákok közül nem egyet csíptünk fülön, mint sza- ibotőröbet. A putnoki járási pártbizottság tapasztalatai szerint a kulákok ma is támadják a tsz-eket, sőt a tamácsválaszfások idején egyes községekben néhány párttagot is felhasználhattak aljas céljaikra. E tapasztalataink szerint is kézenfekvő az olyan nézetek ostobasága, amelyek szerint a kulák, majd csendesen, jámboran, szó nélkül beletörődve korlátozásába, belenő a szocializmusba, vagy az olyan nézeté, hogy ne bántsuk őket, hiszen ők is emberek, magyarok. Az osztályharc törvényszerűség, amit kikerülni nem lehet. Ha mi kikerülnénk, a kulák biztos ütne rajtunk. Ezért az osztályharcot nem szüntette ' meg a kuláklisták — egy papir- ' darab —megsemmisítése, az osztályharcot nem lehet egy papírdarab megsemmisítésével letudni magunkról. Ä munkásosztály, valamint a dolgozó parasztság és a kulákok között kibékíthetetlen ellentét van, amit csak az osztályharc következetes megvíváséval, a kulákok mai korlátozásával és holnapi kiszorításával, felszámolásával lehet megszüntetni. Éneikül nem építhetnők fel a szocializmust hazánkban. A feladat tehát: megvívni az osztály harcot, mégpedig úgy, hogy mi maradjunk felül és a kulákok kerüljenek alulra. Erre kell tanítani párttagjainkat az osztályban: elmélete és saját tapasztalataik alapján. FoglaCkozotf-e megfelelően a rácséi járási pártbizottság azzal, hogy Pácim község milyen káros és helytelen nézetek miatt kullog most mér hosszú idő óta a járási begyűjtési lista végéin? Aligha, mert akkor a pácini kommunisták fele nem lenne hátralékos és a község sem lenne a járás utolsó községe. Milyen érvekkel kellett volna meggyőzni a pácini kommunistákat, pártonkívülieket állampolgári kötelezettségeik teljesítésének fontosságáról? A beadás törvényes kötelesség! Á törvényeket mindenkinek be kell tartani. Aki teljesíti törvényes kö- tefeeetitségeit, azt tisztelik, becsülik, kitüntetik; aki nem teljesíti, azt megbüntetik. A beadási és szabadpiaci ár közti különbség a dolgozó parasztság a nemzetet, a hazát fenntartó egyik dolgozó osztály hozzájárulása az ország — az állam fenntartásához, a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges gépek, műtrágya, szeráru, sib. költségeihez, saját szociális és kulturális szükségleteinek kielégítéséhez, saját gyermekeik iskoláztatásához, a honvédelemhez, a dolgozó parasztok fiáiból kikerült honvédek élelmezéséhez, ellátáshoz. Az idén is, ! van miből teljesíteni a beadási kötelezettséget. Magára vessen az, akit elszámoltatnak és megbüntetnek, ba jó szándékból, ön- 1 ként nem adja meg a hazának, ami jár. ® ^örvényes kötelezettségek teljesítése hazafias kötelezettség is, s milyen ember az, aki nem teljesíti a haza iránti kötelezettségét? Nem vallhatja magát Rákóczi, Kossuth unokájának az, aki nem teljesíti a hazával szembeni kötelezettségeit. Rákóczi és Kossuth inkább külföldié bujdostak, elhagyva otthonukat, Vagyonukat, de hívek maradtak hazájukhoz és teljesítették a haza inán ti kötelezettségeiket: S mit kér ma a haza a dolgozó parasztságtól? Azt hogy terménye egyrészét (kisebb részét) beadási áron adja át az államnak azzal a feltétellel, hogy az állam többszörösen visszaadja azt neki: útiban, kutiban, kulturházban, szociális létesítményibeirLi árleszállításokkal, stb. Ezt minden dolgozó paraszt teljesítheti, akinek honfiul ÉEis dohog keblében, hiszen amit hazának ad, azt végsősoron magának is adja. Foglalkoztak-e állandóan, gondosan vezető szerveink azzal, hogy milyen káros nézetek miatt járatják hittanra a kommunista szülők is gyermekeiket, vagy miért járnak a kommunisták közül is többen templomba? Aligha tették ezt, — még a megyei pártbizottság nyári határozata után sem, — mert akkor másképpen cselekedtek volna a kormányprogram után ezek a párttagok. Például Vida elvtárs (a szikszói járási pártbizottság munkatársa) se mondta volna azt feleségének: „Nem bánom, ke- reszteltesd meg a gyermeket, de úgy, hogy én ne tudjak róla.” Mire kellett volna megtanítani ezeket a kommunistákat ? A júniusi politika nem azt jelenti, hogy most már a kommunisták számára lehetséges a tűz összebékítése a vízzel, az idealizmus összebékítése a dialektikus materializmussal. Ez képtelenség. A kommunisták számára az új szakaszban sem magánügy a vallás! Az állam és az egyházak megegyezése, az ateista propaganda durva módszereinek elítélése nem azt jelenti, hogy a kommunisták — a párt — elvi engedményeket tettek a vallásos ideológia előnyére. Ellenkezőleg! Mindez tudományosabb, eredményesebb ateista propagandát követel pártszervezeteinktől, hogy segítsenek megszabadítani a vallásos 'befolyás alatt élőket vallási előítéleteiktől. Hazánkban a vallás-szabadság azt jelenti, hogy a párt és az állam propagandaszervei tudományos ateista propagandát fejtsenek ki az egyházak szabad, de népi demokráciánkat támogató tevékenysége mellett. Ezt azért kell tennünk, mert a vallás ópium volt, marad és lesz a hívők számára, még akkor is, ha a papok között nőtt a népi demokráciát támogatók száma. Nem is beszélve arról, hogy a papok egyrésze nem is valami burkolt formában tevékenykedik ma is a népi demokrácia ellen. Gondoljunk csak a csendes passzivitást ajánló prédikációkra, vagy a hívő dolgozóknak a munkától való elvonására aratáskor, csépléskor. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemrégen nyilvánosságra hozott határozata az ateista propagandában elkövetett hibákról sem azt jelenti, ahogyan egyes vezetők vélekednek róla, Itt-ott már hatlani olyan hangokat, hogy ezután már nem kell suttyómba a szomszédfaluba járni templomba, elmehetünk már nyíltan is a mi templomunkba. Az SZ. K. P. határozatát nem szabad félreérteni, félremagyarázni. Ez a határozat csak az ateista propaganda hibáit, durva módszereit, a hívők érzelmeinek megsértését ítéli el amellett, hogy aláhúzza a tudományos ateista propaganda fokozását és azt, hogy a párttag számára továbbra sem magánügy a vallás. Nem is beszélve sokat arról, hogy a Szovjetunióban más a társadalmi helyzet és az egyházak helyzete*, mint nálunk. A Szovjetunióban már a kommunizmust építik, megszűnt a kisárutermelés. Hazánkban még létezik az utolsó kapitalista osztály — a kulákok mindenre elszánt osztaga — a dolgozó parasztság többsége még kisáru termelő. ezenkívül több százezer magánkisiparos és kiskereskedő él országunkban. A Szovjetunióban tehát megszűnt teljesen a vallás társadalmi gyökere, nálunk még nem. A Szovjetunióban a lakosság többsége olyan, aki felszámolta vallásos előítéleteit, nálunk ez csak a lakosság kisebb részére mondható el, különösen a falvakban. A Szovjetunióban élő papok általában lojálisak a szovjet-hatalommal szemben, nálunk ez csak a papok egyrészére mondható el. A proletárdiktatúra kivívása, a szocializmus építése hazánkban is megingatta a dolgozók vallásos nézeteit, szokásait, az egyházak befolyását. A dolgozók egyre jobban felismerik, hogy a történelmet a nép alkotja és formálja, a természet pusztító erőit is megfékezheti, szolgálatán ba állíthatja az ember. A szocializmusban megszűnik a léte bizonytalanság, a nyomortól, a betegségtől, a munkanélküliségtől való rettegés. A bajokkal, nehézségekkel, gondokkal küzdő állampolgár segít* ségére siet az állam, a társadalom. Tehát van kihee fordulnia, ha segítséget, orvoslást keres gondjaira, ba- a4 jajra. Kezdi megtartóba- népünk» is, hogyan kell megválasztani vezetőit. A fejlődés tehát kétségbevonhatatlan. De világosan kell látnunk, hogy a vallásos előítéletek talaja (a paraszti kisáru termelés és az ebből fakadó bizonytalanság a természet szeszélyeitől függően) még nem szűnt meg teljesen és megmarad mindaddig, amíg le nem rakjuk a szocializmus alapjait a mezőgazdaságban és a kommunista nevelés nem hat megfelelően minden állampolgárra. Milyen álláspontra helyezkedjenek pártszervezeteink a hívő párttagokkal szemben? Pártszervezeteink választott vezetőitől meg kell követelni a példamutatást. Ilyen funkciókkal össze- egyezhetetlen a vallásosság. A párttagsággal összeegyezhetct- len, hogy egy kommunista vallásos egyesület vezetőségének legyen tagja. Türelmesnek kell lenni azokkal a vallásos párttagokkal szemben, akik még nem szakítottak vallásos előítéleteikkel, szokásaikkal. Ezeknek adjanak hosszabb türelmi időt, közben neveljék őket, foglalkozzanak velük. Ha ezután kijelentenék, hogy ők mégis a vallást választják a párt helyett, ki kefll zárni őket a pártból. Párttaggyűléseken, pártrendezvényeken helyes megvitatni azt a témát, hogy a kommunisták számára miért nem lehet magánügy a vallás? Mi legyen a tartalma a jövőben a tudományos ateista propagandának? Bármilyen vallás ellentétes a dolgozók érdekeivel, mert figyelmüket elvonja a bajok és nehézségek tudományos, tervszerű leküzdésétől és ehelyett: a bajokba való beletörődést, az emberi boldogságnak a túlvilágon való keresését hirdeti. Minden vallás megingatja az embereknek a saját erejükbe vetett hitét. Ez különösen veszélyes ma, amikor az új szakasz politikájának végrehajtása a jólét és a kultúra további emelése az egyes emberek helytállásától, több, jobb munkájától függ. Veszélyes azért is, mert a béke is csak úgy lesz tartós, ha az egyes emberek veszik kezükbe a béke megvédésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette. Minden vallás káros, mert tudománytalan. Az kézzelfogható tény, hogy a korai, vagy késői fagyok idején nem az imádkozás, hanem a füstölés (de nem a tömjénes füstölés) időben történő gondos megszervezése menti meg a gyümölcsöt a fagykártól. Mutassuk 'be a jövőben is az egyházak szoros kapcsolatát a nemzetközi és a hazai reakcióval, a vallás keletkezését és történetét, a vallásos előítéletek alapjait, a magyar egyházak népellenes, hazaáruló tevékenységét nemzeti történelmünk során. Arra azonban gondosan ügyeljünk, nehogy megsértsük a hívők érzéseit és ne gúnyoljuk sehol a hit és vallásgyakorlat tárgyait, eszközeit és a papokat. Ne tévesszük szem elől azt se, hogy a tudományos, ateista propaganda sikerének alapját, a jólképzett előadók jelentik. Foglalkoztak-e már körültekintően, kommunista vezető szervekhez méltó módon vezető szerveink azzal, hogy milyen káros nézetekből fakad az állami, népi tulajdon felelőtlen kezelése, elherdálása, Csáki szalmájaként! kezelése? Aligha, mert akkor nem kellett volna a pártból kizárni, vagy súlyos Pártfegyeílmi büntetéssel sújtani, még kommunista vezetőket is ilyen bűnökért és nem ütköznénk ellenőrző munkánk során olyan sok tolvajba, sikkasztóba. Eszmei és politikai munkánk tartalmából ezzel kapcsolatban a következő gondoláitok hiányoztak és hiányoznak részben ma is. Ha a kapitalizmusban szent és sérthetetlen volt a magántulajdon, akkor a szocializmusban legalább kétszer ilyen szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni a népi tulajdont, népi demokratikus rendszerünk fundamentumát és a dolgozók személyes tulajdonát. A társadalmi, népi tulajdonon alapszik népi demokratikus társadalmi rendünk. A társadalmi, népi tulajdon zárja ki az embernek ember által történő kizsákmányolását, továbbá azt, hogy társadalmunkban here módjára élhessen bárki. S ez teszi lehetővé a jólét állandó, fokozatos emelését, hazánk felvirágoztatását, a szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényesülését. Ez az alapja a júniusi politika végre* azti hajtásának] Az állami, népi tulajdonban lévő bányák, üzemek, vállalatok, bankok, termelőeszközök hasznát a népjólét állandó emelésére és a bővített újratermelésre fordítjuk. Az egyének jóléte úgy nő, ahogyan képességük és tehetségük alapján végzik napi munkájukat. Aki tehát lop, csal és sikkaszt, az a népjólét emelése ellen tevékenykedik, mert bűnös módon csökkenti a fogyasztási alapot és munka nélkül jut jövedelemhez. A társadalmi népi tulajdon elleni támadás, a népi demokrácia elleni támadás is. Ezért támogatják az ilyen bűnös mesterkedést külső-belső ellenségeink is, felbujtók, szabotörök, vagy közönséges tolvajok képében. Ezért kell tüzzel-vassal védenünk a társadalmi és népi tulajdont és erre nevelni párttagjainkat. Ha erről többször elbeszélgettek volna a som- sályi bányászokkal, akkor nem mondotta volna nekünk azt az egyik bá nyász, hogy honnan is szerezzen (magyarán: lopjon) a bányász, otthoni munkára fejszét, csákányt, meg lapátot, ha nem a bányából? — Keveset, igen keveset foglalkoztak pártszervezeteink a kommunista erkölcs olyan kérdéseivel is, mint a magánélet és a családi élet tisztasága, a szerelem és házasság marxista-leninista értelmezése. Ezért szaporodtak el helyenként a megbotránkoztató részegségből, a családi életeket felborító és súlyosan elítélendő nemi kicsapongásokból fakadó pártfegyelmi büntetések. A párt, a kommunisták számára nem lehet magánügy a családi élet, a magánélet. Különösen nem lehet az akkor, ha vaáakiinek a magánélete, vagy családi élete súlyosan megsérti a kommunista erkölcs törvényeit. A kommunisták magánélete rögtön társadalmi, pártüggyé válik, mihelyt beszélni kezdenek arról, — mondotta Kalinin elvtárs. Foglalkozzanak csak ilyen kérdések megvitatásával is pártszervezeteink. Éneikül nem is követelhető példamutatás sok kommunistától, hiszen bennük még a régi erkölcsi normák viaskodnak a kommunista erkölcs magasabb normáival! Ha ezt teszik, akkor majd nem mondanak olyanokat egyes vezetőink, hogy „nem is tudom, mit lehet be- rugjásmak nevezni?” és ehhez hasonlókat. Nos, az emberek, — különösen Hegyaljén — nem igen tekintik emberinek, aki megveti a bort, de még ott is megvetik az olyanokat, akik annyit isznak, hogy ezután a kutyákkal nyalogatják versenyben az árokpartot. Foglalkoztak-e már gondosan, lelkiismeretesen vezető pártszerveink a baloldali szektás nézetek elvi és politikai gyökereivel? Mondjuk azzal, hogy miért néznek egyes abaujszán- tói és szikszói pártszervezetünkben görbe szemmel a pártonkivüliekre? Aligha, mert akkor nem kellett volna éppen ezeket a járási pártbi- zottságokat többször figyelmeztetni az elmúlt hónapokban ilyen hibákra, amikor a Központi Vezetőség határozatóval ellentétben, kommunista többségre törekedtek az új tanácsokban! Mire kell megtanítani az ilyen hibákkal terhes pártszervezeteket? A kommunisták — különösen falun — a pártonkívüliak tengerében élnek. Borsod megyében a lakosságnak csak mintegy 9 százaléka párttag. Pártszervezeteink ilyen helyzetben csak akkor tölthetik be vezető élcsapat szerepüket, ha tisztelik, megbecsülik, támogatják a pártonkívülieket, ha nemcsak tanítják őket, hanem tanulnak is tőlük. Ha példamutatósukkal és türelmes nevelő munkájukkal hatva rájuk, képesek bevonni őket a közös munkába, a szocializmus építésébe. A pártonkívülieket — mint a kommunistákkal egyenrangíiakat kell kezelni. Nincs és nem lehet más különbség kommunisták és párton- krvüliek között, csak annyi, hogy a kommunistáknak kell jópéldával elől járni mindenben, tehát így is felvilágosító szavaikkal kell mutatni a helyes utat a pártonkívülíeknek. A kommunistáknak csak a kötelességük és felelősségük nagyabb! Ebben és esakis ebben lehet különbség egy kommunista és egy párton- kívüli között! Több falusi pártszervezetünk gyengeségének alapvető okát baloldali, szektás nézeteikben és gyakorlatuk- baaii-St pártonfcívülí aktívák: hsánjtó-' ban kell keresnünk. Ezért nem tud számos falusi pártszervezetünk megfelelő politikai befolyást gyakorolni a tólvak életére, a dolgozó parasztság egyrészére. Ezért hallunk gyakran olyan panaszokat, hogy a párt politikája helyes, csak a helyi pártszervezeté nem! A szektás nézetek és gyakorlat elé taszítják a pártonkívülieket a párttól és gyengítik, lazítják a párt tö-> megkapcsolatait. A párt ereje pedig abban van, hogy kommunista bánásmóddal, eltéphetetlen szálakkal fűzi össze a pártot a pártonkívüliek- kel. Hogyan érjék el ezt pártszervezeteink? Bízzanak a pártonkívüliekben, támaszkodjanak rájuk, tanuljanak tőlük, bátran vonják be őket a munkába, az arra érdemeseket vezető munkakörökbe is. Kommunista vezetőink ne feledjék, hogy nemrégen maguk is pártonkívüliek voltak, fi mi lett volna belőlük, ha bizalmatlanok lettek volna velük szemben pártszervezetük akkori vezetői? Ne feledjék ezek az elvtársak, hogy a lenini behívó idején 200.000 munkás lépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába, de akkor a pártonkívüli munkásgyűlések ajánlása is szükséges volt felvételükhöz. A Szovjetunió Kommunista Pártja még a pártba való felvételt is a pártonkívüli munkások véleményéhez kötötte, akkor ennyire bízott 3 pártonkí- vüliekben, ennyire hallgatott szavukra, így is tanult a párt ónk ívű-' liektől. Vezető pártszerveink kevés gondot fordítottak a pártoktatás és az agitáció, a kulturális, nevelő munka eszmei-politikai irányítására. Ennek következtében a járásokban, üzemekben, városokban folyó ideológiai-politikai és kulturális tevékenység elszakad a gyakorlati munkától] nem válik a gyakorlati, napi munka megtermékenyítőjévé, vezérfonal Iává! A kongresszus anyagát tanulmányozó szemináriumokban, konferenciákon kevés szó esik arról, hogy a helyi pártszervezetben hogyan alkalmazzák (helyesen, vagy Sem) a kongresszus határozatait. Ez arra figyelmeztet, hogy elhanyagolják a párttagok helyes gondolkodásának, akarat- és cselekvési egységének tudatos formálását, a pártoktatás során. Ezzel komoly fegyvert hull ki a pártszervezetek kezéből. Ezt a hibás gyakorlatot megsínyli az agitáció is. Ha vezető pártszerveink nem, vagy csak alig végzik el fő feladatukat, járásuk, üzemük, városuk életének és munkájának eszmei-politikai irányítását, akkor hogyan várhatjuk a népnevelőktől, ai pártonkívüliek helyes nevelését ésI meggyőzését? Az elmondottak alapján kell meghatároznunk első és legfontosabb feladatunkat: eszmei-politikai tevékenységünk színvonalának lényeges emelését! Ez a legfontosabb előfeltétele párttagjaink eszmei-politikai megacélozásának, akarat- és cselekvési egységük megszilárdításának] fejlesztésének. Ez arra kötelezi vezető pártszerveinket, hogy munkaterületük tényleges eszmei-politikai vezetői legyenek. a megyei pártbizottság feladata, hogy megtanítsa őket a marxiz- mus-leninizmus tanításának helyes alkalmazására, a párt politikáját alapulvéve, a helyi politika kialakítására és kidolgozására, a munkaterületükön felszínre kerülő káros, ellenséges nézetek szétzúzására. D3 ne tétlenkedjenek járási, városi] üzemi titkáraink és vezetőink sem! A megyei pártbizottság nem lehet jelen mindig, amikor állást kell fog- lalniok fontos elvi-politikai, vagy gyakorlati kérdésekben. Kezdeményezzenek bátran, legyenek öntevékenyek és merészek, újat alkotóid eszmei-politikai tevékenységben is* Szívleljék meg Engels tanácsát, akí arra figyelmeztet: „Kiváltképpen; a vezérek kötelessége, hogy egyre jobban tisztába jöjjenek minden elméleti kérdéssel, egyre jobban felszabadítsák magukat a hagyományos, a régi világnézethez tartozó frázisok hatása alól és mindig szem előtt tartsák, hogy a szocializmus amióta tudomány lett, megkövetelj hogy tudományként kezeljék, \ így« is tanulmányozzák. Sok függ attól] hogy az így szerzett, egyre iisztul- tabb belátást a munkástör gek kői zött fokozott buzgalommal terjest szék.“ Vezetőinknek, vezeti seerveirfkj tnejs mtOytetSs * ij «fertőn*
