Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-09 / 291. szám
9 ESZAKMAGYXKORSZÁG Csütörtök, 1954. december 9. A magyar nép egyemberként áll a moszkvai határozatok mellett Hegedűs András elvtárs rádióelőadása nünfa az ország megvédése, népünk biztonsága érdekében. Országunk számára nagy biztonságot és erőt ad a moszkvai értekezleten részvevő 900 millió szabad embert képviselő kormánydelegációk egységes kijelentése, amely szerint soha nem egyeznek bele a nyugatnémet militaxizmus feltámasztásába és ha a nyugati hatalmak mégis erre az útra térnék, akkor közös intézkedéseket tesznek népeik és országhatáraik biztonsága érdekében. Hegedűs András elvtárs, a minisztertanács első elnökhelyettese kedden este a Kossuth-rádióban beszédet mondott a moszkvai értekezlet jelentőségéről. Az alábbialtban közöljük Hegedűs elvtárs rádióbeszédének rövid kivonatát. Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet egyike a második világháború utáni legfontosabb világpolitikai eseményeknek. Az értekezlet összehívására a Szovjetunió kormánya azzal a céllal tett javaslatot, hogy az európai országok — beleértve a nagj cs kis országokat egyaránt — Kirí és ez Egvesd A'iamok részvéteiével megtárgyalja»' ez európai o^ke és b z;< i >;',g két dósét. A/ európai országok összehívására & jelenlegi külpolitikai helyzetben le.'.ellenül szükség volt, mert a nyugati hatalmak Londonban es később Borisban olyan egyez menyeket kötőitek, amelyek a né.rct imperializmus feltámasztására 'rányulnak és erősen fenyegetik az európai országok békéjét, biztonságát. A. moszkvai értekezleten a Fz'v- juunió, a Lengyel Népköztársaság, ■t Csehszlovák Köztársaság a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, az Allbán Népköztársaság kormányainak delegációi és a népi demokratikus Kína kormányának megfigyelője vettek részt. A nyugati nagyhatalmak elzárkóztak az értekezleten való részvételtől es ennek érdekében nyomást gyakoroltak számos más európai országra is, majd az értekezlet idején is tovább folytatták az európai béliét veszélyeztető párisi egyezmények ratifikálásának előkészítését. A nyugati országok vezetőkörei amelynek a felfegyverzett impe- I félévszázad alatt ne okozott vol- rialista Németország az utolsó ' na mérhetetlen kárt. Mindent elkövetünk Nyugat-Németország felfegyverzésének megakadályozása érdekében A moszkvai értekezleten résztvevő országok kormányainak képviselői, érezve történelmi felelősségüket népeik' biztonságáért, kijelentették, hogy kormányaik és népeik mindent elkövetnek Nyugat-Németország felfegyverzésének megakadályozása érdekében. A Szovjetunió még a berlini értekezleten javaslatot tett a német békeszerződés megkötésénéit meggyorsítására, Németország egyesítésére, ideiglenes össznémet kormány megalakítására és a szabad össznémetor- szági választások megtartására. Ezeknek a javaslatoknak az volt a céljuk, hogy meggyorsítsák Németország nemzeti egységének és a demokratikus, békeszerető Németországnak megteremtését. Ezek a javaslatok minden demokratikus német hazafi tetszésével találkoznak. Ilyen Németország, amely nem tartoznék hatalmi csoportokhoz, hanem mint független, békeszerető és demokratikus ország létezne, döntő hatással lenne egész Európa, sőt az egész világ békéjére. A felfegyverzett Nyugat-Német- ország viszont háborús tűzfészek lenne Európában és magában hordaná a veszélyét nemcsak az líj európai háboninak. hanem a világháborúnak Is. „Hogy mi ne legyünk német gyarmmi“ Országunk egész története szinte megszakítás nélküli harc a német, illetve osztrák elnyomó, gyarmatosító törekvések ellen. A magyar kultúra fejlődése is állandó küzdelemben folyt az elmémetesítéssel szemben. A magyar dolgozó nép szívbőljövő, igaz érzésének adoft hangot József Attila „Hazám" című versében: „Adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, Hogy mi ne legyünk német gyarmat Ez a hang már nem a kilátástalan- ság, reménytelenség kifejezése — ami a régi. kuruc versekből tükröződik — hanem a fokozatosan öntudatra ébredő magyar dolgozó nép követelése. Történelmünk tapasztalata arra tanít bennünket, hogy teljes nagyságában felismerjük azt a veszélyt, amelyet Nyugat-Német- ország felfegyverzése, a német militarizmus feltámasztása jelent. Bár nem vagyunk szomszédosak Nyugat-Németországgal, de tudjuk azt. hogy a revansista és felfegyverzett. Nyugat-Németország egyik fő törekvése Ausztria bekebelezése; úiabto Anschluss. Ha ez megtörténik, akkor a nyugatnémet hadsereg ismét újra közvetlenül Magyarország határain van. így volt ez a második világháborút megelőző időszakban is, amikor a német hatalmi törekvéseiknek elsőnek esett áldozatul Ausztria és az 1938. évtől kezdve a német imperialista hadsereg már Magyarország határainál volt. Nyugai-Németország revansra éhes uralkodókörei nagy örömmel gyü’ílk össze a magyar nép áru'óit arra hivatkoztak, hogy csak a párisi egyezmények ratifikálása után hajlandók leülni tárgyalni, azaz akkor, amikor már befejezett ténynek kell tekinteni Nyugat-Né- rnetország felfegyverzését. Ez az álláspont, amit ők „erőpolitikának" neveznek, megnehezíti a békés kibontakozást, új helyzetet teremt Európáiban és fokozza a háborús veszélyt. A nyugati nagyhatalmak elutasító magatartása ellenére az értekezlet megtartása — azokkal az országokkal, amelyek a Szovjetunió meghívását elfogadták és az értekezleten megjelentek — az európai béke és biztonság megteremtése érdekében igen helyes, hasznos és gyümölcsöző volt. A nyugatnémet felfegyverzés veszélyességét hazánkra egyéb, ebből az országból közvetlenül hazánk ellen Irányuló ellenséges cselekedetek is mutatják. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy hazánk ellen elsősorban éppen Nyugat-Németország- ból indulnak ki a különböző aavart- keltő kísérletek; innen sugározza hazugságait a „Szabad Európa" rádiója, innen irányítják az úgynevezett ballon-akciókat. Nyugat-Németország fegyverkező revansra éhes uralkodókörei együttműködve különböző nyugati, elsősorban amerikai imperialista csoportokkal, nagy örömmel gyűjtik össze a magyar nép árulóit, a régi nagybirtokos, tőkés Magyarországot vissza II. kívánó, a népi Magyarországot, a népi hatalmat gyűlölő „urakat". Ezek az urak nemcsak az amerikai imperializmus ügynökei, hanem a feléledő német militarizmus szolgái is. méltó utódai a labancoknak és a Gestapó-ügynököknek. Közben azonban megváltozott a világ. A labancokkal szemben elszigetelten küzdöttek Rákóczi kurucai. A Gestapo ügynökei pedig az egész Horthy-rendszer támogatását élvezték. Az újkor labancai azonban az öntudatra ébredt magyar néppel találják magukat szemben, amely a munkásosztály vezetésével 'megragadta a hatalmat és soha többé nem engedi ki a kezéből. Mi tette szükségessé a moszkvai értekezlet összehívását? A nyugati hatalmak, megszegve a nemzetközi, megállapodásokat, fokozták a Nyugat-Németország felfegyverzésére irányuló törekvéseiket és leplezetlenül be akarják vonni Nyu- gat-Németországot az agresszív háKorunk labancaira teljes vereség vár A magyar nép ma nem elszigetelten folytatja harcát, hanem a békeszerető népek legyőzhetetlen táborában. Ezért korunk labancaira nemcsak a nép mély megvetése, hanem teljes vereség is vár. A magyar kormánynak és a magyar népnek — látva azt a veszélyt, amit Nyugat-Németország felfegyverzése jelent — tanulva történeűmi tapasztalataiból — legelemibb kötelessége mindent megtenni a nyugatnémet imperializmus felélesztése, a párisi egyezmények ratifikálása ellen és ha ez mégis megtörténik, akkor további intézkedéseket keli tenKözös eróvel olyan választ adhatunk minden támadónak, amely ielieteüenné teszi az aaresszló megismétlődését Ha a párisi egyezményeket ratifikálják, új helyzet teremtődik Európában, amely szükségessé teszi, hogy a békeszerető országok — és köztük Magyarország is — megfelelő katonai-védelmi intézkedéseket is tegyenek országaik védelmére. Nem tűrhetjük tétlenül azt, hogy Európa szívében revansista imperialista had. sereget állítsanak fel és lássanak el atom- és más tömegpusztító fegyverekkel. A moszkvai értekezleten résztvevő országok teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy a páris' egyezmények ratifikálása esetén nagyobb gondot kell fordítaniok honvédelmük fejlesztésére, hogy országaik védelmét a párisi egyezmények következményeivel szemben biztosítani tudják. A moszkvai értekezlet teljes egységet és határozottságot mutatott ebben a kérdésben is. A Szovjetúnió és a békeszeretö európai országok, amelyeket a Szov- jetúnióval kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmény alapján támogat a hatszázmilliós Kína is. ha közösen szervezik meg védelmüké* olyan erővel rendelkeznek, amely nemcsak minden támadás kivédésére képes, hanem arra is, hogy a támadónak olyan választ adjon, amely lehetetlenné teszi az agresszió újbóli megismétlődését. Szilárd alapokon nyugszik a moszkvai értekezletnek az a kijelentése, amely szerint „nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializmus építését országainkban”. A Szovjetuniót és a békeszerető országokat nemcsak katonáik száma, nem is csak a korszerű fegyverzet teszi legyőzhetetlenné, hanem az a tény, hogy hadseregeik igazi népi hadseregek. amelyek nem kislétszámú elnyomó uralkodó osztály, hanem a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekét védik. Ez a tény segített kivívni a győzel-i met a fiatal szovjethatalomnak a polgárháború éveiben és legyőzni két évtizeddel később Hitler támadó hadseregét. Ez az erő, a haladó emberiség igazságának ereje, teszi legyőzhetetlenné a békeszerető országok táborát. Továbbra is mindent megteszünk a vitás kérdések békés rendezése érdekében A moszkvai értekezlet azonban nemcsak azt mutatta meg — ezt szeretném újból aláhúzni —, hogy a Szovjetúnió és a népi demokráciák a nyugatnémet imperializmus felélesztése esetén határozott intézkedéseket tesznek határaik védelmére, hanem elsősorban azt, hogy az értekezleten résztvett országok továbbra is bíznak olyan kibontakozásban, amely tárgyalások útján tartós békét biztosít mind Európa, mind az egész világ népei számára. Továbbra is igaz az a megállapítás, hogy nincs olyan vitás kérdés, amelyet békés úton, tárgyalások útján ne lehetne rendezni. A Szovjetúnió és a népi demokráciák mindent megtesznek a vitás kérdések, békés rendezése érdekében. Jellemző erre a szándékra, hogy a moszkvai értekezlet idején volt Moszkvában az építők kongresszusa, amelyen megtárgyalták a Szovjetunióban folyó nagyarányú építkezések összes fontos kérdéseit. Egyidőben a szovjet építők értekezlete a békés építőmunkákról és a moszkvai értekezlet az építőmunka biztosításáról nagyszerű jelképe a Szovjetúnió kormánya békepoli- tikójának. A tartós béke biztosításához azonban — mint ahogy ezt Molotov elvtárs határozottan kijelentette — két feltétel teljesítése szükséges: a) semmiképpen sem szabad feléleszteni a német militarizmust, ellenkezőleg, létre kell hozni az egységes, demokratikus, békeszerető Németországot; b) meg kell teremteni az európai kollektív biztonsági rendszerit amely tartós békét biztosít Európa népei számára. Pártunk és kormányunk előtt nem kétséges, hogy a mi népünk — történelmünk tanulságai, saját keserű tapasztalatai alapján — megérti és magáévá teszi a moszkvai értekezlet határozatait. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és néphez hű értelmiségünk egyemberként áll ki e határozatok mellett. Mi teljes szívből békét akarunk, de ha biztonságunkat és békénket veszély fenyegeti — mint ahogy ez a párisi egyezmények ratifikálásával és megvalósításával történne — altkor mindent elkövetünk, együt*m0- ködve a Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal, határaink sérthetetlensége, népünk eddigi vívmányainak megvédése érdekében. A magyar nép, amikor felemeli szavát a német militarizmus felélesztése ellen, történelme haladó hagyományait követi és tudatában van annak az erőnek, amelyet számára a népi demokratikus rendszer és a baráti népek sokszázmilliós táborával való elszakíthatatlan kapcsolat jelent. Tudjuk, hogy ügyünk igaz ügy, ezért nem kíméljük érte erőnket, Ezt követeli a hazánk iránti szeretet és , ezzel szolgáljuk a béke, az egész emberi haladás nagy ügyét. Ez a tudat megsokszorozza erőinket és legyőzhetetlenné teszi táborunkat. borús tömbökbe. Az Amerikai Egyesült Államok részéről Nyugat-Németországban több- milliárd dollárt kitevő értékben halmoztak fel amerikai fegyvereket. A francia sajtó nemrégen arról számolt be, hogy Nyugat-Németország nehézipari üzemei, tekintet nélkül a nemzetközi szerződésekre, megkezdték az ultramodern fegyverek gyártását. Az I. G. Farben ismét gázra és baktériumra specializálja magát, a „Volkswagen“-üzemek már teljesen felkészültek 120 tonnás harckocsi gyártására. Az amerikai és nyugatnémet kormánykörök már megtalálták azokat az embereket is, akiknek segítségével ezeket a fegyvereket használatba akarják venni. A sajtóból tudomást szerezhettünk arról a felháborító gyűlésről, amelyet a közelmúltban Kesselring, volt nácitábomok részvételével tartott a Stahlheim nevű fasiszta katonai szervezet. A gyűlés a militarista porosz szellem felélesztésére törekedett. Ezen a gyűlésen Kesselring csak azért rótta meg önmagát, hogy valaha „humánus" szempontokat állított előtérbe a hadviselés rovására. Kesselring csak nyíltabban fejezi ki azt. amit Adenaurék akarnak. Nyugat-Németország felfegyverzése jogosan nyugtalan!tóttá és nyugtalanítja az európai népeket. Ez a megállapítás nemcsak a Szovjetunió- és a népi demokráciákra vonatkozik, hanem az összes nyugat-európai országokra is. Nincs Európának úgyszólván egyetlen országa és népe sem, II. Vállat vonok. — Maradj nyugton, vagy lövök! — Lőj jön! Revolverlövés helyett csak ökölcsapás. Villamos megy el mellettünk, ügy rémlik, fehér virágfüzérek díszítik. Lakodalmas kocsi, ilyenkor, éjszaka? Alighanem láz kezd elhatalmasodni rajtam. A Petschek-palota. Sose hittem volna, hogy valamikor élve idekerülök. Most futólépésben fel, a negyedik emeletre. Ahá, a hírhedt II—A 1., a kommunistaellenes osztály. Kiváncsi vagyok. A hosszú, sovány rendőrbiztos, a rajtaütőosztag vezetője, pisztolyát zsebrevágja s bevisz az irodájába. Cigarettával kínál, tüzet ad. — Ki vagy? — Horák tanár. — Hazudsz! Csuklóján a karóra tizenegyet, mutat. — Motozzátok meg! Kezdődik a motozás. Levetkőztetnek. — Van igazolványa. — Milyen névre szól? — Horák tanár névre. Nézzetek utána! Telefon. — Hát persze, nincs bejelentve; Az igazolvány hamis. — Kitől kaptad ezt az igazolványt? — A főkapitányságtól. Az első botütés. A második; A harmadik. Számoljam? Minek? Ezt n statisztikát már úsr sem adhatom át soha senkinek. JULIUS ÜZENET AZ — Hogy hívnak? Beszélj! Hol a lakásod? Beszélj! Kikkel érintkezel? Beszélj! Azok hol laknak? Beszélj! Beszélj! Beszélj! Ha nem beszélsz, agyonverünk! Vájjon hány ütést bír ki egy életerős ember? A rádió éjfélt jelez. A kávéházak bezárnak, az utolsó vendégek hazamennek, a szerelmespárok ott járnak le s fel a kapuk előtt, nem bírnak elválni egymástól. A hosszú, sovány rendőrbiztos kedélyesen mosolyogva lép a szobába. — Nincs semmi baj — szerkesztő űr? Ki árulhatott el? Jelinekék? Friedék Hiszen ők nem is tudják a nevemet. — No látod, mindent tudunk. Beszélj már! Legyen eszed! Különös szótár! „Legyen eszed’1 itt annyit jelent, mint „légy áruló”! Nem, nincs eszem. — Kötözzétek meg! És üssétek! Rajta! Egy óra; Az utolsó villamosok döcögnek a lassan elnéptelenedő utcákon, a rádió ióéjszakát kíván hűséges hallgatóinak. — Kik a tagjai rajtad kívül a Központi Bizottságnak? Hol van a leadótok? Hol vannak a nyomdák? Beszélj! Beszélj! Beszélj hát! Most már megint nytigodtabban F U C I K: ÉLŐKNEK tudom számlálni az ütlegeket. Csak szétharapdalt ajkam fáj, más fájdalmat nem érzek. — Le a cipővel! Hát igen, a talpam még nem zsibbadt el a kínzástól. Ezt érzem, öt, hat, hét, a bot mintha most egyenesen az agyamat csapkodná. Két óra. Prága alszik. Talán valahol felsír álmában egy kisgyerek, s egy férfi megsimogatja felesége domború csípőjét. — Beszélj! Beszélj! Nyelvem végigjáratom a számban, próbálom megolvasni, hány fogamat verték ki. Nem megy. Tizenkettőt, tizenötöt, tizenhetet? Nem, de legalább annyi itt a rendőrbiztos, aki „kihallgat". Némelyik már láthatóan fáradt. És a halál még mindig nem jön; Három óra. Jön a hajnal, a külváros éled, zöldségeskocsik döcögnek a vásárcsarnok felé, utcaseprők mennek munkába. A végén talán még megérem a reggelt. Élővezetik a feleségemet; — Ismeri ezt az embert? Nyelem a vért, nehogy meglássa. ;; Meddő erőlködés, hiszen arcom minden kis porcikájából és ujjaim hegvéből csurog a vér; — Ismeri? — Nem ismerem.Ezt mondta, s tekintete sem árulta el megrendülését: Drágám. Betartottad megállapodásunkat, hogy sohasem fogsz megismerni, bár ez most már fölösleges. De vájjon ki köphette be a nevemet? A tőlem telhető legvidámabb pi> lantással búcsúztam tőle. Vagy ta* Ián nem is volt olyan vidám ez a pillantás? Nem tudom; Négy óra. Virrad már? Vagy még nem virrad? Az elsötétített ablakok nem válaszolnak. És a halál még nem jön. Menjek elébe? Hogyan? Valakibe belevágok és a földre esem. Belémrúgnak. Rámtaposnak: Igen, így, most gyorsan vége lesz.- A fekete rendőrbiztos szakállamnál fogva a magasba húz és elégedetten mutatja a markában maradt szőrcsomót. Van ebben valami komikus. Fájdalmat már semmit sem érzek. öt óra, hat, hét, tíz, tizenkettő, munkások mennek munkába és jönnek munkából, gyerekek mennek az Iskolába és jönnek az iskolából, a boltokban árulnak, otthon főznek, anyám talán most rámgondol c, az elvtársak talán már tudják, hogy lebuktam, s talán már meg is tették a biztonsági intézkedéseket arra az esetre, ha.,, ha netán beszélnék.:. Nem, ne féljetek elvtársak, nem fogok beszélni, higyjétek el. Hiszen a vég sem lehet már messze... Mindez már csak álom, rossz álom. lázálom: Ütések zuhognak rám. aztán fellocsolnak. aztán megint ütnek és megint — „beszéli, beszéli, beszélj!" és én még mindig nem tudok meghalni. Anyám, apám, miért akartátok, hogy ilyen erős legyek?- (Folytatjuk!
