Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-01 / 284. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1951. december 1. Pártélet A propagandista beszéd kultúrája A. Jefimov. a moszkvai állami egyetem professzora cikkéből „AZ AGITÄCIÖS munkában a legnehezebb — írta Kalinyin -- úgy megtanulni beszélni, ahogyan kell. Első pillanatra ez furcsának tűnik, hiszen az ember már két­éves korától beszél. Valójában pe­dig nagy és nehéz dolog... Az agi­tátor számára a nyelv mindennél fontosabb”. A világos, értelmes és meggyőző beszéd, a pontosan és érthetően ki­fejtett gondolatok, a színesen és érzékletesen bemutatott tények — ezek a legfőbb követelmények, amelyek jogosan elvárhatók a pro­pagandista előadásától. Az élő beszéd sajátszerűsége ab­ban nyilvánul meg, hogy itt az írástól eltérően javítás és törlés nélkül azonnal „végleges formá­ban“ kell beszélni. A szónok egy­idejűleg szerző és saját szövegének előadóművésze is. Nem ritkák azon a művelt és olvasott emberek, akik kitűnően kifejtik gondolataikat írásban, papíron, az előadóterem­ben azonban, amikor a közönség előtt szóban kell kifejteniük ugyanazokat a gondolatokat, gyak­ran tehetetlenek, mert nem ren­delkeznek *szónoki tudással. ÜGYESEN kell az élő szó elő­nyét kihasználni. Az egész előadás _ idején feltétlenül ügyelni kell arra mit és hogyan fejezünk ki és nagy figyelmet kell fordítani nemcsak a tartalomra, hanem az anyag kifej­tésének módszereire és eszközeire is.' A legjobb propagandisták gya­korlatából ismeretes, hogy az ál­landó önellenőrzés, a beszéd figye­lése jó eredményeket szül. Gyakran a propagandisták, külö­nösen a tapasztalatlanok, megfe­ledkeznek erről a szabályról és kri­tikátlanul megismételnek olyan semmitmondó kifejezéseket, mint „egybehangolni a kérdést“, „felbo­rította az előkészületeket", „egy sor rábízott kérdést elgáncsolt”., ,.a tö­megmunka vonalán", „hozzááll a kérdéshez“ és más hasonló kifeje­zéseket. Ezek a szóösszetételek ter­mészetesen csak rontják a propa­gandista nyelvét és egyáltalán' nem. szolgálják az anyag közérthető kifej­tését. Világos, hogy el kel! őket ke­rülni. Sok függ attól is, hogy mi-yen a propagandista viszonya a hallgatói­------- "■ mi hoz. Gyakran az előadó lebecsüli hallgatóságának politikai és kultu­rális színvonalát. Azt hiszi, jobban megértik, ha túlságosan egyszerűen beszél és éppen ezért „rtépiesked- ni” kezd. Az ilyen propagandista megsérti hallgatóságát. Lenin fel­háborodással ítélte el a munkások­kal való „gügyögés” minden fajtá­ját, a komoly tárgyalásnak „szó­viccekkel és frázisokkal való he­lyettesítését". SZÓNOKI tapintatlanság az is, amikor a propagandista kérkedik saját ismereteivel, csiszolt monda­tokat fitogtat. Az ilyen szónok min­dent alárendel a szép, cikornyás frázisoknak. A hallgatónak akarat­lanul is kedve támad, hogy Turge- nyév hősének, Bazarovnak szavai­val rendreutasítSa: ..Árkógyij Ga­ratom, ne beszélj szépen!“ A nyelv ’népszerűségének és gazdagságának feltétlenül párosulnia kell az egy­szerűséggé!. Minden propagandista képes és köteles is fejleszteni szónoki ké­pességét. „A költő születik, a szó­nok lesz” — mondja a latin köz­mondás. A megyei és járási vöröskereszt vezetőségének első összevont értekezlete Gazdag zárszámadás a kisrozvágyi Petőfi termelőszövetkezetben A napokban tat 'otta zárószámadási közgyűlését a kisrozvágyi Petőfi ter­melőszövetkezet. Régen volt ilyen bol­dog napja a termelőszövetkezeti ta­goknak. Két év óta nem tudtak be takarítani olyan termé'L amilyet sze rettek volna. Állami kölcsönből vásá­rolták az állatok?f, siók nehézséget kellett legyűrniük. Ebben az évben azonban minden máskép van. A kor manyrcndeletek, melyek a mezőgazda sági termelés fe lendítésct, a termelő szövetkezetek ipegszilá.rdífását és a termelőszüvetkezr I tagok jólétének növelését célozzák, újabb munkaion dületre serkentették a termelőszövet­kezeti tagokat. A jó munkának meg is lett az eredménye. Gszdag jövede lemmel zárták az évet. Ha a község­ben megkérdezik a tagoktól milyen volt a jövedelem, boldogan, moso­lyogva csak annyit válaszolnak: — Jól zártunk. Jogosan büszkélkedhetnek a kisroz­vágyi Petőfi termelőszövetkezet tag­jai munkájuk gazdag gyümölcsével. Van a kamarában bőven mindenből. Jó termést takarítottak be a háztáji földekről is. A legtöbb tagnak két. hízója van. jövőévi zúrcllátásuk i9 • biztosítva lesz. Barna Lajos 576 munkaegységet i szerzett, ami után 10.302 forintot, II mázsa 59 kg búzát, 4 mázsa rozsot, 4 mázsa árpát, 20 mázsa takarmányt, 6 mázsa burgonyát, 37 kg cukrot ka­pott a közös jövedelemből. Be nem­csak Barna Lajosnak jutott ilyen bő­ven. P. Hngya Ferenc. Bállá József és még több tag szorgalmai munkája után gazdagon részesedett. A jövő évi bő termés alapját is megvetették már a Petőfi termelőszö­vetkezet tagjai. Határidő elölt befejez ték az őszi vetéseket. Az állatállo­mány fejlesztésére is nagy gondot for dítanak Szaporítani akarják sertés állományukat, hogy a beadáson kívül szabadpiacra is bőven vihessenek. GECSE DANIEL Riese Székesfehérvári technikus nyerte a 100 ezer forintos főnyereményt Az Első Békekölcsön hetedik sor­solása befejeződött. A 100.000 forin­tos főnyeremény boldog tulajdonosa, Németh József, a székesfehérvári motorjavító vállalat „kiváló dolgo­zó” jelvényes fiatal technikusa. Fő­nyereményét szerdán délelőtt fizetik ki munkahelyén. Simon Istvánnak, az Újpesti Bú­torgyár ktsz dolgozójának is örömet hozott a sorsolás: 50.000 forinttal húzták ki kötvényét, .a ..dyet szer­dán vált be az újpesti OTP-fiókban. (MTI) November 29-én a megyei tanács kistermében értekezletet tartott a megyei és járási vöröskereszt veze­tősége. Az értekezletet dr. Hofmann Ferenc nyitotta meg, üdvözölte Jo­hann Schulzét, a drezdai vörös- kereszt központi irodájának tagját és a többi megjelentet. A vöröske­reszt — hangoztatta — önálló egész­ségügyi tömegszervezet, melynek ve­zetősége, önálló cselekvési joga és tömegbázisa van, melyre munkájá­ban támaszkodhatni. A vöröskereszt célja, hogy megvédje a dolgozók egészségét, helyreállítsa a betegek egészségét. Úttörők üdvözölték ezután a me­gyei és járási vöröskereszt vezető­ségét. Fekete Jolán úttörő Kónya Lajos „Kerekedj fel szél” c. versé­vel köszöntötte az egybegyűlteket. Sineger Irén, a megyei vörös- kereszt titkára beszámolójában han­goztatta. hogy a vöröskereszt munkáját az új szakasz politikájának szellemé­ben meg kell javítani. A vöröskeresztnek a dolgozók min­den rétegére kiterjedő sajátos egész­ségügyi feladata van, a párt. és a kormány egészségügyi politikájának megvalósítását segíti elő, kapocs a párt és a tömegek között. A vörös- kereszt élénken bekapcsolódott a Hazafias Népfront munkájába, részt vett az akcióprogram kidolgozásá­ban. Derekasan kivette részét a *a- nácSVálásztások előkészítésében es lebonyolításában, elősegítette az öre­gek, betegek és kisgyermeken anyák szavazását. At örvöse’.' a hivatalos egészség- ügyi szervé!-: teremtsenek még szo­rosabb együttműködést .a vörös-ke­resztes aktívákkal, neveljék, tanít­sák, segítsék őket. Ismerjék fel az olyan munkák fontosságát, amelyek­ben a. vörös keresztes aktívák segít­hetnek a h’vatalos egészségügyi szer­veknek. A vöröskereszt előtt az elkövet­kező években nagy feladatok állnak; meg kell erősíteni a falu társa­dalmi egészségügyi szolgálatai- ki kell építeni az alapanyagter­melő üzemek, a bányák egész­ségügyi szolgálatát és az egész megye területen meg kell szer­vezni a széles veradóhálózatot. A tisztasági mozgalom, melyben ez évben az országban Borsod a máso­dik lett, legyen állandó jellegű. Az állami gazdaságokban, a termelő- szövetkezetekben és a gépállomáso­kon vöröskeresztes elsősegélynyújtó tanfolyam .at szerveznek. A megye különböző részein egészségügyi íei- világosító előadásokat tartanak. Az útkarbantartóknál egészségügyi ki­képzést szerveznek, hogy országúti baleseteknél a sérültek segítségére lehessenek. A lakosság igen nagy része még nincsen tisztában a rákbetegség alattomosságával és ezért nem érti a szűrővizsgálatok fontos­ságát. A 'odsáárr-olót eféhk és értékes vi­ta követte, melyen felszólalt dr. Tróbert Adorján miskolci járási tjsztiorvos, Polónyi Ferenc, a me­gyei tanács mezőgazdásági osztálya képviseletében, dr. Pintér László mezőcsáti járási főorvos, Horányi Dezsőné megyei védőnő, Havasi Pál, a városi vöröskereszt szervezője, dr. SaCíir Zoltán sátoraljaújhelyi járási főorvos,- I-Iegedüs Miklós, a pntnoki vörfVskers/Ct titkára. Szigeti Zoltán rudolftelepi bányász, dr. Dapsi Endre, az órvos-sgészsagügyi szakszervezet elnöke, dr. Krajnyik Mór, a Lenin Kohászati Művek Orvosa, Jancsik Aranka, a vöröskereszt országos he­lye* !/?s főtitkára és Johann Schulze, a drezdai vöröskereszt központi iro­dájának tagja. A megyei és járási vöröskereszt vezetőségének első összevont érte­kezlete bizonysága volt annak, hogy a hivatalos orvosi testület a vörös- kereszt fiatal tömegszervezetére tá­maszkodva, már eddig is nagy eredményeket ért el és a jövőben ezeket türelmes nevelő és felvilágo­sító munkával mind jobban fokozza. VI ező k ö vesd i t ra k torist á k... A mezőkövesdi gépállomás trak­torosai olyan emberek, akik sokat adnak a becsületükre. Amit meg­ígérnek azt véghez is viszik. En­nek szellemében dolgoztak az ősszel is, s nem eredménytelenül. Min­dent megtettek, hogy a termelőszö vetkezetek és az egyénileg dolgo­zó parasztok földje felszántva, be­vetve várja a téli napokat... Nem­régiben vállalást tettek, hogy éves tervüket határidő előtt 120 száza­lékra teljesítik, az üzemanyagfo­gyasztást 10 százalékkal csökken­tik. November közepéig Dobos József például műszaknormáját 190 szá- zalékra, éves tervét pedig 179 szá­zalékra teljesítette. Emellett 15 százalékkal kevesebb üzemanya­got használt fel a megengedettnél. Dózsa Lajos-éves tervét 141, mű­szaknormáját 160 százalékra telje­sítette ugyanaddig az időpontig. Ezzel az eredménnyel példát mu­tattak a gépállomás valamennyi dolgozójánál-:, akik szintén szavu­kat adták, hogy mindent megtesz­nek a minél nagyobb, minél szebb eredményekért... Rudabánya. Az ércfejto ha­talmas barna körengeteg. Jla ezek között az óriási szíriek között a Kül­színen jár az ember, szinte nyomja ez a monumentalitás. Törpe pararny a barna, vigasztalan falak lábánál. A csákányozó bányászok bogárkák­nak látszanak és szerszámaik olyan­nak Hinnék, mint a csiga tapogatói. S mégis, falán seholsem fogja el az embert olyan diadalmas érzés, « ter­mészet felelt aratott győzelem ér­zése, mint éppen itt. Seholsem lát­szik talán olyan világosan, hogy az ember igába hajtotta, maga alá gyűrte, engedelmes szolgájává tette az elemeket. A magasban, 50—f>0 méterrel a jelenlegi szint felelt, ahol vízszintes vonalak húzódnak, ott volt a bánya szín'je valamikor. On­nan, azoktól a rovásoktól a mostani szintig a kicsiny emberek kicsiny csákányáikkal vájták, fejtették ki a hegyet és a zord köveket ha^al- mas üstjeikben, kemencéjükben folyé­konnyá olvasztották. Hidakat és mozdonyokat, vaslravcrzeket és ex­kavátorokat készítettek belőlük. Ta­lán éppen ezekből a kövekből olvasz. tolták vassá annak a földgyalunak, meg kaparónak a nycrsvasanyagál, amely most itt az embernek segít, hogy az ércet tovább fej'se, a hegy gyomrát tovább mélyítse, ássa. Erősnek kell lennie annak az embernek, aki itt dolgozik, erősnek fizikailag és Iclhileg egyar.ánt. Mert erő kell ahhoz, hogy az ember ural­kodjék a bánya felett, s ne a bánya az ember felett. Ilyen erős emberekből áll a Takács­brigád. A bánya mélyék dolgozik. Hogy milyen úton jutottam cl hozzaja a kettes táróba, azt már ha agyon­ütnének sem tudnám elmondani, csak arra emlékszem, hogy soká kellett lefelé mennem, aztán egy f üg­gőleges létrán — amelyről kellemet­len lett volna leszédülni — sokáig felfelé kapaszkodnom, aztán egy görgő kőhányásra felmásznom, vé­gül egy izmos kéz megfogta a csuk­lómat és máris szembetaláltam ma­gamat Takács Bétávol és Tiszlárisz Lajossál.-MUp iiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimindiriitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiipiiiiifiiiiirii^ ÉS ÁRNYÉK i iniHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuiniuiiiiiiiiiiiiniiiiniiniiimiiiimiiiiiiiiiimiimiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiio JEGYZETEK RUDA BÁNYÁRÓL Hárman vannak lenn a hat tagú brigádból, mert kél váltásban dol­goznak, a másik három délután száll le. A brigád összeforrott, egységes. A legnagyobb rend uralkodik a munkahelyen. Mindegyiküknek meg­van a maga helye, beosztása, s a részlegek között tökéletes az össz­hang. Itt nem probléma a meleg­csákány váltás. Tényleg kézből kézbe kerül a szerszám, sőt ha szőrit a kapca, egyik részleg segít, is a má­siknak. Ha meg nem találkoznak (mert csak délben kerülnek össze), akkor ott a brigádnapló s benne megtalálható a bejegyzés, hogy: ,-Béla vigyázz! a lövés nem ment el.“ Vagy: „Lajos! a törmeléket hagyjad, mert kell.“ A brigád össze­tétele négyhónaponként megváltozik. Gépesítették a fejtést és időről időre két-két embert beosztanak, hogy megtanulja a gépek csínját- binját. Ez a csere azonban nem zavarja a brigád egységét és Holló Sándor, a „legifjabb“ tag, akivel odaleünn találkoztam, elmondja, hogy öt, az új embert mindig olyan munkára osztották be, hogy meg tudjon birkózni vele. Most már úgy megszokott náluk, mintha mindig ezen a munkán lett. volna. Jo is lehet az ilyen emberekkel együtt dolgozni. Takács Béla nagyon érti mesterségét. Kern beszédes em­ber, de amit kimond, annak súlya van s hallgatnak is rá. Tiszlárisz Lajos, a helyettese viszi a szót a brigádban. Aligha lehet egy rövid, a bánya félhomályában lefolytatott beszélgetés alapján vala­kit iái megismerni. De az imbolygó karbidlámpa fénye, a szürke kövek, a sötét háttér s benne megvilágítva a különösen értelmesarcú derék szál bányász, okosságot sugárzó élénk are vonásaival, s ezzel sajátos ellen­iedben álló nyugodt szemével, bánya. szercncséllenség következtében elron­csolt tömpe ujjaival, — nagyon so­káig emlékezetes marad számomra. 2,S esztendős, s abból 73 évet itt tö*l- tölt á bányában. Három újítását fogadták el (az egyik közülük bal­esetvédelmi jellegű), most újabb kél újítást dolgozott ki. 87 forint volt a legutóbbi napi keresete. Mostaná­ban elkezdett tanulni, az általános iskola f-ik és 8-ik osztályát végzi. A matematikát és fizikát különösen szereti és ha végez, szeretne aknász- iskolára, vagy valami más műszaki 'an folyam ra beiratkozni; tudás net kiil — mint mondja — az ember keveset ér. Egyszerű ember De jó az ilyennel alálkozni, aki a föld alatt él és égis korlátlanul a magasba tör ★ Egy nappal később betoppan, ám egy párttaggyűlésre az alap- szervczetbc. A rosszul világított szo­bában egymáshoz szorulva, ott ült a sok bányász, lehajtott fejjel, tá­volba révédező tekintettel. Ott ül az első sorban Tiszlárisz Lajos is és — nna'kozik... Miről van szó a beszámolóban7 Mindenről és semmiről. A párttitkár egyébként derék, párthű, jól dolgozó bányász, rengeteg dologról beszél, adatokat, számokat sorai és brosst- ' itcból vett „szempontokkal“ tűzdeli 'ele őket. Aztán feláll Pusztai elv- 'őrs. a bányász pártbizottság füg- actleni1 eft titkára. Maga is bányász volt. Emelt hangon, lendületesen beszél, ami ellentétben áll az előző szónok modorával. Bírálja a beszá­molót, hogy unalmas, felfoghatatlan, aztán elkezd szónokolni, — látszik raj'a a gyakorlat — a párt új poli­tikájáról, meg r tanulás szükségé­ről beszél. A fejek egy percre a na­gyobb hangerő hatására felemelked­nek, aztán újból a távolba réved­nek, gondolataik messze járnak. Azt mondják ezek az arcok: erről eleget hallottunk már. Ai ról beszélj, hogy mit kell tennünk, mit kér tőlünk a párt és az ország; új dolgokat mondj, ne olyanokat, amiket untig ismételtek már s beszélj a mi egy szerű, de értelmes nyelvünkön, ne a „magas“ politika nyelvén. Azt mutatta ez a taggyűlés, hogy a pártbizottság mérhetetlen messze van az egyszerű párttagoktól. S ez nem is csoda, hiszen egyetlen, jelen­leg termelésben résztvevő fizikai munkás sincs a pártbizottság tagjai között. Erről a távolságról panasz kodik az alapszervezeti pqrftitkár is. meg a' párt vezetőség több tagja. Pedig hogy szeretik ezek az embe­rek a pártot! Amikor az Infernacin nálét éneklik, mély m egilletödöttsén ül az arcukon. Soha még faggyúié sen ennyi érzés' nem láttam. S ami kor odaérkeznek, hogy ..a föld fog sarkából kidőlni“ —* szemük is ragyog. Ezeket az embereket okn iá szóval mindenféle feladatra rn hómba lehet vinni. * Lsek a jegyzetek, gondolatok, reflexiók közé bekerült egy szerke zetileg és szervesen nem ide illő dolog is: egy segélykiállás. — S. O. S jel. Csak így tudom nevezni. Miről van szó? Arról, hogy Buda- bánva az .elmúlt hónapban 115 szá­zalékra. téliesítetté tervet De. . — Most lOd százalék körül állunk. <le lesz ez még rosszabb, 85—80, vagy talán még kevesebb is — mondja a főmérnök helyettese. Nem kérdezem, csak az arcomon látszik, a csodálkozás — Igen, igen a MÁV nem küld vagont és kénytelenek vagyunk a sínek mellett a földre döntögetni a kitermelt ércet. Ennek hátrányát érezzük annyiban is, hogy kétszeres munkabért kell kifizetni. Egyszer, amikor a kibányászott ércet teszik csillébe, másodszor meg, amikor a földről vagonba rakják. Azonkívül nem is tudjuk ellenőrizni rendesen, megvan-e az elszámolt mennyiség? írja meg elvtárs, hátha segít valamit és észhez tér a MÁV. Íme megírtam. it Elvetődtem végül a kultúr- házba is. Véletlenül csöppentem ide. mert még volt valamicske időm a vonal indulásáig. Senki nem diese­le ede ff ezzel a kultúrházzal Aztán megtudtam az üzemi kultúr felelős­től, hogy naponta átlag 300 ember fordul meg helyiségeiben. Csodál­kozva néztem a kuli úrhoz igazgató­idra. — Háromszáz emberi! Hát itt nagyszerű kultúráiét van! — Nincs is meg minden este a háromszáz fő — hárítja el szerényen a dicséretet az igazgató. Hogy mennyire pezseg, forr itt minden, azt legmeggyőzőbben az adatok beszélik él. Száraz adatok, de sokat mondana1Háromezerkét­százhatvan kö'etes könyvtáruk van 371 olvasóval. 309 könyvet cseréltek n múlt hónapban Színjátszóik 22 30 tővel, bábosaik és táncosaik 10—10 taggal dolgoznak Van totó-, sakk- és hélyegkörük. szervezkedik az énekkar. M esedél előtt jeiken 70. báb­előadásaikon 190—250 gyerek jelenik meg Bányász •népizenekaruk egye. dülálló az országban. A szabás var­rás tanfolyamon 32 nő vesz reszt. Gyakran rendeznek távernula'Ságot kuVúrműsörral és még a könyv- anké.tokra is eljönnek negyvenen. Pedig a község lakossága csekély, s mindenből a DISZ veszi ki leg­inkább a részét. Tt' már a kultúr<9 diadalt aratott, a fiatalság a kocs­mából a kul'vm"honba települt. ★ Ezek rudabnnyai jegyzeteim. Nem volt célom, hogy megmutassak mindent, ami jó és ami rossz* csak színfoltok ezek — fény és árnyék de jellemzőek. SÁNDOR LÁSZLÓ December 4-én és 5-én tartja az országos magyar bányászati és kohászati egyesület 56. közgyűlését alelnöke számol be a bányászati és kohászati felsőoktatás helyzetéről. Szombaton délután szakmai elő­adásokat tartanak, amelyekét vita követ, vasárnap pedig Bocsánszky János főtitkári beszámolójára kerül | sor. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesület december 4-cn és 5-én, szombaton és.vasárnap tart­ja 56. közgyűlését. Megnyitó beszé­det Czotner Sándor szénbányászati miniszter, az egyesület elnöke mond. majd Gyulay Zoltán, a soproni. Mű-j szaki Egyetem dékánja, az egyesület]

Next

/
Thumbnails
Contents