Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

^moszkvai értekezlet deklarációja^ „Emberek, szeretlek Elehet — Legyeiek étterek" j A MOH W-KOMllE X. évtolya i 287. szám-ABAUBZEMPLÉN MEGYEI RflRtBIZOTTSÁGÁNAK LA \ra 50 filier Miskolc, 1954 december 4. szombat TÍZÉVES az észak ma g-pia i KOVAL PÁL, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője HT íz év! Nem nagy időszak ágy nép életében. Mégis mennyi jogos büszkeséggel gondolunk vissza, hogyan változott meg népünk élete az Utóbbi tíz évben, miközben egy /<ij társadalom alapjait raktuk le. Le­rakhattuk, mert a Szovjetunió had­serege felszabadította hazánkat, s megteremtette a lehetőségét annak, hogy megyénk dolgozói is kezükbe vegyék sorsuk intézését. Elmondhat­juk, hogy megyénk, Miskolc népe is ugyanúgy, mint az egész dolgozó magyar nép, élt ezzel a lehetőséggel s ma már győzelmesen építjük a szocializmust. A szocializmus építéséért vívott harcokban nagy szerepet tölt be a kommunista párt Vezetésével és irá­nyításával a megyei pártsajtó is. 1944. december 3-án nyomtatták ki a Szabad Magyarország — az Észak- magyarország elődje — első számát. A fasiszta pusztítás nem vonult el nyomtalanul a borsodi nyomdák fö­lött sem. öntudatos nyomdászaink­nak köszönhető, hogy néhány gép megmenekült a pusztulástól és a szabad sajtó első terméke megje­lenhetett Miskolcon. Tíz éve ennek. És ma megindultan, jogos büszke­séggel gondolunk azokra a kommu­nistákra, nyomdászokra, újságírók­ra, akik az akkor fennálló nehézsé­gek között, sokszor éhezve, fázva, a legszegényesebb technikai eszkö­zökkel, önfeláldozóan dolgoztak azért, hogy reménnyel, lelkesedés­sel töltsék el jövője iránt Miskolc és megyénk dolgozóit. Megilletődve vesszük kezünkbe a Szabad Magyar- ország megfakult első számát, mely­nek vezércikkében többek között ezeket a sorokat olvashatjuk: „Most is harcolunk, de már nem a fasiszta megszállók rabszolgáiként, a háborús bűnösök érdekében, ha­nem a fasiszta gyilkosok ellen, a há­borús bűnösök letörésére. Most is keményen kell dolgoznunk, de mun­kánk most már nem a háborús nye­részkedők vagyonát gyarapítja, ha­nem a becsületes dolgozók életét te­szi emberibbé“’. TT gyanebben a számban jelent meg a felszabadító csapatok parancs­nokságának első felhívása a város. lakóihoz. Ebben arra szólítja fel Mis­kolc dolgozóit, hogy folytassák mun­kájukat, indítsák meg az életet a termelés, a közigazgatás, a kereske­delem, az iskolák, az egészségügy területén. Tovább nézegetve a lap számait, láthatjuk, hogy az első tie­tekben nem mindennap jelenhetett meg az újság, ami érthető az akk jri nehézségek közepette, mert nem volt víz, villany, szén és elegendő yapiro.. A Szabad Magyarország, mint a ^felszabadult magyar társadalom na­pilapja, s a Mókán Komité hivata­los közlönye” jelent meg. Később demokratikus napilapként jelezte magát, majd 1945. április 22-én Nógrádi Sándor elvtárs, aki akko­riban a Magyar Kommunista Párt Északmagyarországi Területi Párt­bizottságának titkára volt, oldalas vezércikkben jelentette be, hogy a lap a Magyar Kommunista Párt föezakmagyarországi Területének hi­vatalos lapjává lett. A Szabad Magyarország első fela­datai közé sorozta — amint azt az előbb idézett vezércikk is hangsú­lyozta — minden antifasiszta erő mozgósítását a hódító német fasisz­ták és magyarországi bérenceik el­len. Feladata volt kezdettől fogva a munkásosztály vezetőszerepének tu­datosítása és annak megszilárdítása. Feladatként tűzte ki, hogy moz­gósítson a romok eltakarítására, az újjáépítés megkezdésére, a lét- fontosságú üzemek, bányák, a víz­müvek, erőműtelepek üzembehelye­zésére és termelésük megindítására. A lap eredményes, szívós harcot folytatott az MKP miskolci szerve­zetének kiéoítéséért és megerősíté­séért. Erőteljesen kapcsolódott be a pártépítésbe, különösen 1945. áori- lis 22. után, amikor hivatalosan is a MKP lapja lett. ’ ttől kezdve még fokozottabba - tölti be a kommunista sajtó kollektív szervező, kollektív agitá­tor és kollektív nropagandista sze­repét. Születésétől fogva következe­tesen harcol a munkásegység meg­teremtéséért, a reakció különböző polgári pártok és a szociáldemokra­ta párt mögé megbújt erőinek szét­zúzásáért. A harc különösen akkor vált élessé, amikor a Független Kis­gazda Párt 1945-ös választási „győ­zelme” után a reakció nyílt támadás­ba ment át demokratikus vívmá­nyaink ellen, s a földet vissza akar­ta játszani a földbirtokosok kezébe. Igen jelentős szerepet töltött be a Szabad Magyarország a dolgozó pa­rasztság százezres tömegeinek felvi­lágosításában, megértetve, hogy a dolgozó parasztságnak nem a ködö­sítő ügyvéd és bankár „kisgazdák“, hanem a munkásosztály oldalán van a helye. Leleplezte a Kisgazda- pártban elrejtőzött „csodadoktoro­kat”, akik a földet ki akarták húzni az újgazdák lába alól. 1946. március 27-i számában így írt a „többségi párt” helyi vezetőiről és ködösítő mesterkedéseiről: „Lehetséges, hogy az önök szá­mára ez ország értékét a lecsúszott földbirtokosok, a B-listától joggal reszkető reakciós tisztviselők, az egyenruhából kirázott katonatisztek, zugüzérkedő bankárok, szabotáló nagytőkések, földvisszaszerző ügy­védek és egyéb. Önöknek igen ked­ves kisgazdák jelentik. Mi azonban büszkén valljuk, hogy számunkra ez ország értéke igenis az önök sze­rint „elenyésző kisebbségben" lévő munkások, parasztok és haladó ér­telmiségiek tömege, akiknek akarata számunkra valóban a nép akarata, mert ezeknek a. munkája — és ezt talán még Önök is elismerik — je­lenti Magyarország demokratikus rendben való újjáépülését és beál­lítását ti szabadságszerető népek nagy családjába.” A Szabad Magyarország munka­társai nemcsak írásban, hanem élő­szóval, népgyüléseken, párt gyűlése­ken, vitaestéken hirdették a kom­munista párt társadalmat átformáló eszméit, amelyeket egyre naßvobb dolgozó tömegek fogadtak el. És a lap szívós elvi harccal, az ellensé­ges elemek állandó éber leleplezé­sével járult hozzá ahhoz, hogy me­gyénk dolgozói a kommunista párt Vezetésével a 47-es választásokból győzelmesen kerüljenek ki. Hogy megyénkben is, mint az egész or­szágban, a kommunista párt vált a legnagyobb, legerősebb párttá. T'ovábbi legfontosabb feladatá- * nak tekintette a lap a mun- kásegység megteremtését, a két munkáspárt egyesítéséért vívott harc diadalra juttatását. „A népi demokrácia és a jobbol­dali szocialista demokraták ideoló­giája“ című 1948. március 14-i cik­kében bátran leplezte le a. jobboldali szociáldemokraták forradalmat és a munkásosztályt eláruló „ideológiá­ját”, opportunista szemléletét. Rá­mutatott, hogy a kommunisták „nem ma, hanem már a hitleri fasizmus uralomra jutása óta — majd másfél évtizede — a munkásosztály, pa­rasztság, értelmiség és kispolgári rétegek, s valamennyi demokratikus párt összefogását hirdették meg a dolgozók és a független nemzetek ellensége, a fasiszta és minden más imperializmus ellen”, A két munkáspárt egyesülése új helyzet, új feladatok elé állította a lapot, amely most már még jobban megerősödve, új címmel — Észak- magyarország címmel jelent meg és" még lendületesebben harcolt a Ma­gyar Dolgozók Pártjának zászlaja alatt egyesült, munkásosztály ország- építő terveinek sikeréért: a 3 éves terv befejezéséért, majd az 5 éves terv sikeres megvalósításáért. Miközben a párt megyei lapja a párt által vezetett harcokban egyre nagyobb segítségére volt a megyei pártbizottságnak, szélesedett, erősö­dött a pártsajtó és a tömegek kap­csolata is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az elmúlt 10 év alatt Borsod megye dolgozói — munkások, pa­rasztok, értelmiségiek — maguké­nak érezték az Északmagyarországct. Egyre nagyobb igénnyel lépnek fel lapiukkal szemben. Javaslataikkal, bírálataikkal keresik fel az Észak- magyarországot, s egyre inkább igénylik, hogv a lan a ma problé­máival. az élő valósággal foglalkoz­zék. És ha ez fgv van, azért lehet így, mert az Északmagyarország minden adott helyzetben igazat ír és az igazságért harcol. Hogy az Északmagyarország és a tömegek között mennyire elmélyült a kapcsolat, ezt bizonyítja az az évente több mint nyolcezer levél, amely munkásoktól, dolgozó parasz­toktól, értelmiségiektől érkezik a lap szerkesztőségébe. V/ ajjon lehetett-e régen, a kapi- v talista világban egy lap és a tömegek között ilyen kapcsolat? Ilyenről a Horthy-Magyarországon szó sem lehetett, hiszen akkoriban az újságírók a kávéházakban, a rendőrségi bűnügyi osztályokon ke­resték és kapták információikat, s a szenzációhajhászás volt az akkori sajtó éltető eleme. Ezzel szemben ma a sajtónak, így a mi megyéi sajtónk­nak., az Északmagyarországnak is él­tető eleme, hogy az igazságról tr, az igazságot hirdeti, a dolgozók problémáinak megoldásáért harcol. Megmutatja azt is, hogy mi az ön­tudatos dolgozók, elsősorban a kom­munisták feladata a termelés, az ál­lami élet és a közerkölcs fejlesztésé­ben, kialakításában. A megyei lap és megyénk dolgozó népe jó és egészséges kapcsolatának kialakításához hozzájárult az az egészséges fejlődés, amely szinte fo­lyamatosan és szakadatlanul ment végbe a szerkesztőségen belül is. Az ott dolgozó elvtársak egyre igénye­sebbek lettek, igyekeztek kommunis­ta újságírók módjára dolgozni, őszintén írni, feltárni a nehézsége­ket, de megmutatni a megoldás módját, útját is. Erre napjainkban még fokozottabb szükség van, mert az új szakasz politikája és annak megvalósítása a sajtó munkásaitól is nagyobb, teljesebb munkát igé­nyel. Úgy gondolom, hogy az Északmagyarország szerkesztőségé­ben dolgozó elvtársaknak minden feltétele meg van ahhoz, hogy eze­ket a megnövekedett feladatokat! eszmei síkon is követni tudják és ennek megfelelően foglalkozzanak a ma Problémáival. T"1 ovábbra is tudatosítaniok kell, 1 hogy az új szakasz politiká­jának megvalósítása az egyre éle­GYOZELMIJELENTÉS: Befejezték éves tervüket a diósgyőri búzóműhelv dolgozói A Lenin Kohászati Művek hfi- zóműhelyének dolgozóit öröm és büszkeség tölti el. Szocialista ver- senyvállalásuknak eleget téve. évi tervüket november 30-án befejez­ték és már eddig éves tervükön felül, közel 40 tonna árut gyártot­tak. Az üzemvezetők helyesen szervezték meg az anyagellátást, új technológiát vezettek be és sok új munkamódszert alkalmaztak. A dróthúzó gépeken bevezették a kétszálas húzást. Ezt a jelentős újítást Olasz László művezető és Szurmai Jó­zsef lakatoscsoportvezető dolgoz­ta ki. Most az üzem valamennyi dolgozója, élükön Takács Gergely, Izsó László, Köpöczki János hánto­lok éves tervük befejezése után a havi terv teljesítéséért küzdenek. A diósgyőri finomhengerműberí is új sikereket jelentenek. Elsőnek Kugler Lajos Kossuth-díjas hen­gerész fejezte be éves tervét. Ter­ven felül már 398 tonnát henge­relt. Példájukat követte Gácsi La­jos középsori hengerész brigádja, amely éves tervén felül 20 tonna acélt hengerelt. A finomkikészítő üzem dolgozói közül a felszabadulási héten Burl János lemezhengcrsori ollós bri­gádja, Urbaczki József és nyovszki János brigádjai is jezíe éves tervét. Gre­befe­Molnár Sz. Lajos kormánykitüntetése E1 Képünkön (bal sarokban sötét rúnában) Molnár Sz. Lajos elvtársat, az ózdi gyár durvahengerdéjének főforrasztárját, kultúrcsoport üdvözli. Mol­nár elvtársat a napokban tüntette kj kormányunk a „Szocialista munká­ért“ érdeméremmel. A pálinkástáróiak leküzdötték a nehézségeket A felszabadulási hét lendülete sok új sikert hozott Pálinkás-tárón. Le­hetővé tette ezt az is, hogy a lóvonta­tás megszűnt, helyette gépi vontatót, két villát építettek be. A múlt hó­napban az egyenlőtlen csilleelosztás még erősen megnehezítette a terme­lést. Most a felszabadulási héten a műszakiak ellenőrzik a bányában, hogy a csilléket jól osszák el. A bri- I “adok legtöbbje lendületesen dolgo­zik, rendszeresen túlteljesíti napi érvét. A pálinkástáróiak szép edményekkel akarják köszönteni árosunk felszabadulásának tizedik vfordulóját. Oravecz Ferenc bri- ádja novemberben 108 százalékot rt el. A felszabadulási hét első apjaiban 106.9 százalékos átlagtel- lesítménnyel dolgozik. Simkovics József és Pethő József 109.4 száza­lékra állnak a tervvel. A robbanó­anyagfelhasználást 0.5 százalékkal csökkentették. A többi brigád is lel­kesen készült a felszabadulási év­fordulóra. sedő osztályharc közepette megy végbe. És bár a tanácsválasztások eredményei ország-világ előtt bizo­nyítják, hogy a mi hazánk népi nemzeti egysége szilárdabb, mint va­laha is történelmünk folyamán, az Északmagyarország, mint a megyei pártbizottság lapja, engesztelhetetle­nül kell, hogy harcoljon minden opportunista megnyilvánulás ellen, amely az osztályellenség malmára hajthatná a vizet. A mi pártsajtónk akkor tölti be igazán szerepét és feladatát, ha következetesen magya­rázza a párt Központi Vezetőségé­nek határozatait a megye sajátos körülményeire alkalmazva. A párt- határozatok állandó, sokoldalú, a helyi viszonyokra alkalmazott ma­gyarázásával járul hozzá az Észak­magyarország ahhoz, hogy olyan közszellero alakuljon ki, amelyben megvetés a sorsa annak, aki a tár­sadalmi tulajdonhoz vagy a sze­mélyes tulajdonhoz hozzányúl, a köz­vagyont herdálja, s nem a közösség javára használja fel. Nevelje a mi sajtónk pártszervezeteinket — még fokozottabban, mint eddig tette — a helyi politika kialakítására. A kommunistákat arra, hogy betartsák a párt törvényét, megszilárdítsák a párton belüli vasfegyelmet, amely azonban nem jelent vakfegyelmet. Nevelje pártszervezeteinket öntevé­kenységre, hogy bátran merjék al­kalmazni az újat. Amikor eredmé­nyeinket napról-napra tudatosítja a tömegek között, ne feledkezzék meg arról, hogy vannak nehézségeink is és hogy a ma nehézségeit a nemzeti erők összefogásával, a tömegek tör­ténelemformáló erejének érvényesí­tésével le tudjuk és le fogjuk küz­deni. Segítse elő az Északmagyarország, hogy a borsodi kommunisták még egységesebben, még szilárdabban tö­mörüljenek pártunk Központi Veze­tősége köré. Mélyítse el a kommu­nistákban azt a tudatot, hogy csak akkor érünk el még szebb, még ha­talmasabb eredményeket, ha pártunk egységes. Tudvalévő, hogy az ellenség első­sorban a párt egységének megbon­tására törekszik, mert felismerte,- "*iogy népünknek ártani, építőmun­kánkat legjobban gátolni ezzel tud­ja. Harcoljon a lap a párt politiká­jának minden oldalú elferdítése ellen, küzdjön az opportunista né­zetek, s azok terjesztői ellen, lep­lezze le azonnal mindazokat, akik pártunk egységét akarják megbon­tani. S minden sorával sugározza: Kom­munisták! őrizzétek pártunk egysé­gét, mint szemünk fényét! Nevelje a mi sajtónk megyénk dolgozó népét törhetetlen hazasze­retetre, haladó hagyományaink meg­becsülésére, rendíthetetlen bizalom­ra pártunk iránt, amely folytatója, kiteljesítője azoknak az eszméknek* melyeket nemzetünk legjobbjai meg akarnak valósítani. Legyen a mi pártsajtónk a párt által vezetett Hazafias Népfront-mozgalomban az egyre szilárdabbá kovácsolódó néoi, nemzeti egység erős fegyvere abban a harcban, amelyet a szocializmus felépítéséért, új szabad hazánk fel­virágoztatásáért, egész népünk együtt vív meg. Az Északmagyarország további munkája során többet foglalkozzék egész nemzeti fejlődésünk, jövőnk aranytartalékát, az ifjúságunkat leg­jobban érdeklő kérdésekkel, ifjúsá­gunk nevelésével. Tekintse feladatá­nak, hogy az ifjúság nevelésének kérdéseit, problémáinak megoldását társadalmi üggyé tegye. \ mikor az Északmagyarország Miskolc felszabadulásának ti­zedik évfordulójával együtt ünnepel­heti tíz éves munkásságát és mun­kásságának eredményeit, a lap ha­talmas olvasótábora még nagyobb szeretettel veszi kezébe azt az újsá­got, amely 10 éve segíti munkám­ban és harcában népünket. Segíti áfban. hogy az az út, amely 1944. de­cemberében még oly göröngyös volt, mindig simábbá, mindig könnyebben járhatóvá váljék. Az olvasók tízez­rei, a párttagok és pártonkívüliek forró szeretettel köszöntik és további ió munkát kívánnak a tíz éves És-akmagyarországnak.

Next

/
Thumbnails
Contents