Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-25 / 305. szám
fiSZAKMAGYARORSZAG Szombati, 1954. december 99, 1 ■ 't-a. —75Í------c>1 r±í ~j<* *** K^NftJC «3»“ &~~7& 3», A flvjan ÜúvUíp Tüt' as Óperenciás tengeren, valahol a hatalmas jéghegyek birodalmában éli a Fagykirály. Valamikor igen nagy úr volt, uralta az egész lóidét, jégpár.céiá- val bevonta, a hegyeket, völgyeket, tengereket. Idők múltával azonban a nap meleg katonái egyre, jobban leszorították a földről. Ma már csak éppen annyi helye van, hogy a föld két sarkán megvetheti lábát. Egyszer a Fagykirály feleségének fia született. A Fagy fia sokáig ki sem mozdulhatott a jégpalotából, ott növekedett mindaddig, míg izmos, jégszívű daliává nem növekedett. A Fagykirály minden évben elhagyta palotáját néhány hónapra. Fia hiába kérte: — Édesapám, vigyen magával, úgy szeretnék én is rálehelni a fűszálakra, hogy jéggé dermedjenek. — Nem lehet, fiam — mondta a Fagykirály. Kicsi vagy te még, meg aztán nem elég az, hacsak a fűszálakat fagyasztod meg. A fagy leheletétől meg kell keményedül a vizeknek, szét kell repedni a köveknek. Ehhez te még gyenge vagy. A következő évben ismét kérlelte apját a fagy fia: •— Édesapám, már meg tudom keményíteni a vizet, s amerre elhaladok, a föld is kopogni fog. Nem lehet, fiam — mondta a Fagykirály, — kicsi vagy még. Nem elég az, ha megkeményíted a vizeket, s hiába 7 opog a föld a lábad alatt, amerre elhaladsz. Akkor leszel erős, ha az embereket is megfagyasztod. Tovább növekedett a Fagy fia, s legközelebb, amikor ismét eljött a tél, nem állt oda apja elé, hogy el- kéredzkedjen. Fogta magát, s elszökött. Amint kilépett a Fagykirály birodalmából, furcsa, idegen kép tárult szeme elé. Hóval borított erdőkön, hegyeken, városokon, falukon ment keresztül. Amerre elhaladt, boldogan látta, hogy megkeményednek a vizek, s jéggé dermed a föld. De ő csak az embereket figyelte, akik fázósan huhukolták ujjaik hegyét. Az utón suhanó szánkót látott meg a Fagy fia. Gyorsan odalopakodott. Egy ember ült a szánkóban, puha, meleg prémbundába burkolózva. — No, itt van végre az az ember, akit megfagyasztok —: gondolta a Fagy fia, s akkor igazi fagy teszek. Teljes erejéből elkezdte fújni, fújni a jeges leveWMÍitti.,1.. — gőt a szánkó utasára. Az ember jobban beburkolód- zoit a bundába, de a Fagy dermesztő hidege ellen már ez sem nyújtóit védelmet. Jó óra múlva diadalmasan nevetett fel a Fagy fia; megfagyasztottam az utast. Hangos hahotával indult haza a Fagykirály birodalmába, amikor az egyik erdőben megint embert pillantott meg. Nem volt rajta meleg bunda, csak egyszerű kabát, s a vállán egy fejsze. — Ezt az embert megint megfagyasztom — mondta a Fagy fia. — Ezzel még könnyebb dolgom lesz, hiszen bundája sincs. Hát még mennyire örült, amikor meglátta, hogy az ember leteszi kabátját, kesztyűjét, felfogja a fejszét és hozzáfog fát vágni. — Hahaha, még neki is vetkőzik — huhogja a jéggyerek. — így még könnyebben elbánok veled. Neki is fogott, s fújta, fújta a jeges dermesztő hideget a favágóra. Az azonban nem sokat törődött vele. Megmarkolta a fejsze nyelét, s ugyancsak szaporán elkezdte csapkodni vele a fa törzsét, ügy dolgozott, hogy még bele is izzadt. Csodálkozva, dühösen nézi ezt a Fagy. —i Ez meg micsoda? Hiába erőiködök, még melege is lesz? No, majd elbánok én vele mindjárt — gondolta, s egyet se szólva belebujt a favágó kabátjába, kesztyűjébe. Amikor a favágó elkészült, fel akart öltözni. Igen am, de a kabátja teljesen jéggé fagyott. Kemény, vaspáncélhoz hasonlított kesztyűje is. — No nézd csak, ilyen hideg van? —• mondja magában a favágó. — ügy belejöttem a munkába, ész* re sem vettem, hogy közben fagyott. A Fagy fia kajánul nevetett a kabátban, meg a kesztyűben. , ^o, te favágó, most oszt tényleg megfagyszt. Mert én innen ki nem megyek. A favágó azonban nem sokat törődött a fenyegetéssel, meg se hallotta. Elővette a fejszét, s a nyelével el- kezdte ütni a kabátját és a kesztüjét. Addig ütötte, addig pakolta, míg a Fagy fiának minden csontja ösz- t°rt1--Bizonv> nem sokáig bírta a kabátban. Kiszaladt belőle, meg még a kesztyűből is. Sírva jajgatvatamolygott vissza a jégbirodalomba, örökre ’mea- Mmaa’ h°gV a d°lg0S’ munkásembereken nincs haDCö-ftn&iizwuL DCati KIVÁNCSI MÍGTERI5I * Ugye, kedves Pajtások, ti is azt tartjátok, hogy nagyon csúnya dolog a kíváncsiság? Bizony, nagyon csúnya, s mégis mennyi kiváncsi kisgyerek szaladgál a nagyvilágban. Különösen a lányok nagyon kiváncsiak, de azért nehogy clbizakodjanak a fiúk, mert bizony köztük is akad kiváncsi, mégpedig szép számmal. Egy ilyen nagyon kiváncsi természetű kislányról szól ez a történet. Harasztinénak két kislánya volt. Az egyik csendes, jó tanuló, szorgalmas, a másik éppen az ellenkezője. Rossz, szófogadatlan és nagyon kiváncsi természetű volt a kis Panni, történetünk hőse. Mindennek ellenére a két kislánynak egyforma ajándékot hozott 3 jó. szívű nagybácsi, talán arra gondolt, hogy meg fog javulni Panni; mindketten egy-egy gyönyörű beszélő babát kaptak. Határtalan volt a két kislány öröme. Körülbelül egy órai játszás után Fanniban felébredt a kíváncsiság ördöge és tudni szerette vol- na, mi van a baba belsejében. Egy. kettőre megkereste a nagyollót, s beleszúrta a baba hasába. A babában lévő fűrészpor mind kiömlött a földre. Panni kíváncsisága azonban még mindig nem volt kielégítve, őt leginkább az érdekelte, mi lehet a baba belsejében: ami azt mondja, hogy: „papa..mama...“ Nemsokára előkerült egy kis sípalakú bádogdoboz, az adta a hangot. Amikor édesanyja belépett, meg. látta, mit csinált Panni, bizony, nagyon megharagudott rá, még a poroló is előkerült. Azonban mindez nem használt semmit. Panni továbbra is kiváncsi maradt. Külö- szem, nősén ha vendégek jöttek. Akkor a kislány csupa fül volt. .. Egyik nap édesanyja bement a városba bevásárolni. Hatalmas csomaggal tért vissza, s ismerve kislánya határtalan kíváncsiságát, felrakta a csomagot a szekrény tetejére. Nemsokára azonban zajt hallott. S amikor belépett a szobába, látta, hogy Panni székeket rakva egymásra, a szekrény tetején lévő csomagokat kezdi bontogatni. Bizony, Panni megint kikapott. Egy alkalommal édesanyjának jó ötlete támadt. Amikor Panni nem volt otthon, elővett egy hatalmas dobozt, amely úgy nézett Id, mintha csokoládés doboz lett volna. A dobozt szépen becsomagolva, az. asztalra tette. Nemsokára hazajött Panni. Azonnal szembetűnt a nagyszerű doboz, amely búzavirágkék selyemszalaggal volt átkötve. Vájjon mi lehet benne? — gon. dolta magában a Ms kiváncsi. Alig várta, hogy egyedül maradhasson a szobában, azonnal neki fogott bontani a dobozt. Szégyenpir borította el Panni arcát, amikor kinyitotta, s meglátta tartalmát. Tudjátok mi volt benne? Az egész doboz tele volt apró cédulával, s minden cédulára az volt írva, hogy: Kiváncsi! Kiváncsi! Kiváncsi!... Közben kinyílt az ajtó és belé. pett rajta Panni édesanyja, a látogatóba érkezett tanítónénivel. Panni könnyes szemekkel szaladt édesanyjához bocsánatot kérni, őszinte szívvel megígérte, többé nem lesz kiváncsi. — Jól van, kislányom, én elhi- azonban annyit mondok neked, ha még- egyszer észreve. szem, hogy kiváncsi vagy, altkor megkérem a tanítónénit, aki tanúja volt fogadalmadnak, hogy soha többé ne szólít- son rendes neveden, hanem csak hívjon „Kiváncsi Panninak.“ Erre azonban nem került sor, mert Panni teljesen megváltozott. Ettől a perctől kezdve soha többé nem kivárna iskuJfhuniu a káli/hában Fia eltűnik bármi kis apróság, Mama tudta, hol keresse: A zöld kályhában megtalálja Mikor átkutatja este! Ez volt a biztos eldugó-hély, Apró Bélus rejtett titka, — Bármi került kezeügyébe, Ravaszul csak ide dugta! Fedte is anyus már többször! „Ezt a sok dolgot nem lehet Kályhába dugni, — bent mumus van, Aki óit mindent megehet. Egyszer maga Béluska tűnt el, r—* Egész hádat tűvé-tették, A padláson is hajkurászták. De a fiút mégsem lelték! Amint a zöld kályhára néznek: Bostély helyén két kis láb van, —• Nem tudni, mi a folytatása, Ki végződik e két lábban? Piszkos maszatot húztak ott ki, — Körülállják a bűn fiát — „Bátor vagyok, mumust kerestem Láthatjátok nagyok, — nahát!" Nagypapi szól: „No, majd ha megnő. Katona lesz ez a Béla, Nem fél veszélytől, ő bemászik Mumusért a kályhalyukba!" Olyan sötéten fekete A kis Kati bogárszeme, Mint egy kicsike, szép, kerek, Korommal befestett üveg! Mondja is sok rokongyerek: „Kati! Ezek piszkos szemek, Belül kormos, mint a kezed, Ha a konyhában keresed. Az elveszett kis rongy-bábát, Amit eldugtak odaát, — De ha megmosod kezedet, Miért marad kormos a szemed?!“ Olyan sokszor hallja ezt Kait, Hogy végül megelégeli. — Egy reggel ott áll: csöpp baba, Lebontva fekete haja, v^is merjük A gyufát csak nemrégen találták fel. 1933-ban ünnepeltük az első gyufagyár 100 éves évfordulóját. Száz évvel ezelőtt még az emberek gyufás- skatulya helyett egy kis zacskót hordtak a zsebükbe. A zacskóban három különös tárgy pihent: egy darabka acél, kova és tapló. Kérdezitek most úgye, mire volt ez jót Egyszerűen: az acél = a gyújtó, a kova = a tűzkő, a tapló = a kanóc. Mennyi minden egyetlen szál gyufa helyett! Hogyan gyújtottak ezekkel tűzeti Nézzétek csak ezt A fürdőben, mosdó felett, S nagy benne az igyekezet, Húzza-vonja a fogkefét, Ügy mossa kis kormos szemét. sN? a pocakos bácsit, hálókabát van rajta, hosszú pipa a szájában. Az egyik kezében az acél, a másik kezében a kova és a tapló. Az acél szikrát pattint a kovából. Nem sikerül. Mégegyszer. Már megint nem ment... No mégegyszer... Csak a negyedik, vagy talán az ötödik szikrától lesz piciny izzó parázs a taplón..; ezzel aztán már pipára gyújthat. Az európaiak hamarosan megunták a kovát és kémiai gyújtókat hoztak forgalomba. Sokféle gyufájuk volt, egyik elmésebb a másiknál. Volt olyan gyufa, amelyet kénsavba mártottak bele és úgy gyulladt meg. Volt üvegfejű gyufa, amelyet fogóval keli lett összeszorítani, úgy adott tüzet, Végülis e tűzszerszámból egy felette bonyolult üvegkészletet fabrikáltak. De ahányat feltaláltak, mindegyik túlságosan drága volt, vagy nagyon kényelmetlen. így tartott ez a kísérletezés mindaddig, amíg a magyar Irinyi János fel nem találta a foszforos gyufát. A foszfor olyan anyag, ami igen könnyen meggyullad. Jobb anyagot gyufakészítésre el sem lehet képzelni. De még a foszforos gyufa sem volt olyan jó, mint a mi mai gyufánk. A foszfor, bár nagyon mérges anyag, mégis nagy előnye, hogyköny. nyen gyullad. Elég, ha falhoz, vagy egy csizmaszárhoz dörzsölik, máris lángralobban. A gyufa feje valósággal szétrobban, mint valami kis bomba. Égés után igen kellemetlen szaga van. Vagy 70 éve találták fel végre « „veszélytelen“ gyufát, a „svéd gyufát“. Ezt használjak ma is, A fejében fosa for nincs, helyétta más gyúlékony anyagok vannak benne. Ma már a gyuf agy irtáshoz ártalmatlan, nem mérgező hatású anyagokat használ. ,nak. AZ IGAZSÁGOS BÖLCS Egyszer egy gazdag ember elvesztette az erszényét, amelyben 200 arany volt. Ballagott egy szegény ember az úton, megtalálta az erszényt és elvitte a bíróhoz. Néhány nap múlva a gazdag ember elment a bíróhoz s megkérdezte, nem találták-e meg erszényét. — Ez volt? — kérdezte a bíró, felmutatva az erszényt. — Ez, ez, pontosan ez — örvendezett a gazdag ember és az erszény után nyúlt. — Várj csak — mondotta a bíró — előbb meg kell jutalmaznod a megtalálót. A gazdag ember azt gondolta, hogy a szegény ember nem érdemli meg a jutalmat. Elhatározta, hogy csúfot űz belőle. Benyúlt az erszényébe, hogy megszámolja pénzét. — Itt csak 200 arany van — mondta a gazdag ember — az én erszényemben pedig 220 arany volt; Ez az ember ellopta 20 aranyomat.-----------------------•*------------------------— Ez nem igaz — mondta a szegény ember — csak 200 arany véli benne. En nem nyúlok más ember pénzéhez. — Hazudik — rikácsolta a gazdag ember — esküszöm, hogy 220 arany volt benne. így pöröltek és nem tudtak megállapodásra jutni. Akkor a bíró azt javasolta, menjenek el a közelben lakó bölcs emberhez. A bölcs megszemlélte mindhármukat és a gazdag emberhez fordulva így szólt: — Te elvesztettél egy erszényt amelyben 220 arany voltf — Igen — válaszolt a gazdag ember. — Minthogy ebben az erszényben 200 arany van. tehát ez nem a te erszényed — válaszolt a bölcs. Ezt valószínűleg másvalaki vesztette el. S mivel nem akadt gazdája, adjuk oda a megtalálónak. Te meg menj és keresd az erszényedet. amelyben 220 arany van. A JÓ TESTVEREK j , . . ,,, két testvér: c/t f alubtuL M Csan Mo És Csőn Su. Csan Mo az idősebb, Csan Su a fiatalabb. A fiatalabbnak is nehéz volt a sorsa, s az öregebbé is. Neki öreg szüleiről is gondoskodni kellett a család mellett. Szűkösen éltek a testvérek, sok gondjuk volt, de az egyetértést mégsem zavarta meg köztük semmi. Egy őszi napon Csan Mo, az idősebb megnézte rizskészletét és így gondolkozott: — Sok rizsem nincs. Tíz zsák az egész, de Csan Su még kevesebbet aratott. Segítenem kell rajta, még hozzá úgy, hogy észre ne vegye. Mikor besötétedett, Csan Mo vállára vett egy zsák rizst és öccse házába vitte. Útközben találkozott egy emberrel, de a sötétben nem ismerte meg ki az. Mikor hazaért, cső. ddlkozva látta, hogy még mindig fiz zsák rizse van. Nem salait töprengett, hanem ismét vállára vett eg# zsákot ás elvitte testvéreim, Vistzda ■— Koreai népmese felé jövet ismét találkozott valakivel, de a sűrű sötétben most sem ismerte meg ki az. . Amikor hazaért, újból meglepődött. Ismét ott állt hiánytalanul a tíz rizses zsák. Miféle csoda történhetett? Nos, még mindig van tíz zsák rizs, hát vihet még kettőt az öccsének. (Tízből nekiindult ^ona1 falu másik vége felé. Ekkor váratlanul előbukkant a hold és megvilágította az utcát. Amikor Csan Mo éppen fele úton volt, látta, hagy valaki a vállán egy teli zsákkal közeledik. Megismerte: öccse volt. — Hová mégy ily késő éjszaka?. <“» kérdezte Csan Mo. — Mondd meg te, hová mégy ilyeA későnf — szólt Csan Su. t) / elneveti ék ma^ <xf t;szetesak guhat. Megölelték egymást. Mindkettőjük előtt vii lágos volt a dolog. Csan Su is eU határozta, hogy segít bátyján S megosztja vele, amije van. 4z úttöpŐTCPsenyről Pajtások! Ma már nem közlünk „Találd ki pajtást“, karácsonnyal lezárult a verseny első szakasza, s összeadjuk pontjaitokat. Most még nem tudjuk közölni, mert bizonyára még hétfőn is érkezik majd meg« fejtés. Keddi számunkban megtaláljátok azoknak névsorát, akik a leg« több pontot szerezték a verseny alatt, a tíz legjobb megfejtő könyvjutalmat kap, mégpedig minden nyertes azt az ifjúsági könyvet kapja* amelyiket választja. Újévi lapunkban megkezdjük a verseny második re* szét, amely teljesen független lesz az elsőtől, tehát azok is bekapcsolódd hatnak, akik most nem vettek részt«
