Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-25 / 305. szám

1954t december tó,,

ESZAKMA^TARÖKSZAG

5

3tlf£A. tttMiJT.lt, keservesen InfuÉg sohasem hörgött a vén em- . bér és Palika ijedten szaladt a roz- i zant, szuette ágyhoz. Csak nézte, nézte a vonagló arcot, a verejték- \ ben fürdő sok ezernyi apró szarkául lábat, míg végül halkan, félénken l megszólalt;

, — Nagyapó^ drága nagyapó, mi

i van veled?

! Az öreg látható erőlködéssel nyitotta fel szemhéját. Reszketeg, erőtlen kezével mutatni kezdett a foltos, rongyos pokrócon s közben az ablakra tekintett:

<— A függönyt.: s egy kicsit -.;

Az alkonyba hajló délután már homályba borította a kis udvari szobát, de azért még ki lehetett látni az ablakon.

Hullott a hó!

Bőségesen kioldották odafenn a \ dunnát s kavarogva, himbálózva, jókedvűen táncoltak a fehér pihék. Szemlátomást emelkedett, duzzadt ez a végtelen földi takaró s olyan hóbundát rakott az udvar egyetlen fájára, hogy az ágak meghajlottak.

— Nagyapó, nézd a diófát! Vj ruhát kapott!

—; Gyere csak ide, Palkó, gyere ide, melegebb itt az ágynál.-.-,

— Nem fázok, nagyapó, de a te kedvedért... várj ... itt a tarisznya, van ebben még mákoskalács is, meg diós és egy szelet torta, ekkora ni..: tudod, végigjártam a Szent Imre utcát.. -.

— Várj kis unokám, ne olyan sietve. Nem akar már ez a kutya fejem odafigyelni, ahová én akarom. Azt mondod, hogy a Szent Imrén, na jó, kalács nini, ej no kis unokám, hiszen valami ünnep készül, úgy biz a, no ki tudod-e találni, hogy milyen?

Az öreg fürkészve, könnyfátyolos szemmel leselkedett a gyerekre. Mohón figyelt, hogy valami új, soha nem hallott ünnepről szól Palkó. Mert hogy úgy eltünedeznek előle az ismert szavak, mintha csak varázslat játszana vele. Mintha csak egy sötét alagútnak indulna neki s most egyre fogy a világosság. Ilyenkor nyúl ehhez a játékhoz a gyerekkel:

— Hogy mondod, hogy karácsony, ma... na jól van, ügyes gyerek vagy kis unokám, egyszóval ünnepelünk.

— Mi, hogy ünnepelünk drága nagyapó? Nem főz senki... hűha... látnád, mi megy a Szent Imrén?

L^pe... mondd csak nagyapó, miért Al van mindenük a Szent Imt&ri fiuk- . •%-sia-k,?

• ■ ' A gyerek' Ürült az ágy szélére. Vé• kony ■ ujjaival izgatottan babrált a •nagyapó adta lyukas kabátján. És figyelt, ohó, hiszen ez érdekes lesz, valamit meg tud végre, amiről sokat gondolkozott.

— Nagyapó, nem hallottad, amit kérdeztem? — sürgette az öreget.

— Hallottam én, de mondok neked valamit. Ne kérdezz ilyesmit. De ha mindenáron tudni akarod, hát jó, megmondom, mert jobb gyerekek, jobban szereti őket az isten, ha-ha, úgy ám..: Na, tudod már!

A gyerek elhallgatott. Gondolkozni lcezdett és közben szemrehányóan pislogott nagyapjára. Könny szökött a szemébe s azzal együtt a szó is kibukott a száján:

•— De nagyapó, hiszen azok sem csinálnak semmit. Én meg, de ne haragudj meg érte, mindent megcsinálok, amit te mondasz. Reggel odaállok a templom elé, tartom a kezem, nézd, úgy fájnak, mert hideg van. Délután meg veszem a tarisznyát, még a legfelső emeletre is felmék, tegnap is az egyik házmester bácsi pofonvágott, de akkor eszembe jutottál te, hogy éhes vagy és tovább mentem. Hát mondd, van szíved azt mondani, hogy rossz vagyok?

cÁ úéíl ejflhejr felnyögött. A keserű igazság letaglózta s egy pillanatra mintha az alaguti sötétség is tisztulni kezdene. Dehát mit mondjon a gyereknek? Az igazságot, amelyben ő maga sem hisz már. Ilyesmi nincs is! Tán nem is lesz? Mióta eszét tudja, megvolt a Szent Imre ut az egész villanegyeddel! Hej, pedig régen él.-.-, mennyi is, nyolcvan — kilencven esztendő? Talán a menye, meg a fia válaszolni tudna a gyereknek, akit reá hagytak még szopós korában. Csak úgy hirtelen öngyilkosok lettek.

— Nagyapó, hát rossz vagyok én, mondd? — szipogott tovább a gyerek.

Az öreg magához húzta a kisfiút. Tettetett szigorúsággal szólt rá:

— Ej no, Palkó, hát milyen katona lesz belőled, kis unokám? Rosz- szul értetted te, amit mondtam. Nem vagy te rossz, csak azok jobbak nálad.

— És az isten, nagyapó? Miért szereti annyira őket? — mert azt mondtad! Hol van az isten, hadd

beszéljek vele, hadd mondjam meg, hogy azoknak már sok cipőjük van, nekem meg csak rongyban van a labam, és... és..-, ha ők egyszer olyan jók is, nekem is járna már cipő. Mondd, el tudok jutni hozzá?

Ej Palkó, oda biz nem. ő já- rogat mindenfelé!

Erre is? Hozzánk mikor jön?

— Na, de kíváncsi vagy. Hát most nem jön egyhamar, mert beteg. Úgy fáj a lába, akár az enyém. Úgy biz a’, reumás neki is. Hasaat bele. Mindig ilyenkor gyiin rá. As- tán tudod te, hogy ilyenkor a fiát küldi maga helyett. Az osztja szét a sok cukrot meg játékot a jó gyerekeknek. Ajaj, ha látnád, milyen batyu van a hátán. Aztán i.yenkor estelente be-benéz az ablakokon és ide is, oda is bezöty- tyent valamit.

— Nekünk is hoz, nagyapó?

Az öreg nehézkesen felemelte fejét, szétnézett a mély homályba boruló szobán. Mit is feleljen erre? No lám, hogy magyarázzon ennek a hét éves öklömnyi gyereknek. Né- zett-nézett és egyszerre feldörmö- gött a hangja:

— Hogy nekünk is hoz-e? Hoho... nem oly egyszerű ez madárkám. Hát, hogy tudja meg, hogy ebben a sötét szobában ki lakik?

írta:

HOLDI JÁNOS

INMIHHIHIIIIIHMIflIMIIHHmHIIIHHMWIMIIH

ban. Kerek, fagymarta arcán végigperegtek hidegtől kisajtolt könnyei s ráfagytak áliára. Maszatos, repedezett kezével néha odanyult, de fájt a piszkálás, így aztán hagyta. Egyre inkább a világoló, tündöklő, fényes ablakokat nézte és sóvárogva gondolt a gyertyára.

— Ha nekem legalább egy lenne — suttogta magában és megrázkódott örömében, ha arra gondolt, hogy ma este végre ellátogat hozzájuk is az isten fia. Olyan piros cukrot fog kérni, amit ma délután látott. És olyan kerek sárgát, narancsot és cipőt és egy jó meleg sapkát, mert a nagyapó lyukas kalapja csak a szelet szűri. És eqy gumikutyát, amit ha megnyomnak, azt mondja; vau-vau. Nagyapónak is kérni kellene valamit. Ja, igen, egy falábat, azt ám, mert a régit, amivel eddig járt, éppen tegnap tüzelték fel. De milyen jól égett! Annak biztos örülni fog. És még .. -.

Hirtelen megállt. Kicsi szíve vadul kezdett dobogni. Jaj, ilyen gyönyörűt még sohasem látott. Nem is lehet ilyen szép valami. Igen, ott

Se lámpánk, se villanyunk, még csak gyertya sincs. Úgy ám. Világosság kéne, hogy amikor benéz, lássa, hogy itt meg a nagyapó és a Palkó unoka laknak. Hő, ha tudná, rögvest könnyítene a zsákján.

■ Akkor megint csak a Szent Imre utcaiak kapják a cukrot, meg a cipőt?

—> Hát most még úgy lesz, kis bogaram.

A gyerek először lehajtotta a fejét és újra szipogott. Hirtelen felugrott az ágyról s lelkendezve ugrálni kezdett:

— Nagyapó, nagyapó, nekünk is hoznak cukrot! Szerzek én gyertyát. Kérek. És úgyis majd mindig kapok, ha kérek. Csak engedd meg, hogy elmehessek, visszajövök én, meglásd cs a gyertyát kitesszük az ablakba, és ... és ... mi bajod drága nagyapó, jaj, nagyon fáj a lábad?

Az öreg ember hátrahanyatlott az

ágyon:

— Semmi, semmi — suttogta elhaló hangon, — csak olyan nagy álmosság gyütt rám kis bogaram. És fázok is Palkó, takarj be kis unokám, így ni.

— El... elmehetek?

— Hát.; -. eridj.;: hátha találkozol vele, csak siess vissza, mert a rongy átázik a lábadon.

— Megyek nagyapó. de ha esetleg gyönne a zsákkal, észreve- szed, hogy itt van az ablaknál, mondd neki, hogy várjon, hogy gyöjjék be, mert hozom ám a gyertyát.

*

cÁ hódéi megszűnt.

A fehér házak bámulták az estét.

Kigyulták a fények is az ablakokban s a gyermek, mialatt szaporán szedegette lábait, be-belesett a függöny hasadékain. A villanegyed csendes volt, a házak fehéren és gőgösen rejtették magukba a boldogságot, az örömet.

Palkó megállt, mert kibomlott lábán a rongy. Ezt kellett megigazítania, no meg a kabát is széthúzódott a nagy sietésben. Jól meghúzta derekán a madzagot és tovább ügetett a süppedő puha hóaz ablaknál a fenyőn mennyi minden. Csillagok hullnak, mennyi csillag! És gyertyák, sok-sok ...és neki csak egy kellene

..* vagy talán adnak kettőt is?

A nagy csodálkozásban majd hozzáfagyott keze a villa kovácsoltvas kerítéséhez. Feljajdult, amikor a kapuhoz lépett és becsengetett.

Várt, sokáig várt, izgatottan, míg végre nyílt az ajtó. Fehérkötényes, idős asszony állt előtte. Elszörnyed- ve csapta össze kezét:

— Hát te kisfiú, minek jöttél, hiszen megfagysz, óh istenem, szegény kis fiú, beszélj no...

Mielőtt Palkó válaszolni tudott volna, az előszobából selyembe öltözött fiatal nő lépett hozzájuk. Idegesen kérdezte;

— Mi van Mari, azt hittem, hogy vendégeink jöttek mi ^ már!. -.

— Dehogy, dehogy méltóságos asszony, csak tessék nézni, ez a gyerek.. : ilyenkor karácsony este ... biztosan éhes .. >

a gyertyák, csak egy gyertya — pihegte Palkó és fagyos, dermedt kezével bizonytalanul mutatott az ablak felé.

A fiatalasszonynak szívéig hatolt a gyermek bátortalan vágyakozása és egy szeszélyes ötlettől sugallva megfogta kezét és bevitte a házba.

A szakácsnő csodálkozva, fejét hitetlenül rázva ballagott utánuk. *

^Perezkiq. állott mozdulatlanul Palkó a gyönyörű karácsonyfa előtt. Mást nem is látott, és nem érezte, hogy olvadnak ki állán a könnyei. Azt sem vette észre, hogy a szobába egy magas, jóruhás bácsi lépett be egy halványarcú kis fiúcskával, aki érdeklődve nézte Palkót. Az ember azonban dühös és torz fintorral sziszegte a szép fiatalasszony fülébe:

— Hát ez meg már micsoda? Honnan szedte ezt a madárijesztőt, kedves?

— De Rezső, hát mi történhet? Tudja, hogy ma a szeretet ünnepe van. És nem tart soká. Kinézi magát, adunk neki egy pár süteményt és tudja, a jó isten nem felejti ezt el::-.

A férfi kesernyésen legyintett:-— Jó, jó kedves, de mindjárt jönnek a vendégeink.

— Lehet, hogy nem is jönnek, Rezső.

A puha, halványarcu gyermek követelőzve megszólalt:

— Apu, engedj, játszani akarok vele. Engedj, mert még elvesz valamit!

— Nyugodj, Tibikém, de jó, mi addig kimegyünk anyukával, no eridj!

Palkó csak azt vette észre, hogy egy vele egyforma fiú áll mellette. És milyen finom a ruhája! Talán csak nem ő az isten fia? De nem, hiszen ez nem bír el annyi sokmindent. Bizony, hogy itt már jártak a nagy zsákkal, hát persze, mert villany is van.

— Ez mind a tiéd? — mutatott Palkó a fára s csendes áhítattal pihent meg két apró fekete szeme az egyik ezüstcsengőn.

— Persze — felelt a másik vékony hangon —, még ami alatta van, az is. A kis mozdony, a gumikutya, a meséskönyv és az építőkocka. Meg az autó, nézd, látod, itt felhúzod, hallod bruuuu..: bru ..: u-u ... hát még ha a mozdonyt beindítjuk..:

— Hát indítsuk!

— Várj, előbb még össze keu rakni!

Leheveredtek a puha szőnyegre és Palkó szíve csordultig telt gyönyörűséggel. Végigsimogatott minden egyes darabot, külön az autót, a mozdonyt, az építőkockát. A gumikutya nagyot vakkantott, amikor megnyomta.

Mekkora öröm!

És neki is lesz ilyen!

Hát mikor összerakták a csillogó síneket és csattogva nekiiramodott a kis mozdony? Csak úgy ragyogott az a két kis fekete szem!

A percek teltek. Falták az időt. A két gyerek közül Palkó tért előbb magához. Ijedten nézett szét és.. -. hirtelen nagyapó jutott az eszébe. Hogy beteg és várja őt a gyertyával. Lehet, már a bátyus is ott van. Még azt gondolják, hogy ő rossz, pedig nein, néki csak égy gyertya kell. De hogy vegye el?

Lassan féltérdre ereszkedett. A másik elmerülten tovább magyarázott: s

— ... és tudod, egyszeresük csilingelt valaki az ablak alatt, hallottam, hogy nyílik és akkor beengedtek ... és igen... az egyik angyal éppen akkor repült ki az ablakon. Bizony ... Még a szárnyát is odacsipte és azt mondta, hogy jaj... és..:

Palkó kifelé lopakodott már a szobából. Zsebében ott volt a gyertya és amikor a szakácsnő könnyes szemekkel dugdosta a kapuban a zsebébe a süteményeket, Palgó alig akarta elfogadni.

Félt, hogy valami baja esik a gyertyának.

★

ML ItaladailoL lihegve nyitotta ki az ajtót odahaza. Sietve, de azért óvatosan lépett a szobácskába, mert a rongy átázott a lábán és már igen didergett. Kezében szorongatva a gyertyát, boldogan botorkált nagyapó ágyához.

Fölé hajolt.

Az utca lámpája gyér, alig arasznyi fénycsíkot adott csupán az ablakon keresztül s az éppen az öregember arcára esett. Palkó szívét keserű harag öntötte el, ahogy nagyapó beesett, mozdulatlan vonásait nézegette ... Lám — gondolta — elaludt. Elaludt és a zsákost biztosan nem vette észre. Pedig nem soká volt oda és hogy sietett haza. Egész úton futott. És most... Megrázta az öreg vállát:

— Nagyapó, drága nagyapó — csengett fel torkából sírón, fájdalmasan — nagyapó, megjöttem, itt a gyertya, nézd, milyen szép kék. Ébredj föl, mondd, nem járt erre az isten fia? Tudod, a zsákkal, aki a világosságot nézi, hallod, édes jó nagyapó, ébredj!

Palkó most a kezét fogta meg. Valami megnevezhetetlen borzalom lopódzott szívébe, amikor nagyapó keze erőtlenül visszaesett a rongálta karóra. Máskor szól, hamar éb-. red ., érthetetlen és hideg az arca is: : Igen. Megqyujtja a gyertyát, hátha akkor felébred és hátha még nem késő, még benéz a zsákos.

Eltapogatott a sarokig. A régi, Öreg. kopott katonaláda itt állt, abból előkotorta a gyufát. Hideg,

fagyos kezével meggyujtotta a gyet* tyát. A kisfiú árnya mozogni kez4

dett a falon.

Palkó az ablakra tette a gyéré

tyát.

Visszatopogott az ágyhoz.

Nagyapó biz ugyanúgy feküdt- Mozdulatlanul. A gyermek ismét föléje hajolt. Tudta, hogy a baju* száért igen haragszik. Megrángat* ta:

— Ébredj már no! Hallod! Ég a gyertya nagyapó!

Hirtelen felzokogott. Még soha* sem találkozott a halállal, nem tudta és nem is fért még el ki- csíny agyában ez a súlyos gondo- lat. Csak azt látta és érezte, hogy valami rettenetes dolog történhetett, ha már a bajusz rángatásáért sem haragszik... most mit csináljon, kinek mondja el mindezt, a gyertyát, a nagyapót és hogy nem bújhat mellé, mert hideg nagyapói pedig máskor olyan jó meleg volt> Hová ... hová menjen... ?

Eszébe jutott a kedves néni, akt beengedte játszani. Ott meleg van és majd szólásra bírják nagyapót is. Talán találkozik az utón a zsákossal is, hanem a gyertyát, azt nem oltja el, hadd égjen, hadd melegítse nagyapót.

Az ajtóban jól fejére húzta az ócska, rongyos kalapot, mégegyszer visszanézett, hátha csak viccelt nagyapó. De nem. Minden csendes volt.

Csak a gyertya lángja libegett* lobogott vidáman.

*

Szillel szemben szaladt. Fázott. Lábán piegint kioldódott a rongy, de most nem állt meg visz- szacsavarni. Szaladt és szeme előtt az öreg ember mozdulatlan arca sárgállott minduntalan. Az utcáit már névtelenek voltak, a fojtó hi* deg pirosra csípte a gyermek ar* cát. Kis tüdeje zihálva szívta be az erős levegőt s amikor a villa elé ért, arcrabukott.

Nehezen, meg-megcsuszamlódvtt felállt. Az ablakot nézte. Csodáin* tos fényben ragyogott, égett odabent a nagy négykaru csillár. Már előre érezte a jó meleget és... és a néni biztos eljön majd nagyapóhoz, meg a bácsi is, majd szólnak neki... így lesz.; s

Becsöngetett.

Dideregve várt.

Ugyanaz a fehérkötényes méni állt előtte. És bentről sietve szaladt a szép fiatal néni. Már messzirőt kérdezte•

— Na jól mondtam Mari, ügyet hogy a nagyságos úrék...

— Nem, nem méltóságos asszonyt ez a gyerek, aki volt már, félig meg van fagyva szegény.

Palkó esdekelve, dermedt arccal nézett rájuk. Kicsi szívének min* den bánata, félelme benne rezgeti ebben a néhány szóban, amit ki* nyögött:

— Néni kérem, méltóságos néni kérem, a nagyapó nem beszél, meg a zsákos, tetszik tudni, aki a világosságot szereti ...és fázok...

A méltóságos asszony egy pillantásra sem méltatta a gyermeket: Bosszúság felhőzte be szép, szabályos, selymes arcát és ráripako- dott a szakácsnőre:

— Ugyan Mari, tegye már ki ez a kis csavargót és siessen, önts I? borral a sültet, gyorsan, igyeke: zen, mert jöhetnek bármelyik peri. ben. Már telefonáltak.

— De méltóságos asszony, ez c gyerek...

— Tegye amit mondtam. Ne: menhely a házunk. Na, kivele. ,

A kapu nagyot csattant. Pali remegő lábbal a kerítéshez vá szorgott. Kicsi szíve összeszorult a félelemtől s a nagy tanácstalansá ban sehogy sem tudta megérté: , hogy miért nem engedik be és hogy nem jönnek megszólaltat nagyapót.

Már nagyon fázott. Fagyos keze vei belekapaszkodott a havas, re gadós vasrácsba és könnyes szem mel csak nézte, nézte a szobabe csodálatos fényt. Azután erre fényre is rácsapódott a zörgő redőny s a csendes, kihalt utcán csak a sarki lámpák hunyorogtak.

Palkó összegörnyedt a hidegtől. Torkából vékonyan, panaszosan újra előtört a sírás és akadozva, hüppögve mondta egyre keservesebben:

— Nagyapó .:: drága, jó. >« nagyapó. ■.

Csend volt. A szép, büszke villa hófehéren, zárkózottan bámult az éjszakába.

Puhán, halk neszezéssel hullani kezdett a hó.