Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-03 / 286. szám

^ Sürgős intézkedést ^

a miskolci Béke-szíUlás ügyében!

Az ónodi országgyűlés

A MOK A1S-KOMITÉ

X. évio.va i 488. a üt

Ara 3$) illlftr

Miskolc. 1954 december 3. péntek

Miskolc tíz szabad esztendeje

*

A gyútüzek viliództak, tankok dübörgését visszhangozták a fa- lak. Kiégett házak, csöndbefult üzemek, megtépázott város fogadott bennünket, amikor penészes pincékből, sötét odúkból a napfényre tántorogtunk. Mintha fojtogató, nehéz, lidérces álomból ébredtünk volna.

Pedig valóság volt! Huszonöt éves, sokszáz esztendős valóság. A gonosz úri rend, a buzatéri emberpiac, a zeneiskola előtti „köpködő“’, a Danyi-völgyi barlanglakások, a Vay-úti barakktelep, a tüdőbajos, cssnevész diósgyőri proletárgyarekek valósága. A magyar „lápvilág“’, a télbe dermedt Magyarország egy darabja, ahol minden változásért kiáltott. Mintha soha nem akart volna végeszakadni a nyomorúságnak és embertelenségnek.

Végeszakadt! Katonák rohamléptei, fegyverek zaja közepette tört be újabb területre a Tavasz fuvalma, a szebb holnap reménysége mellé a boldog jövő bizonysága. Ott csillogott az a harcokban megfáradt szovjet katona mosolygó arcán, akit először megpillantottunk. Kicsendült szárnyaló-áradó dalukból, amikor végigmasiroztak a miskolci utcákon.

'J íz esztendővel ezelőtt ezen a napon született meg a szabadság x ebben a nagy mul tu városban. A szovjet nép hős fiai kitárták előtte az új élet kapuit. Messziről jöttek: kievi gyárakból és ukrán kolhozokból, donyeci szénbányák iájáról és moszkvai hivatalokból. Majakovszkij és Petőfi harcra mozgósító versei lapultak zsebükben, korszerű fegyverek oldalukon és rettenthetetlen bátorság szívükben. Sokszázan itt áldozták fiatal életüket azért, hogy Miskolc szabad legyen. Mai boldog örömünnepünkön forró hálával adózunk a Miskolc felszabadításánál hősi halált halt Zvargin őrnagy, Boguszlavszkij őrnagy és társai emlékének. Repüljön köszönetünk, igaz barátságunk és szeretetünk szava a hatalmas szovjet haza minden tája felé, azokhoz, akik térdre kényszerítették a fasiszta hódítókat, saját határai- Itat védelmezve, a mi népünk kezéről is leverték a szolgaság bilincseit.

Büszkeséggel gondolunk arra, hogy Miskolc és környékének bátor hazafiai kivették részüket a hitleristák és nyilas hordák kiűzéséért és a város megmentéséért folytatott nehéz harcokból. A Mókán Komité tagjai, az avast partizánok, a fegyverszünetet követelő diósgyőri munkások tevékenysége, a város lakosai többségének a német csapatok iránt érzeti gyűlölete támogató erő volt a szovjet felszabadítóknak. Az ellenállási mozgalom résztvevői elősegítették, hogy Miskolc viszonylag keveset szenvedett a háború pusztításaiból. Esze Tamás talpasainak, a 4S-as „bikki gerilláknak”, a 19-es vörös katonáknak méltó utódai, szembenézve a „lebukás” veszélyével, az illegális kommunista párt hívására mindent megtettek városukért, hazájukért.

Akik évtizedeken át melldöngető frázisokkal sekélyesítették, torzították a haza és a nemzet fogalmát, most irhájukat mentették; „a hazátlan bitangoknak" átkozott diósgyőri munkások pedig az ország javait mentették a fasiszta rablóktól. A nagy történelmi percek fénye mindig élesen világítja meg az arcokat.

rJ~ ágúit tüdővel szívtuk a friss szabadság éltető levegőjét, de a tekintetekben még ott ül az aggódás és a kérdés: hogyan lábalunk ki a bajokból, lesz-e kenyér és munka, lesz-e magyar újjászületés? Felszakitott sínek, szétrobbantott hidak, rombadöntött üzemek és kirabolt raktárak jelezték: fasiszták jártak erre.

Nagyszerű erő fogta meg kezünket: a párt. Ezer szeme és ezer keze volt. Szervezett, harcolt, utat mutatott. Vezetésével Miskolcon is leküzdtük a romokat, a csüggedést, az ernyedést, a tespedtséget és le- küzdtük a sunyító ellenséget. A Szovjet Hadsereg hozta szabadság és a párt rendet szült. Vj rendet, amely nemzeti bizottságokban, üzemi és földosztó bizottságokban, a nép hatalmi szerveiben öltött testet. Vj élet magvetéséhez pirlcadt a téli hajnal 1944. december 3-án.

. Úgy mondják, tíz esztendő elég tekintélyes idő egy ember életében, de csak sóhajtásnyi a történelemben. Vitatható megállapítás. Bizonyos, nem volt kevés tíz esztendő a Horthy-rendszerben, elegendő ahhoz, hogy az országot borzalmas szakadék szélére lökjék urai, nem volt kevés a sínylődő magyar dolgozó millióknak, akik naponta is tengernyi sokat szenvedtek. S ha most úgy érezzük talán, hogy szinte elröpült az elmúlt tíz év, mégis sok idő az, telisteli harcokkal, alkotásokkal, egy új élet kibontakozásának és kivirágzásának boldogító szépségeivel. Milyen nagy és tartalmas idő az, amikor a nép végre magának alkothat, tehetsége, bölcsesége és ereje végre saját áldásává lehet.

1 ett is. Nézzünk körül ebben a tíz esztendeje szabad magyar vá- rosban, ahol valamikor minden izzó vágy, szárnyaló gondolat és józan tanács belefúlt a Korona-kávéházi kártyacsatákba, a kaszinók szivarfüstjébe és a Hodobai-féle városháza megülepedett, unott közönyébe. Nézzünk csak körül ma: egy évtized alatt többet fejlődött Miskolc, mint annakelőtte évszázad alatt. Számok és épületek, összehasonlító adatok és új gyárak, növekvő fogyasztás és a társadalom legkülönbözőbb igényeit szolgáló közintézmények beszélnek a nagyszerű változásról és a hatalmas fejlődésről. Ha elkövettünk is hibákat, ha olykor-olykor el is vétettük a lépést — tíz esztendő mérlegére büszkék lehetünk.

Tíz esztendő ezernyi eredményéből hadd emeljünk ki egyet, azt, ami egyszersmind kiapadhatatlan erőforrás is: a város dolgozóinak összeforrottságát, egységét, a népi-nemzeti gondolatban, a párt és a kormány előrelendítő programjában, a júniusi út helyeslésében. Ez fejeződött ki a vasárnapi tanácsválasztáson is. Eredményében tíz esztendő közös harcai és erőfeszítései tükröződnek: a diósgyőri vasmunkások és a perecesi bányászok, a kőművesek és a szirmai parasztok, műszakiak, pedagógusok, tisztviselők, kisiparosok, kiskereskedők, munkás- és diákfiatalok meleg, baráti kézfogása, alkotó együttműködése, hős munkásaink vezetésével, akik magukénak érzik ezt a várost és örömmel serénykednek további felvirágoztatásáért.

IIA iskolának fontos szerepe és jelentősége van az egész ország éle- u tében. Dolgozó népünk együtt Örül vele mai ünnepnapján.

A haza számít erre a városra. Tíz esztendő fényes tanúsága, hogy mindig bizton számíthat rá. Miskolc nagyra nő. Épül, szépül, gazdagodik. Lakói egy szabad évtized forró élményeinek, küzdelmeinek emlékét és sok-sok tapasztalatát őrzik szívükben.

Okosabbak, erősebbek és keményebbek lettünk. így indulunk az új évtizednek. Magabízóan, teli reménnyel, — pártunk vezetésével j küzdeni „erőnk szerint a legnemesbekért“. hazánk, népünk békés, gazdag, boldog holnapjáért.

*.

___________f

Miskolc felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére

fl Picii Sgiai-tirü Itányászm már ímadil oam lüviári tervükön dolgoznak

November 30-án jelentették az örömhírt Péch Antal táró műszaki vezetői: befejezték éves szakmai tervüket és december 1-től kezdve már terven felül termelnek.

E nagyszerű eredményt a kommunisták példamutatásával és a pártszervezet Icjíies fáradhatatlan politikai munkájával érték el. A borsod megyei pártbizottság többször megdicsérte a Péch Antal12 eser formst megtakarítás a diósgyőri

takásepitkexé*!»*;

A 28/3 sz. építőipari vállalat diósgyőri, 168 lakásos építkezésének dolgozói Miskolc felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából felajánlást tettek. Vállalták, hogy a belső vakolási, valamint a salak- feltöltési és vakpadlózási munkálatokat december 8. helyett december 4-re elvégzik, ezzel jelentős összeget takarítanak meg a népgazdaságnak. Az építkezés dolgozói valóraváltották adott szavukat, sói már december 2-án teljesítették a vállalást, 12 000 forintot takarítottak mee.

tárói pártszervezetet, amelynek vezetőségi tagjai rendszeresen magasan 100 százalék fölött teljesítették havi tervüket. A termelés élharcosai között mindig ott találjuk az olyan kiváló sztahanovistákat, mint Fehér Imre. Fükő László, Szemére Sándor, Halász B, Lajos és még sokan másokat. A Péch Antal-tárói bányaüzem kommunistáinak, pártenkívüli dolgozóinak

nagyszerű példája lelkesítse az ózdi tröszt többi üzemének dolgozóit is arra. hogy adósságukat letör- lesztve teljesítsék évi tervüket.

Az ózdi járási pártbizottság harcos kommunista üdvözletét küldi a Péch Antal-tárói bányászoknak eredményes jó munkájukért és azt kívánja, hogy a jövőben hasonló sikerekkel járuljanak hozzá pártunk politikájának megvalósításához.

Diósgyőri kovácsok, öntők és hengerészek fényes sikerei

A Lenin Kohászati Művek nemesacélkovácsműhelyének dolgozói december 1-én 125 százalékra teljesítették tervüket. Nem maradt le mögöttük a csavarárugyár sem, amelynek teljesítménye szintén 125 százalék. A dróthúzó üzem 122.2 százalékos eredménye ugyancsak dicsé- retreméltó. A nagy kovács műhely is élenjár 111 százalékos teljesítésével. A finomhengermű novemberi eredményeit megtartva, 102.8 százalékot ért el. A sikerhez hozzájárult Mislóczki Sándor ifjúsági hengerész- brigádja, 130.5 százalékos és Bereznai György hengerészbrigádja 126 százalékos tervteljesítéssel, a vasöntöde dolgozóinak eredménye 101.3 százalék volt. Az üzem november hónapban első helyre került a tisztasági versenyben. Az acélöntődében Glatz Pál öntőformázó 199 százalékos eredménnyel nagyszerű munkagyőzelmet aratott.

Az öntöde dolgozói kövessék az élenjárók példáját, teljesítsék túl valamennyien terveiket'

Nagy feladatokat oldanak meg a felszabadulási dekádban a DIMáVíG dolgozói

A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói a város felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére új és új munkasikereket érnek el a felszabadulási dekádban.

A legszebb eredmények egyike, hogy november hónapban túlteljesítették a traktoreke kormánylemez- gyártási tervet. Kialakították végre azt a technológiát, amelynek alkalmazásával most már folyamatosán tudják gyártani a kormány lemezeket. A kísérleti munkánál eredményesen tevékenykedtek a hőkezelő fizikai dolgozói, valamint a vasszerkezeti üzemben Szirti és Kojsza elvtársak.

A többi gyárrészleg dolgozói is szép termelési eredményekkel köszöntik a nagy napot. A kerékpár- üzemben Béres Pál esztergályos 150. László Árpád esztergályos 200 százalékos eredményt ért el.

Az M-gyáregységben Vajand Ferenc gyalús eddig normán alul teljesített. A felszabadulási dekád lendülete őt is magávalragadta, 130 százalékot ért el.

Szebbnél szebb eredmények születnek a DIMÁVAG Gépgyárban, ahol a dolgozók lelkesen készülnek a nagy napra.

Városunk felszabadulásának 10. évfordulóján a miskolci postások kui- túrcsoportja is kitesz magáért. (A tánccsoport) (Erd8di János felvétele.)

Postások as

A miskolci I. számú postahivatal dolgozói a város felszabadulásának 10. évfordulója megünneplésére új munkasikereket érnek el. A távbeszélő központ dolgozói vállalták: hogy az átmenő beszélgetéseket lehetőség szerint azonnal kapcsolják, a várakozási időt a legkisebbre szorítják le.

A kézbesítőosztály dolgozói meg.

adott szóért

fogadták, hogy újabb 532 hírlapelőfizetőt gyűjtenek, a rádió-előfizetők számát 7G-tal növelik és 1710 forint értékcikket adnak el. ígéretüknek máris eleget tettek. A hírlapelőfizetők számát 644-gyel, a rádióelőfizetők számát 135-tel szaporították és 2315 forint áru értékcikket adtak el.-^YOZELEM...

Meg soha nem léptem be úgy az ózdi gyárba, hogy valami új, az újságíró szemével érdekes jelenség ne fogadott volna. Szerdán is, ahogy az I. számú gyárkapu küszöbét átléptem, két elvtárs vonta magára figyelmemet, aki nagy üggyel-bajjal gyönyörűen megrajzolt, hatalmas fényképes plakátot igyekezett a martinacélmű falára, a legjobban látható helyre kifüggeszteni. A plakáton a következő szöveg volt: „Hanyiszkó Pál elvtárs, az 1. számú kemence olvasztára 1954. december 1-én reggel 8 órakor, elsőnek az ózdi olvasztárok közül, befejezte éves tervét, 1.524 tonna acéllal gyártott többet".

*

Azon nyomban felkerestem Hanyiszkó elvtársat. Már több mint két éve nem beszéltem vele, de megismertük egymást. Gratuláltam neki a győzelemhez, mire így válaszolt:

— Nemcsak ehhez kell gratulálni elvtárs, mert mióta nem találkoztunk sok minden történt velem. Többször megdicsértek, kitüntettek, megjutalmaztak.

Beszámolt az elmúlt két esztendőről.

— Amikor utoljára találkoztunk, sztahánovista oklevelem volt. 1953. augusztusában megkaptam a kiváló kohász jelvényt, egy hónapra rá a sztahánovista jelvényt. 1953. decemberében a Munka Érdeméremmel tüntettek ki. Ez évben miniszteri díszoklevéllel, majd a második sztahánovista csillaggal jutalmaztak meg. Októberben még egy kiváló kohász jelvényt kaptam. Természetesen a sok kitüntetést jó munkámért kaptam. 1952-es tervemet 102.2, a tavalyit 106.4 százalékra teljesítettem, idei előírásomat pedig éppen most fejeztem be.

Hogyan sikerült évi tervét idő előtt befejeznie?

— 1953-ban voltam utoljára pártiskolán — mondja Hanyiszkó elvtárs; — Akkor jelent meg magyarul Araoszov elvtárs, a híres szovjet olvasztár kohász szakkönyve. , Ez a könyv lett az „imádságos’1 könyvem: Minden sorát áttanulmányoztam, emlékezetembe véstem. Azóta az ő módszere szerint dolgozom. Amoszov elvtárs különösen nagy jelentőséget tulajdonít a kemence karbantartásának. Ezt én is megtanultam tőle; Azóta nem is kell annyit javítanunk a kemencét. Szovjet módszer szerint végzem az anyag berakását is. Először 30—40 mázsa könnyű hulladékot pakolunk a kemencébe, majd 30 mázsa ércet, 15—20 mázsa mészkövet, majd megint 25 mázsa ércet és 25 mázsa mészkövet. Amikor ez megvan, „rávárok” vagy 15 percet, hogy kiégjen a mészkő, felmelegedjen az érc. Utána 120 mázsa hulladékot rakatok be, s újra 15—20 mázsa mészkövet. Megint „rávárok" tíz percet s utána megrakom a kemencét hulladékkal. Amoszov elvtárs könv- véből tanultam meg a salak-kiengedés helyes módszerét is, meg azt, hogy a segédek idejében készítsék elő a csapolást.

Hanyiszkó elvtárs vigyáz a helyes tüzelésre is. Nem engedi meg a kemence ajtajának gyakori kinyitását. A kemenceajtót csak akkor nyitják ki, ha próbát vesznek. így a kemence nem hül ki, a hőmennyiség nem pocsékolódik el.

♦

Íme ez Hanyiszkó elvtárs évi tervteljesítésének „titka". Befejezésül hadd írjam még ide brigádja tagjainak nevét, akiknek ugyanolyan érdeme a kiválj eredmény, a terven felül gyártott acél, mint Hanyiszkó elvtársnak. Filcer József első segéd, Szojko Sándor másodsegéd és Molnár Sándor csapoló — mindenben elősegítették az eredményeket, részesei a győzelemnek:

A Hanyiszko-brigád úgy számol, hogy év végéig még 1800 tonna acélt ad népgazdaságunknak. A sztahánovista Hanyiszko-brigádnak további jó munkát, újabb sikereket, újabb kitüntetéseket kívánunk