Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-03 / 286. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1951. december Ás elnöki tanács határosaiul a tanácsok bizottságairól A Népköztársaság Elnöki Tanács 1954. évi 18. és 19. számú határoza­tában szabályozta a fővárosi, me­gyei, megyei jogú városi, járási, já­rási jogú városi és a fővárosi (váro­si kerületi), valamint a községi ta­nácsok bizottságainak működésével kapcsolatos kérdéseket. A határozat megállapítja, hogy a tanács a dolgozók széles tömegeinek az állami ügyek intézésében való tevékeny részvételére, a tanács fel­adatainak eredményesebb ellátására és munkájának folyamatos elősegí­tésére állandó és ideiglenes bizott­ságokat alakít, amelyek a tanács javaslattevő, véleményező és ellen­őrző szervei. Valamennyi feladat fo­lyamatos ellátására állandó bizottsá­got, meghatározott ügyek előkészíté­sére, egyes szervek működésének, vagy egyes feladatok végrehajtásá­nak megvizsgálására pedig ideigle­nes bizottságot lehet alakítani. Az állandó bizottságok működési körükben elősegítik a tanács mun­káját a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális feladatok vezetésében, összegyűjtik és felhasználják a la­kosság javaslatait, ismertetik a ta­nács döntéseit a dolgozókkal. Az állandó bizottságok feladata, hogy segítsék a tanácsot a rendel­kezések végrehajtásában, valamint a lakosság javaslatainak és panaszai­nak intézésében,, ellenőrizzék a végrehajtóbizottság szakigazgatási szerveinek, illetve hivatali szer­vezetének, valamint a tanács ajg rendelt vállalatoknak és egyéb szer. veknek tevékenységét, tanulmányoz­zák e szervek fejlesztésének lehető­ségeit, ellenőrizzék a tanács hatás­körébe tartozó kivédésekben a ta­nács alá nem rendelt szerveket is es szervezzék, neveljék a lakosságot az állami feladatok végrehajtására. E feladatok ellátása során az ál­landó bizottságok résztvesznek a he­lyi gazdasági terv és költségvetés összeállításának munkájában, a ta­nács végrehajtó bizottsága munka­tervének kidolgozásában, összegyűj­tik a lakosság javaslatait s felhasz­nálják, vagy a megfelelő szervek­nek továbbítják azokat, segítséget adnak a szakigazgatási szervek munkájához és vizsgálataik során ellenőrzik ezeknek munkáját; tanul­mányozzák a helyi erőforrások fel- használásának lehetőségeit; előkészí­tik b rejtett tartalékok feltárását; az önköltség csökkentését, a takarékos- sági intézkedések megvalósítását. Az állandó bizottság munkája so­rán a tanács alá nem rendelt szer- vekhél megvizsgálja a kulturális, szociális, egészségügyi és munka­ügyi szabályok megtartását; társa­dalmi ellenőrzést szervez az áruellá­tással, a helyi szükségletek kielégí­tésével és a lakosságot érintő egyéb kérdésekkel kapcsolatban; támogat­ja a dolgozók szövetkezeteit, különö­sen a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteket, résztvesz a minőségileg jobb és olcsóbb termelés lehetőségei­nek kidolgozásában. Az állandó bizottság a dolgozókat felvilágosító munkával, tagjainak példamutatásával neveli állampol­gári kötelezettségeik és a tanács ha­tározatainak önkéntes teljesítésére. Népköztársaságunk jogszabályainak ismertetésével előmozdítja a szocia­lista törvényesség megszilárdítását és támogatja, szervezi, népszerűsíti a szocialista versenyt. A tanács köteles állandó bizottságot szervezni — külön-külön vagy ősz- szevontan — a pénzügyi, a város- és községgazdálkodási, az oktatási, a népművelési, az egészségügyi, a szo­ciális, az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági és a begyűjtési fel­adatok eredményes megoldásának elősegítésére. A - helyi viszonyok fi­gyelembevételével más feladatok megoldására is lehet állandó bizott­ságot alakítani. A fővárosi, valamint a megyei jogú városokban általában 13, a megyei tanácsoknál 9, a járási tanácsoknál 7. a járási jogú városokban, továbbá a fővárosi (városi) kerületekben 8, a községekben pedig 2—5 állandó bi­zottságot célszerű szervezni az egyes feladatok megvalósításéra. Minden állandó bizottság elnökből és legalább két tagból álljon, a bi­zottság tagjainak száma a tanácsos feladatától függően 5—9-ig ter­jed. A bizottság elnöke és tagja csak tanácstag lehet. Egy tanácstag csali egy állandó bizottságban vehet részt, a végrehajtóbizottság tagja;t nem lehet az állandó bizottság tag­jául megválasztani. Nem lehet az állandó bizottság elnöke a végre­hajtó bizottság szakigazgatási szer­veinek tanácstaggá választott veze­tője, vagy dolgozója sem. Az állan­dó bizottságok tagjainak jogai és kötelességei egyenlők. Indokolt eset­ben a tanács az állandó bizottságok­tól egyes tagokat visszahívhat és te Ivükbe másokat nevezhet ki. Az állandó bizottság feladatainak más között a munkát. A lehetőség szerint arra kell törekedni, hogy a tagok és az aktívák állandó jellegű feladatokat lássanak el. A fővárosi, a megyei, a megyei jogú városi és a járási tanácsok ál­landó bizottságai legalább kőtha- vonkint, a járási jogú városi, a fő­városi (városi) kerületi és a községi tanácsok állandó bizottságai leg­alább havonkint tartsanak ülést. Az ülésen tárgyalják meg a megol­dandó feladatokat, határozzák meg ezek végrehajtásának módját és ha­táridejét, osszák fel a munkát a bi­zottság tagjai között. Az ülés ered­ményességének biztosítása érdeké­ben a napirendet közöljék előre a bizottság tagjaival. A tagok hallgas­sák meg a választókerületükben a dolgozók véleményét a megtárgya­lásra kerülő ügyről. Az állandó bi­zottság tagjait rendszeresen értesí­teni kell az ülésen előterjesztett ja­vaslatok. észrevételéül megvalósítá­sáról, felhasználásáról. Célszerű ha az állandó bizottság üléseire, tanács­kozási joggal meghívja aktíváit. Az ülésekről jegyzőkönyvet kell készí­teni. Az állandó bizottság olyan mun­katerv alapján dolgozik, amelyben figyelembe veszi a végrehajtó bi­zottság és a megfelelő szakigazga­tási szerv munkatervét. Az állandó bizottság a tanács vég­rehajtó bizottságának szakigazgatási szerveinél — községekben a hivatali szervezetnél, valamint a tanács alá rendelt szerveknél feladatkörén és működési területén belül időnkint vizsgálatot tart, ellenőrzi, hogy meg­tart iák-e a törvényességet, továbbá a tanács ás a végrehajtó bizottság rendelkezéseit, továbbá azt. hogy a végrehaitó bizottság intézkedései elő­mozdítják-e az ellenőrzött szerv munkáját. A vizsgálat közben külön gondot kell fordítani a lakosság ja­vaslatai, észrevételei, panaszai elin- tézének ellenőrzésére. Az állandó bizottság működéséről beszámol a tanács ülésén. Egyes kérdésekre vonatkozóan előterjesz­tést és javaslatot tesz a végrehajtó bizottsághoz és közli vizsgálatainak eredményét is. Az ideiglenes bizottságokat a ta­nács leginkább egy-egy határozat végrehajtásának ellenőrzésére, egyes átmeneti feladatok előkészítésére, a tanácsülések egy-egy napirendi pontjának, vagy olyan feladatoknak előkészítésére hozhatja létre, ame­lyek az állandó bizottságok műkö­dési területén kívül esnek. Az ideiglenes bizottság létrehozá­sa szervezete és munkája tekinteté­ben az állandó bizottságokra vonat­kozó rendelkezések az irányadók. A moszkvai értekezlet negyedik ülése Moszkva (TASSZ) December 2-án, moszkvai idő sze­rint tíz órakor megkezdődött az eu­rópai béke és biztonság kérdésével foglalkozó európai értekezlet negye­dik ülése. Az ülésen a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlo­vák Köztársaság, a Német Demo­kratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköz-* társaság, a Bolgár Népköztársaság* az Albán -Népköztársaság kormá­nyainak közös nyilatkozattervezetét vitatják meg. A negyedik ülésen Viliam Sirofcy, a csehszlovák küldöttség vezetője elnökölt. eredményes ellátása céljából mun­kájába bevonja a különböző munka­területek szakembereit is. így fel­adatai ellátásában a lakosság köré­ből, elsősorban a példamutató dol­gozók közül szervezett aktívák segí­tik. A bizottság aktívahálózatát a tömegszervezetek támogatásával szervezi, helyes, ha ehhez a Haza­fias Népfront helyi bizottságának segítségét is kéri. Az állandó bizottság köteles mun­kájáról beszámolni a tanácsnak. A végrehajtóbizottsóg és az állan­dó bizottság segíti és tájékoztatja egymást, de a végrehajtóbizottsóg, vagy annak tagja nem adhat utasí­tást az állandó bizottságnak, a vég­rehajtóbizottság köteles az állandó bizottságok munkájához minden tá­mogatást megadni. Az állandó bizottság javaslatát a végreha.jtó'bizottság 30 napon belül köteles megtárgyalni, a beterjesztett kérdésekre pedig 15 napon belül vá­laszúink Az állandó bizottság elnö­két meg kell hívni a végrehajtó­bizottság azon üléseire, amelyeken az állandó bizottság munkáját érin­tő napirendi pont szerepel. A felsőbb és alsóbb tanácsoknál szervezett állandó bizottságok nin­csenek egymásnak alá- vagy fölé­rendelve. A végrehajtóbizottság szakigazga­tási, vagy hivatali szervei, a tanács alá rendelt szervek vezetői és dol­gozói kötelesek az állandó bizottság ügykörét érintő, kérdésekben a kí­vánt felvilágosításokat megadni. A tanács ».iá nem rendelt szervek kö­zül azok, amelyek a lakosság gazda­sági, szociális és kulturális szükség­leteinek kielégítésében vesznek részt, kötelesek lehetővé tenni az állandó bizottságoknak az, ellenőr­zést. Más szerveknél — kivéve a fegyveres testületeket — a dolgozók érdekében hozott szociális, kulturá­lis. egészségügyi és munkaügyi sza­bályok megtartásának kivizsgálásá­ra is végezhet a bizottság ellenőr­zést. Az állandó bizottság szoros kap­csolatot tart fenn a Hazafias Nép­front bizottságaival, a tömegszerve­zetekkel, a lakosság egyéb szerveze­teivel, figyelembe veszi javaslataikat és segíti azok megvalósulását. Az állandó bizottság nem helyet­tesíti a tanácsot, nem végezhet ügy­intéző tevékenységet, de ugyanak­kor a végrehajtóbizottság, vagy an­nak szakigazgatási szervei sem ad­hatnak át ügykörükbe tartozó hiva­tali feladatokat az állandó bizott­ságnak. A munka jobb elvégzése ér­dekében a bizottság tagjainak és az aktíváknak meg kell csztaniok egy­Moszkva (TASZSZ) Az európai béke és biztonság kér­désével foglalkozó értekezlet negye­dik ülésén megtárgyalták az érte­kezleten résztvevő országok közös deklarációjának tervezetét. Az említett deklarációval kapcson latos eszmecsere eredményeképpen, az értekezlet résztvevői elhatározták, hogy moszkvai idő szerint tizenöt órakor ismét összeülnek a deklará-* ció végleges megszövegezése céljá­ból. A drótjának nemes versenve Nagy várakozással tekintenek a drótgyár dolgozói december 3.-a elé, hiszen ez számukra nemcsak városunk felszabadulásának 10. évfordulója lesz. hanem az ő külön ünnepük is. Üj nevet hars a gyár s a névadó­ünnepség alkalmából az üzem több kiváló dolgozóját megjutalmazták. A gyár vezetősége a felszabadulási hét versenyében a legjobb eredményi elérő brigádnak, s a legjobban dol­gozó fiatalnak versenyzászlót adomá­nyoz. Elénk versengés jolyik a zászló­ért. Lipták János dróthúzó november 29-én 226 százalékos eredményt ért eh Barabás András kötélverő ifjúmunkás 172 százalékot, Kollár László dróthúzó, jelvényes sztahanovista 211 százalékot teljesített' ezen a napon. Az ólomedző üzem 7. számú kemencebrigádja 113 százalékot teljesített. A gyár dolgo­zói újabb munkasikerekkel köszöntik Miskolc felszabadulásának napját. Egv új tanácstag tervei Kovács B. Sándort az ózdi II. kerület lakéi választották meg ta­nácstagnak. Becsületes, egyenes embernek ismerik a körzetben, ezért szavaztak rá. Felkerestem, s megkérdeztem, hogyan lát munká­hoz, milyen feladatokat tart külö­nösen fontosnak. A következőket mondotta: — A tanács munkájában nálunk is sok hiba volt. A dolgozók sok mindennel nem voltak megeléged­ve. Elhanyagolta például a tanács a Bolyki-ut gondozását. Ez az út nyáron porfészek, ősszel és tavasz- szal särtenger. Ugyanez a helyzet a Ráctagban és a Kerekhegyen is, ahol még most is földutak vannak. Az itt 1 állók már régen jó utat kémek, mert még a szénfuvarozás is többe kerül nekik 50—60 fo­rinttal a rossz út miatt. Első feladatomnak tartom, hogy mégj óbban megismerjem a kerület problémáit. Tudom, hogy nagyon hiányzik a második kerületnek egy vegyes­bolt. Gyorsan fejlődik a városrész, s az is baj, hogy az iskolák mesz- sze vannak. Szükség lenne legalább 2 alsó osztályt létesíteni itt. Van tehát tennivalóm, s igyekszem jó munkát végezni, megfelelni válasz­tóim bizalmának. CSANK JENŐ Lépine francia professzor felfedezte a gyermekbénulás elleni védőszérumot A gyermekbénulás a világ minden országában félelmetes csapás, amely ellen minden nemzet orvosai eré­lyesen harcolnak. A francia tudósok figyelemremél­tó győzelmet értek el a gyermekbénu­lással kapcsolatos kutatásban. Pierre Lépine professzornak a na­pokban sikerült új védőszérumot előállítania. A francia tudomány, valamint Lépine professzor és mun­katársai kitartó munkája alapján remélhető, hogy az emberiség ha­marosan biztos és hatékony fegyver­rel rendelkezik majd a gyermekbé­nulás leküzdésére. Dr. Lépine kísérletei és felfede­zése új reménnyel töltik el az orvos- tudományt e borzalmas csapás elleni harcban. Lehetséges, hogy az orvo­sok már néhány hónap múlva hozzá­juthatnak Lépine professzor széru­maihoz és felhasználhatják azt a gyermekbénulás felszámolására. IV. __ Mikor m úr min­dent kihallgattunk, Sza­bó Lajos belépett Koró- di irodájába. Közölte, hogy miért jött és átad­ta a hivatalos igazolást. Koródi és társai or­dítani kezd' út, hogy ők nem adják vissza a lő­szert, mert a nemzetőrség megbízhatatlan és úgyis meg akarják „tisztogatni" sorait. Persze mindezt nagyon hasznos volt hallani a városve­zető „testvér" szájából, örültünk annak is, hogy eddigi munkánk nem volt eredménytelen. Szabó Lajos rendíthetetlen nyugalommal arra hivatko­zott, hogy ő katona és azért jött ide, mert telje­síteni kell a parancsot; majd azt mondta: „Ha maguknak lőszer kell, kérjenek hivatalosan a honvédségtől és kapnak is”. Koródi megnyugodott és engedélyezte a lő­szer kiadását. Varró Lajossal gyorsan magunk­hoz vettük a két láda lőszert és Szabó Lajossal együtt elindultunk. Mikor éppen el akartuk hagyni a szobát, megszólalt Koródi és azt mond­ta: „Várjanak csak! Én már találkoztam maguk­kal". — Majd odaszólt Lajos bácsinak: „jöjjenek csak vissza!" Azonnal tudtuk, hogy felismertek bennünket. Szabó is világosan látta a helyzetet, kirántotta a kézigránátot és rendkívül nyugod­tan megszólalt: — Vissza már csak ez megy, ha valaki meg­mozdul, közéjük vágom. — Közben az ajtónál állva, fedezte menekülésünket, majd rájuk csuk­va az ajtót, ő is elmenekült. A nyilasok nem mertek utánunk jönni, mert az ablakon kinézve észrevették, hogy egy „nem­zetőr" szakasz áll az úton, fegyverrel a kézben. Rudjánszky Pali nem feledkezett el rólunk és időben odaért a nyilasszékhéz elé — felkészülve az esetleges harcra —, hogy segítségünkre le­gyen. Ezen a szakaszon kívül még egy szakasz a Sötét-kapu alatt gyülekezett, a harmadik szakasz pedig a RUndszenti templomban „imádkozott" és várta a parancsot. Láttam, hogy Palira bármi­kor számíthatunk. Átestem az első tűzkeresztségen, amely rend­kívüli bátorságot, vakmerőséget adott. Most már el voltunk szánva a harcra — és nagyon gyávák­nak ismertük meg a nyilasokat. > A nemzetőrség utasítást kapott, hogy te­lepüljön át a Dunántúlra. Az irány természete­sen Németország volt. Az áttelepülést Kaiser százados irányította. Szabó Lajos elvállalta a szál­lásmesteri beosztást, hogy a fiatalokat meg tud­ja menteni. Az áttelepülés azt jelentette, hogy több fegyver és egyéb katonai felszerelés: ruha, ing, bakancs, síléc, kerékpár, írógép, sib. nyu­gatra fog kerülni. Ezeket a felszereléseket Szabó Antal Ferenc (Miskolc és környéke ellenállási mozgalmáról) Lajos terve alapján Varró Lajos, Rud­jánszky Pál, valamint én és egy-két megbízható csomagolta és rakta szekerekre. A legjobb, leg­értékesebb anyagokat az első három szekérre raktuk, amelyeket a kocsissal megbeszélve (ter­mészetesen a mi emberünk volt), elirányítottuk egy általunk kijelölt helyre, távol a várostól. A „nemzetőrség” tagjainak riasztása két jel­szóval történt. Az egyik jelszóval «adóztattuk a nemzetőrség Szabó Lajos-féle csoportját; — ezt a jelszót csak a partizánok ismerték —, a másik jelszóval pedig a „nemzetőrség” másik részét ria- dóztattuk. A «adóztatást a terv szerint Rudján­szky Pál hajtotta végre. Az elindulás előtti éj­jelen a „nemzetőrség" ingadozó fiataljait lakásu­kon felkerestük és megmondottuk nekik, hogy mi a célja az áttelepülésnek. Azt ajánlottuk ne­kik, hogy hagyják el lakásukat és bújjanak el, mert mint katonai szökevényeket keresni fogják őket. Másnap reggel a Szepesi-laktanya melletti udvaron, munkánk eredményeként, kevesen je­lentkeztek elmenetelre. A parancsnokság az ösz- szegyüjtött felszerelésekkel és 80—100 fiatallal Sajószentpéteren keresztül elindult nyugatra. Szabó Lajos és Jelinek László a menetelő cso­portot azonban Sajószentpéternél hajnalban utolérte és a fiatalok nagyrészét visszahívta. Felvettem a kapcsolatot Szabó Lajos se­gítségével dr. Petrási Miklós orvos alezredessel, aki a Kun József utcai iskolában elhelyezett tábori kórháznak volt a parancsnoka. Ö látta el az el­lenállási mozgalmat gyógyszerrel és a szökött ka­tonákat — így Szabó Lajost is — olyan igazol­vánnyal, amely lehetővé tette, hogy ne kelljen nyugatra települni. Novemberben Szabó Lajossal együtt egy éjjel Diósgyőrbe mentem illegális partizántalálkozóra. Magammal vittem legjobb barátomat, Varró La­jost is. A találkozás és az illegális megbeszélés Urbancsok Mihály diósgyőri munkás lakásán történt. Ekkor ismertem meg a mozgalom egyes vezetőit — nevüket csak a felszabadulás után tudtam meg —, az élettapasztalattal rendelkező, hazájuk becsületéért harcoló munkásokat, kom­munistákat. Jóleső érzés volt arra gondolnom, hogy milyen szép feladatot vállaltam. Itt beszél­tük meg a diósgyőri vasgyár gépeinek leszere­lését és elrejtését, amelyet Urbancsok elvtárs terve alapján ismert és ismeretlen diósgyőri munkások végeztek el. A mozgalom vezetői elhatározták, hogy Mis­kolcon, a Werbőczi utca 5. szám alatt, Fekete Pál nyomdájában megkezdjük a németellenes röpla­pok készítését, felszólítjuk a város lakosságát a németek elleni harcra, szabotálásra és arra, hogy támogassa a közeledő Vörös Hadsereg katonáit. A nyomda védelmével. Szabó Lajos javaslatára, egy partizán csoportot bíztak meg, amelynek felváltva én és Négy esi Lajos lett a parancsnoka. Nagyon boldog voltam, hogy bíznak bennem: Igaz ugyan, hogy komoly harci tapasztalattal még nem rendelkeztem, de bíztam bátorságom­ban és a mozgalom vezetőiben, partizán bará­taimban. Itt kapott beosztást barátom, Varró Lajos is, majd pár nap múlva Juhász Zoltán, Áfra Béla és Kovács György. A röplapokat és plakátokat Szabados Gizella nyomdászlány ké­szítette. A szakmai irányítást Vajda Gábor nyom­dász végezte. Itt tartózkodott Szabados Gizella húga, Ica is, valamint Szabados és Hamernyik bácsi, aki éjjeliőr volt a nyomdánál. Itt bujt meg Hamernyik bácsi szökött katonafia is. Amikor a nyomdához érkeztem, Fekete Pál közölte velem, hol fogunk dolgozni. Közben meg­tudtam, hogy a németek minden nyomdát — a „Népszava’’-nyomda kivételével, amely a nyila­soké volt —, leszerelnek. Ezért a nyomda fonto­sabb gépeit leszereltük és elrejtettük, mert tud­tuk, hogy a felszabadulás után szükség lesz rá­juk. A feladat elvégzésére csak egy kézi nyom­dagépet hagytunk. Egy nagyobb gép zaja el­árulhatott volna bennünket. (A nyomdával szemben, a pénzügyőri palotában volt elhelyez­ve a németek egyik parancsnoksága, az épület­ben elhelyezett börtön udvarán pedig egy né­met aknavető tüzérség volt tüzelőállásban.) A kézinyomdán megkezdtük a plakátok és röplapok készítését, amelyet az ezzel megbízott elvtár­sak szórtak szét. vagy ragasztottak ki a város­ban. Vajda Gábor kenyértarisznyában hordja szét az anyagot a csoportoknak. A Vörös Hadse­reggel a Bükk-hegységen keresztül a diósgyőri csoportban tevékenykedő Barla Anna tartotta a kapcsolatot. A németek az első plakátok és röplapok megjelenése után tudomást szereztek a „MÓKÁN KOMITÉ" nevezetű (Magyarországi Kommunis­ták Antináci Komitéja) partizán csoportról. A nyomdagépet a munka befejezése után minden esetben széjjelszedtük és elrejtettük, de ha szük­ség volt rá. azonnal működésbe hoztuk. (Folytatjuk.) Csütörtökön délután a deklaráció végleges megsxövegesésére ül össze as európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó ertekeslet

Next

/
Thumbnails
Contents