Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

Védd a kéket: népünk hatalmát, hazánk függetlenségét! Szavazz a népfront jelöltjére !

A TESTVÉRI SEGÍTSÉG EREDMÉNYE

*T* iz esztendeje- hogy dolgozó paraszt- ságunk birtokába vette örök Jus sát, & földet, amelyet évszázadokon át uzsorások bitoroltak. A munsas- osztály segítségével vette birtokába. S a munkásosztály volt az, amely egy évvel később megvédte parasztságunk ősi jussát a kisgazda-pártba tömörült volt földbirtokosoktól, jobboldali elemektől; s a munkásosztály volt az, amely a kommunista párt vezetésével a későbbi évek folyamán szorosan ott állt dolgozó parasztságunk, a mező- gazdaság dolgozói mellett. Ellátta gépekkel, mezőgazdasági szerszámokkal, hegy zavartalanul művelhesse a földet, több kenyeret, több élelmiszert termelhessen, ne legyen kenyérszüke a hazában. Ez az egyik alapja annak, hogy az elmúlt tiz esztendő alatt szó rossá. barátivá szövődött a munzas- osztály és a dolgozó parasztság viszonya.

Napjainkban, amikor a mezőgazda ság fejlesztése népünk egyik legfontosabb feladata, ismét a mnnkásosz tály nyújt baráti segitökezet a mező-1 gazdaság dolgozóinak.

Megyénk ipari üzemel, bányái ké sedelem nélkül ajánlották fel ezév tavaszán, hogy segítik a termeloazo- vetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok és az egyénileg dolgosé parasztok munkáját. Ellátják őket gépekkel. mezőgazdaság! szerszámokkal segítenek a nyári és őszi mezőgazda- sági teendők elvégzésében... Mnn- kásosztálynnk Ígérete, mint eddig minden esetben, most is tetté vált. Hadd bizonyítsa ezt az alábbi néhány adat és levél...

★

M

egyénk termelőszövetkezeteinek csaknem mindegyikét más és más ipari üzem patronálta. A szent- istváni Béke és az Űj világ tagságá- nak a Lenin Kohászati Művek nagy kovácsműhelyének dolgozói nyújtottak baráti segítséget. Az őszi hónapok folyamán 490 darab lópatkót. 4 darab ráfvasat, 350 darab hányafa sínszeget juttattak a termelőszövetkezet tagságának. Istállójukba a trágya kihordásához „bányavaRutat“ építettek és elvégezték a szekerek vasalását is, A nagyolvasztómü dolgozói a hejő- keresztúri Béke és a hejőszalontai József Attila termelőszövetkezeteket segitették. Október 22-én hat fős brigád látogatott el a szövetkezetekhez. Elvégezték 6 ló bevasalását és beállítottak egy nagy utca! vaskaput a tsz gazdasági udvarának bejáratához. Ugyanekkor 4 nyeles lapátot, 10 kapái 5 istrángláncot. 4 koesisaroglya- láncot, 7 va«villá,t, 70 m Istrángkötelet adtak a termelőszövetkezeteknek.

A szászfal Alkotmány termelőszö vetkezetben két alkalommal 25 25 főnyi hivatalházt dolgozó segített, az őszi betakarításban.

A mezőkövesdi Petőfi tsz tagsága a próbamcgmwnkáló özem dolgozóitól kaptak értékes segítséget. Üzem- képessé tették, megjavították a termelőszövetkezet malmát, és darálóját. Beépítettek egy kapcsolótáblát, fel szereltek két transzmissziós-tengelyt, | elvégezték az összes villanyszerelési

H

munkálatokat. A patronáló «söpört ugyanakkor szerződést kötött az emődi gépállomás dolgozóival, hogy a téli nagyjavítás meggyorsítására egy há romtagú azerelőbrigád havonkint egy egy hétig segíti a gépállomás szere léinek munkáját. Ugyanakkor 300 da rab 1 kilogrammos súlyozót készít« nek a gépállomás vetőgépeihez.

*

osszú oldalakon át lehetne sorolni a munkásosztály segítségnyújtását, amely mind a többterme lés eélját szolgálja. De nem lenne teljen a kép, ha nem közölnénk Itt két gépállomás dolgozóinak köszőnöleve lét a patronáló üzemek dolgozóihoz. Az egyiket megyénk legjobb gópállo mása, az njcsanálosl gépállomás küldte, a másikat az egyik gyengébb gépállomás dolgozói, az ózdiak. Az újcaanálosi gépállomás dolgozóinak köszönet« az elért kimagasló eredményekhez fűződik. Az ózdiaké a várható jobh eredményekért mond már [ jóelére köszönetét*

I

G

épállomásunkat a miskolci Magyar Aeéldrót és Drótkötél - gyár dolgozói patronálták és patronálják. Igen sok segítséget nynjtottAk munkánkhoz eddig ki, s ma sem feledkeznek meg rélnnk. Nemrégiben megígérték, hogy a hosszú téli estékre való tekintettel hevezetik a villanyt új cséplőgépjavitó műhelyünkbe é* a traktorosok brigád szállására. A munkálatokat megbeszéltük a gyár vezetőségével. Már másnap munkához láttak. Elvégezték a szerelést s ma már műhelyünkben ég a villany- hri- gádszál láss inkon szól a rádió. Most sem csalódtunk a drótgyár dolgozóiban.

Azokat az elvtársakat, akik a- szerelést végezték, gépállomásunk vezetősége 100—100 forint pénzjutalomban részesítette. Ezúttal pedig köszöne.

tőnket fejezzük ki a drótgyár minden dolgozójának. Köszönjük, nagyon kö szőnjük elvtársak!

Az újcsanálosi gépállomás dolgozói nevében:

BERTALAN JANOS párttitkár"

IV éhány nap múlva megkezdjük *9 . gépeink téli nagyjavítását. En- nek sikerétől függ majd elkövetke zendő évi jó avagy rossz munkánk. S most bízón tekintünk a jövőbe, hi. szén olyan munkások siettek segítségünkre, mint az ózdi Kohászati Üzemek dolgozói.

A gyár küldöttei a napokban fel keresték gépállomásunkat és meg beszéltük, milyen segítségre van szűk ségünk. Megtekintették a kijavítandó gépeket és szűk műhelyeink láttán elhatározták: nem nálunk, hanem bent az üzemben végzik cl a gépek javítását.

Kllene erőgépet szállítottunk be eddig az ózdi kohászathoz. Az üzem dolgozói vállalták, hogy december 21 -re minden gépet teljesen kijavítva, munkaképes állapotban kapunk visz sza. Igen nagy segítség ez gépállomásunknak. Előre is köszönetét mondunk munkájukért, mert tudjuk, hogy amit vállaltak, teljesítik is.

BALOGH SANDOK az ózdi gépállomás igazgatója“

*

A fenti adatokhoz és a köszönő- levelekhez úgy gondoljuk, ibem kell magyarázat. A tettek magukért beszélnek. Mezőgazdaságunk dolgozói élnek az alkalommal, jói hasznosítják segítséget, amelyért munkásosztályunk nem vár más ellenszolgáltatást, minthogy mezőgazdaságunk dolgozói becsülettel teljesítsék kötelességüket adjanak mind több kenyeret, élelmi j szert hazánknak. Hiszen most már! meg van hozzá minden adottságúit.

V Kli

A diósgyőri Béke-kohó

Néhány hónap alatt szinte a föld bői nett ki a bős kohócpítők munká ja nyomán a diósgyőri 700 köbméteres ,,Béko ‘ kohó. Az új nagyolvasztó megépítésével a r^»nln Kohászati Müvek nyersvas termelése megkétszereződött.

A „Béke“-kohó a békét szolgálja, elősegíti, hogy hazánkban több lakás épüljön, több traktort és kom bájnt gyártsanak \ az üzemek. Több ruha, cipő, kerékpár, rádió jusson a dolgozóknak.

Kinevezték a sorsolási bizottságot

Első Békekölcsön november pminisztier kinevezte a sorsolási bízott- kezdődő sorsolására a pénzügy- | ságot. (MTI)

Az úttörő-reitvényvérseny állása

Diósgyőri durvahenger eszek nagyszerű győzelme

A rejtvényversenyben résztvevő pajtások eddigi pontjaikhoz a november 14. számunkban közölt rejtvény megfejtésével az alábbi pontokat kapták;

16 pontot szerzett: Bodnár Ildikó, Bodnár Emese Miskolc, Lehóczky Mária Miskolc, Borsodi Olga Miskolc, Mészáros Ildikó Vasgyár. Csapó Ágnes Miskolc, Wágner Lajos Miskolc, Molnár Marika Ujdiósgyőr.

14 pontot szerzett; Márton Attila

Hejőcsaba, Sterfoimszky Ernő Ujdiósgyőr, Drabon József Felsőnyárád, Papp Ferenc Sajókaza. Novotni Dezső Miskolc, Bárdos György Miskolc, Szentirmai Edit Miskolc, Boros Gabriella Miskolc.

13 pontot szerzett; Mezey Béla

Miskolc. Szala László Miskolc, Ma- rusák Katalin Miskolc, Diószegi Irén Miskolc, Herendi Károly Miskolc.

12 pontot szerzett: Kostyó Ilona

Miskolc, Orosz Ágnes Miskolc, Török Klára Miskolc, Kozma István Miskolc, Szilágyi Nándor Putnok.

11 pontot szerzett: Szilágyi László Miskolc, Kuttor Barna Ujdiósi

győr.

10 pontot szerzett: Dapsy Edit Miskolc, Prókai Béla Hejőcsaba, Biró Gábor Kurityán, Kiss Tibor Miskolc. Zombori Márta Onga, Ko* rondi Mária Miskolc, Kovács Ildikó Sátoraljaújhely, Révy Miklós Mis-t kolc’ Horkay Magda Miskolc.

9 pontot szerzett: Ferenczy Ágnes Miskolc, Bajári Mária Miskolc.

8 pontot szerzett: Gönczi István Hidasnémeti, Szilágyi Pál Mályi, Sógor László Mályi.

7 pontot szerzett: Fodor Zoltán Miskolc, Szalai Ilona Miskolc.

6 pontot szerzett: Kemény Mária Miskolc.

5 pontot szerzett: Majher Magda

Miskolc.

4 pontot szerzett: Bánhegyi Ildikó, Bánhegyi Klári Miskolc.

3 pontot szerzett: Piesovszky Éva Miskolc, Bodnár Katalin Miskolc, Makó Péter Miskolc és beküldött rejtvényért Germuska Lajos Szirma- besenyő.

„JCulilUÚLet“ a BERENTEI BÁNYÁBAN j

imtiiiniiiiiimiiiimiiittmiiiiimititiiiiiiiiiiiii______________________

____________________________________I

A HELYI NÉPFRONT-BIZOTTSÁG FIGYELMÉBE!

— A bánya dolgozóinak kultúrélt* téről szeretnék írni.

— ? 1 ? ! i i . Nehéz lesz elvtárs

— Miért?

— Szabadságon van a kultúrfele- lős.

— Nincs helyettese?

— Nincs.

— Ezek szerint, ha szabadságon van a kultúrfelelős, meghalt a kultúráiét?!

— így van valahogy.

— És ha a kultúrfelelős nincs szabadságon?

— Hát : : s akkor sincs kultúráiét.

— Mielőtt idejöttem, benéztem a felolvasóhelyiségbe, s látom van ott egy hatalmas könyvszekrény sok könyvvel. A könyvek egymásra vannak dobálva, porosak, látszik, nem nagyon olvasgatják őket. Nincs talán könyvtáros?

— Volt, de a racionalizálás óta nincs.

Ez a párbeszéd a berentti bánya üzemi bizottságának irodájában hangzott el, Pogány elvtárs, az üb. elnöke és e cikk írója között.

Felkerestük a szakszervezeti kul- túrfelelőst, hátha ő többet tud mondani.

— Lóska Lajos elvtársat? Itt lakik 50 méterre.

Nem találjuk otthonában. Állami segéllyel új lakást épít. Szabadságát most arra használja, hogy elvégezze az építéshez szükséges segédmunkát.

— Megmondom úgy, ahogy van — áll meg rövid időre a munkával. — Á bányának van a faluban egy 150 személyes kultúrterme. A múlt télen még volt kultúrcsoport bányászfiukból és a falusi DISZ Iánytagjaiból. Most nem működik. Egyik oka: hátat építek, minden szabadidőmet az építkezésen töltöm, nem is beszélve torról, hogy mint aknásznak van dolgom bőven, s emellett a Szabadság- harcos Szövetségben és az MSZT- ben is fontos funkcióm van. Megmondtam a szakszervezetben, hogy nem tudok százfelé szakadni. A másik oka pedig az, hogy ebben az évben kulturális célokra egyetlen fillért sem kaptunk a tröszttől. Azt mondják, nem is érdemeljük meg, mert a bánya nem teljesíti, tervét.

Loska elvtárs állítását helyesbítjük: kaptak 300 forintot könyvvásárlásra. Egyetlen fillérrel se többet.

— Mire használják a kultúrtermet?

— Néha rendeznek benne táncmulatságot.

Ezek a beszélgetések arra vetnek fényt, hogy a bányában nem törődnek a dolgozók szórakoztatásával, kulturális igényeik kielégítésével. A vállalatvezetésnek kisebb gondja is nagyobb ennél. A pártszervezet megállapította ugyan, hogy nem folyik kultúráiét, de tovább nem jutott, a szakszervezet pedig azon a címen, hogy nincs kultúrmunkás, nincs pénz, nem sokat törődik a kultúr- munkával. A Borsodi Szénbányászati Tröszt is lerázza magáról a gondot azzal; mit akarnak, hiszen a bánya lemaradt terve teljesítésében! Lehet, hogy a berentéiek valóban nem érdemelnek olyan segítséget, mint azok, akik rendszeresen teljesítik, túlteljesítik tervüket. «De nem engedhető meg az sem, hogy mostoha gyerekként bánjanak velük. Mi ebnek a következménye?

Ellátogatunk a legényszállóba. Kellemes meleg van, halkan szól a

rádió. A lakók egyrésze a bányában dolgozik, másrésze az ágyon heveré- szik, vagy kint sétál a faluban. Ha az ember megkérdezi őket, hogyan élnek, mivel töltik napjaikat, úgy érzi, mintha nem is a kultúrált borsodi szénmedencében járna, nem is Berentén, közel a városhoz, hanem valami eldugott fészekben, amelyet csak a rádió köt össze a külvilággal.

Itt van például Szolnoki Miklós. Komoly, családos ember. Az ágyon fekszik félkönyökére támaszkodva, s unalmában egyik cigarettát a másik után szívja.

— Mikor olvasott utoljára könyvet?

— Nem olvasok könyvet;

— Újságot?

Valaki közbeszól:

— Olvasnánk mi, de nem jár ide egy sem. Van ping-pong asztalunk, de nincs hely, ahol játszhatnánk.

— Moziba jár-e? — kérdezzük tovább Szolnokit.

— Ha hazamegyek a családhoz, ott néha elmegyek az asszonnyal, de itt nem megyek sehova. Csak töprengek magamban, ha szabadidőm van.

Ugyanez a helyzet a legényszálló többi lakójánál és a bánya sok más dolgozójánál is. Sokan nem olvasnak könyveket, nem járnak moziba, nem látnak kultúrelőadásokat. Mi következik ebből? Az hogy nem kapcsolódnak ki egy percre sem a mindennapi problémákból, fásultság, közöny lesz úrrá rajtuk; Az ilyen emberek okkal, vagy ok nélkül folyton csak zsörtölődnek, s maguk serrv

tudják, hogy mi a bajuk. A kultúra hián\ tét nem pótolja semmi.

— Jár-e sokat az italmérér ;? — tesszük fel a kérdést egész sor dolgozónak.

— Oda még csak elmegyünk — hangzik a válasz —, de az meg élet- veszélyes.

_ !?!;;.

— Elég ha az ember hátranéz, már belelökik a bicskát.

Sajnos, ebben sok igazság van. Berentén, valamint a munkásszállókban lakó bányászok kulturális élet hiányában — a mozi a faluban nem elégíti ki az igényeket — az italmérésekben kötnek ki. Az italmérésekben jónéhány züllött, elállatiasodott ellenséges elem, csavargó, munkakerülő találkozik, akik sorozatosan provokálják a becsületes dolgozókat, a bányászokat is. Nem is olyan régen történt, hogy az egyik bányász jóformán be sem lépett az italmérés ajtaján, máris felhasították a gyomrát anélkül, hogy valakire is ránézett volna. Egy másik bányásznak a fülét vágták le, egy harmadiknak a szemét verték ki. Az ember önkéntelenül is azt kérdezi: miért nem intézkedik a rendőrség, hói itt a közbiztonság, miért nem szab ki elrettentő büntetéseket a bíróság a notórius munkakerülőkre, bicskázókra. De azt is kérdezi, hogyan akar a tröszt, a vállalatvezetőség. a part- és szakszervezet jobb termelési eredménvt elérni, ha nem törődik a dolgozók szórakoztatásával, tanításával, ha nem biztosítja számukra a .kultúrált környezetet.

Olvan nehéz lene» *'*■’

— A sajoszentpéteri bányában dolgoztam eddig. Most idehelyeztek^ Ott van kultúrélet. Mindig gondoskodnak valamilyen rendezvényről a kultúrházban. Olyan légkört alakítottunk ki: nemhogy a bicskázók, de még a jampecek sem léphetnek a kultúrházba — mondotta Újházi Mária. — Népi táncos voltam. Itt is szeretnék kulturmunkás, népi táncos lenni, csak nem adnak rá lehetőséget.

(Tegyük hozzá: ott a széntermeléssel sincs baj!)

— Volna több jelentkező is?

— Igen. Csak akiről én tudok: vagyunk itt négyen lányok, akik szívesen fellépnénk kultúrelőadásokon, népi tánccal, rigmusokkal, vagy akár szívesen köszöntenénk jó termelési eredményt elérő dolgozókat. És más jelentkezők is akadnának.

— Van itt sok bányász — ismerte el Loska Lajos is —, aki nagyon szereti a zenét. Meg lehetne szervezni a bányász fúvószenekart. Milyen jó lenne ünnepségeken játszani, vagy akár a lakásán köszönteni egyik, vagy másik dolgozót. De lehetne tánczenekart is alakítani.

— Bizony, esténkint szívesen meghallgatnánk egy-egy érdekesebb előadást — mondják a legényszálló lakói. — Szívesen néznénk diavetítéseket.

Lehetne olvasóköröket is alakítani közöttük.

Nem nehéz dolog a dolgozók kulturális igényeinek kielégítése, csak az kell hózzá, hogy a tröszt ne tartsa vissza bürokratikus módon a kul- túrális célokra biztosított összeget, s a bánya vezetői is tekintsék szívügyüknek a dolgozók kultúrigényei- nek kielégítését. Meglátják, akkor maid vidámabb emberek dolgoznak a bányában, s ha vidámabb az élet, szaporábban megy a munka!

(cs. b.)

kai is megbeszélték, hogy anyagra várakozás miatt kiesés ne legyen. A darusok pontosan szállították a hengersorhoz az anyagot. A hengerészek figyelmesen, nagy lendülettel dolgoztak, melynek meg is lett az eredménye: 141 öntecset hengereltek a műszak végére.

Az éjszakás műszakra érkező No- vák István hengerészbrigádon volt a sor, neki kellett folytatni az elkezdett munkát. A Novák-brigád tagjai lendületesen fogtak a munkához. Szorgalmukat, kitartásukat siker koronázta. Gk lettek az elsők ezen a napon a brigádok közötti versenyben, 144 darab öntecset hengereltek ki- A diósgyőri durvaíhen- jerészek tovább folytatják harcukat ;ervük maradéktalan teljesítéséért.

A Lenin Kohászati Művek dolgozói lelkesen készülnek a tanács választásra.

Kimagasló eredményt értek el a durvahengermű dolgozói, akik vasárnapra virradó éjjelen 112.3 százalékra teljesítették tervüket. A blokksor dolgozói 493 darab öntecset hengereltek. A kimagasló eredményt a brigádok közötti verseny lendület és a márt ínacélmű vei való jó együttműködés tette lehetővé.

A délelőttös műszakon Lerch foltén hengerész brigádjának eredménye nem volt kielégítő. Látta ezt a délutános műszakra érkező Molnár Béla hengerészbrigádja is. Elhatározták, úgy fognak dolgozni, hogy hiba ne légyen. Nem hagyják, hogy a hengersor lemaradjon, ne teljesítse a tervét, a brigád tagjai a for. rasztároktól a folyamatos anyagellátás biztosítását kérték. A darusok-