Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

Védd a kéket: népünk hatalmát, hazánk függetlenségét! Szavazz a népfront jelöltjére ! A TESTVÉRI SEGÍTSÉG EREDMÉNYE *T* iz esztendeje- hogy dolgozó paraszt- ságunk birtokába vette örök Jus sát, & földet, amelyet évszázadokon át uzsorások bitoroltak. A munsas- osztály segítségével vette birtokába. S a munkásosztály volt az, amely egy évvel később megvédte parasztságunk ősi jussát a kisgazda-pártba tömörült volt földbirtokosoktól, jobboldali elemektől; s a munkásosztály volt az, amely a kommunista párt vezetésével a későbbi évek folyamán szorosan ott állt dolgozó parasztságunk, a mező- gazdaság dolgozói mellett. Ellátta gépekkel, mezőgazdasági szerszámok­kal, hegy zavartalanul művelhesse a földet, több kenyeret, több élelmiszert termelhessen, ne legyen kenyérszüke a hazában. Ez az egyik alapja annak, hogy az elmúlt tiz esztendő alatt szó rossá. barátivá szövődött a munzas- osztály és a dolgozó parasztság viszonya. Napjainkban, amikor a mezőgazda ság fejlesztése népünk egyik legfon­tosabb feladata, ismét a mnnkásosz tály nyújt baráti segitökezet a mező-1 gazdaság dolgozóinak. Megyénk ipari üzemel, bányái ké sedelem nélkül ajánlották fel ezév tavaszán, hogy segítik a termeloazo- vetkezetek, gépállomások, állami gaz­daságok és az egyénileg dolgosé pa­rasztok munkáját. Ellátják őket gé­pekkel. mezőgazdaság! szerszámokkal segítenek a nyári és őszi mezőgazda- sági teendők elvégzésében... Mnn- kásosztálynnk Ígérete, mint eddig minden esetben, most is tetté vált. Hadd bizonyítsa ezt az alábbi néhány adat és levél... ★ M egyénk termelőszövetkezeteinek csaknem mindegyikét más és más ipari üzem patronálta. A szent- istváni Béke és az Űj világ tagságá- nak a Lenin Kohászati Művek nagy kovácsműhelyének dolgozói nyújtottak baráti segítséget. Az őszi hónapok folyamán 490 darab lópatkót. 4 darab ráfvasat, 350 darab hányafa sínszeget juttattak a termelőszövetkezet tag­ságának. Istállójukba a trágya kihor­dásához „bányavaRutat“ építettek és elvégezték a szekerek vasalását is, A nagyolvasztómü dolgozói a hejő- keresztúri Béke és a hejőszalontai József Attila termelőszövetkezeteket segitették. Október 22-én hat fős bri­gád látogatott el a szövetkezetekhez. Elvégezték 6 ló bevasalását és be­állítottak egy nagy utca! vaskaput a tsz gazdasági udvarának bejáratához. Ugyanekkor 4 nyeles lapátot, 10 ka­pái 5 istrángláncot. 4 koesisaroglya- láncot, 7 va«villá,t, 70 m Istrángkötelet adtak a termelőszövetkezeteknek. A szászfal Alkotmány termelőszö vetkezetben két alkalommal 25 25 főnyi hivatalházt dolgozó segített, az őszi betakarításban. A mezőkövesdi Petőfi tsz tagsága a próbamcgmwnkáló özem dolgozóitól kaptak értékes segítséget. Üzem- képessé tették, megjavították a ter­melőszövetkezet malmát, és darálóját. Beépítettek egy kapcsolótáblát, fel szereltek két transzmissziós-tengelyt, | elvégezték az összes villanyszerelési H munkálatokat. A patronáló «söpört ugyanakkor szerződést kötött az emődi gépállomás dolgozóival, hogy a téli nagyjavítás meggyorsítására egy há romtagú azerelőbrigád havonkint egy egy hétig segíti a gépállomás szere léinek munkáját. Ugyanakkor 300 da rab 1 kilogrammos súlyozót készít« nek a gépállomás vetőgépeihez. * osszú oldalakon át lehetne so­rolni a munkásosztály segítség­nyújtását, amely mind a többterme lés eélját szolgálja. De nem lenne tel­jen a kép, ha nem közölnénk Itt két gépállomás dolgozóinak köszőnöleve lét a patronáló üzemek dolgozóihoz. Az egyiket megyénk legjobb gópállo mása, az njcsanálosl gépállomás küldte, a másikat az egyik gyengébb gépállomás dolgozói, az ózdiak. Az újcaanálosi gépállomás dolgozóinak köszönet« az elért kimagasló eredmé­nyekhez fűződik. Az ózdiaké a vár­ható jobh eredményekért mond már [ jóelére köszönetét­* I G épállomásunkat a miskolci Ma­gyar Aeéldrót és Drótkötél - gyár dolgozói patronálták és patro­nálják. Igen sok segítséget nynjtottAk munkánkhoz eddig ki, s ma sem fe­ledkeznek meg rélnnk. Nemrégiben megígérték, hogy a hosszú téli estékre való tekintettel hevezetik a villanyt új cséplőgépjavitó műhelyünkbe é* a traktorosok brigád szállására. A mun­kálatokat megbeszéltük a gyár veze­tőségével. Már másnap munkához láttak. Elvégezték a szerelést s ma már műhelyünkben ég a villany- hri- gádszál láss inkon szól a rádió. Most sem csalódtunk a drótgyár dolgozói­ban. Azokat az elvtársakat, akik a- sze­relést végezték, gépállomásunk veze­tősége 100—100 forint pénzjutalomban részesítette. Ezúttal pedig köszöne. tőnket fejezzük ki a drótgyár minden dolgozójának. Köszönjük, nagyon kö szőnjük elvtársak! Az újcsanálosi gépállomás dolgozói nevében: BERTALAN JANOS párttitkár" IV éhány nap múlva megkezdjük *9 . gépeink téli nagyjavítását. En- nek sikerétől függ majd elkövetke zendő évi jó avagy rossz munkánk. S most bízón tekintünk a jövőbe, hi. szén olyan munkások siettek segítsé­günkre, mint az ózdi Kohászati Üze­mek dolgozói. A gyár küldöttei a napokban fel keresték gépállomásunkat és meg beszéltük, milyen segítségre van szűk ségünk. Megtekintették a kijavítandó gépeket és szűk műhelyeink láttán elhatározták: nem nálunk, hanem bent az üzemben végzik cl a gépek javítását. Kllene erőgépet szállítottunk be ed­dig az ózdi kohászathoz. Az üzem dolgozói vállalták, hogy december 21 -re minden gépet teljesen kijavítva, munkaképes állapotban kapunk visz sza. Igen nagy segítség ez gépállomá­sunknak. Előre is köszönetét mondunk munkájukért, mert tudjuk, hogy amit vállaltak, teljesítik is. BALOGH SANDOK az ózdi gépállomás igazgatója“ * A fenti adatokhoz és a köszönő- levelekhez úgy gondoljuk, ibem kell magyarázat. A tettek magukért beszélnek. Mezőgazdaságunk dolgozói élnek az alkalommal, jói hasznosítják segítséget, amelyért munkásosztá­lyunk nem vár más ellenszolgáltatást, minthogy mezőgazdaságunk dolgozói becsülettel teljesítsék kötelességüket adjanak mind több kenyeret, élelmi j szert hazánknak. Hiszen most már! meg van hozzá minden adottságúit. V Kli A diósgyőri Béke-kohó Néhány hónap alatt szinte a föld bői nett ki a bős kohócpítők munká ja nyomán a diós­győri 700 köbméte­res ,,Béko ‘ kohó. Az új nagyolvasztó megépítésével a r^»nln Kohászati Müvek nyersvas termelése megkét­szereződött. A „Béke“-kohó a békét szolgálja, elősegíti, hogy ha­zánkban több la­kás épüljön, több traktort és kom bájnt gyártsanak \ az üzemek. Több ruha, cipő, kerék­pár, rádió jusson a dolgozóknak. Kinevezték a sorsolási bizottságot Első Békekölcsön november pminisztier kinevezte a sorsolási bízott- kezdődő sorsolására a pénzügy- | ságot. (MTI) Az úttörő-reitvényvérseny állása Diósgyőri durvahenger eszek nagyszerű győzelme A rejtvényversenyben résztvevő pajtások eddigi pontjaikhoz a no­vember 14. számunkban közölt rejt­vény megfejtésével az alábbi ponto­kat kapták; 16 pontot szerzett: Bodnár Ildikó, Bodnár Emese Miskolc, Lehóczky Mária Miskolc, Borsodi Olga Mis­kolc, Mészáros Ildikó Vasgyár. Csa­pó Ágnes Miskolc, Wágner Lajos Miskolc, Molnár Marika Ujdiósgyőr. 14 pontot szerzett; Márton Attila Hejőcsaba, Sterfoimszky Ernő Ujdiós­győr, Drabon József Felsőnyárád, Papp Ferenc Sajókaza. Novotni De­zső Miskolc, Bárdos György Mis­kolc, Szentirmai Edit Miskolc, Bo­ros Gabriella Miskolc. 13 pontot szerzett; Mezey Béla Miskolc. Szala László Miskolc, Ma- rusák Katalin Miskolc, Diószegi Irén Miskolc, Herendi Károly Mis­kolc. 12 pontot szerzett: Kostyó Ilona Miskolc, Orosz Ágnes Miskolc, Tö­rök Klára Miskolc, Kozma István Miskolc, Szilágyi Nándor Putnok. 11 pontot szerzett: Szilágyi Lász­ló Miskolc, Kuttor Barna Ujdiósi győr. 10 pontot szerzett: Dapsy Edit Miskolc, Prókai Béla Hejőcsaba, Biró Gábor Kurityán, Kiss Tibor Miskolc. Zombori Márta Onga, Ko* rondi Mária Miskolc, Kovács Ildikó Sátoraljaújhely, Révy Miklós Mis-t kolc’ Horkay Magda Miskolc. 9 pontot szerzett: Ferenczy Ágnes Miskolc, Bajári Mária Miskolc. 8 pontot szerzett: Gönczi István Hidasnémeti, Szilágyi Pál Mályi, Sógor László Mályi. 7 pontot szerzett: Fodor Zoltán Miskolc, Szalai Ilona Miskolc. 6 pontot szerzett: Kemény Mária Miskolc. 5 pontot szerzett: Majher Magda Miskolc. 4 pontot szerzett: Bánhegyi Ildikó, Bánhegyi Klári Miskolc. 3 pontot szerzett: Piesovszky Éva Miskolc, Bodnár Katalin Miskolc, Makó Péter Miskolc és beküldött rejtvényért Germuska Lajos Szirma- besenyő. „JCulilUÚLet“ a BERENTEI BÁNYÁBAN j imtiiiniiiiiimiiiimiiittmiiiiimititiiiiiiiiiiiii______________________ ____________________________________I A HELYI NÉPFRONT-BIZOTTSÁG FIGYELMÉBE! — A bánya dolgozóinak kultúrélt* téről szeretnék írni. — ? 1 ? ! i i . Nehéz lesz elvtárs — Miért? — Szabadságon van a kultúrfele- lős. — Nincs helyettese? — Nincs. — Ezek szerint, ha szabadságon van a kultúrfelelős, meghalt a kul­túráiét?! — így van valahogy. — És ha a kultúrfelelős nincs sza­badságon? — Hát : : s akkor sincs kultúr­áiét. — Mielőtt idejöttem, benéztem a felolvasóhelyiségbe, s látom van ott egy hatalmas könyvszekrény sok könyvvel. A könyvek egymásra van­nak dobálva, porosak, látszik, nem nagyon olvasgatják őket. Nincs ta­lán könyvtáros? — Volt, de a racionalizálás óta nincs. Ez a párbeszéd a berentti bánya üzemi bizottságának irodájában hangzott el, Pogány elvtárs, az üb. elnöke és e cikk írója között. Felkerestük a szakszervezeti kul- túrfelelőst, hátha ő többet tud mon­dani. — Lóska Lajos elvtársat? Itt lakik 50 méterre. Nem találjuk otthonában. Állami segéllyel új lakást épít. Szabadságát most arra használja, hogy elvégezze az építéshez szükséges segédmun­kát. — Megmondom úgy, ahogy van — áll meg rövid időre a munkával. — Á bányának van a faluban egy 150 személyes kultúrterme. A múlt télen még volt kultúrcsoport bányászfiuk­ból és a falusi DISZ Iánytagjaiból. Most nem működik. Egyik oka: há­tat építek, minden szabadidőmet az építkezésen töltöm, nem is beszélve torról, hogy mint aknásznak van dol­gom bőven, s emellett a Szabadság- harcos Szövetségben és az MSZT- ben is fontos funkcióm van. Meg­mondtam a szakszervezetben, hogy nem tudok százfelé szakadni. A má­sik oka pedig az, hogy ebben az év­ben kulturális célokra egyetlen fil­lért sem kaptunk a tröszttől. Azt mondják, nem is érdemeljük meg, mert a bánya nem teljesíti, tervét. Loska elvtárs állítását helyesbít­jük: kaptak 300 forintot könyvvá­sárlásra. Egyetlen fillérrel se töb­bet. — Mire használják a kultúrter­met? — Néha rendeznek benne táncmu­latságot. Ezek a beszélgetések arra vetnek fényt, hogy a bányában nem törőd­nek a dolgozók szórakoztatásával, kulturális igényeik kielégítésével. A vállalatvezetésnek kisebb gondja is nagyobb ennél. A pártszervezet meg­állapította ugyan, hogy nem folyik kultúráiét, de tovább nem jutott, a szakszervezet pedig azon a címen, hogy nincs kultúrmunkás, nincs pénz, nem sokat törődik a kultúr- munkával. A Borsodi Szénbányásza­ti Tröszt is lerázza magáról a gon­dot azzal; mit akarnak, hiszen a bá­nya lemaradt terve teljesítésében! Lehet, hogy a berentéiek valóban nem érdemelnek olyan segítséget, mint azok, akik rendszeresen telje­sítik, túlteljesítik tervüket. «De nem engedhető meg az sem, hogy mosto­ha gyerekként bánjanak velük. Mi ebnek a következménye? Ellátogatunk a legényszállóba. Kellemes meleg van, halkan szól a rádió. A lakók egyrésze a bányában dolgozik, másrésze az ágyon heveré- szik, vagy kint sétál a faluban. Ha az ember megkérdezi őket, hogyan élnek, mivel töltik napjaikat, úgy érzi, mintha nem is a kultúrált bor­sodi szénmedencében járna, nem is Berentén, közel a városhoz, hanem valami eldugott fészekben, ame­lyet csak a rádió köt össze a külvi­lággal. Itt van például Szolnoki Miklós. Komoly, családos ember. Az ágyon fekszik félkönyökére támaszkodva, s unalmában egyik cigarettát a másik után szívja. — Mikor olvasott utoljára köny­vet? — Nem olvasok könyvet; — Újságot? Valaki közbeszól: — Olvasnánk mi, de nem jár ide egy sem. Van ping-pong asztalunk, de nincs hely, ahol játszhatnánk. — Moziba jár-e? — kérdezzük to­vább Szolnokit. — Ha hazamegyek a családhoz, ott néha elmegyek az asszonnyal, de itt nem megyek sehova. Csak töp­rengek magamban, ha szabadidőm van. Ugyanez a helyzet a legényszálló többi lakójánál és a bánya sok más dolgozójánál is. Sokan nem olvas­nak könyveket, nem járnak moziba, nem látnak kultúrelőadásokat. Mi következik ebből? Az hogy nem kapcsolódnak ki egy percre sem a mindennapi problémákból, fásultság, közöny lesz úrrá rajtuk; Az ilyen emberek okkal, vagy ok nélkül foly­ton csak zsörtölődnek, s maguk serrv tudják, hogy mi a bajuk. A kultúra hián\ tét nem pótolja semmi. — Jár-e sokat az italmérér ;? — tesszük fel a kérdést egész sor dolgozónak. — Oda még csak elmegyünk — hangzik a válasz —, de az meg élet- veszélyes. _ !?!;;. — Elég ha az ember hátranéz, már belelökik a bicskát. Sajnos, ebben sok igazság van. Be­rentén, valamint a munkásszállók­ban lakó bányászok kulturális élet hiányában — a mozi a faluban nem elégíti ki az igényeket — az italmé­résekben kötnek ki. Az italmérések­ben jónéhány züllött, elállatiasodott ellenséges elem, csavargó, munkake­rülő találkozik, akik sorozatosan provokálják a becsületes dolgozó­kat, a bányászokat is. Nem is olyan régen történt, hogy az egyik bá­nyász jóformán be sem lépett az italmérés ajtaján, máris felhasítot­ták a gyomrát anélkül, hogy valaki­re is ránézett volna. Egy másik bá­nyásznak a fülét vágták le, egy har­madiknak a szemét verték ki. Az ember önkéntelenül is azt kérdezi: miért nem intézkedik a rendőrség, hói itt a közbiztonság, miért nem szab ki elrettentő büntetéseket a bí­róság a notórius munkakerülőkre, bicskázókra. De azt is kérdezi, ho­gyan akar a tröszt, a vállalatvezető­ség. a part- és szakszervezet jobb termelési eredménvt elérni, ha nem törődik a dolgozók szórakoztatásá­val, tanításával, ha nem biztosítja számukra a .kultúrált környezetet. Olvan nehéz lene» *'*■’ — A sajoszentpéteri bányában dolgoztam eddig. Most idehelyeztek^ Ott van kultúrélet. Mindig gondos­kodnak valamilyen rendezvényről a kultúrházban. Olyan légkört alakí­tottunk ki: nemhogy a bicskázók, de még a jampecek sem léphetnek a kultúrházba — mondotta Újházi Má­ria. — Népi táncos voltam. Itt is szeretnék kulturmunkás, népi táncos lenni, csak nem adnak rá lehetősé­get. (Tegyük hozzá: ott a széntermelés­sel sincs baj!) — Volna több jelentkező is? — Igen. Csak akiről én tudok: va­gyunk itt négyen lányok, akik szíve­sen fellépnénk kultúrelőadásokon, népi tánccal, rigmusokkal, vagy akár szívesen köszöntenénk jó termelési eredményt elérő dolgozókat. És más jelentkezők is akadnának. — Van itt sok bányász — ismerte el Loska Lajos is —, aki nagyon sze­reti a zenét. Meg lehetne szervezni a bányász fúvószenekart. Milyen jó lenne ünnepségeken játszani, vagy akár a lakásán köszönteni egyik, vagy másik dolgozót. De lehetne tánczenekart is alakítani. — Bizony, esténkint szívesen meg­hallgatnánk egy-egy érdekesebb elő­adást — mondják a legényszálló la­kói. — Szívesen néznénk diavetíté­seket. Lehetne olvasóköröket is alakíta­ni közöttük. Nem nehéz dolog a dolgozók kul­turális igényeinek kielégítése, csak az kell hózzá, hogy a tröszt ne tart­sa vissza bürokratikus módon a kul- túrális célokra biztosított összeget, s a bánya vezetői is tekintsék szív­ügyüknek a dolgozók kultúrigényei- nek kielégítését. Meglátják, akkor maid vidámabb emberek dolgoznak a bányában, s ha vidámabb az élet, szaporábban megy a munka! (cs. b.) kai is megbeszélték, hogy anyagra várakozás miatt kiesés ne legyen. A darusok pontosan szállították a hen­gersorhoz az anyagot. A hengeré­szek figyelmesen, nagy lendülettel dolgoztak, melynek meg is lett az eredménye: 141 öntecset hengereltek a műszak végére. Az éjszakás műszakra érkező No- vák István hengerészbrigádon volt a sor, neki kellett folytatni az el­kezdett munkát. A Novák-brigád tagjai lendületesen fogtak a mun­kához. Szorgalmukat, kitartásukat siker koronázta. Gk lettek az elsők ezen a napon a brigádok közötti versenyben, 144 darab öntecset hen­gereltek ki- A diósgyőri durvaíhen- jerészek tovább folytatják harcukat ;ervük maradéktalan teljesítéséért. A Lenin Kohászati Művek dolgo­zói lelkesen készülnek a tanács vá­lasztásra. Kimagasló eredményt értek el a durvahengermű dolgozói, akik va­sárnapra virradó éjjelen 112.3 száza­lékra teljesítették tervüket. A blokk­sor dolgozói 493 darab öntecset hen­gereltek. A kimagasló eredményt a brigádok közötti verseny lendület és a márt ínacélmű vei való jó együtt­működés tette lehetővé. A délelőttös műszakon Lerch fol­tén hengerész brigádjának eredmé­nye nem volt kielégítő. Látta ezt a délutános műszakra érkező Molnár Béla hengerészbrigádja is. Elhatá­rozták, úgy fognak dolgozni, hogy hiba ne légyen. Nem hagyják, hogy a hengersor lemaradjon, ne teljesít­se a tervét, a brigád tagjai a for. rasztároktól a folyamatos anyagel­látás biztosítását kérték. A darusok-

Next

/
Thumbnails
Contents