Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-09 / 265. szám
Kedd, 1954. november 9. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 TJj városrész épült az elteli 10 esztendő alatt Miskolc és Diósgyörvasgyár között, a „Giósz-Kitcro- ben”. a helybeliek ismerik, mi volt ezen a részen: bulgár kertészet. S ma az emeletes munkáspaloták minden lakásában fürdőszoba várja a munkából hazatérőt. Jelenleg óvoda-napközi otthon épül a környéken a Sztálin úti bérházak apróságai részére. IFJÚ VÁLASZTOK. Zajos, beszélgető tömeg áramlik ki a miskolci egyetem I-es előadó terméből. Még fülükben csengenek mindannyiuknak Erdélyi Ferenc szavai: »... a tanács olyan, amilyenné a választók teszik«. Az egyetemváros lakói tanácsjelölő gyűlést tartottak. A legjobb, arra legérdemesebb nevelőket jelölték a tanácsba, olyanokat, akik eddigi munkájukkal már fényesen beigazolták, hogy minden erejükkel, minden tettükkel készek országuk felvirágoztatását szolgálni. Kis csoport halad el előttem, élénken tárgyalják a gyűlésen elhangzottakat. Megszólítom őket. Gémes István elvtárs elsőéves gépészhallgató, aki mint »ifjú választó« az idén járul először a választóurnákhoz, így beszél: — A mai jelölőgyülés valóban mindanhyiunk akaratát valósította meg. Az elhangzott javaslatok megfontoltak, helyesek voltak. Olyanokat jelöltünk a tanácsba, mint Terplán Zénó rektorhelyettes elvtárs, aki kiváló nevelőmunkát végez, odaadóan oktatja, egész emberré formálja hallgatóit. Reméljük, hogy a választás után a tanácstagok további munkájukkal is mindenkor választóik érdekeinek képviselői lesznek. Barnahajú, sötétszemü fiú áll mellettem, Dorka Bertalan. Ö szintén az idén választ először. Büszke is rá nagyon. — őszintén megvallom, nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy államunk teljes jogú polgára lehetek, Az elmúlt években mindig fel-feltört belőlem a sóhaj, amikor választó barátaimmal a szavazásról beszéltem. Úgy éreztem és érzem ma “is, hogy nagy megtiszteltetés, amikor valaki arról dönt, kik képviseljék érdekeit. Kétségtelenül felelősségteljes feladat a vá- lasztás. Nemcsak a magunk, hanem az egész kerület jövője szempontjából jelentőségteljes lépés ez. Ma. amikor a jelölőgyülésen azokat jelöltük, akik eddig is tudásuk legjavát adták, úgy éreztem, én is szerves részévé váltam hazánk lüktető, pezsgő életének. Egy lépéssel tovább jutottam céljaim megvalósulása útján. Nagy nap lesz november 28-a életemben, hiszen ezen a napon én is dönteni fogok; tőlem is függ majd, kik kerülnek a tanácsokba. Most, hogy ismerem a jelölteket, tudom mi a feladatom. Tudom azt is, hogy nem elégséges csupán szavazni, a megválasztottakat minden erővel támogatni is kell, hogy nagy küldetésüket sikerrel teljesíthessék. A továbbiakban még inkább azon leszek, hogy az egyetemen megálljain, helyemet, ezzel is elősegítsem hazám fejlődését. A többiek, akik mellettem elvonulnak, hasonlóan éreznek. Tetteiken is látszik, hogy megértették népünk velük szemben támasztott követelményeit, s mindenkor készek helytállni. Az egyetemvárosi fiatalok választásra készülnek. Élni fognak jogaikkal, olyan tanácsot választanak, melynek tagjai példaként álinak előttük, hiszen nemcsak nevelők szerepelnek a jelöltek között. Jánosi István szőlő- és gyümölcstermelő is a tanács tag jelöltek között szerepel. Jánosi elvtárs most is tanácstag, s eddigi munkájával bebizonyította: érdemes a választók bizalmára, derekasan megállta helyét. Amikor jelölése után további jó munkára tett ígéretet, a jelenlevők tapsukkal adtak kifejezést elismerésüknek, ilyen emberekre van szükség! Lassan szétoszlik a tömeg, kiürül az előcsarnok. Azzal a gondolattal távozom, hogy ünnepi perceknek lehettem tanúja. Biztos vagyok abban, hogy az egye- temvárosiak a választások napján is hasonló öntudattal, lelkesedéssel járulnak az urnákhoz, s olyan tanácsot választanak, mely képes lesz nagy feladatát sikerrel megoldani. Ifj. TORNYOS FERENC Áz ózdi kemencekőművesek sérelme Nem könnyű a kemencekőművesek feladata. Munkájukat legtöbbször perzselő hőségben végzik. Állandóan azon kell lenniök, hogy a kijavított kemencék mielőbb újból munkához lássanak, hiszen az ország türelmetlenül várja az acélt; minden perc drága. Az ózdi YKV kemencekőművesei az elmúlt hónapban 130 százalékra teljesítették a tervet. Ez kitűnő eredmény. Méltán illeti dicséret az üzem derék munkásait. Hősi küzdelmük nyomán a meggyógyított kemencékkel több acélt tudtak adni az ózdi martinászok a hazának. Ez a siker is mutatja, hogy kitűnő munkások dolgoznak az ózdi VKV-ban. Ulicsinyi Dezső, Sárfi István, Bellér János, Nádasdi Gyula átlagosan 150—200 százalékot érn.ek el. Munkájukra nincs is panasz. A dolgozókról való gondoskodás, Bz elvtársias együttműködés, egymás megbecsülése elengedhetetlen feltétel^ a jó munkának. Úgy véljük, hogy a VKV üzem vezetői ezt jól I tudják. Mégis sok a panasz, hogy megfeledkeznek róla. A munkások joggal sérelmezik, hogy nem minden esetben orvosolják a hibákat. November 5-én termelési értekezletet tartottak. A dolgozók bátran éltek a bírálat jogával. Kereken megmondották, hogy vajmi keveset ér, ha csak meghallgatják a panaszokat, de nem intéznek el semmit. Az ózdi VKV üzemben még ma is akad olyan művezető, előmunkás, aki elv- iársiatlan módon beszél beosztottjaival. Durva hozzájuk, megsérti a dolgozók önérzetét. rtárfi Lajosra különösen a nők panaszkodnak. Ocs- mány szavakat használ előttük, egyáltalán nem válogatja meg mondanivalóját. Igen helytelenül teszik, akik mentegetni próbálják Sárfi Lajos magatartását. A felelősségrevo- nás nem azonos a durva, trágár szidalmakkal. „Aki a tűz körül ül, az melegszik” —• tartja a közmondás s ez az ózdi VKV-ra nagyon ráillik. Sérelmezik a dolgozók, hogy Szabó Ágoston művezető kivételeket tesz, kedvencei vannak. Habár a munkások már szó- vátették ezt, mégsem történt semmi. A pufajka-üggyel pedig még ma sem tudnak megbékélni. Sztálinvárosból a napokban 120 pufajka érkezett; 16 új, a többi erősen használt volt. Az újakat az előmunkások, művezetők, időelemzők foglalták le és szétosztották maguk között. Amikor a munkások nem akarták átvenni a rossz állapotban levő pu- fajkákat, a vezetők azzal érveltek, hogy a használt ruhát sem lehet kidobni. A dolgozók ezt megértik. Nem is ezt, hanem az igazságtalan elosztást sérelmezik. Most már nem sokat segít, hogy a párttitkár elvtárs utólag kijelenti, hogy önként átadja az új pufajkát bárkinek, aki kéri. A kiosztás előtt kellett volna ezen gondolkodni. A munkavédelemmel s a dolgozókról való gondoskodással is hiba van. A kemencekőműves munkája könnyen okoz úgynevezétt szilikát megbetegedést. S mégis úgyszólván évek óta elmulasztják a dolgozók gondos orvosi ellenőrzését. Akik résztvettek az évenkint tartott szűrővizsgálaton. azt mondják, hogy a vizsgSat felületes volt. A panaszok orvosolatlanul, a javaslatok megvalósítatlanul maradnak többnyire az ózdi VKV-ban. Ez nem hat valami lelkesítőén a munkásokra. A november 5-i termelési értekezleten erről volt szó. Kétségkívül a vállalat jelentős eredményeket ért el a közelmúltban. Ez ösztönözze a vezetőket arra, hogy még inkább gondoskodjanak az üzem dolgozóiról. Fordítsanak nagyobb gondot kérelmük elintézésére, javaslataik megvalósítására. Ha ezt teszik, akkor az ózdi VKV derék munkásai még lelkesebben harcolnak feladataik megvalósításáért. (S. L.) Befejezték évi tervüket A miskolci Építő és Lakáskarbantartó Vállalat dolgozói 1954. évi tervüket jóval a határidő előtt, november 3-ra befejezték. A azép eredmény a vállalat fizikai és műszaki dolgozói együttes munkájának, a helyi párt alapszervezet állandó támogatásának köszönhető. Ügy számolnak, hogy az év hátralévő részé' ben mintegy 1 millió 378.000 forint értékű munkát végeznek ei. melyből 24 darab kétszobás összkomfortos családiházat lehetne építeni, A vállalat dolgozói évi tervük időelőtti befejezésével harcba indultak a tanácsválasztás tiszteletére tett felajánlásaik maradéktalan teljesítéséért SIMKŐ .TÁNOSNÉ nb. elnök Kettős ünnepet- ült a mezőkövesdi és mezőcsáH járás tizennégy községe November 7-én megyénk minden községében, városában lelkes ünnepségeken emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójáról. A mezőkövesdi és a me- zőcsáti járásban azonban 14 község dolgozóit különösen nagy lelkesedés fűtötte, mert az évforduló egybeesett a község felszabadulásának 10. évfor dulójával. Tíz évvel ezelőtt történt, hogy a felszabadító szovjet hősök megjelentek e falvakban és egyszers mindenkorra véget vetettek a nép elnyomásának. A 14 falu kettős ünnepet ülő dolgozó népe ezen a napon boldogan emlékezett meg felszabadulásáról, amelyet végeredményben az októberi forradalom győzelmének köszönhet. Boldogan emlékezett meg arról, hogy az októberi forradalom hőseinek fiai hogyan nyújtották testvéri jobbjukat az úri rendszerben elnyomott népnek, hogy segítsék felemelkedésében, hol dog jelene és még boldogabb jövője ki virágozta fásában. így emlékeztek meg Borsodivánka tsz. község lakói is nagy ünnepükről. Már hetekkel előtte készültek e nap ra. A faluban lévő két termelőszövetkezet tagsága egymással versenyezve igyekezett minél szebb eredményt elérni az őszi rpunkában és a beadásban. El is végeztek minden őszi mun kát a mélyszántás kivételével — abból is csak néhány hold maradt hátra. A terménybeadásban az elsők közé kerültek. A vasárnapi ünnepséget az iskola udvarán tartották meg. Ott volt a falu apraja-nagyja. A járási párt- bizottság agit.-prop. titkára ismertette lelkes beszédben az októberi forrada lom világtörténelmi jelentőségét, majd arról beszélt, mit köszönhet Borsodivánka a felszabadulásnak, mennyire megváltozott az emberek élete, mi mindent kapott a falu a legutóbbi tíz esztendőben. A beszédet ünnepi kultúrműsor követte. Kedves folytatása volt az ünnepségnek délután, amikor Borsodivánka és két szomszédos község tízéves gyermekei rendeztek találkozót. — azok a gyermekek, akik a felszabadulás ide jén születtek. A sportoló fiatalság labda rúgó mérkőzéssel szórakoztatta a falu dolgozóit. Este a mezőkövesdi tanács kultúrcsoportja adott gazdag műsort. Hasonlóan szép, felemelő ünnepségek voltak a többi 13 községben is. Mindenütt munkateljesítményekkel is adtak kifejezést az ünnepi hangulatnak, szórakoztató műsorral, sportünnepekkel emlékeztek meg a kettős évfordulóról. Négyes községben — ahogy több más faluban — szűknek bizonyult ez alkalommal a kultúrotthon az ünnepi közönség befogadásá.ra. Ünnepi bemutató Mezőkövesden November 7 én este díszelőadás keretében ősbemutató volt Mezőkövesden. A kultúrotthon színjátszó csoportja Kiss Gyula „Sereg András“ c. két képből álló drámáját mutatta be. A darab a mezőkövesdi matyó sum- másmunkások életét ábrázolja a harmincas évek elején. Ugyancsak: bemutatták a „Matyó aratás“ népi játékot. Lajos Árpád összeállításában, a földművesszovetke. zet knltúresoportjának előadásában. Mindkét darab komoly felkészültséget kívánó rendezését Varga István oldotta meg teljes sikerrel. Helyes lenne, ha az egész estet betöltő matyótárgyú s színvonalas szín- padi műveket miskolci színpadon is bemutatnák. Termelőszövetkezeti tagok a piacon Nagy a forgalom Miskolcon minden szerdán és pénteken. A város utcáin batyús asszonyok zárják el az utat. Minden irányból jönnek, és mennek a telerakott szekerek, tízeken a napokon a legtávolabbi falvakból is eljönnek a termelők, hogy terményeiket eladják és azok arán háztartási cikkeket, ruhaneműt, lábbelit vegyenek. Aki ai legutóbbi szerdán reggel a piacra ment, eltévedhetett a szekerek, talyigák, kordélyok rengetegében. Hatalmas káposztahegyek és burgonyadombok mögött ráncosszok- nyájú asszonyok és pipázgató férfiak kinálgatták árujukat. A szekerek mellett gyakran felhangzott a jól ismert: — Hogy adja a krumplit1 — Mennyi a kukorica literje? Itt is, ott is kisebb csoportok egy-egy búza-, kukorica-, árpa- vagy répazsák körül. Vitatkozás, alkudozás, rábeszélés — végre is megkötik a vásárt. Az egyik fél az árut viszi, a másik a pénzzel a zsebében a boltok felé igyekszik. Egyesek új szekrénnyel, csikótűzhellyel, kályhával, mások ruhával, kabáttal vagy csizmával térnek vissza falusokba, A sok szekér, kocsi, ló és ökör között feltűnik az abaujszolnoki Ilákóczi termelőszövetkezet terménynyel telerakott autója. Kuszkó Simon termelőszövetkezeti tag árusítja a terményt. 516 munkaegysége után annyi búzát, árpát, kukoricát és zabot kapott, hogy a piacra is bőven jut belőle, pedig a zárszámadás még meg sem volt. Kuszká Simon építkezik és a termény árából akarja befejezni a házai. Géczi Bálint, ifjú Számadó Simon, Rudó Ferenc és Porubjánszki Simon is itt árusítja portékáit. / — Jól vagyunk a. termelőszövetkezetben — mondja Kuszkó Simon. —1 A beadást teljesítettük, már csak egy kevés zsír és hús van hátra. A sertést még hizlaljuk kissé, aztán beadjuk. Most új sertésólat építünk, hogy jövőre még több malacot nevelhessünk. — Hogy a krumplit — kérdezik mellettünk. — Egy forint 70 fillér. — Hát az árpát — Három forint 50 fillér. Bövid alkudozás, egy kis vita és már meg is kötik a vásárt. Fogy az áru, szaporodik a pénz — lesz új ház, bútor, ruha, csizma vagy rádió. Kilenc járás dolgozó parasztsága leljesílelte túl Itenvérqabona vetéstervét Meg megyeszerte vetnek a falu dolgozó parasztjai, habár kilenc járásban már teljesítették az előirányzott tervet. A kormány nyújtotta kedvezmények és a meleg novemberi napok arra serkentik a mezőgazdaság dolgozóit, hogy túlteljesítsék kenyérgabona vetéstervüket. A jó eredmények azonban nem általánosak. Még mindig lemaradás van a mezőkövesdi, edelényl és a szikszói járásokban. A bárom járás dolgozói még nem érték el a száz százalékot. A megyei mezőgazdasági igazgató'-. ság értékelése alapján a járások sor-1 rendje a kenyérgabona vetésterv Wt- jesítesében a november 5 i állapot szerint: 1. mezőesáti 105 százaid 2. sárospataki 104 9$ 3. putnoki 103.6 * 1—5. enosi 103 VC i—5. miskolci 103 * 6. sátoraljaújhelyi 102.6 M 7. ricset 101.2 *• 8. abaujszántói 101 8> 9. szerencsi 100 m 10. ózdi 97.3 t* 11. szikszói 94.1 12. edelényi 94 13. mezőkövesdi 92.7 ** Élüxem lett a Borsodmegyei Terményforgalmi Vállalat örömmel jelentjük, hogy a Borsod megyei Termény forgalmi VáUalat o. harmadik negyedévben végzett jó munkája eredményeként elnyerte az élüzem címet és a begyűjtési minisz térium, valamint a SZOT vándorzasz Iáját. A termény forgalmi vállalat gabona begyűjtési tervét 103.7 százalékra teljesítette, a szabadpiaci felvásárlási tervet pedig liS százalékra. Az élüzem cím elnyerését elsősor ban a vállalat dolgozóinak szorgalmas munkája, tette lehetővé. Hozzájárult az is, hogy a vállalat munkájának irányításában érvényesítik a kollektiv j munkát. Minden dolgozónak egy a célja: a ■munkát jól elvégezni; jó szervezéssel s a; munkaidő alapos ki használásával az önköltséget csők* kenteni. A vállalat pártszervezete eredményes, jó munkát végez, amely komoly segítséget nyújt a dolgozóknak a nehézségek leküzdésében. A dolgozók valamennyien vállalják, hogy a jövőben még lendületesebben, még nagyobb szorgalommal végzik munkájukat, hogy továbbra is kiérdemeljék a megtisztelő élüzem címet s megtarthassák a begyűjtési minisztérium és a SZOT vándorzászlaját, BORSODMEG'JEI TERMENYFORGALMT VÁLLALAT vezetősége
