Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-14 / 243. szám

o £SZ AKAJ AG 1A KORSZAG Csütörtök, 1954. október 14. A budapesti pártbizottság uktivuértekezlete A Magyar Dolgozók Pártja buda­pesti pártbizottsága kedden délután pártaktívaértekezlotet tartott a Nem­zeti Sportcsarnokban. Parkás László, a budapesti párt­bizottság másodtitkára nyitotta meg az aktívaértekezletet, maid Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára tartott beszámolót a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek októberi ütéséről. Többek között a következőket mondotta: — Október első napjaiban jjártunk Központi Vezetősége nagyjelentőségű illést tartott, amelyen megtárgyalta ez ország gazdasági • helyzetét és a párt feladatéit. A Központi Vezetőség a tavaly június óta elért eredmények értékelése mellett nyíltan feltárta uaz-dasági helyzetünk átmeneti nehéz- bégéit is. A Központi Vezetőség meg­határozta a feladatokat, amelyek segít- ■égével leküzdhetjük átmeneti nehéz égcinket és biztosíthatjuk az új sza­kasz politikájának, az életszínvonal emelésének kövptkez-ítes jnsgvalósítá- íjÓ.t. Egyik legdöntőbb oka gazdasági nehézségeinknek, hogy az ipar — és ezen belül a budapesti ipar — nem elégíti ki az új szakasz követelmé­nyeit. A szocializmus építésének egyik leg döntőbb kérdése: a munka termelé­kenységének állandó emelése. .-A munka termelékenysége — mondotta ! .cnin — ez végeredményben a leg fontosabb, a legfőbb az áj társsdaíjpi end győzelme szempontjából.“ Dönti* eladat ez minálunk is. Ennek elle- érn a Központi Vezetőség mogállapí- toila, hogy tűrhetetlenül alakul a ter­melékenység és az önköltség. S ez nehézségeinknek másik fontos okozója. V fogyasztást nem a megnövekedett 'íMjnolésbői, vagy az önköltség csök- i:futása révén, hanem a beruházások i-.ükkentéséből származó anyag- és i’ukészletck átcsoportosításából, a ' slkereskededmi készletek a a népgaz d'.sig snyagtartalékáuak csökkentésé, ’ biztosítottuk. Mielőbb egyensúlyba kell hozni a termelést a fogyasztással Elvtársak! A Központi Vezetőség megállapította, bogy nemesak a ter­melésben van nagyfokú pazarlás, ha­nem az állami költségvetési kiadások is túlmagasak, A nemzeti jövedelem, nek túlságosan nagy részét fordítjuk •rí. állami költségvetési kiadások fede­zésére. A népgazdaság érdeke azt követeli, hogy minél több ember végezzen ter­melőmunkát és amennyire csak lehet, csökkentsük a nem termelők számát. Mégis az a helyzet, hogy miközben az államapparátusban, az üzemekben, hivatalokban túlsók a felesleges mun­kaerő, számos iparban, építkezésen és a mezőgazdaságban munkaerőhiány van. Összefoglalva az eddigieket elvtár­sak: a Központi Vezetőség megállapí­totta, hogy átmeneti gazdasági nehéz­ségeinket a beruházás és az ipar át­csoportosításának elmulasztása, az ipari termelés stagnálása, a közszük­ségleti cikkek, ft mezőgazdasági gépek és felszerelések termelésének lassú- sága, a mezőgazdaság nemkíelegítő fejlődése, a nagymérvű pocsékolás. a termelékenység csökkenése és az ön költség emelkedése idézi közvetlenül elő. A Központi Vezetőség ülése nagy jelentősége abban js van, hogy a KV kemény elyi harccal egységesen és élesen szembefordult az új szakasz politikáját veszélyeztető hibás néze­tekkel. Mik ezek a téves nézetek! Egyesek ezerint. a jelenlegi gazdasági nehéz­ségeink oka az, hogy a párt és a kor­mány június után túlságosan előre szaladt a parasztságnak adott kedvez menyekkel és túlságosan emelte á dol­gozók éietfzínvnnalát, Azok a gazda­sági vezetők, akik elsősorban felelősek a termelés, gz árualap elmaradásáért, most a nehézségek leküzdése érdeké­ben n munkások, különösen a parasz­tok vásárlóerejének szűkítésével, kü­lönböző megszorító intézkedésekkel, az életszínvonal átmeneti csökkentésé­vel akarták egyensúly lm hozni az árualapot a vásárlóerővé!. Alapvető elvi politikai és gyakor­lati kérdés ez elvtársak. Ha mi rá tértünk volna erre az útra, akkor nem előre, hanem visszafelé haladunk és leíértiink volna az új szakasz he iycs politikájáról, aminek nemesak gazdaságilag, hanem elsősorban politi­kailag súlyos kihatása lett volna. A munkások és a parasztok jogosan bi­zalmatlanul fogadták volng az intéz­kedéseket- Azt mondták volna, hogy a párt is vizet prédikál és bort Iszik. Megengedhoti-e magának ezt a párti Nem! Nem engedhetjük meg. Ä kom, mnnisták pártjában a szó t* a tett egy. Ezért uteri tóttá el a Központi Vezetőség egységesen ezeket a nézete­ket és félreérthetetlenül szögezte le: egy jottányit sem térünk el az új szakasz politikájától és a hibák ki­javításával tovább haladunk a meg­kezdett júniusi úton, Oííjgy tape.) A Központi Vezetőség megállapí­totta, hogy a nehézségből a kivezető út nein a vásárlóerő csökkentése-, ha­nem állandó fokozás», a mezőgpwia-- ság gyors fejlesztése, az ipari terme­lés és az árualap további növelése, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Nehézségeinket csakis a termelés segítségével tudjuk és fog­juk legyőzni. A kommunisták álljanak a termelés élére A Központi Vezetőség nyíltan fal­tárta a különféle vezető szerveit, egyes gazdasági vezetők hibáit. Anél­kül, hogy ezt a bírálatot csökkenteni akarnánk, feltétlenül szükséges rámu­tatni arra is. hogy nem lennének ilyen nagyok a nehézségeink s nem követtünk volna el ennyi hibát, ha Budapesten minden kommunista a maga posztján felelősségi pl jenen helytállt volna. Kialakult nálunk a kommunista pártban megengedhetetlen, furcsa munkastílus! a határozatokhoz, a fel adatok végrehajtásához való helytelen hozzáállás. A Központi Vezetőség az eddigiek­nél jóval hatékonyabban a párttagság, a közvélemény ellenőrzése alá helyezi az új szakasz politikájának, a nép­gazdaság átcsoportosításának végre­hajtását. Ezért most p legfontosabb feladatunk, hpgv ne veszítsük tovább az időt, — áttörni Budapesten az új szakasz gazdasági politikájával, az átcsoportosítással szemben megnyil­vánuló minden ellenállást, (lyorsan véget kell vetni a termelés stagnálá­sának s már ebben az ntolsó negyed­évben- de különösen 1955-ben a köve­telményeknek megfelelően emelnünk kell a termelékenységet és csökken­teni az önköltséget, másszóval több, jobb és olcsóbb termeléssel egyensúly­ba kell hoznunk az árualapot a vá­sárló .erővel. A Központi Vezetőség kiadta a jel szót: ..Kommunisták az élre az új szakasz politikájának megvalósulásá­ért!“ Ezért most egyik legfontosabb fel­adat, hogy a kommunisták járjanak mindenütt 1 az élen, álljanak élére a termelésnek és magyarázzák meg a párt politikáját, és mulassanak példát. Elv társak! Közeledik tízéves évfor­dulója annak, hogy hazánkat a dicső szovjet hadsereg felszabadította. Tíz év nem sok idő egy nemzet életében. Mégis a dolgozó parasztsággal szövet­séges inunkásoszíáíy pártunk veze­tése alatt népünk évszázados problé­máit oldotta meg. Tíz év alatt mélyre­ható szocialista forradalom zajlott le hazánkban, amely gyökerében megvál­toztatta gazdasági rendünket, társa­dalmi szerkezetünket. Népünk, pártunk vezetése alatt győ­zelem ,-ől győzelemre haladva, rövid évek alatt megváló»! tóttá Marx~-?5a- geis száz év előtti tanítását, kisajá­títottuk a kisajátítókat és munkásosz­tályunk a szocializmust hősiesen építő uralkedóosizlály lett. Nwn feevé-s ne­hézséggel küzdöttünk mi mák meg az elmúlt tíz évben. Nagyobb nehézségen —• például az infláció fölött — úrrá lett pártunk és népünk. Nem kétséges, hogy sikeresen leknzdjük ezt az át­meneti nehézséget is. A határozati javaslat Kovács István elvi ár* -beazámolój.4 ho* többen hozzászóltak A felszólalásokra Kovács István elvtárs válaszolt, végül Farkas Lász­ló, a budapesti pártbizottság másod­titkára határozati javaslatot terjesz­tett a pártaktíva elé. A határozati javaslat szövege a kö­vetkező: „A Magyar Dolgozók Pártja buda­pesti pártszervezetei aktivistáinak 1954 október 12 én tartott gyűlése egy­öntetűen lelkesedéssel fogadja pár­tunk Központi Vezetősége október 3-i határozatát és magáévá teszi mind­azokat a célkitűzéseket-, amelyeket a Központi Vezetőség az egész párt elé tűzött, valamint azokat a célkitűzé­sekéi, amelyeket Kovács István elv- társ a beszámolóban a budapesti párt- szervezetek elé javaslatként felvetett. A budapesti kommunisták felszaba­dulásunk előtt és felszabadulásunk óta egyaránt fáradtságot nem ismerve, erőt nem kímélve élenjártak a ma­gyar nép felszabadulásáért, jobb életé­ért vívott harcban. Most. amikor Központi Váz#tősé­günk harcra hív az új szakasz politi­kájúnak határozott. maradéknéHriili végrehajtásáért, az ellenség aknamun­kájának leküzdésére a hahoták és in­gadozók ellen, a termelés emsléséért. az önköltség csökkentéséért, a terme­lékenység emelkedéséért a pazarlás ellen. A budapesti kommunisták azzal fognak válaszolni, hogy egy ember­ként állnak talpra c* mozgósítani fog­ják Budapest munkásait, összes dol­gozóit e nemes, nagyszerű célkitűzé­sekért. Előre elvtársak Központi Vezetősé­günk határozatainak sikeres végrehaj­tásáért.“ Az aktívaértekezlet egyhangúan el­fogadta a javaslatot. Az ülés 8z In- ternacionálé hangjaival ért véget, II szovjet kermányküidfitfstg levele Mao Ce-Tung elnökhöz egy nagyméretű gabonatermesztő állatni gazdaság feiles berendezésének ajándékozásáról A szovjet kormányküldöttség Mao Ce-Tung elnökhöz levelet intézett, amelyben többek között ez áll: A Kínai Népköztársaság megala­kulásának 5. évfordulója alkalmá­ból kérjük, fogadja el a szovjet nép­től a kúra’ nép számára ajándékkép­pen egy húszezer hektár területű gabonatermesztő állami gazdaság megszervezéséhez szükséges beren­dezéseket és technikai felszerelést. A gabonatermesztő gazdaság épí­téséhez, munkábaállításához szüksé­ges szervezeti s technikai segítség biz­tosítására készek vagyunk a gabona- termesztő gazdaság megszervezésének és első évi munkájának időszakára szovjet szakembereket küldeni a Kínai Népköztársaságba tanácsadói minőségben, hogy a gabonatermesz­tő gazdaság élére állított kínai dol­gozók a szovjet szakemberekkel vállvetve, a legrövidebb idő alatt’ elsajátítsák a nagyüzemi gabona- termesztő gazdaság igazgatásának: technikáját és rendszerét. A Szovjetunió az említett szakem­berekkel kapcsolatos összes költsé­geket magára vállalja. Mao Ce-Tung válaszlevelében a Kínai Népköztársaság és a kínai nép nevében forró üdvözletét küldi és szívbőljövő köszönetét mond a szov­jet kormánynak és népnek ezért « fontos, nagy és baráti segítségért. (MTI) A. J. Visinszlíij felszólalása az ENSZ politikai hi*«Hí*á«ána!t ülésén A politikai bizottság hétfő dél­előtti ülésén egyszerre két napiren­di pont tárgyalása kezdődött meg: ..Valamennyi fegyveren erő és vala­mennyi fegyverzet szabályozása, kor­látozása és arányos csökkentése: a leszerelési bizottság jelentése“ és „A fegyverzet csökkentéséről, valamint az atom-, hidrogén- és más tömeg- pusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséről", (Ezt a napirendi pontot n Szovjet­unió küldöttségének javaslatára tűz­ték a közgyűlés napirendjére.) A politikai bizottság délutáni ülé­sén felszólalt A. J, Visínszkij, a szovjet küldöttség vezetője, aki rész­letesen ismertette a Szovjetuniónak a fegyverzet csökkentése és a tömeg­pusztító fegyverek eltiltása kérdésé­ben elfoglalt álláspontját. A. J, Visínszkij emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió által előterjesz­tett határozati javaslat alapjául- Angija és Franciaország 1954 június 11—{ javaslatai szolgáltak. Emellett» rá kell mutatni, hogy a szerződés-* nek tartalmaznia kell a tervezetben, foglalt fő tételeket. E tételek meg­vizsgálásából kitűnik, hogy fő vo­násaikban megegyeznek Franciaor­szág és Anglia 1954 június 11-i meg­felelő javdslataival. A. J. Vísinszkij befejezésül kije-* lentette, hogy a szovjet küldöttség a francia-angol indítványokon fel­épülő javaslatainak előterjesztésekor hinni szeretné, hogy éppen ezen az útón születik meg a siker, amelyrer olyannyira törekszik minden béke­szerető nép. Eljött az az idő. ami­kor már nemcsak helyeselni, hanem cselekedni is fiel!. Azt szeretnénk, hogy a politikai bizottság sikeresen birkózzék meg ezzel a fontos fel­adattal. (MTI) A francia nemzetgyűlés a bizalom megadásával még nem vállalt konkrét kötelezettségeket — állapítják meg a nyugati lapok A nyugati sajtó szerdája reggel kommentálja a francia nemzetgyű­lés bizalmi szavazásának eredmé­nyeit. Noha a lapok állásfoglalása az egyes országokban a politikai csoportoknak megfelelően különböző árnyalatú, abban csaknem mind egyetértenek, hogy a Mendes Fran- ce-nak adott bizalmi szavazatok még korántsem jelentik a francia nem­zetgyűlés végleges elkötelezettségét a londoni megállapodások mellett. Az amerikai lapok közül a szer­da! ..Washington Post" „bátorító- nakf’ tartja, hogy Mendes-France- nak sikerült többséget szereznie, de ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez a szavazás -„a sok akadály közül még csak az első“ volt. A „The Newyork Times” „ragyo­gó győzelemről” ír, de rögtön utána hozzáteszi, hogy „a szavazást csak a miniszterelnöknek adott megbízás­ként lehet értelmezni a tárgyalások folytatáséra”. A „Newyork Herald Tribune" figyelmeztető hangon azt írja, hogy ha nem viszik végig a londoni megállapodások valóraváltá­sát, akkor az „az atlanti rendszer összeomlását és Franciaország el­szigetelését jelentené.” Az angol sajtó hangja még az amerikainál is sokkal óvatosabb és tartózkodóbb. A „The Times" írja: „Igaz ugyan, hogy Mendes-France győzelmet aratott, a szavazás ered­ménye azonban mégsem biztosítja, hogy ratifikálni is fogják a londoni egyezményt.” A „Scotsman“ kiemeli, hogy a bi- zalmi határozattal elfogadott hatá­rozat szövege olyan, „hogy a nem­zetgyűlési voltaképen semmire sem kötelezi.” A „News Chronicle" szerint „a bizalmi szavazás nagy lépés előre, azonban olyan lépés, hogy azt bár­mikor vissza is lehet vonni.” (MTI) — Londoni jelentés szerint szerda-* ra virradó ej jel megérkezett Sout-t hamptonba az angol—egyiptomi meg-( állapodás alapján a Szuezi-csatorra övezetéből kiürített első angol gya­logsági zászlóalj — jelenti az AFP, Nem harcoltunk kielégítően az új szakasz politikájának megvalósításáért A Központi Vezetőség többnapos elvi vitában behatóan elemezte át­meneti nehézségeink tényleges okait és élesen szembefordult több hamis, az új szakasz helyes politikájától el­térő, káros, opportunista nézettel, amelyek komolyan fékezték politikánk következetes, gyors megvalósítását. A Központi Vezetőség' megállapí­totta, hogy mai gazdasági nehézsé­geinket nagyrészt a (úlzptt iparosítás káros következményei okozzák, mert a júniusi határozat előtt elkövetett hibák gazdasági kihatása súlyosabb, mint aliogy egy évvel ezelőtt gondol­tuk. Nem könnyű egy ország gazda sását — amely evek óta helytelen irányban ment — a helyrs útra. Ú.1 vágányra átállítani. Emellett átmeneti gazdasági nehézségeinket az is okozza, hogy mindeddig sem a vezető szer­vekben, sem a minisztériumokban, tervhivatalban, gazdasági vezetőink egy jórésze nem harcolt kielégítően az új szakasz politikájának követke­zetes megvalósításáért. Az ÚJ szakasz politikája teljes egészében helyesnek bizonyult és maradéktalan végrehaj­tása továbbra is a párt alapvető fel­adata. Már a Központi Vezetőség tavaly októberi határozata is meg­állapította, hogy egyes gazdasági ve­zetők és szervek komoly ellenállást tanúsítanak az új szakasz politikái á- val szemben. Most, egy évvel később a Központi Vezetőség kénytelen volt újra megállapítani, hogy ez az ellen» állás tovább erősödött és egyes gazda­sági vezetőink különféle hibás néze­tekkel és gyakorlattal komoly akadá­lyokat gördítettek pártunk politiká- / írnak *redmenyes megvalósítása -elé­cA A z ország sok városai, ** faluja mást ünnepi! majd tizévé® szabadságát. Ezek az évfordulók sokai jelentenek az embernek. Emléket ébresztenek. ő közben rádöbbenünk arra is — hogy megy az idő, Ezt gondoltam ép j,s. Tíz évvel fejjem idősebb, Fel­nőtté váltam, fiam van, s így sokszor — sajnos na­gyon sokszor —> elfelejtem a !0 évvel ezelőtti ese­ményeket. így feledkeztem meg Attiláról te, arról a kedves 8 éves kis barna fiúról, akivel szívesen ját­szottam, s aki talán most készülne az érettségire, — vagy talán elsőéves orvostanhallgató lenne, hiszen az volt az á'ma. hogy orvos lesz, gyógyítani fog. Attila egy erdőkerülő egyetlen gyermeke volt, szülei _6zeme-fénye. Úgy szerették, ahogyan csali azok a szülők tudnak szeretni, akik hosszú évekig hiába vártak, s végre, amikor közelebb vannak a 40-hez. mint a 30-hoz, megszületik a fiúgyermek, z első, s az utolsó. Lassan, nelipzen vonult el tőlük a front- Még sokáig csattogott a golyó az erdő fái között, s 8 he­gyek gyakran verték vissza egv-egy felrobbant ké­zigránát dörrenését. Végre mikor elcsendesedett a környék, boldogét, nagyot lélegeztünk a pára; őszi levegőből, Ismét miénk volt » rét. az erdő. Nekünk gyermekeknek megszűnt a háború. Jó volt az egyre növekvő, frisseit hullt ropogós avarban játszani. Ai volt a szórakozásunk, hagy felfedező útra jártunk az erdőbe. Attila jól ismert minden ösvényt, mi gyerekeik nyugodtan mentünk utána. LT agy mi mindennel megrakodva tértünk mi ha- zp. Katonás sipkákat, iires töltényeket, csaj­kákat, konzerves dobozokat, kulacsokat, s ki tudna már visszaemlékezni mi mindent szedtünk össze. Egyszer egy nagyobb fiú csatlakozott hozzánk. Velünk jött .de megvetően szemlélte, miket gyűj­tünk. Ő mást keresett. Rövidesen talált is — egy kézigránátot. Felvette, s szakértőén nézegette, for­gatta. Kétségbeesve húzódtunk hátra. Mi is láttunk ilyet nem egyet, de messze elkerül tűk. A fúrnak naigyon tét szett, hogy annyira félünk’. Még nagyobb tekintélyt akart szerezni előttünk. KIS ATTILA EMLEKE TIT Iocsavarta a gránát tetejét, 6 elhajította. Azt hittük, menten meghalunk. Eldobtunk mindent, ami ke­zünkben volt. s futásnak eredtünk. A fiú gúnyos, harsány hahotába- tört ki. ß gyáva nyulaknak csú­folt bennünket. Mi nem törődtünk vele, de Attilának bántotta a» önérzetét. Büszke, kemény, de nagyon jó, szófogadó gyerek volt, — addig a pillanatig. Visszament. Egy nap édesan-yjávaj jött hozzánk. Ugylátszik az utón fontos dologról beszélgethetlek, mert Attila arcán komoly ünnepélyesség ült. Anna néni. az édesanyja, szomorúan panaszolta, hogy se éjjele, so nappalai, már egészen belebetegedett a rettegés­be. Attila örökösen kézigránátokat dobál. —- Értsd meg édesanyám, hogy értek hozzá. Nálam nem robbanhat fel. Aztán meg — lette hozzá mint egy felnőtt — jobb ha felrobbantom, mintha gyerekek kezébe kerül, De árért, ha nem szeretitek- fjem bánom, népi nyúlok hozzájuk többet. 1? lő hozta m a jneaéekönyve», « ahogy szoktuk. _ kis húgommal és Attilával kiültünk az erdő szőlőre olvasni. Egyszercsa-k szemből a szőlőből hatalmas dörrenés rázt® meg a levegőt. Az előbb még egy öregembert láttunk odaát, de most senkit, csak füstöt. Amikor az első rémülettől magunkhoz fértünk, otthagytuk a kislányt, s szaladtunk a szőlőbe. A földön ott feküdt az öregember holtan, Jobbkeae csuklóból hiányzott, az arca felismerhetet- lenségig össze roncsol ódott. Megdöbbenve álltunk, s lopva- Atillára néztem. A gyerek arca krétafehér volt, keskeny száját szo­rosan öj&zepréielte. Még most is látom, amint ösz- »zeráneoltmagas homlokát, mint egy felnőtt- Re­megő kézzel bozta oda a messzerepült kucsmát, s rátétté az öreg arcára. —- Attila, fogsz még? — kérdeztem halkan. — Eb, mit ért a kézigránáthoz egy öreg em­ber — legyintett határozottan. — Látod, ha én ta­láltam volna meg, ki tud­ja meddig élhetett volna ez a bácsi. Gyere no — fogta meg a kezem — hagyjuk szegényt. Gyere, mert úgy sajnálom. Ha már orvos lennék, talán segíthetnék rajta. A szeme megtelt könnyei és sírva elszaladt. jj1 z az utolsó emlékem Attiláról. Ezt a mélysé- gesen megindult, eíró gye rmok arcot soha- nem felejtem el­Két nap múlva, mikor játszani mentünk Hozzá­juk, már ott feküdt az asztalon a durván ácsolt fe­kete koporsó. Nem mutatták meg -nekünk Attilát mert össze volj roncsolva. Előző nap az istálló kü­szöbén ült, ölében volt a- kézigránát, amiből ki akar­ta venni a gyutacsot. -így robbant fel még azna-p. amikor megsiratta aa öreget. Talán saját magát siratta akkor. A temetés után a két szülő... de nem, ezt nem is lehet szavakkal elmondani. A kerülő harmadnap­ra szájába fogta a sörétes puska dupla csövét, e meghúzta a ravaszt. Ann» néni, aki ©gy hét alatt 10 évet öregedett, fia utá-n férjét 1« eltemette... Igv tőrtén-t 10 évvel ezelőtt egy gyöngyöskor- nyéki ki-s faluban. Igv aratott a háború még elvo­nulta után is. Hány és hány Attila és öreg bácsi lett az áldozat! Tíz éve. Mi mindent építettünk, mennyi nagy ­szerű dolgot alkottunk a-zdta. De az Attilákról, s a fasiszták által fellobbantott háború száz és ezer más áldozatáról megfeledkezünk. Megfeledkezik az a diák, aki rosszul tanul, megfeledkezik az a mun­kás. aki elikényelmeskedík.. Megfeledkezünk róluk, amikor kicsinyes, apró nehézségek miatt panaszko­dunk. TTgye senki eem akarja gyermekét a ki® Attila sorsára juttatni? Erre azt hiszem egyhangú a felelet: Nem. De tz bevés. A szóhoz tettnek is kell járulni. Erőssé, gaz­daggá kell tennünk országunkat. Dolgoznunk kell — Attila helyett is. Csak így tudju-k megakadályoz­ni hogy ismét megszólaljon a vészharang. ADAMOVICS ILOSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents