Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-14 / 243. szám

Csütörtök, 1954. október 14. ESZAKMAGY ARORSZAG 3 Megalakult a miskolci Hazafias Népfront Bizottság A Hazafias Népfront szerdán dél­után kibontotta zászlaját Miskol­con is. A szakszervezetek megyei székha­zának nagytermét vörös és nemzeti színű zászlókkal díszítették fej erre az ünnepi alkalomra. Zsúfolásig megtelt az alakuló nagygyűlésre a díszterem. A Himnusz elhangzása után megválasztották az elnökséget, I amelynek tagjai sorában helyet fog-, 1 iáit Rónai Sándor elvtárs, az MOP I Központi Vezetőségének tagja, az or- j | szag gyűlés elnöke, Földvári Rudolf elviárs, a megyei pártbizottság első j titkára, Vétó' Lajos evangélikus püs- j ( pák, az Országos Béketanács tagja is.! I Urbancsek Mihály, a Hazafias j Népfront Előkészítő Bizottságának elnöke tartotta meg ezután ünnepi beszédét. Számos hozzászólás hangzott el, majd a nagygyűlés megválasztotta a városi népfront bizottság tagjait és a kongresszusi küldötteket. A nagygyűlésen elhangzott felszó­lalásokat és a megválasztott küldöt­tek névsorát lapunk legközelebbi számában közöljük. Leveleink nyomában ov; nwv vvvvw WAmvwvw wuv v-wv-w * % ‘ Az elmúlt napokban tevelet kap tunk a lyukói bányászoktól. Elfo­gadtak á bírálatot, ^melyet tervle- maradásukért kaptak, de ugyanak­kor panaszt emeltek a gyenge ellá­tás miatt. Rossz, ehetetlen ételekről, 2d nem adc-tt ebédekről, vacsorák­ról, megcsonkított gyümölcaadagofe- ról írtak és hozzánk fordultak se­gítségért. Két legényszálló van Lyukóbá- myán. A messzelakók találtak ezek­ben otthonra, olyan dolgozók, akik étkezés szempontjából teljesen az Uzemélelmezési Vállalat étkezdéjére vannak utalva. Ez az étkezde azon­ban rosszul gondoskodik a bányászokról, kevés és gyengeminőséRŰ ételekkel várja őket munkából. Hiába figyel­meztették a bányászok Duesai Sán­dort, az üzemi konyha vezetőiét az ételek minőségének romlására — semmit sem használt. — Olyan, mint az elődei — mond­ják a bányászok. — Három hónap­ja van itt, azóta kiismerhettük. Min­den új ember jól dolgozik három hétig nálunk, de aztán rájön a konyhavezetés „előnyeire” és a koszt romlani kezd. Lehetetlen helyzet, hogy a zsír ára csökken, minden ol­csóbb lesz, a kosztpénz is marad a régi — s a minőség mégis romlik. Bizony nem kellemes, ha az ember éhesen hagyja el az étkezdét és ar­ra gondol, hogy most 8 órás kemény, minden éfőt és figyelmet igénybe­vevő munka következik. Lássuk, mi is valójában a helyzet b lyukóbányai üzeméi címezésnél? A konyha az Északmagyarovszági ■Üzemélelmezési Vállalattól kapja a szükséges nyersanyagot, amelv mi- mólégileg jó és mennyiségileg is elegendő. De hibák már itt is van­nak. Az üzemélelmezésí vállalat ve­zetősége bizonyára tudja, hogy ke­vés vonatiárat van Lyukóbányára, Imégsem törődik azzal, hogy a nyers­anyag idejében, a rendelésnek meg­felelően a vonatnál legyen. Lyukó­Jányán más beszerzési lehetőség nincs és ha a szállítmány lemarad a vonatról, az ebéd nem készül el idejében, a munkába induló dolgo­zók éhesen maradnak. Ez az egyik hiba, akad azonban Lyukóbányán még más is. Ha főtt tésztáról esik szó, min­denki elfintorítja az orrát. — Tész­ta? — mondják. — Amit itt adnak — az inkább a csirizre, vagy a mos­lékra emlékeztet, de semmiesetre sem tésztára. Itt van például az október 5-i va­csora: az étlap szerint gyümölcsízes tészta és 20 deka szilva. Csakhogy a dolgozók nem ezt kapták. Tányér­jaikban hideg, ragacsos, helyenként, kemény és nyers valami volt, en­nek tetején díszelgett a gyümölcsíz. Teljesen ehetetlen volt a „gyümölcs- ízes tészta” és ,a bányászok bizony kemény szavakkal bírálták meg a konyha személyzetét. Azzal vigasztalódtak, hogy a 20 de­ka szilvával és kenyérrel majd csak ellesznek, mert teljesen vacsora nél­kül a bányában dolgozni mégsem lehet. De ismét csalódás érte őket. A 20 deka szilva hogy, hogy nem — csak két szem volt. Nem hiszem, hogy volna olyan szilvafajta, mely­ből két. szem 20 dekát nyom. A bá­nyászok mérgükben ezt a két sze­met sem fogadták el, mert vagy megkapják azt, amiért fizetnek, vagy pedig mondják meg, hogy nincs vacsoi'a. Igaz, az utóbbi eset is gyakran előfordul. Nem egy bányász pana­szolta el, hogy amikor a délutáni műszakról fáradtan és éhesen fel­jött, meleg vacsora helyett üres asz­tal várta. Ha érdeklődni mert az étel után, rögtön kész volt a vesze­kedés. A konyhaszemélyzet ilyen esetekbe«- arra hivatkozik, hogy több a kiadott jegy, mint a meg­rendelt ebéd vagy vacsora. Hát ez igaz. —1 A bányászok is hibásak ezért. Monostori elvtárs számtalanszor kérte őket, hogy idő­ben jelentsék be a jegyigényt. A kérés azonban süket fülekre talált. Még most is vannak olyanok, akik 11 és 12 órakor befutnak és azzal az érvvel, hogy kettőkor lemennek a bányába, ebédet követelnek. így valóban nehéz helyzetben van a konyhaszemélyzet, mert a? időben jelentkezettek kosztjából kénytelen a későnjövőknek i= adni. Ezért for­dul elő olyan gyakran, hogy a mű­szakon lévő bányászok ebédre és vacsorára üres tányérokat találnak. A mérték, sem egyforma Lyukón, Egyik embernek több, a másiknak ke­vesebb jár. Például, töltöttkáposztából egyiknek kettő, a másiknak egy, a harmadiknak meg három jut. Váj­jon ezt mivel magyarázza a kony­haszemélyzet? Azt hisszük, ezt már nem lehet megmagyarázni. Néha az is előfordul, hogy a le- gényszállóban valaki megbetegszik és nem tud az étkezőbe menni. A betegnek konzervet küldenek, de nem akármilyet! Olyat, amelyről hiányzik az a cédula, amelyen fel­tüntetik p felhasználhatóság idő­pontját. Ha a beteg a konzervet megeszi, úgy érzi, jobb lett volna éhen maradni. Ezekután valóban nem lehet cso­dálkozni, ha a bányászok és a kony- haszeméíyzet „kutya-macska” barát­ságban élnek. Mindegyik csak a má­sik hibáját látja, a magáét nem. Ha rossz is az ebéd, vagy a vacsora, ha darabos is a só a sótartóban, az mégsem ok arra, hogy a tányéroké* poharak egy-egy erős bányászkéztől a konyha padlóján ezer darabra tör­jenek. Keményen, de emberi módon kell bírálni. A konyhaszemélyzetnél és vezetőinél pedig hiányzik a lel­kiismeretesség. Ha nem akarják, hogy valamennyi bányász Szilvási Gábor példáját kövesse, aki már egy hónapja nem váltja ki az ebédje­gyet és inkább száraz kenyéren és zsíron él — javítsák meg munkáju­kat, dolgozzanak jobban. A bánya­üzem vezetőségének pedig azt ajánl­juk, hogy necsak a termelésben, ha­nem az étkezdében is követelje meg a fegyelmet és valósítsa meg a legszi­gorúbb ellenőrzést. cÁdÁiiggi megbízőtt Néhány héttel ezelőtt Bol­dogkőújfalu az adófizetésben — a já­rási kimutatás szerint — az utolsók között kullogott... Engedjék meg ez alkalommal, hogy mondókámat a végén kezdjem. Szep­tember 17-én Hoeza Elek vb. elnök a követkoző telefonjclentést küldte a járási tanács pénzügyi osztályára: ,,Boldogkőújfalu a háromnegyedévi adófizetési tervet és a biztosítási díj befizetését 100 százalékig telje­sítette.“ Talán csoda történt? Nem, semmi­képpen sem lehet csodának nevezni, — az adóügyi megbízott jó munká­jának eredménye ez. Boldogkőújfaluban mindig döcö­gött az adófizetés. Sokan — mint például Mihovics János és Varga Lajos is — Pató Pál módjára halo­gatták az adófizetést. Az a hangulat uralkodott, hogy „ráérünk“ vele. Olyan hangok is hallatszottak több- felol: „Ne fizessünk még, hátha el­engedik mogint“. Mi ezt az ellenség hangjának neveztük egy-két gyűlé­sen. ahol az adófizetés' szükségessé­géről beszéltünk. Mert mi beszéltünk erről. Elmondtuk, hogy az adó meg­fizetését a törvény írja elő. Hogy nem rendes ember az, aki adóját nem rendezi s hogy milyen szép dolog, ha valakinek nincs adóhátra­léka, ha az elsők között van. Az adófizetés azonban továbbra is gyen­gén ment, Ezután tűi következhe­tett! Jött a dobszó, a kurta utasí­tás. a rideg figyelmeztetés a transz­ferálással és jöttek esőstől az adó­ügyi megbízottak, az instruktorok. Lárma, veszekedés folyt, bizony meg kell vallani, nem egyszer megenged­hetetlen fellépés is történt a dol­gozó parasztokkal szemben. Egyszóval nem volt valami nép­szerű feladat az adóbegyüjtés. Az eredményes jó munka módszerét Megyeri Mihály adómegbízott mu­tatta meg. Megyeri elvtárs egyszerű ember. Érti és főként szereti mun­káját, szereti az embereket.. Mikor először került a községbe, felkereste az élenjáró adófizetőket. Hosszan beszélgetett velük és segítségüket kérte ahhoz, hogy Boidogkőújfalu ne az utolsók között kullogjon. Az eredmény: Megyeri elvtársnak nem kellett egyedül végeznie nehéz munkáját, volt elég aktívája. Ez­után sorra fe’kereste az i- elmaradó kát. Megszokott látvány volt, hogy Megyeri elvtárs ilyen alkalommal a családtagokkal körülvéve az asztal mellett beszélgetett. Mindenkihez volt egy két jó szava, meg a leg kisebbekhez is. Nemcsak adóügyi problémákkal fordultak hozzá. Egy szer azon „kaptam rajta", hogy öt­hat iskolásnak-mesét mondott. Nem rohangált egyik házból a másikba, nem fenyegetőzött, inkább mint ember igyekezett megismerni a többiek problémáját. Ügy visel­kedett és .úgy beszélt kivétel nélkül mindenkivel, hogy udvariasságán és megértésén túl is meg kellett érezni, hogy a törvényt képviseli. Érezni lehetett, hogy ő van a népért, — úgy, ahogy ml ezt minden funkcionárius­tól kívánjuk. Mátyás Ferenc dolgozó paraszt így beszólt róla: „Ilyen adóügyi embert ugyan ki látott, — az egész falu szereti.“ Boldogkőújfaluban való tartózko­dása alatt, csaknem 100.000 forinttal növekedett meg az adóbefizetés. Persze segítette és mellette állt a helyi pártszervezet és a tanáea is. De ő sem szegyeit segítséget és vé­leményt kérni tőlük, ha erre szük­ség volt. Ez idő alatt egyetlen transzferálásra sem került aor. Sőt több olyan dolgozó van, mint pél­dául Demke Lajos, idős Molnár And­rás, Hegyaljai János, akik az ő fel­világosító szavára egész évi adóju­kat rendezték. Népszerűi len feladat az adó - begyűjtés? Nem. Csak az eddiginél jóval többet kell az emberekkel fog lalkozni, napról napra beszélgetni velük pártunk politikájáról, mely­nek középpontjában a dolgozó em­ber áll. Emellett még szükséges a munka szeretete, de nem utolsósor­ban. hogy a népet Is szeretni kell. És persze kevesebb íróasztal-mun­kára van szükség, jóval többet kell tartózkodni az életben, az emberek között. Döntő feltétele ez a törvé­nyesség megszilárdításának. Végül hadd tolmácsoljam ezúton Megyeri Mihály elvtársnak — aki nemcsak nálunk- hanem más közsé­gekben is hasonlóan kiváló murikát végzett — a pártvezetőség jegyző­könyvének egy részét, melyben dol­gozó népünk megbecsülése nyilvánul meg. ,,A pártvezetőség megdicséri Me­gyeri Mihály elvtársat, azért a nép, nevelő munkáért, melyet községünk­ben kifejtett. Adjon neki ez még nagyobb lelkesedést további munká­jához ...“ Megyeri elvtárs! Ön megdöntötte azt a hamis nézetet falunkban, hogy az adóügyi dolgozókat nem szereti a nép. A nép megérzi, hogy ki sze­reti őt és azért szeretik önt. is Be­szélgessen erről és munkamódszeré­ről minél több munkatársával. Köszönjük, hogy tanulhattunk Ön­től. POLŐNYI JÁNOS iskolaigazgató, Boldogkőújfalu Megyei párt- és DIíS£ -akíivaértekezlet A Magyar Dolgozók Pártja Borsod- Abauj-Zemplénmegyei Bizottsága október 17-én, (vasárnap) délelőtt 10 órakor párt- és DISZ aktíva értekez­letet tart, a diósgyőri 100-as Tanuló Otthon kultúrtermében. (Diósgyőr- vasgyár). A párt és DISZ-aktiva értekezlet napirendje­Beszámoló a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ok­tóber4 I—3 üléséről. Előadó: Földvári Rudolf elvtárs, » Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A ^beszámolót vita követi. Belépés csak meghívóval! A Hazafias Népfront és az iskolák munkája A HAZAFIAS Népfront célkitű­zései egyre szélesebb néprétegekhez jutnak el, s minden becsületes ma­gyar szívében felgyújtják a lelkese­dés tüzet. Ifjúságunk nevelői, a pedagógu­sok, szintén szerepet kértek a nép­front-politika megvalósításából. Az új iskolai év beindításától, az isko­lai munkatervek elkészítésétől kezd­ve ' a Kossuth-ünnepélyek, a felsza­badulási ünnepélyek, a felszabadu­lási kiállítások rendezéséig munká­jukat a Hazafias Népfront szelleme hatja át. A nevelők közül sokan ki­veszik részüket a Hazafias Népfront előkészítő bizottságainak tevékeny­ségéből. A Hazafias Népfront társadalmunk minden területén kifejti tevékeny­ségét. Ezen a téren a nevelőkre is­mét fontos szerep vár. A szocializ­mus építésének új szakaszában a legszebb és legfőbb feladatot akkor kaptuk pártunktól, amikor felhívta figyelmünket, hogy oldató, nevelő munkánkban széleskörben érvénye­sítsük nemzeti kultúránk fokozot­tabb megbecsülését és megismeré­sét. Nevelőmunkánk lényegévé kell tenni a hazafias nevelést. A HAZAFIAS NÉPFRONT nagy segítséget és iránymutatást ad fel­adataink megoldásához, mint a nem­zeti összefogás hagyományainak folytatója, egyben a nemzeti hagyo- mánygyíijtés irányítója és támoga­tója. Ha a nevelők a sok-sok lehe­tőség közül a népfront-politika gaz­dag tárházából csak ezt az egyet ra­gadják meg, már közel járnak ah­hoz, hogy a hazafias nevelés szín­vonalát emeljék. Kérdés most, hogyan vihetjük be a Hazafias Népfront lendítő, új színt adó erejét iskoláinkba, tanítvá­nyaink közé, s rajtuk keresztül a szülői házba. A hazafias nevelés megvalósításá­nak eredményes útja, hogy az isko­lákban a hazaszeretet eddig meg­foghatatlan fogalmát megtöltjük kéz­zel fogható élményekkel, a Haza­fias Népfront kötelességünkké teszi népünk haladó hagyományainak hű­séges ápolását, megőrzését és to­vábbfejlesztését. Minden községnek, városnak megvan a maga sajátos helyi hagyománya, amit fel kell ku­tatni, meg kell ismertetni és meg kell szerettetni a tanulókkal és szü­lőkkel egyaránt. Lehet, hogy ezek a hagyományok csak helyi jellegűek. Értékük, hogy a nép megszerette, megismerte, s ragaszkodik hozzájuk. Mennyivel más lesz annak az em­bernek a hazaszeretete, aki gyermek­korában az iskolában nemcsak hal­lotta, de meg is fogta szülőföldjének kőzeteit, ásványait. MENNYIVEL mélyebb és gazda­gabb annak a dolgozónak szeretete a szülőföld iránt, aki iskoláskorában megismerte falujának, városának, népének történetét. A hazai földnek egy darabját szerettetjük meg ezzel tanítványainkkal. Nem lehet egy magyar pedagógusnak ennél szebb és nagyszerűbb feladata! Hazáját szereti, aki szülőföldjének hagyományait ismeri és ápolja. A szülőföld őszinte, igaz szeretete egy- gyékovácsolja a falu, a város, a me­gye és az egész ország dolgozó né­pét. AZ IJJ NÉPFRONT-politika tehát hosszú időre szóló munkatervet ad az iskoláknak, nagyszerű célokat tűz a pedagógusok elé, szebb és boldo­gabb jövőt nyit meg az ifjúságnak. Dr. PEJA GYŐZŐ iskolaigazgató „ígérem, hogy jóvá teszem a hibámat, méltó tagja leszek a bányászok közösségének“ Az Északmagyarorszagban olvastam Demeter János bányász ügyét. Úgy érzem, hogy nekem is hasonlóan kell eljárnom, mert — belátom — éppen oly bűnös vagyok mint ő. 32 éves vagyok, közel 15 éve dolgozom a bányában. Ebben az évben súlyos hibát követtem el. A rudolftelepi szénbányában júliusban 2 mű­szakot, augusztusban pedig 1 műszakot mulasztottam igazolatlanul. Hoz­zájárultam ahhoz, hogy a vállalat lemaradt terve teljesítésében. A hiányzásokért eg.v hónappal azelőtt megkaptam a büntetést. A bánya dolgozói azonnali hatállyal elbocsátottak. Hiába próbáltam elhe­lyezkedni, egyik bánya sem vett fel, mert a munkakönyvembc beírták: elbocsátva. Elismerem, hogy nagy hibát követtem el és most ezen az nton for­dulok az üzem bányászaihoz, azzal »kéréssel, hogy ha lehetséges fogad­janak vissza. ígérem, hogy jó munkával, a 480 perc teljes kihasználásá­val jóváteszem hibámat. ígérem, hogy a jövőben semmilyen fegyel­mezetlenséget nem követek el és méltó tagja leszek a borsodi bányászok közösségének. Minden bányásztársam figyelmét felhívom, hogy okuljon esetemből dolgozzon becsületesen, fegyelmezetten. Aki rosszul dolgozik és igazo lattanul mulaszt az — éppen úgy mint én — csorbítja a bányászok jóhir- nevét. Jószerencsét. ** VENCEL MIHÁLY vájár. Miskolci erdömunkások szép vállalásai A miskolci erdőgazdaság dolgozói mind nagyobb számban csatlakoz­nak a Mávag felhívásához, egymás­után tesznek felajánlást a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom és a tanácsválasztások tiszteletére. A LÄEV üzem lakatosműhelyé­nek dolgozói vállalták, hogy 300 csapágy helyett 500 darab vasúti ko­csi csapágykezelését biztosítják. A mozdonyjavítóműhely dolgozói arra tettek fogadalmat, hogy az 5280-as mozdonyt 15 nappal előbb elkészítik főjavításra. A fűtőház melléképüle­tét társadalmi munkával öltözőnek alakítják át. Az asztalosműhely dol­gozói vállalták, hogy !3 épület he­lyett 17-ben végzik el az asztalos- munkát és az üvegezést; a tervezett 2 vasúti pótkocsival szemben 3 ko­csit üvegeznek be és adnak át a for­galomnak. A forgalom és pályafenntartásnél a szerelvények fokozottabb ellenőr­zését, a kezelési és tolatási idő Csök­kentését vállalták és elhatározták, hogy a pályatest mellett szétszórt ócska talpfákat és sínanyagot össze­gyűjtik és a diósgyőri Majláthra szállítják. A bányabükki erdészet dolgozói elhatározták, hogy határidő előtt biztosítják a bányafát, s a lakosság tűzifaszükségletét. Vállalták, hogy a szerfa kihozatali százalékát 1.2 szá­zalékkal emelik, a selejtet pedig 1.5 százalékkal csökkentik. A faanyag szállításánál köbméterenként 50 fil­lért megtakarítanak. Miskolci erdészetnél az ipari fa kihozatalát 2 tervezett 50 százalék helyett 54 százalékra emelik, ezzel 720 forintot takarítanak meg. A cse­meték kiemelését, csomagolását és elszállítását 10 nappal a határidő előtt befejezik. PINTYILI LÁSZLÓ szaksz. biz. elnök Vándortanvákaf állít fel a Tárcái községben Kovács György, Tugya Béla, -Tála Miklós és még néhány egyéni gazda 56 méhcsa­láddal megalakították a méhész szakcsoportot. A csoport tagjainak jelentősen növekedik jövedelmük, mert a földművesszövetkezet segít­ségével vándortanyákat állítanak fel. A méh állomány további fejlesz­farca** méhész szakcsotsori tése érdekében kormányunk a mé­hészek részére különböző juttatá­sokat biztosít. A megye területén a földművesszövetkezetek .öbbfelé méhész szaküzleteket állítanak fel, s ezzel lehetőséget nyújtanak a szakcsoportok előnyeinek kihasz­nálására. KOVÁCS JÁNOS csoportszervező. Több és jobb élelmezésre van szükség a lyukói bányában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents