Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-22 / 224. szám

Ara 50 fillér r-------------------------------------> Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a budapesti pártbizottság illésén Á Borsod-Abauj-Zemplén Megyei Pártbizottság tanácskozása Miskolc, 1954 szeptember 22, szerda Az országgyűlés keddi ülése Az országgyűlés keddi ülését tíz érakor nyitotta meg Nagyistoh József,' az országgyűlés alelnöke. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre a minisztertanács elnöke, Dobi István a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Ács Hajós, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, va­lamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. A diplomatapáholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az új törvény megszilárdítja a nép uralmát a közéletben Az ülés első napirendi pontja­ként Harrer Ferenc képviselő, a jo­gi bizottság előadója ismertette az alkotmánymódosításról szóló tör­vényjavaslatot. A helyi tanácsok alkotmányunk­nak, a népi demokrácia alkotmányá­nak legalapvetőbb és legsajátosabb elemei — hangsúlyozta Harrer Fe­renc — majd arról beszélt, hogy az új kormányprogramban kifejezésre jutott politikai fordulat, amely a nép életszínvonala emelésének célkitűzé­sével e célok megvalósítására első­sorban a helyi tanácsokat tette hi­vatottakká, — sőt ezért felelősökké is, — szükségképpen felvetette a he­lyi tanácsok szervezetének reform­ját, amely csak hatáskörük tágítá­sának és önállóságuk fokozásának szellemében történhetett. A Magyar Népköztársaság al­kotmányának módosításáról szó­A tanácsokról szóló törvényjavaslat tárgyalása Az országgyűlés ezután a taná­csokról szóló törvényjavaslat tár­gyalására tért át. A javaslat előadó­ja Pongrácz Kálmán, a budapesti városi tanács elnöke volt. A most benyújtásra kerülő új ta­nácstörvényjavaslat — hangsúlyozta Pongrácz Kálmán — pártunk III. kongresszusán és a tervezet széles­körű megvitatása során elhangzot­tak figyelembevételével olyan szer­Apró ló törvényjavaslat eszméje a ta­nácsok államhatalmi jellegének kidomborítása, amely egyfelől a tanácsok hatáskörében és jogi helyzetében, másfelől a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának szerepében jut kifejezésre. Harrer Ferenc ezután ismertette a módosító rendelkezéseket, majd be­fejezésül leszögezte: — Az országgyűlés mostani tör­vényalkotásának az a korszakalkotó jelentősége, hogy a tanácsokat ál­lamigazgatási síkról valóban állam­hatalmi síkra emeli és ezzel meg­szilárdítja a népi demokráciát, a nép uralmát a közéletben. Az elő­adó végül kérte a törvényjavaslat elfogadását. Ezután az országgyűlés az alkot­mány módosításáról szóló törvény- javaslatot általánosságban és rész­leteiben elfogadta. vezeti és működési formát kíván biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy dolgozó népünk további fejlő­dést érhessen el. Ezután rámutatott arra, hogy az elmúlt esztendők ta­pasztalatai bizonyítják: a széles alapon nyugvó demokratikus egy­ségnek sem a tanács, sem tömeg­szervezet nem lehet átfogó szerve. A népfront helyett a tanácsok nem tudták kellőképpen magukhoz von­zani a dolgozók legszélesebb töme­geit. Ezért hangsúlyozza a javaslat általános rendelkezése, hogy a taná­csok a Hazafias Népfrontra támasz­kodva a dolgozók tömegszervezetei­vel szorosan együttműködve szer­vezzék a lakosságot a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékeny­ségben való közvetlen és állandó részvételre. A Hazafias Népfront, ez a kialakul óban lévő hatal­mas méretű tömegmozgalom összefogja ez ország egész lakos­ságát és ezéles nemzeti egysé­get teremt. A Hazafias Népfront és a tanácsok kapcsolata már most a tanácsvá­lasztásra való felkészülés időszaká­ban kidomborodik. Eddig hiányos­ság volt az, hogy a tanácsok és a más tömegszervezetek között nem volt megfelelő' az együttműködés, a közvetlen kapcsolat. A Hazafias Népfront mindezeket a szervezete­ket tömöríti és ennek kapcsán kö­zelhozza azokat egymáshoz, megte­remti előfeltételét annak, hogy kö­zös célok elérésében közös munkát fejthessenek ki. Pongrácz Kálmán ezután az űj ta nácstörvény néhány új rendelkezé­sét ismertette. — Uj tanácstörvényünk megalko­tása — mondotta befejezésül — nagy lépést jelent előíró a szocialista államéletünk fejlődése terén. A ta­nácsoknak, mint a helyi hatalmi és igazgatási - szerveknek a Hazafias Népfrontra támaszkodva tovább kell fejleszteniük népi demokratikus rendszerünket. Ehhez biztosít határozott alapot a most benyújtott új tanácstörvény- javaslat. Ezt a jogi bizottság letár­gyalta és módosításokkal elfogadta. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a tanácsokról szóló törvényjavasla­tot a jogi bizottság által javasolt módosításokkal fogadja el. Antal elvtárs felszólalása ' Az első felszólaló Apró Antal a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a miniszterta­nács elnökhelyettese volt. — A közelmúltban országunk életé­ben két nagyjelentőségű belpolitikai kérdés került előtérbe — mondotta bevezetőben —: az egyik a Hazafias Népfront megalakítása, amellyel to­vább akarjuk szélesíteni népi demo­kratikus államunk alapjait, szoro­sabbra fűzni a hazafias erők össze­fogását, a másik az országgyűlés mostani ülésszakár. megalkotásra kerülő új tanácstörvény és válasz­tási törvépy, amelynek alapján no­vember végén megtartjuk a tanács- választásokat. Mindkét belpolitikai célkitűzés megvalósítása természetesen szoro­san összefügg a nemzetközi hely­zettel, a béke megszilárdításának feladataival, gazdaságpolitikánkkal, az ország előtt álló egyéb felada­tokkal és mindenekelőtt az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődésével, amely a dolgozó nép jóléte alakulá­sának alapja. Apró Antal ezután ismertette a nemzetközi helyzetet majd hangsú­lyozta: A bókeszerető magyar nép ebben a nemzetközi helyzetben kötelessé­gének tartja még elszántabban har­colni a békéért, a népek közötti bé­kés együttműködésért. Ezért kíván részt venni az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységében is. • Ezután arról beszélt, hogy a párt júniusi határozata és a kormány- program óta hogyan fejlődik nép­gazdaságunk. Június óta cgymillióhatszázezer dolgozót érintő béremelési intézkedést hajtottunk végre — mondotta. 1953 június óta mintegy másfél milliárd forintot fordítottunk béremelésre. Ezeknek a béreme­léseknek egy teljes évre vonat­kozott költségkihatása kettő milliárd forint. . Most a nyugdíjak úiabb szabályo­zására vonatkozó törvényerejű ren­delettel egy olyan — eddig meglévő hiányosságot számolunk fel, amely elsősorban 2 munkában kiöregedett dolgozók százezreinek életkörülmé­nyeit lényegesen megjavítja. Az új nyugdíimégállapítás egyben újabb bizonyíték arra is, hogy a mi társadalmunkban a legfőbb érték az ember. Amit a kapitalizmus hosz- 6zú évtizedekig nem tudott megol­dani, az öregekről való gondosko­dást, azt népi demokráciánk meg­oldotta. Ugyanakkor köztudomású, hogy az előbb felsorolt, több mint kettő milliárd forintot kitevő évi bér-, fizetés- és nyugdíjemelé­sek végrehajtása közben — a fo­gyasztási cikkek árai 8.3 száza­lékkal alacsonyabbak lettek, részben az árleszállítások, rész­ben pedig a szabadpiaci árak csökkenése folytán. A megnövekedett reálbér tükröző­dik a fogyasztási adatokban is. Egy év alatt a kiskereskedelmi forga­lom 23.2 százalékkal, ezenbelül az élelmiszer 12.2, az iparcikkek for­galma pedig 38.4 százalékkal emel­kedett. Különösen emelkedett a pa­rasztság vásárlóereje. A falvakban erősen megélénkült a földművesszö- .vetkezeti boltok forgalma, ami elő­segítette a mezőgazdaság jobb áru­ellátását, a falu és város közötti kapcsolat erősítését. A kiskereskedelem — a kormány- program óta — átlagban 32 száza­lékkal több árut adott el. Ezen be­lül a falusi szövetkezeti boltok for­galma még nagyabb mértékben, 38 százalékkal emelkedett. Még sok esetben nem tudjuk ki­elégíteni a lakosság megnövekedett igényeit. A falvakban és a városok­ban különösen az építőanyagok iránt nőtt meg a szükséglet. A parasztság megnövekedett ter­melési aktivitásához már sok gépet és szerszámot - adtunk, de még min­dig hiány mutatkozik ekében, ve- tőgápban, vasvillában és egy sor apró mezőgazdasági szerszámban. Intézkedéseket készítünk elő az ipari cikkek minőségének megjaví­tására. összegezve, az eddig elért ered­ményeket, Apró Antal hangsúlyoz­ta: Az ipar vezetőinek — az 1955. évi tervek elkészítésénél és azok vég­rehajtása során — fontos kötelesség lesz, egyrészt a meglévő kapacitás maximális kihasználásának biztosí­tása a lakosság jobb áruellátása és a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében, másrészt olyan intézke­dések kidolgozása és következetes keresztülvitele, amelyeknek eredmé­nyeként minél több gyár állítható át a lakosság szükségleteit kielégítő iparcikkek, valamint mezőgazdasági kisgépek és szerszámok gyártására. Gyáriparunk első félévi tervét — a télokozta súlyos nehézségek elle­nére — 101.1 százalékra teljesítette. Jelentősen megnövelte az ipar a közszükségleti cikkek gyártását. Ugyanakkor nagymennyiségű gépet, szerszá­mot adott a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozat meg­valósításához. Az iparban és a mezőgazdaságban még százezer új munkáskézre van szükség Ezután arról beszélt az előadó, hogy a beruházások, de különösen a nehézipari beruházások csökkentése javította a vásárlóerő és az áruala­pok egyensúlyát. Több mint ötszáz millió forint értékű építőanyagot és egyéb fogyasztási cikket szabadítot­tunk fel az idén a beruházások csökkentése által, nem beszélve ar­ról a jelentős számú munkaerőről, amelyet a népgazdaság más terü­letein, mindenekelőtt a mezőgazda­ságban folyó építkezésekhez tudunk felhasználni. Sok szó esik mostanában közvéle­ményünkben — de különösen Bu­dapesten — a racionalizálásról. So­kan nem látják világosan a folya­matban lévő intézkedések értelmét, gazdasági összefüggéseit. Ezért a kormány fontosnak tartja tájékoz­tatni a dolgozókat a racionalizálás céljáról és végrehajtásáról. Mi évek óta újból és újból meg­állapítottuk, hogy az állami munká­ban, gazdasági életünkben hatalmas méreteket öltött, elharapódzott a bü­rokrácia, az aktatologatás, a feles­leges papírmunka. Széles dolgozó rétegek az üzemekben, a falvakban nap mint nao felvetik, hogy feleslegesnek tartják azokat a nagy adminisztrációs apparátu­sokat, amelyek a gazdasági életben, az állami vezetésben az erős központosítás következté­ben kialakultak. A túlméretezett minisztériumok, or­szágos jellegű hivatalok elvonták a feladatokat a helyi végrehajtó szer­vektől, vállalatoktól, intézmények­től. Mindent központilag akartak elintézni, irányítani. Ezenkívül a minisztériumok és a vállalatok közé nagy számban szer­veztünk új trösztöket, középfokú irányító szerveket. Ezeknek a létre­hozása sok esetben csak drágította a termelést és csökkentette a válla­latok önállóságát. A minisztertanács látva ezeket a hibákat, szükségesnek látja az ál­lami és gazdasági munkát bénító bürokratikus jelenségek felszámolá­sát, az állami és gazdasági munka lényeges egyszerűsítését: a tervezés­ben, az anyag- és pénzgazdálkodás­ban, a számvitel, statisztika terén és számos más munkaterületen. A racionalizálás a legjobb szakemberek bevoná­sával indult meg, hogy állam- apparátusunkat a legalsó szer­vektől a legfelsőkig egyszerűb­bé, jobbá, olcsóbbá tegyük, hogy a vezetést megjavítsuk, a vezetők felelősségét növeljük és az államapparátust közelebb vi­gyük a dolgozó néphez. Az állami szerveknek és a szak­szervezeteknek kötelességük előse­gíteni, hogy az elbocsátásra kerülő dolgozók a termelő munkában mi­nél gyorsabban elhelyezkedhessenek, Az iparban és a mezőgazdaságban ma is körülbelül százezer új mun« káskézre van szükség. Biztosítani kell azt, hogy a munkaerő átcsopor« tosítása a lehető leggyorsabban bo- nyolódjélc le. Ennek érdekében fel kell tárni mindazokat a területeket, ahol munkaerő szükséges. Gondoskodni kell arról is, hogy a legjobb munkaerőket minden« hol megtartsák. Elsősorban vállalatnál, intézmények­nél végzett munkájukat kell figye­lembevenni és egyenlő feltételek ese­tén elsősorban azokat a dolgozókat kell elbocsátani, akik más munka­területen könnyebben tudnak elhe­lyezkedni. Figyelembe kell venni az elbocsátásoknál a dolgozók szociális helyzetét, előnyben kell részesíteni a nagycsaládos dolgozókat, az egye­dülálló anyákat, vagy családfenn­tartókat. Tanácsaink jelentős eredményei Apró Antal a továbbiakban a he­lyi tanácsok eddigi eredményeiről beszélt. — A tanácsok négyesztendős munkájának politikai, gazdasági, szociális, kulturális eredményeiről megcáfolhatatlan tények tanúskod­nak, különösen áll ez a kormány- program óta eltelt időre. — Tanácsaink a lakosság mind szélesebb tömegeire támaszkodva végzik munkájukat. — Tanácsaink javuló munkájának köszönhető, hogy a helyi állami és szövetkezeti ipar fellendülésben van, vala­mint az, hogy a magánkisipar szükséges mértékben fejlődött. A helyi állami, ipar termelésé­nek értéke 1954-ben hétszer ak­kora lesz, mint 1951-ben volt. \ kisipari szövetkezetek ebben az évben 1951-hez képest három és félszeresére emelik termelésüket. ■ — Jelentős sikereket értek el a helyi tanácsok a lakosság kulturá­lis, szociális és egészségügyi szük­ségleteinek kielégítésében is. A pártkongresszus azt a feladatot állította elénk, hogy az űj tanács­törvényben szélesítsük, erősítsük tovább az új néphatalom alapjait, a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság szövetségét, a dolgozó nép ha­talmát. — Véleményem szerint a törvény- tervezet ezt a célt eredményesen segíti elő. A tanácstörvény vitája világosain bizonyítja, hogy a magyar nép, a munkások, parasztok, dolgozó értel­miségiek nagy érdeklődést tanúsíta­nak a közügyek, a politikai kérdé­sek, az ország sorsa iránt. A vita méreteire jellemző, hogy több mint 16.000 kisgyűlésen, há- romezerkettőszáz üzemi gyűlésen, a tanácsülések ezrein tárgyalták meg a dolgozók a törvényjavaslatot. Nagy erővel folyik az országban mindenütt pártunk III. kongresszu­sa kezdeményezése nyomán a Ha­zafias Népfront helyi bizottságainak létrehozása. A Hazafias Népfrontnak, mint széles tömegmozgalomnak, ki kell terjesztenie befolyását politikai, tár­sadalmi, gazdasági és kulturális életünk minden területére. A magyar történelem arra tanít bennünket, hogy mindig olyankor oldottuk meg sikeresen a nagy nemzeti fel­adatokat, amikor erős volt a nemzeti egység, amikor minden becsületes magyar kivette a ré­szét és saját ügyének tekintette a közös ügyet, a nép boldogu- lását, a nép szabadságát. Azt akarjuk, hogy a népfront­mozgalom ilyen hazafias nagy moz­galom legyen, amelyben társadalmi helyzetünkre vagy foglalkozásunkra való tekintet nélkül résztvesznek mindazok, akik legjobb nemzeti ha­gyományunk szellemében a haza, a nép ügyét mindenek- fölé helyezik, A tanácsok tagjainak megbízatá­sa — folytatta Apró Antal — az al­kotmány értelmében 1954. október 22-ón lejár. A minisztertanács olyan értelmű előterjesztéssel fordult a Népköztársaság Elnöki Tanácsához; hogy az új tanácsválasztásokat no­vember 28-ra tűzze ki. — Dolgozó parasztságunk nagy szolgálatot tesz egész népünk­nek azzal, ha az őszi betakarí­tások munkáját, a szántást, ve­tést jó minőségben a nagyobb termelési eredmények elérése érdekében időben elvégzi. A magyar értelmiségi dolgozók, tudósok, mérnökök, műszaki értel­miségiek, agronómusok harcol­janak a munkásokkal és a pa­rasztsággal vállvetve népgazda­ságunk továbbfejlesztéséért, új gazdasági sikerek eléréséért. — Most ezzel az új törvényjavas­lattal, amit elfogadunk, tovább fog erősödni a párt, a kormány, a nép egysége, amely alapja. fundamentu­ma további fejlődésünknek. — Az új tanácstörvényt, amely t&* vább erősíti hazánkban a dolgozó nép hatalmát, pártom és a magam nevében eTogadom. Beresztóczy Mihiós felszólalása Ezután Beresztóczy Miklós proto- nótárius kanonok szólalt fel. — Most, a magyar államélet és tár sadalmunk építésének egy — nagyon jelentős mérföldkövénél — a tana csókról szóló törvényjavaslat tárgya­lásánál szeretném, ha meghallanák hangomat széles ez országban — hang­súlyozta Beresztóczy Miklós. — Első sorban valamennyi katolikus plébá nián. a plébánia papjai és hívei egy aránt. — Szeretném üzenni és üzenetemben bitet tenni arról papjaink és híveink előtt, hogy a tanácsok életében egész odaadással résztvenni. azt segíteni nemcsak nem ütközik semmi hitbéli vagy kánoniogi akadályba, hínem lévén ez 8z élet az egész magyar nép jobb sorsának, szebb jövőjének alaki tása minden beesii'eter magvai közre működésével, benne munkát vállal­nunk és vele közreműködnünk alkot­mányos kötelességünk gyakorlása, de egyben lelkipá°ztori küldetésünk a hívőknek felebarátjával szemben ta­núsított áldozatos és gyakorlati sze- retetének megvalósítása is. — Mi. katolikus hívek és papok, részt kívánva népünk és hazánk fej­lődését Szolgáló további szent munká­ból ígérjük, bogy a tanácsok bizal­mát kiérdemeljük és együtt dolgozva velük a törvén v-jsvsslat indoklása sze­rint azoka* új társada'mi életünk építésében harcos sikerekben gazdag ‘".érvekké tenni segítjük — Ezzé! az ígérettel a förvényjavas- ’atot elfogadom. Dr Beresztóczy Miklós beszéde után szünet következett MeUis József A következő felszólaló Mekis József a Politikai Bizottság póttagja, a SZOT elnöke volt. Beszédében Hangsúlyozta, hogy a tanácsoknak termelési, szociális és kulturális funkcióik teljesítésében igen nagy segítségére lehetnek szak szervezeti szerveink és a szakszerve zptben tömörült do’gozók. A tanács és a szakszervezet Is. tehát munkásosztályunk és dol­gozó népünk is csak nyer azzal, ha megtaláljuk az alkotó és ál­hnsznsxólátrr landó együttműködés útját e kétféle feladatot teljesítő szerve­zet: a tanács és a szakszervezet között. Befejezésül a benyújtott törvény- tervezetét elfogadta. Ezután Rónai. Sándor, az ország­gyűlés elnöke bezárta a keddi ülést. A szerdai ülésen az országgyűlés folytatja a tanácsokról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását s megvitat­ja a tanácsok tagjainak választásá­ról szóló törvényjavaslatot is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents