Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-07 / 211. szám

r Békehareo* Vidáman, lelkesen ünnepelték bányászaink a negyedik bányásznapot V _______________________ MDP BOR SOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. évfolyam 211, szám Xra 50 fillér Miskolc, 1954 szeptember 7, kedd Egyenletes termelést MINDEN IPARI ÜZEMBEN A termelés folyamatossága, egyenletessége régen vajúdó pro­blémája minden ipari üzemünk­nek. Még sok helyütt, többek között a nyolcszoros élüzem DIMÁVAG Gépgyárban is nyomon követhető a termelés hullámzása. Aogusztus első dekádjában például a gyár 102 százalékra teljesítette elő­irányzatát. Ezt az eredményt a* tette lehetővé, hogy az előző hó­nap végéről maradt alkatrészekből több gépet szereltek össze és szál­lítottak ki. A második dekádban már csak 85.5 százalékos volt a tervteljesítés, a harmadik dekád­ban pedig 106.3 százalékkal járul­tak hozzá a havi 100.6 százalékos tervteljesítéshez. 1 A hónap második felében — fő­leg » harmadik harmadban — üzemeink nagyrészében megkez­dődik a kapkodás. Ilyenkor min­den erőt mozgósítanak, hogy a tervet teljesítsék. Elkezdődik a hóvégi hajrá. Ennek aztán az az eredménye, hogy például az ózdi martinban egyszerre hat martin­kemence mondta fel ?. szolgálatot, mert nem jutott idő a karbantar­tásra. Egyszerre kellett végezni valamennyin a nagyjavítást. Ez persze alaposan visszahúzta a tervteljesítést. Ml az oka az egyenetlen, hul­lámzó termelésnek, a hóvégi, vagy negyedévi hajrának, rohammun- ikának? ' A hiba nem a hónap elején kezdődik, a jó vezetőnek már az ■ előző hónap második felében gon­dolnia kell a következő havi fel­adatokra. Anyagot kell biztosíta­nia, a tervet fel kell bontania egé­szen a munkapadokig, a gépeknél ellenőriznie kell, vájjon megtör­tént-e a tervszerű, megelőző kar­bantartás? Ez bizony nem kis feladat. Csak az a vezető tud eleget tenni a sokféle kötelezettségnek, akinek nem foglalja le teljes energiáját a hajrá. Ahol a hónap végén ro­hammunka van, ott lázas ütem­ben folyik a túlórázás, senki sem gondol a munkaerőelosztás helyes megszervezésére. A* nagy igyekezet -«eredménye» a globális teljesítés, a selejt és a rossz áru. Jó eredményeket csak az a kol­lektíva érhet el, amely a hónap, a negyedév elejétől napról-napra, óráról-órára teljesíti a tervet. Az ilyen tervteljesítés értékesebb is a népgazdaság számára, mint az, ahol a 100 százalékot rohammun­kával érik el. Az egyenletes ter­melés ad egyedül módot arra, hogy selejtmentes, jóminőségű árut adjanak dolgozóink a fo­gyasztónak. Az egyenletes termelés megte­remtése elsősorban a gazdasági és műszaki vezetők feladata. Nem kis szerepe van azonban a folya­matos munka feltételeinek létre­hozásában a pártszervezeteknek és minden egyes kommunistá­nak is. A hétköznapok szorgalmas, ki­tartó, egyenletes munkájának megszervezése nagy feladat, egy­ben kötelesség. Érdemes erőfeszí­téseket tenni érte, mert ez az egyetlen módja annak, hogy nap­ról-napra többet, jobban és ol­i csobban termelhessünk. L. ________________________________ HARCBAN A III. NEGYEDÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Takarékosság, önköltségcsökkentés, tenrtúlteljesités — a Lénia Kohászati Müvek kommunistáinak célkitűzése november 7 tiszteletére A Lenin Kohászati Művek gyár­egységeiben mindenütt most tartják a pártaktiva üléseket, amelyeken az üzemek dolgozói egymásután je­lentik be szebbnél-szebb felajánlá­saikat november 7 tiszteletére. Brindza Kálmán elvtárs brigád­vezető a nagykovácsműhely aktíva- ülésén versenyre hívta a másik két műszakban dolgozó két brigádot. Sok baj van még ma is a nagy- kovácsműhelyben a ráhagyásokkal — mondotta. — Mi a 30—40 milli­méteres ráhagyást el akarjuk kerül­ni és úgy fogunk dolgozni, hogy minden munkadarabot rajz szerint készítsünk el. Több jó módszert ve­zettünk már be. Előfordult, hogy egy-egy munkadarabot két me­legítés helyett egy melegítéssel munkáltunk meg. Legutóbb ez­zel 2200 kiló anyagot takarítot­tunk meg. Célunk az, hogy november 7. tisz­teletére a jó módszereket elterjesz- szük és a hibákat teljesen leküzdjük. Lónyai István elvtárs, a gázgyár üzemvezetője a dolgozók nevében vállalta, hogy helyes tüzeléssel ha­vonta 100 tonna szenet takarítanak meg. Csépány elvtárs, a kovácsoló és energia gyárrészleg - vezetőjének fel­ajánlása így szólt: — November 7. tiszteletére vállaljuk, hogy megtakarítunk 50 ezer forintot és a selejtet 10 százalékkal csökkentjük. Lévai Rudolf elvtárs a kohógáz- tisztító üzem üzemvezetője a har­madik negyedévi terv túlteljesítésé­re, a gáz portartalmának csökken­tésére tett Ígéretet. Bordás Géza elvtárs, a nemesacél- kovácsműhely üzemvezetője 8 százalékos tervtulteljesítést vállalt. Önköltségcsökkentési tervüket 103 százalékra teljesi­tik. A későnjövők és kimaradozók szá­mát a negyedév végéig 60 száza­lékkal csökkentik. A csavargyár fiataljai megfogadták, hogy a tervet túlteljesítik és 60 ezer darab ekeküllőt gyártanak le terven félül.1 Diósgyőri Gyula elv­társ, a gépészet üzemvezetője arra tett Ígéretet, Hogy egy 500 literes szivattyút szerelnek be, átalakítják az edzőberendezést és a hűtéshez szükséges vizet. a vízgödörből bizto­sítják. Ezzel az üzemet teljesen függetlenítik az ipari vízhálózattól, a rezsiköltséget pedig 20 ezer forinttal csökken­tik. A gyár dolgozói azon munkálkod­nak, hogy behozzák lemaradásukat és necsak teljesítsék, túl is szár­nyalják tervüket. A gyár legjobb brigádja Az alkotmány tiszteletére indult versenyben a Lenin Kohászati Mű* vekben üzem üzemmel, brigád brigáddal vetélkedett az elsőségért* A nagyüzemi párt végrehajtó-* bizottság két zászlót ajánlott fel « legjobb üzemnek és a legjobb bri-* gátinak. A legjobb üzem az elek-* trőacélmű lett, amely a nagyüzemi pártaktiva ülésen át is vette a ki-1 tüntetést. A „legjobb brigád“ zász-> Iáját a nemesacélkovácsműhelyben a Szopkó brigád kapta. A zászlót a nagykovácsműhely pártaktiva ülésén Treit László elvtárs. a nagy-* üzem! . párt végrehajtóbizottság ágit.' prop. titkára nyújtotta át. Távirat Az Északmagyarorsxág Szerkesztőségének Miskolc, Dámóc Község dolgozó pa­rasztjai büszkén jelentik, hogy a’ község III. negyedévi adóbevételi tervét 103 százalékra teljesítette., JÁRÁSI TANÁCS Riese. Kimagasló ieljesítménvek a DtMüVRG Gépgyárban A DIMÁVAG Gépgyár fogazó- múhelyében Misuta Károly „a gép­ipar kiváló dolgozója“ esztergapad- tengelyek megmunkálását végzi. Napi tervét 290 százalékra teljesí­tette. Á reszelővágó gyáregységben Sulcz Erzsébet reszelővágó DISZ- fiatal rendesen 100—110 százalékot mutat fel. Szeptember 6-án azonban 151 százalékot ért el. Kiss Imre la­katos mezőgazdasági gépek gyártá­sán dolgozik. Jelenleg 105-ós lófogatú ekék megmsMskálásdt végzi. Napi eredménye 163 százalék. A rugóüzernben Egerszegi Zoltán ifjúmunkás, gyalus rugókat gyalul. Szeptember 5-'én 192 százalékot je­lentett. Kassai Károly furós pedig 190 százalékra teljesítette tervét. A kábelgépeket gyártó üzemben Matisz Antal csörlőalkatrészeket készít és 150 százalékot ért el. A kerékpárüzemben Gotthardt Berta­lan esztergályos is szép eredmény­nyel büszkélkedhet. Vagontengelye­ket esztergál. Napi tervteljesüése 190 százalék. Kondráth Gyula daru- javító pedig 163 százalékot ért el. Képek a bányászünnem Meghitt beszélgetés bányatelepi ünnepi ebéden. — Együtt vannak munkatársak, családtagok, barátok és ismerősök, hogy együtt örüljenek a bányászokat ért nagy megbecsülésnek, a szere­tetnek, amely az ország minden tájáról feléjük sugárzik. . . > - j »-> z \? >v m • ;*« y# « ’■•Á# mm — Bányász leszek én js, apám, —mondja az egyik herbOlyai bányász kisfia a bányásznap ünnep­ségén. — Az bizony, csak addig nagyra- nőjj kisfiam — feleli mosolyogva, büszkén édesapja. — Büszkén, hi­szen ma büszkeség bányásznak lenni, azok közé tartozni, akik az egész népgazdaság kenyerét, a sze­net adják. (Erdődi János felvétele.) KÉTSZÁZ TONNA ACÉL TERVEN FELÜL Szikrázik az acél. zúgnak a daruk. Nagy a sürgés-forgás a Lenin Kohászati Müvek 180 tonnás buktatható martinkemen- cejenél. Az olvasztárok verejtékes homlok­kal. csillogó szemmel figyelik a nemrég ja­vított négyes kemence belsejéből hömpöly­gő, vakítóan ömlő acélt. Vájjon sikerül-e ismét 19.6 tpnnás eredményt elérni óránként? Tudnak-e ma is az elmúlt hónapokban összegyülemlett adósságból valamit, törleszteni? — ez a kér­dés motoszkál a fejükben. Ugyanis az elmúlt hónapokban nap mint nap nőtt az adósság, egyre jobban le­maradtak a IV-es kemence dolgozói ter­vük mögött. A sok kis lemaradás augusztus végére már tetemes adóssággá nőtt, jelen­tős részét tette ki az üzem 27 ezer tonnás tartozásának. Az olvasztárokat — akik már számtalan munkagyőzelmet arattak — nagyon bántotta ez a sikertelenség. Min­den erejükkel arra törekedtek, hogy előírt tervüket teljesítsék. Ez azonban sehogysein akart sikerülni. Bármennyire is igyekeztek, a kemence mindig keresztülhúzta számítá­saikat. Hol ez volt a baj, hol az, de sohasem működött úgy, amint kellett volna. Amíg a martin vezetői a sikertelenség okát külső tényezőkben keresték, nem is találták meg a növekvő acéladósság igazi forrását. A hibát már a januári nagyjavítás­nál követték el. A régi, rossz kemencefene­ket nem cserélték fel ujjal — a javítást gondatlanul végezték. Az illetékes miniszté­rium nem gondoskodott az újjáépítéshez szükséges tégláról, a vállalat vezetősége pe­dig belenyugodott ebbe. Ezzel kezdődött az­tán a hibák hosszú sora. A fenék minden apróbb javítás ellenére rossz volt, s az is ma­radt. Ez rontotta a munkaidő kihasználását. A kemencét minden adag után ki kellett ürí­teni, hogy a javítást elvégezhessék. Ez min­den csapolásnál 3—4 óra veszteséget jelen­tett. A gyakori javítás, a sok időveszteség pedig csökkentette az üzemi term'elési átla­got. Hiába termeltek jól a többiek. .— a IV-es kemence lemaradása miatt egyre nőtt az adósság. Augusztus folyamán ismét átépítették, megjavították a kemencét. Most azonban már időben gondoskodtak az új fenék építé­séhez szükséges téglákról és a kemence fe­nekének Dezsugorításához szükséges mag­nezitről is. Az utóbbit a Kínai Népköztár­saság szállította. Az újonnan kijavított ke­mencében augusztus 24-én 20 órakor kezd­ték az első 180 tonnás adag olvasztását. Az eredmény nagyszerű volt. Azóta is minden­nap teljesítik tervüket a IV-es kemence dolgozói, felbuzdulva a sikeren, most el­határozták, hogy minden erővel azon lesz­nek, hogy az üzem súlyos acéladósságát minél előbb letörlesszék. — Nem hagyhatjuk, hogy az adós­ság és a szégyen rajtunk száradjon — mondja Föidesi Lajos, a .martin egyik leg­jobb olvasztára. — Be akarjuk hozni a le­maradást. Hétfőn, mikor Leviczki elvtárs­sal együtt óránként 19.6 tonna acélt gyár­tottunk, láttuk, hogy jó munkaszervezés­sel, minden perc kihasználásával könnyen teljes it bet jük tervünket. Jenei Lajos Kos- suth-díjas olvasztár tanítványa vagyok, csak nem hozok szégyent mesterem fejére! Elhatároztam, hogy ehónapban 200 tonna acélt termelek terven felül, ezzel én is csök­kenteni az adósságot. Eöldesi elvtárs állja is szavát.. Brigád­jának tagjai már napok óta jóval 100 szá­zalék fölött termelnek. Példamutatóan har­colnak a diósgyőri martinászok régi. jő híréért. — Nagyon szeretek itt dolgozni — mondja Föidesi elvtárs csendesen, miközben kissé elmerengve néz a kemencének táton­gó, tüzokádó torkába. — Először szorongó szívvel léptem ide, de most el sem lehetne zavarni engem innét. Valamennyien jó munkát akarunk végezni, többet akarunk termelni. Tudjuk, hogy ez most már csak rajtunk múlik. Természetesen sokat segít­hetne a nagyolvasztó is, ha megfelelő anya­got szállítana. Eddig azonban csak álmo­dozni mertem olyan nyersvasról, melynek szilícium-tartalma 0.6, kéntartalma maxi­málisan 0.08, mangántartalma pedig 2 szá­zalék. Remélem ez az álom most már való­sággá válik. A laboratórium dolgozói szinten nagy segítséget nyújthatnának az olvasztá­roknak a több acélért folytatott harcban azzal, ha a nyersvas elemzését időben elvé­geznék és átadnák. Igen erősen javítja a termeit acél mi­nőségét, hogy a régi, néha 30 százalékos kovasav tartalmú kohóérc helyett most a Kínai Népköztársaságból behozott kiváló. 3—4 százalékos kovasav tartalmú frissítő ércet kapnak. Ha egy pillantást vetünk a martiná­szokra. akik erejüket nem kiméivé a kemenr ce izzó szája előtt végzik hősi munkáju­kat, amint Kérges kezükkel fogják a hosz- szú, nehéz merítőkanalat, biztosak lehetünk abban, hogy adott szavuk nem üres fecse­gte, nem szószátyárkodás, hanem komoly ígéret, amelyet be is tartanak. A csengő megint megszólal, kezdő­dik a csapoiás. Ezernyi fényes, pattogó szikra között ömlik a tüzes patak egyre szé­lesebben, mind nagyobb erővel. Az olvasz­tárok feszült arcán végigsuhan a mosoly, amély elárulja gondolatukat: nem volt hiába a fáradozás, újabb acéladaggal gaz­dagodtunk KÜGLER G,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents