Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG Gazdagodnak a miskolci termelőszövetkezetek Miskolc termelőszövetkezetei szép eredményeket értek el a pabo- £iíTfín-lf-hrn Az Alkotmány tsz különösen jó termést takarított be. A Táncsics tsz őszibúzából 10 mázsa 92 kilót, tavaszbúzából pedig 10 mázsa 44 kilót termelt holdanként. A Vörös Ujgyőr tsz is szép eredményekkel büszkélkedhet, ösziárpából az Alkotmány tsz 18 mázsa 29 kilót, • Táncsics pedig 16 mázsa 67 kilót termelt egy-egy holdon. A termelőszövetkezetek tagjainak részesedése jóval felülmúlja az elmúlt évit. A Táncsics termelőszövetkezetben idős Juhász Józset fogatos 14 mázsa 20 kiló kenyérgabonát, 3 mázsa árpát és 4 ezer forint előleget kapott eddig. A szirmai Uj Elet tsz tagjai kenyérgabonából 4 kilót osztottak egy munkaegy ségre. A termés nagyobb része azonban a zárszámadáskor kerül kiosztásra. A termelőszövetkezeti tagok jó jövedelmének láttán egyre több egyénileg dolgozó paraszt érdeklődik a szövetkezeti gazdálkodás iránt. A büszke ejsők a legjobbak közölt Megyénk dolgozó parasztjai, az állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek dolgozói egyre nagyobb lelkesedéssel kapcsolódnak be a szocialista munkaversenybe, a termésátlag növeléséért folyó harcba. Számos község és termelőszövetkezet versenytelajánlást tett a kongresszus, majd augusztus 20. tiszteletére. A nemes vetélkedésnek nagy. szerű eredményei születtek. Augusztus 20-ra országosan is a legjobbak közé került a ricsei járás, a bor- sodivánkai Petőfi termelőszövetkezet és Zalkod község. A megyei párt-végrehajtóbizottság az augusztus 20,i verseny győztesei részére versenyzászlót tűzött ki jutalmul. Augusztus 30-án értékelték a versenyt. A jó munka jutalmát a ricsei járás és Borsodivánka után a második legjobb község, Zalkod nyerte el. Az állami gazdaságok között a miskolci sertéshizlaló vállalat, a gépállomások között pedig az újesa- nálosi gépállomás érdemelte ki a megyei párt-végrehajtóbizottság ver- senyzászlaját. Brezovcsik Pál, a tokaji Kossuth tsz kertészetében az őszi mezőgazdasági kiállításra válogatja a legszebb zöldpaprikákat. mmm MUSS tAlföldi Károlyné taktakenézlői 7 holdas dolgozó parasztasszony a nyári gazoló kapálást végzi a gyönyörű cukorrépa között. Gazdag termésre számit, 250 mázsát vár egy holdról. Uj termelőszövetkezet alakult Damak községben község dolgozói már ták, hogy új termelőszövetkezeti csoportot alakítanak. Az új csoportnak Győzelem mezőgazdasági termelőszövetkezet lett a neve, Szilvási János 6 holdas dolgozó parasztot választották meg elnöknek. Közös elhatározással az új csoport tagjai megkezdték a munkát, a nagyüzemi gazdálkodást. Damak hosszabb idő óta figyelik a termelőszövetkezeti gazdálkodás jó eredményeit. Szeptember 3-án 9 család 15 tagja megbeszélésre ült össze. Megvitatták a termelőszövetkezeti alapszabályzat minden egyes pontját, s megvizsgálták a lehetőségeket. Végül is clhatározEgyéni dolgozó parasztok érdeklődése a termelőszövetkezetek iránt A mezőzombori Uj Élet termelőszövetkezet sokat erősödött ebben a gazdasági évben. A helyes gazdálkodás, s a jó gépi munka eredményeként szép gabonatermést takarítottak be a tagok. Búzából 12 és fél, árpából 11, zabból pedig 13 mázsa 70 kiló termésátlagot értek el hol- dankint. A jó termésből bőven jutott munkaegység előlegre. Szegedi ■István például 34 mázsa vegyesterményt vitt haza. Egyre nő az egyénileg dolgozó parasztok érdeklődése a szövetkezet iránt. Takács János 5 és Vendel János 7 holdas dolgozó parasztok a tsz. tagjaival beszélgetve elmondották, hogy va* lóban jobbnak és könnyebbnek látják a közös gazdálkodást. Az egyéni gazdaságból nem tudnak családjuk számára olyan jó jövedelmet biztosítani, mint amilyet a szövetkezeti tagok szereztek a közös nagyüzemi gaz* daságból. Az Uj Élet tagjai azon fáradoznak, hogy jövőre is gazdag termést érjenek el. Két traktoy szinte éjjel-nappal vetőszántást végez, hogy korán földbe kerül* jön a mag. Mezőzombor község dolgozói valamennyien elismerik, hogy az Uj Élet tsz gazdag jövedelme a jó munka, s a nagy* üzemi gazdálkodás eredménye. 1 BOLDOG SZÖVETKEZETI ÉLET Nagy János a taktabáji Béke tsz tagja, harmadmagával dolgozik, s 800 munkaegység után 62 mázsa terményt vitt haza előlegben. A boldog családot virágcsokorral köszöntik az úttörők. Siratta ' Márton Imre boldog családi körben, gondtalanul olvassa az újságot. Jöhet a tél, tele van a kamra. 45 mázsa terményt kapott előlegben a taktabáji Béke '«z-ben. Géllyei bácsinak olyan a feje, . mint a jó kalendáriuma mindenre választ tud adni, a legrégibb dolgokra is jól emlékszik. Pedig úgy tartják, hogy öregember előtt ködbevész a múlt, s bizony nagyon meg kell erőltetnie az eszét, ha a régiségek porlepte ládájában emlékek után kutat. Lehet, hogy így van, de Séllyei bácsi kivétel ez alól. Kivétel már csak azért is, mert nemcsak jól emlékszik 65 esztendejének boldog és boldogtalan napjaira, hanem inkább azért, mert úgy elboldogul az egyébként friss szellemet kívánó bankszámlákkal, hogy még fiatalembernek is becsületére válna. Séllyei László elvtárs, a taktabáji Béke termelő- szövetkezet könyvelője. Nem járt kereskedelmi iskolába, nincs érettségije, elemije is csak egynéhány. Egész életében fizikai munkával kereste a kenyerét, s ha most öregkorára szellemi munkára vállalkozott, nem az ő fejében született a gondolat. Csak véletlenül adódott az egész, de az egyszerű história mögött emberség rejtőzik. Úgy volt, hogy előtte már két fiatal is nekigyür- kőzött a könyvelésnek, de nem boldogult, aztán a végén bele is unt. Már most mit' csináljon a szövetkezet? Könyvelés nélkül semmire sem mennek, mert enélkül nem tudja a tagság, hogy mije van, mije nincs... Szóval könyvelő kell mindenképpen. S hogy, hogy nem, az egyik szövetkezeti tag — véletlenül, vagy talán szívjóságból — ráhibázott, hogy: jó lenne a Séllyei bácsi könyvelőnek. Úgy is olyan a feje, mint a káptalané ■—1 így szokták mondani —, meg hát öreg is már, nem igen bírja a kétkezi munkát. Hiába szabadkozott Séllyei bácsi, hogyhát ő nem tanulta ezt a mesterséget, meg hát remeg is az ő kezében a plajbász. A tagság nem tágított a gondolattól: majd belejön, az meg nem számít, hogy nincsenek gyöngybetüi. Séllyei bácsi egy darabig még ellenkezett, de csak a látszat kedvéért, mert befelé azért jólesett neki, hogy ráesett a választás és valahogy tetszett is neki egy kicsit, hogy 65 esztendős korában új mesterséget kezd tanulni. Pláne az tetszett a dologban, hogy iskolába megy — amint ő nevezte a könyvelői tanfolyamot. Milyen furcsa is az élet... Ezelőtt 55—56 évvel, kilenc—tízesztendős korában nem gondolta volna, hogy előbb az élet iskoláját kell kijárnia, s egy emberöltő után újból az iskola padjaiban ül. Egy emberöltő... uramisten, de hosszú is volt... s mégis rövid. De sok minden történt azalatt, ősz fejét lehajtja, sárgásbarna szemeit lehunyja mintegy válaszfalként a jelen és a múlt közé, mert így lehet csak igazán felidézni a rég eltelt napákat.., • IV'égy hold földre kilencen voltak testvérek. Akárhogy ' is ügyeskedtek, kevés volt a kenyér. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy váltak meg a szülői háztól. Mikor a szopósgyerek' már nem lakott jól az anyja tejével és kenyeret követelt, a legidősebb testvér munka után nézett, s fekhelyét is átadta a kisebbnek. László aránylag sokáig maradt otthon, csak 14 éves korában dobi«, vállára a világjáró tarisznyát. ÖREGKOR 1905-ben a 2000 holdas taktabáji Patay uradalomba került. Mi bért kapott? Hát mit kaphatott egy kis mindenes, ilyen küld ide — vidd oda cselédke! Annyit, amit megevett, meg ruhát, hogy éppen ne lálszék ki a meztelensége. így éldegélt, míg be nem vonult katonának. Ettől az időtől kezdve aztán nagyon gyorsan peregtek élete eseményei. Jött a háború, kivitték a frontra- cári fogságba esett. Egy nagy gyároshoz került vasutat építeni, majd a bolsevikok forradalma kiszabadította. . Hazaküldték. Betegen érkezett Pestre, a kórházba. Láz" álmában hallotta, hogy Pesten kitört a forradalom., proletárdiktatúra van, aztán hallott valamit a Tanács- köztársaságról, de mire öntudatra ébredt, vége lett mindennek és minden maradt a régiben. Mikor felgyógyult, visszament a falujába. Az .uradalom visszafogadta, hiszen igazolni tudta, hogy nem volt vörös . , . Teltek, múltak az évek. Dolgozott, nem törődve mással, csakhogy felnevelje fiát és lányát, s összeku- porgasson valamit, amiből tud adni két gyermekének, s neki is jut öregkorára. ...Aztán újból kitört a háború, ő már öreg volt, nem kellett katonának, de a fiát elvitték és soha nem is adták vissza. Amikor felszabadult a falu, már csak ketten maradlak a lányával. Felesége is meghalt. Mihez kezdjen? Lánya nem akar férjhez menni- ő öregszik, ember nem lesz a háznál — ki műveli a földet? Mert föld már van, 10 éves kuporgatás után vette bankkölcsönre, még a háború alatt, ügy adták akkor a parcellázott földeket, mintha érezték volna, ez az utolsó alkalom, hogy hasznot hajtson nekik. De mi történjék most? Hogy fognak megélni? Több mint 10 esztendeig fizette a régi rezsim bankjaiba az öregségi járulékot is — de annak se veheti hasznát, hiszen a pengő elúszott az inflációs világ millióinak és billióinak áradatában. Hej, csak a fia élne legalább! Amikor 52-ben' megalakult a termelőszövetkezet, nem gondolkozott csak egy éjszakát. Az elsők között belépett. Hallott már valamit a szövetkezetekről,de egyik ezt mondta, másik azt. Kicsit háborgott a lelke, mint a hajó a hullámokon, amikor aláírta a belépőívet. De- hát megpróbálja: vagy-vagy! Az első év nem sikerült — ezt látták előre. Amikor megjelent a kormány programja. , megint gondolkodott egy éjszakát, aztán bejelentette, hogy kilép. Szomorúan, szótlanul ballagott hazafélé. Valami nagy ürességet érzett a lelkében. Hát ide jutott öreg napjaira? Földje ugyan van, de mit ér vele ... Itt yolna ez a szövetkezet, itt biztosítanák a kenyerét, dehát nem vált be. Pedig ő milyen bizakodó szívvel volt iránta! Csakugyan a szíve hajtolta, meg az esze is. Ismerte az alapszabályt, s tudta, hogy fogytán az ereje, könnyebb munkát kap: pásztorkodást, éjjeli őrködést. S ha már nem bir még totyogni sem, akkor is megkapja a mindennapiját és annyi pénzt, ami neki éppen elegendő. Napokon át kesergett Séllyei László. Nem vált be..., de hiszen még csak egy év telt el és hát minden kezdet nehéz. Hiszen az egyéni gazdának sem válik be minden év. És hát náluk is voltak elemi bajok; ezenkívül tapasztalatlanok voltak, nem sokat értettek a szervezéshez és a tagok se szoktak össze, sokszor marakodtak egymással. Lám az emődi, meg a borsodivánkai szövetkezetnél nincs baj. nem is akarnak kilépni. Hát akkor mégse lehet rossz a szövetkezés, csak épp nálunk nem sikerült ebben az évben. *.. És másnap, amikor a csoport’ gyűlést tartott a megmaradt 63 taggal, elment és visszavitte a lapját- Ha törik, ha szakad, ő marad. Ha kilép, szomorú öregsége lesz — ez nem vitás. De ha a csoportban marad, még lehet reménye.., • Czempillái hirtelen felpattantak. Sárgásbarna sze- mében megnyugvás csillog. Mégis jó, hogy maradt. Jó, hogy volt benne bizodalom! Lám, az idén már másképp alakult a helyzet: jól fizet a csoport. Számoljunk csak, hiszen az csak nem szégyen, ha egy könyvelő „kalkulál“ — még ha önmagáról van is szó. Ezideig van 285 munkaegysége, de elszámolásig biztosan meglesz a 300- ha nem több. Namármost, vegyük mindenből a számításba vehető legkevesebbet. Ezek szerint egy munkaegységre jut: 5 és félkiló búza, 2 és fél kiló árpa, 4 kiló tengeri, 3 és félkilő krumpli... Ez összesen 16 és fél mázsa búza, 7.5 mázsa árpa, kb. 9 mázsa tengeri, 10.5 mázsa krumpli. A veteményesekből: káposztából, paradicsomból, dinnyéből, stb. lesz neki legalább 3 ezer forintja. Ehhez jön még a rozs — és magkenderből bizonyos jutalék és a készpénz. Az egész - legkevesebb 13.300 forintot tesz ki. Odahaza van tehene, borja, fiaskocája, két süldője, no! meg a kertje. Mindezek alapján évi jövedelme legkevesebb 18 ezelr forint. Adóra nincs gondja... Pedig, neki csak 300 munkaegysége van, de ott van a Nagy János — igaz harmadmagával dolgozik — neki már 800 munkaegysége van eddig és csak előlegként 62 mázsa terményt vitt haza. Hát így alakult a helyzet. Nem mondják- mert' szégyelik — hiszen nyakas ember a magyar paraszt — de fáj is a szívük azoknak, akik kiléptek. Nekik az idén se lesz több jövedelmük; mint tavaly. Séllyei László 65 éves könyvelő csontos arcán az élettel való megbékélés fénye ragyog. Hát mégis sikerült. Most már elkönyvelősködik egy darabig, hiszen jó erőben van még. Aztán, ha majd ezt se bírja, akkor se fő a feje a gondtól. Csak már férjhezmehetne a lánya. Nem azért, mintha munkára kéne az ember, de inkább azért, mert hiányzik az unoka. Már csak ő tudná még boldogabbá tenni öreg napjait. De így is boldog. S ha valaki megkérdezi, hogy 65 esztendős korában megelégedett-e az élettel, bizisten így válaszol: soha nem volt megelégedettebb, kiegyensúlyozottabb sorsa. CSALA LÁSZLÓ
