Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
4 ESZ AKM AGY ARORSZ AG Vasárnap, 1954 szeptember í VASÁRNAP! JEGYZETEK (lÁj munkahelyi en... Szemüveges, velem szemben a sajókazai okos arcú fiatalember ül bányatelep parkjában egy pádon. Nagy, barnakeretes pápaszeméről, ruhájáról, egész megjelenéséről ítélve: hivatalnokember. De úgy látszik, nem vagyok elég jó ember- ismerő. Vagy talán az az igazság, hogy nem a külső teszi az embert...? Csillés. A bánya mélyén dolgozik, a pislákoló karbidlámpa fénye mellett lapátolja a föld fekete kincsét, szenet a kaparószalagra. — Régen csillés már? — Nem, — nevet rám barátságosan, -— nemrégen dolgozom a föld alatt. De azt hiszem, most már sokáig kitartok új foglalkozásom mellett. i— Azelőtt mi volt? . •— Hm. Ha csak egyszerűen azt mondom, hogy tisztviselő voltam és ípost bányász vagyok, akkor nem mondtam el mindent. Pedig röviden így van. — És hosszabban? :— kérdezem most már érdeklődve. Amikor befejeztem a tanulást — kezdi MfTlIKUr ismerősöm, — 1947-ben, Szeles-aknára mentem dolgozni. Külszíni munkás« majd földalatti szállító lettem. Műszakonként 40 ■—50 forint volt a keresetem. Dehát tanult ember vagyok, érettségim van; ez — úgy éreztem, — többre tesz képessé, mint egyszerű bányászéletre. — Hát azért tanultam, hogy örökké bányász legyek? — kérdeztem magamtól. Ezért aztán nagyon természetesnek és helyesnek találtam, hogy pár hónap múlva „kiemeltek“. Napidíjas aknaírnok lettem, napi 16.20-ért, később havidíjas — 520 forint fizetéssel. Ez bizony kevés volt, de nem számított. Egyedülálló fiatalembernek ennyi is elég. A fő az, hogy íróasztalom van; művelt embernek az dukál — gondoltam akkor. Sok gondom, bajom volt. különösen, amikor statisztikus lettem. Szerettem a hivatalnok-életet, de néha-néha eszembe jutott az a másik, keményebb munka, amit a föld alatt végeztem. Különösen akkor gondoltam rá sokat, amikor fizetéskor hallottam, hogy régi társaim kétszer, háromszor, sőt négyszer annyi pénzt visznek haza, mint én. De aztán ismét odaültem az íróasztalhoz, elvégeztem munkámat, este lemostam a tintát, az ujjaimról és minden ment tovább. Hivatalnok voltam, úgy gondoltam, tanult ember számára csak ez a méltó munkakör. Később rájöttem, hogy ezzel már csak vígasztalom magam. Fiatal, erős, egészséges ember vagyok és most,. nősülés előtt bizony nekem is jó lenne a több kereset. Józanabbik felem a bányába kívánkozott- Sokat, nagyon sokat vitatkoztam magammal. MinaLr ültem 12 évig az iskolapadban? tVlineK — kérdeztem magamtól. Sokszor még Irénkét, menyasszonyomat is kértem, segítsen dönteni. A bányamunkához vonzott a nagyobb kereset. Épül új otthonunk, szép, kétszobás kis ház, azt is be kellene rendezni, meg aztán, fiatal házasoknak sok minden kell az induláshoz. A munkától nem féltem, hiszen sokszor mentem le vasárnaponként a bányába. Ilyenkor 100 forint volt a napi keresetem, de sehogy sem tudtam elképzelni, hogy végkép felcseréljem az íróasztalt a bányával, a tollat a csákánnyal. .— És most? — Ma már csak nevetek, ha a sok töprengésre gondolok — mondja és Molnár László tényleg mosolyog. Derűs az arca, mint a megelégedett embereknek. — Jól érzem magam, hamar megszoktam a bányászéletet. Nem mondom, az első napokban nehéz volt. Örültem, ha megállt a kaparószalag, egy kicsit kifújhattam magam, kiegyenesíthettem a derekamat. De már a második héten „igazi“ bányásznak számítottam. Ha megállt a szalag, az elsők között kiáltottam én is a gépkezelőnek: mi lesz a kaparóval?-— Sokat segített és segít ma is Fazekas Balázs, akivel együtt dolgozom. Lőmester volt, de ő is fizikai munkára kérte magát. Úgy hiszem, a mi kettőnk munkájáért nem kell szégyenkezniük még az ,,öreg“ kazai bányászoknak sem. Hogy nem henyélünk a bányában, az is mutatja, hogy 2500 forint körű] lesz a havi keresetem. De ez csak az augusztusi bér. Szeptemberben már jobban megy a munka, túl vagyok már a kezdeti nehézségeken. Nem is adom háromezer forinton alul. És prpttspni 9 Kiegyezett már az— cs az ereusegi . zal> hogy az aSztai_ fiókban hagyja? — Már hogy hagynám az asztalfiókban? Igaz, a papír ottmarad, de a bányában is nagyon hasznos a tanult ember. Valahogy úgy van az itt is, hogy aki többet használja az eszét, annak kevesebb fogy az erejéből. De ha már a tanulásnál tartunk — neveti el magát ismét —, még azt is megmondhatom, tovább akarok tanulni. — ??? ■—. Ugy-e csodálkozik? Aknász iskolára jelentkeztem. Mert hát —- és higyje el, ez is a tanulás előnye — az ember kíváncsi, még többet, még jobban akarja ismerni a szakmáját. Amíg hivatalnok voltam, megelégedtem az érettségivel. Ott elég is volt. De most már igényesebb vagyok magammal. Meglátja, egy év múlva hallani fog rólam. , Kicsit elgondolkodik, aztán mintegy magának azt mondja: ... .... . az össze-vissza fir — Mit sajnáljak kált íróasztalomon, örökké tintás ujjaimon és a hosszú számoszlopokon, amelyek a szabadidőmből is olyan sokat raboltak el? Most, ha vége a műszaknak, helyére teszem a karbidlámpát, megfürdök s elindulok a menyasszonyomhoz. Majdnem minden nap megnézzük épülő otthonunkat, gondolatban már be is rendeztük. Ide ezt veszünk, ott fog állni majd a rádió, amott egy-két év múlva egy gyerekágy. Tervezgetünk. Megtervezzük sajátma_gunknak vidám, boldog munkáséletet. Ágoston Éva ! I ES TESTNEVELÉS MjljVVYrAVl* — mmimm Ami a mecyei ifjúsági lakdarúgóvalogatott harmadik lielye mögött van... ® # W ... . i .1 ...fi i ____________ Két jól megtermett fiatalember lép be Paiace-szálló előcsarnokába, éppen akkor, amikor Erdei Pállal a megyei Hiúsági lab- darugóváJogatott vezetőjével beszélgetünk a borsodi fiuk szereplésiről. Kamutat a két szép szál legényre és őzt mondja: A oson grádi csapat ilyen magas, erős fiukból ál lőtt Ezekhez képest a mi »iáink szinte törpék volta-k. De nem ezen múlott, ettől meg nyugodtan legvoznenuK volna őket. Sajnos nem sikerült. Nem sikerült, mert idegesek voltak játékosaink, nem működött olyan jól a csapat, mint azt korábban megszoktuk tőle. Nagy része volt ebben annak 's, hogy l:0-ás vezetésnél Vékony, a csapat oszlopa és kapitánya meg érült A eér fű és után i0 peic alatt négv col* kaptunk s ez e Vz perces megingás eldöntötte a mérkőzés sor 6át. Vesztesként hagytuk el a játékteret. Mi történt a mérkőzés után? — Nem mondhatom, hogy !ó hangulatunk volt, hiszen úgv számítottunk, hogy győzelmet aratunk Csongrád fölött. Nem estünk azonban kétségbe. A szakvezetők, edzők Juhász János. Sztrányai József, Dóczé Pál és jómagam a játékosokkal megbeszéltük a hibákat, részletesen megbeszéltük a mérkőzés minden apró részletét, megtárgyaltuk a játékosok által mutatott játékot, de főleg a csapat összjátékával foglalkoztunk. Következő mérkőzésünkre úgy indultunk, hogy ha kiküszöböljük az előző mérkőzés hibáit, legyőzhetjük az igen jó “rőkből álló Budapest III-at. Nemcsak az én véleményem, amikor azt mondom, hogy ez a mérkőzés volt a döntő legszebb, legszínvonalasabb összecsapása. A mérkőzésen ott lévő szakértők —. akik látták csapatunkat Csongrád ellen is játszani, szinte kivétel nélkül, úgy nyilatkoztak, hogv olvan játékot mutatott a borsodi 11. amivel könnyen nyerte volna a Csongrád elleni mérkőzést. Szinte rá sem lehetett ismerni a csapatra, olyan nagyszerűen küzdöttek a fiuk. Ennek ellenére a budapestiek szerezték meg a győzelmet. Elismertük, hogy jobbak voltak, tanulni leheteft tőlük. Tanultak is a borsodi ifik, hiszen következő. Budapest I. elleni mérkőzésükön megismételték előző jó játékukat és szép. színvonalas küzdelemben 2:1 arányban legyőzték a fővárosi fiatalokat. Ezzel a győzelemmel 19 megve és 5 budapesti csapat között megszerezték a „Magyarország ifjúsági bajnokcsapata” címéért folvó bajnokságban a 3. helyet. Érdemes megnézni, hogy hogyan jutott el a megye ifjúsági csapata ehhez a megtisztelő helyezéshez, milyen előkészületek előzték meg a döntőt. Erdei Pál erről a következőket mondja: — Nem ez volt az első bajnokság, amit az OTSB kiirt az ifjúsági labdarugók részére. 1952-ben csapatunk megnyerte a csapatbajnokságot. sajnos döntőkre abban az évben az olimpia miatt nem került sor. A következő évben úgv szerveztük a csapatot, hogy ne tsak a csoportbafnokságot. hanem az országos bajnokságot is megnyerjük. Már télen hozzákezdjünk az előkészületekbe « a rendszeres tornatermi edzésekkel olyan formába lendült a csapat, hogy célkitűzést meg is tudtuk volna valósítani. Közben az OTSB változtatott a korhatáron, s így uj csapatot kellett összehoznunk és szerepeltetnünk. A fiatalabbakból összeállított csapat úgyszólván előkészület nélkül kezdte meg a küzdelmeket és ez szereplé sére is rányomta bélyegét. Nem jutottunk be a döntőbe, Nógrád megye mögött a második helyen végeztünk. Ebben az évben már megvolt a csapat gerince és ez eredményezte, hogy a fiuk^ jól megállották a helyüket. Nagy mértékben hozzájárult a jó szerepléshez, hogy az Egyetemvárosban tartott edzőtáborozás összekovácsolta a csapatot. A fiuk nemcsak sporttársakká, hanem barátokká váltak, jó szellem alakult ki közöttük. * Látott-e színvonalemelkedést az ifjúságiak tornáján? — Határozottan emelkedett a magyar ifjúsági labdarúgás színvonala. Nemcsak azoknál a csapatoknál, amelyek a döntőbe bejutottak. hanem az egyes csoportokban is. Különösen sokat fejlődött Szabolcs és Hajdú megye. Fejlődött megyénk labdarúgása is, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs tennivaló. Van még bőven feladata, az MTSB-nek is, a sportköröknek is. — Melyek a legfontosabbak ezek közül? — Az első felada-t olyan taktikai és technikai színvonalra emelni a vidék labdarúgását,^ hogy utolérje Budapestet. Mert bizony jnég Budapest javára billen a mérleg, különösen technikai téren. Ez a körülmény azt a feladatot állítja megyénk edzői elé, hogy sokat, nagvon sokat foglalkozzanak az ifjúsági és a felnőtt játékosokkal technikailag, de természetesen taktikailag is. Eddig sajnos azt tapasztaltuk, hogy sok helyen csak az első csapat játékosaival törődnek, elhanyagolják gj: ifjúságiakat. Ezek a sportkörök és edzők megfeledkeznek arról az aranyszabályról, hogy az utánpótlás biztosi tása elsőrendű érdeke és feladata minden sportkörnek, akár a megyei, akár az NB- ben játszik csapata. Feladata a sportköröknek, hogy megfelelő edzőt és edzési lehetőséget biztosítsanak az ifjúsági játékosoknak. Nem szabad annak előfordulnia — ami még sajnos nem is egy helyen előfordul —, hogy az ifjúsági csapattal nem foglalkozik senki, nem biztosítanak pályát neki, nem tartanak rendszeresen edzéseket számukra. Kiküszöbölendő hibaként kell megemlíteni I azt is. hogy sok helyen olyan időpontban rendezik az ifjúsági mérkőzéseket, hogy: amiatt nem látogatják a nézők a találkozókat. Pedig az ifjúságiaknak szükségük van arra, hogy közönség előtt játszanak, mert csak így szokhatnak hozzá a játé kosokat bizony sokszor befolyásoló közön séghez és a közönség hangjához. Az lenne a helyes, ha az ifjúsági mérkőzéseket az úgynevezett „nagy” mérkőzések előtt deznék meg. Igen nagy hiányt kell rövidesen pótolni a úttörő bajnokság megrendezésével. Évek óta nem rendezték meg az általános iskolások részére a bajnokságot. Nem tudom hangsu lyozni eléggé, hogy ez milyen nagy hiba Újra azt kell mondanom, hogy a magyar labdarúgás további fejlődésének az után pótlás biztosítása adja meg az alapját. Valóban vannak tennivalók, vannak fel adatok, amelyek megoldását nem holnap, ha nem már ma meg kell kezdeni. S ha hozzá kezdünk a szép munkához, a siker nem maradhat el és nem is fog elmaradni és így megvénk ifjúsági labdarúgása újabb lépéseket fog tenni a már régen kitűzött cél elérése. a büszke „Magyarország ifjúsági bajnokcsapata” cím felé. (SZABÓ) Borsot} nrogys ifjúsági labd arugó válogatóit csapata. A VIDÄM „KISTOLVAJ“ rA villamoson lehetőleg a lépcsőn, dagy a perronon utazik. Ismeri a „bliccelés“ minden fortélyát. Ha a kalauz a jegyek iránt érdeklődik, süketnek, vagy szó- rakozoHnak teteti magát. Mindenesetre kerüli a kalauz közelségét. Ha kellemetlen a helyzet, inkább zónázik, egyik villamosról le, a másikra fel. A többi utas meg derül rajta: milyen kedves fickó ez a kistol- vaj! Ha nincs a közelében senki, észrevétlenül kimetszi a perron ablakvédő farudacskáit is, hogy otthon gyújtást csináljon belőle. Ha disznóólt épít, a köveket, téglákat az építkezések táján tárolt anyagból szedi össze apránkint, —■ vagy ahol nincs őr, egyszerűen talicskával hordja el. Oly kedvesen és nyíltan lop, hogy a szomszédok mulatnak rajta: „Hiába, tolvajka szaktárs megél a jég hátán is“. Még tanulnak is tőle... A MAV-nál dolgozik? — Nem lop ő sokat egyszerre. Csak éppen, amennyi szén, fa, miegymás szükséges a háztartáshoz. aztán meg ami adódik egyik-másik nyitott vagonban, „így kell azt csinálni, fatcrlcám“ — mondogatja vidáman — „mindig csak annyit, hogy ne csináljunk feltűnést!“ Ha véletlenül nőnemű a bájos kistolvaj és a vendéglátóiparban, vagy az üzemélelmezésnél alkalmazzák, szerényen beéri napi 20—30 deka cukorral, 10—15 deka zsírral, egy kis dióval, mákkal, kávéval, egy kiló lisztecskével, vagy grizecskével, — már ami belefér a kézikosárkába. „Remélem, nem sajnáljátok ezt a csekélységei tőlem“ — kacag társnői szemébe — „különben is ez jár nekünk. Nyomtató lónak nem lehet a száját bekötni, nem igazi" Olyan édesde- den mondja, hogy a konyhavezetőnek nincs szíve ellentmondani. Inkább behunyja a szemét: csinálja a többi is... Aztán majd ő is... Nagyüzemben a kistolvaj azt vallja: „Mindig csak annyit, ameny- nyi a táskába fér. Fő a rendszeresség." Ma egy darab csövet, holnap egy kis lemezt, egy csavarhúzót, holnapután egy kis kalapácsot, félkiló szögecskét, -— sok kicsi sokra megy, de egy ilyen menkő nagy üzemben kinek hiányzik azt A nagytolvajok, akik egyszerre akarnak sokat, előbb-utóbb lebuknak. Úgy kell nekik, mért nem tartanak rendszert. .. Ha engem ész- revesznek, azt mondom neki: már az a kis sző- gec.ske is fáj az elvtársnak? És 5 mosolyogva tovább inegth Különben is miénk azt ország, miénk a gyárt, Hehehe! Hahaha!“ Az orrunk előtt c»i, nálják és a szemünkbe nevetnek. És mi vissza„ mosolygunk rájuk, mert hogy oly bájos nyílta Sággal, közvetlen tér-t mészetességgel, elragadó szemtelenséggel lopnak. Van, aki tőled kéri el a kasszakulcsot, előtted veszi ki mindnyájunk pénzét, az állam pénzét, aztán bezárja, rádnevet és visszaadta a kulcsot;, „Bocsánatot kérek, hogy ma ilyen szerény voltam“. És le azt mondod: „Milyen elragadó jópofa!“ Ideje már, hogy gon-, dolkozzunk: vájjon valóban olyan elragadjak ezek a vidám kistolva-, jók, akik tulajdonképpen azért vannak, mert még mindig érvényes a régi közmondás: alkalom szüli a toldajt. Az alkalom pedig mi vagyunk, — mindenki, aki mosolyog, amikor a kistolvaj meglop bennünket. Engem, téged, mindannyiunkat és a szemedbe nevet, hogy ezt észre ne vedd. Mindig csak egy csipetnyit, egy napra valót vesz el a nép vagyonából, békénkből, eredményeinkből, jólétünkből. És egy évben 365 nap van. (— u — a) Jelentés a pártsajtóterjesztési versenyről A postás dolgozók elhatározták, hogy a pártsajtó még fokozottabb terjesztése céljából egymás között versenyt indítanak. Augusztus 15-én kezdődött a verseny és a járások között máris szép eredmények születtek. A járásokban dolgozó postás elvtársak lelkes munkáját a következőképen értékelte a miskolci postaigazgatóság: 1. abaujszántói járás 107.5 százalék 2. szerencsi »* 104.7 Ü 3. mezőcsátl H 104.1 a 4. mezőkövesdi 103.8 H 5. encsi •i 102.5 * 6. sárospataki 5» 102.3 H 7. ricsei *» 101.1 8. szikszói •» 100.8 * 9. ózdi a 100.7 H Megkezdődött a baromfiállomány kőtelező oltása a baromfipestis ellen Szeptember 1-én megkezdődött az ország baromfiállományának kötelező beoltása a baromfipestis ellón. Az állami állatorvosok brigádokat szerveztek, amelyek községről-köz- ségre járva, oltják az állatokat. A baromfiállomány örvendetes megnövekedése következtében — több mint 25 millió baromfit kell kezelniük. (MTI) 10. edelényi járás 100.3 százalék 11. sátoraljaújhelyi „ 100 * 12. miskolci „ 99.4 „ 13. putnoki ,) 96.7 s, Az értékelés alapján a kiadóhivatal vándorzászlaját a verseny első szakaszában az abauj szántói posta-- hivatal nyerte el. Versenyeznek a Miskolc 10. és az Ózd 1. számú postahivatalok dolgozói is. Az első versenyszákasz győztese egyelőre Ózd 1. számú hivatal 101-4 százalékkal. Mögötte áll Miskolc 10. 99.7 százalékkal. A pártsajtó eredményes terjesztésében kitűntek még Gönc, Prügy, Pere, Alsódobsza, Tiszakeszi, Hangony, Felsődobsza, Olaszliszka, Mályi, Méra, Pálháza és Zemplén- agárd kis postahivatalai *s. flz árvízkárosultak részére folyó pénzgyiijtés eddigi eredménye A gyűjtés eredménye szeptem- bér 4-én reggelig megyénként a következőképpen alakult: Borsod-Abauj-Zemplén 3 millió 743.534 forint. Az eredmény szeptember 4-én, szombaton délben országosan 56,717.718 forint. (MTI), A Diósgyőrvasgyári Ének-, Zene- és Táncegyüttes egy éve ‘ A diósgyőrvasgyári együttes tavaly szeptember 1-iöl több mint 50 alkalommal adott műsort, zenei hangversenyt. Ez év június 26-án és július 1-én pedig Diósgyőrben és Miskolcon bemutatták új műsorukat. Az együttes tagsága egy évi jó munka jutalmául júliusban budapesti és balatoni körúton vett részt. Mindenütt nagy érdeklődés kisérte az ország legnagyobb üzemi együttesének munkáját. Kultúrális szerveink elismeréssel adóztak a diósgyőri kultúr munkásoknak. Megmutatkozott ez május 1-én is, amikor a Magyar- Szovjet Társaság c.z együttest és Kovács György elvtárs titkárt arany- koszorús jelvénnyel tüntette ki. Augusztus 20-án a népművelésügyi miniszter elvtárs ünnepélyes keretek között, nyújtotta át a vezetőségnek az együttes részére a kitüntető oklevelet. Vgyávákkor a „Szocialista Kultúráért“ érdemérmet és kitüntető oklevelet adományozott Cseh Ist- vánnénak, Oberlender Józsefnek, Juza Ferenc és Mikula Ferenc elvtársaknak. Dicsérő oklevelet kapott Papp Miklós, Fészki Géza, Kari La- josné, Friedrich Valéria és Geller István elvtárs. Az együttes szeptember 1-én újra munkához látott. A vezetőség felhívja a kultúrmunkát kedvelő dolgozók figyelmét, hogy november 1ig bezáróan jelentkezzen, aki szeretne résztoenni az együttes munkájában, az énekkarban, vagy a tánckarban. Hétköznapokon u délutáni és esti órákban lehet jelentkezni_az újdiósgyőri Vasas Otthonban.
