Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

Éljen népi demokráciánk szilárd alapja, a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség! ÖTEZERÖTSZÁZ FORINTOS KERESET... Ércesen pétidül gá^ald^dulnik íeiízíríe íi teli csillék ... Lent, szénországban pezseg az ólet. Távolról apró szentjános bogárként villan a karbidlámpa fénye. Fogait csikorgatva dolgozik a kaparósza­lag. Apró ütéseket mérve a vájár vállára, szalad a szénfal belsejébe a fúrógép... Tompa dörre­néssel robban az egyik munkahelyen a lőszer. Fehér füstcsík húzódik a légvágat felé... Telnek a csillék... A kis füldalalti világ kanyargós útjairól ei- moul a szén a föld színére, az ország minden tája felé ... Szénország egyik távoli részén, sok-sok mé­terre a földalatt dolgozik Annabánya egyik leg­szorgalmasabb vájára, Imre Lajos. Magas, iz­mos alakja óriási árnyékót rajzol a fekete falra. Arcán vöröses fénnyel törik meg a karbidlámpa sugara. Az alig másfélméter magas munka­helyen. vállát meghajtva, könnyed mozdulatokkal emeli a csillebe laputjaval a szenet. .. i— Jőszerencsét! —• köszöntünk rá. ‘—■ Magamfajta bányászembernéi az mindig elkéi — fogadja barátságos mosollyal üdvözlé­sünket. v— Segítség kell.e? — Győzzük magunk is ... — mutat társára, a vele egykorú Szabó Istvánra. Mindketten 20 eves fiatalemberek. Mi járatban vannak “ ä madár sem jár... kérdezi, s tréfásan meg­emeli bőrsipkáját. — Azért jöttünk, — rukkolok ki célunkkal, h*— hogy egy titkot megtudjunk, Kezünkbe akadt ugyanis égy boríték. Olyan pénzesboríték, amely­ben elsején és tizenötödikén adják a fize­tést. .. A felirata vezetett ide bennünket. Ez áll a borítókon: Imre Lajos vájár 5500 forint. 1954 július. Most azt szeretnénk megtudni, hogyan ér él egy bányász egy hónap alatt 5500 forintos ke­resetet. — Itt Annabányán ez nem titok. Nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen szépen keres. Kü­lönben sincs ebben semmi boszorkányság. Annyi az egész, hogy ... dolgozunk. — De mégis, hogyan? — faggatjuk tovább. 'Árulja el az 5500 forintos munkamódszert... Erre n kór{lé<rv otthagyja a csillét, űrre a nemesre letelepszik mellénk. Előveszi cigarettadózniját, leemeli az ácsolatról a karbidlámpát s rágyújt. *—• Amíg kihúzzák a telit és üres csillét hoz­nak, elmondom, össze lehet különben egyetlen mondatban is foglalni. Az 5500 forintos havi kereset titka: a 480 perc teljes kihasználása. De megmagyarázom bővebben. Délelőttös mű­szakon- dolgozom. Névsorolvasás után, -pontosan hat órakor elindulok a bányába. Mire a munka­helyre érek, negyed hét van. De előzőleg meg­mondom a cimborámnak, — Szabó elvtárs vál­lára üt, — hogy hozza magával a robbanóanya­got. Amíg <5 kivételezi, én a munkahelyen inár hozzáfogok a fúráshoz. Mire a cimbora leér, addigra többé.kevésbé készen vagyok a fúrás­sá!. Amíg az utolsó lyukakkal végzek, ő a fojtást készíti. Mire ezzel is készen vagyunk, jön a lő- mester. A gyutacsot előkészíti, fölszedi a zsi­nórra .. . Robbantunk ... Ezután következik a reggelizés. XIA4 __la számolva a 480 —Unt ez is tte vun percbe? ~ — De be ám! Ilyenkor várunk a füstre. A Veggelinél azonban vigyázni kell az időre, ha nem esik jól, akkor inkább haza visszük. Mert azután később nincs áin idő az evésre. Reggeli után hoz­záfogunk a szeneléshez. Azt mondom a cimbo­rámnak: — Rakjuk meg gyorsan az első csillét, a többit azután ... még gyorsabban. — És mit csinálnak akkor, ha történetesen Valami géphiba, vagy ürescsille hiánya miatt abba tkell hagyni a szenelést? ;— kérdezzük hir­telen. — Hogy akkor mit csinálunk? Hát... fájó szívvei bár, de abbahagyjuk a szenelést. De azért, ez az idő sem esik ki. Azt a pár percet, vagy fél órát is hasznosítjuk. Vagy ácsolunk, vagy az ácsoláshoz szükséges fát készítjük elő, vagy sínt rakunk, de soha nem lustálkod.juk el az időt. Nem is tudnék tétlenül ülni. — És a műszakváltó csapatok', az ablézok is üyen jól dolgoznak? — ők is kit esznek magukért. Bár a >nuh hónapban mj voltunk a jobbak. Míg Magyar Pál csapata naponta „csak“ 103 forintot keresett, addig mi í 44.et hoztunk a konyhára. Persze ez azért van, mert nem minden ember egyforma. De annyit tudok mondani, hogy az 5500 forintos kereseti lehetőség minden vájárnak megvan. — Még csak annyit: Krímre*, társ mindössze 3 hónapja dolgozik Annabánván és mégis ilyen nagyszerű eredményt ért el. Ép­pen a bánya az a munkaterület, ahol hosszú gya­korlatra van szükség, amíg meg lehet tanulni a mesterség fortélyait. — Azért, mert csak bárom hónapja vagyok Annabányán, még nem kell következtetni arra. hogy csak azóta vagyok bányász, öt éves bá- nyaszmult van már a hátam mögött. De ehhez el n-ell még mondani azt is, hogy már 12 éves korom óta dolgozom. Ragályi Ferenc uradalmá­ban voltam gazdasági cseléd Felsőkelécaényben. Az urasági cseléd sorsa alól szabadított fel a Szovjet Hadsereg. 1945-ben lettem bányász. Or­mospusztán 5 éven keresztül tanultam ezt a mes­terséget. Azután szakszervezeti funkcionárius lettem. De a szívem visszahúzott a bányába. —. Családja van-e már? — Van bizony. Kislányom nemsokára 5 éves lesz. Most meg egy kisfiút várunk feleségemmel. Szabó elvtársnak már bárom gyermeke van. De nem baj, még utolérhetjük, — mosolyodik el. — Hogyan készülnek ötödikTzüiffi napjára? — fordítom a beszélgetést ismét a termelésre.-— Mi is megtettük felajánlásunkat. Vállal­tuk, hogy naponta terven felül egy csillével több szenet adunk. Persze, túlteljesítjük... Nem ritka az olyhn nap, hogy elérjük a 200 százalékot, de 150-nél alább nem adjuk, cimbora? — kérdezi Szabó elvtársat. — S hogy mégegvszer vissza­térjek az 5500 forintos munkamódszerre: teljes lelkiismerettel ajánlhatom minden bányásznak a 480 perc jó kihasználását, az idő jó beosztását. Higyjék el, semmi csodaszert nem alkalmazok. Nem is hajszolom agyon magamat. Többet ésszel, mint erővel, hiszen szükségem van a későbbi .Óvekben is az erőmre. Az időt használom ki gaz­daságosan, s nekem az idő fizet. Nem hiába tartja a közmondás, hogy az idő pénz. Ez így is van. Pénz a családnak, szén az államnak. De most már megyek... —• áll fel hirtelen. Jön az üres. Rajta, cimbora. Ma még tíz csillével ki kell ad­nunk, meg aztán az ácsolást sem csinálja mer: helyettünk senki.,. Még csak annyit — fordul hozzánk —i Mondják mög minden bany^sznaK, akivel beszélnek, hogy 5500 forintot más is meg tud keresni a bányában, nemcsak Imre Lajos... Ismét kezébe veszi a lapátot. Magas, izmos aiakja óriási árnyékot rajzol a fekete faira. Ke- zenyomán telik a csille .., 1 • nifrlr.tr, világ kanyargós S a kis földalatti útjairól elindul a szén a felszínre, az ország minden tája felé... A párt, az ország jogos bizalommal tekinthet Imre elvtársra. Annabánya kommunistái újra a széncsata élére állnak, pótolják a mulasztást, törlesztik az adósságot. Ez ma minden kommu­nista bányász kötelessége, a párt ezt várja kivé­tel nélkül valamennyi borsodi bányásztól, de ki- váltkép párttagjaitól. STALL ÉVA A borsodi bányászfiatalokboz If A szövetkezet autója már kora 'I reggel óta úton van. Terményt szállít. Sorba megáll a tsz-tagok háza előtt. — Ide hány zsákkal teszünk let kérdi a vezető az elnöktől. — Tíz zsákkal. Sorban lerakják a terményt az eresz alá. Néhány perc múlva már a másik tsz-tag háza előtt áll az 'autó. Ide 15 zsák termény kerül. S igy sorban a többi udvarba is 15, S0, 25, 30 zsákkal — kinek milyen volt a szorgalma. Aszerint kapják most az előleget. * J\élután már a Táncsics-utcában U id. Szombati János kapuja előtt ’áll az autó. Igaz, akár be is hajthat­nának az udvarba; érdemes is lenne. 42 zsák terményt pakolnak le. 31 mázsa búzát, 12 mázsa árpát. Ennyi jutott előlegnek a 793 munkaegy­ségre. Szombati János örömében azt sem tudja, mit csináljon s mire ma­gához tér, a kocsi már a másik tsz- tag kapuja előtt áll. Nézegeti a zsákokat. Egyiket-má- sikat kibontja, megnézegeti: — Jó acélos búza, finom kenyér lesz be­lőle, — mondogatja magában. Talán estig is eltöprengene a sok termény láttán, ha felesége közben meg nem érkezik. Most jön a határból. — Mit csináltál János — csapja Össze a kezét —, honnan van ez a sok termény? — Hát a miénk, de ez csak az elő­leg, — feleli büszkén. — Most már, MÁSFAJTA GONDOK együtt nézegetik, számolgatják, együtt gyönyörködnek benne. — De hová fogjuk ezt berakni? — aggódik az asszony. — Itt van még a tavalyi is, abból is van az árpával együtt több mint 8 mázsa. Mondtam már, hogy a kamrát át kell építeni, hiszen tavaly is alig fértünk vele, pedig csak 53 mázsát kaptunk. — Este hazajön a fiú s majd meg­beszéljük mi lesz — válaszolja az öreg — igazad van asszony, kinőt­tük a kamránkat. f^sakugyan estére együtt van a család, otthon van ifj. Szom­bati János; a menyecske s a IS éves Erzsi unoka. Hatan ülnek az asztal­nál. Vacsora után az öreg rágyújt, — hiába pipa mellett lehet csak ter­vezni, beszélgetni igazán. — János fiam, itt van az előleg; aztán úgy hallottam az elnöktől, hogy a zárszámadáskor még kapunk vagy 20 mázsa terményt. Hova fog­juk raknit — Ezen már én is gondolkoztam, édesapám — szól a fiú. — Nincs más mód, építenünk kell egy istállót és a régi istállóból kibővítjük a kama­rát. Egyébre úgy se nagyon kell a pénz. Ruhaneművel el vagyunk látva, rádiónk is van. Utóvégre as Még emlékezünk a tavalyi ke­mény tél nehézségeire. Az iskolák és családi otthonok kicsinyei és nagyjai reménykedve figyelték a széncsaták hőseinek küzdelmét. A borsodi szénbányászok, köztük bányászfiataljaink a zord tél okozta nehézségekkel szemben megállták helyüket és a meleget adó szénből mind többet adtak. Igaz, akadtak fegyelemlazítók, igazolatlanul ki­maradók, álbetegek is, akik kivon­ták magukat a termelésből. A bá­nyászfiatalok soraiban szintén vol­tak ilyenek. Valamennyiünk kötelessége a ta­valyi hibák megismétlődése ellen már most megkezdeni a harcot és gondosan felkészülni a télre. Pár­tunk Idejében szólt é3 figyelmezte­tett megfelelő széntartalék biztosítá­sára. A borsodi bányászfiataloktól — kiváltképpen a DISZ-tagoktól a DISZ-szervezetek vezetőitől azt vár­ja pártunk, hogy fiatalos lendület­tel, napról-napra törlesszenck a több mint 121 ezer tonna adósságból. Legyenek élharcosai a lemaradás behozásának. A műszaki vezetők so­kat tehetnek a terv teljesítéséért, de ehhez az kell, hogy maguk a dol­gozók, különösen a fiatalok, utasítá­saikat végrehajtsák, harcot indítsa­nak a munkaidő teljes kihasználá­sáért. Minden bányászfiatal e fel­adat teljesítésére összpontosítsa ere­jét, tudását. Pártunk és egész dol­gozó népünk jogos bizalommal te­kint a borsodi bányászokra és bá­nyászfiatalokra. Igaz hazafiakhoz méltó választ vár mindannyiuktól, elsősorban tetteket, több szenet. Az ózdi járás 15 ifibrigádja, ami­kor elhatározta, hogy év végéig ter­ven felül 1020 tonna szenet ad a népgazdaságnak, a hazára gondolt. Az orrrvcsbányai Orosz Béla, Soltész János és Györkei János ifibrigádve- zetők, amikor közösen azt vállalták, hogy havonta 374.4 tonna szenet ad­nak terven felül, a2 elmúlt, kemény télre emlékeztek. Megfogadták, hogy a gazdaságos termelés érdekében tonnánkint 0.9 kilogramm robbanó­anyagot takarítanak meg és a med­dőt 4-ről 3.5 százalékra lecsökken­ek. A borsodi bányák ifi brigád- és csapatvezetői, üzemvezetők, DISZ- titkárok és üb. elnökölt vasárnap Sajószentpéteren megbeszélést tarta­nak a télre való felkészülés, az el­maradás behozása érdekében. Borsodi bányászfiatalok! Legyetek mindenütt ott, ahol a nagyobb mun­kát kell vállalni. Adjatok friss erőt, lendületet a több szénért folyó harc­hoz. Borsod becsületéről van szó. A párt, az ország várja az életet, a fényt, a meleget adó szenét! Ifjúsági cséplőmunkacsapttfok versenye Az országos ifjúsági csépló-si ver­senyben megyénkben a legutóbbi öt napon Szűcs János munkacsapata érte el a legjobb eredményt. A mun­kacsapat nagyszerű teljesítményt mu tatott. 1070 es cséplőjével 39 vagon gabonát csépelt ki. A második helyre az újcsanálosi Hudák István munka­csapata került. 1070 es cséplővel 36 vagon 50 mázsát teljesített, A harma. dik Mezőkövesdről Mihály József, 1370-es cséplővel 43 vagon gabonát csépelt ki. Hejőpapiból ifj. Balogh Sándor 1070 es cséplővel 32 vagonnal a negyedik; Rieséről Kurucz János 1300-as cséplővel 32 vagonnal pedig az ötödik helyre került. AZ ÉSZAKMAGYARORSZAG CIKKE NYOMÁN Az Északmagyarország augusztus 11-1 számában «Teremtsen rendet Fónyban a cséplésnél a vilmányi gépállomás vezetősége» címmel meg­jelent cikkre választ kaptunk a vil­mányi gépállomás igazgatójától. Egyetért a cikkel, s elmondja, hogy Vili Béla 1953-ban került a gépál­lomásra. Hanyag munkája miatt már többször figyelmeztették, az utóbbi időben állandóan részegeske- dett, s a munkából is gyakran ki­maradt. Amikor a cikk megjelent, már éppen vizsgálták az ügyét. A gépállomás fegyelmi bizottsága ha­tározatot hozott és Vili Bélát azon­nali hatállyal elbocsátották. A le­vél további részében megemlíti, hogy Vili Béla becsapta a dolgozó parasztokat is. 2 hold föld helyett 1 holdat szántott fel, a munkautal­ványra viszont 2 holdat írt. Ezért a csalásért helyes lenne, ha bíróság elé állítanák Vili Bélát. A borsodivánkai Peíőfi lelt az első a termelőszövetkezetek aikotmányünnepi versenyében A termelőszövetkezetek augusztus 20-i versenyének végleges értékelése sem lehet, hogy a zsákokkal itt áll­jon a termény a konyhában. Szépen megegyeznek. Az ősszel építkezni fognak, Az új istálló már úgy fog elkészülni, hogy kényelme­sen elférjen benne a két tehén és a két borjú. rí öbb mint 10 vagon terményt ■* osztottak ki előlegképpen a borsodivánkai Petőfi tsz tagjai. A jó gazdálkodás, a szorgalmas munka eredménye ez. Néhány évvel ezelőtt bizony még nem gondoltak arra, hogy a termelőszövetkezetben ilyen jövedelemre lehet szert tenni. Akkor még Tart József az állat­tenyésztési brigádvezető sem gon­dolta, hogy mint tsz-tag új házat tud majd építeni. Pedig épített s hozzá olyan tízoszlopos házat, ami legalább 40.000 forintba kerül. Egy fillért sem kellett kölcsönkérnie rá, saját erejéből építette. De nemcsak ő, még nagyon sokan vannak a isz- ben, akik már építkeztek, vagy most akarnak építeni. Hová lettek a régi gondok, ame­lyek még akkor nehezedtek a vál- lukra, amikor egyénileg gazdálkod­tak1 Akkoriban, ha két-három dol­gozó paraszt összekerült, legtöbbször csak arról beszéltek, kinek mennyi A földművelésügyi minisztérium és a Termelőszövetkezeti Tanács ér­tékelte az alkotmány ünnepére In­dult termelőszövetkezeti versenyt és a növényápolásban, a nyári mun­kákban, továbbá a silózásban, az ál­lam iránti kötelezettség teljesítésé­ben elért eredmények alapján álla­pította meg a helyezéseket és ítélte oda a versenyjutalmakat. az adója, ki kinek tartozik, Hiába, más a világ már, mások a gon­dok is. * A napokban Firzere István, a tsz ** éjjeli Őre átlátogalott Szombati- ékhoz. — Megkapták-e már az előleget. — Meg bizony, — feleli büszkén az öreg Szombati — még pedig nem is akármennyit: 42 zsákkal. Ficzere bácsi kicsit meglepődött, mert ő bizony csak 14 mázsát ka­pott. így hát nem nagyon tudott mivel dicsekedni, inkább azzal pró­bált ö is érvelni a tsz mellett: — Én még ilyet nem is láttam. Az embernek behozzák a lakásába a terményét. Otthon se voltam, szépen berakták az eresz alá... De azért tudja szomszéd, gondolkozom rajta, mit csináljak. Nem fogok én éjjeli őröskődni, csak őszig. Nem mondom a 14 mázsa elég kettőnknek, de azért 20 mázsa mégis csak több. Ősszel már leszerel a fiam is, majd együtt dolgozunk. Megmutatjuk akkor, hogy mit tudunk. Igen ám, de erre az öreg Szom­batinak is volt válaszolnivalója: — Ha maga így tervez, mi pedig lehet, hogy jövőre nem hárman, de négyen dolgozunk a tsz-ben. Férj- hezmegy az unokám, akkor aztán jö­het ellenünk a fél falu is. Akkor nem adjuk alább 100 mázsánál... TÓTH BERTALAN I. díjat nyert (20 ezer forint és díszoklevél) a borsodivánkai Petőfi termelőszövetkezet. A termelőszövetkezet július 25-ig learatta 383 hold kalászosát és a 25 hold borsót. Tarlóhántásl tervét augusztus 16-ra száz százalékra, má­sodvetési tervét július 15-re 150 százalékra teljesítette. A cséplést augusztus 18-án befejezték. Cséplő­munkacsapatok napi teljesítménye 354 mázsa. Búzából holdanként 12 mázsa átlagtermést értek el. \z ál­lam iránti kötelezettségüket július 31-ig minden terményből teljesítet­ték. A nyári betakarítási munkákkal párhuzamosan elvégezték 40 hold cukorrépa és 40 hold kukorica ga- zoló-kapálását, 68 holdon lucernáju­kat háromszor kaszálták. Augusztus 9-től hordják már a trágyát. Ne pazarolják a bitument Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinszky úton, a villamos aluljárónál a föld­törmelékre dobva nagyobb mennyi­ségű bitumen hever. Nem tudjuk ki a gazdája, de hallatlan felelőtlen­ségnek tartjuk, hogy a nyári me­legben szétolvad, az értékes anyag lefolyik a gyalogjáróra és besüllyed a földbe. Illetékesek minél előbb gondoskodjanak arról, hogy a bitu­ment sürgősen elszállítsák. BAZSÖ FERENC A Toló e heti szelvényén szereplő mérkőzések nem 22-én. hanem 21-én lesznek s ezért e héten a szelvényeknek már szombaton déli 12 éráig kel) be­érkezniük a Sportfogadási Osz­tály központjába. A Sportfogadási Osztálv vidéki ki- rendeltségei pénteken déli 12 órától estig tartanak nyitva. Szombaton a kirendeltségek zárva lesznek. Tippeljen! Nyerhet!

Next

/
Thumbnails
Contents