Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
NE FELEJTSD A MÚLTAT! Éh«?ég, nyomor, munkanélküliség Miskolcon t* A miskolci „Magyar Jövő'* 1930 február 11-i száma egyik cikkének beismerései; «A hatósági munkaközvetítő hivatalban már hónapok óta 700 körül jár a munkanélküliek száma. Jelenleg a miskolci munkanélküliek száma mintegy 1300 lehet.., Tudvalevő az is, hogy 10—15 éves fiúk és leányok milyen nagy számban nevezhetők családfenntartóknak, iha ugyan az általuk keresett heti 14—20 pengőből meg lehet egy családnak élni. Ezek sincsenek nyilvántartva. Ugyancsak nincs nyilvántartás a munka nélkül lévő földmunkásokról és kisiparosokról, akik szintén elszomorítóan nagy számban találhatók. Sajnos, ma az a helyzet, hogy a dolgozás sem jelent sokat. Amíg a magánhivatalnok 60—80 pengőért, ipari munkások 15—20- pengős, heti fizetés mellett dolgoznak, a munka csak azt jelenti, hogy így is lehet nyomorogni.» Bárhol az országban, valamilyen elégedetlenkedés, megmozdulás volt, ott termettek az urak vérebei, a csendőrök, hogy őrködjenek a kizsákmányolok „rendje" felett. Könny és átok kísérte őket útjukon. Kilakoltatott munkanélküliek kap_ alatt, küszöbökön hajtották le fejüket „600 kkolakoíeles gyermek nem járt tavaly iskolába64 „A váron 30 milliót spórol meg a tanköteles gyermekeken — A rendőrségi bejelentő hivatal neon ad kimutatást a nyilvántartó hivatalnak“ örülhet, ha szűkké válnak iskolái, ha iskolába kerül az a múlt évben is, az elért nagy eredmények dacára még mindig kimaradt 10—12 tante- remnyi gyermek. Beteg és kórós állapot az, ha a modern zenepalota árnyékában analfabéta, iskolába nem járó gyermekek lopják a napot azért, mert a város 20—30 milliót egy évben megtakarít. Nincs nagyobb szociális kötelessége sem a városnak, minthogy a 2—300 ruhát- lanság miatt iskolába nem járó gyermeket ruházza fel.’* A miskolci „Magyar Jövő" 1925. augusztus 2-án megjelent cikke. „1921-ben hozták meg a törvényt, mely elrendeli az iskolaköteleskorban levők nyilvántartását s a munka elvégzését a közigazgatás feladatai köze sorozza. A törvény rendelkezése lényegében az, hogy az egész ország területén a mindennapi és Ismétlő tanköteleseket, sőt olyan helyeken, ahol óvó is van, az ovóköte- l:s korúakat, tehát 6, illetőleg 4 eves kortól, 16-ig mindenkit nyilván kell tartani. * Kitűnik a törvény intézkedéséből, hogy szigorú végrehajtás esetén alkalmas az ijesztő analfabétizmus megszüntetésére. Természetesen csak sz gorü végrehajtás esetén, mert akkor nem történhetik az meg, ami az elmúlt tanévben Miskolcon például m' gtörtént, hogy 600, tehát legalább 12 tanteremre való gyermek egyál- .aiában nem járt iskolába. * A nyilvántartó hivatal feladatának lényege, hogy szeptemberre pontosan megállapítsa, hogy az iskolakötelesek közül ki nincs beiskolázva. Ehhez az anyag gyors feldolgozása lenne szükséges és ehhez ! öltenek a kisegítő erők — mert ' {/általában nem nagy dicsőség a kui’túrváros díszében tetszelgő városra, hogy az iskoláztatásról szóló felhívást a hivatal még tavasszal is kénytelen küldözgetni, amikor már a felhívottnak féléve iskolába kellene járni. * i Érezni kell minden illetékesnek, hogy éles vád és súlyos felelősség az iskolába nem járó 600 miskolci gyermek. * Egy modern magyar város csak Kovács''Gyula?borsodi bányász így emlékezett ajmult keserveire; „A múltban havonta legfeljebb talán 12 napot dolgozhattunk. Egyízben nagyon megszorultam és 30 pengőt vettem fel előlegképpen. Hogy milyen szőr. nyen alacsony béfrt kaptunk, azt bizonyítja, hogy dzt a 30 pengőt éveken át vonták le tőlem, mert ami keresetem volt, azt lefogták az élelmezésre. .Amikor bementünk az irodába,, az urak talp- nyalói egyszerűen^ az ajtóra mutattak és azt mondták; mars ki' Ila éhes vagy, egyél csalánt! JRányásssors Bánszálláson ősszel és tavasszal térdig érő sárban, téridőben pedig nem egyszer derékig érő hóban gyalogoltunk a bányához.“ „Kuncog a krajcár...“ A magyar proletáriátus na,gy költője, József Attila így emlékeztetett: „Szövőlány cukros ételekről Álmodik, nem tud kartellekről, S ha szombaton kezébe nyomják A pénzt s a büntetést levonják, Kuncog a krajcár: ennyiért Dolgoztál, nem épp semmiért.“ Bútornélküli lakásokba» gyakran földön aludtak a dolgozók, mint a képünkön ábrázolt anya is gyermekével. Voltak olyan vidékei az országnak, ahol a rádió és traktor korában fee kével szántót tak. Nem csoda, ha a rosszul művelt földek évről évre kevesebb tér mést adtak. A tardi helyzet Tárd községben az 1930-as években az egyik tanító arról ira- tott dolgozatot a gyerekekkel, hogy mit ettek a héten. Gaái Sándor így írt: „Hétfőn reggel kocsonyát, dél-* ben káposztát, este káposztát. Kedden reggel kenyeret, délben kenyeret, estére sóskamártást. Szerdán reggel kenyeret, délbert kenyeret, este tésztát. Csütörtö- kön" reggel kenyeret, délben kenyeret, este tésztalevest. Pénteken délben kenyeret, estére kenyeret. Szombaton reggel kenyeret, délben kenyeret, estére kenyeret vöröshagymával. Tejet nem ettem egész hónapban, mert nincs tehenünk, aztán nincjs rá pénz. Húst azért nem ettem, mert drága. Tojást nem ettem ebben a hónapban, mert édesanyám eladja Mezőkövesden.“ Egy megrendítő kérvény A miskolci munkanélküliek egy cső portja a következő szövegű beadvány nyal fordult a város vezetőségéhez: „Alulírottak miskolci szobafestő, mázoló, fényező és címfestő munká sok folyó hó 2-án megtartott közgyűlésünk határozatából kifolyólag azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a város tekintetes tanácsához, hogy ko gyeskedjék a hatáskörébe tartozó is kólák, kórházak és egyéb városi köz épületeken végzendő fesitőmunkálato kát mielőbb elrendelni, hogy ezáltal a már évek óta tartó hosszú munka nélküliség keserves szenvedéseitől megszabadulhassunk. Munkatársaink 80—90 százaléka két év óta alig dolgozott 2—3 hetet egyfolytában. Sehol semilyen foglalko zási ágban nem tudtunk munkaaika lomhoz, keresethez jutni. Akinél csak tudtunk, kölcsönöket vettünk igénybe Bútorzataink, ruháink nagy részét el kellett adni, hogy magunknak és családunknak kenyeret tudjunk beszerezni. Ma már nincs ruhánk. Családunknak nem tudunk kenyeret adni. Nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy gyermekeink szenvedéseit végignézzük. Kivándorolni sem tudunk, mert nincs annyi pénzünk, hogy az útlevelet megszerezhessük. Az öngyilkossághoz nincs lelkierőnk. Tanácstalanul állunk. Mit tegyünk? Kétségbe vagyunk esve a közeledő tél miatt, mert ruha, cipő, tüzelőanyag és kenyér nélkül megyünk a zord télnek. Az éhséget, a koplalást nem bírjuk tovább! Sürgős segítségre van szükségünk! Újólag arra kérjük-a tekintetes városi tanácsot, hogy szíveskedjenek a közmunkák kiadását sürgősen elrendelni, hogy minél több munkanélküli juthasson kenyérkeresethez, családját megmenthesse az éhhaláltól. Kegyes intézkedését és válaszát várva mara- dunkteljoe tisztelettel.*' ‘ „Szellemi ssükségmunka* A „Reggeli Hírlap“ 1934 október 27-i száma közölte: __ ......Az volt az eredeti terv, hogy a város 100 szellemi ínségmunkást foglalkoztat 5 hónapon keresztül, havi 40 pengő díjazással. A szellemi ínségmunkások alkalmazásánál elsősorban azonban figyelembe veszik a városnál dolgozó 40 díjtalan díjnokot, akik egész éven keresztül teljesen fizetés nélkül dolgoznak, 1 A jelentkezések során azonban kitűnt, hogy az ajánlkozó 250 szellemi ínségesnek nagyon kevés a fennmaradó 60 hely, a keretet pedig, — miután erre a célra csupán 20.000 pengőt irányoztak elő a költségvetésben — kiszélesíteni nem lehet,“ „Bocsánatot kérünk azért, hogy élünk“ A miskolci „Magyar Jövő" 1934 január 17-i számából: „Bocsánatot kérünk azért, hogy élünk — írja a debreceni Keresztyén Magyar Ifjúság és soraival felül nem múlható drámai erővel s klasszikus tömörséggel fejezi ki a legifjabb magyar nemzedék mérhetetlen elkeseredését, sorsának egész tragikumát, Ez a rövid önirónia az ifjúság lelki- gyötrelmeiről fedi fel a fátylat, mert ne gondolja senki, hogy az ifjúságot csak azért emészti a jelen és a jövő megoldatlan problémákkal terhes világa, mert a sors bizonytalansága erősen húsba-vérbe vág, a koplalás, a hajléktalanság, a legborzasztóbb nyomorgúa óráit is elhozhatja annak, aki becsületesen nem tud elhelyezkedni, de ennek ellenére sem hajlandó becsületével megalkudva hitvány földi féreg módjára becstelenül, vagy földig aiázkodva egzisztenciát biztpaitam," Gyakori kép volt ez az úri Magyarországon. A dolgozó családját egyszerűen kitették az utcára, ha nem keresett és nem tudta fizetni ! a lakbért a háziúrnak. Állástalan, nyomorgó pincér, ki kénytelen--ui au,a..cp a ieiszauauuias eioit. öoüan. vannak, akik még élénken emlékeznek erre a most .egyre fejlődő, szépül városban. frakkban dolgozni a szükségmunkán, mer nincs más ruhája.
