Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-15 / 193. szám

Étjei a nii harcban megedzett nagyszerű munkásosztályunk, népi demokráciánk vezető osztálya! Pártélet _______ „Eleget teszünk kötelességünknek9 több szenet adunk a hazának66 A röpgyűlés híre futótűzkénf ter­jedt el a bányában. A frontfejtésen, az elővájáson, a szállításnál dolgo­zók mind izgatottan várták a dél­előttös műszak végét. A Sólyom­brigádban is a legfőbb beszédtéma a közelgő röpgyűlés volt. Vájjon miről is lesz ott szó? — kérdezget- . ték egymástól. — Biztosan a levélről — jegyezték meg többen. — Arról a levélről, amit Rákosi elvtársnak írtunk, s amelyben vállaltuk, hogy augusztus 20 és a szeptember 6-i bányásznap tiszteletére ötszáz tonnát törlesztőnk szén adósság un kbói. Szemükből acélos akarat sugár­zott, megfeszültek a kemény bá­nyászizmok, s szaporán hullott a fekete gyémánt a csillékbe. Sólyom Lajos vájár megtörölte izzadt homlokát, s biztatóan szólt társaihoz: —■ Rajta fiúk! Még ezt az öt csil­lét kiadjuk kettőig. Váltás után a frontfejtésen dolgo­zók együtt mentek a felszínre. — Az adósságból ma is jócskán törlesztettünk — mondotta az egyik. — 85 csillét raktunk meg a kamra­fejtésen dolgozók biztosan kiadtak vagy harmincat. A délutános mű­szak szintén felszínre küld legalább nyolcvannal. Ezen a napon is leg­alább 30 tonnával csökken az adós­ság. — Igaz, éjjel a Verebélyi-brigád szerel —, jegyezte meg —, akkor teljesít 100 százalékot, ha reggelig elkészül a front átszerelésével. De ahogy én ismerem a brigád tagjait, terven felül még legalább 20—30 csillével ők is kiadnak reggelig. Közben kiértek a bányából s megálltak az iroda előtti verseny­táblánál. A Sólyom-brigád teljesí­tése ■— olvasták — 150 százalék. — Gardi Pál brigádja 156 százalék. — Még mindig előttünk vannak 6 százalékkal, de holnap már biztosan mi leszünk az elsők. Á felolvasó helyiségben már javá­ban tartott a röpgyűlés, amikor be­léptek. A brigádok és munkacsapa­tok versenyvállalását olvasták fel: Szőlősi István vájár negyedmagá- Val vállalta — kamrafejtésen dol­goznak -—, hogy augusztus végéig 25 tonna szenet ad terven felül. Ezt a teljesítést a továbbiakban is tart­ják, s így év végéig az előíráson fe­lül összesen 125 tonna szenet adnak. Verebélyi Károly 10 tagú DISZ- brigádja .—> szintén kamrafejtésen — 400 tonna tervenfelüli szén kiter­melését vállalta az év végéig. Kulcs Károly pártonkívüli dol­gozó Ígéretet tett, hogy jelenlegi 98 százalékos teljesítését az alkotmány napjáig 110 százalékra javítja. A szállítási brigád nevében Oláh István elvtárs vállalta, hogy napon­ta 150 csille szenet hoznak felszínre és szállítanak a rakodóhelyre. így járulnak hozzá a verseny sikeréhez. Elhatározták, hogy a javításokat munkaközben maguk végzik el, sze­relők nélkül, hogy emiatt se legyen kiesés a termelésből. Mire a Sólyom-brigád tagjai fel­ocsúdtak, már véget is ért a röp­gyűlés. Róluk és a többi frontfej­tésen dolgozókról egy árva szó sem esett. Csak néztek egymásra, mi tör­tént? Hát órájuk már nem is szá­mítanak a bányában? Hiszen nagy­részt a fronti dolgozók munkájának eredménye, hogy a sajószentpéten II. akna 116.7 százalékos tervteljesí­téssel jelenleg az első a borsodi bá­nyák versenyében. — Az -gaz — mondta Sólyom elv­társ —, hogy nem tettünk külön felajánlást augusztus 20-ra. De- hát mi teljesítjük a kötelezettségeket, amelyeket Rákosi elvtársnak írott levelünkben vállaltunk. De azért sehogy sem tudott megnyugodni. — Nincs ez így rendjén — mon­dogatta. — Még azt hiszik rólunk, hogy nem tudtuk, mit jelent ne­künk augusztus 20, alkotmányunk ünnepe. Pedig nagyon ;s jól tudjuk! Annak a 114 bányász családiháznak Borsod kisipari termelőszövetke­zetei nagy lendülettel készülnek a helyiipari kiállításra és vásárra. A Béke-téren a 70 méteres pavillon- ban 14 szövetkezet vesz részt a ki­állításon termelvényeivel. A bemu­tatott áruk értéke eléri a másfél- millió forintot. A vásáron kapható lesz a miskolci játékipari ktsz ál­tal készített paradicsompaszirozó, a vas- és fémipari ktsz által készí­tett ízléses, szép kivitelű háztartá­si konyhamérleg, horganyzott mo­sófazék, veder, tea- és tejszűrő, csikó- és asztaltűzhely, valamint a mezőgazdaság számára gyártott eke, kapa és borona. A sátoraljaújhelyi mezőgazdasá­gi ktsz parasztszekérrel, kötelek­A gépállomások dolgozói lelkesen harcolnak a kenyércsata sikeréért. A cséplésben jelenleg az újcsanáiosi gépállomás vezet, utána a tokaji és a sárospataki gépállomás következik a sorrendben. Az ifjúsági cséplőmunkacsapatok versenyében megyénkben élenjár Hndák István munkacsapata, amely eddig 2950 mázsa gabonát csépelt el. A szerencsi gépállomáson Szűcs Já­nos munkacsapata 2795 mázsát telje­sített. Harmadik ifj. Balogh Sándor munkacsapata a hejőpapi gépállomás­ról 2600 mázsa teljesítéssel. A gépállomások megyei igazgató­— amely tavaly Sajószentpéteren épült — nem egy tulajdonosa a frontfejtésen dolgozik. A versenyvállalások ügyében még sem a párt, sem a szakszervezet ré­széről nem kereste fel senki őket eddig. Azt sem tudják, ki a nép­nevelő. — Azért a brigád nem maradhat szégyenben! Ha nem jöttek el hoz­zánk, elmegyünk mi hozzájuk. Garamvölgyi Károly párttitkár éppen üzemi kőrútjára indult, ami­kor a három ember. Sólyom Lajos, Gardi Pál, Verebélyi Károly, a fronton dolgozó három brigádvezető hozzá lépett. — Mi újság elvtársak? — kérdi. — Csak nincs valami baj? — Hát baj még éppen nincs, csak azt jöttünk megmondani, hogy mi is versenyezni akarunk. Eleget teszünk kötelességünknek, több szenet adunk a hazának. Ezt üzenik a frontfejtésen dolgozók. ír­ja hozzá a versenyvállalásokhoz, titkár elvtárs, hogy a három front­brigád egyenként 200—200 tonna szenet ad terven felül szeptember 6-ig — az alkotmány ünnepe és a bányásznap tiszteletére. Hizsnyik Mihály A kisipari termelőszövetkezetek készülnek a helyiipari kiállításra és vásárra Hudák István cséplőcsapata már 2950 mázsa gabonát csépelt ki kel. hordókkal, dézsákkal, a put- noki cipészszövetkezet pedig gaz­dacsizmákkal vesz részt a vásáron. A mezőkövesdi háziipari szövetke­zet matyó kézműiparral, valamint leánykaruhákkal, a miskolci cipész ktsz különböző gyermekcipőkkel áll a vásárlóközönség rendelkezé­sére. A miskolci fodrászszövetkezet pavillonjában női és férfi fodrászat lesz. A 70 méteres pavilion előtt fel­állított -színpadon a miskolci ruhá­zati ktsz ruhabemutatót tart, ugyanakkor a miskolci szövetkeze­ti bizottság országos versenyen dí­jat nyert kulturcsoportja fog kul­túrműsort adni. sága értékelte a gépállomások közötti cséplési versenyt. Ezek szerint a sor­rend a következő: 1. újcsanáiosi 2. tokaji 3. sárospataki 4. szerencsi 5. taktaharkányi 6. ricsei 7. mezőkövesdi 8. bodroghalmi 9. mezőcsá.ti 10. hejőpapi 11. emődi 12. tiszadorogmai 13. mezőnyárádi 14. vilmányi 15. caobádi 16. alsózsolcai 17. mérai 18. alsóvadászi 19. ózdi 20. putnoki 21. edelényi 22. sajószentpéteri 23. baktakéki 24. szcndrői niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHiiiimiiiiiiimimiiiiiiniimiiiiiiiiiiiiiiiiiniiimiiiiiiiHiir A tornaié* után hosszú hóna' A lemetes pokig nem eng<H dett fel a keserűség az Ignácz-csa- lád szívében. Különösen Ignácz Gyulát viselte meg 12 éves fia el­vesztése. Tudta, hogy nagyon súlyos betegség a tetanusz, de remélt. Bí­zott az orvosokban. Amikor meg­tudta, hogy egyetlen fia meghalt, első indulatában majdnem megverte a kórház főorvosát. A betegek ugyanis elmondották, hogy elhanya­golták, milyen magárahagyatva halt meg a 4 holdas kisparaszt fia. Attól kezdve méginkább nem áll­hatta az urakat. Hivatalos helyre nem szeretett menni, mert mindig kitört belőle az indulat, s tudta, csak magát sodorja veszélybe. Egy nap végzést hozott a posta. Adóha lefoglalták a borjút. —• Mi ez? -— forgatta kezében a községháza pecsétjével és a jegyző aláírásával ellátott papírt, Hiszen nincs is hátralékom. Mariska, a nagyobb lány a kony­ha szegletéből figyelte apja vészt- jóslóan elkomorult árcát. — No, azt a keserves anyjukat! *— Majd én megmutatom annak a jegyzőnek, hogy nem lehet a sze­gényemberről büntetlenül lehúzni a bőrt. — Marcsa, hozd csak a kala­pomat! Megyek a községházára. A lány ijedten állt, nem merte ap­ját elengedni. Maradjon csak édesapám, vé­gezze a dolgát, el tudom ezt intézni magam is. — Te? No hozd csak a kalapom, Be akadékoskodj. Magam megyek. ELNÖKASSZONY ŰtTV belül nagyOT1 tetszett, ueiui hQgy .lyen bátor a lánya, de amellett valóban félt is, hogy olyat mond majd a jegyző­nek, amiből csak baja lesz. így aztán mégis a lány indult a község­házára. Az ablak alatt elhaladva, hallotta a jegyző rikácsoló hangját, mint éppen mindenféle büdös pa­rasztnak lehordott valakit. Mariskának erősebbet dobbant a szíve. Félt. Ez azonban csak addig tartott, míg az előszobában meg nem látta a szerényen, félően álldo­gáló embereket, asszonyokat. Sut­togva beszéltek, s lesték, ki hogyan lép ki a jegyző ajtaján. Az Ignácz leányt, a szószoros ér­telmében, kilökte a jegyző az aj­tón. S még utána is kiabált: Nem ajánlom magának, hogy ilyen nagy okos legyen. A borjú-ügyet azonban elintézték. Ettől kezdve Ignácz Mária gyakrab­ban megfordult a községházán. Eré­lyes, kemény lett. Nem ijedt meg többé a nagy hangtól, s ha a jegyző először ki is dobta, észrevette, hogy fél attól, aki nem hagyja annyiban a maga igazát. A bátor, szókimondó Ignácz Máriából a felsza­badulás után először tszcs tag, aztán tszcs elnök, majd a tanácsválasztás­kor tanácselnök lett Alsódobszán. Ekkor azonban már nem Ignácz Má­riának, hanem Szabó Jánosnénak hívták. Nagyon örült a megtisztelő fel­adatnak, de valahogy mégis bizony­talanul, bátortalanul fogott munká­hoz. Hozzáfogott? Ez nem is jó kifejezés, mert azt sem tudta, mi­hez kezdjen. Néhány hónap múlva Pankucsi Balázs lett a tanácstitkár Alsódobszán. Látta az új elnökasz- szony bizonytalanságát, s bevezette az adminisztráció rengetegébe. Tőle tanulta meg, hogyan kell eligazodni a rendeletek között. Azt azonban, hogy jó tanácselnök lett, s hogy a tanácsválasztás óta még most is vál­tozatlanul élvezi a falujának, bizal­mát, főleg annak köszönheti, hogy szeretettel, szívvel foglalkozik a dol­gozó parasztok ügyeivel. A tszcs szervezéskor éjt-nappá téve dolgo­zott. Napi munkája után ellátogatott az egyéni gazdálkodókhoz. Egy este Borbély Gusztáv 14 holdas gazda ajtaján kopogtatott. Szívesen fogad­ták, s Borbély Gusztáv egyhamar egyetértett azzal, hogy jobb dolga lesz a szövetkezetben. Csak Piroska néni sopánkodott sokáig: — Jaj, ha nem jó lesz Mariskám! Mert hát ki tudja azt előre, hogy gyövünk majd ki ott egymással, Meg aztán leszünk-e elegen a mun­kához? ^ Attól ne féljen Piroska néni. Lesz ott segítség, ha arról van szó. Ha kell, magam is elmegyek majd — tette hozzá nevetve. Ez nem csak biztatás volt. Tavaly nyáron, amikor megrendült a Búzái A frontbrigádok versenyének első sikere: behozta lemaradását a lyukói Mátyás-szint Négy napja csatlakozott a lyukói bányaüzem Mátyás-szinti frontfejtésén dolgozó három DISZ-brigád Pruzsina Mihály versenyfel­hívásához. A csatlakozás előtt a M átyás-szint 90—94 százalékos terv­teljesítéssel dolgozott; termcléséne k 90 százalékát a frontfejtés adta. Az ifjúmunkás bányászokból álló három frontbrigád arra tett ígére­tet, hogy az elmaradást behoz a k> augusztus 20-ra terven felül 400, a bányásznapig pedig további 420 csille szenet termelnek. A DISZ-brigádok keményen megfogták a csákány nyelét. A brigádvezetők és a körletaknászok segítették a fiatal bányászok mun­káját. Az eredmény nem js maradt el. A Mátyás-szint termelése, mi­óta a három DISZ frontbrigád csatlakozott a versenyhez, egyre emel­kedett. Négy nap alatt a frontbrig ádok a vállalt 400 csille szénből már csaknem 150 csillét a felszínre szállítottak. A Mátyás-telepi üzemrész a DISZ-brigádok jó munkájával már túlteljesítette napi tervét, szombat ra virradóra 117 százalékra termelt, s ezzel a hónap elejei lemaradást behozva, eddig előírt havi tervével is elérte a 100 százalékot. Éppen akkor érkez­tünk az ónodi tanács- házára. Alig néhány percig ültünk ott, mi­kor hirtelen kivágódoti az ajtó és valósággal beesett rajta egy ré- mültarcú ember, aki a fáradságtól szinte be­szélni sem tudott. Csak a szája mozgásáról le. hetett leolvasni, amint hangtalanul lihegte: Tűz van, tűz van! Mire felugráltunk székeinkről már zúgtak a harangok és az előbb még néptclcn utcák megtelnek futó embe­rekkel. Kinek éppen mi esett kezeügyébe, kanna, veder, azt ra­gadta meg és szaladt vele. Kapóra jött, hogy gépkocsival érkeztünk a községbe. Bevágtuk magunkat az autóba és gyerünk a tűzhöz. Minden kézre szükség van. Egyszerre érkeztünk a tűzoltókkal a Rákóczi tsz területére, ahol a szalma hatalmas lán­gokkal lobogott. Arra már nem is gon­HŐSTETT dolhattunk, hogy a szalmát mentsük. Ve­szélyben forgott a tűz mellett az iskola, amelyben a tsz-nek 3 vagonnyi gabonája, a tagság egész évi fárad­ságos munkájának gyü­mölcse, egész évi ke­nyere volt. Bái minden épkézláb ember a men­tésén dolgozott, a nagy hőségtől az iskola tető­zetének főrészei már parázslottak. Gyorsan kellett cselekedni. Ta­kács Ferenc nem törőd­ve saját testi épségével, az égő szalmakazal és a magtár közé állt és onnan locsolta vödörből a parazsat. Elég maga­san volt, nem sok víz ért fel odáig. Minden megbeszélés nélkül egyszer csak többen is felkúsztak az átizzott tetőre, locsolni, nehogy lángra kapjon. A tetőn a hőség már szinte kibírhatatlan volt. Egy-egy vödör vizet kénytelenek voltak magukra önteni, ne­hogy ruhájuk is tüzet fogjon. A tűzoltáshoz egyre érkezett az erősítés. Kardos Sándor és Ba- lajti László ktsz dolgo­zók is otthagyva mun­kájukat rohanták ol- tani. Együtt harcolt a tűz megfékezésénél d tsz-tag, az egyénileg gazdálkodó paraszt és az állami gazdaság dol­gozója. Asszonyok gye­rekek láncba adogatták a vízzel teli vödröket. Csak a közös, hősies munkának volt köszön­hető, hogy az iskola, tantermei s a gabona nem lett a fűz marta­léka. A tüzet 25 perc alatt megfékeztük, de ez a kevés idő is elég volt ahhoz, hogy világosan lássuk azt az egységet, összetartozást, amely a község lakói között van. A hősies tűzoltásért a járási négrehajtóbizott- ság köszönetét és elis­merését fejezi ki mind­azoknak, akik hozzá­járultak az iskola és a gabona megmentéséhez. KISS JÓZSEF járási tanács 10 százalékkal többet kell beadniok a mulasztóknak Bocs község dolgozó parasztsága példásan teljesíti állami kötelezett­ségét. Orosz László 7 holdas dolgozó paraszt azonban bem követte az élenjárók példamutatását és a csép- Iés befejezése után sem akart eleget tenni beadásának. 24 óra eltelte után a tanács felszólította a teljesítésre. újabb 24 óra eltelte után pedig 10 százalékkal felemelte az előirt ga­bona mennyiségét. így Orosz Lászlónak 30 kiló búzával. 13 kilő árpával többet kellett vinni a be- gyüjtőhelyre, mint eredeti előírása volt. f A ládpetri Hálálok példát mutatnak? 'A napokban egy autó állt meg Ládpetri község egyik kapuja előtt. Biztosan ellenőrök érkeztek megint, — bosszankodtak a dolgozó parasz­tok. Nemrégiben egy nap alatt 11 ellenőr volt náluk. Közben az autó befordult az udvarra. Amint kiderült, ......................................................... kalász egysége, valóban ott aratott az elnökasszony is a csoportnak. Együtt dolgozott Borbélynéval, aki egy este, hazafelémenet bele karolt, a boldogságtól sugárzó arccal mondta: — Nem bántuk ám meg Mariska, hogy beléptünk. Csaknem 40 mázsa terményt viszünk haza a2 idén. Ezt neked is köszönhetjük, mert hát azért tudod-e, hogy mégis a te sza­vadnak hittünk inkább. j .» sikerek teszik bol­AZ Ilyen doggá az elnökasz- szony életét. Gyakran elnézi, ho­gyan jönnek hozzá ügyes-bajos dol­gaikkal az emberek. Nem forgatják idegesen kezükben a kalapjukat, s arcukról félelem, visszafojtott indu­lat helyett bizalom sugárzik. Ilyen­kor eszébe jut a jegyző előszobájá­ban álldogáló csoport, s ha lehet, még kedvesebb, még szívesebb az emberekhez. Hogy mennyire szeretik a község­ben az elnökasszonyt, bizonyítja az is, hogy az elmúlt négy év alatt nem tartottak még olyan esküvőt, amely­re meg ne hívták volna. Szabó Jánosné irányításával jól halad a begyűjtés is. A község har­madik helyen van a járási verseny­ben. Most járja a cséplőgép a falut. Minden dolgozó paraszt gép alől tel­jesíti gabonabeadását. Az elnökasz- szony napjában többször is meg­nézi, hogy járnak-e a gépek? Meg­fordul a terményraktárban, s mint­ha még mindig tsz elnök lenne, büszkén mutogatja az egyéni gaz­dáknak a Búzakalász tsz aranyló,1 tiszta búzáját. a DISZ megyebizottságról jöttek. Az egyik elvtárs egyenesen a cséplőgép felé tartott. Fellépett az etetőhöz. — Pihenjen egy kicsit elvtárs, majd én felvállom, — mondotta s máris szaporán adogatta a kévét. Nagyot néztek a dolgozó parasztok. Az öreg Ducsai bácsi tréfásan meg is jegyezte: — Ha már pálinkát nem hoztak, de legalább segitenel Megelégedetten nézte mindenki, hogy a gép ugyanolyan ütemben dolgozik, mint azelőtt. Szaporán tel­tek a zsákok, ment a munka, mint a karikacsapás. Az öreg Ducsai azonban sehogysem tudott bele­törődni, többször eldiinnyögte: lám, jön egy autó, kiszállnak belőle és szempontok helyett úgy dolgoznak, mintha mindig azt csinálták volna. Ez aztán segítség... Egy óra felé járt az idő. ebéd kö­vetkezett. Ebédután a fiatalok rö­vid tanácskozást tartottak. A mun­kacsapat döntő többsége fiatal — az öreg Ducsai kivételével csalt —, aki fölött bár az idő ugyan már elszállt, fiatalokat megszégyenitó lendülettel dolgozik most is. A munkacsapat tagjai azt beszél­ték, meg, hogyan állnak a vállalások teljesítésével, ök is csatlakoztak az országos ifi-cséplőcsapatok versenyé­hez. Majd ismét felzúgott a gép. kezdődött a munka. Egy óra alatt, IS és félmázsa búzát csépellek cl. Igyekeztek a munkával. hiszen augusztus 20-ig be akarják fejezni a cséplésf egész Ládpetriben. Este 10 óráig meg sem álltak. — Holnap reggel korábban fpgunk hozzá, — fogadják meg a ládpetri fiatalok. — A 21-ik vagon terményt csépeljük el. A ládpetri fiatalok példát mutat­nak az ifi-cséplőcsapatok versenyé­ben. Rajta hát borsodiak, ki lesz a győztes augusztus 20-án? Augusztus 15-ín lakatosmffhelyemet megnyitom Szeles utca 1. szám alatt BALOGH ISTVÁN lakatosmester ‘

Next

/
Thumbnails
Contents