Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-15 / 193. szám

v.: ><%*■' **• II munkás-paraszt szövetség további megszilárdításával előre az új szakasz célkitűzéseinek megvalósításáért! „COME ON WORK“ A bukovinai szegényparasztok hajdani gyötrelmes életét és felszabadulását mutatja be Mu­ratov: „Bukovinai történet” cí­mű regénye, amely most jelent meg az Uj Magyar Könyvkiadó­nál. A regény hőse nyomorú­ságában Amerikába vándorol ki. Az ottani bányászéletről ad szá­mot az alábbi részlet: ... Nyugat-Virginiába, Coye vá­roskába vittek, ahol szénbányák vol­tak. Egy priccsen adtak helyet, ott éj­szakáztam, reggel pedig elmentem az irodáiba. Itt történt a vizsgálat. Szemügyre vett minket a munka­vezető, akit ők „boss”-nak hívnak. Ez olyan, mint nálunk az intéző az uraság birtokán. \ Leve tett ük az ingünket és álltunk, vártuk, mri lesz, izgultunk. Az a hír járva, hogy van itt elég munkás nélkülünk is, csakhogy azokat nem veszik! fel a „boss”-ok. Később az­tán megtudtam: minket azért cipel­ték oda,\ hogy az odavaló munkások­nak kevesebbet fizethessenek. Az olyanoknak, mint mi, csupán né­hány gamst löktek oda. A „böss”* odalépett hozzám, ujjá- val a mellemre bökött, megszemlélt, nünt a lovat! szokás a vásáron és vigyorgott. — Jan? — kérdezte. Minden oroszt Jan-rtak neveztek. Hej, jól emlékszem én erre a vizs­gálatra és mipndhatom, pontosan úgy zajlott le, mint a mieinkkel tör­tént, amikor a hitlerista banditák elhurcolták őket munkára Német­országba. Megbökte a „boss" a mellemet és a foga közt mormolta: — Come on work! '(Gyere dol­gozni.) Még aznap beöltöztettek bányász­ruhába, a lábamra bakancsot adtak és leengedtek a félig beomlott, régi bányába, amelynek főtéje roskado­zott. Mellette égy másik bánya is volt, de a tulajdonosok leállították és a régit helyezték üzembe, hogy minél olcsóbban jussanak szénhez a mi két kezünk munkájával. Mász­tunk a sötét átjárókon, nem is tö­rődtünk azzal, hogy fejünk fölött recseg az ácsolat, -mint viharban--» vén fa. Valaménnyiünknek egy gon­dolat motoszkált a fejében: minél előbb elkezdeni a munkát és pénzt keresni. A főaknász még odafent adott nekem egy fakalapácsot, kócot, kis üveg enyvet, meg egy adaS lőport. (Ilyen módszerrel robbantották a szenet valószínűleg már kétszáz év­vel ezelőtt is.) Hogy mivel mit csi­zem. Hogyan? Miért? A nyelvet nem ismerem, megkérdezni nem tu­dom. Akadt tolmács, cseh. így meg úgy, azt mondja: először is levon­tunk a ruháért, másodszor, hogy a tulajdonos szerszámát használom. Vegyél magadnak fúrót, csillét, kar- bidot — akkor nem vonunk le. Hát hiába. Megint elmúlt egy hét, bár ne­kem úgy rémlett, hogy egy év, mert nem bújtam elő a föld alól, míg el nem sötétedett szemem előtt a vi- lág. Ledőlök a priccsre, de nem tudok elaludni.., Fekszem egy darabig, egyik oldalamról a másikra fordu­lok, aztán felkelek és kimegyek az utcára. Köröskörül dombok sötétle­nek, rajtuk erdőség bodrosodik, minden a hazai tájakra emlékeztet. „Hogy él most a családom ott, a tengeren túl? — gondolom magam­ban. — Mit csinál Marija? Eszébe jutok-e? Vacsoráztak, vagy csak úgy feküdtek le, üres gyomorral, akár­csak én?" Még nem is dudáltak a bányában, de a magunkfajta, alighogy kinyitja a szemét, sziréna nélkül is siet az aknába. Mennyi kőzetet válogattam én a két kezemmel! A kesztyűm ronggyá szakadt, de újat nem kértem, fél­tem, hogy megint levonnak mindent az utolsó kopejkáig. Becsavartam a tenyeremet ronggyal és úgy forga­tom a fekete halmokat, ások mint a vakondok — szerzem a „tőkémet”. A szénportól úgy fájt a szemem, mintha mindig szemközt fújna a szél, világosságba nem tudok nézni. A szomszédos fejtésekben az em­berek két csillét töltenek meg, mi­alatt én négyet. Kértem a főaknász­tól még lőport és megint leszálltam a pokolba. Abbahagyom egy pilla­natra a munkát, kiegyenesítem a hátam — csend van, csak a víz csö­pög valahol a sarokban: csep-csep- csep... Ruhám ujjával letörlöm magamról az izzadságot és újra munkához látok. Mentem a második fizetésemért. Az iroda előtt álló hosszú sorban a világ minden tájáról felsorakoztak az emberek: románok, szerbek, cse­hek, kínaiak — ki mindenki volt ott! Az elsők már kapják a pénzt, a hátulsók meg nyakukat nyújtogat­ják, nézik, hogy hány bankót ad a magunkfajtának a szarukeretes pá­paszemet viselő kisasszony, aki úgy ül magas szókén, mint valami bábu. Akárhogy nézzük is, attól nem lesz több. Hallom: káromkodnak az emberek, ahogy távoznak a pénztár­tól. összeszorult a szívem: „Valami megint nincs rendjén”. Úgy is történt. Kiszúrták a sze mem pár dollárral, a többit, azt mondják, levonták lőporra, hisz az is a tulajdonosé. Jól kigondolták ezek az embernyuzók: kiszámítják a bért, aztán majdnem az egészet le­vonják és visszadugják a zsebükbe. „Ha nem tetszik — maga vegye meg a lőport”. De hol vegye az em­ber, amikor itt egy kézben van minden. Az első héten, próbára, in­gyen adták, de azután verheti az ember a fejét a falba. — Hát nem — mondtam magam­ban —, el kell innen menni, amíg még visz a lábam. És elmentem. náljak — azt azoknak kellett meg­mutatniuk nekem odalent, akik Sztrájkoló munkások egy ele velandi acélgyár előtt. (USA) KERESZTREJTVÉNY Nagy költőink Arany János VÍZSZINTES: FÜGGŐLEGES: 1. A költemény egyik sora. 18. Egy másik gyönyörű költemény címe. 19. Egy harmadik költemény cím (de lehet leánynév is). 20. Y. 21. AH. 23. Qsszedőlt ház. 24. Egyik oldal. 25. Egyforma magánhangzók. 26. Luk népie­sen. 27. Ruhában van. 28. Fordított kettős betű. 30. Keverve élesít. 31. Juttat. 32. Sze­mélynévmás 33. Egy évben Is lehet ilyen! 35. Ülés kezdete és vége. 36. Kicsi ellen­téte. 38. A kör egyik meghatározója. 40. Leánynév becézve. 41. A-nak párja. 42. Híres bauxitlelő hely. 44. Vegyipari termék. 45. Fordított kettősbetü. 46. Nagy folyó a Szov­jetunióban. 48. Folyadék. 49. Idő kezdeti 50. OÁL. 51. Mutatónévmás. 53. AC. 54. Ilyen szó is van. 55. Résszélek! 57. Régies mutató­szó. 60. Sportol. 63. Háziállat. 64. A negye­dik költeményeim (egyes férfiak arcát is ékesíti). 67. Az ötödik költeményeim. 2. EÉ. 3. MÁV keverve. 4. Ba-be idegenazó-* val. 5. Nyári lábbeli. 6. Takarék betétgyűjtő keverve. 7. ERM. 8. LA. 9. Fordított kicsi* nyítőképző. 10. Mezőgazdasági termék, llw Leánynév (ékezet felesleggel). 12. Farész. 13. Ilyen munkás is van. 14. Melléképület (Első kockába kettősbetű). 15. ON. 16. 50 római számmal. 17. A vízszintes egy folyta-« tása. 20. T. 22. A 3 éves tervben gyakran volt... 25. A hatodik költemény címe, (de lehet énekes madár is névelővel). 27. Sírj 29. Férjesasszony írja neve után. 32. Két* tősbetű. 34. A ve párja (ékezetfeles|eggel)j 37. Borókapálinka. 39. TNU. 43. Állóvíz. 44j Kottahang. 47. Nagy neki. 48. Lécvégek. 52. Majdnem tejfel! 53. 1947-ben volt Budapes* ten (névelővel). 56. Seb keverve. 58j MUÖ. 59. Les keverve. 60. Vasas Sport Club« 61. Aromája van. 62. Kßö. 64. Rangjelző* szócska. 65. AG. 66. Fordított mutatószó. 67* ÖB. 68. Kútszélek. 69. Mintegy! FEJTÖRŐ 5 Q T Q A fenti tavat bővítsük ki még- egyszer ilyen nagyra úgy, hogy a fák ne kerüljenek vízbe. Multheti rejtvényünk megfejtése Huszonnyoicemeleles szálloda építését teiezték be Moszkvában Moszkvában befejezték a kazán yí, északi és leningrádi pályaudvar mell letti szálloda építését. A gyönyörül épület magassága 135 méter. A szál-j lodának 350 szobája van. összterülete 24.000 négyzetméter. A kievi pályaudvar közelében egjj másik szálloda épül. Ennek a szálló t dának több mint ezer kényelmes ezo? bája lesz. (MTI) j előbb jöttek a bányába, mint én. Már. félórája voltam a föld alatt, de senki sem igyekezett tanítani. Szerencsére odajött hozzám az a lengyel, akivel együtt utaztam a hajón. Megmutatta, mit kell csinálnom. Valamikor dolgozott bányában Ka- tovlciban és tudta, mi mire való. A munkám pedig a következő volt. Le kellett robbantanom lő­porral a fedőréteget, kiválasztani a szenet a meddő kőzetből és a sze- net csillébe rakni. Mi lehet ennél egyszerűbb? Egy fadarabot kócba csavar az ember (ezt „gyutacs’-nak nevezték) és az egészet bekeni enyv- vel. Az egyik oldalát behinti lőpor­ral, a másikat kénnel. Aztán lyu­kat fúr a falba, belegyömöszöl oda egy lőporral tömött kis zacskót, kö­zepébe beállítja a „gyutacsot”, de úgy, hogy a kénezett vége kiálljon, a ként meggyujtja — utána minél hamarabb elszalad és elbújik a for­duló mögé. Amikor megtörtént a robbantás, megrakja az ember a csillét, rá- a-kaszt egy pléhszámot, hogy a mé­résnél tudják, kinek számolják el, azután kezdődik az egész elölről. De én csupán hittem, hogy itt majd könnyen keresem a pénzt. — Már egy hete dolgoztam a föld alatt, csaknem ki vájtam az egész fejtést, örültem, hogy szépen keresek, de amikor a béremért mentem (ott he­tenként fizettek) — hát nincs pén­A Diósgyőri Vendéglátóipar! Vállalat Bükk-éttermében (Ujdiősgyőr, Marx Ká- .roly u. 24.) augusztus 18-án, szerdán este fél 9 órakor műsoros estet rendez. Fellépnek: Márffy Vera, Szervet Attila, Varasdl Mátyás és Csóka Béla népi­zenekara. A műsoron közkedvelt operett­részietek, tréfás magánszámok, zongora­egyveleg ée hangulatos népizenekari számok szerepelnek. Minőségi ételek és Italok. Győzelem a fájdalom felett A szovjet tudósok új fájdalom-* csillapítószert találtak fel, a prome- dolt. Az állatokon végzett kísérletek bebizonyították, hogy a promedol kétszer olyan hatásos fájdalomcsil­lapító, mint a morfium, csaknem minden fájdalom ellen használ és tízszer kisebb mértékben mérgező, mint az ugyancsak nemrég felfede­zett fájdalomcsillapító, a fenadon. A gyógyító és halálos adag közötti kü­lönbség sokkal nagyobb, mint az eddig ismert fájdalomcsillapító sze­reknél. I. N. Nazarov és munkatársainak nagyfontosságú készítményét a szov­jet gyógyszeripar már nagyban gyártja. Vadászat a víz alatt A Román Népköztársaságban a Fekete-tenger partján és a nagyobb tavak mellett a sportolók között egyre nagyobb népszerűségnek ör­vend a vízalatti vadászat. Nézzük meg, miből áll a vadá­szathoz szükséges felszerelés. Egyik legfontosabb darab a kaucsuk álarc, amely a szemet, az orrot és a szá­jat védi a viztőí s elülső részén tel­jesen átlátszó. Az álarchoz egy pipa- alakúan meghajlított lélegzőcső is tartozik, amelyen keresztül levegőt kap a „vadász” a vízbemerülés után. Szükséges ezenkívül a „vadász” két lábára erősíthető kaucsuk uszony. A „vadász“ fegyvere egy tökéletesített lándzsa, azaz rúgós pisztoly, amely két-háromarasznyi szigonyt lő ki a vízben és hat méterig pontos talá­latot biztosít. A pisztoly csöve alatt forgatható tárcsán vékony erős fo­nal van, amelynek egyik vége a szi­gonyhoz van erősítve. A „vadász” ezekkel a felszerelésekkel száll le a víz alá. A sport folytatásához megfelelő gyakorlatra kell szert tenni. Meg kell szokni például a csövön kérész? MOZA tül, tehát a szájon át való lélegzést és a minél nyugodtabb úszást. A „vadásznak" nem kell feltétlenül a mélybe ereszkedni, mert közvetlen a víz színe alatt úszva is gazdag zsákmányt ejthet. Ha azonban va­laki megfelelő gyakorlattal rendel­kezik, könnyen alámerülhet három méteres mélységbe is. Lassú és nyugodt mozdulatokkal minden halfajtát meg lehet közelí­teni. A békaláb-uszonyok lehetővé teszik, hogy a „vadász” csak a lábát használja úszás közben, szabadon maradt két kezével pedig nyugod­tan és biztosan célozhat, amint fel­tűnik a zsákmány. A Román Népköztársaságban a vízalatti vadászattal először a Bu­karest közelében lévő Snagov-tóban kísérleteztek. Az új sport igen izgal­mas, a halászat és vadászat szépsé­geit egyesíti és felejthetetlen perce­ket szerez a „vadásznak", aki leszáll a vizek mélyére, s láthatja a tenger és a tófenék csodálatos világát. .* A rózsaszirmok' konzerválása A rózsaolaj az íllatszeripar leg­értékesebb nyersanyaga. A Szovjet- únió déli részén külön rózsatermelő szovhozokban óriási területeken ter­melnek rózsát. A virágzási időszak­ban rengeteg rózsaszirmot szednek le, s az illóolajgyárakba szállítják, ahol kivonják belőle a rózsaolajat. A rózsaszirmot minél hamarabb kell feldolgozni, mert az értékes olaj gyorsan elillan belőle. Azok a szir­mok, amelyek a szedéstől számított 3 órát állnak a szabad levegőn, 8 százalékkal kevesebb olajat adnak, mintha közvetlenül leszedés után kerülnek feldolgozásra. Hat óra alatt a szirmok olajtartalma körül­belül 20 százalékkal, egy nap alatt több mint 30 százalékkal kevesebb. IKOK Még nagyobb mennyiségű rózsaolaj vész el, ha a szállítás vagy tárolás következtében a szirmok erősen ösz- szenyomódnak. Ezért a rózsatermelő szovhozokban nemcsak a gyors sze­désre és szállításra ügyelnek, ha­nem arra is, hogy megóvják a szir­mokat a sérüléstől. A rózsaszirmo­kat fumirládákban vagy fonottkosa­rakban szállítják. A rózsaolaj vesz­teség azonban még így Is elég nagy. G. I. Bobilev, a szimferopoli illó­olajkombinát főmérnöke, a közel­múltban azt javasolta, hogy ha a rózsaszirmok nem kerülnek a sze­dés után azonnal felhasználásra, konzerválják konyhasó oldatban. Ez­zel a módszerrel a rózsaolaj tovább megmarad a szirmokban és az illó­olajipar természetes vesztesége nagy­mértékben csökken. Az új módszer egyszerű és olcsó. A frissen lesze­dett rózsaszirmokat a szovhozokban különleges fémtartályokba rakják, 20 százalékos konyhasó oldattal ön- tik le és úgy szállítják a gyárba. A rózsaszirmok konzerválásának módszere jól bevált a krimi rózsa- termelő-vidékeken és a Szovjetunió más kerületeiben. .* Tigriskígyó a kievi áliatk'ertben A múlt év nyarán egy rendkívül érdekes állatpéldány érkezett a ki­evi állatkertbe — egy 3 méteres tig­riskígyó. A tigriskígyó a föld legnagyobb hüllői közé tartozik, s a trópusi or­szágok jellegzetes lakója. Egyes jól fejlett példányok hossza eléri a 10 métert Is. Rendkívül erős és szívós kígyófajta. Túlnyomóan emlős álla­tokkal táplálkozik, amelyeket hatal­mas testének gyűrűiben fojt meg. A tigriskígyó igen érzékeny az életmód és a környezet változásai­val szembeni A Kievbe érkezett óriáskígyó például annyira meg« sínylette az utazás viszontagságait| hogy elveszítette étvágyát. A ketre-4 cébe helyezett kis nyállal egyálta-4 Ián nem törődött. Elmúlt néhány hónap. A kis nyúl időközben teljesen kifejlődött éd egészen megszokta veszedelmes szomszédját, amely változatlan kö4 zönnyel tekintett minden élelemre, Az állatkert dolgozói nyugtalant kodni kezdtek az óriáskígyó étvágya talansága miatt. Elhatározták, hogy) megpróbálkoznak a kígyó mestersé? ges táplálásával. Habár a tigrist kígyó egészen elgyengült már d hosszú éhezés során, kézzel meg-* fogni mégis csak veszedelmes váW lalkozás lett volna. A kígyótáplálási nehéz feladatát úgy oldották meg, hogy a terem 23—25 Celsius fok hőt mérsékletét néhány órára lehűtötték 10—15 fokra. Ilyen hőmérséklet meW lett a tigriskígyó teljesen elerőtlet nedett, életműködése meglássuk Akkor az állat ápolói nyugodtan hozzáfoghattak az óriáskígyó mes? terséges táplálásához. A mesterséges táplálásra legjoW ban megfelelő tápanyag a nyerd tyúktojás. Mindenekelőtt egy hossztl gumicsövet kellett elhelyezni a? óriáskígyó nyelőcsövében és ezen keresztül egy fecskendő segítségével gyomrába juttatni a tojás folyékony anyagát. Az első alkalommal 10 tojást „etettek meg” a tigriskígyóval, két hét múlva újabb tizenötöt. Az ily-4 módon felerősödött hüllő most mái kétségtelen bizonyítékát adta a gr esz? szív természetének: éles fogával az egyik vigyázatlan ápoló kezén mély sebet ejtett. A megérkezése után eltelt nyold hónap aiatt nem vedlette le bőrét a tigriskígyó, ám a második mester? séges táplálás után már kezdtek mu? tatkozni a vedlés Jelei. A mesterséges táplálásnak kö? szűnhető tehát, hogy a kievi állat? kert nem lett szegényebb egy ilyen értékes, forr óégövi hüllővel,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents