Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-25 / 175. szám
4 ÉSZAKMAG Y ARORSZÁG Vasárnap, 1954, július 25, O. P. MOLOCSANOVA: HOGYAN TÁPLÁLKOZZUNK EGYESEK azt gondolják, hogy akkor kell enni, amikor az embernek eszébe jut, amikor érzi, hogy üres a gyomra és minél gyakrabban eszik, annál jobb. Ez természetesen nem így van. Az embernek határozott rend szerint kell táplálkoznia, a meghatározott órákban, mondhatnám menetrend szerint. A tudósok ebben a kérdésben egyöntetűen foglalnak állást. A rendszeresség szinte „beállítja" az emésztőmirigyeket, amelyek az evés idejére kiválasztják az étvágykeltő nedveket. Ezekben a nedvekben úgynevezett fermentu- mok vannak, amelyek a legbonyolultabb összetételű ételeket is olyan egyszerűbb anyagokra bontják, amelyek feloldódva a belek falain keresztül behatolnak a vérbe vagy a nyirokba. Ha az ember akkor eszik, amikor eszébe jut, akkor ezek a mirigyek nem lépnek idejében működésbe és az ételt a szervezet rosszul dolgozza fel. EZUTÁN beszélnünk kell arról is, hányszor egyék az ember, hogyan ossza el a napi élelemadagot. Intézetünkben erre vonatkozólag is végeztünk kísérletet. Kidolgoztunk egy fiatal embernek megfelelő étrendet, amely 110 gramm fehérjét, 75 gramm zsírt és körülbelül 500 gramm szénhidrátot tartalmaz. A minőségileg tökéletesen egyforma napi élelemadagban 3200 nagykalória volt. (Egy nagykalória olyan hőmennyiséget jelent, amely egy liter víznek egy fokkal való felmelegítéséhez kell.) A kísérletekben résztvett az Első Orvostudományi Intézetben dolgozó orvostanhallgatók egy csoportja. Valamennyien egyforma, változatos étrendet kaptak. Az első két héten a csoport naponta kétszer evett: reggel nyolckor és este nyolckor. Az élelemadagot két egyenlő részre osztottuk. Annak ellenére, hogy az étel teljesen elegendő volt, a hallgatók estefelé éhséget éreztek, az evés után megter- heltnek érezték gyomrukat, rosszul aludtak. A fehérje rosszabbul szívódott fel, mint rendesen. A következő héten a csoport háromszor evett: reggel nyolckor a napi élelemadag 30 százalékát, délután 3—4 órakor az 50 százalékát és este 8—9 órakor a maradék 20 százalékot. Ez az elrendezés kielégítő volt: éhséget nem éreztek, idejében megjött az étvágyuk, a fehérjét sokkal jobban megemésztették. AZ ÖTÖDIK-HATODIK héten az ételt négyszerre adták. A reggelit, ebédet és vacsorát ugyanakkor, de az előadások közötti szünetben, II—12 órakor a hallgatók néhány szendvicset kaptak. Az uzsonnát a reggeli és az ebéd adagjának csökkentésével kapták. A hallgatók egyöntetű véleménye szerint ez a rendszer volt a legjobb, legtökéletesebb. Ezután a csoport először napi ötszöri, majd hatszori étkezést kapott, ami az általános vélemény szerint ingerültséget okozott, az étvágy eltűnt, az evés nem szerzett élvezetet, sőt ellenkezőleg, terhes kötelesség lett. Többször is folytattunk ilyen megfigyeléseket és ugyanarra az eredményre jutottunk. Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Az egészséges felnőtt ember egyék naponta négyszer, de legalább háromszor. Természetesen nincs szabály kivétel nélkül. Például a hízásra hajlamos emberek ne egyenek naponta háromnál többször, ne terheljék meg magukat túl bőséges evéssel. Vacsorára csak egy pohár aludttejet egyenek. Az étel főrésze miért jut reggelre és nap közepére? Ez pótolja, amit a szervezet a fizikai vagy szellemi munkára fordít, ez pótolja, egészíti ki a tartalékait. A fehérjében gazdag étel — hús, hal, hüvelyesek — hatására fokozódik a gyomornedv- kiválasztás, erősödik az anyagcsere, megnő az idegrendszer tevékenysége. Éjjel alvás közben meglassul az emésztés, a gyomor és bélrendszer pihen, a fehérje „lustán" szívódik fel. Az étkezési rendet különösen azok a dolgozók tartsák be szigorúan, akik ülőmunkát végeznek, vagy megfeszített szellemi tevékenységet folytatnak. AZ ÉSZSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS- NAK azonban nemcsak a ritmikus, rendszeres étkezés az egyetlen feltétele. Nem kevésbbé fontos az étrend változatossága Hiába gondolják egyesek, hogy fehérje csak a húsban, vagy legfeljebb a halban van. Pedig csaknem valamennyi élelmiszer tartalmaz fehérjét (a tisztazsír és cukor kivételével) — a tojás, tej, kenyér, kása és zöldség is. Van olyan vélemény is, hogy az idősebb embereknek nem ajánlatos, sőt káros a húsfogyasztás. Ez nem igaz. A hús, különösen párolt formában, minden korban hasznos. Idősebbek ne egyenek azonban naponta húslevest, amely tele van kivont anyagokkal. Helyette inkább jól és ízletesen elkészített zcldséglevest fogyasszanak. A táplálkozásban fontos szerepet játszanak a szénhidrátok. A kenyérben, kásafélékben, burgonyában, főzelékekben, gyümölcsökben és bogyósgyümölcsökben találhatók. A tudósok megkülönböztetik a keményítőben és cukorban található szénhidrátot. Ha elég szénhidrát jut a szervezetbe, akkor a májban és izmokban tartalékolódik. Ha pedig túlságosan sok kerül oda — bőséges táplálkozással — akkor a szervezetben zsírrá alakul át. Bebizonyították, hogy fehérjéből is keletkezhet zsír és szénhidrát. Fontos szerepük van a táplálkozásban a vitaminoknak és az ásványi sóknak. Hiányuk súlyos megbetegedéseket okozhat. Már több tucatnyi vitamint fedeztek fel, és mindegyiknek megvan a maga saját funkciója. A szervezet nem élhet vitaminok nélkül. Megtalálhatók az állati és növényi eredetű élelmiszerekben, a vajban, zöldségben, gyümölcsben egyaránt. MÉG EGY DOLGOT nem szabad figyelmen kívül hagyni: az elkészített étel ízét. Ha az étel ízletes, felkelti az étvágyat és ezzel elősegíti az étel jobb megemésztését. I. P. Pavlov, az igazi emésztési fiziológia megalapítója azt tartotta, hogy az étvágy, az evés heves vágya komoly táplálkozási tényező. Védjük meg terményeinket a tűskártól A MÁV dolgozói nagy gondot fordítanak a mozdonyok kipattanó szikráiból eredő mezőgazdasági tűzkárok megelőzéséire. A mozdonyokat gondosan megvizsgálják, hogy rendben van-e szikra- és parázsfogó berendezése. A vonalhálózatot a vonalgondozók figyelik, hogy a vonatok elhaladása után nem keletkezett e valahol terménytűz! Az aratási időszakban tűzesapókkal felszerelt vonalbejárók, tüzfigyelők járják a pályamenti területeket. A terménytüzek megakadályozásához szükség van a mezőgazdasági dolgozók gondos miinkájára is. Felhívjuk figyelmüket, hogy a vasúti vonaltól számított 60, illetve 100 méter távolságon belül keresztet, asztagot ne rakjanak és a tarlót 5—10 méter távolságban négy barázdát összefogó védőszántással védjék meg a tűzkártól. KECSKEMÉTI ISTVÁN MÁV Igazgatóság Újfajta szige telőanyagot kísérleteztek ki Leegyelországban Egy krakkói kisipari szövetkezetben megkezdték az „Aerollt" nevű új lengyel szigetelőanyag gyártását. Az új szintetikus hő- és hangszigetelőanyag igen könnyű: egy köbméter súlya mindössze 15 kiló. Sikeresen alkalmazzák majd a hűtőiparban, valamint vagonok és hajók építésénél. Barossakna nődolgozót is készülnek a bányásznapra A Barossakna nődolgozól is ki akarják venni részüket a negyedik bányásznap tiszteletére rendezett munkaversenyből. Csatlakoztak a Borsodi Szénbányászati Tröszt felhívásához és versenyre hívták a férfidolgozókat. A verseny célja, hogy megszilárdítsák a munkafegyelmet, meg javítsák a minőséget. Versenyt indí tanak a 480 perc teljes kihasználásáért. A gépkezelők a jobb gépkarbantartást, az nzemanyagtaknrékosságot és a tisztasági versenyt tűzték ki célul. KSIcsSnfls segíts takarékpénztár alakúi a Viskóid Drótgyárban A dolgozók kívánságára a miniszi tertanáao lehetővé tette, hogy az üzen mokben, hivatalokban, intézmények-! ben kölcsönös segítő takarékpénztáralj alakuljanak. Ezok a takarékpénztárak a dolgozók saját szervezetei, amelyek öásszegyűjtik az önként jelentkezők« illetve belépők megtakarított pénzéi és a tagoknak indokolt esetben rövid« lejáratú kölcsönt nyújtanák. Miskolci üzemei közül elsőnek a drótgyár dal« gozói kérték, hogy üzemükben ia megalakítsák a kölcsönös segítő takarékpénztárt. FEJTÖRŐ Sándor VÍZSZINTES: 1. Idézet Petőfi egyik költeményéből. 14. A „Germinál” szerzője, 15. Rom keverve. 16. Évszak, 17. Juttatni, 18. Maró folyadék. 21. Majdnem adag! 22. AR, 23. Itt született Rákosi elvtárs, 25. Alma... (Kazahsztán fővárosa), 27. Félruha, 28. Ráátaszit(l), 30. Lófajta, 32. Babasfrás, 33. Kicsinyítőkcpzö, 34. Shakespeare egyik hőse, 37. Hívott-e? (régiesen), 40. A vízszintes 33. párja, 41. A „Rohanunk a forradalomba" c. vers szerzője, 42. Kettőzve: népszerű labdarugónk beceneve, 43. ÖJ, 44. Éktelen svéd pénzegység, 48. Fordítva: Felfog (I), 49. Kisipari Termelő Szövetkezet 51. Ajtón van, 54. Templom, 56. Másvalakit! (kis ékezethibával). FÜGGŐLEGES: I. Este Idegen nyelven, 2. ZLV, 3. Tétlen folyadék! 4. YM, 5. Izmokban rejlik, 6. Biztató szócska, 7. Római 950, 8. Ver. 9. Szín, 10. Sz. L, 11. Skálahang, 12. Nap idegen nyelven, (keverve), 13. Idegen férfinév, 14. A vízszintes 1 folytatása. 19. Állami bevétel, 20 Tea keverve 23, Névelővel őrléstermék, 24. Szolnokmegyei nagyközség, 25. Párisi alvilági alak, 26. Híres szenünkre mondják, hogy ez... 29. Látod-e? páros betűi, 31. A szeszmérő rövidítése, 35. Leánynév, 86. Költői műfaj, 38. A beteg fát rágja, 39. Európai ország. 45. Napszak. 46. Az edény külseje ezzel van bevonva, 47. Idő, 4S. Féltenger] 50. ZO, 51. Kettősbetű, 52. Tetejére, 53. Római 550, 54. Helyeslés idegen nyelven, 55. Nem tegnap, 56. \U. Mulheti keresztrejtvényünk főbb kérdéseinek megfejtése: Vízszintes 1 és függőleges 12: Uj nép, másfajta raj, másként ejtjük a szót, fejűnkön másként tapad a haj. — Vtzsz. 17: Lé» bukott, — Vízsz. 29: Balatonszárszón. —i Vtzsz. 47. Tiszta szívvel. — Vízsz. 60: Favágó. Olimpiai zászló Ki tudja az öt kört egy húzással úgy megrajzolni, hogy a vonal sehol na keresztezze vagy érintse önmagát?, ( , , ... i£ Előző heti rejtvényünk helyei megfejtése: ~-r Bandello Matteo (1485—1561) az olasz röneszánsz egyik legkiválóbb novellaírója volt, 215 elbeszélésből álló kötetéről úgy beszél az olasz irodalomtörténet, mint „bűvös tükre a századnak, amelyben élt“. Noha maga is pap volt, gúnyos szavakkal bírálta az egyházi visszásságokat, üldözte a babonákat, a középkori elmaradottságot. Műveiből realista szemlélet és mélységes emberszeretet tükröződik. Munkái közül az alábbiakban közöljük „ördög a templomban“ című szatíráját. 7 orient pedig ßzent Domonkos tiszteletreméltó modenai mones- lorában, mikor is a Bresciába valósi Agostino Moro páter volt annak priorja, hogy egy jeles prédikáló barát, ki már az egész nagyböjtöt a város megelégedésére prédikálta volt végig ama monostornak templomában, engedelmet nyert — mint szoktak nyerni általán némely prédikátorok —, hogy szószékről húsvét har- madján is ő inthesse buzgóságra a híveket. S mivel széliében beszélték, hogy a barátnak ez leszen utolsó prédikációja, úgy becsődült a templomba az egész város, mintha bizony ott osztogatták volna a teljes bűnbocsánatot. Volt is odabenn oly rengeteg nagy tülekedés, oly temérdek sokaság, hogy az emberek meg asszonyok leheletétől egészen felforrósult a templom, mire a barátok csak nagynehezen tudták elhadarni egyszerre a vecsernyét, meg az estimát. Mert délebédtől bizony kis híja tíz óráig elprédikált az a híres barát. Utána a sekrestyés, aki kötelességtudó és körültekintő férfiéi vala, sarokra is tárt ajtót, ablakot, hogy alaposan kiszellőztesse a templomot, a nagy templomkaput meg oly későn zárta be, amily későn csak lehetett. Dolga is volt addig odabenn, a templomban. Éjszakának évadján, annak is első fertályában egy bűnös embert kellett ott végső nyugovóra fennie, olyat, akit fölöttébb rosszlél- léleknek ismerlek mindenek, sőt hire járt, hogy betegágyánál maga az ördög személyesen is megjelent volna — el is vitte mindjárt testestül-lelkes- tül, úgy lehet. Hát a sekrestyés eltakarította ezt a rossztét lelket, aztán bezárta a nagy templomkaput. Hanem azt a kisebbiket, amely az első klas- tfomudvarra szolgált, azt| nyitvacA »SZÁMÁR ÖRDÖG hagyta: hadd szellőződjék ki éjszaka még jobban a templom. P'rkezeit pedig a monostorba *J ugyanazon az estén egy másik barát is. Prédikáló barát volt ez is, ki eladdig a hegyeket járta, a batyuja meg csacsiháton jött mögötte. Fekete volt az a csacsi, mint a szurok. Ahogy megjött, bekötözte a barát valami kis hitvány istálló félébe. Hogy, hogy nem, én már azt nem tudom, de az a szamár mikor már mindenki nyugovóra tért, valahogy elszabadult, beballagott a kis klas- tromudvarba, ahol is kövéren nőtt a jó gyenge fű: legelészte is jócskán azt a füvecskét ama klast romudvaron. Annakutána alighanem meg is szomjazott, hát addig-addig szimatolt erre- arra, míg végtére a szenteltvíztartóhoz ért. Ki is lefetyelte derekasan az utolsó cseppig, aminthogy másnap észre is vették a barátok, hogy üres. Azzal, mint aki étellel-itallal jóllakott, ráheveredett ama rosszlétlélek sírjára, akit amaz este temettek el, hát meg friss volt a hant, jó homokos. Fészkelődön egyet-kettőt, aztán kényelmesen elnyúlt rajta, aludni. rf udnivaló, a szokás, hogy hajnali-*■ harangszóra, aki novicius, fel- megyen a kórusra, elrendezni gyertyát, zsoltárkönyvet, hogy máris lehessen énekelni az officiumot. Most is mikor megjött az ideje, nekiindult két ifjú ember, hogy regula szerint megtegye a dolgát. Hát, ahogy áthaladtak a sekrestyén, hogy onnét a kórusra mennének, legott megpillantották öuraságát, a mi szamarunkat, heverészvén amott a friss síron. A szeme, mint két égő karbunkulus — a két nagy szamárfüle pedig szakasztott két hegyes szarv a feje tetején. Sötét is volt, félelemszíló, bátorság- lankasztó sötétség, meg aztán ott volt a frissen eltemetett halott, annak sírján pedig e rémületes órán, e rémü- letes bestia. No, el is ment a józan esze az ijedős két legénykének, még csak gondolkodóba sem estek, szentül hitték mind a ketten, hogy az ott maga az ördög. Nosza, nagy-bor- zadva futásnak is eredtek, ahogy csak a bábuktól kitellett, 'javában irigyelvén egymást, ha mikor ennek, vagy amannak sikerült nagyobbra a lépés. Ügy toppantak be a dormitóriumba, szóhoz sem jutván a nagy lihegéstöl. Olt pedig éppen indulóban volt föl a kórusra egynéhány barát, a novi- ciusok mesterével egyetemben. Mikor az meglátta őket a lámpavilágnál, mely a dormitóriumban egész éjjel égett, mindjárt kérdezte is, miért jöttek vissza, miért nem mentek dolgukra rendén, hogy kezdődhessék már az officium. Azok pedig zavarodott s remegő szóval felelték neki, hogy tulajdon két szemükkel látták sírján az este eltakarított halottnak az emberi nem ősellenségét. A derék mesternek, aki — mi tagadás benne — maga sem volt a legbátrabb ember ezen a világon, ugyancsak reszketni kezdett ettől a lábaszára s nem tudta rászánni magát sehogysem, induljon-e, avagy maradjon. Jakkor ért oda Giovanni Masca- rello jeles éneklő és zenélő barát; hát fogta magát s nagybátran indidt kifelé. Am, ahogy a templomba ért s meglátta ott ama bestiát, ki is a léptek zajára nagyban hegyezte fülét, legott megjelent előtte a gonoszéletű halott képe: annakokáért tüstént hátalfordítolt, bevágta maga mögött a sekrestye ajtaját s rohanvást rohant visszafelé, torkaszakadtából óbégatván: — Patres met, az bizony az ördög és ellensége az emberi nemnek! S mivelhogy el nem állt a száján az efféle ordítozás, a hangja meg oly erős volt neki, meg hogy üvöltött is, ahogy csak a torkán kifért, hát fel is lármázta vele az egész monostort, mind az utolsó szál barátig. Egyszerre csak ott termett Fra Giovanni előtt maga a prior, aki elhagyta celláját s így szólt reá: — Hallja, kántor, miféle bolond bztzéd ezt Elment az eszel Vagy mi az ördög? Hallgasson már el, ne üssön ekkora zajt ebben a szentséges órában! Isten nevében mondja meg már, mi leli. — Atyám — felelte rá a kántor — nem vagyok én afféle őrjöngős, de bizony mondom, hogy maga az ördög vagyon odale a templomban, láttam is én magam ezzel a tulajdon két szememmel, ama rossztét léleknek sírján, kit az este oda temettünk. Aligha azért nem jött, hogy levigye magával a pokol fenekére. Látta az imént ama kél ifjú novicius is. Ami igaz, igaz, ama két novicius, mikor a prior tőlük is megkérdezte, mit is láttak volna, szakasztott úgy beszélt, ahogy Fra Giovanni mondd. A nnakokáért a prior odaparancsol^ ván egynéhány barátot, azoknak élén maga is elindult lefelé s belépett a templomba. Mivelhogy pedig ki-ki olyanformán képzelődék, ahogy az imént hallá, hát ama szamárnak láttán egyikük sem kétségeskedék, hogy bizony magával a pokolbéli démonnal áll szemtül-szcmbcn. Hányta is mind szaporán magára a keresztet s mint a nyárfalevél, úgy reszketett valahány, visszahúzódván a sekrestyébe, holott is a prior, minekutána tanácskozék valamelyest a barátokkal, kik vele voltak, legott meghúzatta a harangot, hogy hívná össze valomeny- nyi barátot a harangszó. Mihelycst pedig egybegyülckezének mindannyian a monostorbeli barátok, a prior buzdító beszédet mondott nekiek, hogy lennének erősek az ő lelkekben, az ördögi jelenéstől pedig ne félnének. így aztán megerösíttetvén s felbuzdulván az 6 lelkekben, nyájba verődve vonultak mind a barátok a sekrestyébe, holott is magokra ölték legszentebb ruhájukat, s ami ereklyéjük csak volt, mind elöhordozák. Nem volt egy sem, akinek valamely szentelt holmi ne lett volna a kezében, mikor — előttük a feszületet hordoz- tatván — összeálltak szép körmenetbe s úgy vonultak a templomba, ájtato- san énekelvén a Salve Reginát. TTanem öurasága, a mi szamarunk minderre mit sem hederített, tapodtat sem mozdult, mivelhogy igencsak kedvére való helyt fogott. Alig-alig is akadt a barátok közt egy vagy kettő, aki lesütött szemét toppal olykor ama bestiára reá emelni merészelte volna. Mivelhogy egytül- egyig, valamennyien meg valának átalkodva szentül hitökben, hang az maga volna a pokolnak démona, senki közlök észre nem vette volna a világi ért sem a démontól a szamarat. Minekutána pedig a Salve Bei gina is elhangozék, anélkül, hogy d szamár akárcsak meg is moccant, volna, a prior úgy rendelkezik, hogy\ nyújtanák át neki az exorcizálds, vagyis az ördögűzés könyvét, melyben írva vagyon mind amaz ige, mitől ú gonosz szellemek a megszállott testekből kitakarodának: s mikor aztán kezében volt már a könyv, a prior, fennhangon kezdé olvasni reá ámd derekas igéket, amelyeknek felmondo- gatása ilyenkor dukál. Hanemhát a szamár még erre sem mutatá semmina hajlandóságát annak, mintha felkelni akaródznék nekie. Mitevő lehetett immár a prior? Fogta a szenteltvízhintöt, közelebU lépett valamelyest a szamárhoz, keresztet vetett, jobbját magasra emelte s kezdte ráhinteni a szenteltvizet. A csökönyös képzelődéstől, mely az elméjébe beleragadt, még mindig nem látta, hogy nem démon az, hanem bi zony szamár. Mikor aztán már vagy kétszerit ár ornszor alaposan meghintették, öurasdgc a mi szamarunk kezdte kissé hidi (elleni a vizei, de az is meglehet, hegy a szerd élt vízhintő nyelétől ijedt meg, hogy tán megverik vele, mivelhogy bizony attól tartott, valahányszor a prior ráemelte. Iszonytató szamárordítássál feltápászkodott tehát, megállt a szétvelett négy lábán és .., magasbaemelt farokkal bizony alaposan ciúffátette. ama sírhelyet ott (t templom ban. Mind e nevetnivaló cselekedettel adván tudtára priornak, bot útnak egyaránt, hogy nem pokolbeli ördög, hanem becsületes szamár, Jl/f eg is nyúlt ott ama jó barátok írj- orra egy derék arasszal: azt sem tudták hamarjában, milevők legyenek, szóljanak-é egy szót is. A végén aztán hatalmas hahotába fúlt az egész dolog: de mégiscsak nagy szégyennek, vallották mindenek, hogy így járta a bolondját ifjú és öreg, filozófus és thcológns, csak mivelhogy meglátott egy szamarat. Az annyit mondhatunk is minden bizonnyal, hogy a baljóslatú dolgokon való megrögzött képzelődés bizony eléggé ártalmas dolog, 9 hogy jobb értelmes bátorsággal kutatni az igazat, semmint félelembe esni meggondolatlan, vagy elhinni, akárki akármit képzelődjék.
