Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

'ZA KIVI AGY AKORSZAG „jáiiiaij, i954. julius 4. A > MADAME CURIE I Húsa évvel I ezrlött, 1931 jú­1---------------------i lius 1-én halt meg egy délfranciaországi szanató­riumban Maria Curie-Sklodotrska, a XX. század egyik legnagyobb tu- lósa. Egész életét a tudományos ku­tatásnak szentelte, kétízben is el­nyerte a Nobel-díjat. Maria Sklodowska Varsóban szüle- ott 1867-ben. Apja a matematika és fizika tanyára volt. A fiatal leány tevékenyen résztvetl abban a fórra- dalmi körben, amely hazájának fel­szabadítását tűzte ki céljául. Ezt a ■irradalmi megmozdulást leleplez­ek, a kör több tagját bebörtönöz- !ék. Maria Sklodowska kénytelen rolt elhagyni szülőföldjét, Párisba ■:'ázott, ahol rendkívül nehéz körül­mények között folytatta egyetemi tanulmányait. 1895-ben férjhez ment Pierre Curichez, a kiváló fizikushoz ■ s kristalografushoz. Férjével együtt a rádióaktivitás kutatásán dolgozott, majd 1906-tól, férje halála után •'gyedül folytatta tudományos mun 'iáját. asszony nevéhez fű­ződik a rádium fel- "edezése. Kutatásai során felfedezte, ’ így a rádium sugárzás közben új elemekre bomlik, melyeknek egy esze szintén rádióaklív tulajdon- »ágúi. A rádióakiivitás jelenségei be­bizonyították, hogy egyik elem át­alakulhat másikká. Ez a felfedezés döntő lépés volt az anyag további megismerése felé. A rádium ezüstszínű fém. Kémiai­éig hasonlít a báriumhoz. Egyes ásványokban, ásványvizekben kis mennyiségben gyakran előfordul. Sugarai szétroncsolják az élő szerve­zet szöveteit, megölik a baktériumo­kat. Fontos szerepe van a gyógyá­szatban, rákos daganatok sikeres Curie-né gyógyítására használják. Bomlásá­val radonná alakul. A radon ugyan­csak radioaktiv tulajdonságú, alfa­sugarakat bocsát ki, atomsúlya néggyel csökken és az ugyancsak rádióaktív rádium A-vá alakul. A rádium A újabb rádióaktív elemekre bomlik fel. Ezek között nevezetes a rádium-F, amelyet Curiené asszony fedezett fel és hazája iránti szeré­téiből nevezett el polónlumnak. (Polonia = Lengyelország.) Maria Curie Sklodowska egész éle lében hűséges maradt a proletár nemzetköziség zászlajához. Elénk figyelemmel kísérte leányának, Ire nenek és vejének, Frédéric Joliot Curie-nek értékes kutatásait. Fridé ric J oliot-Curiet apja forradalm szellemben nevelte. A fiatal mérnöl tehetsége korán kibontakozott. A rádióaktivitás kutatásában veti részt, sikerült neki mesterséges rnó■ dón rádióaktív elemeket előállítania 1939-től kezdve a német megszállói alatt resztvett az ellenállási mozga­lomban és már akkor megkezdte o harcot az atombomba gyártása ellen Ma a Béke Világtanács elnökének tisztjét tölti be. | Mflría Curie I • Sklodowska--------------------------! halálának SO-ik évfordulóján a haladó emberi­ség meghajtja az emlékezés zászla­ját a nagy lengyelszármazású tudós előtt, aki felfedezéseivel rendkívüli mértékben gazdagította a tudo­mányt. A béke hívei világszerte még clszántabban követelik az atommal foglalkozó tudomány bé­kés célokra való felhasználását, még clszántabban szállnak síkra a népek közötti barátság gyönyörű eszméjéért, a tartós békéért az egész világon. Egy év alatt sokat Vidéken Szeged, Sztálinváros, Miskolc, Pécs, Győr és Szolnok új automataközpontot kapott, ezenkívül jelentősen bővítették többek között Komló, Ózd, Tatabánya, Bácsalmás, Balatonfüred és Sárvár telefonköz. pontját. A miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, a Sajó menti Vegyiművek, a Láng Gépgyár, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, stb. tele­fonközpontjában végeztek jelentős bővítést, összesen 19.144 mellékállo­mást helyeztek üzembe a kormány- program megjelenése óta. Az új szakasz egy éve alatt dup­lájára emelkedett a távíró-állomások száma. A mezőgazdaság és a be­gyűjtési szervek részére jelenleg is folyik a távgépíró állomások üzem­behelyezése. fejlődőit a posta Egy év alatt 256 falutelefont kap­csoltak be, ebből 64 készüléket álla­mi gazdaságban, 88-at termelőszö­vetkezeteknél, 35-öt gépállomásoknál és 20-at erdőgazdaságokban. Uj könyvek E héten a többi között a következő könyvek jelenlek meg: Engels: A munkásosztály helyzete Angliában. 383 old. Boccaccio: Dckamcron. Válo­gatás. 115 o. (A világirodalom klasz- szikusai.) Katajev: Az ezred fia. (Re­gény.) 201 o. (Hazáért és szabadság­ért.) Kipling: A dzsungel könyve. Űj teljes kiadás. 363 o. Révay József: A párduc. (Regény.) 226 o. Előadás Móra Ferencről a megyei könyvtárban Júliusban lesz 75. évforduló­ja Móra Ferenc — a minden fel­nőtt- és gyermekolvasó által jól ismert és szeretett nagy magyar író, az „Ének a búzamezőkről", a „Kincskereső kis ködmön" és még sok más remekbeszabott regény és novella szerzője — születésének. A megyei könyv­tár július 5-én, hétfőn este 6 órai kezdettel ünnepli a Miskol­con személy szerint is sokak ál­tal ismert Móra emlékét. Az est előadója H. Kovács Mihály kö­zépiskolai tanár, aki saját élmé­nyeiből eleveníti fel a költő alakját. Az előadásra belépődíj nincs, minden irodalomszerető érdeklődőt szeretettel vár a me­gyei könyvtár (Szabadság-tér 3.). fl IFIT miskolci csoportja rendezvényei A Társadalom és Természettudo mányi Ismeretterjesztő Társu’at jú lius6-án este 7 órai kezdettel a mis kolci III. kerületi tanáccsal közösen előadást rendez a diósgyőri várban. Előadó Marjalaki Kis Lajos muzeoló gus. Az előadás előtt és után zenét ad a vasgyári ifi-zenekar. Az előadásra városunk dolgozóit és az üdülőkben nyaraló vendégein két ezúton meghívjuk. * A társulat kirándulást szervez jú­lius 18-án, vasárnap Miskolc—Eger (a Biikkön át)—Parádfürdő—Kékesre. A kirándulás költsége 80 forint. Je­lentkezés d díj befizetésével július 10-ig a társulatnál (Széchenyi-u. 16, I. emelet). Későbbi jelentkezéseket nem fogadunk el. Indulás reggel 7 órakor a társulat elöl, visszajövetel este 9—10 óra kö. zött. Varsóban rövidesen elkészül a 70.009 személyt befogadó sportstadion A lengyel fővárosban gyors ütemben épül a „Budowlani" (Építők) sportegyesületének sta­dionja, A 70.000 nézőt befogadó stadionban- még az idén több fontos spotteséményt rendeznék. A stadion mellett fedett sport- csarnokot és úszómedencéket is létesítenek. Messzemenően gon­doskodnak arról, hogy a rádióri­porterek és a sporttudósítók szá­mára minél jobb munkalehető­ségeket teremtsenek. A többi között a sajtópáholyok közelében televíziós adások közvetítésére alkalmas berendezéseket szerel­nek fel. BÉKE ÉDESANYÁM is, én is nagyon szeretjük a rádiót. Ha nem szól, leg­alább annyira hiányzik mint a tyúk­húslevesből a só vagy a disznóhússal főzött paprikáskrumpli mellől a sa- vanyukáposzta. A genfi értekezlet megkezdése óta a Szabad Nép kiküldött munkatár­sainak tudósításait és a genfi érte­kezletről közölt híreket hallgatjuk legszívesebben s ha jó hírt hallunk, kellemesebb a muzsika, vidámabban megy a munka, érezzük a béke erői­nek sikerét. Az elmúlt vasárnap a genfi tudó­sítás után a második világháború be­fejezéséről adott műsort hallgattuk, amikor anyám váratlanul közbeszólt, pedig máskor figyelmesen hallgatott. — Jaj fiam, most mi jutott az eszembe. Hirtelen ránéztem, kissé szemrehá­nyón figyelmeztetve, hogy mondani­valóját hagyja későbbre, de szemé­ben könny csillogott és én megbo- csájtottam neki. ö pedig folytatta. — ÖRZSE NÉNÉD tegnap úgy sírt, mint a záporeső. Kukoricát mentünk ültetni az állami tartalékból igényelt földre. Igyekeztünk, hogy még eső előtt a földbe kerüljön. A temető mellett vitt el az utunk. A kerítés sövényből van és közelében az első világháborúban elesett hősök sírját pillantottuk meg. Bármennyire is siettünk, meg kellett állni. „Hősi ha­lott". ez volt az egyik kőtáblára irva. Alatta a név. de már azt nem tud­tuk elolvasni, örzse nénéd mégis felismerte, Lajos feküdt alatta, a Marcso ángyom fia. Igaz, te még nem ismerted, mert kicsi voltál. Az első világháborúban halt hősihalált, örzse nénédet, mint kis iskolás lányt I nagyon szerette. Sorkatona volt, ott érte a világháború. Szegény Marcso ángyom, mennyit sírt utána. Várta, hogy hazakerül. Haza is került, de hogy? A szegedi közkórházban halt meg, nem bírta ki a sebesülést. Még tartott a háború, amikor haza­hozták. Szegény Marcso ángyom ezért nevelte fel. Három fia és három lá­nya volt. Férjét bányaszerencsétlen, ség érte. özvegyen nevelte föl mind­egyik gyerekét, adta férjhez a lányo­kat. A háború nagyon kegyetlen volt hozzá, mert mind a három fiát és mind a három lányának férjét elra­bolta. Nem tehetett semmit, csak sírt és sírt. Kisírta mind a két sze­mét, a könny is kiapadt belőlük. Vé­gül nyomorék lett. Később a látását is elveszítette. Megvakult.. Úgy halt meg. EZEKNÉL A SZAVAKNÁL el­akadt jó anyám hangja és két kövér könnycsepp gördült végig az arcán. Csend lett. Éreztem, hogy én is könnyezek. Anyám erőt vett magán és újból megszólalt. — De ugy-e, most nem lesz há­ború? Genf ben megegyeznek és béke lesz az egész világon. Szívem mélyéig hatottak anyám szavai és láttam, miként a könnye csillogása a gyűlöletté, haraggá vál­tozik, s utána gyémántként kezd^ ra­gyogni. Öh ez a könny már merőben más a Marcso ángyoménál. Ettől, már nem vakul meg az én édes­anyám, mert szívében kiolthatatla- nul lobog a béke utáni vágy és tud­ja, hogy az építő béke védelmében rá is milyen fontos feladat vár. BÉKE LESZ-E az egész világon? Erre legjobban ti tudtok feleletet adni, áldott édesanyák. N. Gy. Egy kolhozpászter önfeláldozó cselekedete Ciron Zsigzsitov pász­tor egy többszáz te­nyészállatból álló juh- nyájat legeltetett a sztyeppén. Váratlanul tűz ütött ki. Erős szél fújt és igy a lángok vészesen közeledtek a nyáj felé. A pásztor azonban nem vesztette el a fe­jét. Tudta, hogy alig egy kilométernyire egy kis folyó húzódik. Fele­sége és leánya segítsé­gével felverte a nyájat és gyorsan, egy percet sem vesztegetve a folyó felé hajtotta az állato­kat. Nagy munka volt, de sikerült. Az állatok átkeltek a folyó másik partjára, ahova a tűz már nem terjedhetett. De mialatt a pásztor a nyájat a folyó felé terelte, a tűz felperzsel- le sátrát. Sokéves mun­kájának minden ered­ménye. a család egész vagyona a lángok mar­talékává vált. A „Kirov"-kolhoz (Burját-Mongol ASZ- SZK) vezetősége a kol­hoz nyáját megmentő pásztornak új otthont, r- 'iákat adott és segít­séget nyújtott az el­égett háztartási cikkek pí'1’’sóban. A csitai- területi végrehajtóbi- zol'.zJg Zsigzsitov pász­tort önfeláldozó csele­kedetéért jutalomban részesítette. Leszállították a mozijegyek árát a Szovjetunióban 1954. július 1-től kezdve a Szov­jetunió minden mozijában leszállí­tották a helyárakat. A jegyek ára a városokban átlagosan 18 százalékkal, a falvakban 20 százalékkal lett ala­csonyabb. A városi mozikban a nap pali előadások — az ünnepnapokat és általános munkaszüneti napokat kivéve — jegyárait 30 százalékkal csökkentik. A fiatalkorú nézők számára az if­júsági előadások jegyárait a városi mozikban 1 rubelre, a falusiakban 50 kopejkára szállítják le. Egységes 1 rubeles jegyárat állapi, lottak meg a népszerű tudományos, a műszaki és a dokumentfilmek elő­adásaira. UIIIIIIIIIIIIIIIHtItHlltlinilltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIHIIIIlllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIinillllllHIIIIIIHIIIItillllllllllllllinilllllllllllllllllM NEM MAGÁNÜGY (K. Iszajev és A. Galics vígjátéka a Déryné Színházban) TULAJDONKÉPEN abban mutat­kozik meg az emberek viszonya a társadalomhoz, hogy ki hogyan érzi meg: mi a magánügy és mi a köz­ügy, mindnyájunk, az egész nép, az egész haza, sőt továbbmenőleg az emberiség közös ügye. Az a mulat­ságos, komikus helyzetek, félreérté­sek sorozatán felépülő vígjátéki bonyodalom például, amely K. Isza­jev és A. Galics „Nem magánügy" c. darabjának előadásán életre kel, semmikép sem történhetnék így egy kapitalista állam viszonyai kö­zött. A darab kedves, szórakoztató cselekményének szovjet emberek a hősei, újtipusú emberek, akik vi­dám, tréfás helyzetekben nagy dol­got cselekszenek az emberszere­tet, a hazafiság ragyogó példáját szolgáltatják, anélkül, hogy ezt va­lami érdemnek éreznék. Alkotó lel­kesedésük fonódik itt egybe két sze- elmes pár sok tévedés, félreértés után révbe jutó boldogságával. Arról van' szó, hogy a Moszkva- szálló tizenharmadik emeletének egyik szobájában a Szovjetunió négy különböző messze tájáról érkezett vendég tölti az éjszakát. Amikor reggel megismerkednek egymással, megtudjuk, hogy egyikük, a fiatal Djuzsikov, az északi sarkvidékről, Tajmir félszigetről érkezett, ahol új világ épül a régi, elhagyatott je­ges, sivár, de természeti kincsekben gazdag vidéken. Azért jött Moszkvá­ba, hogy e távoli új világ számára szükséges építőeszközöket, mérnö­köket és sok egyebet kapjon. Egy sereg megbízatása van a lelkes fia­talembernek, aki két napot tölthet a fővárosban és ezalatt szeretné megnézni Moszkva szépségeit is. Az ám, de megnehezíti tervét, hogy közben telefonhívást vár Tajmirból és Tajmir sehogysem akar jelent­kezni. Mikor ezt elmondja szoba­társainak és lelkesen ecseteli előttük a sarkvidéki új világ szépségeit, egyszeribe mindenik úgy érzi, hogy Tajmir ügye nemcsak Djuzsikov „magánügye“, hanem mindannyiuk ügye. Megosztják maguk közt, ki mit intéz el a Djuzsikovra bizott sokágú feladatból, mialatt 5 a tele­fonhívásra vár és egyben vállalja, hogy azalatt helyettesíti egyik szo­batársát, Kirpicsnyikov elvtársat, aki egy műsoriroda igazgatója és ide, a szállodába várja a szerződ­tetésért jelentkező művészeket, ar­tistákat. IGY INDUL EL a félreértések so­rozatába gabalyodó, mulatságos cse­lekmény, amely a bohózati helyze­tek torlódása közben is világosan, egyértelműen tör az eszmei mon­danivaló kibontása felé. Pillanatra sem válik öncélúan nevettető, a pol­gári vígjátékok és bohózatok síkjá­ra tévedő cselekménnyé. A darab egyik mélyen megkapó, felemelő je­lenete az, amikor a szobatársak a telefonon jelentkező tajmiriaknak egyenkint elmondják, ki hogyan in­tézte el a vállalt feladatokat és a kérdésre, hogy kik is ők, összenéz­nek és szerényen így felelnek: „Né­hány szovjet ember.. Ebben a három szóban összesűrű­södik a darab egész mondanivalója. Nem akármilyen emberek ezek az egyszerű szereplők — szovjet em­berek, akik tegnap még nem is tud­ták, hogy Tajmirnak milyen pro­blémái vannak, de amikor megtud­ták, azonnal harcba álltak, hogy Taimir megkapjon mindent, amire szüksége van a fejlődéshez. A szo­batársak lelkesedése magával ragad­ja Kirpicsnyikov odaérkező felesé­gét, a szerződésre vágyó énekesnőt, a ripacskodó artistát, a takarítónőt épúgy, mint a fiatal Gricskó mérnök szerelmesét, Ljuba Popova most végzett olaj mérnököt és Baburin apó Djuzsnyikovba szerető unoká­ját. A NEM MAGÁNÜGYET az idény­ben több vidéki és két budapesti színház mutatta be nagy sikerrel. A Déryné színház tájszínház-részlege hónapokig játszotta a darabot a megyében, amíg most a drámai hét alatt hosszabb időre bekerült a mis­kolci színpadra. Az előadást Déri Éva Hetés György segítségével rendezte. A szerzők dramaturgiai módszere erősen emlékeztet a régi bohózat­szerzők félreértéseket halmozó bo- nyodalomszövési módszerére, ami sokszor a mesterkéltség hatását kelt­heti, ha a rendező « az együttes a villanásszerűen váltakozó jelenete­ket nem tudja természetes folya­mattá áthidalni. Déri Éva ügyes ren­dezői kezére vall, hogy a bonyoda­lom mesterkélt.sége nem érződött az előadáson és helyesen domborodott ki a komikus helyzetképek és mu­latságos fordulatok közepette Is az eszmei vonal. A vígjáték központi szereplője, aki egyben legtöbbet forgolódik a színpadon, Djuzsikov, aki Prókay István alakításában úgy elevenedik meg, mint azoknak a lelkes szovjet fiataloknak a típusa, akiket őszintén tud hevíteni a tudat, hogy új, nagy alkotások részesei lehetnek, s akik­nek ifjúi lelkesedése magával tud ragadni másokat, öregeket, fiatalo­kat, mindenkit, mert sugárzik belő­le a meggyőző optimizmus. Ahogy lelkesedik Tajmir ügyéért, olyan tisztán tör fel szerelme Baburin apó unokája, Dunja Iránt, akiről a vég­ső fejleményekig azt hiszi, hogy szobatársa, Griskó fiatal geológus szerelmese. Vívódik is magában, amikor látja, hogy a gyámoltalan Griskó milyen könnyen mond le Dunjárói az 6 javára. Máthé Éva annyi közvetlenséggel, bájjal for­málja meg a Tambovból Moszkvába került Dunja alakját, hogy el is hisszük Djuzsikov percek alatt fel­lobbanó érzéseit, amikor a kislány a távoli vidék népdalát elénekli előt­te. Máthé Éva következetesen ele­veníti meg a bájos leányalak gyer­mekien kedves jellemvonásait. A BONYODALOM elindítója va­lójában a mozgékony Kirpicsnyikov, aki „minden lében kanál“ jó érte­lemben vett típusa. Saját dolgai mellett legalább úgy érdeklik mások dolgai, mások problémái, ö az, aki Djuzsikov „magánügyében" elsőnek látja meg a közös szovjet ügyet és hívatlanul is szervezni kez'U a kö­zös segítségnyújtást. Fekete Alajos megszeretteti velünk ezt a szele- burdi, kissé papucshős, de igen ro­konszenves figurát, aki — mint ki­derül — joggal tartja félő tiszte­letben kardos, határozott feleségét. Merthogy az asszony (Varga Irén igen jó jellemalakításai is inkább anyáskodó fölénnyel kezeli szertelen férjecskéjét és olyan fából van fa­ragva, hogy amit kezébe vesz, azt el is intézi ezer akadályon keresztül is. Amilyen „anyai szigorral“ beszél Kirpicsnyikowal. bizonyára úgy be­szélt a minisztériumban is, hogy Tajmirnak megszerezze a golyós­csapágyakat. Baburin apó. a tambovi öreg mé­hész, a darab legkedvesebb figurája. Pagonyi Nándor sok természetes­séggel tette élő alakká az egyszerű kolhozparasztot, a régi kommunis­tát, tapasztalataiból tudja, hogy aki eredményeket akar elérni a köz ér­dekében, ha úgy adódik, nem sza­bad sajnálnia hangját — és ha a bürokratizmus csökevényeivel kerül szembe, asztalt csapkodó öklét sem. És mert tudja ezt, előre felkészül lelkileg Is az esetleges vaskalapos- ság elleni harcra. Csak éppen azt nem tudja, hogy őmaga is vaskala­pos, amikor énekes pályára törekvő lányát erőszakkal Tambovban akar­ja tartani a méhei mellett. No de csakhamar belátja — ahogy ezt Pa­gonyi elhihetően érzékelteti —, hogy a fiatalság feltörő vágyainak útját állni: badar erőlködés. GRISKÓ, A HARMADIK SZO­BATÁRS, gátlásokkal tele szerel­mes, de lelkes mérnök. Halálosan szereti Ljuba Popova fiatal mérnök­társát, azért jött Moszkvába, hogy nyélbeüssék boldogságukat, de ami­kor a sok zavaró körülmény után végre összekerülnek, szinte a szo­batársaknak kell őket összeboronál- niok. Siménfalvy Lajos ábrázolásá­ban kissé kínosan mafla fiú ez a Griskó — ami már patológikus jelen­ségnek tűnik — de végül mégis épkézláb fiatalemberré fejlődik, csak éppenhogy túlhirtelen így az átalakulása. Zsolnay Judit úgy ál­lítja elénk Ljubát, az életbe kilépő végzett diáklányt, az új mérnököt — akiben a szerelem érzése együtt lobog a hivatástudattal —, hogy ha nem tudnánk kiről van szó, akkor is kitalálhatnánk magatartásából: diáklány,« fiatal mérnök-féle lehet. Somló Mária (Ljuba anyja). Pin­tér Ila (takarítónő), Szemlér Mária (a mértéktartóan alakított énekes­nő), Simon Géza (a kockáskabátos, nagyhangú artista ripacs), Csiszér András (az életunalomba mereve­dett zongorakisérő) kisebb szerepei egy-egy színes szálat képviselnek a konfliktusmentes bonyodalomban, amelynek negatív szereplői nincse­nek is. A mindvégig egy színen ját­szódó cselekmény díszletének terve­zője. Utó Endre ízléssel oldotta meg feladatát. MEG KELL JEGYEZNÜNK, hogy ezen a miskolci „hivatalos bemuta­tón“ az előadás menete nem volt eléggé lüktető, de figyelembe vet­tük, hogy több szereplő a budapesti drámai hét fáradalmai után kap­csolódott újólag a Nem magánügy előadásába. (hb)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents