Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-27 / 176. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG II szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához KOVÁCSOK AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X, évfolyam 176, szám jfra 50 fillér Miskolc, 195-1 luiius 27, kedd A júliusi taggyűlések elé taggyűlés az alapszervezet legfelsőbb szerve. Határozatai alapján, köteles dolgozni az alap- szervezet vezetősége és tagsága: tevékenységéért a taggyűlés előtt telelés a vezetőség és minden egyes kommunista. A jó taggyűlésnek igen nagy nevelő, mozgósító ereje van: felébreszti a kommunistákban a felelősségérzetet a párt, a nép ügye iránt, felszínre hozza a hibákat, gerinces bírálatra, őszinte önbírálatra neveli a párttagokat. A jó taggyűlés nagy esemény a pártszervezet életében; harci tanácskozás, a pártdemo- kráeia eleven megtestesítője. A jó taggyűlésen azt érzik a kommunisták, hogy erős, céltudatos közösség tagjai, hogy külön-külön is gazdái a pártnak, hogy joguk és kötelességük beleszólni a pártszervezet ügyeinek intézésébe. Itt élhetnek a párttagok és tagjelöltek legközvetlenebbül jogaikkal és itt kapják meg feladataikat, itt ellenőrzi a közösség az egyesek kötelességteljesítését. A jó taggyűlés felszítja a kommunisták 'harci kedvét, aktivizálja őket a párt és kormány határozatainak végrehajtására. JTülönösen nagy jelentőségük van a mostani, júliusi taggyűléseknek, amelyeknek főfeladata: harcra mozgósítani a kommunistákat, népnevelőket, aktivistákat, a pártcsoportokat, pártunk III. kongresszusa határozatának maradéktalan végrehajtására. A kommunistáknak kell elsősorban példát mutatniok e határozat megvalósításában. Világosan kell látniok, hogy fő célkitűzésünk továbbra is a szocializmus építése és ezért állandóan szemelőtt kell tartanunk e társadalmi rend gazdasági alaptörvényét: az építéssel párhuzamosan szüntelenül gondoskodni kell a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítéséről. Ennek legfontosabb feltétele a tervek teljesítése, az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése, az aratás és a betakarítás zökkenőmentes végrehajtása. Az üzemi taggyűléseken behatóan kell értékelni a munka versenyt, mint a tervek teljesítésének egyik igen fontos feltételét. Ez annál is inkább fontos, mert most az augusztus 20-1 versenyben az üzemi munkások — akik igen sok szép felajánlóén Is. Simon Sándor, Varga József, Halász Sándor és a többi kommunista a nagy munka dandárjába családját is bevonta. A termelő',zö vetkezet tagjai a kommunistákkal az élen — a mezőnyá- rádj gépállomás segítségével mint egy nagy család indult harcba a bő termés betakarításáért. Büszkén is jelentették július 18-án, hogy az őszi és tavaszi kalászosokat már learatták. Ez is igazolja, hogy ahol a kommunisták példát mutatnak, ott a siker nem marad el. Igen fontos, hogy falusi pártszervezeteink a taggyűléseken felhívják a figyelmet a tarlóhántás és a másodvetés elvégzésére. A tarlóhántás azért fontos, mert ezzel nagyban hozzájárulunk a jövőévi bő terméshez. Tj1 zeket a nagy erőfeszítéseket követelő feladatokat falusi párt- szervezeteink csak akkor képesek eredményesen végrehajtani, ha a párt járási végrehajtóbizottságai messzemenő segítséget nyújtanak nekik. Egyáltalán nem olyan segítségre van szükség, mint amilyet a sátoraljaujhelyi járási végrehajtőbi- zottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Mező István elvtárs nyújt a pártvezetőségeknek. Legutóbb is Karcsán az alapszervezet vezetőinek az autóból adott „szempontokat” és utána mint aki jól végezte dolgát, tovaszáguldott. Mind az üzemi, mind a falusi taggyűléseken a kommunisták azt Vizsgálják. meg, hogy milyen politikai munkát végeztek a termelőmunka sikere érdekében. Hogyan magyarázták eddig az összefüggést az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése, az aratás, cséplés, begyűjtés és a népjólét emelése között. IJo- gyan dolgoztak és járultak hozzá az árvízsujtotta területek lakóinak megsegítéséhez? Ha alaposan elemzik a kérdéseket, akkor helyesen szabják meg mi a legfontosabb so- ronlévő feladat. A siker nem marad el, ha az alapszervezet vezetősége minden kommunistának konkrét pártmegbizatást ad. A párttagság aktivizálása a fel- tétele annak, hogy a pártonkí- vüli tömegeket is mozgósítsuk, a termelés és a társadalmi tevékenység cselekvő részeseivé tegyük őket. A júliusi taggyűlések legyenek harc- bahivóak a III. kongresszus útmutatásainak sikeres megvalósításáért. MEGYÉNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉÉRT Élenjárnák az adakozásban a mérai népnevelők Móra község dolgozói jó példát mutattak az árvízkárosultak megsegítésében. A felajánlásban a népnevelők jártak az élen. Kecskés Ist- vánné 500 forintot és 50 kilogramm babot, Horváth János pártvezetőségi tag népnevelő 400 forintot és 50 kilogramm babot, Kardos János népnevelő 20 kilogramm babot, 1 mázsa burgonyát, Körmendi Éva pedagógus 100 forintot, Papp Mihály 1 mázsa burgonyát, Erdődi János I mázsa búzát és 1 mázsa burgonyát ajánlott fel. IMEI GYULA ágit. prop. titkár II diésgyíiri bányászok sikerei a vasárnapi műszakon Amikor az árvíz a dunamenti falvakat fenyegette, a borsodi bányád szók is kifejezték együttérzésüket a bajbajutottakkal. Szívesen felajánlott forintjaikkal cs a munkában való fokozottabb helytállással igyekeztek nekik segítséget nyújtani. Ennek szellemében vasárnap megyénk majdnem minden bányájában pótműszakot tartottak. Bányászaink a legtöbb helyen kimagasló termelési eredményeket értek el a pótműszakon. I Mártabányán vasárnap 27 vagon szenet termeltek, s elvégezték á szokásos karbantartást. Megjavították a 250 vagonos guritót Is. Ebben a munkában kitűnt Tóth István III. brigádvezető, Molnár Miklós és Grósz Péter bányász. Tar Lajos munkacsapata 110 százalékos termelési eredményt ért el. Ezek a bányászok testvéri együttérzéssel ajánlották fel forintjaikat is az árvizkárosuitakmegsegítésére. Ugyancsak szép termelési eredmény született a vasárnapi pótmii* szakon Annabányán is, ahol a bányászok hősi munkával 117.2 százalékos napi teljesítményt mutattak fel. A termelő munka mellett a karbantartást is folytatták. Orosz József fejtési vájár kéttagú csapata 150.8 százalékot ért el. Imre Lajos vájár kéttagú csapatát 200 százalékos eredménye dicséri. ! A Sajóhidvégről bejáró annabányai bányászok a bányászzenekar közreműködésével táncmulatságot rendeztek és az ezen befolyt összeget is az árvízkárosultaknak ajánlották fel. Teljesítette egész évi gabonabeadását és 10 mázsa búzát küldött az árvízkárosultaknak a finkei Kossuth tsz A finkei Kossuth termelőszövetkezet tagsága mindent megtett, hogy időben elvégezhesse az aratást, minél előbb zsákba tudja a termést. A termelőszövetkezet elsőnek csépelt el az edelényi járásban és azonnal teljesítette 115 mázsa kenyér- és takarmánygabona beadását is. A termelőszövetkezet tagsága 10 mázsa búzát juttat el az árvízkárosultaknak és megfogadta, hogy az elkövetkezendő mezőgazdasági munkálatokat még az eddiginél is gyorsabban, eredményesebben végzik el, hogy segítse pótolni az árvízokozta kárt, minél eredményesebben biztosíthassuk az ország élelmiszerellátását. Pénzcal, munkával segítenek A diósgyőri Vendéglátóipar! Vállalat dolgozói igen szép eredményeket érnek el az árvízkárosultak megsegítésében. Eddig közel 9000 forintot ajánlottak fel, amellett nap mint nap segítik a Vörös Űjgyőr termelőszövet.- kezet tagságát, az aratásban, növényápolásban. Czifra János elvtárs, * diósgyőri Hangulat étterem vezetője is brigádot szervezett a termelőszövetkezetek segítésére. Brigádja 795 forintot ajáttí lőtt fel az árvízkárosultaknak. Sxívvel, lélekkel enyhítik a bajbajutottak gondját Ä miskolci Élelmiszer* Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói további 4 ezer 400 forintot adtak az árvízkárosultaknak. Sárkány Sándor 200, Boros István, Csiszár István, Kaszt- ner Gyula 100—100 forintot adományozott. A Borsodi Anyagellátó Vállalat dolgozói eddig 13 ezer 70 forintot adtak össze. A megyei Fü- szért Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói 11 ezer 655 forintot gyűjtöttek. A miskolci Állami Áruház alkalmazottai újabb 4 ezer 451 forintot ajánlottak fel. A miskolci Rövid és Kötöttáru Nagykereskedelmi V. dolgozói 2 ezer 799 forintot, a Miskolc Városi Tanács dolgozói 6 ezer 400 forintot jegyeztek. A miskolci Teherfuvar Vállalat dolgozóinak eddigi gyűjtése 9770 forint. A Kelet- Borsodmegyei Népbolt 7690 forintot juttatott el az árvízkárosultaknak. A 31-es számú Autóközlekedési V. dolgozói fizetésük 4, illetve 10 százalékát ajánlották fel segítségképpen. Az Április 4. Gépgyár tiszapalko- nyai kirendeltségének dolgozói 7390 forintot adtak össze. A tokajhegyaljai Borforgalmi Vállalat dolgozói ed-» dig 5 ezer forint körül gyűjtöttek. Szombaton Annabált rendeznek, ahol 3—4 ezer forint bevételre számi ta* nak s ezt is felajánlják a károsul* taknak. „Úgy érzem, talán még keveset is adtam Az elvtársi, testvéri segítségnyújtás szép példája Viszoki Ferenc bódvaszilasi hatholdas dolgozó paraszt felajánlása. Viszoki Ferenc tízgyermekes családapa. Szorgalmas, odaadó munkával dolgozza hat hold földjét, mindent megtesz, hogy minél többet termeljen, minél több élelmet adjon a hazának, családjának. Mikor meghallotta, hogy milyen hatalmas kár érte a Szigetköz, a dunamenti községek lakóit, egy pillanatig sem tétovázott. Azonnal felajánlott két mázsa búzát, hogy legyen kenyerük az árvízsujtotta felnőtteknek, gyermekeknek ti * e 9 — Ügy érzem, talán még keveset is adtam ahhoz képest, amennyit, minden dolgozó paraszt- nak adnia kellene. De szívesen adtam- amit azltam, mert tudom, mi-. Igen jól esik, mennyire szükséges a bajban a segítség. — Ezekkel a szavakkal adta át a jelajánlott búzát. iást tettek alkotmányunk ünnepére — tudni akarják, hogyan állnak napról napra tervük, vállalásuk teljesítésével. A taggyűlésen a kommunisták dicsérjék meg azokat, akik példát mutatnak a munkaversenyben, akiknek szavait tették követik. Állítsák példaképül az olyan kommunistákat mint a Dimávag Gépgyárban Mészáros Gyula elvtárs rugóüzemi dolgozó, aki legutóbb is 300 százalékban teljesítette tervét; vagy Annabányában Imre Lajos elvtárs vájárt, aki július 25-én is 200 százalékban teljesítette csapatával előírását. Ugyanakkor a kommunisták . vonják felelősségre, s bírálják meg azokat, akik kevés gondot fordítanak a versenyszellem állandó élesztésére, akik csak beszélnek a munkaversenyről, az önköltség csökkentéséről, a munka termelékenységének emeléséről, ugyanakkor maguk nem kapcsolódnak be, nem mutatnak példát ezen a téren. A falusi taggyűléseknek minden ^ erőt most az aratás mielőbbi befejezésére, a cséplés és a cséplőgépek alóli gyors beadásra kel! moz- gósítaniok. Ebben a csatában falusi pártszervezeteinkre, kommunistánkra hárul nagy felelősség. Az ő példamutatásuktól most igen sok függ, mert a falu szeme rajtuk van, azt nézik, hogy mit tesznek, hogyan cselekszenek a kommunisták. A ricsei járás kommunistái megértették ezt, s az eredmény nem is maradt el. A járásban július 23-ra a zab kivételével befejezték az aratást és ezzel a járás első lett a megyei versenyben. Hasonlóan jó példát mutatnak a párttagok a bükkábrányi Lenin termelőszövetkezetMIKOR LEGUTÓBB erre jártam, még zöld volt a boldvai határ. A gabona erősen megdőlt, — gondterhelten jártak a parasztok. Most az országút, s a bekötőutak mentén mindenütt keresztekben a gabona. A felső keresztek olyan védőn borulnak az alsókra, mint kotlós kiscsibéi fölé. Az emberi akarat győzött a rossz időjárás felett. Fél három óra körül érkezünk a községbe. Az utcákon alig egy-két ünneplőbe öltözött férfit látni. Csupa kisgyerek sétál. A házak előtti kispadokon idősebb asszonyok ülnek. A férfiak a mezőn vannak. A hangos híradó szavára figyelünk fel: — „Az állami általános iskola úttörő csapata szeretettel köszönti a Kossuth termelőszövetkezet vezetőségét és tagságát abból az alkalomból, hogy Boidva községben elsőnek fejezték be az aratást, hordást. Hallgassák szeretettel köszöntő dalunkat“. Csilingelő gyermekhangok szállnak messzire. Az asszonyok mondják: ne menjek el, „lesz még valami“. Néhány perc múlva ünneplő ruhás gyermekcsapat tűnik fel. A tsz párttitkárának és elnökének lakásához vonulnak, hogy őket külön üdvözöljék. Követem őket és megtudom, hogy délután a tsz-ben aratóünnepség lesz. KÉSŐN DÉLUTÁN kezdődik az ünnepség. A tsz. udvarán a ház mögül előbukkan egy éneklő csoport. Az első pár rúdon hozza a kalászokból font felvirágozott koszorút, s átnyújtja a vezetőségnek. A cimbalmos már előzőleg hangolt és már játszik zeneszerszámján. Megcsapolják az első hordó sört', jóizüt isznak. — Hát a vacsorához hol készülődnek? — érdeklődöm. Llpták András elvtárs, a párttitkár válaszol. — Tudja, elvtársnő, úgy volt, hogy levágtunk egy tinót. Feldolgozásához, meg. fözéséhez legalább egy napra itthon kelleti ■volna fogni az asszonyokat. A tagság pedig úgy döntött, hogy ezt semmiképpen sem lehet. hiszen mi holnap gépelni akarunk. A beadásban is elsők akarunk lenni. Eddig úgy iparkodtunk, hogy elsők voltunk mindenben, ARATOUNNEPSEG liát ebben se előzzön meg senki bennünket, fgy aztán a húst munkaegységek szerint szétosztottuk a tagoknak. EMELKEDIK a hangulat, a fiatalság már táncol. Közben egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érkeznek az ünnepségre. Szeretettel fogadják őket, beszélgetnek. Érthető, hamar ráterelődik a szó a tsz munkájává, eredményeire. Lipták Andrástól megtudjuk, hogy 350 holdon gazdálkodnak és ebből 125 holdon termelnek gabonát; 1300 mázsára becsülik a termést. A tsz-nek 45 anyasertése, 40 malaca, 350 juha, 31 darab szarvas- marhája, 14 lova és két csikója van. Számításuk szerint 40—4 5 forint jut munk-u egységenkint a zárszámadáskor, de inkább több, mert ezt óvatosan számították, hogy senkit csalódás ne érjen, hanem kellemes meglepetés. Büszkén hasonlítja össze a várható eredményt a tavalyi 22 forinttal. Egymást dicsérik, ki hogyan vette ki részét az aratás fáradságos, de szép munkájából. Kocsis István sertósgondozónak igán fájt a szíve, hogy ő nem lehetett az aratók között. Felsőiskolás lányát küldte maga helyett markot szedni. Esténkint otthon azután kifaggatta, hogy volt, mint volt, mennyire haladtak. Lipták András feleségével, lányával együtt aratott. VÉGRE ÉN IS szóhoz jutok. Érdeklődöm, hol vannak az asszonyok? — Az asszonykoszorúban ülnek ■— mondják. Megkérdezem Szabó Lajosnél és özv. Sándor Barnánót, hogyan vannak megelégedve a tsz-ben, jövedelmezőbb-e az idén. mint tavaly volt? ,,Még hogy... Meghiszem azt... Sose legyen rosszabb“ — így a válaszok. iSzahónénak 129 munkaegysége van. Sándornénak sem sokkal kevesebb. 13 forint előleget kaptak eddig munkaegvségenkint és nagyon elégedettek. Sebők János hívja Szabottét, hogy menjenek táncolni. Nem valami fiatal ember, a hogy nézem, jóval túl van az ötvenen is, siet a táncolók közé, de azért' még azt megmondja, hogy 300 munkaegy* sége ‘van idáig. . HÓFEHÉR HAJÚ, szálegyenes bácsi, Sebő Janos kapcsolódik a beszélgetésbe. — Arról miért nem beszéltek, hogy hiába ipat kodtunk a bordással, a sajószent- peteri gépállomás elvezényelte udvarunkból a csöplűt oda, ahol még csak most folyik a hordás. Bla. már a gépelést is befejezhettük volna és vihetnénk a terményraktárba a ga* honát. A kocsik feldíszítéséhez minden el<5 van készítve. — Hát ez igaz, — hümmögnek a tob« biek, — de nem akarjuk elrontani a hangú-*' latot, eléggé fáj ez úgyis nekünk. •— Éppen kapóra érkezik ifj. Tóth 1st* ván, a sajószentpéteri gépállomás „Vörös Meteor“ brigádjának vezetője. — Szóljon csak neki elvtársnő, mit tud felelni — biztatnak. Bizony nem sósat tud mondani, ő sem érti, miért irányították máshova a gépet. Ha reggelre nem lesz itt! a gép, jelentést tesz. — Azzal még nem tudunk csépelni — mérgelődnek a többiek. Sajnáltam szegény fiatalembert. Ezen a mulatságon nem nagyon jól fogja érezni magát, hol itt, hol ott szólítják meg. A cséplés, a beadás fontosabb a sörnél, á táncnál, a mulatságnál. Kigyulnak a villanyok, szól a zene, száll a dal: „Sürü csillag ritkán ragyog az égen, Az én babám szénát kaszál a réten. . KÖNNYŰ POR lebeg a táncoiók feje felett. A 65 éves Sebő János bácsi is cifrázza a csárdást. Megmutatja, hogy nemcsak 370 munkaegységet tud szerezni, de a táncban is megállja helyét. Néha a tánc szünetében azonban látom, hogy meg-megcsó- válja fejét: — ,.Az a cséplőgép“. Nem tudja elfelejteni. Búcsúzom a körülöttem állóktól, a többieket nem akarom zavarni. Nekik ezúton kívánok minden évben bővebb és gazdagabb termést. Ápolják továbbra is az egyéni gazdái sál kialakítóit baráti jó viszonyt, erősítsék tovább termelőszövetkezetüket. GÉMES FERENCNÉ