Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-27 / 176. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG II szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához KOVÁCSOK AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X, évfolyam 176, szám jfra 50 fillér Miskolc, 195-1 luiius 27, kedd A júliusi taggyűlések elé taggyűlés az alapszervezet legfelsőbb szerve. Határozatai alapján, köteles dolgozni az alap- szervezet vezetősége és tagsága: te­vékenységéért a taggyűlés előtt te­lelés a vezetőség és minden egyes kommunista. A jó taggyűlésnek igen nagy nevelő, mozgósító ereje van: felébreszti a kommunistákban a fe­lelősségérzetet a párt, a nép ügye iránt, felszínre hozza a hibákat, ge­rinces bírálatra, őszinte önbírálatra neveli a párttagokat. A jó taggyűlés nagy esemény a pártszervezet életé­ben; harci tanácskozás, a pártdemo- kráeia eleven megtestesítője. A jó taggyűlésen azt érzik a kommunis­ták, hogy erős, céltudatos közösség tagjai, hogy külön-külön is gazdái a pártnak, hogy joguk és kötelessé­gük beleszólni a pártszervezet ügyeinek intézésébe. Itt élhetnek a párttagok és tagjelöltek legközvetle­nebbül jogaikkal és itt kapják meg feladataikat, itt ellenőrzi a közösség az egyesek kötelességteljesítését. A jó taggyűlés felszítja a kommunis­ták 'harci kedvét, aktivizálja őket a párt és kormány határozatainak végrehajtására. JTülönösen nagy jelentőségük van a mostani, júliusi taggyűlések­nek, amelyeknek főfeladata: harcra mozgósítani a kommunistákat, nép­nevelőket, aktivistákat, a pártcso­portokat, pártunk III. kongresszusa határozatának maradéktalan végre­hajtására. A kommunistáknak kell elsősor­ban példát mutatniok e határozat megvalósításában. Világosan kell látniok, hogy fő célkitűzésünk to­vábbra is a szocializmus építése és ezért állandóan szemelőtt kell tarta­nunk e társadalmi rend gazdasági alaptörvényét: az építéssel párhuza­mosan szüntelenül gondoskodni kell a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítéséről. Ennek legfontosabb feltétele a tervek teljesítése, az ön­költség csökkentése, a termelékeny­ség emelése, az aratás és a betaka­rítás zökkenőmentes végrehajtása. Az üzemi taggyűléseken behatóan kell értékelni a munka versenyt, mint a tervek teljesítésének egyik igen fontos feltételét. Ez annál is inkább fontos, mert most az augusz­tus 20-1 versenyben az üzemi mun­kások — akik igen sok szép felaján­lóén Is. Simon Sándor, Varga Jó­zsef, Halász Sándor és a többi kom­munista a nagy munka dan­dárjába családját is bevonta. A termelő',zö vetkezet tagjai a kom­munistákkal az élen — a mezőnyá- rádj gépállomás segítségével mint egy nagy család indult harcba a bő termés betakarításáért. Büszkén is jelentették július 18-án, hogy az őszi és tavaszi kalászosokat már le­aratták. Ez is igazolja, hogy ahol a kommunisták példát mutatnak, ott a siker nem marad el. Igen fontos, hogy falusi pártszer­vezeteink a taggyűléseken felhívják a figyelmet a tarlóhántás és a má­sodvetés elvégzésére. A tarlóhántás azért fontos, mert ezzel nagyban hozzájárulunk a jövőévi bő termés­hez. Tj1 zeket a nagy erőfeszítéseket kö­vetelő feladatokat falusi párt- szervezeteink csak akkor képesek eredményesen végrehajtani, ha a párt járási végrehajtóbizottságai messzemenő segítséget nyújtanak nekik. Egyáltalán nem olyan segít­ségre van szükség, mint amilyet a sátoraljaujhelyi járási végrehajtőbi- zottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Mező István elvtárs nyújt a pártvezetőségeknek. Legutóbb is Karcsán az alapszervezet vezetői­nek az autóból adott „szemponto­kat” és utána mint aki jól végezte dolgát, tovaszáguldott. Mind az üzemi, mind a falusi tag­gyűléseken a kommunisták azt Vizs­gálják. meg, hogy milyen politikai munkát végeztek a termelőmunka sikere érdekében. Hogyan magyaráz­ták eddig az összefüggést az önkölt­ség csökkentése, a termelékenység emelése, az aratás, cséplés, begyűj­tés és a népjólét emelése között. IJo- gyan dolgoztak és járultak hozzá az árvízsujtotta területek lakóinak megsegítéséhez? Ha alaposan elem­zik a kérdéseket, akkor helyesen szabják meg mi a legfontosabb so- ronlévő feladat. A siker nem ma­rad el, ha az alapszervezet vezető­sége minden kommunistának kon­krét pártmegbizatást ad. A párttagság aktivizálása a fel- tétele annak, hogy a pártonkí- vüli tömegeket is mozgósítsuk, a ter­melés és a társadalmi tevékenység cselekvő részeseivé tegyük őket. A júliusi taggyűlések legyenek harc- bahivóak a III. kongresszus útmuta­tásainak sikeres megvalósításáért. MEGYÉNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉÉRT Élenjárnák az adakozásban a mérai népnevelők Móra község dolgozói jó példát mutattak az árvízkárosultak meg­segítésében. A felajánlásban a nép­nevelők jártak az élen. Kecskés Ist- vánné 500 forintot és 50 kilogramm babot, Horváth János pártvezetőségi tag népnevelő 400 forintot és 50 kilogramm babot, Kardos János nép­nevelő 20 kilogramm babot, 1 mázsa burgonyát, Körmendi Éva pedagó­gus 100 forintot, Papp Mihály 1 má­zsa burgonyát, Erdődi János I má­zsa búzát és 1 mázsa burgonyát ajánlott fel. IMEI GYULA ágit. prop. titkár II diésgyíiri bányászok sikerei a vasárnapi műszakon Amikor az árvíz a dunamenti falvakat fenyegette, a borsodi bányád szók is kifejezték együttérzésüket a bajbajutottakkal. Szívesen felaján­lott forintjaikkal cs a munkában való fokozottabb helytállással igye­keztek nekik segítséget nyújtani. Ennek szellemében vasárnap megyénk majdnem minden bányájában pótműszakot tartottak. Bányászaink a legtöbb helyen kimagasló termelési eredményeket értek el a pótműszakon. I Mártabányán vasárnap 27 vagon szenet termeltek, s elvégezték á szokásos karbantartást. Megjavították a 250 vagonos guritót Is. Ebben a munkában kitűnt Tóth István III. brigádvezető, Molnár Miklós és Grósz Péter bányász. Tar Lajos munkacsapata 110 százalékos termelési eredményt ért el. Ezek a bányászok testvéri együttérzéssel ajánlották fel forintjaikat is az árvizkárosuitakmegsegítésére. Ugyancsak szép termelési eredmény született a vasárnapi pótmii* szakon Annabányán is, ahol a bányászok hősi munkával 117.2 száza­lékos napi teljesítményt mutattak fel. A termelő munka mellett a karbantartást is folytatták. Orosz József fejtési vájár kéttagú csapata 150.8 százalékot ért el. Imre Lajos vájár kéttagú csapatát 200 százalé­kos eredménye dicséri. ! A Sajóhidvégről bejáró annabányai bányászok a bányászzenekar közreműködésével táncmulatságot rendeztek és az ezen befolyt össze­get is az árvízkárosultaknak ajánlották fel. Teljesítette egész évi gabonabeadását és 10 mázsa búzát küldött az árvízkárosultaknak a finkei Kossuth tsz A finkei Kossuth termelőszövet­kezet tagsága mindent megtett, hogy időben elvégezhesse az ara­tást, minél előbb zsákba tudja a ter­mést. A termelőszövetkezet elsőnek csépelt el az edelényi járásban és azonnal teljesítette 115 mázsa ke­nyér- és takarmánygabona beadá­sát is. A termelőszövetkezet tagsága 10 mázsa búzát juttat el az árvízkáro­sultaknak és megfogadta, hogy az el­következendő mezőgazdasági mun­kálatokat még az eddiginél is gyor­sabban, eredményesebben végzik el, hogy segítse pótolni az árvízokozta kárt, minél eredményesebben bizto­síthassuk az ország élelmiszerellá­tását. Pénzcal, munkával segítenek A diósgyőri Vendéglátóipar! Válla­lat dolgozói igen szép eredményeket érnek el az árvízkárosultak megsegí­tésében. Eddig közel 9000 forintot ajánlottak fel, amellett nap mint nap segítik a Vörös Űjgyőr termelőszövet.- kezet tagságát, az aratásban, növény­ápolásban. Czifra János elvtárs, * diósgyőri Hangulat étterem vezetője is brigá­dot szervezett a termelőszövetkezetek segítésére. Brigádja 795 forintot ajáttí lőtt fel az árvízkárosultaknak. Sxívvel, lélekkel enyhítik a bajbajutottak gondját Ä miskolci Élelmiszer* Kiskereske­delmi Vállalat dolgozói további 4 ezer 400 forintot adtak az árvízká­rosultaknak. Sárkány Sándor 200, Boros István, Csiszár István, Kaszt- ner Gyula 100—100 forintot ado­mányozott. A Borsodi Anyagellátó Vállalat dolgozói eddig 13 ezer 70 forintot adtak össze. A megyei Fü- szért Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói 11 ezer 655 forintot gyűj­töttek. A miskolci Állami Áruház al­kalmazottai újabb 4 ezer 451 forin­tot ajánlottak fel. A miskolci Rövid és Kötöttáru Nagykereskedelmi V. dolgozói 2 ezer 799 forintot, a Mis­kolc Városi Tanács dolgozói 6 ezer 400 forintot jegyeztek. A miskolci Teherfuvar Vállalat dolgozóinak ed­digi gyűjtése 9770 forint. A Kelet- Borsodmegyei Népbolt 7690 forintot juttatott el az árvízkárosultaknak. A 31-es számú Autóközlekedési V. dolgozói fizetésük 4, illetve 10 szá­zalékát ajánlották fel segítségkép­pen. Az Április 4. Gépgyár tiszapalko- nyai kirendeltségének dolgozói 7390 forintot adtak össze. A tokajhegyal­jai Borforgalmi Vállalat dolgozói ed-» dig 5 ezer forint körül gyűjtöttek. Szombaton Annabált rendeznek, ahol 3—4 ezer forint bevételre számi ta* nak s ezt is felajánlják a károsul* taknak. „Úgy érzem, talán még keveset is adtam Az elvtársi, testvéri segítségnyújtás szép példája Viszoki Ferenc bódvaszilasi hatholdas dolgozó paraszt felaján­lása. Viszoki Ferenc tízgyermekes családapa. Szorgalmas, odaadó munkával dolgozza hat hold földjét, mindent megtesz, hogy minél többet termeljen, minél több élelmet adjon a hazának, családjának. Mikor meghallotta, hogy milyen hatalmas kár érte a Szigetköz, a dunamenti községek la­kóit, egy pillanatig sem tétovázott. Azonnal fel­ajánlott két mázsa bú­zát, hogy legyen kenye­rük az árvízsujtotta fel­nőtteknek, gyermekeknek ti * e 9 — Ügy érzem, talán még keveset is adtam ahhoz képest, amennyit, minden dolgozó paraszt- nak adnia kellene. De szívesen adtam- amit azltam, mert tudom, mi-. Igen jól esik, mennyire szükséges a bajban a segítség. — Ezekkel a szavakkal adta át a jelajánlott búzát. iást tettek alkotmányunk ünnepére — tudni akarják, hogyan állnak napról napra tervük, vállalásuk teljesítésével. A taggyűlésen a kom­munisták dicsérjék meg azokat, akik példát mutatnak a munkaverseny­ben, akiknek szavait tették követik. Állítsák példaképül az olyan kom­munistákat mint a Dimávag Gép­gyárban Mészáros Gyula elvtárs ru­góüzemi dolgozó, aki legutóbb is 300 százalékban teljesítette tervét; vagy Annabányában Imre Lajos elvtárs vájárt, aki július 25-én is 200 százalékban teljesítette csapatá­val előírását. Ugyanakkor a kom­munisták . vonják felelősségre, s bí­rálják meg azokat, akik kevés gon­dot fordítanak a versenyszellem ál­landó élesztésére, akik csak beszél­nek a munkaversenyről, az önkölt­ség csökkentéséről, a munka terme­lékenységének emeléséről, ugyanak­kor maguk nem kapcsolódnak be, nem mutatnak példát ezen a téren. A falusi taggyűléseknek minden ^ erőt most az aratás mielőbbi befejezésére, a cséplés és a cséplőgé­pek alóli gyors beadásra kel! moz- gósítaniok. Ebben a csatában falu­si pártszervezeteinkre, kommunistá­nkra hárul nagy felelősség. Az ő példamutatásuktól most igen sok függ, mert a falu szeme rajtuk van, azt nézik, hogy mit tesznek, ho­gyan cselekszenek a kommunisták. A ricsei járás kommunistái megér­tették ezt, s az eredmény nem is maradt el. A járásban július 23-ra a zab kivételével befejezték az ara­tást és ezzel a járás első lett a me­gyei versenyben. Hasonlóan jó pél­dát mutatnak a párttagok a bükk­ábrányi Lenin termelőszövetkezet­MIKOR LEGUTÓBB erre jártam, még zöld volt a boldvai határ. A gabona erő­sen megdőlt, — gondterhelten jártak a pa­rasztok. Most az országút, s a bekötőutak mentén mindenütt keresztekben a gabona. A felső keresztek olyan védőn borulnak az alsókra, mint kotlós kiscsibéi fölé. Az emberi akarat győzött a rossz időjárás fe­lett. Fél három óra körül érkezünk a község­be. Az utcákon alig egy-két ünneplőbe öl­tözött férfit látni. Csupa kisgyerek sétál. A házak előtti kispadokon idősebb asszonyok ülnek. A férfiak a mezőn vannak. A hangos híradó szavára figyelünk fel: — „Az állami általános iskola úttörő csapata szeretettel köszönti a Kossuth termelőszövetkezet veze­tőségét és tagságát abból az alkalomból, hogy Boidva községben elsőnek fejezték be az aratást, hordást. Hallgassák szeretettel köszöntő dalunkat“. Csilingelő gyermekhan­gok szállnak messzire. Az asszonyok mond­ják: ne menjek el, „lesz még valami“. Né­hány perc múlva ünneplő ruhás gyermek­csapat tűnik fel. A tsz párttitkárának és el­nökének lakásához vonulnak, hogy őket kü­lön üdvözöljék. Követem őket és megtudom, hogy délután a tsz-ben aratóünnepség lesz. KÉSŐN DÉLUTÁN kezdődik az ünnep­ség. A tsz. udvarán a ház mögül előbuk­kan egy éneklő csoport. Az első pár rúdon hozza a kalászokból font felvirágozott ko­szorút, s átnyújtja a vezetőségnek. A cim­balmos már előzőleg hangolt és már játszik zeneszerszámján. Megcsapolják az első hordó sört', jóizüt isznak. — Hát a vacsorához hol készülődnek? — érdeklődöm. Llpták András elvtárs, a párttitkár vá­laszol. — Tudja, elvtársnő, úgy volt, hogy le­vágtunk egy tinót. Feldolgozásához, meg. fözéséhez legalább egy napra itthon kelleti ■volna fogni az asszonyokat. A tagság pedig úgy döntött, hogy ezt semmiképpen sem le­het. hiszen mi holnap gépelni akarunk. A beadásban is elsők akarunk lenni. Eddig úgy iparkodtunk, hogy elsők voltunk mindenben, ARATOUNNEPSEG liát ebben se előzzön meg senki bennünket, fgy aztán a húst munkaegységek szerint szétosztottuk a tagoknak. EMELKEDIK a hangulat, a fiatalság már táncol. Közben egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érkeznek az ünnepségre. Szere­tettel fogadják őket, beszélgetnek. Érthető, hamar ráterelődik a szó a tsz munkájává, eredményeire. Lipták Andrástól megtudjuk, hogy 350 holdon gazdálkodnak és ebből 125 holdon termelnek gabonát; 1300 mázsára becsülik a termést. A tsz-nek 45 anyaser­tése, 40 malaca, 350 juha, 31 darab szarvas- marhája, 14 lova és két csikója van. Szá­mításuk szerint 40—4 5 forint jut munk-u egységenkint a zárszámadáskor, de inkább több, mert ezt óvatosan számították, hogy senkit csalódás ne érjen, hanem kellemes meglepetés. Büszkén hasonlítja össze a vár­ható eredményt a tavalyi 22 forinttal. Egymást dicsérik, ki hogyan vette ki részét az aratás fáradságos, de szép munká­jából. Kocsis István sertósgondozónak igán fájt a szíve, hogy ő nem lehetett az aratók között. Felsőiskolás lányát küldte maga he­lyett markot szedni. Esténkint otthon azután kifaggatta, hogy volt, mint volt, mennyire haladtak. Lipták András feleségével, lányá­val együtt aratott. VÉGRE ÉN IS szóhoz jutok. Érdeklő­döm, hol vannak az asszonyok? — Az asszonykoszorúban ülnek ■— mondják. Megkérdezem Szabó Lajosnél és özv. Sándor Barnánót, hogyan vannak megelé­gedve a tsz-ben, jövedelmezőbb-e az idén. mint tavaly volt? ,,Még hogy... Meghiszem azt... Sose legyen rosszabb“ — így a vá­laszok. iSzahónénak 129 munkaegysége van. Sándornénak sem sokkal kevesebb. 13 forint előleget kaptak eddig munkaegvségenkint és nagyon elégedettek. Sebők János hívja Sza­bottét, hogy menjenek táncolni. Nem valami fiatal ember, a hogy nézem, jóval túl van az ötvenen is, siet a táncolók közé, de azért' még azt megmondja, hogy 300 munkaegy* sége ‘van idáig. . HÓFEHÉR HAJÚ, szálegyenes bácsi, Sebő Janos kapcsolódik a beszélgetésbe. — Arról miért nem beszéltek, hogy hiába ipat kodtunk a bordással, a sajószent- peteri gépállomás elvezényelte udvarunkból a csöplűt oda, ahol még csak most folyik a hordás. Bla. már a gépelést is befejezhettük volna és vihetnénk a terményraktárba a ga* honát. A kocsik feldíszítéséhez minden el<5 van készítve. — Hát ez igaz, — hümmögnek a tob« biek, — de nem akarjuk elrontani a hangú-*' latot, eléggé fáj ez úgyis nekünk. •— Éppen kapóra érkezik ifj. Tóth 1st* ván, a sajószentpéteri gépállomás „Vörös Meteor“ brigádjának vezetője. — Szóljon csak neki elvtársnő, mit tud felelni — biztatnak. Bizony nem sósat tud mondani, ő sem érti, miért irányították máshova a gépet. Ha reggelre nem lesz itt! a gép, jelentést tesz. — Azzal még nem tudunk csépelni — mérgelődnek a többiek. Sajnáltam szegény fiatalembert. Ezen a mulatságon nem nagyon jól fogja érezni magát, hol itt, hol ott szólítják meg. A cséplés, a beadás fontosabb a sörnél, á táncnál, a mulatságnál. Kigyulnak a villanyok, szól a zene, száll a dal: „Sürü csillag ritkán ragyog az égen, Az én babám szénát kaszál a réten. . KÖNNYŰ POR lebeg a táncoiók feje fe­lett. A 65 éves Sebő János bácsi is cifráz­za a csárdást. Megmutatja, hogy nemcsak 370 munkaegységet tud szerezni, de a tánc­ban is megállja helyét. Néha a tánc szü­netében azonban látom, hogy meg-megcsó- válja fejét: — ,.Az a cséplőgép“. Nem tudja elfelejteni. Búcsúzom a körülöttem állóktól, a többieket nem akarom zavarni. Nekik ezúton kívánok minden évben bővebb és gazdagabb termést. Ápolják továbbra is az egyéni gaz­dái sál kialakítóit baráti jó viszonyt, erősít­sék tovább termelőszövetkezetüket. GÉMES FERENCNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents