Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-22 / 146. szám

ß V% [Sp Kedd, 1954. június ZZ. Pártélet __________ A termelőszövetkezeti pártszervezetek megerősítése Valósítsuk meg bányáinkban a frontbrigádvezetők országos értekezletének határozatát A legjobb frontbrigádvezetők, az élenjáró vájárok és bányászműszaki vezetők június 13-i országos érte­kezletén én is résztvettem. Az értekezlet a III. pártkongresz- szus határozatainak megvalósítását szolgálta s ennek szellemében hoz­tunk határozatot a minőség javítása, a termelés fokozása, a dolgozók életszínvonala emelése érdekében. Mindenki tudja már, hogy ezek a feladatok elválaszthatatlanok egy­mástól. Rajtunk tehát a sor, hogy ezeket megvalósítsuk, amire megvannak a lehetőségek üzemünkben is. Az értekezleten sok szó esett a frontfejtésről. Egyik első és legfon­tosabb feladatnak tekintem, hogy megvalósítsuk a frontfejtésben a ciklusos módszert, amivel helyes munkamegosztást érünk el, állandóan Az albertleJepl frontbrigádok példája Az alberttelepi frontcsapatok min­dent elkövetnek a frontbrigádveze­tők országos értekezletén hozott határozatok megvalósítása érdeké­ben. Frontcsapataink elhatározták, hogy teljesítményüket ebben a hónapban a nehéz körülmények ellenére 100 százalékra emelik. Az anyagfelhasz­nálást 2 százalékkal csökkentik. Sztahánovistáink hat új dolgozónak adják át munkamódszerüket a „Ne­velj új bányászt“ mozgalom kereté­ben. E hónapban terven felül 650 Jószerencsét! NAGY JÓZSEF frontmester, Alberttelep Berencsl János ózdi iemeznyiró brigádja már 1957-et ir Berencsi J ános ózdi durvahengerműi lemez­szerelő brigádja már évek óta két lemezvágó­ollón dolgozik egyszer­re. Hónapról hónapra magasan túlteljesíti a tervet. Múlt év decem­ber 12-én a brigád tag­jai büszkén jelentették, hogy első ötéves tervü­ket befejezték. Szomba­ton, június 12-én már 1956. évi tervüket is tel­jesítették. Hat év alatt több mint félmillió ton­na lemezt készítettek ki. Június 13. óta 1957. évi tervükön dolgoznak és terven felül máris 100 tonna lemezt gyár­tottak. ; rN Ötjük lakóházainkat a tűzkártól emelhetjük a termelést,emellett csök­kenteni lehet a bányafafelhasználást is. A csökkent famennyiséggel köny- nyebbé válik a fát szállító brigádok munkája is. Meg kell javítania a balesetvédel­met és a levegőellátást is, jobb mun­kakörülményeket kell biztosítani a munkahelyeken. Az országos bányászértekezlet ha­tározatainak megvalósításával jelen­tősen emelhetjük a termelést és a termelékenységet. Szeretném, ha a Borsodi Szén- tröszt frontbrigádjai hozzászólnának az elmondottakhoz, kifejtenék véle­ményüket, elgondolásaikat a kérdé­sekben, hogy ebből mindannyian ta­nuljunk. BAKOS MÁTYÁS frontbrigádvezetö, kondói bányaüzem mázsa szenet adnak a népgazdaság­nak. Az alkotmány ünnepére és a bá­nyásznapra tervünket 130 százalék­ra teljesítjük. Bízunk abban, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt minden egyes frontbrigádja csatlakozik példánk­hoz és meggyorsítja a frontfejtések előhaladási sebességét. Nemrégiben zajlott le pártunk III. kongresszusa, amelyen a Központi Vezetőség beszámolója megszabta a feladatokat az új szakasz célkitű­zéseinek valóraváltására. Igen fontos helyet foglal el ezek között a falusi — elsősorban a ter­melőszövetkezeti — pártszervezetek munkájának megjavítása. E téren felelősségteljes feladat hárul a párt járási végrehajtó bizottságaira, hogy a termelőszövetkezeti pártszerveze­tek tagjainak számszerű növekedése mellett, biztosítsák V az eddiginél is elevenebb szervezeti életet. Megköveteli ezt az új szakasz po­litikája is, hiszen a szocialista szek­ta vonalán a legdöntőbb feladat a termelőszövetkezetek megszilárdítá­sa. A termelőszövetkezetek gazda­sági megszilárdítása — ha nem pá­rosul jó politikai munkával, a párt- szervezet megerősítésével, olyan párttagok kinevelésével, akik a ter­melő munka sikeréért, a közös tu­lajdon védelméért készek síkraszáll- ni — csak félmegoldást jelent. Járási végrehajtóbizottságainknak tanulniok kell a termelőszövetkeze­tekért tavaly ősszel vívott csatából. Látniok kell, hogy megyénk terü­letén elsősorban azokban a termelő- szövetkezetekben voltak kilépések, ahol a gyenge pártszervezetek, a hiá­nyos politikai munka következtében megsértették a szövetkezeti demo­krácia elveit, ahol a vezetők a tag­ság tudta nélkül hoztak döntéseket az egész termelőszövetkezetet érintő ügyekben. Az is számtalan helyen előfordult — mint a baktakéki ter­melőszövetkezetben —, hogy az inté­zőbizottság vezetését nem támasz­totta alá politikai munka. Nem jól szervezték meg a feladatokat sem, így n termelőszövetkezet rossz pél­dát mutatott a kívülállóknak elga­zosodott földjeivel. A párt- és kormányhatározatok nyomán — melyek lehetővé és egy­ben kötelezővé is tették a termelő- szövetkezetek politikai és gazdasági megerősítését — jelentős sikereket értünk el járásunkban. De ezek a sikerek még nem általánosak. Még mindig vannak olyan termelőszövet­kezetek, ahol nem kielégítő a párt- szervezetek munkája — bizonyítja ezt a bereti termelőszövetkezet pél­dája is —, ahol a pártszervezet el­nézi, hogy az egyénekre felosztott cukorrépaterületet 5 tag még a mai napig sem tette rendbe. Ilyen és eh­hez hasonló jelenségek nem egysze­rűen gazdasági, vagy szervezési, ha­nem Igen komoly politikai kérdések is, mert a gyengén dolgozó termelőszö­vetkezet nem mutat utat a kívülál­lóknak. A bereti szövetkezet párt­szervezetének rossz munkáját jel­lemzi az is, hogy ez évben még egyetlen tagjelöltet és tagot sem vettek fel. Pedig a szövetkezetnek olyan tagjai vannak, mint Cziczer Sándor tehéngondozó, aki kor­mánykitüntetésben részesült és Ondecs András, Cziczer Ferenc, Ba­lázs János lógondozó. Ezek a tagok jó munkájukkal bebizonyították, hogy méltóak a párttagságra. Termelőszövetkezeteink pártszer­vezeteinek gyenge munkájáért fele­lősség terheli a járási végrehajtó bi­zottságot is, mert nem ellenőrizte következetesen a pártépítő munkát. Ezen a téren nagy hiányok van­nak. Az encsi járás termelőszövetke­zeteiben ez évben csak 3 tagot s 7 tag­jelöltet vettek fel. Termelőszövetke­zeti pártszervezeteink még az olyan lehetőségekkel sem éltek, amit a Központi Vezetőség határozata nyúj­tott azzal, hogy módot adott: az ar­ra érdemes termelőszövetkezeti ta­gokat egyenesen párttagnak vehetik fel. A termelőszövetkezeti pártszer­vezetek 60 százalékában egyáltalán nem volt felvétel az jdén. A járási végrehajtóbizottságoknak megvan minden lehetőségük arra, hogy több segítséget adjanak a ter­melőszövetkezetek pártszervezetei­nek. Jelentősen megerősödtek az instruktorok beállításával. Az in­struktorok munkája nyomán már kezdeti eredmények mutatkoznak, habár nagy részük csak nemrégiben kapta megbízatását. Pártunk járási végrehajtó bizott­ságainak az instruktori hálózat se­gítségével hassanak oda, hogy a termelőszövetkezeti pártszervezetek szervezeti élete is megfelelő fejlő­dést mutasson. Különösen olyan he­lyen van szükség nagyobb segítség­nyújtásra, ahol többtagú vezetőség van és a párttagság létszáma is na­gyobb. Sok helyen a szervezeti élet abban nyilvánul meg, hogy havonta megtartják a taggyűlést; vezetőségi ülést csak akkor tartanak, ha erre a felsőbb szervek külön „utasítást11 adnak. Tegyék rendszeressé a termelőszövetkezeti pártszervezetek­ben a vezetőségi üléseket és azokon fontos kérdések megtárgyalását tűzzék ki, mint az előttünk álló gabonabetaka­rítás gyors elvégzése, a tagság jöve­delmének növelése stb. Helyes, ha az ilyen vezetőségi ülésekre a párt­vezetőség meghívja az intézőbizott­ság elnökét és az ő bevonásával hoz­nak döntést azokban a javaslatok­ban, amelyeket a következő taggyű­lés elé terjesztenek megvitatás és határozatraemelés céljából. Ugyancsak különös gondot kell fordítani termelőszövetkezeteinkben az agitációs munka megjavítására js. Ez annál fontosabb, mert rövidesen sor kerül a kongresszusi anyag meg­tárgyalására. A termelőszövetkezeti pártvezetőségek az aktívák bevoná­sával vitassák meg a pártkongresz- szug határozatait és miután a helyi viszonyokra levonták azok tanulsá­gait, magyarázzák meg a tagságnak a határozatokat, egyszersmind mu­tassanak rá a soronlévő legfontosabb tennivalókra. Emellett különös figyelemmel ta­nulmányozzák a Központi Vezetőség beszámolóját, amely gazdasági és pártmunkánk fogyatékosságait tárja fel és megmutatja az utat a hibák kijavításához. Nem szabad elfelejtkezni n kon­gresszusi anyag megtárgyalásánál, hogy a termelőszövetkezet pártveze­tőségét, tagságát és a pártonkívüli szövetkezeti tagokat helytállásra ne­veljük. A termelőszövetkezetek tag­ságának nagyrésze megállta helyét tavaly ősszel minden ellenséges hír­veréssel szemben, kitartott a közös gazdálkodás mellett. Bizonyos, hogy az ellenség az idén is megkísérli a nem eléggé szilárd tagok félrevezetését. Erre már Is vannak példák. Keresz­tétén többen kérték kilépésüket a szövetkezetből, s ennek megvan a magyarázata is. Siroki Miklós kulák, aki már több mint egy éve átadta földjét az államnak — illetve a cso­portnak — még mindig a tanyán lakik, annak ellenére, hogy a közeli községben lakást adtak neki. Ért­hető, hogy a kulák jobban érzi ma­gát volt tanyáján, amelyet ingyen használ s ahol rombolhatja a szö­vetkezetét. Felelős ezért a tűrhetet­len helyzetért a járási végrehajtó bizottság és a járási tanács is, mert nem tettek intézkedést, hogy a ku­lák kiköltözzön a termelőszövetkezet tanyájáról. Pártkongresszusunk anyaga éles fegyver a kommunisták kezében. Hogy a termelőszövetkezetek meg­szilárdításáért folytatott harcban jól tudjuk forgatni ezt a fegyvert, szük­séges, hogy nap mint nap tanulmá­nyozzuk alaposan ismerjük és alkn 1 ~zzuk a pártmunka minden területén, SZAAL MIKLÓS MDP encsi járási végre­hajtó bizottságának titkára KIEVBEN 18 emeletes új szálloda épül A kievi építészek csoportja elké­szítette Ukrajna legnagyobb szállo­dájának tervét. A szállodát Kiev fő­útvonalán, a Kalinyin-térrel átellen- ben építik fel. A 18 emeletes, tornyos épület 132 méter magas lesz. A szállodát — Kiev főútvonalán, a Krescsatyikon épülő többi új házhoz hasonlóan — színes kerámiával burkolják. A szállodának 338 szobája lesz. Építése még az idén megkezdődik. Minden otthonra, lakóházra nagy szükség van, ezért elővigyázattal óv­juk meg épületeinket a tűz pusztí­tásától. A tűzrendészet! szabályok betartásával megelőzhetjük a tűz­kárt. Legfontosabb ezek között: 1. Tűzhely közelében fát és más gyúlékony anyagot ne halmozzunk fel. 2. Használaton kívül lévő füstcső­nyílást csak fémből készült lappal szabad lezárni. 3. A hamut salakot csak bádog­edényben szabad tárolni, vízzel gon­dosan le kell locsolni. 4. Égő tűzre benzint, vagy petró­leumot nem szabad önteni. 5. Benzinben mosott ruhák szárí­tása nyílt tűz mellett veszélyes. 6. Agyban ne cigarettázzunk. 7. Vasalót mindig tűzbiztos alátét­re kell helyeznünk, a villanyvasalót, főzőt használat után ki kell kap­csolni. 8. A gyufát zárjuk el a gyermekek elől. 9. Kisgyermekek égő tűzhely kö­zelében ne játszanak. 10. A padlást tartsuk rendben, a kémény mellé ne tegyünk gyúlé­kony anyagot. Padláson ne használ­junk nyílt tüzet. Ne dohányozzunk és csak zárt villany, vagy vihar­lámpa világítást használjunk. 11. Tartsunk rendet a pincében J«, ne tartsunk ott tűzveszélyes folya­dékot. A pince ablakát védjük dróthálóval. Fiatalok! Jelentkezzetek az ön­kéntes tűzoltók soraiba! Vegyetek részt üzemeitek, otthonaitok, termé­nyeitek védelmében. Tűzrendészet! Osztályparancs­nokság, Miskolc | Alaóxaolca ki ismeri Somodi Miklóst és családját, de leginkább Somodi Miklósnót. Azt tartják róla községszerte, hogy ő a legbecsülete­sebb, leghareosabb asszony a környé­ken. Jó érzés az. ha valakit becsüle tességéről ismernek, tisztelik egész családját. És Somodiékban van is mit becsülni. Tizenegyen vannak összesen, kilenc gyerek, Somodi és Somodiné. Szép család ez. akkor is. ha kettő már kirepült a fészekből, családot alapított. Somodiék becsülete nem új­keletű, de nem is évtizedekre vissza­nyúló dolog. Akkor kezdődött, amikor Somodi Miklósné a volt cselédleány, majd szegény parasztfeleség kiállt az alsózsolcaiak elé, beszélt hozzájuk, az új életünk legjobb kovácsa, a párt nevében. Igaz ugyan, hogy abban az időben néhányan ujjal mutogattak rá: — kommunista! — Kihívóan mondták, gunyorosan mondták, sokan szóba sem álltak vele. Azonban ahogy az évek teltek, a gúnyos, a kihívó mutogatás kopott, alakult s ma már ha valaki azt mondja Somodinéra, hogy kommunista, gúny helyett meg­becsülés, tisztelet csendül a szavak­ból. Különösen néhány hót ófa beszél­nek sokat és igen nagy tisztelettel Somodinéról és családjáról. S hogy miért, ennek tanulságos a története... BECSÜLETES EMBEREK... iiimfiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii wiiiMiiiiMnMaiiHiHMUiiniiiuBiiiiiniMiininiiiaiiiiMiiiiiiiiimiiiMHHiiiiiiiiiHiiisinniiiiiiiiiiMiniiiiiiiiiiiniiiiiwiimiiiiiniiHiHniiiMniiHiiiiiiiinHiiiiiiininiiiiiiiiniiiHiiiiiiniiiiitiiiniiiiii)iiiiiniiiiiiMiiiiiiiiiiiniiiiiniiiiiiiiwniiiiiiiiiiiiiiiiiiiwii«uiitiiHiiimiiiiiiiiiiiwii»i» községben minden- -----------------------ií----------i romfi.., és a nagy. erős asszony­nak, a határozott népnevelőnek, a község legbecsületesebb asszonyának szeméből kicsordultak a könnyek. A legközelebbi tanácsülésen pedig szinte hitetlenül hallgatták az alsó­zsolcaiak, hogy Somodi Miklósné be, adási kötelezettségét már az elkövet­kezendő esztendőre is teljesítette. Hi­szen amit beadott a helytelen számí­tás 'szerint, azt már nem adhatták vissza. De nem is kellene Somodiné- nak, sőt — mint mondja — néhány nap múlva beadja a hiányzó hat kiló baromfit is, hadd legyen meg min. denből a két évi. Kell az az állam, nak, a gyárak, üzemek dolgozóinak. Nekik meg nem hiányzik, mert dolgo­zik becsületesen, odaadóan az égés* család, a jobb életért. Aki pedig be­csületesen dolgozik, annak bőségese* megvan mindene ... büszkén mutatják a kongresszus! emlék­, 4 hlfor í kezdődött, amikor ! új életünk szépsé­gének, egyenességének újabb bizonyí­tékaként, az év koratavaszán meg jelent az új begyűjtési rendelet és a tanács megkezdte az átszámítást. Be­fejezése a kongresszushoz fűződik — A Somodi-családból a két legna­gyobb fiú. Barna és Miklós néhány éve megházasodott. Barna mint párt­titkár dolgozott, Miklós vasutas lett. Maradt még így is gyerek a család ban; Sándor, József, Géza, Ilona, Sá- fák: -- Ugyan, hát odaadod a gyero­rika, László s a másfélévvel ezelőtt született Aranka. A nagy családnak sok kenyér, sok ruha kell, ezek meg­szerzése pedig nem kis gond, még akkor sem, ha a két nagyobb fiú keres. így volt ez Somodiéknál Is, ■Sándor és József a vasiparban he lyezkedett el, a diósgyőri kohászat­ban. A szülők megdolgozták a hét hold földet, hogy ha többet nem is, de a szükséges élelmet kipréseljék belőle. Igen óm, de a családi gondok mellett minduntalan ott tomyosodott még a közösség gondja, a számos kötelezettség. S ősszel a termény be­takarítása után, amikor 22 mázsát szekérre raktak, hogy — ez megy be­adásra — bizony édeskevés maradt. Pedig Somodiék ezt tették becsülettel minden betakarítás után. Somodi oly­kor mormogott is a bajusza alatt, de felesége néhány szóval megnyugtatta: — Erre szüksége van az államnak, ne szólj egy szót ne, odaadjuk s amit odaadunk, azzal nekünk is jobb lesz. Hogy beszólhetnék én mint népnevelő az embereknek a példamutatásról, a kötelosségfeljeaítésről, ha mi éppen az ellenkezőjét csinálnánk. Avagy neked nem jobb az életed mint azelőtt, ami­kor kukorieadaráórt dolgoztál Műnk úrnak! —Somodi erre nem szólt sem­mit, nem is szólhatott, hiszen a fele ségének igaza volt, s a terményt ami járt beadták mind egy szemig. Somodiné azért olykor-olykor maga is gondolt arra, hogy bizony kissé sok az a beadás, de ha szóbakerült otthon, vagy bárhol, mindig mint kommunista nyilatkozott: — Majd jobb lesz, egyre jobb, a párt tudja mit kell tenni, s az a leghelyesebb.— Ha pedig a szomszédok megszólítot­ked szájából a kenyeret! Hiszen té­ged tan még felelősségre sem vonná­nak. Megmondta egyenesen: — Annál inkább oda kell adnom, mert kom­munista vagyok. Ki mutatna példát, ha nem én. S mutatta is a példát az egész falu előtt... azután csil­logó szem­A horatavaBTon mel járt házról házra: — Látjátok, ügye megmondtam! Ezután feleany- nyit se kell beadnunk mint eddig. Itt az új rendelet. Hiszitek-e már. hogy egyre jobb lesz az életünk! Hisztek-e már az én szavamnak, a kommunis­ták szavának? — S mint szerte az országban mindenütt, Alsózsolcán is igen sok addig kétkedő ember került közelebb a párthoz. Néhányan, a megátalkodottak közül, no meg a ku- lákok persze hajtották a magukét, hogy hang az a rendelet csak, de Somodiné boldogan, büszkén indult a tanácsházára amikor hivatták s már számolgatta is, mennyivel ma­rad több kenyémekvaió a kamarában ősszel, mint tavaly. A tanácsházán nagy volt a tolongás. Somodinét egy idegen, addig soha nem látott férfi szólította. Megnézte a területet s már írta is mennyi lesz a beadás. Hús, sertés, marha, baromfi, tojás. Somo­diné jóformán meg se nézte a lapot, csak átvette és sietett haza össze­hasonlítani a régivel Otthon leült az asztal mellé, azonban nem nagy öröme tellett az összehasonlításban. Már az első pillanatban látta, hogy valami nincs rendjén, ötvenhat kiló sertés. 121 kiló marha, 12 kiló tojás, ugyanannyi baromfi... — Hiszen ez még több mint) a ta­valyi, itt tévedés lehet, ■ mondotta a férjének s indult vissza a tanács­házára. A férfit már nem találta ott s a tanácsnál megnyugtatták, hogy ha hiba van. — mert ők is látták, hogy nincs rendjén a dolog —, a vég­leges kiszámításnál majd rendbehoz­zák. Hazament hát s bizony maga is bevallotta: kissé csalódottan... A hongreaaaua j előtt azonban első volt, aki vállalta a tanócsgyűlésen, hogy a kongresszusig eleget tesz minden kö­telezettségének, egész esztendőre. Pél­dáját sokan követték, s éppen ezért Somodiné mindent megtett, hogy a teljesítésben is ő legyen az első. Be­adták az 56 kiló sertést, a 121 kiló marhát, bevitte a 12 kiló tojást és a hat kiló baromfit is és amikor ott­hon a rádió mellett a kongresszus tanácskozását hallgatták, kevés bol­dogabb, elégedettebb ember volt a világon, mint Somodiné, kileno gyer­mekes családanya. Néhány nap múlva ismét hivatták a tanácsházára, a beadás ügyében. Nyugodtan ment, tudta, hogy most azután rendeződik minden. Nem telt félórába se, megkapta akis könyvecs­két, három esztendőre előre. De mi­lyen félóra volt ez? Sokáig, nagyon sokáig nem felejti el. Helyrehozták a tévedést. Bizony rosszul számította át tavasszal az ellenőr, holdra a hektárt, megfeledkezett Somodiné három tizennégy éven aluli gyermekéről, a két hold szerződött területről, s a kilencgyermekcs családanya most is­mét nem akart hinni a szemének. A tavalyi 22 mázsa termény helyett alig 7 mázsa beadás. Nem 56, hanem csak 26 kiló sertés, nem 121, hanem csak 75 kiló marha, feleannyi tojás, ba­Snmodi é h lapot, a tanácsülésen ajándékul kapott értékes kukoricadaróiót g még vala­mit: a Józsi fiú szorgalmát dicsérő levelet. Sándor és Józsi katonák. Ki­váló harcosok. Sándor két éve, Józsi egy éve. Nemrégen a Józsi parancs­nokától levél érkezett a szülőkhöz: ■.Örömmel közöljük Önökkel, hogy fiúk, Somodi József elérte a kiváló címet... Büszkék lehetnek fiúkra, hogy ilyen bátor, fegyelmezett, hazá­ját szeretni tudó harcossá nevelték... S mi megköszönjük, hogy ilyenné nevelték...” S Így dicsérik Sándort is. így dicsérik Honát az állami gaz­daságban, Barnát a gépállomáson, Miklóst a vasúton, az apróbb gyer­mekeket az iskolában. Helytállnak valamennyien becsületfel. mint szü­leik. mint anyjuk. Helytállnak, mert becsületes emberek, mert bíznak a mi még boldogabb jövőnkben..,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents