Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-18 / 143. szám

Péntek, 1954. június 18, ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Íz 1954 évi költségvetés az országgyűlés előtt Az országgyűlés csütörtöki ülésén Vblytatták az 1954. évi költségvetés, e költségvetési törvényjavaslat, va­lamint az 1953. évi költségvetés vég­rehajtásáról szóló jelentés vitáját. Az ülésen megjelent Rákosi Má- ftyás elvtárs, a Magyar Dolgozók (Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a mi­nisztertanács elnöke, Dobi István elvtárs a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottsága és Központi Vezetősége, valamint a kormány számos tagja. Az ülést Nagyistók József, az or­szággyűlés alelnöke nyitotta meg, majd Házi Árpád, az Állami Ellen­őrző Központ elnöke emelkedett szó­lásra. Elért eredményeink azt bizonyítják, hogy hatalmas tartalékkal rendelkezünk — A pénzügyminisztérium jelenté­se, melyet az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról most az országgyű­lés elé terjesztett, tanúbizonysága annak, hogy államháztartásunk szi­lárd alapokon áll, — kezdte beszé­dét, majd hangsúlyozta: a pénzügy­minisztériumnak és a szakminiszté­riumoknak is még sokat kell ten­niük, hogy költségvetési rendszerünk még jobban szolgálja népgazdasá­gunk nagy feladatainak pénzügyi lebonyolítását. — A szakminisztériumok vezetői nem tartották megfelelően szemelőtt a termelési feladatok végrehajtásá­nál a gazdasági kihatásokat és nem vizsgálták, hogy az elért termelési eredmények milyen arányban állnak a ráfordított költségekkel. A veze­tők nem gondoskodtak eléggé az egyenletes termelés, a termelékeny­ség növekedése, az önköltségcsök­kentés, a takarékosság szervezeti előfeltételeinek megteremtéséről és állandósításáról. Gátolta a gazdasá­gosság érvényesülését a vezetés túl­zott központosítása, az alsó szervek vezetői hatáskörének egészségtelen korlátozottsága is. — Népgazdaságunkban az elért eredményeink mellett még fennálló hibák visszavezethetők arra is, —- folytatta —, hogy nálunk az ellen­őrzés még nem kielégítő, még sok helyen elszakad a vezetéstől. Nem az ellenőrzés mennyiségében, hanem a minőségében van a hiba. Igen sok az olyan felületes, látogatás jellegű ellenőrzés, amely nem nyújt segítsé­get, sőt nagymértékben elvonja a szerveket az érdemi munkától. A továbbiakban a vállalatok gaz­dálkodásában mutatkozó hiányossá­gokkal foglalkozott és elmondta, milyen hibák mutatkoznak az ön­költség alakulásában, valamint a munka termelékenysége terén. A hrbákat a többi között a meglévő technika elégtelen felhasználása, az új létesítmények a tervhez képest késedelmes üzembehelyezése és nem megfelelő kihasználása, a gyártás és a termelés szervezésének hibái és az élenjáró munkamódszerek elterjesz­tésének elhanyagolása okozta. — Egyes rövidlátó vezetők elha­nyagolják a műszaki fejlesztés, s a tervszerű megelőző karbantartás fel­adatait és az újítások kivitelezését csak azért, mert a rájuk fordított munka mellett közvetlen termelési értéket kimutatni nem lehet és emellett gyakran magas munkaigé- nyüek. Ezután arról szólt, hogy a gazda­sági vezetők elsősorban a mennyisé­gi eredmények kimutatására töre­kednek, s emellett mellékesnek te­kintik a költségek csökkentését és az előállított termékek minőségét. Az önköltség csökkentését akadá­lyozzák a bérezési hibák is. A szén­bányáknál alig ellenőrizték a nor­maidők, a munkaátvétel és a bér- számfejtés helyességét, s nem szi­gorították meg a létszámellenőrzést sem. Az önköltség emelkedésének legnagyobb tényezője azonban az anyagköltségek kedvezőtlen alaku­lása. Ez elsősorban az anyagnormák gyakori túllépésének következménye. A kohó- és gépiparban, az építőipar­ban és az élelmiszeriparban rend­szeresen túllépik a tervezett anyag­hányadot. — A népgazdasági termékek ön­költségének kedvezőtlen alakulása a mezőgazdaságban, a begyűjtésben, a kereskedelemben is megmutatkozik. — A pénzügyminisztériumnak a költségvetés végrehaitásában kifej­tett munkája a meglévő hiányossá­gok mellett is az előző évekhez ké­pest jelentős fejlődést mutat — foly­tatta. A zárszámadás adatai mind a bevételek, mind a kiadások tekinte­tében megfelelnek a valóságnak és ezért javaslom a pénzügyminiszté­rium 1953. évi költségvetési jelenté­sének elfogadását. Emellett szüksé­gesnek tartom hangsúlyozni,. hogy állami szerveink vezetőinek olyan következtetéseket kell levonniok a múlt évben elkövetett hibákból, amelyek módot nyújtanak arra, hogy 1954. évi gazdálkodásunkból a hibákat kiküszöböljük. Ennek érde­kéiben komoly erőfeszítéseket kell tenni a vezetőmunka színvonalának megjavítására, a bürokratizmus fel­számolására. Meg kell szüntetni a hatáskörök egészségtelen korlátozá­sát. hogy teljes egészében érvénye­süljön az alsó szervek vezetőinek fe­lelőssége az általuk vezetett szervek gazdálkodásáért. A vezetők ebben a munkájukban jobban támaszkodjanak arra a ha­talmas segítségre, amit a dolgozók alulról jövő bírálata nyújt azzal, hogy leleplezi az észszerütlen, bü­rokratikus intézkedéseket és egész­ségesen kezdeményezi az államappa­rátus megjavítását. Azok az eredmények, amelyeket az 1953. évi költségvetés végrehaj­tása során a hibák ellenére is elér­tünk, bizonyítják, hogy hatalmas tartalékokkal rendelkezünk. Az ál­lami fegyelem szigorú betartásával, a vezetés és az ellenőrzés minden vonalon való megerősítésével a dol­gozók anyagi érdekeltségének foko­zottabb érvényesítésével mozgósíta­nunk kell e tartalékokat, jelentősen emelnünk kell népgazdasági terme­lésünk színvonalát — mondotta Házi Árpád. II mezőgazdaság fejlesztésére még soha nem volt olyan lehetőségünk, mint ma Dögéi Imre az Országos Földmű­vesszövetkezeti "Tanács elnöke szólt hozzá a földművelésügyi tárca költ­ségvetéséhez. A kormányprogram végrehajtása során pártunk és kormányunk, a munkásosztály mind nagyobb segít­séget nyújt a falunak a mezőgazda­ság fejlesztéséhez, a dolgozó paraszt­ság életének szebbé és jobbátételé- hez — mondotta. Megállapíthatjuk, hogy a város egyre inkább a falu felé fordul. A továbbiakban azokkal a kor­mányintézkedésekkel foglalkozott, amelyek elősegítik a mezőgazdaság fellendítését, a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális életszínvona­lának, biztonságérzetének és terme­lési kedvének további növekedését. — A mezőgazdaság gyors és nagy­arányú fejlesztése, egész dolgozó népünk alapvető érdeke, mert ennek a feladatnak a megvalósításától függ, hogy milyen gyorsan tudjuk emelni népünk jólétét és még szilárdabbá tenni népi demokratikus rendsze­rünk alapját, a munkás-paraszt szö­vetséget. Pártunk III. kongresszusának ha­tározatai és a beterjesztett költség­vetés minden -fejezete hűen tükrözi pártunk és kormányunk alapvető célkitűzéseit és a költségvetésben megfelelő összegeket irányoz elő azok megvalósítására. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi költségvetése mintegy 20 százalékkal, a beruházási kerete pe­dig mintegy 32 százalékkal haladja meg az előző évit. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi gépesítési beruházási terve mintegy 58 százalékkal, a gépállo­mások építési beruházási kerete 140 százalékkal, a gépesítési pedig mintegy 78 százalékkal haladja meg az előző évit. Ez másszóval azt jelenti, hogy a mezőgazdaság 1954- ben mintegy 2800 G. 35-ös traktort, 951 új cséplőt, 371 új kombájnt, mintegy 550 új aratógépet, közel ezer univerzál traktort, mintegy 1500 kazalozót, 1831 fűkaszálót, 2000 ve­tőgépet, mintegy 480 egyetemes kul- tivátort és mintegy 1600 függő kul- tivátort és ezenkívül még sok más egyéb gépet és felszerelést: ekét, boronát, lókapát, permetezőgépet, ásót, kapát, vasvillát kapott, Illetve fog kapni. Ezeknek a gépeknek a megfelelő kihasználása lehetővé teszi a ter­mésátlagok lényeges növelését, a termelési költségek csökkentését és jelentős mértékben megkönnyíti a dolgozó parasztok munkáját. így például a 371 kombájn 25 ezer, az 550 aratógép 14 ezer, az 1500 kaza- lozó 6000, az 1831 fűkaszáló pedig 17 ezer ember munkáját végzi el egy-egy idényben. A mezőgazdaság gépesítése mel­lett az állattenyésztés fejlesztésére kell a legnagyobb gondot és figyel­met fordítani. Állattenyésztésünk elmaradottsá­gának, alacsony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a fo­lyamatos takarmányellátás, hogy nincs szilárd takarmányalapunk. A költségvetés igen helyesen a szilárd takarmányalap megteremtésének elő­segítésére, a rétek és legelők meg­javítására mintegy 2.6 millió forin­tot irányoz elő. Az állattenyésztés fejlesztésének a takarmányalap biztosítása mellett döntő előfeltétele, hogy legyen ele­gendő számú és jóminőségű apaál­lat. A költségvetés erre a célra 1954- ben mintegy 93 millió forintot irá­nyoz elő. Az állam segítsége azon­ban önmagában nem elegendő, Eh­hez még az kell, hogy a helyi taná­csok biztosítsák az apaállatok meg­felelő takarmányozását és gondozá­sát. Az állattenyésztés fejlesztését je­lentős mértékben elősegíti az állam azzal is, hogy a fertőző betegségek leküzdésére a költségvetésben 28 millió forint értékű ingyenes oltó­anyag juttatását irányozza elő. Joggal állapíthatom meg, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére még so­ha nem volt olyan lehetőségünk, mint ma. Most tehát az a fontos, hogy a dolgozó parasztság éljen a lehetőséggel. Ezekben a napokban és az elkövetkező időkben a falun van az ország tekintete. A párt és a kormány, az egész ország azt várja most a falu dolgozóitól, hogy végez­zék el becsülettel az időszerű mun kát, a növényápolást, hogy készülje nek fel az aratásra, a termés beta­karítására, hogy jó munkájukkal biztosítsák a bőséges terméshozamot, hogy pontosan és maradéktalanul teljesítsék állampolgári kötelezettsé­geiket. Bánvász dolnnzáinfe kulturális és szociális »Hálását soha nem látón mértékben emeljük Mészöly Gyula, a kecskeméti kísér Inti gazdaság igazgatója után Gzott ner Sándor, a nehézipari miniszter első helyettese szólalt fel ezután. Re vezetőiben hangsúlyozta, hogy a ne hézipari minisztériumra jelentős fel­adatok hárulnak az új szakasz gazda ságpolitikájának megvalósítása so rán. Az 1954. évi terv és tárca legfonto sabb iparágainál az alábbi fejlesz­tési felad» tokát írja elő: a szénbá­nyászat 1954. év folyamán 22,65 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak. Ez 6.3 százalékos fejlődést jelent az előző évben kitermelt s/.énmennviség bez viszonvítva. Az össz szénterme­lésen belül a feketeszén termel és 24 százalékkal emelkedik 1953 hoz viszo­nyítva. így azokat az erőfeszítéseket- amelyeket ötéves tervünk első négy évében Komlón tettünk, ma már nagymértékben tudjuk realizálni és megteremtettük hazai kohókoksz gyártásunk feketeszén bázisát. A párt III. kongresszusa határoza­tainak megvalósítása érdekében most a vezetést közelebb visszük az öze mekhez. A vállalatok kikapcsolása val. illetve megszüntetésével a mű­szaki vezetők közvetlenül irányítják a bányaüzemek munkáját és ezzel el fogjuk érni az egyszemélyi vezetés megerősödését, a termelékenység állandó növekedését, az önköltség csökkentését. A széntermelés további emelése, a termelékenység fokozása, a gépesítés továbbfejlesztése érdekében a költség- vetés mintegy 850 millió forint, be­ruházási keretet biztosít a szénbányá­szat részére. A szénbányászatunk fejlődése a szocialista iparosítás ütemének túl- feszítése mellett az iparon belül el­maradt a fejlődésben és így arány­talanságok keletkeztek az egész ipar fejlesztésén belül is. Míg 1938-hoz viszonyítva villamosenergia fejlődé­sünk 1954-re 364 százalékos, kohó- és gépiparunk fejlődése 344 százalékos, építőanyagiparunkó 347 százalékos, vegyiparunké 4Ü0 százalékos, addig szénbányászatunk fejlődése 1938 hoz viszonyítva csak 243 százalékos, tehát elmaradt a fő szénfelhasználó ipar­ágak fejlődése mögött. Az új szakasz gazdaságpolitikájá­nak megfelelően — folytatta szén- bányászatunk fejlesztésének üteme Is lelassult, azonban, hogy elmaradá­sunkat behozzuk — az egyenletes ütemes rohammunka és túlóramentes azéntermelóst biztosítani tudjuk — bányaüzemeink rekonstruálását és az új üzemek létesítését lassúbb ütem­ben. de tovább kell folytatnunk. A szénbányászat fejlődésének további elengedhetetlen feltétele a munka- fegyelem megszilárdítása, a munka eröhullámzás megszüntetése. A. mun kaerövándorlás kiküszöbölése érdeké ben a költségvetés jelentős beruházási keretet biztosit lakás és legényszállók építésére. A tervévben az átadandó lakások zömét a szénbányászat kapja. így pl. Komlón 1022, Várpalotán 166 lakást kapnak ez évben bányászaink. A ka zincbareikai városban 618 lakás ké­szül el. melyet bányászaink, az ú.i erőmű és vegyimü dolgozói kapnak. A költségvetés előirányozza ezen túl­menően a bányászok szakmai szín­vonalának emelését is. — A Központi Vezetőség határoza ténak megfelelően csökkentett be­ruházási keretből is jelentős ipari fej­lesztést hajtunk végre as 1954. év fo­lyamán — folytatta. — Jelentős mértékben növekszik az előző évhez viszonyítva a munkás- jóléti beruházások előirányzata is. Az 1954. évi költségvetés több. mint 70 millió forintot irányoz elő munka- védelmi, vagyis balesetelhárítási és üzemegészségügyi célokra. — Az egészségügyi, kulturális és szociális beruházásokra a költség­vetés 98 millió forintot Irányoz elő. Ebből a szénbányászatban 57 millió forintot használunk fel . s bányász dolgozóink kulturális és szociális el­látását soha nem látott mértékben emeljük. Pollák Mihály, az iszkaszentgyörgyi állami gazdaság kombájnvezetője a kohó- és gépipari minisztérium költ­ségvetéséhez szólt hozzá. Ezután Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter mondta el hozzá­szólását. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az 1954. évi népgazdasági terv komoly feladatok elé állítja a kohó- és gépipari minisztériumot, a kohó- és gépipar valamennyi dolgozóját. E feladatok megvalósítása érdekében nagyarányú átcsoportosítást kellett és kell végrehajtani a kohó- és gép­iparban is a termelés, a munkaerő és a beruházás vonalán egyaránt. Különös gondot fordítunk a szeráruk és a közszükségleti cikkek gyártására Mezőgazdasági gépiparunk fejlődött ugyan a felszabadulás előtti helyzet­hez képest — folytatta —, de ez a fejlődés nem volt elegendő ahhoz, hogy a hatalmasan megnőtt igényeket ki tudja elégíteni. A mezőgazdasági kis- és nagygépek gyártása vontatot­tan indult meg. Gyökeres változást hozott e terén a párt Központi Vezetőségének múlt évi októberi határozata, amely ke mény és jogos kritikával illette a kohó- és gépipar vezetőit. A határo­zat ú.i «rőt adott s hozzákezdhettünk a hibák kijavításához. A nehézségek ellenére a tervezettnél lényegesen többet állítottunk elő fogatos ekék höl, foertos lókanából, magfakaróból ős nebézboroná.ból. szecskavágóból, rcpavágóból. fogatos vetőgépből és több más kisgépből. Ezeket az ered menyeket azonban nem könyvelhet jiik el teljes sikernek, az egyes gén- faitákhan mutatkozó túlteljesítés elle­nére is hibát követtünk el azzal, hogy a kisgépek legnagyobb részét csak a negyedév végén, március utolsó napjaibsn adtuk át a mező gazdaságnak Több cikkben még m'n dig elmaradás mut°tkozik. Elmarad tünk többek közt olyan gének gyár tásával. mint a négyzetbevető, a kévekötő aratógép és a csén'őgén. Iparunk felkészületlensége uralt el maradás mutatkozik a növényvédő gépek és több. a tervben nem szereplő úí gép gyártásában is. Növeli elms radásunk súlyát egyes alkatrészfaj iákban bekövetkezett súlyos elmara dásnnk. Elmondotta, hogv a tárcák közötti nem megfelelő együttműködés is hozzájárult az ipar nehézségeihez. Az ilyen hibák elkerülése érdeké ben a párt é-s a kormány határozata- nak megfelelően az Országos Terv hivatal, a földművelésügyi — a bel­kereskedelmi minisztériummal együtt ez év július elejéig elkészítik 1955. évi mezőgazdasági gépgyártási tervet s mindent elkövetnek, hogy az első fél­év elmaradásait maradéktalanul be­hozzák. Egyes vezetőink mind a miniszté- riumban, mind az üzemekben nem fordítottak elég gondot a minőség szüntelen javítására. Ezen az állás­ponton sürgősen és gyökerében vál­toztatni kell. Ezután arról szólt, hogy a minőség javítása természetesen nemcsak a megmunkáló gyárak feladata. Szük­séges, hogy kohászatunk munkáját az általuk gyártott nyersanyag minősé­gét is jelentősen megjavítsuk. További fontos feladatunk a lakos, ság fokozottabb ellátása, a közszük­ségleti cikkek nagytömegű gyártása, — hangsúlyozta ezután. Különös gondot kívánunk fordítani arra. hogy az eddiginél jóval nagyobb mennyiségben gyáitsuk azokat a szer­árukat. közszükségleti és háztar. tási cikkeket, amelyeket dolgozó pa rasztságnnk keres: nagyobb gondot kell fordítani a közszükségleti cikkek minőségére is. Komoly feladatokat kell megolda­nunk exporttervünk teljesítése ér­dekében is. Gépipari exportunkat — mondot­ta — nemcsak fokoznunk kell, ha­nem bizonyos mértékig meg kell változtatni összetételét is. Expor­tunk irányvonalának a jövőben dön­tő mértékben a munkaigényes gyártmányok felé kell irányulnia. Beszéde befejező részében az ön­költség csökkentésével és az anyag- takarékosságral foglalkozott. Zsofinyecz llíihály kohó- és gép­ipari miniszter felszólalása után szünet következett. Építőipari dolgozóink életszínvonala jelentékenyen emelkedett Szünet után elsőnek Bonta József, a sztálinvárosi mélyépítő tröszt fő­mérnöke, majd Szijjártó Lajos épí­tésügyi miniszter szólalt fel. Beve­zetőben az építőipar eddigi eredmé­nyeit ismertette. Körülbelül 65 új, 85 korszerűsített gyár, négy hatalmas erőmű, kilenc új ipari kutatóintézet, három új egyetem, a Népstadion, többszáz középület és több tízezer Új lakás bizonyítja a szocializmus építésének első kezdeti eredményeit, a népünkben rejlő hatalmas alkotó­erő megtestesülését. Ma már nincs országunkban egyetlen ismert vá­ros. ahol legalább egy-két új ipari épület ne épült volna. Az építőipart rövid néhány év alatt kellett a mai színvonalára fej­leszteni, a kézműiparból nagyüzemi módra dolgozó iparrá tenni. Pártunk állandó támogatása és a Szovjetúnió hosszú, évtizedes tapasztalatainak felhasználása, baráti segítsége tette lehetővé azt, hogy az építőipar pár év alatt 250 ezer dolgozót számláló, gépesített nagyiparrá változhasson. Az építőipar műszaki színvonala az elmúlt évek alatt nagyot fejlő­dött. Az épületelemek gyártása te­rén tg komoly javulás állott be. A szovjet tapasztalatok alapián több helyen bevezettük a szalag- rendszerű gyorsépítkezést és más új eljárás alkalmazását. Megkezdődött a salakbeton kövek gyártása, a sa- lakbetonkőből való lakóházak épí­tése. Jelenleg döntővé vált — folytatta — a tömeges lakásépítkezések, szo­ciális, kulturális építkezések techni­kájának és technológiájának gyöke­res átalakítása. A gépesítés, nagyfokú előregyár- tás, a téli munka bevezetése, az új munkamódszerek elsaiátítása ered­ményeként 1950-től 1954-ig az egy munkásra jutó építőipari termelés 76 százalékkal emelkedett. Az ipari építkezések csökkentésé­vel a lakásépítkezések volumenje ha­talmasan megnövekedett — mon­dotta. A lakás és ezzel összefüggő kommunális építkezések összege az 1953. évi 613 millióval szemben a folyó évben több mint másfél mii- liárdra növekedett. A szociális és kulturális építkezések volumenje 335 millióról 830 millióra növekedett. Ez évben a mezőgazdasági építkezé­sek volumenje a múlt évivel szem­ben három és félszeresére nőtt. 1954- ben az építésügyi minisztérium szer­vei körülbelül 15 ezer lakást köte­lesek befejezni és használatra átad­ni, azonkívül a második félévben 8800, az 1955-re átmenő lakásépít­kezést kell megkezdienek. Az építő­ipar dolgozói életszínvonalának emelése érdekében az építőipar pár­tunk és kormányunk az új gazda­ságpolitika szellemében igen ko­moly bérügyi intézkedéseket tett, amelyek együttesen 150 millió forint pótjövedelmet jelentettek az építő­ipari doleozók részére. Ehhez járul a széleskörű munkaruhaiuttatás. » nagyszámú bölcsődék, napköziottho­nok építése és felszerelése, az üzemi élelmezés megjavítása, az építőipari dolgozók szociális ellátási normái­nak kiszélesítése. Ha mindezeket egybevesszük, ak­kor meg kell állapítanunk, hogy a kormány határozata óta eltelt rövid idő alatt pártunk és kormányunk az építőipari dolgozók életszínvonalát ielentékenven felemelte, de nagy fel­adat hárul még az építésügyi mi­nisztériumra. a téglagyári dolgozók szociális körülményeinek megjavítá­sa terén. Miszner Gyula felszólalásával a csütörtöki ülés végétért. Az ország­gyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. A pénteki ülés napirendién az 1954. évi költségve­tés, a költségvetési törvényjavaslat, valamint az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés vitá­jának folytatása, valamint a bünte­tő perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat szerepel. A csütörtöki ülést Rónai Sándor zárta be. (MTI) Ssendrő előre tört as adófizetési terv teljesítésében Az edelényi járás dolgozó paraszt­jai is magukévá tették a pártkon­gresszus határozatait, A második negyedévi adóbevételi terv teljesíté­sében Bodvarákó község mutat pél­dát, 166 százalékos teljesítésnél tar­tanak. Szuhakálló 115. Színpetriben pedig 114 százalékos az adófizetés. A járási rangsorban Szendrő község eddig mindig a legutolsók között kul­logott. Most a kongresszus után nagymértékben javul a tanács tö­megkapcsolata és igen szép eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Példát ve­hetnek róluk Rakacaszend, Hegymeg és a többi lemaradt községek, ame­lyek csúfos eredményeikkel leront­ják a járás tervteljesítését Is. CSORBA ISTVÁN Edelény,

Next

/
Thumbnails
Contents