Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1934. május 27. A Magyar Dolgosók Pártja III. kongresszusának tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) Vekszik. A geológiai kutatómunka elmaradt, a szénbányászat nem kap­ja meg a tervében szereplő vala­mennyi anyagot és gépet. A szénbányászat 1953. évi tervét nem teljesítette és 203.000 tonna szénnel maradt adósa az országnak. Ez a körülmény az elmúlt télen igen sok nehézséget okozott az ipar, a vasút és a 'akosság szénellátásában. Nem kielégítő a meglévő gépek kihaszná­lása sem, például a jövesztő és ra­kodógépek kihasználása a trösztök­nél csak tíz és harminc százalék között van. Emellett nincsenek ki­dolgozva a szénbányászat gépesíté­sének irányelvei sem. A szénbányászat számos területén s szervezés és a műszaki vezetés gyenge. Nem teszik meg a szüksé­ges intézkedéseket és nem kielégí­tően harcolnak a szén minőségének megjavításáért. \ szénbányászait a laza bérfegyelem miatt csak 1954-ben 33 m'llió forinttal lépte túl a béralapját. A dolgozók szo­ciális, kulturális igényeinek nem meg" feleló' kielégítése és a rossz lakásviszo­nyok következtében nagy a munkaerő­vár dorlá?. Áz elmondottak mutatják, bog)- a szénbányászat ma iparunk egyik leg­elmaradottabb területe­Az elkövetkezendő évek során igen nagy figyelmet kell fordíta­ni a szénbányászat fejlesztésére, hogy az ország szénsziikségletél kellő biztonsággal ki tudjuk elé­gíteni. E feladat megvalósításá­hoz emelni kell a termelékeny­séget a fejteljesítmcny növelésé­vel. Meg kell javítani a minősé­get a kalóriaérték növelésével, s csökkenteni kell az önköltsé­get. A villamosencrgia-ipar Hatalma« fejlő­dése ellenére sem tudja kielégíteni az ország villamosenergia szükségletét. Is­meretes, hogy az elmúlt télen jelentős fogyasztás-korlát ozásra került sor, amely komoly kárt okozott népgazdaságunknak. A tervszerű villamosenergia gazdálko­dás sokat javított a helyzeten, de ez nem jelenti, hogy az ezzel kapcsolatos problémák véglegesen megoldódtak. A villamosenergia-iparra az a feladat hárul, hogy az ország villamosenergia szükségletét biz­tonsággal ellássa, s a rendszeres fogyasztási korlátozásoknak ele­jét vegye. Jelentős feladatokat kell megoldani vegyiparunknak a műtrágya és növénv- védőszer gyártás biztosításán felül a szerves és a műanyagipar területén is. A szerves alapanyagipar megteremtésével kell megerősítem gyógyszeriparunk nver?anyagbázását és biztosítani műanyag­gyártásunk fejlesztését. A mezőgazdaság gépesítésének jelentős fokozása kőolaj­iparunktól azt követeli meg, hogy első­sorban a jelenleg ismert nyersolá ikin" csünkre támaszkodva növelje a feldolgozó kapacitást. Hazai hauxitkinosünk észszerű és gaz­daságos hasznosítása megköveteli, hogy a timföldgyártás fejlesztéséhez szükséges szóda ipar megteremtésével tímföldkivite- lünket egyre gazdaságosabbá és egyre szélesebb méretűvé tegyük. Igen jelentősek a vegyipar feladatai — a hazai szükségletek biztosításán kívül — a kivitel területén is. \ termelés gazda- ágosabbá tételével, a technológiai fegye­lem megszilárdításával, a minőség mes- iavításával a vegyiparnak — elsősorban gyógyszer'panmknak — egyre nagyobb részt kell vállalnia az ország imnorf szükségletének fedezését szolgáló ellen- érték kitermelésében. Elvtársak! Ahhoz, hogy pártunk politikáját megvalósítsuk, ter­melési terveink minden mutató­jának teljesítése nélkülözhetetle­nül szükséges. \ termelés parancsnokai mi varrunk, A tervek mennyiségi teljesítése során gyak­ran szem elől tévesetiük a termelékeny ségi és önköltségi mutatókat. Elfelejtjük, hogy nem mindegy az országnak, a nép nek: a termékeket olcsóbban, vagy drá, gábban, jobb, vagy rosszabb minőségben állítjuk elő. Az életszínvonal fokozott emelé­sének biztos aranyalapja- a mun­ka termelékenységének állandó emelése, az önköltség fokozott csökkentése. E feladatok megol­dása nélkül lehetetlen az új sza­kasz problémáját megvalósítani. A Központi Vezetőség beszámolója rá mutatott arra, bogy az ipar 1953-ba,n sem a termelékenységi, sem az önköltségi tervét nem teljesítette. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogv a helyzet 1954 első negyedében sem változott lé' övegesen. Pl. a nehézipari minisztérium egy munkásra eső forint termelési elő irányzatát csak 92.1 százalékban teljesí­tette. E téren kemény rendszabályokra van szükség. Ha mérnökeink, műszaki embe­reink kidolgozzák és megvalósít­ják a termelékenység emeléséhez és az önköltség csökkentéséhez szükséges műszaki előfeltétele­ket, s ha a pártszervezetek, a szakszervezetek felvilágosító, mozgósító munkája ezzel páro­sul, az eredmény az eddiginél lé­nyegesen nagyobb lesz. Pártunk ITT. kongresszusa új lendületet ad munkánkhoz. Dol­gozó népünk még jobb munká­val viszi győzelemre az új sza­kasz célkitűzéseit, meri világo­san látja, hogy azok a még jobb, boldogabb életet segítik elő. Ez az alapja pártunk és népünk egybeforrottságának. ezért sora­kozik fel dolgozó népünk szilárd egységben pártunk mögé. ezért harcol a munka frontján a párt és kormányprogram teljesíté­séért. (Nagy taps 1 Ezzel a kongresszus tanácskozásának máíodi'k napja végétért. A szerda délelőtti tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának harmadik napján, szerdán 9.02 órakor kez.dődött meg a tanácskozás. A délelőtti ülést He­gedűs András elvtárs, a Politikai Bi­zottság tagja nyitotta meg. Folyta­tódott a vita ,.A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének be­számolója és a Magyar Dolgozók Pártja feladatai“ című napirendi pont felett.'' A vitában elsőnek Kovács István elvtárs, a borsodmegyei pártbizott­ság első titkára szólalt fel. Ezután Kliment Jefremovics Vo- rosilov elvtárs. a Szovjetunió Kom­munista Pártja Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága nevében üdvözölte a kon­gresszust. A beszédet Non György elvtárs tolmácsolta. Ezután Rusznvák István elvtárs. * Szerdán reggel a kongresszus résztvevői helyükről felállva, üte­mes tapssal köszöntik a helyet fog­laló elnökség tagjait. a Magyar Tudományos Ákadémiabad légkörét, meghallgatni és gyor­elnöke szólalt fel, majd az elnöklő Hegedűs András elvtárs felfüggesz­tette a tanácskozást. A szünet 10.50 órától 11.18 óráig tartott. Szünet után Gerő Ernő elvtárs. a Politikai Bizottság tagja, a minisz­tertanács első elnökhelyettese szólalt fel. A Kinai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága nevében Huan Cen slvtárs, a Kinai Kommunista Párt- küldötte, a Kinai Népköztársaság magyarországi nagykövete üdvözölte a kongresszust. Beszéde után a kon­gresszus tagjai lelkesen éltették a Kínai kommunista Pártot. A beszé­det Csa Su-min hazánkban tanuló kinai ösztöndíjas tolmácsolta. A délelőtti ülésen felszólalt még Békési László elvtárs, a X. kerületi pártbizottság titkára. Egy órakor a kongresszus délelőtti tanácskozása befejeződött. Hegedűs elvtárs: Tisztelt Kon­gresszus! Folytatjuk az első napi­rend feletti vitát. Szólásra követke­zik Kovács István elvtárs, a borsod­megyei pártbizottság első titkára. Kovács István elvtárs felszólalása Kovács István elvtárs, a borsod­megyei pártbizottság első titkára fel­szólalása első részében a borsodme­gyei, üzemek termelési eredményeit, a dolgozók gazdasági helyzetének javúlását. a termelés önköltségének alakulását ismertette, majd így foly­tatta: Elvtársak! Rákosi elvtárs a Köz­ponti Vezetőség beszámolójában rá­mutatott arra, hogy társadalmunk fejlődésének egyik legfőbb hajtóere­je: a bírálat és önbírálat, a milliós tömegek aktivitásának kifejlesztése, alulról jövő ellenőrzése és bátor kezdeményezése. Megteremtettük-e már a pártban, az országban, s ezen belül Borsod megyében azt a légkört, hogy min­den becsületes ember — személyek­re való tekintet nélkül — bátran gyakoroljon építő bírálatot? A KV júniusi határozata óta van határo­zott javulás a bírálat és az önbírá­lat és különösen az alulról jövő bí­rálat kifejlesztése terén, amit ez a kongresszus is bizonyít. A javulás ellenére még mindig fennáll a bírá­lathoz való felemás viszony. Egyes vezetők a megyében és másutt is szeretnek élesen bírálni, de nagyon nem szeretik, ha őket is bírálják. Nem bátorítják eléggé az alulról jö­vő építő bírálatot, s nem teremtették meg az ehhez szükséges légkört, s ezért még nem bontakozott ki meg­felelően az alulról jövő bírálat. Sok elvtárs látja a hibákat, elégedetlen­kedik is miatta, de nem mer; azt nyíltan és bátran az illetékesek előtt felvetni. Sok káderünket és párttagunkat még nem hatotta át a hibák elleni harc engesztelhetetlen­sége. Nem elég gerincesen és bát­ran védik a párt, a dolgozó nép ér­dekeit, s nem harcolnak következe­tesen, személyekre való tekintet nélkül a hibák elkövetőivel szem­ben. Nemcsak a megyei pártbizottság­ban, hanem még a Központi Veze­tőségben és különösen a miniszté­riumokban előfordul még. hogy az alulról jövő bírálatra, kérdésre, ja­vaslatra csak késve, vagy egyálta­lán nem reagálnak. A megyei titká­ri értekezleteken a jelentésekben számos bírálat és javaslat hangzott el pl. a túlzott centralizációról, a ta­nács és begyűjtési apparátusnál, a minisztériumok túlzott létszámáról, vagy a begyűjtési minisztérium ko­moly hibájáról, a tervek körüli rend­ellenességekről. Meg kell szüntetni ezt a helyzetet és ki kell alakítani az egész pártban és az országban az építő bírálat sza­san orvosolni a jogos bírálatot. Ez egyébként a pártonbelüli demokrá­cia kiszélesítését, a párt és a töme­gek kapcsolatának jelentős javúlását is jelenti. Különösen nagy figyelmet kell szentelnünk a bátor, gerinces káderek kinevelésére, kik minden helyzetben és mindenkivel szemben meg tudják védeni a párt, a nép ügyét. Megyénk pártszervezeteinek, a me­gyei pártbizottságnak nagy segítsé­get nyújtanak a Központi Vezető­ség, a Politikai Bizottság fontos ha­tározatai. melyek végrehajtása mun­kánk alapját képezi. Hiányoljuk hogy a Központi Vezetőség illetékes osztályai nem adják meg a konkrét segítséget és ellenőrzést e határoza­tok végrehajtásához. Különösen vo­natkozik ez az ipari és közlekedési, az ágit. prop. és a terv pénzügyi és kereskedelmi.- valamint az admi­nisztratív osztályokra. Hiányoljuk, hogy a Központi Vezetőség titkárai osztályvezetői és osztályvezető he­lyettesei nagyon ritkán, vagy egy­általában nem jönnek megyénkbe. Egyes elvtársak a pártközpontban még mindig nem tudnak elszakadni az íróasztaltól. Hónapszám nem jár­nak ki területre s ezért csak papír­ból, jelentésből ismerik az életet. Nem lehet csodálni, hogy ilyen kö­rülmények között irodaszaga van munkájuknak. Munkánk megjavítá­sához kérjük a Központi Vezetőség titkárainak, osztályvezetőinek kon­krétabb segítségét és helyszínen való ellenőrzését. Befejezésül elvtársak! A beszámoló élesen felvetette £ párt egységének fontosságát. A bor­sodi kommunisták nem fogják kí­mélni erejüket, még jobban megszi­lárdítsák pártszervezetek egységét és egyemberként sorakoznak fel a KV mögé. Minden erőnkkel dolgoz­ni fogunk a kongresszus határozatá­nak végrehajtásáért és becsülettel helytállunk a szocialista építés bor­sodi frontszakaszán. (Nagy taps) Kliment Jetremovics Vorosilov elvlars beszéde Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy átadjam kon­gresszusuknak és az Önök személyé­ben a Magyar Dolgozók Pártjánál? és az egész magyar népnek a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép forró, testvéri üdvözle­tét! (Hosszú taps.) A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa a szabad népi de­mokratikus Magyarország fennállá­sának tizedik esztendeje kezdetén ült össze. A magyar nép az évek során a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével nagy sikereket ért el az ország arculatát gyökeresen megvál­toztató, új, szabad élet építésében. A magyar nép sikerei fényesen bi­zonyítják a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály által ve­zetett dolgozó tömegek hatalmának nagyszerű életerejét. Ezzel kapcsolatban helyénvaló visszaemlékezni Magyarország kö­zelmúltjára, az akkor leigazolt, füg­gőségben lévő és. elmaradott félfeu­dális országra. A magyar nép több mint négyszáz évig sínylődött az or­szág életerejét gúzsbakötő, idegen hódítók rabságában. A szabadság­szerető magyar nép évszázados elke­seredett harcot vívott a nemzeti fel- szabadulásért, hazája szabadságáért és függetlenségéért. A magyar föl­det bőven öntözte legjobb fiainak, e szent felszabadító harc hőseinek vé­re. A nagy Petőfi mély lelkifájda­lommal írta: Van-e egy marék föld a magyar hazában, Amelyet magyar vér meg nem áz­tatott? Magyarország az első világháború után formálisan önálló állam lett. De ez nem hozta meg a magyar népnek az idegen függőség alól való felszabadítását. A magyar nép foly­tatta hősi harcát nemzeti és társa­dalmi felszabadulásáért. De Ma­gyarország akkori urai a bárók és a kapitalisták, az idegen beavatko­zók segítségével vérbefojtották az 1919-es proletárforradalmat. Ma­gyarország az imperialista nagyha­talmak gazdasági rabságába került; ezeknek érdekei gyökeresen ellen­tétesek voltak a magyar nép érdé keivel. Az imperialista nagyhatal­mak minden erejükkel igyekeztek feltartóztatni az ország gazdasági és kulturális fejlődését, s rabló cél­jaikért örökös elmaradottságra akar­ták kárhoztatni az országot. A magyar nép sohasem felejti el hogy a magyar földesurak és kapi­talisták a külföldi imperialistákkal együtt mily kegyetlenül elnyomták és kizsákmányolták a Horthv-rend- szer sötét éveiben, a véres fasiszta rendszer éveiben. Magyarország ezekben az években hírhedt volt, mint a munkanélküliség és a nép­tömegek elszegényedésének az orszá­ga, ahol a dolgozók százezrei éhezve és nyomorogva tengődtek. A népellenes Horthy-klikk, Ma­gyarországot nemzeti érdekei elle­nére. a magyar nép akarata és kí­vánsága ellenére a rabló hitleri blokkba kényszerítette, a Szovjet­unió elleni bűnös háborúba taszítot­ta és ezzel nemzeti katasztrófa szé­lére sodorta az országot. Ettől a nemzeti katasztrófától mentette meg a magyar nemzetet a hős szovjet hadsereg. (Nagy taps-) A Szovjet­unió fegyveres erői kemény harcok­ban megsemmisítették a Magyaror­szágot megszállva tartó német fa­siszta csapatokat és 1945 április 4- ére teljesen felszabadították a ma­gyar földet a hitleri hódítóktól. Ez a nap lett a magyar nép igazi sza­badságának születésnapja, történel­mi sorsa gyökeres fordulópontjának kezdete. (Taps.) Sztálin elvtárs, Lenin ügyének nagy folytatója ezt mondotta a Szovjetunió népeinek a hitleri Né­metország és cinkostársai ellen ví­vott háborúja igazságos, felszabadító jellegéről: ,.A mi háborúnknak nincsenek és nem is lehetnek olyan céljai, hogy ráerőszakoljuk akaratunkat és saját rendszerünket azokra a rabigában sínylődő szláv népekre és Európa más népeire, amelyek tőlünk várják segítséget. A mi célunk az, hogy segítsük ezeket a népeket a hitleri zsarnokság ellen vívott felszabadító, harcukban, s azutáir teljes. szabadsá­got; adjunk nekik, hogy saját föld­jükön úgy rendezzék be életüket, ahogyan akarják. Semmiféle beavat kozást más népek belső ügyeibe!“ S valóban a magyar népnek a hitleri megszállóktól és csatló saiktól való felszabadulása ered­ményeként sok évszázados törté­nelme során először nyílt lehető­sége arra, hogy önállóan döntsön sorsáról. Megvalósultak a nem­zeti függetlenségről, a szabad és boldog életről szőtt évszázados álmai. A földesurak és a kapita­listák gazdasági és politikai uralma, a külföldi tőke elnyomá­sa alól teljesen felszabadult ma­gyar nép előtt a gazdasági és a kulturális felemelkedés olyan távlatai nyiltak meg, mint törté­nelme során még soha. A mun ka szeret étéről, állhatatosságáról és tehetségéről híres, dicsőséges magyar nép a népi hatalom ide jen hatalmas eredményeket ért el. A Magyar Dolgozók Pártja, amely a nép legjobb fiait egyesíti Marx. Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt, elvezette az orszá­got az új társadalmi rend megte­remtésének, a szocializmus épí­tésének útjára. Megszűnt a régi Magyarország elnyomó és kizsákmányoló rend­szerével a munkanélküliség és az „embervásárok“ rémségeivel együtt már a múlté. Az ország­utakon kóborló és munkát kereső .hárommillió koldus“ Magyaror­szága, mindez elmúlt, hogy soha többé ne térjen vissza. E rövid történelmi időszak alatl Magyarország elmaradott igrárországból fejlett szocia­lista iparral és haladó kultúrával •endelkező országgá vált. Ma a fejlett iparral rendelkező népi demokratikus Magyaror­szágon minden szükséges feltétel megvan, hogy a dolgozók élet- színvonala a lehető legrövidebb dő alatt mindinkább emelkedjék, minthogy a dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális zükségleteinek maximális ki­elégítéséről való gondoskodás a Magyar Dolgozók Pártjának leg­főbb törvénye, mint minden párté. mely népének igazi érdekeit fe­jezi ki. A Magyar Dolgozók' Pártja he­lyesen vallja, hogy ezt a felada­tot csak a mezőgazdaság roha­mos* fellendítésével lehet, megol­dani, A nagy Lenin arra tanított bennünket, hogy minden pillanat­ban tudnunk kell, hogyan talál­juk meg az események történél- , mi láncolatának azt a láncsze­mét, „amelyet minden erőnkkel meg kell ragadnunk, hogy kézben tarthassuk az egész láncot s szi­lárdan előkészíthessük az átté­rést a következő láncszemre“. Magyarország gazdasági fejlődé­sének ilyen döntő láncszeme je­lenleg a lakosságot élelmiszer­rel és a könnyűipart nyersanyag­gal ellátó mezőgazdaság fejlődé­se E nagy és bonyolult feladat megoldása a magyar dolgozók minden rétegének létérdeke. Ez az egesz nép ügye. A Magyar Dolgozók Pártja al- tál megadott mezőgazdasági fej­lesztési terv a következő évekre megszabja a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek további szer­vezeti-gazdasági megerősítését és fejlesztését, mint a haladás alapját a népgazdaságnak ebben az ágában s nem feledkezik meg arról sem, hogy a mezőgazdasá­gi termelés növelése végett gon­doskodni kell az egyénileg dolgo­zó parasztok szükségleteiről is. Mindez még jobban megerősíti a munkásosztály vezette munkás­paraszt szövetséget. Mindnyájan tudjuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártjára varo új feladatok nem könnyűek. De kétségtelen, hogy az önok partja le fog küzdeni minden nehézsé­gét mert tervezett intézkedései megfelelnek a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értel­miség létérdekeinek s teljes tá­mogatásukkal találkoznak. A magyar nép a népgazdaság és a kultúra további fellendít é- séért, a szocializmus alapjainak épü'séért vívott harcában nincs egyedül. Mint eddig, ezután is ré­szesülni fog a szocializmust épí­tő valamennyi nép testvéri támo­gatásában, a Szovjetunió népei­nek testvéri támogatásában és segítségében. (Hurrá, taps.) A Szovjetunió népei és a ma­gyar nép történelmük folyamán sokszor támogatták egymást sza­badságukért és függetlensé­gükért vívott harcukban. Valamikor az oroszok és a mar. a gyúrok Kelet-Európa inás pépei- , vei együtt verték vissza a mony;-iu goi hordák támadásait. A XVIII. században a magyaroknak a Habsburgok gyarmatosító igája ellen irányult nemzeti felszabadí­tó mozgalma idején Oroszország sok katonája és tisztje harcolt, a fölkelt magyar nép oldalán. Oroszország minden haladó fia forrón üdvözölte a magyar népet, . amely az 1848—49-es dicső for­radalomban Kossuth, Petőfi, Táncsics és más népi hősök veze­tésével harcra kelt külföldi és hazai elnyomói ellen. I. Miklós orosz cár, a forradalmi mozga­lom fejlődésétől halálosan meg­rettent „Európa zsandárja“ segír tette az osztrák elnyomókat, hogy elfojtsák a magyar nép hűt si felkelését. Az orosz nép igazi képviselői, a forradalmi demo­kraták, a kiváló orosz férfiak, ‘ mint Herczen, Csernyisevszkij, az akkori orosz társadalom haladó rétegének érzéseit fejezték ki, amikor felháborodva megbélye­gezték az orosz cárizmusnak a magyar néppel szemben elköve­tett szégyenletes cselekedetét. A magyar nép szabadságharca együttérzést keltett a cári had­sereg néhány egységének ka­tonái és tisztjei közt is. Mint ismeretes, egy csoport orosz katona és tiszt Guszev ka­pitány vezetésével megtagadta, hogy rdsztvegyen a magyar sza­badságharc leverésében, ezért bí­róság elé kerültek és kivégezték őket. Oroszország és Magyarország népeinek barátsága különös erő­vel nyilvánult meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évei­ben. A szovjet emberek soha nem felejtik el. hogy a magyarok ez­rei harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban és sokan életüket adták a világ első szovjet köztársasá­gának védelmében. (Taps.)' A szovjet nép 1919-ben óriási lelkesedéssel és örömmel fogad- ta a mno-var proletárforradalom írvőzelméről és a tanácshatalom kikiáltásáról szőlő hírt. A nagy Lenin Szovjetoroszország nevé­ben ezt írta a magyar munkások­nak: ..önök az egyetlen törvé­nyes. igazsáeros, valóban forra­dalmi háborút vívják, az elnyo­mónak' háborúiét az elnvomók" ellen, a dolgozók háborúját a ki- zsákmányolók ellen, a szocializ­mus győzelméért folyó háborút', (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents