Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

r Csütörtök, 1954. május 27.

északmagyarország

3

1

A Magyar Dolgosók Pártja III. kongresszusának tanácskozása

(Folytatás a 2. oldalról.)

Az egész világon minden, ami becsületes a munkásosztályban, &z önök oldalán van“.

A külföldi intervenciósok és a magyar reakció egyesült erői akkor megfojtották a Magyar Tanácsköztársaságot. De nem tudták megtörni a szabadságsze- rető magyar népet, amely szilán jdan hitte, hogy eljön a nap, amikor lerázhatja hazai és külföldi elnyomóit és országa gazdájává Nálik. S ez a nap eljött.

Az új népi Magyarország meg' (születése óta népeink barátsága Új történelmi szakaszba lépett, új tartalommal telt meg. Ez a barátság a proletárnemzetköziség, az őszinte kölcsönös segíteni- 'akarás és a közös gazdasági fellendülés elvén alapszik.

A Szovjetunió a II. világháború befejezése után — híven a népek jogai tiszteletbentartásának politikájához — elsőként létesített diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, s határozottan kiállt Magyarország függetlensége és állami szuverénitása megvédéséért az imperialista blokkal szemben, amely megkísérelte, hogy beavatkozzék Magyarország belügyeibe, s igazságtalan békét kényszeresen rá , az országra.

Az állami függetlenség és a nemzeti szuverénitás elveinek kölcsönös tiszteletbentartásán alapuló és a béke és a népek biztonságának ügyét szolgáló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése 1948. februárjában megerősítette Magyarország és a Szovjetunió baráti kapcsolatait. A szerződés aláírása óta eltelt hat esztendő alatt a testvéri barátság és szövetség országaink közt még jobban megszilárdult, az együttműködés Magyarország és a Szovjetunió közt még szorosabbá vált.

A gazdasági kapcsolatok országaink közt évről-évre fejlődnek. A Szovjetunió és Magyarország közt kötött gazdasági, együttműködési és árucsereforgalmi egyezmények, mint ismeretes, a kölcsönös előny elvén alapulnak s jótékonyan hatnak országaink gazdasági fejlődésére. A szovjet emberek nagyra értékelik a magyar iparnak a Szovjetunióba érkezett készítményeit: a folyam- és tengerjáró hajókat, a mozdonyokat, a gőzgéneket és számos közszükségleti cikket. Év- íről-évre nő az épülő magyar gyáraknak szállított szovjet géDek !és berendezések mennyisége, s Hőbb lesz a fejlődő magyar ipar (számára szállított nyersanvae. Az áruforgalom Magyarország és a Szovjetunió között 1953-ban az 1946. évhez képest tizen- négyszeresére emelkedett.

A szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok további megerősítését szolgálja az 1952-ben a Szovjetunió és a Magyar Népköz- társaság közt kötött, a kölcsönös áruszállításról szóló hosszúlejáratú kereskedelmi szerződés, valamint a komplexvállalatok számára történő felszerelések szállítására és Magyarországnak az 1952—55. években nyújtandó műszaki segítségre vonatkozó egyezmény.

A Szovjetunió és a népi demokratikus országok közt a gazdasági együttműködés fejlődése lehetővé teszi, hogy az egyeztetett gazdasági tervek alapján észszerűbben és hatékonyabban használhassák ki valamennyi fél érdekében az egyes országok természetes gazdagságát és anyagi erőforrásait, valamint a Szovjetunió műszaki eredményeit és a szocializmus építésében szerzett tapasztalatait a szocializmus alapjainak a népi demokratikus országokban, köztük a Magyar Nép- köztársaságban való sikeres felépítése végett.

A háború után a Szovjetunió 'és Magyarország közt a kultúra területén is megerősödtek a baráti kapcsolatok. A Szovjetunióban nagyra értékelik és jól ismerik Liszt Ferenc, Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály és a magyar nép más, nagy fiainak zseniális műveit. A magyar klasrrákusok és a jelenkori írók könyveit a Szovjetunióban hatalmas példányszámban a Szovjetunió különböző népeinek nyplvén adják ki. A magyar művészet alkotásai széles körben ismertek, s megérdemelt népszerűségnek örvendenek hazánkban. (Taps.) Aczél Tamás és Nagy Sándor tehetséges magyar írók műveit Sztálin- díjjal tüntették ki. (Taps.)

Á magyar nép a hazája javára Végzett aikotó munkával hozzájárul a béketábor, a demokrácia és ja, szocializmus megerősítésének

ügyéhez. Az önök sikerei és ered ményei, amelyek szemléltetően bizonyítják a népi demokratikus rendszer fölényét a kapitalizmussal szemben, őszinte örömmel töltik el pártunkat, a Szovjetunió dolgozóit és a magyar nép minden őszinte barátját. Ez teljesen érthető. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok viszonya a testvéri barátság, a kölcsönös tiszteletbentartás, a bizalom és az állandó kölcsönös segítség viszonya. (Hurrá, taps.) E viszony alapja a nagy és a kis népek egyenjogúságának elve, amely gyökeresen különbözik a gyöngéknek az erősek által való leigázása kapitalista elvétől.

A béke, a demokrácia és a szocializmus nagy táborának minden népe jogosan büszke testvérei sikereire és eredményeire, jogosan tekinti ezeket saját sikereinek és eredményeinek. Az emberiség történelmében ez az államok közt teljesen ismeretlen, uj- tipusu viszony biztosítja a béke, a demokrácia és a szocializmus tábpra országainak a kapitalista világtól való politikai, technikai és gazdasági függetlenségét, s biztos záloga a baráti népek mindegyike sikeres haladásának.

A demokratikus tábor népeinek mindinkább erősödő barátsága e tábor erejének és legyőzhetetlenségének kiapadhatatlan forrása.

A demokrácia és a szocializmus országai a hatalmas béketáborban egyesülve folytatják Lenin és Sztálin békenolitikáiát amely a földkerekség minder nmének legforróbb rokonszenvé- vel és támogatásával találkozik. Ez a békenoiifika a szocialista és a kapitalista rendszer hossjú együttélésén és minden ország normális viszonyán és kereskedelmi kapcsolatainak' megteremtésén alánul.

E politika, amely elnyerte valameny- nyi békeszerető nép bizalmat a Szovjetuniónak a kollektív biztonságról tett javaslatában, valamint a genfi értekezleten a Kínai Népköztársaság küldöttsége által az ázsiai népeknek a béke megőrzésében való részvételéről szóló javaslatában ragyogóan fejeződött ki.

Az imperialista reakció erői, az új világháború kirobbantásának megszállottjai mindenképpen igyekeznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség csökkentését, katonai tömböket létesítenek, folytatják a fegyverkezési hajszát, fokozzák Nyugat-Németország és Japán újrafelf egy vérzését, hogy ugródeszkának használják fel ezeket az országokat Európa és Ázsia békeszerető népei elleni háborús készülődéseik során.

Az agresszív körök a nemzetközi kapcsolatokban az „erő politikáját“, a durva nyomás és megfélemlítés politikáját állítják szembe a Szovjetuniónak és a béketábor országainak békeszerető politikájával. De ezeknek az uraknak előbb-utóbb meg kell érteniök, hogy a szabad népek megfélemlítésére irányuló erőfeszítéseik teljesen reménytelenek és nevetségesek.

Az Egyesült Államok imperialista monopóliumainak világuralmi törekvései jogosan felháborítják a néptömegeket a földkerekség minden részén. A világ népei nem akarnak háborút. Mind erősebben és határ1 zbt- tabban kibontakozik a népek harca a békéért.

A legutóbbi időben a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése következett be. De nem szabad túlbecsülnünk ezeknek az eredményeknek a jelentőségét. A béke ellenségei nem nyugszanak, nem mondanak le szándékaikról, nyíltan fenyegetik a világot a hidrogénbombákkal, kiterjesztik katonai támaszpontjaik hálózatát, s növelik a tömegpusztító fegyverek készleteit.

Ezért az összes békeszerető erők kötelessége, hogy fáradhatatlanul leleplezzék a háborús gyújtogatok mesterkedéseit és bűnös terveit, növeljék éberségüket és szervezettségüket a béke ellenségei mindenféle háborús provokációjának megakadályozása céljából.

Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa a párt és a nép egész életének fontos kérdéseiről határoz, megjelöli az ország gazdasági fejlődésének, a mezőgazdaságfejlődésének, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának és a dolgozók életszínvonala növelésének további feladatait.

Az új Magyarország életében nagy helyet foglalnak el a szakszervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és más tömegszervezetek, amelyek a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével aktív működést fejtenek ki. Külön szeretnék szólni a magyar nők szerepéről. A népi demokratikus rendszerben megnyílt előttük minden lehetőség, hogy kibontakoztassák képességeiket és tehetségüket A szabad Magyarország asszonyai és leányai, akárcsak a Szovjetunióban, Kínában és valamennyi népi demokratikus országban élő nővéreik, hatalmas alkotó és kulturális erőt képviselnek. Most az a feladat, hogy Magyarországon méginkább fokozódjék a nők szerepe az ország gazdasági, politikai és társadalmi életében, bátrabban emeljék őket vezető állásba, vonják be őket a nép létfontosságú kérdéseinek megoldásába. (Taps.)

A Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fejlődésének sikerei meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar nép egységesen tömörül a Magyar Dolgozók Pártja köré, állandóan növekvő bizalommal tekint a pártra, e valóban néni pártra, amelynek politikája megfelel a dolgozók létérdekeinek.

A nép további fölzárkózása a párt köré, a párt és a tömegek kapcsolatainak kiterjesztése és megszilárdítása méginkább megsokszorozza a párt és a néD erejét e kongresszus határozatainak megvalósításáért vívott sikeres harcban.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának több mint félszázados tapasztalatai, akárcsak a többi testvérpárt tapasztalatai arra tanítanak, hogy a párt és a nép összeforrottsága, a párt sorainak megdönthetetlen egysége és szilárdsága a párt erejének és legyőzhetetlenségének alapja. A szocialista építésnek a Magyar Dolgozók Pártjára váró jelenlegi feladatai megkövetelik, hogy valamennyi pártszervezet és minden párttag tovább növelje aktivitását és harckészségét a pártépítésnek és a pártélet szabályainak a Lenin által kidolgozott és a nagy Sztálin vezette Szovjetunió Kommunista Pártja által továbbfejlesztett elvei következetes megvalósítása alapján.

A leninizmus arra tanít, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektivitása, valamennyi pártszervezetben, a legalsóbbtól a legfelsőbbig. Csak a kollektív vezetés, csak a bírálat és az önbirálat széleskörű kifejtése óvja meg a pártot a tespedéstől. az önelégültségtől, a véletlen szeszélyeitől és egyoldalú határozatok meghozatalától. A bírálat és az önbirálat csak akkor éri el célját, ha konkrét és hatékony, ha a

párt tagjai személyekre való tekintet nélkül bátran feltárják a fogyatékosságokat, s résztvesznek e fogyatékosságok kiküszöbölésében. Ez biztosítja a pártkáderek széleskörű kezdeményezését, elősegíti a párt sorainak erősítését és tömörítését, valamint a párt feladatainak sikeres végrehajtását.

Meggyőződésünk, hogy a kongresz- szus határozatai méginkább megerősítik a Magyar Dolgozók Pártjának sorait, fokozzák harckészségét, ezzel biztosítják a kongresszus által a népi demokratikus Magyarország gazdasága és kultúrája minden ágának újabb felvirágzásáért kitűzött harci program megvalósítását. Teljes szivünkből kívánunk kongresszusuknak sikeres munkát, népük javára! (Viharos, hosszú taps.)

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megbízta küldöttségünket, hogy adjuk át a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának a következő üdvözletét:

„A MAG VAR DOLGOZÓK PARTJA

III. KONGRESSZUSÁNAK.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. (Viharos taps, mindenki feláll.)

A Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a magyar nép nagy eredményeket ért el a népi demokratikus rendszer megszilárdításában cs biztos léptekkel halad a szocializmushoz vezető utón.

Szívből kívánunk a Magyar Dolgozók Pártjának újabb sikereket a szocializmus alapjainak építéséért, a mezőgazdaság fejlesztéséért és a munkás-paraszt szövetség megszilárdításáért, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának szakadatlan emeléséért vívott harcában.

Éljen a Magyar Dolgozók Pártja, Magyarország munkásosztályának és minden dolgozójának szervezője és vezetője! (Viharos hosszú taps, feláll mindenki.)

Éljen Magyarország és a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátsága!

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA.“

(Viharos hosszú taps, felkiáltások: „Hurrá!“, „Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja!" „Éljen a szovjet és a magyar nép barátsága!“)

Gero Ernő elvtársi felszólalása

Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak!

A Központi Vezetőség beszámolója támaszkodva a múlt év júniusában, októberében és decemberében hozott határozatokra, megállapítja, hogy a legközelebbi években a fő feladat, amelyet meg kell oldanunk, mező- gazdaságunk termelésének erőteljes növelése, úgy a növénytermelés, mint az állattenyésztés hozamának igen jelentős emelése, s ezáltal a gabonakérdés megoldása, népünknek fokozott ellátása hússal, zsírral, főzelékkel, gyümölccsel, borral és egyéb élelmiszerekkel. Annál inkább szükséges ezt emlékezetbe idézni, mert ezzel a feladattal, a múlt év decemberi határozat végrehajtásával elmaradtunk, mert e határozat végrehajtása egyenlőre nem halad kielégítően. Lassan, vontatottan s nem elég tervszerűen fogtunk hozzá a mező- gazdasági gépek fokozott gyártásához, s e téren a mezőgazdasági géptípusok meghatározása kidolgozása terén még mindig sok a bizonytalanság. Nagy késedelem mutatkozik a mezőgazdasági építkezések és beruházások megvalósításánál. Lassan, vontatottan történik egész mezőgazdasági gépezetünk átállítása az új feladatokra: a túlzott centralizáció megszüntetése és a káderek átcsoportosítása. Bár a párt és a kormány nem keveset tett eddig a decemberi határozat megvalósítására, mégis világosan kell látnunk, hogy erre a feladatra az eddiginél sokkal, de sokkal nagyobb erőket kell összpontosítanunk, ha azt akarjuk, hogy munkánk megfelelő eredménnyel járjon.

Propagandánk és agitációnk is elégtelen még ebben a tekintetben. Sőt meg kell állapítani, hogy az első nekibuzdulás után a decemberi párt- és kormányhatározat megvalósítására irányuló propagandánk és agitációnk bizonyos mértékig ellanyhult. Mindezen határozottan változtatnunk kell.

Az erőknek igen jelentős mértékű átcsoportosítása nélkül lehetetlen a mezőgazdasági termelés gyorsütemű, nagymértékű emelése és már most el kell kezdenünk a következő mező- gazdasági év alapos előkészítését. Nem szabad vesztegetnünk a drága időt, s ennek az előkészítésnek folynia kell úgy a központi párt és állami szervekben, mint a középszer- vekben és lent a járásokban és a falvakban, a termelőszövetkezetekben, az egyéni gazdaságokban, az állami gazdaságokban, de az üzemekben és a gépállomásokon is. Csakis ilyen, módon leszünk képesek a decemberi határozatot a gyakorlatba átültetni, s ezzel biztosítani a fő aránytalanság megszüntetését népgazdaságunkban, biztosítani népünk jobb ellátását hússal, — disznóhus- sal is — zsírral s minden egyéb szükséges mezőgazdasági termékkel.

Pártunk azt mondja, hogy a legközelebbi évre politikánk kulcskérdése a mezőgazdasági termelés fellendítése. Nyilvánvalóan következik ebből tehát, hogy e feladat megvalósításának kell áthatnia egész munkánkat, ezzel kell a legszorosabban összekapcsolnunk egyéb fontos feladatokat, amelyekről itt a kongresz- szuson már több felszólalásban esett szó.

Itt mindenekelőtt olyan kérdésekre gondolok, mint a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése, a minőség megjavítása, a takarékosság kérdése. Nyilvánvaló, hogy mindezeknek a feladatoknak a megoldását teljesen helytelen volna elszakítani a fő feladattól, amely egész munkánknak kulcskérdése, a mezőgazdasági termelés emelésétől.

Ami a munka termelékenységét illeti, ez a felszabadulás óta a gyáriparban hatalmasan emelkedett. Sokkal-sokkal kisebb volt az emelkedés a mezőgazdaságban. Az egész magyar gyáriparban az egy főre eső termelés értéke összehasonlító árakon számítva 1953-ban het- venhárom százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban.

Egészében véve tehát a munka termelékenységének emelkedésével ez utóbbi évek folyamán nem lehetünk elégedetlenek. A munka termelékenysége azonban a gyáriparunkban a legutóbbi évben, 1953-ban alig nőtt. sőt a könnyűiparban és az élelmiszeriparban valamelyest csökkent. 1954. első negyedében pedig a munka termelékenysége, azaz egy munkaórára jutó termelési érték gyáriparunkban nemcsak az előző év negyedik negyedéhez képest csökkent, — ami hiba, de ami más esztendőkben is elő szokott fordulni — hanem 1953. első negyedéhez képest is.

Mindez azt mutatja, hogy az utóbbi időben a munka termelékenységének fejlődése terén nálunk megtorpanás mutatkozik. Annál inkább fel kell figyelnünk erre a jelenségre, mert ugyanakkor, amikor a termelékenység emelkedésében az említett megtorpanással találkozunk, azt is tapasztalhatjuk, hogy a dolgozók átlagkeresetének emelkedése túlhaladta a termelékenység emelkedését, így az iparban az egy munkaórára jutó termelés értéke 1953-ban 4.4

százalékkal emelkedett, 1952-höz képest, a munkások átlag órabére pedig ugyanezen idő alatt 8.6 százalékkal nőtt meg. 1954. első negyedében az egy főre jutó termelés értéke 6.6 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1953 megfelelő időszakában, viszont az egy főre jutó átlagkereset 15.6 százalékkal magasabb volt.

Mi az oka annak, hogy a munka termelékenysége, amely iparunkban a hároméves tervidőszakban is és az első ötéves terv idején is évről-évre igen jelentékenyen emelkedett, a múlt évben már csak kismértékben nőtt, s hogy ezen a téren nálunk az utóbbi időben — mint említettem —< megtorpanás észlelhető?

Vannak, akik objektív körülményekre hivatkoznak. Objektív körülmények kétségtelenül vannak. A népgazdaság erőinek átcsoportosítása a múlt év második felében és ez év elején magában véve is komoly nehézségekkel járt és ez átmenetileg kedvezőtlenül hatott a termelékenységre. Ugyancsak komoly nehézséget jelentett az 1953—1954. évi szokatlanul szigorú, hosszantartó tél és az áramkorlátozások.

A termelékenység nem megfelelő alakulásának az utóbbi időben a döntő oka bennünk, a politikai és gazdasági vezetés hiányos munkájában, a felső vezetés és a minisztériumok és üzemek vezetésének hiányosságaiban rejlik. Munkásosztályunk, műszaki-gazdasági értelmiségünk teljes mértékben helyesli és magáénak vallja pártunk és kormányunk politikáját. Lehet-e kételkedni ebben, azok után, amit a kongresszusi verseny, a kongresszusi hét hatalmas munkalendülete, kiváló teljesítményei hoztak?

A hiba elvtársak ott történt, hogy népgazdaságunkban az erők átcsoportosítását nem eléggé átgondoltan, nem elegendő gondossággal készítettük elő. Maga az átcsoportosítás is túlságosan vontatottan halad, amire Központi Vezetőségünk októberi teljes ülése már rámutatott. Emellett nem tettük meg idejében és kellő előrelátással mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy iparunk és általában népgazdaságunk termelő berendezéseit, amelyekben még hatalmas tartalékok rejlenek, az új szakasz politikájának megfefelően, zökkenőmentesen, s az előző időszakénál fokozottabb mértékben állítsuk a nép életszínvonala emelésének szolgálatába, ami a párt fő célkitűzése.

Bízva a jószerencsében, népgazdaságunkat nem készítettük fel megfelelően egy szokatlanul szigorú és hosszantartó tél nehézségeinek legyőzésére. Ez növelte az elmúlt télen a villamosenergia- és szénellátásban enélkül is meglévő feszültséget, gátolta a termelőapparátus kihasználását, ami természetesen kedvezőtlenül hatott ki a termelékenység alakulására.

Mindehhez járult, hogy nem láttuk előre s ezért nem figyelmeztettünk előre arra, hogy az új szakasz politikájának megvalósítása során milyen kisiklások és félrecsuszások várhatók, hogy ezt a politikát az egyes elmaradott, vagy kevéssé öntudatos elemek hol érthetik félre, vagy, hogy a népi demokráciával szemben ellenséges elemek hol és hogyan fogják ezt a helyes politikát szándékosan félremagyarázni.

Mindez elvtársak együttvéve odavezetett, hogy 1953. második felében és 1954. első negyedében komoly lazulás következett be a munkafegyelemben, s a bérfegyelemben. Elegendő megemlíteni, hogy 1953 második felében és 1954. I. negyedében, tehát kilenc hónap alatt, a terven felüli béralap felhasználás meghaladja a 830 millió forintot. Ismeretes, hogy nem egy üzemünkben egyenesen az igazgató adott utasítást a normák lazítására, vagy olyan bérösszegek törvénytelen folyósítására, amelyek mögött nem állott termelés, A párt és szakszervezeti vezetők pedig ahelyett, hogy határozottan felhívták volna a gazdasági vezetés figyelmét az ilyen eljárás helytelenségére, nem egy esetben maguk követelték a gazdasági vezetőktől a normalazitást, a prémium törvénytelen kifizetését. Rossz példával gyakran maguk a minisztériumok jártak elől.

Pártszerveink és pártszervezeteink, szakszervezeteink és gazdasási vezetőink kezdenek komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel, de az eredmények, amelyeket eddig elértünk. még csak a kezdet kezdetét jelentik.

„Nem tudjuk fejleszteni iparunkat, nem tudjuk emelni a munkabért — mondotta Sztálin elvtárs —. ha nem szűnnek meg a lógások. ha a munka termelékenysége egy szinten megreked. Meg kell magyaráznunk a munkásoknak. különösen azoknak, akik nemrégen kerültek be a gyárakba. hogy ha mulasztanak és nem emelik a termelékenységet, a közügy rovására, az egész munkásosztály rovására, iparunk rovására cselekszenek.“4

(Folytatás a 4, oldalon.)