Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

ÉSZAKMAtMRORSZffl AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. évfolyam 124. szám Xra 50 fillér ____________________________Miskolc, 1954 május 27, csütörtök r----------------------------------' A kongresszusi hét lendületével az újabb győzelmekért Ne tűrje tovább a sajóívánkai tanács a begyűjtés elleni uszifást A Magyar Dolgozók Pártja Ili. kongresszusának tanácskozása Kedden ebédszünet után, délután 4 órakor folytatta a kongresszus ta­nácskozásait. A délutáni ülésen Földvári Rudolf elvtárs, a Politikai Bizottság tagja elnökölt. A délutáni ülésen felszólaltak: Bata István elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, honvédelmi mi­niszter, Nagy Kálmán elvtárs, a komárom- megyei pártbizottság első titkára, Olt Károly elvtárs, pénzügymi­niszter, Csató László elvtárs, a Gamma­gyár igazgatója, Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vö­rös Csillag tsz elnöke, a szocialista munka hőse, Földvári Rudolf elvtárs, elnök 17.40 órakor felfüggesztette az ülést. (A szünet 18.08 óráig tartott.) Szünet után felszólaltak: Némethi József elvtárs, a bács- kiskunmegyei pártbizottság első titkára, Erdei Grúz Tibor elvtárs, oktatás­ügyi miniszter, Szakali József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének első titká­ra és Hidas István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, nehézipari miniszter, Földvári Rudolf elvtárs. elnök a kongresszus keddi ülését 19.50 perc­kor bezárta. (MTI) Bafa István elvtárs felszólalása A kedd délutáni tanácskozáson az első felszólaló Bata István elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, honvé­delmi miniszter volt. Pártunk vezetése alatt népünk megteremtette és szüntelenül erősíti szabad és boldog életünk védelme­zőjét, a magyar néphadsereget. Né­pünk, pártunk és kormányunk sze­rető gondoskodásának köszönhető, hogy korszerű hadsereggel rendelke­zünk, amely képes arra, hogy meg­védje hazánk függetlenségét, hatá­raink sérthetetlenségét. Mindenki tudja, elvtársak, hogy a mi népünk békét akar. Kormányunk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió ve­zette béketábor harca a népek bé­kéjéért és biztonságáért győzelemre jusson. Mi örömmel üdvözlünk min­den olyan tényt, amely azt bizonyít­ja, hogy nőnek a béke hatalmas erői és hűen ott állunk pántunknak és kormányunknak a béke megszilárdí­tását szolgáló politikája mögött. Mi ott állunk a hatalmas Szovjetunió oldalán, a *öbbi népi demokratikus országokkal együtt, s harcolunk az­ért, hogy tovább erősödjenek, hatal­masodjanak a béke erői szerte a vi­lágon. Kétségtelen, hogy annak a harc­nak, amelyet a szocialista béketábor a Szovjetúnió vezetése alatt a béke megszilárdításáért folytat, vannak eredményei. Ennek köszönhető, hogy a nemzetközi helyzetben bizonyos enyhülés következett be. De az is igaz, elvtársak, hogy amíg imperia­lizmus van a világon, szüntelenül gondolnunk kell a honvédelem erő­sítésére. Ugyanis megcáfolhatatlan tények igazolják, hogy az imperializ­mus agresszív erői a német milita- rizmus feltámasztásán fáradoznak, amely a magyar népet kétízben dön­tötte a világháború romlásába, hogy az imperialisták agresszív katonai blokkok létrehozását szorgalmazzák, egy, a békeszerető népek ellen irá­nyuló új háború felidézését tűzték ki célul maguk elé. Pártunk politikájának meghatáro­zásánál figyelembe kell venni a nemzetközi helyzetnek ezt az olda­lát is. Pártunk politikája ezt figye­lembe is veszi. Bata István elvtárs ezután a tisz­tikar politikai és katonai kiképzésé­nek eredményeit ismertette, majd így folytatta: A mi néphadseregünk ereje nem­csak a korszerű fegyverzetben van. A korszerű fegyverzet, elvtársak, nagyon fontos tényező, enélkül a mai idők követelményeinek megfe­lelő hadsereg el sem képzelhető. De egymagában a korszerű fegyverzet nem elég, szeretett hazánk megvé­déséhez több kell. A haza biztos vé­delméhez szükség van arra is, hogy a korszerű fegyverzetet olyan kato­nák kezeljék, akik meg vannak győ­ződve arról, hogy igaz ügyet, a nép szabadságának ügyét védik. A mi néphadseregünk fő ereje ebben az igaz ügy iránti hitben van és ab­ban, hogy ott áll mögötte egész né­pünk. (Lelkes taps.) Néphadseregünk katonáját lángoló hazaszeretet hatja át, ő a magyar nép évszázados szabadságharcokban kialakult ka tóm erényeknek méltó örököse, Hunyadi és Zrínyi törökverő vitézeinek, a Rákóczi vezette sza­badságharc kurucainak, 1848 vörös- sipkás honvédé;'""*- 1919 hős vörös katonáinak izzó szabadságszeretete, vitézsége, bátorsága, állhatatossága, az elnyomók elleni gyűlölete teste­dül meg benne. Parancsnokaink, po­litikai helyetteseink, párt- és DISZ- szervezeteink a haladó nemzeti és katonai hagyományaink ápolására és követésére tanítják harcosainkat. Fontos feladatuknak tekintik, hogy a hadseregben népünk fiait, a ma­gyar ifjúságot nagy elődeink példá­ján. áldozatos hazafiságra neveljék. A néphadsereg katonájának izzó hazaszeretete párosul a proletár­nemzetköziség érzésével. A mi hadseregünket, elvtársak, ezer és ezer szál fűzi szülőanyjához, a dolgozó néphez. Hiszen harcosai, tisztjei, tábornokai egyaránt a dol­gozó nép fiai, akik számára megin­gathatatlan törvény a nép iránti hű­ség. a nép ügyének minden áldozat árán való megvédelmezése. Népünk és a hadseregünk össze- forrottságát és kölcsönös szerete- tét ezer és ezer tény bizonyítja, .köz­tük számtalan levél, amelyet dolgo­zóink és a hadseregben szolgáló fiaik váltanak egymással. A hadse­reg és parancsnokai iránti bizalom csendül ki például özv. Boros Kál­mánná egri lakos leveléből, melyet fia parancsnokához írt, amely így hangzik: „Fiam, Boros László tiszt- helyettessé avatása alkalmával hoz­zám intézett üdvözlő sorait meg­kaptam. Nagyon jól esett olvasnom —. írja Borosné —, hogy a fiam a nép­hadsereg kötelékében kiválóan megállja a helyét. Én özvegyi sor­ban neveltem fel három gyermeke­met, mert férjemet a német fasisz­ták 1944-ben szolgálat közben meg­ölték. Nehéz évek vannak mögöt­tem. Bizony nehezemre esett, ami­kor fiam bevonult, mert idősebb asz- szony létemre állásba kellett men­nem és nehéz éjjeli beosztásban is dolgozom. De tudtam, hogy jó hely­re ment fiam, ahol az én nevelése­met kiegészítik és így is lett. A néphadsereg kemény, de jó iskola, ahol a fiatalokat hazaszerető és bá­tor emberekké nevelik. Köszönöm ezt az elvtársaknak, kérem tovább­ra is neveljék fiamat, hogy szeretett hazánk hasznára, saját maga javára derék, bátor katonája legyen nép­hadseregünknek.“ Néphadseregünk másik hatalmas erőforrását képezik azok a széttép- hetetlen baráti szálak, amelyek fel­szabadítónkhoz, a dicső szovjet had­sereghez fűzik és amelyek szorosan összekapcsolják a többi népi demokra­tikus állam hadseregeivel. A magyar néphadsereg harcosai, tiszthelyette­sei, tisztjei és tábornokai átérzik, hogy szeretett hazánk függetlenségé­nek, szabadságának és szocialista jövőjének ez egyik legfőbb záloga. A haza és a nép iránti forró sze­retet és hűség, a proletámemzetközi- ség kiolthatatlan tüze, a felszabadító Szovjetúnió iránti törhetetlen barát­ság azok a tényezők, amelyek a mi néphadseregünk politikai szilárdsá­gát, megbonthatatlan egységét, ma­gasfokú erkölcsi és harci értékét al­kotják. Ezek olyan értékek, elvtársak, amelyekkel csak a legyőzhetetlen szovjet hadsereg és a népi demokrá­ciák hadseregei rendelkeznek. A le­győzhetetlenségnek ezekkel az ér­tékeivel egyetlen, a kizsákmányo­lást, a népelnyomást, az imperialista rablóhódítást szolgáló kapitalista hadsereg nem rendelkezhet. Nincs elvtársak, a népi demokrá­ciánk életének egyetlen más terüle­te sem, ahol a fiatalság ilyen nagy számban és ilyen erős szervezett kollektívában élne együtt, mint a hadseregben. Hadseregünkben ép­pen ezért nagy szerep hárul a Dol­gozó Ifjúság Szövetségére, a kato­nai szolgálatot teljesítő fiatalok ne­velésében. Az elmúlt időszak alatt a DISZ a párt irányításával egyre job­ban teljesítette ezt a feladatát, egy­re szilárdabb támaszává válik pa­rancsnokainak. Mint mindenki tudja, elvtársak, a hadseregben szolgáló söfkaTbnáfc a katonai ismeretek elsajátításával egyidőben politikai es általános mű­veltségre is tesznek szert, kulturált, különböző technikai ismeretekkel rendelkező emberekké formálód­nak. Ez azt eredményezi, hogy le­szerelésük után tekintet nélkül ar­ra, hogy munkás, paraszt, vagy ér­telmiségi foglalkozásúak-e, rendsze­rint példamutatóan megállják he­lyüket a civil életben. Elvtársak! Néphadseregünk egész-! ségesen fejlődik és napról-napra erősödik. Politikailag és erkölcsileg szilárd. Ezért népünk békében és nyugalomban folytathatja munkáját a" párt és a kormány új politikájá­nak győzelméért, épülő szocialista hazánk felvirágoztatásáért. Biztosít­juk népünket, a pártot és a kor­mányt, hogy a magyar néphadsereg továbbra is éberen őrködik a haza függetlensége és szabadsága, a ma­gyar nép békés építőmunkája, a bé­ke arcvonalának reá eső szakasza felett. (Taps.) . Harcosaink, tiszthelyetteseink, tisztjeink és tábornokaink minden­kor készen állnak esküben fogadott szent kötelességük teljesítésére, drá­ga hazánk megvédésére. (Hosszan­tartó, lelkes, ütemes taps.) Hidas István elvtárs felszólalása A programot, amelyet pártunk zászla­jára tűzött, dolgozó népünk egyhangúan helyesli. Mindnyájunk előtt világos azon­ban, hogy az új szakasz célkitűzései nem valósulnak meg maguktól. Ha nehezen is, ha lépésről-lépésre is, de előre jut­nak. Nagyszerű céljainkat a párt veze­tésével, egész dolgozó népünk részvételé" vei megvalósítjuk. Népgazdaságunknak az új szakasz politikájára való áttérést — mintahogy a Központi Vezetőség októ­beri határozata megállapította — igen sok területen megnemértés, sőt ellenállás .akadályozta. A Központi Vezetőség e tekintetben különösen az Or­szágos Tervhivatalt, a kohó- és gépipari minisztériumot, a nehéz­ipari minisztériumot, valamint a Központi Vezetőség terv- és pénzügyi osztályát bírálta. Ez a birálat helyes és igazságos volt. Vizsgáljuk meg az új szakaszra való áttéréssel kapcsolatos feladatokat és ne- hézségeket az ipar területén. A hibák egyik alapvető oka kétség­telenül a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari minisztérium egyes vezetőinek az évek folyamán kialakult szemléletében gyökerezik. Ez abban is megnyilvánult, lassítását és ennek konkrét beruházási követelményeit mindkét minisztérium a másik minisztérium területén tartotta szükségesnek. Ez a megállapítás a Köz­ponti Vezetőség bírálatában érintett ipari szervek vezetőire egyaránt vonatkozik. Ipari vezetőink téves nézeteit pártunk bírálata és útmutatása jórészt eloszlatta; amit az átcsoportosítás eddigi eredményei is igazolnak. Az új szakasz gazdaságpolitikájára való áttéréssel kapcsolatos nehézségek másik oka kétségtelenül az volt, hogy párt határozatát megelőző években a nehézipar nagyarányú mennyiségi fejlesztése sok tekintetben háttérbe szorította az ipar úgynevezett gazdaságossági mutatóval való gondos foglalkozást: nem törődtünk eléggé a termelékenységgel, az önköltség csökkentésével és a minőség megjavításá­val. Annak pedig, hogv az úi szakasz gazdaságpolitikáiéra való áttérést meg­valósíthassuk, alapvető feltétele, hogy az ipar gazdaságosságának kérdései az ipar vezetőinek, az egész műszaki apparátus­nak központi feladatává váljanak. Ez a folyamat napjainkban bontakozik ki tel­jes egészében és már a közeljövőben bizonyára igen erősen érezteti hatását. Az új szakasz gazdaságpolitikájára való hogy a nehézipar fejlesztési ütemének áttéréssel kapcsolatos nehézségek további oka az is\, hogy az utóbbi években az iparvezetés —: de sok vonatkozásban . az államvezetés is — egészségtelen módon centralizálódott. Ez a nagyfokú közpon­tosítás odavezetett, hogy a no popként jelentkező problémákat nem azon a szin­ten oldották meg, ahol a gazdasági, poli­tikai és műszaki feltételek biztosítva voltak, hanem rendszerint egy-két lépcső­fokkal feljebb* A vezetésnek ilyen „módszere“ azt eredményezte, hogy vállalati igazgatóink zömét szinte leszok­tattuk az önállóságról. Emellett azt is magával hozta, hogy a vezető szervek létszámát a mestersége­sen központosított problémák megoldá­sára erősen fel kellett duzzasztani. Nagy­részben ez okozta a minisztériumok és az országos hivatalok nagyarányú lét­számnövekedését és az ebből adódó, sok­szor tűrhetetlen bürokráciát. Az új szakasz gazdaságpolitikájának megvalósítása terén nehézséget jelent az a tény is, hogy bérezési rendszerünk — bár alapjában szocialista bérezés —- módszerében az új szakasz politikájának nem minden vonatkozásban felel meg. Bérezési és premizálási rendszerünk ma még nem eléggé segíti elő a termelé­kenység növekedését, az önköltség csök­kentését, az anyaggal való takarékosko­dást, a termékek minőségének megjaví­tását, hanem inkább a termelés mennyi­ségi teljesítését szolgálja. Egyes fontos területeken — részletkérdésekben — a minisztériumok saját kezdeményezésük alapján már változtattak is bérezési és premizálási rendszerükön. Ez azonban csak részleteredményeket hozhatott. A feladat az, bogy a kormányzat az elkövet­kezendő időben az úi szakasz gazdaság­politikájának megfelelően tovább javítsa bérezési és premizálási rendszerünket, hogy ezzel is elősegítsük iparunk átállá­sának további egészséges kibontakozását, eJiíősorban a gazdaságosság vonalán. Az új szakasz gazdaságpolitiká­jára való áttérést igen nagymér­tékben elő fogja segíteni a köl­csönös gazdasági segítség taná­csának keretében a baráti álla­mokkal való még szélesebb gazdasági együttműködés. A nemzetközi együttműködés lehetővé teszi az iparfejlesztés terén a gazdasá­gosság fokozottabb figyelembevételét és helyeeebb módon határozza meg az ipar egyes szektorainak a népgazdaságban el­foglalt szerepét. Utoljára, de nem utolsósorban foglal­kozni kívánok az új szakasz gazdaság- politikájára való áttéréssel kapcsolatos akadályok egyik döntő okárai: a népgaz­dasági tervezésünkben mutatkozó hiányos­ságokkal. Né.pgtazdasági terveink nem vették figyelembe a tervszerű arányos fejlődés objektív törvényét. Ennek következtében aránytalanságok jelentkeztek nemcsak az ipar és a mezőgazdaság között, hanem az iparon belül is. Népgazdasági tervezésünk megjavítását gátolta az a körülmény, hogy az Orszá­gos Tervhivatal a tervek legfontosabb összefüggéseinek és mutatóinak alapos, körültekintő kidolgozása helyett minden legapróbb részletre is kiterjedő tervezést vezetett be. Ahhoz, hogy a tervezési munkát meg­javítsuk, az szükséges, hogy az Országos Tervhivatal a népgazdaság tervszerű, ará­nyos fejlődési törvényének figyelembe­vételével a népgazdasági tervek döntő összefüggéseit, aránvait dolgozza ki és ellenőrizze. Ezen túlmenően a részletes tervezéssel, illetve jóváhagyással a mi­nisztériumok foglalkozzanak. Iparunk vezetői a Központi Vezetőség határozatai nyomán igyekeztek a felsorolt hibákat a saját területükön kijavítaná. Ami a ne­hézipar vezetőit illeti, komoly erőfeszíté­seket tesznek a párt helves politikájának maradéktalan megvalósítására. A kezdeti eredmények, amelveket 1954 első négy hónapjában elértünk, elsősorban ennek tudhatok be. Az eredmények kivívásában hatalmas segítséget jelentett pártunk IJI. kongresszusára in­dított munkaverseny lendülete. Munkások és műszaki dolgozók hősi munkával, ragyogó munka- sikerekkel köszöntötték a kon­gresszust. Szénbányászatunk szombaton, május 22-én — a kon­gresszus előestéjén — fennállá­sa óta a leghatalmasabb telje­sítményt érte el és 133.3 száza­lékra teljesítette napi tervét. (Taps.) Külön ki kell emelni a Munka Vörös Zászlórcnddel ki­tüntetett Tatabányai Szénbá­nyászati Tröszt ragyogó teljesít­ményét, ahol hősi bányászaink százötvennégy százalékra teljesí­tették napi tervüket. (Hosszantartó taps.) A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elviár? megmutatta, hogy a H. kongresszus óta nehéziparunk milyen , nagy lépésekké! haladt előre. A Szovjetunió baráti segítségével, a párt vezetésével, a munkások és mérnö­kök hősi erőfeszítésével a nehézipar te­rén figyelemreméltó eredményeket értünk el. így a széntermelésünk 1954-ben 1949-hez képest 11.84 millió tonnáról 22.65 millió tonnára emelkedik. Az elmúlt évek során bányáink jelen­tékeny részét újjáépítettük és hozzáfog* tunk a kezdetleges módszerekkel dolgozó szénbányászat modernizálásához. így pl. a munkahelyi szállítás 50.5 százaléka gé­pesítve van. Jelenleg a bányákból ki­kerülő szén 39 százalékát frontfejtésen termelik. 1954-ben közel száz százalékkal több fúrólyukat mélyítettünk le mint 1949-ben. Pártunk és kormányunk nagy figyel­met fordít munkásaink és műszaki káde­reink életkörülményeire is Az ötéves terv során c?ak a bányászaink és azok családja számára 6102 lakást építettünk- A bányászok megbecsülését mutatja, hogy 1953-ban 67.5 millió forint hűség­jutalmat adott kormányunk és 1692 bá­nyász kapott kormánykitüntetést. A nehézipari minisztériumhoz tartozó egyéb iparágakban is van előrehaladás, 1949 és 1954 között a villamosenergia- termelés 2520 millió kilowattóráról 5100 millió kilowattórára emelkedett. Ugyan­ezen idő alatt vegyiparunk termelése ke­reken 200 százalékkal fejlődött, ezen belül a foszformütrágyagyártás több mint kétszeresére növekedett Az ás" ványolajtermelés kerek félmillió tonnáról 1,118.000 tonnára, az aluminiumtermelés 14.4 ezer tonnáról 32.000 tonnára emel­kedett. Pártunk II. kongresszusa óta el­telt három esztendő alatt a ne­hézipar olyan fejlődést ért el, ' amely elképzelhetetlen egy ka- 1 pitalista országban. Ilyen fejlő­dést csak egy szabad ország sza­bad dolgozói tudnak megvalósí­tani. A nehézipar fejlődésének számai a nehézipar dolgozóinak hősi, kemény munkáját szemlél­tetik. A párt csatasorba szólította hős bá­nyászainkat, a nehézipar dolgozóit és ők a hívó szóra tettekkel, terveik teljesítő” sével és túlszárnyalásával válaszoltak. A nehézipar dolgozói is teljes szívvel és akarattal támogatják az új szakasz politikáját és azt magukénak tartják. Ezt bizonyítja az a tény, hogy- a ne­hézipari minisztériumhoz tartozó vállala­tok 1953. évi teljes termelési tervüket 102.5 százalékra teljesítették. A téli nehézségek miatt előállott első negyedévi lemaradást április hónapban a konpresz" szusj munkaverseny hatalmas lendületé­vel nemcsak behozták, hanem április 30-ig a nehézipari minisztérium üzemei 15 millió forint értékű árut adtak ter­ven felül dolgozó népünknek. Ifíy teljesítik elvtársak a nehéz­ipar dolgozói a pártnak adott szavukat. így harcolnak vállvet­ve a munkások és műszakiak a kongresszusi zászló elnyeréséért. A nehézipari minisztériumra az új szakasz politikájának megvalósí­tása terén igen nagy feladatok há­rulnak. Ezek közül csak egynéhány­ra kivártok rámutatni. A nehézipar feladata, hogy az ipart, a lakossá­got, a vasutat elegendő mennyiségű és jóminőségű szénnel ellássa. Biz­tosítsa az ország szükségletét villa- mosenergiával és folyékony tüzelő­anyaggal. A mezőgazdasági program megvalósításához, a falu és a város kapcsolatainak további megszilárdí­tásához. a terméshozamok növelésé­hez lássa el a parasztságot műtrá­gyával és növényvédőszerekkel. A nehéziparnak az új szakasz politikájának megvalósításánál döntő feladatai vannak. Most kell megmutatnunk, hogy az a sok áldozat, amelyet népünk ho­zott a nehézipar fejlesztéséért, nem volt hiábavaló. A nehézipar felsorolt eredményei nem homályosíthatják el a meglévő hibákat. A nehézipar még nagyobb ered­ményeket is elérhetett volna, ha nem követünk el számos komoly hibát. Ma még a nehézipar nem tudja az ország szükségletét jó- minőségű szénnel, villamosener­giával biztonságosan ellátni. Hibák vannak a minisztérium irá­nyító munkájában is. Még nem tud­tuk megteremteni az egyenletes munkát, nem kielégítő a dolgozókkal való törődés, különösen a szénbá­nyászatban még rendszeres a hóvé­gi rohammunka. Laza a béralap­gazdálkodás. a termelékenység nem emelkedik kielégítő mértékben, az önköltség nem csökken, hanem nö­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents