Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

Hétfőn délután pontosan 14 órakor az EFEDOSZ székhazá­ban megkezdődött a Magyar Dol­gozók Pártja III. kongresszusa. A Politikai Bizottság, a Köz- Pönti Vezetőség tagjait és a kül­földi vendégek élén a terembe lépő K. J. Vorosilov elvtársat a küldöttek hosszantartó tapssal köszöntötték. Ezután Nagy Imre elvtárs lé­pett az emelvényre. Tisztelt pártkongresszus! Ked vés elvtársak! Drága külföldi vendégeink! Pártunk és orszá­gunk életében kimagasló ese­ményhez értünk el a mai nappal: megkezdi üdvös munkáját a Ma­gyar Dolgozók Pártjának har­madik kongresszusa. (Nagy taps.) Az a párt kezdi meg ma ta­nácskozásait, amelynél többet politikai párt még nem tett eb­ben az országban a függetlenség, a nemzeti szuverénitás, a dolgo­zó nép jóléte, a haza felvirágzá­sa érdekében. (Hosszantartó taps.) Magyarország ennek a pártnak, a mi pártunknak, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának vezeté­sével indult el és halad győzel­mesen a biztos, a ragyogó jövő, a szocializmus felé. (Taps.) Tanácskozásaink és határoza­taink elé egész népünk nagy vá­rakozással tekint. Kongresszu­sunk, amely összegezi pártunk munkájának eredményeit a II. kongresszus óta eltelt több mint három esztendőé időszakban, út­mutatást ad az élet minden fon­tos területére, amely vezérfo­nalul szolgál a cselekvéshez. Né­pünk bízik a pártban, hallgat szavára. Az ország szeme idesze­geződik most erre a teremre és feszült figyelemmel kisér minden szót, hogy erőt merítsen, tájéko­zódást kapjon belőle. A kongresszus tiszteletére in­dított és hatalmas tömegeket át­fogó szocialista munkaverseny lendülete, ragyogó eredményei, nagyszerű vállalásai, az a lelke­sedés, amely a verseny lázában üzemeinkben, a termőföldeken tapasztalható — mutatják azo kát az eltéphetetlen kötelékeket, amelyek a munkásosztályt élcsa patához, a Magyar Dolgozók Pártjához fűzik, azt a szoros egységet, amely .a pártot, a kor­mányt és a népet összefűzi és azt a mélyebb és igazabb hazafi- ságot, amely az ország építésé­ben és a béke védelmében egy­aránt nagyszerű tettekre serken­ti népünket. Pártunk II. kongresszusa óta súlyos csapás érte a nemzetközi forradalmi munkásmozgalmat, az egész haladó emberiséget: meghalt Sztálin, a szovjet nép nagy fia, Lenin tanítványa és harcostársa, ügyének folytatója, Marx-Engels-Lenin tanításainak továbbfejlesztője. Sztálin meg­halt, de tovább él köztünk hal­hatatlan tanításaiban. A nemzet­közi forradalmi munkásmozga­lom régi kipróbált harcostársát vesztettük el Klement Gottwald elvtársunknak, a csehszlovák nép. a Csehszlovák Kommunista Párt hű fiának és vezetőjének elhuny­téval is. Egy perces néma felál­lással adózzunk emléküknek! (Mindenki feláll.)' Pártunk kongresszusa olyan nemzetközi helyzetben ült össze. amikor a béke és a háború erői között hatalmas küzdelem bonta kozott ki — folytatta. — Pártunk kongresszusa a proletárinterna­cionalizmus felemelő megnyilvá­nulása. Itt vannak köztünk test­vérpártjaink képviselői, szeretett vendégeink, akik dolgozó népük küldötteiként tesznek hitet közös ügyünk, a béke, a demokrácia a szocializmus győzelme mellett (Hosszantartó taps.) Megteste sítői ők azoknak a testvéri kap­csolatoknak. amelyek országaink népei' eltéphetetlen szálakkal fű­zik egymáshoz és a szocializmus nagy országához, a népek re­ménységéhez, a Szovjetunióhoz. (Hosszantartó, viharos ütemes taps.) Nagy Imre elvtárs ezután kongresszus ünneplése közben sorra üdvözölte huszonkilenc or­szág testvérpártjainak megjelent képviselőit, majd a kongresszus megválasztotta elnökségét, tit­kárságát, a szerkesztőbizottság, a szervezeti szabályzat tervezeté­hez beérkezett javaslatok meg­vizsgálására kiküldött bizottság, a jelölőbizottság, a szavazatszedő bizottság, a mandátumvizsgálő bizottság és a fellebbviteli bizott­ság tagjait. A kongresszus elfo­gadta a napirendre és előadóira tett, javaslatot. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára tartotta meg az MDP Központi Vezetőségének beszámolóját:. (Rákosi Mátyás elvtárs beszédét kivonatosan közöljük.) II Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója Rákosi Mátyás elvtárs hesxéde A népi demokrácia fiz esztendeje I. Tisztelt pártkongresszus! Elv­társak! Ebben az évben lesz tíz esztende­je annak, hogy a dicsőséges szovjet hadsereg átlépte Magyarország ha­tárát, megkezdte hazánk felszabadí­tását. Ha visszatekintünk a felszabadu­lás óta eltelt időre, megállapíthat­juk, hogy ezeréves történelmünk fo­lyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális átala­kulást, mint ezalatt az egyetlen év­tized alatt. Alig egy évtized folyamán gyöke­resen megváltozott hazánk gazdasá­gi rendje, alapjában változott meg gazdaságunk szerkezete, megválto­zott országunkban a termelési mód, megváltoztak a termelési viszonyok. És jóllehet az életszínvonal növeke­désével még korántsem lehetünk megelégedve, mégis elmondhatjuk, hogy a felszabadulás óta eltelt évtized a magyar nép anyagi felemelke­désének, a nyomorból és a nél­külözésből, a munkanélküliség­ből való kiemelkedésének évti­zede volt. (Hosszantartó taps.) A felszabadulás óta eltelt közel egy évtized alatt hatalmas kulturá­lis forradalom bontakozott ki ha­zánkban. A kulturforradalom beha­tolt és behatol a magyar gazdasági, társadalmi és politikai élet pórusai­ba, áthatja egész szocialista építő­munkánkat, egész új, nagyszerű éle­tünket. Hazánk tehát a finánctőke or­szágából, 9 nagybirtok és a nagy­kapitalizmus, a kizsákmányolok és népelnyomók országából szo­cializmust építő népi demokra- tikus országgá lett. (Nagy taps.) A legutóbbi évtized folyamán _a magyar történelemben először való­sult meg — a munkásosztály előre­látó, messzetekintő. céltudatos veze­tésével — társadalmunk két^ alap­vető, nemzetfenntartó dolgozó osz­tályának, a munkásosztálynak és a parasztságnak tartós, szilárd szövet­sége. Az elmúlt tiz esztendő legna­gyobb vívmánya az, hogy a szi­lárd és tartós munkás-paraszt szövetség megvalósításával, mely az új államhatalom alapja, va­lóra vált hazánkban is Lenin lángeszű tanítása. Tiz év alatt a magyar nemzet új­jászületett és egységesebb lett, mint valaha. Egységesebb lett nemzetünk azáltal, hogy felszámolta a haza- fiatlan, a nemzeti széthúzásra és az idegen imperialista beavatkozásra számító földbirtokos osztályt és a városi burzsoáziát; felszámolta azo­kat az osztályokat, amelyeknek lét­érdekük volt a nemzet megosztása és a megosztás révén a kisebbség uralma a többség felett;' azokat a nemzetietlen osztályokat, amelyek évtizedeken át azzal gyarapították gazdaságukat, hogy a legtöbbet Ígé­rő idegen hatalomnak adták el a nem­zeti függetlenséget. Egységesebb lett a magyar nemzet azért, mert megszűnt a szakadás a nemzet vezető osztá­lyában, a munkásosztályban, mert egységes lett a magyar munkásosz­tály. Egységesebbé vált a nemzet, mert az egységes munkásosztály és a parasztság szövetségének létrejöt­te szilárd alapot teremtett az új nemzeti egység kialakulásához. Egy­ségesebb lett nemzetünk a mindin­kább a népet szolgáló értelmiség át­alakulása és létrejötte révén, s az­által, hogy ez az értelmiség felzár­kózott a munkás-paraszt szövetség­hez és az egységessé váló nemzethez. Nemzetünk nemcsak társadalmi­lag lett egységesebb, hanem cél­jaiban, törekvéseiben is. Abban, hogy felépítse az új. szabad, bol­dogabb Magyarországot és meg­védje eddigi nagy vívmányait. (Taps.) Mindez azt jelenti, hogy a régi burzsoá nemzet helyén új nemzet van kialakulóban: az évről-évre, hónapról-hónapra, napról-napra mindjobban szocialistává váló ma­gyar nemzet. Ez egyben azt is jelen­ti, hogy a nép mindinkább azonosul a nemzettel, a nép és nemzet mind­inkább eggyéválnak. Most lett ezer magyar nép az ország igazi gazdája. (Taps.) Az utóbbi évtized folyamán vég­bement gazdasági, társadalmi és politikai változások eredményeként országunkban — az osztályharc mel­lett — megjelentek és mind nagyobb szerephez jutnak társadalmunk fej­lődésének olyan hatalmas, új moz­gatóerői, mint a munkás-paraszt szövetség, továbbá a kibontakozó szo­cialista hazafiság, valamint népünk fejlődő, növekvő, erősödő erkölcsi­politikai egysége. Ezekkel az új mozgatóerőkkel együtt lépett sorom­póba és hat társadalmi fejlődésünk­re egy másik, ugyancsak új és szin­te felmérhetetlen jelentőségű moz­gatóerő; az az erő, melyet a hatal­mas, nyolcszázmilliós szocialista tá­borhoz való tartozásunk jelent, s az a tudat, amit ehhez a táborhoz való tartozásunk munkásosztályunk és népünk számára jelent. Ezek az új- tipusú mozgatóerők előreviszik és meggyorsítják épülő szocialista társa­dalmunk fejlődését és alkalmasak arra, hogy segítségükkel társadal­munkban — amely a kapitalizmus­ból a szocializmusba való átmenet gazdasága és társadalma — véglege­sen felszámoltuk a belső ellenséges erőket; hogy teljessé tegyük népünk erkölcsi-politikai egységét, a magyar nemzeti egységet. A hazánk felszabadulása óta el­telt évtized, az elmondottak mellett, a magyar függetlenség helyreállítá­sának, kivívásának, megalapozásá­nak, megszilárdításának, s új, telje­sebb tartalommal való töltésének évtizede is volt. Évszázados elnyo­matás után hazánk újból vissza­nyerte függetlenségét. Ez a vissza­nyert * függetlenség azonban más, hasonlíthatatlanul magasabbrendű, mint valaha is volt. Más azért, mert egységes munkásosztály, szilárd munkás-paraszt szövetség, egységes nép áll őrt hazánk függetlensége fö­lött. Más, tartalmasabb, magasabb­rendű azért, mert nem elmaradott* gyenge gazdaságra, hanem fejlett, erős, egészséges gazdaságra, fejlett szocialista nagyiparra támaszkodik, amely képes az ország mezőgazda­ságának gyors fejlesztésére. Ez a függetlenség nemcsak más, maga lemség tartós és szilárd azért is, mert mérhetetlen erejével mellet­tünk áll, oldalunkon van az egész szocialista tábor, élén a hatalmas Szovjetunióval. (Lelkes taps.) Mert mellettünk van saját igazságunk és a szabadságukért, függetlenségükért a békéért küzdő népek igazsága! Egységes nép, erős ország, szi­lárdan megalapozott független­ség — ez lett Magyarország egy évtized leforgása alatt. (Taps.) Mi tette lehetővé ezt a szinte fel­mérhetetlen jelentőségű és szédüle­tes gyorsiramú fejlődést, ezt a sors­döntő történelmi fordulatot hazánk, nemzetünk életében? E fordulat kiinduló pontja, alap­vető feltétele az volt, hogy 1917-ben, a lángeszű Lenin és a Lenin alkot­ta Kommunista Párt vezetésével az oroszországi munkásosztály, szövet­ségben a parasztság tíz- és tízmilliós tömegeivel, áttörte az imperializmus frontját, megdöntötte, nemcsak a cári önkényuralmat, hanem a bur­zsoázia uralmát is, s először a világ történelemben, létrehozta a munkás- osztály szilárd államhatalmát. Lehe­tővé tette az, hogy a Szovjetunióban a munkásosztálynak, szövetségben a parasztsággal, a Kommunista Párt vezetésével, sikerült megvédenie ezt az első munkáshatalmat mindenfaj­ta ellenséggel, az egész világ impe­rialista hatalmainak dühödt támadá­sával, háborújával, aknamunkájával szemben. Lehetővé tette, hogy a dolgozók állama a Szovjetunióban a második világháborút megelőző év­tizedek alatt nemcsak politikailag szilárdult meg, hanem gyakorlati­lag bebizonyította, hogy a munkás- osztály a gazdaságot is jobban tudja vezetni, mint a burzsoázia, hogy a kultúra terén is magasan fölötte áll annak, amit a burzsoá társadalom valaha is elért; minden téren bebi­zonyította a szocialista rendszer ma- gasabbrendűségét a kapitalista rend­szer felett. Ezt , az átalakulást lehető­vé tette az, hogy a dicsőséges szov­jet hadsereg, melyet .a .Kommunista Párt lelkesített, szétzúzta a német fasiszta hadsereget és vele együtt szétverte a magyar kizsákmányoló osztályok hadseregét és államgépeze­tének legdöntőbb részét is. Ezzel szabaddá tette az utat a népi demo­krácia számára. Szabaddá tette az utat ahhoz, hogy a munkásosztály, amelyet ezelőtt urai kizsákmányol­tak és elnyomtak, a hatalom része­sévé váljék. Ilyen módon lett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjet­unió világtörténelmi győzelme a fa­sizmus felett a második - világhábo­rúban — következményeiben ma­gyar nemzeti üggyé, a magyar nem­zet sorsát gyökeresen megváltoztató, történelmi átalakulását elindító erő­vé. Ezért iktatta a magyar nép nemzeti ünnepei sorába novem­ber hetedikét. Ezért szent és örök minden magyar hazafi számára a szovjet—ma­gyar barátság! (A küldöttek felállva, lelkes tapssal ünnepük a szovjet—magyar barátsá­got.) A Szovjetunió azonban nemcsak fejlődésünk útját tette szabaddá. Állandó gazdasági, politikai, műsza-i ki, tudományos, s minden egyéb se-> gítséget megadott és megad ahhoz, hogy népünk képes legyen legyőzni a kezdeti nehézségeket és leküzdeni az útközben felmerülő akadályokat, A Szovjetunió segítsége és gazdag tapasztalata megkönnyítette és meg-< könnyíti építőmunkánkat. A Szov­jetunió Kommunista Pártja — s en-i nek bölcs politikája, amelyet Marx-i Engels-Lenin-Sztálin tanítása hat át* egész munkánk vezérlő csillaga. Az új helyzet nyújtotta lehetősé- gek felhasználásának, amelyeket a felszabadítás hozott, volt azonban egy elengedhetetlen, alapvető felté-t tele. Ez a feltétel; olyan politikai erő, olyan párt léte, amely tudja ho- vá, milyen feladatok megoldására, kell harcbavinnie a munkásosztályt, milyen szövetségeseket kell meg-t nyernie számára; amely pártnak vi- lágos elgondolása volt arról, hogy, milyen utón, milyen eszközökkel le-* hét kivezetni a nemzetet az össze-* omlásból. Olyan párt, amely ismerte a ms-i gyár valóságot, s egyben fel volt vértezve azzal az elmélettel — a marxizmus-leninizmus győzhetetlen elméletével —, amely alkalmas volt arra, hogy ilyen történelmi kata­klizmában a cselekvés biztos irány­tűje legyen. Olyan politikai erőre, olyan pártra volt szüksége népünk­nek amely képes volt arra, hogy élére álljon a harcnak, példát mutas­son, s megszervezze a munkásosz­tály, a parasztság, a dolgozó töme­gek harcát a nemzeti felemelke­désért, az új, szabad, független Ma­gyarországért, a lerombolt népgazda­ság újjáépítéséért, az emberibb életért, a szocializmusért. A magyar nép szerencséjére volt ilyen politikai erő, ilyen, a harcok tüzében kikovácsolódott, megedző­dött párt Magyarországon: a Ma­gyar Kommunista Párt. (Hosszantar­tó taps.) A munkásosztály egyesülé­se után ez a párt a Magyar Dolgo­zók Pártja lett! Ez a párt vezette a dolgozó nép harcát a felszabadulás előtt, biztosította és biztosítja az or­szág felszabadulása óta annak a tör­ténelmi, mélyreható, a magyar nép sorsát formáló átalakulásnak meg­valósulását, amely új Magyarorszá­got hozott létre, újjáalakította és újjáalakítja nemzetünket. Ez a párt, a mi egységes pártunk, a legutóbbi évtized sorsdöntő, törté- nelemformáló harcaiban nemcsak azt bizonyította be, hogy számára nem létezik más érdek, mint a nép szolgálata, hanem azt is, hogy alapjában elsajátította a zseniális lenini, sztálini stratégia és taktika művészetét és képes ezt eredménye­sen alkalmazni az osztályharc, a forradalom, a szociálizmus építésé­nek bonyolult viszonyai közepette. Dicsőség a magyar munkásosz­tály, a magyar nép pártjának, a Magyar Dolgozók Pártjának! (Lelkes taps. A küldöttek felállva tapsolnak. Felkiáltások: „Éljen a párt!”) II. A nemzetközi helyzet Rátérek most elvtársak a nemzet- és függőségben élő népek szabadság­éves történelme folyamán először a sabbrendú, fejlettebb! Ez a függet­közi helyzet kérdéseire. A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa óta eltelt időben a nemzetközi helyzetet a kapitalista világrendszer további gyengülése és a Szovjetunió, valamint a népi de­mokratikus országok további meg­erősödése jellemzi. Ennek a meg­erősödésnek eredményeképen az el­múlt esztendők folyamán a béke és a demokrácia tábora sikereket ért el a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, a békéért, az új világháború elhárításáért vívott harcban. Az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak az a törekvése, hogy uralmukat az egész világra ki­terjesszék, hogy akaratukat ráerő­szakolják a többi országokra, egyre nagyobb akadályokba ütközik. Ezt tapasztalhatták az amerikai imperialisták Koreában. Az a tervük, hogy Korea elfoglalásával szilárdan megvessék lábukat az ázsiai konti­nensen, s utána megkezdjék Ázsia népeinek gyarmatosítását, kudarcba fulladt. A hős koreai nép és a kínai önkéntesek vissza tudták verni ezt az imperialista próbálkozást, s pél­dájukkal uj erőt adtak a gyarmati harcának. A koreai háború az első komoly háborús vereség, melyet az Egyesült Államok fennállása óta elszenvedett. Ehhez a kudarchoz járulnak újabb nehézségek, melyek az amerikai gaz­dasági életben jelentkeznek. A tőkés országok tudják, hogy az amerikai gazdasági hanyatlás rájuk is kihat, hogy az amerikai tőkések igyekeznek a nehéz helyzetből az ő rovásukra kiutat találni: ez növeli az imperialista tábor belső ellenté­teit, napvilágra hozza az Egyesült Államok és szövetségeseik között fo­lyó versengést, mely egymás piacai­nak, gyarmatainak elhódításáért fo­lyik. Az egymással marakodó kapitalis­ta államok tömbjével szemben egy­re nagyobb vonzóerőt gyakorol a gazdaságilag, politikailag, kulturáli­san, gyorsan erősödő, fejlődő szocia­lista világ példája, a Szovjetunió és a népi demokráciák harmónikus, egymás megbecsülésén és kölcsönös segítésén alapuló viszonya. Ebben a helyzetben egyre nő és erősödik a Szovjetuniónak, mint a (Folytatás a 2. oldalon.) ESZAKMGYARORSZÄfi í ■ _X. évfolyam 122. szám Ára 5Q fli|6r __________________Mlskolc^J954ji^ Megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártja III. kong resszusa Halfán ri^lllfÓT» nnnfrtcnn A t. I , __ff jm

Next

/
Thumbnails
Contents