Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-25 / 122. szám
£SZ AKMAG1AKÜÜSZÁG Kedd, 1954. májas 25. A Magyar Dolgosók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója lóban nemzeti külpolitika (Taps.) A magyar nép érdekel, a béke megvédése mindenekelőtt azt követelik meg, hogy ne támadjon fel a német militarizmus, a német imperializmus. Ezért a magyar nép a legnagyobb helyesléssel és rokonszenv- vel kísérte a Szovjetunió minden lépését, melyet . a német és az osztrák kérdés békés, demokratikus megoldása érdekében tett. Országunk minden módon erősítette és szorosabbra vonta kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal, melynek létrejöttét sokat Ígérő történelmi fordulatnak tekintette az egész német nép és örömmel üdvözölte a Szovjetunió elhatározását, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal, mint szuverén állammal rendezi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért szükségesnek tartotta, hogy külön nyilatkozatban szögezze le, hogy helyesli és támogatja azt a javaslatot, melyet a Szovjetunió küldöttsége az ..összeurópai kollektív biztonsági szerződés“ megkötésére a berlini értekezleten tett. A mi országunk, amelynek számára az Egyesült Államok és más nyugati országok, a békeszerződés ellenére, mindmáig nem tették lehetővé. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében résztvegyen és álláspontját ott kifejthesse, aktív részese akar lenni a nemzetközi feszültség enyhítésére > és a tartós béke bjztoeí- tására irányuló erőfeszítéseknek. Ezért minden erőnkkel támogatjuk III. A magyar nép a Szovjetuniónak a berlini értekezleten az európai kollektív biztonsági szerződés létrehozása tárgyában előterjesztett javaslatát, mely a Magyar Népköztársaság számára is lehetővé tenné, hogy valamennyi — nagy és kis — európai állammal együtt, mint egyenrangú fél, aktívan résztvegyen a nemzetközi együttműködés fokozott kiépítésében. A magyar nép helyesli a Szovjetunió javaslatát, mely reális biztosítékokat teremt a német militarizmus újjászületésével és bármilyen újabb agressziós kísérletével szemben Európában. A magyar népi demokrácia külpolitikája teljes erővel támogat minden olyan tervet, mely az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését célozza. mert ebben látja az európai béke legbiztosabb zálogát. Végül a magyar nép szükségesnek tartja, hogy országát felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe — amire a béke- szerződés aláírásakor a nyugati hatalmak is kötelezték magukat —, hogy ott is hallathassa szavát a béke biztosítása, a nemzetközi feszültség enyhítése, a tömegpusztító fegyverek eltiltása érdekében. Népköztársaságunk külpolitikája a béke és a nemzetek közötti megértés politikája, s mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy e politika győzelmét biztosítsuk. (Lelkes taps.) gazdaság fejlődése (Folytatás az 1. oldalról.) világbéke őrének, s szilárd bástyájának jelentősége, befolyása, tekintélye. Nemcsak a szocializmust építő százmilliók, de az egész haladó emberiség benn« látja biztonságának, jobb jövőjének zálogát. A béke minden híve, a földkerekség minden becsületes embere, hálás szeretettel és bizakodással támogatja a Szovjetunió harcát a békéért és örömmel, rokonszenwel üdvözli minden új sikerét, minden eredményét, melyből új erőt, új kitartást merit. S a köszönet, a hála őszinte érzése olyan mértékben fokozódik, ahogy újabb és újabb milliók győződnek meg a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű harcának helyességéről, s .igazságáról. Egyre többen értik meg, hogy a Szovjetunió ma erősebb, mint valaha, s erői szakadatlanul növekednek. (Taps.) A Szovjetunió, növekvő erejének tudatában minden külpolitikai erőfeszítését arra irányítja, hogy megakadályozza az újabb háborút, minden tette azt a célt szolgálja, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség, hogy az összes népeket a béke és barátság politikája hassa át. A szovjet kormány ismételten kinyilatkoztatta, hogy nincs olyan vitás nemzetközi kérdés, melyet ne lehetne békés utón megoldani. A szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy kiszélesítse gazdasági, kereskedelmi, kulturális kapcsolatait a külföldi országokkal, fi- gyelembevéve a kölcsönös érdekeket, hogy ezzel is elősegítse a kölcsönös megértés és a béke szellemét. A békéért küzdő emberek százmilliói a Szovjetunióban látják szerte a világon azt az erőt, mely köré szorosan felzárkózva, ellen tudnak állni a háborús gyujtogatóknak. A Szovjetunióval vállvetve, egymást kölcsönösen segítve és támogatva testvéri egységben küzdenek a békéért Európában és Ázsiában a népi demokráciák országai, köztük a hatalmas erővé vált Kínai Népköz- társaság. A kínai dolgozó nép a fel- szabadulás óta eltelt öt esztendő folyamán nemcsak a polgárháború sebeit gyógyította be, de a kommunista párt vezetésével rátért a szocialista építés útjára. A lengyel, a román, a csehszlovák, bolgár, albán népi demokratikus országok, a Német Demokratikus Köztársaság egészségesen, erőteljesen fejlődnek, évrőlrévre nő gazdasági erejük. A Korea.i Népköztársaság dolgozó népe, miután a kínai önkéntesekkel együtt hősi harcokban visszaverte az amerikai agresszorok támadásait, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok önzetlen baráti segítségével gyorsan takarítja el a háború romjait. . A népi demokratikus országok gazdasági és politikai megerősödése fontos béketényező is. Mindenki megérti, hogyha a Szovjetunió egyedül szocialista szövetségesek nélkül győzelmesen verte vissza az imperialisták minden támadását, akkor ma, mikor szövetséges, baráti népi demokráciák veszik körül, még erősebb, még legyőzhetetlenebb. E népi demokráciák viszonya felszabadítójukhoz, a nagy Szovjetunióhoz egyre szorosabb, egyre bensőségesebb. Ez a testvéri barátság nemcsak hatalmas erőforrása a demokratikus tábornak, de a nemzetközi béke egyik legfontosabb támasza és biztosítéka. A Szovjetunió és a béketábor erősödésének, céltudatos harcának eredményeképpen a hidegháború hosszú esztendei után először érezhető a nemzetközi légkör valamelyes enyhülése. Hozzájárul ehhez a viszonylagos enyhüléshez az a tény, hogy a Szovjetunió is, tudósai munkájának eredményeként rendelkezik atom- és hidrogénbombával, ami vé- getvetett az atomzsarolásnak és megnehezíti „az erő politikáját“, melyet az amerikai imperialisták űznek. Ugyanakkor azonban a nemzetközi légkör javulásának legkisebb megnyilvánulására az amerikai agresszivitás fokozódása a válasz. Bátran el lehet mondani, hogy háti, lrrjas új erő jelentkezett a világpolitika porondján: a népek békeakarata, korunk százmilliókat mozgató, ellenállhatatlan mozgalma. Mint Malenkov elvtárs mondotta, a legutóbbi évek legfontosabb eseménye, korunk jellegzetessége, hogy a béke és a népek biztonsága védelmének ügyét különböző társadalmi csoportokhoz tartozó különböző politikai nézetű és vallású emberek milliói veszik kezükbe. A népek növekvő békeakaratának egyik legjelentősebb eredménye, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország hosszas vonakodás után kénytelenek voltak tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására. A béke nagy ügyének erősödését Jellemzi a genfi konferencia, melyen, mint az öt nagyhatalom egyike, résztvesz a Kínai Népköztársaság is. A konferencián kezdettől fogva két vonal jelentkezett. Az egyik az amerikai, mely nem akar számot- vetni azokkal a történelmi eseményekkel, amelyek megváltoztatták Ázsia erőviszonyait és mindenáron fenn akarja tartani az imperialista gyarmatosítást. A Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy minden népnek joga van nemzeti függetlenségére és arra, hogy maga döntsön sorsa felett. Az amerikai imperialisták süketek és vakok a változásokkal szemben, melyek Ázsiában lefolynak, nem vonták le a tanulságokat Korea és Vietnam népeinek hősi szabadságharcaiból- Az Egyesült Államok kormánya „nem ismeri el“ a Kinai Népköztársaságot, egyszerűen nem akar tudomást szerezni erről a hatalmas országról, mely egyre növekvő tényező a béke megőrzésében és az elnyomott népek szabadságharcában. Az amerikai imperialisták szemet- hunynak az olyan tények előtt, mint a másik hatalmas ázsiai ország, India megjelenése a világpolitika porondján, Indonézia és Burma fellépése a gyarmati politika ellen. Ilyen viszonyok között eddig nem járt eredménnyel az amerikai imperialistáknak az a görcsös igyekezete, hogy kiszélesítsék a vietnami háborút. A háborús kalandorpolitika helytelensége, irreális volta kezd felderengeni az amerikai politikusok egy- részének agyában is, de különösen magában az amerikai népben. A londoni Times nem téved, mikor ez év május 10-iki vezércikkében megállapítja: „Az amerikai közvélemény a hidegháború dacára __szilárdan békeszerető... az amerikai nép szenvedélye továbbra is a béke marad.‘‘ Az amerikai imperialisták a béke és a haladás erőinek előnyomulására kétségkívül a háborús hisztéria újabb felszításával, a javúló nemzetközi légkör újabb megmérgezésével igyekeznek válaszolni. A béke híveinek ezért szakadatlanul, éberen kell őrköd niök, résen kell lenniök. hogy minden téren idejekorán szembeszállja- nak az imperialista agresszióval, hogy visszaszorítsák s a háborús terveik elodázására kényszerítsék. A mi népünk, saját jól felfogott érdekében és a béketábor hű tagjaként. szilárdan követi a béke külpolitikáját, mert ez felel meg minden tekintetben létérdekeinek. Jövő fejlődésünk legfőbb biztosítéka a béke, s ezért mindent meg kell tennünk, hogy a magyar népi demokrácia külpolitikája is hozzájáruljon a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. a népek közötti együttműködés kiszélesítéséhez. Országunk külpolitikája arra irányul, hogy minden más országgal az egyenjogúság és a kölcsönös érdekek tiszteletbentartása alapján együttműködjön. A magyar népi demokrácia külpolitikáját is az az elv vezérli, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani, az érdekelt országok közös megegyezése alapján. A magyar népi demokrácia kormánya ennek a szellemnek megfelelően arra törekszik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére normális kapcsolatokat építsen ki más országokkal, tekintet nélkül arra. hogy az illető országokban milyen politikai rendszer van uralmon. Egész külpolitikánk alapja a Szovjetúnióval és a béketáborhoz tartozó többi országgal való szilárd barátság. A Szovjetúnióval és a többi baráti országokkal való együttműködés további elmélyítése, az ezekkel az országokkal létrejött politikai. gazdasági és kulturális megállapodások minél teljesebb megvalósítása és továbbfejlesztése külpolitikánk alapvető feladata. A magyar nép történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy a béke biztosításának a mi nemzetünk fejlődése szempontjából különös jelentősége van. De hazánk történelmi tapasztalatai nemcsak a béke előnyeit bizonyítják, hanem azt is, hogy a magyar nép békés fejlődését csak akkor és csak úgy tudta biztosítani, ha elszántan sorompóba szállt békéje és függetlensége védelmére a haladó nemzetközi erők oldalán. A szocializmus építésének feltételeit ma is csak úgy tudjuk biztosítani, ha cselekvőén kivesszük részünket a béke és a háború erői között világméretekben folyó nagy mérkőzésből, ha a béketábor soraiban, a felszabadító Szovjetúnió oldalán, .mint független ország saját aktív külpolitikával járulunk hozzá a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a népek között) együttműködés minél szélesebb körű megvalósításához. Ez az egyetlen, lehetséges, vaPártunk II. kongresszusa óta népgazdaságunk erőteljesen továbbfejlődött. Különösen gyors ütemben emelkedett az ipari termelés és ezenbelül még inkább a nehézipar, illetve a termelőeszközöket előállító ipar termelése. Ipar A párt II. kongresszusa óta eltelt három év alatt — az 1951--53-*s éviiben — ipari termelésünk 73 százalékkal emelkedett. Az ipart termelés értéktnek emelkedése a három év leforgása alatt 37 milliárd forint volt. Ez az összeg •azonos árakoi* számítva —- 22 as fél roáza- lékkal nagyobb, mint amekkora volt az egész magyarországi ipari termelés értéke 1938-beii. Nehéziparunk termelése a fi- korgresz- szus óta ekek, három, év alatt —, tehast^ ugyancsak 1951—‘53*han — 118 8 százalékkal, könnyűiparunké 4D.7 százalékkal, élelmiszeriparunké pedig .63.2 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt a munka termelékenysége ' pváriparunkisini 27 százalékkal nőtt meg. (Egy munkásra eső termelési érték, változatlan.. áron.) A termelés önköltsége viszont csak 8 százalékkal csökkent. . Hasonló a kép. ha népgazdaságunk fejlődését «lem a II. kongresszus óta el" telt 1 »áron’, esztendő ala.tt, hanem a három éves tervidőszakot követő. ötéves tervünk időszakában vizsgáljuk. Ismeretes, hogy az ötéves' népgazdasági tervünk megvalósítását 1950-ben kezdtük el és az idén fejezzük be. Gyáriparunk termelése hároméves tervünk befejezésekor ötéves népgazdasági tervünk elindításakor már 37,5 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. Noha ez év végéig még több, mint hat hónap van hátra, hozzávetőlegesen már meg lehet állapítani, hogy a legfontosabb ipari termékek termelése miként alakult az első ötéves tervidőszakban. így a széntermelés az 1949. évi 11.84 millió tonnáról 1954- re 22.65 millió tonnára, a villamosener- gia termelése megfelelően 2520 millió kilowattóráról 5100 millió kilowattórára, a nyersvas termelése 398.000 tormáról 861 000 tonnára, ez acéltermelés 860.000 tonnáról 1.678.000 tonnára, a hengerelt acél termelése 471.000 tormáról 891.000 tonnára, az ásványolaj termelése 497.000 tonnáról 1,118.000 tonnán», az alumínium termelés 14,400 tonnáról 32.000 tonnára, a cement termelése 552.000 tonnáról 1,160.00 tonnára emelkedik. A könnyű- és az élelmiszeripar főbb termékeinél a helyzet a következőképpen alakul: a pamutszövet termelés az 1949. évi 167 millió négyzetméterről 1954-ben 220 millió népvzetméterré, a nacvüzeml cinői ermeiés 4.6 millió párról 12.3 millió párra. a pnpirtermelés 71 ezer tonnáról 105 ezer tonnára, a cukortermelés 144 400 tonnáról 287 000 tonnára emelkedik. Öt év alatt 65 új nagyipari üzem létesült hazánkban és 84 nagvnbbaránvú iizembővítés, újjáalakítás került végre" hajtásra. Uj szocialista városok keletkeztek. mint Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, Oroszlány, Várpalota. A II kongresszus óta eltelt három esztendő és az első ötéves tervidőszak alatt országunk ipara olyan fejlődést tett meg, amely elképzelhetetlen lett volna a régi nagytőkés, nagybirtokos Magyarországon s általában megvalósíthatatlan kapitalista viszonyok között. Ez a fejlődés kézzel* fogba tóim bizonyítja «zahad népf demokratikus rendünk föléovét az elnyomás ée a kizsákmányolás tőké* rendszerével szsemben.. Bizonyítja annak a hatalmas szocialista tábornak erejét, melynek vezetője a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetúnió és amely táborhoz^ való tartozásunk — saját belső rendszerünk mellett — sikeres szocialista építőmunkánk, felemelkedésünk alapja. (Taps.) Első ötéves tervünk eddigi eredményeként hazánk agrár-ipari országból ipari országgá lett! Amikor azonban rámutatunk ama., hogy milyen hatalmas eredményt ért el partunk vezetésével a magyar dolgozó nép, ugyanakkor semmiképpen nem szabad elkendőznünk azokat a komoly hibákat^ ea hiányosságokat, amelyek gazdasági építő- munkánkban megmutatkoztak. A leg- súlvosabb aránytalanság a népgazdaság fejlődésében az ipar é« a mezőgazdasás viszonylatába ti jelentkezik. Ugyanis^ mialatt az ipari termelés gyorsan fejlődött, a mezőgazdaság -termelése alig emelkedett. Ez természetesen gátolta a dolgozók életsrinvonalának emelésére vonatkozó határozatok megvalósításait. Ha mezőgazdaságunk helvzatét, fejlődését vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy mialatt iparunk termelése a háborút megelőzőhöz képéé* háromszorosára emelkedett, addig legfőbb növényeinknek egy katamt rétje holdra eső termetese alig 5—10 százalékkal, mindenesetre rém lényegesen haladja meg a háború előtti átlagot. Nem mutat kedvezőbb képet áll’ttenyésztésünk alakulása »em. Mi ennek «t elmaradásnak az oka? Mi az oka annak, hogy népgazdaságunkban koiriojv aránytalanságok keletkeztek, s hogy különösen rendkívül jelentős mértékben elmaradt mezőgazda*ági termelésünk ipari termelésünkhöz képest. A népgazdaságban az aránytalanságok mindenekelőtt azért jöhettek létre és éleződhettek ki, mert az iparosításnak az az üteme, amelyet a felemelt ötéves terv állapított meg, túlzott volt. A mezőgazdaság nem kapta meg beruházásokban. termelési segítségben stb. még azit sem, amit a felemelt ötéves terv szerint meg kellett volna kapnia. Kevesebb traktort, kevesebb gépet, műtrágyát juttattunk a mezőgazdaságnak, mint amennyit a terv előírt. Pedig a mezőgszdoság számára előirányzott beruházások telje* megvalósításuk esetén is elégtelenek lettek volna. A túlzott ütemü iparosítás tehát egyenesen a mezőgazdasági termelés elhanyagolásához vezetett. s ugyanakkor hátráltatta a lakásépítkezést és egvéb szociális jellegű beruházások megvalósítását, valamint a lakosság ellátását a szükséges élelmiszerekkel és iparcikkekkel. A Központi Vezetőség mulfév júniusában hozott határozata, valamint az ezt kiegészítő további határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében azokat az ellentmondásokat, amelyek pártvezetőségünk hibájából kelefkeztek. E határozatok elhárítják az akadályokat fejlődésünk óljából. Júniusi, októberi és decemberi határozataival pártunk Központi Vezetősége az új helyzetnek megfelelően megalapozza gazdaságilag a munkás- paraszt szövetséget, megveti e szövetség megszilárdításának gazdasági alapját. Ezzel nártunk Központi Vezetősége új szakaszt nyitott a szocializmus építésében Magyar- országon. A szocializmus építésének új szakaszában egész politikánknak és így gazdaságpolitikánknak is, központi kérdése a munkásosz» lály államhatalmának, és e hatalom alapjának, a munkás-pa* raszt szövetség további, következetes megszilárdítása, a munkás-paraszt szövetség gazdasági bázisának kiszélesítése és megerősítése, s ennek megfelelően a népjólét állandó emelése, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése, és a fosva sztási javak termelésének fokozása. A munkásosztály államhatalma további megszilárdításának, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának, a széles nemzeti összefogásnak s általában a szocializmus építése új szakasza megvalósításának elengedhetetlen feltétele, hogy államunkat, népünket erős, egységes marxista-leninista párt vezesse. Ezért az új szakaszban döntő jelentőségű a párt politikai, szervezeti és ideológiai egysége, valamint tömegkapcsolatainak megerősítése, továbbá a vezetés elvi alapokon nyugvó teljes egyr ségének és kollektív jellegének biztosítása az egész pártban, de különösen a vezető pártszervekben. A szocializmus építésének' új szakaszát, országunkban gazdasági szempontból főleg a következők jellemzik: I Népgazdaságunkban « * termelőerők fejlesztését a legszorosabban egybekapcsoljuk a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának állandó emelésével. Előtérbe kerül a lakosság növekvő ellátása élelmiszerrel, valamint a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagbázisának nagymértékű kiszélesítése, s a lakosság mind teljesebb ellátása iparcikkekkel és kulturálisszociális szükségleteinek fokozott kielégítése. 9 A keletkezett aránytalan- *** Ságok kiküszöbölése, újak keletkezésének meggátlása. Q A szocialista iparosítás politikája, mint országunkban a szocializmus építésének fő eszköze, s általában a szocialista gazdaság építése, fokozottabb mértékben támaszkodik^ a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködésre. A A város és falu között a termelési, az áruforgalmi és a kulturális kapcsolatoknak? egvidőben történő, erőteljes ki- fejlesztése; a mezőgazdaságnak szakemberekkel, korszerű gépekkel. műtrágyával és egyéb termelőeszközökkel, valamint szállítóeszközökkel, s ugyanakkor fogyasztási iparcikkekkel való ellátásának olyan mértékű növelése, amely az előző szakaszhoz képes* minőségi változást' képez. C Mindezek alapján maga- *-'• sabb színvonalon valósul meg a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkás-paraszt szövetségben. Megszilárdul a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma. Az alatt a jó tíz hónap alatt, amely Központi Vezetőségünk mult évi júniusi történelmi határozata óta eltelt, az intézkedések egész sora történt annak érdekében, hogy gazdaságpolitikánkban valóraváltsuk a Központ:' Vezetőség határozatait. Af első jelentős eredmények', hát még csak kezdeti eredmények, már itt vannak előttünk. Mindenekelőtt1 lényegesen megjavult az egész lakosság, az ös» szes dolgozók, s nem' utolsó sor» ban a munkások és alkalmazót* fák anyagi helyzete. Az 1053. második félévében megvalósított két árleszállítás és a hús- és zsíráraknak ez év márciusában történt leszállítása következtében a lakosság egv évre számítva kéf- ezerszáz millió forintot' takarít? meg. EnnPk a hatalmas összegnek nagyobb része a munkások és alkalmazottak jövedelmét növeli. Uj lendületet vett országunkban a lakásépítés, mely ez- évben mintegy kétszerese a múlt' évinek. Az Iparban és más üzemekben fokozott gondot fordítanak a munkavédelemre, a baleset- elbárftásra, az üzemi egészség- védelemre. A Munka TörvéPy- könyvének reformja megnövelte a dolgozók jogait, emelfe számos szociális szolgáltatás mértékét. A legnehezebb (esti munkát' végző dolgozók és a fizetésben legelmaradottabb rétegek, az összes (Folytatás a 3. oldalon^
