Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Dicsőség a világbéke, a szabadság legfőbb védelmezőjének, hazánk felszabadítójának, _____ a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuitiónak! KÉT MÁJUS üerk'es tiszt elvtárs már nem fiatalember. Jó- néhány esztendeje szolgálja néphadseregünket, neveli a fiatal harcosokat — békés épí- tomunkánk, szabadságunk őreit. S azelőtt jóné- hány esztendeig dolgozott, verejtékezett a gyárban, mint vasmunkás. 1945-ig az uraknak, a fel- szabadulás után sajátmagáhak, a szabaddá, függetlenné tett dolgozó népnek. És annak ellenére, hogy nem fiatalember, mozgása friss, tekintete fiatalos. Sokan megcsodálják az ifjú harcosok közül. — Olyan, mint az acél — mondogatják. —Fáradhatatlan, kernóny- ikötésü fegyelmetkovetelű nevelő. Most, hogy á 10. szabad május 1-re készült az alakulat, Berkes tiszt elvtárs még mozgékonyabban rendelkezett, tett-vett mint máskor. A mosoly — a munkakedv legkifejezőbb jele — egy pillanatra se tűnt el arcáról. Sokszor mondotta, hogy a 10. szabad május 1-ét kommunistához méltó módon kell megünnepelnünk. ügy dolgozott, ahogy talán még soha, * K éti-három nappal ezelőtt arról beszélgettünk, hogyan töltjük május 1-ét, ki hol íog szórakozni, melyik üzem dolgozóival vonul fel. A jókedv, a nevetgélés közepette Berkes tiszt elvtárs mosolygós arca egyszerre csak elkomolyodott. Mint amikor felhő takarja el a napot, úgy szakadt vége a mi jókedvünknek is. Kérlelni kezdtük Berkes elvtársat, mondja el mi bántja? Először szabódott., azután csendre intett bennünket: * ,— Ne haragudjatok, ón magam sem tehetek róla, de a régi május elsejék jutottak eszembe. Ti még fiatalok vagytok, csak hallásból tudjátok, hogyan készültek'régen a kommunisták erre a legszebb napra, Milyen volt egy ilyen régi május 1-e? Ha meghallgattok, elmondok egyet a sok közül. Az mindig emlékezetes marad számomra. Beszélni kezdett, s mi hallgattuk egy kommunista emlékezését... TJagyogó napra ébredtünk 1928 május t-én. Olyan derűsen tiszta kék égbolt borult félénk, amilyet csak a legszebb tavaszi napokon Iát az ember. Mi olyan komorak voltunk, mint minden munkásember akkoriban. Nem ünnepelhettünk. Horthyék ezt az egy napot is elvették tőlünk. Megtiltottak mindenféle csoportosulást. Felvonulásról szó serp lehetett. Az utcákon párosával sétállak a csendőrök, rendőrök, s feloszlattak minden kis beszélgető csoportot. Még ha másodmagúval ment az ember, akkor is mogorván tekintettek rá. Az tizemben feliratok fogadtak bennünket: ..Aki abbahagyja a munkát, azonnal elbocsájt- juk“, Kérdően tekintettünk egymásra: mit tegyünk, mennyit kockáztassunk? De megfélemlíteni sem hagytuk magunkat. Május 1. lelkesedése, az elnyomók iránti gyűlölet ott égett a szívünkben ... Határoztunk. Délben egyöntetüleg abbahagytuk a munkát és egyeiikint elhagytuk az üzemet, * A Szinva mentén végighaladva, a papírgyár fölötti kis völgy mélyedésben gyülekeztünk össze jónéhúnyaii. ElnyomóMságunkról beszélgettünk, tervezgettünk. Elénekeltük az lnternacioná- lét, majd az egyik szaktársunk, Morva elvtárs — József Attila rajongója — a nagy proletárköltő néhány versét szavalta el nekünk. „Hatalmat, húst a dolgozóknak“ csenglek ajkáról a szavak és mi ökölbeszorított kézzel mormoltuk Utána a nagy költő igaz szavait: „Hatalmat, húst a dolgozóknak . . .“ Már alkonyodon, amikor elindultunk hazafelé. De a mi szívünkben a napnál is fényesebben ragyogott a remény kiolthat«tlan sugara. — Nem hagyjuk magunkat! Leszünk mi még szabadok ... 1 Amitől v tartottunk, másnap bekövetkezett: Mindannyiunkat elbocsájtottak az üzemből, akik a munkát abbahagytuk. Akkor sokáig, nagyon sokáig fekete listán szerepeltem. Nem kaptam munkát sehol. Ilyen május 1-éket éltünk mi régen mindannyian . i, * % A mikor befejezte, vúllamra tette a kezét', s amilyen hirtelen elkomolyodott, olyan hirtelen tért vissza arcára a mosoly: — No hát erre gondoltam, azért lettem komoly. De most már beszéljünk, hol is töltjük a mi 10. szabad május elsejénket? — s frissen, vidáman mondta el, hogyan ünnepel ma, május 1-én . . . Nem úgy, mint 1928-ban. Volt üzemi munkatársaival együtt vonul majd végig az épülő, szépülő városon. Azután gondtalanul, családjával együtt szórakozik. Morva elvtárs most már szabadon, bátran szavalhatja a kultúrműsoron József Attila, kedves költőjének verseit. S este boldogan tér haza Berkes tiszt elvfärä szép világos, új lakásába. Nem úgy, mint régen a sötét, nyirkos Tatárdombon lévő odúba. Berkes elvtárs szániára is május t-ét még értékesebbé, még szebbé teszi az emlékezés .. . Igen ... A kis vörös szalagok, amelyeket' egykor a kabátjuk hajtókájára tűztek, az idő szövőszékén hatalmas vörös zászlókká szövődtek. Selymesen suhogó, csillogó jelképekké, amelyeket szabadon lengethet már a májusi szél . . . Oltyán Béla. ÖRÖKKÉ EMLÉKEZETES PILLANAT o Hajdudorogon — ebben a kis hajdúsági községben, ahol valaha kubikolásból éltek az emberek, — szélesek az utcák, mint az alföldi községekben általában. A legtöbb házat náddal, zsúppal fedték be, csak a nagygazdáké piroscserepes Jól mutatja ez, milyen volt a társadalmi rend a múltban, kinek mire tellett, mennyire becsülték meg a kubikosokat. A község egyik ilyen nádfedeles, apróablakú házikójában nevelkedett Volosinovszki Imre. A levegőtlen szoba, a rossz táplálkozás sá- padttá tette a kis Imre arcát. Sokszor — hej de sokszor kérdezte édesanyját: Mi lesz a reggeli? — Kenyér, haja, bélé: háromféle — mondotta az ősi rigmust szomorúan a meggyötört asszony. A nádfedeles házikók lakóinak kínzó, nyomorúságos volt az élete. Kukoricás, olajjal kent kenyéren tengődtek. Nem azért, mintha do- logtalanok lettek volna. Az apa mint szorgalmas, becsületes kubikos járta az országot. Hiába volt azonban minden erőfeszítése, nem tudott jobb sort biztosítani családjának. © — Ha nem jön el a felszabadulás — mondja ifjú Volosinovszki Imre — rám is a talicska várt volna. De nem is ettől féltem — hiszen apám, s nagyapám is kubikos volt — hanem a nyomorúságtól, ami velejárt. Édesapámnak 14 testvére volt és közülük csupán egynek sikerült szakmát tanulnia. Lakatos lett — a többi a földesurak rabszolgája maradt. A felszabadulás után földet kaptak a hajdudorogiak is. Sokan, — köztük, a Volosinovszki család is — új házat építettek. Az öreg Vo- losimovszki már nem jár kubikol- ni, a helyi állami gazdaság dolgozója lett. Ma fejögulyás és 1200 forintot keres havonta. Az asztalon fehérkenyér, szalonna, a gyermekeknek bőven jut mindenből. Volosinovszki néni gyakran testes csomagokat visz Diósgyőrbe, ott dolgozó két fiának- Nem azért, mintha azoknak nem volna, dehát a hazai mégis csak hazai... ® A nagyobbik fiú 1949-ben hagyta el a faluját. Diósgyőrbe jött ipari tanulónak. — Eleinte az Alföld megszokott képe után kicsit furcsa volt a táj, a hegyek, a fenyvesek, a susogó erdők — beszéli. —• Különösen az üzemben tudtam nehezen tájékozódni. A folyékony vas- és acél, a hengereken futó tüzes vasrudak félelmetesnek tűntek előttem. Egy idő múlva ezt is megszoktam. Ma már itthon érzem magamat az üzemben. Igen, érthető ez, hiszen Volosi- noszvki Imre 'megbecsült dolgozója a gyárnak. "•. © De nézzük sorjába, mi történt 1949-től Volosinovszki Imrével? A kohászatból a DIMÁVAG Gépgyárba került, ahol 21 hónapig tanult, s azután lakatossegéd lett. Becsületes, jó ^munkával, érdemelte ki, hogy művezetőhelyettes, munkamódszerátadó lett1950-ben belépett a DlSZ-szer- vezetbe. Nagyszerű eredményeivel, öntudatos magatartásával elérte, hogy 1953 május első csütörtökjén — örökké emlékezetes dátum, pontosan emlékszik rá — tagjelöltnek vették fel a pártba. Ez további jó munkára lelkesítette- Még jobban dolgozott és az elismerés nem maradt el. Tavaly decemberében az üzem fiataljai beválasztották a DISZ-vezetőségbe. majd a szervezet titkára lett. © Szívósan, lelkesen küzdött a termelésért. Állandóan tanult, hogy amikor dljön a nap, számot tudjon adnj elvtársainak fejlődéséről. Teltek a hónapok, s ő céltudatosan készült •.. Április elején a gépgyár kérék- párüzemének kommunistái taggyűlésre gyűltek össze. Tagfelvételi kérelmekben is határoztak. Volosinovszki Imrére került a sor. Bagoly István párttitkár felolvasta felvételi kérelmét: — Kérem, vegyenek fel tagnak a Magyar Dolgozók Pártjába... A kérdőívről megelevenedett Volosinovszki elvtárs életé . -. — A nagyüzemi DISZ-bizottság és Szűcs Sándor elvtárs javasolja felvételét, — fejezte be Bagoly elvtárs, * — Mondja el önéletrajzát — kérték többen a jelenlévők közül. Felállt, s elmondotta ... Három párttag — közöttük Farkas Károly elvtárs üzemvezető szintén javasolta, hogy vegyék fel a tagság sorába— A kongresszusi verseny során Volosinovszki elvtárs 18 fiatallal erősítette az üzemi DlSZ-szerveze- tet. Eredményesen irányítja a DISZ-oktatást. Az üzemi DISZ- brigád 146 százalékra teljesítette kongresszusi vállalását. Januárban 6 fiatal még 100 százalék alatt termelt. Volosinovszki elvtárs segített nekik, s ma már mind a hatan — köztük Szabó István és Murai József is — teljesítik normájukat. Volosinovszki elvtárs a lakatos szakmát tanulta, de járatos a maró. fúró, horizont gépek és a daru kezelésében is. Jól dolgozik, méltó a párttagságra — hangzott a DISZ-bizottság javaslata. A megilletődött fiatalember közben egy másik, hasonlóan ünnepi pillanatra gondolt vissza: Mit is mondott tavaly május első csütörtökén? — ígérem: mint tagjelölt úgy fogok dolgozni, hogy méltó legyek a párttagságra ... Gondolataiból a párttitkár hangja zökkentette ki: ■— A szavazatokból megállapítom, hogy Volosinovszki elvtársat egyhangúlag... o Elhangzott az Internacionálé. — Gratulálunk •.. Sok sikert... Büszkék vagyunk magára . . . — fejezték ki neki örömüket az elvtársak. Minden párttagnak volt hozzá néhány kedves szava. Volosinovszki elvtárs másnap új erővel fogott munkához. Minden vágya a május 1 tiszteletére tett vállalás túlteljesítése volt- Az eredmény nem maradt el. Testvéri segítségével Varga Ferenc DISZ-tag 60-ról 110 százalékra emelte teljesítését. A DlSZ-^irigád is jól dolgozik. Volosinovlzki elvtárs tettekkel készült fel május 1-re és így a legjobb DISZ-tagok csoportjával menetel majd a felvonulás élén. BIRD PÉTER Tegyük szebbé az Avast Miskolc igen kedvelt pihenő és szórakozóhelye az Avas. A jó időben ezren keresik fel, hogy a napi szorgalmas munka után néhány, órát sétáljanak, élvezzék a jó levegőt, a szép kilátást. Az Avas jelenleg azonban piszkos, rendezetlen, ha ilyen marad, nem sok dolgozót fog vonzaniÉppen ezért felhívjuk Miskolc valamennyi üzemének dolgozóit, az iskolák fiataljait, a díszeseket, az ipari tanulókat, az építőipar munkásait, tegyük széppé az Avast. Társadalmi munkával, anyaggal járuljunk hozzá, hogy az Avas városunk büszkesége legyen, a dolgozók pihenését és szórakozását jól szolgál-- Miskolci városi pártbizottság Miskolci városi tanács A sztahanovista megtisztelő kötelessége; — munkamódszerének átadása A megye kiváló sztahanovistáinak és élenjáró dolgozóinak megbeszélésén a beszámoló után indult vitában felszólalt Érsek János (Borsod- nádasdi Lemezgyár'!, elmondotta: az értekezlet tanulságai alapján keményebb harcot fognak folytatni a béralap túllépése ellen, a termelékenység emeléséért, a minőség javításáért. Szükséges — mondotta —, hogy a gyár műszaki vezetői több segítséget adjanak a műszaki középkádereknek. Kérte az ózdi kohászokat: adjanak jó minőségű anyagot, ez előfeltétele annak, hogy jó lemezt gyártsanak. Lassú András (Mártabánya) arról beszélt, hogy üzemükben legjobb akaratuk mellett sem tudják termelésre hasznosítani a műszak 480 percét, egy-egv robbantás után ugyanis másfél — két órát is vár- niok kell, míg a munkahelyről eltávozik a füst, mert igen rossz a bánya levegőellátása. Ezen sürgősen javítani kell- Üzemükben — akárcsak sok más borsodi bányaüzemben — az engedélyezett robbanóanyagnak kétszeresét is elfogyasztják, ez növeli az önköltséget. Kérték már, hogy a műszaki dolgozók alakítsanak brigádot, kísérletezzék ki a legjobb robbantási módszert, sajnos, ez eddig nem történt meg. Hűlik Sándor (Ózdi Kohászati Üzemek) beszámolt arról, milyen sikereket értele el az ózdi martinászok a kongresszusi versenyben. Mint kitüntetett sztahanovista dolgozó, kötelességének tartja, hogy munkamódszerét átadja- Patronálta a II. és III. kemencéknél dolgozó brigádokat, örül annak, hogy a tanítványok túltettek rajta. A párt és kormány gondoskodását abban is látják a martinászok, hogy 1- jó munkájuk esetén keresetük igen szép összeget tesz ki, a gondoskodásra azzal válaszolnak, hogy még jobban dolgoznak a kormány programjának megvalósításáért. Az ózdi gyár dolgozói mindent elkövetnek. hogy ez alkalommal is ők érdemeljék ki a Központi Vezetőség kongresszusi zászlaját. Bunda János (a tiszapalkonyai építkezés Kossuth-díjas dolgozója) megállapította: az építőipar nagyon drágán termel. Igyekszenek jobban takarékoskodni, csökkenteni az önköltséget, de ezirányú törekvéseiket a pártnak és a szakszervezetnek jobban keli támogatnia. Nagy hiba, hogy az építkezésnél sok helyen nem ismerik a tervet, a feladatokat, emiatt nem is tudnak ellentervet készíteni, vállalásokat tenni. nem tud megfelelően kibontakozni a verseny, fejlődni a sztahá- hovista i mozgalom. Stricz János (Lenin Kohászati Művek. üzemi bizottság) hiányolta, hogy a beszámoló nem foglalkozott az újítómozgalom kérdéseivel, holott ez a legszorosabban összefügg a szta- hánovista mozgalommal. A sztahá- hovisták száma szépen emelkedett a Lenin Kohászati Művekben. Hiba. hogy kevés sztahanovista van a műszaki dolgozók és a nők között. Kiemelte Mislóczki Mátyás elvtárs példamutatását, aki fiatalokból, tanulókból szervez brigádot és olyan sikerrel adja át munkamódszerét, hogy nemrégiben is brigádja 130 százalékra teljesítette tervét. Nagy hiba, hogy a gyárban nincs sztahanovista iskola. Néhány helyen rosz- szül dolgozták ki a sztahanovista szinteket, például a durvahengerdé- ben a sztahánovista szintben a selejt a megtűrt százalékban szerepel. A hibákon igyekeznek mielőbb javítani. A gyár dolgozóinak fő célkitűzése a kongresszusi versenyben, hogy elnyerjék a Központi Vezetőség zászlaját. Szabó Géza (sárospataki postahivatal) beszámolt arról, hogy az általuk kezdeményezett sajtóterjesztési versenyben megelőzték a megye összes járását, tervüket 157.8 százalékra teljesítették. Igen jó eredményeik vannak a takarékosságban is. A postás dolgozók nagyon örülnek annak, hogy ezután közülük is kerülhetnek ki sztahánovisták, ez arra serkenti őket. hogy az előforduló hibákat mihamarabb 'megszüntessék, maradéktalanul jó munkát végezzenek, Mádai János (Kereskedelmi Iroda) ismertette, hogy a kereskedelmi dolgozók sok szép eredményt értek el a kongresszusi t'ersenyben. Az áruforgalmi adatok mutatják a dolgozó nép, életszínvonalának növekedését, például a tavalyihoz képest 23 százalékkal több ruházati cikket adtak el. A miskolci ruházati bolt öt város versenyében az első lett. A példamutató dolgozók mellett var. nak még olyanok ' a kereskedelemben, akik visszaélnek a dolgozók bizalmával — italhamisítást, árdrágítást követnek el. Az ilyenek ellen azonnal megindítják az eljárást. A társadalmi ellenőrzés nagy segítséget ad a hibák kijavításához. Rámutatott, mennyire helytelen, hogy amikor kevés aZ üzlet a miskolci Széchenyi utcán, nagy üzlethelyiségekben irodák. nagykereskedelmi raktárak vannak. Kiss elvtársWi (sárospataki cse- répkályhagyár) felhívta a figyelmet) milyen kevés nő vesz részt a megbeszélésen, ez is mutatja, hogy kevés nő sztahánovista van. pedig a nők derekasan megállják helyüket a termelésben. Bejelentette, hogy üzemük tovább bővül. Megígérte: patronálni fogják dolgozótársaikat, különösképpen a minőség megjavítására törekszenek. Reszegi elvtárs (34/1 Gyárépítő Vállalat) ismertette, hogy építkezésüknél 324 dolgozó teljesítette túl a sztahánovista szintet. Jól működik a sztahánovista klub. jelentős eredmények vannak a munkamódszérátadásban. Mészáros Gyula (Dimávag) rámutatott: üzemükben, a rúgóüzemben többet és jobban kell foglalkozni a dolgozókkal. Elhanyagolják a szlahánovistákkal való foglalkozást is. Kérte: vizsgálják meg egy „elveszett“ újítás ügyét. Befejezésül újabb vállalást tett a pártkongresz- szus tiszteletére. A megbeszélés Kucs István elvtárs zárószavaival ért véget. Élüzem lett a Diósgyőri Papírgyár A Diósgyőri Papírgyár dolgozói első negyedévi tervüket 1(17.8 százalékra teljesítették, ezzel kiérdemelték a nagy dicsőséget jelentő élüzem címet. * Nagyszerű munkát végeztek az élüzeni cím elnyeréséért különösen a május 1. előtti ünnepi műszakokon Lttkö Irén és Konczwald Laiosné biirkolónők, akiknek átlagteljesítménye 133 százalék volt. Varsás András. Szabó Antal bálázók 157 százalékot értek el. A papirgépnél jó munkát végzett Nelyhold József brigádja, a tekercselőgépnél Tokár István, a simítógépnél pedig Darab József brigádja. Az élüzem avató ünnepségen az üzem több dolgozója pénzjutalomban részes üt. Bírósági ítélet árdrágításért A miskolci városi bíróság 3 havi börtönbüntetésre ítélte Havasj Imre Béke-éttermi felszolgálót, mert január 7-én 30 forinttal többet számolt a hivatalos árnál az étteremben vacsorázó 4 tagú társaságnak. ' V
