Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-21 / 94. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZAb Szerda, 1954. április 21Teljesítik a miskolci rum- és A miskolci rum- és likőrgyár dolgozói felső negyedévi tervüket 103 százalékra teljesítettébe. Ezen belül március hónapban 145.5 százalékot értek el. Kiváló munkát végzett Kasza István diósgyőri telepvezető éa Koleszár József görömbölyi telepvezető. Egymással párosversenyben tervüket likőrgyár dolgozói 190, illetve 100 százalékra teljesítették vállalásukat. Klinjsa Ilona dernizsontöltő 124, Pata Anna és Farkas Ilona üvegmosók 131, Szegedi Rózsa palacktöltő 105, Titkó. Ilona címkéző 106, Tamás Ilona csomagoló pedig 128 százalékot ért el ,a nemes versengésben. Kicserélték a magyar-jupszlátr határjelei? felújításáról és megjelöléséről szóló egyezmény jóváhagyó okiratait Április 20-án Budapesten kicserélték a Szabadkán 1954. .január hó 30-án a magyar-jugo_ szláv határjelek felújításáról és megjelöléséről kötött egyezmény jóváhagyására vonatkozó okiratokat. Az okiratok kicserélésénél a magyar kormányt Hajdú József, a külügyminisztérium I. számú politikai főosztályának vezetője, a jugoszláv kormányt^Soldatic Dalibor, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere képviselte. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka — a Szövetségi Tanács ülése Moszkva (TASZSZ) Április 20-án Moszkvában megnyílt a Szovjetunió negyedízben megválasztott Legfelső Tanácsának első ülésszaka. A kormánypáholyban hosszas taps közepette foglalt helyet G. M. Malenkov, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhtn, M. A. Szuszlov, N. N. Satalin. A szövetségi tanács ülését Alek- szandr Kizjurin, a Legfelső Tanács egyik legidősebb tagja, a mezőgazdasági tudományok doktora, ismert szovjet növénynemesítő nyitotta meg. A Legfelső Tanács március 14-én megtartott választásai — mondotta Kizjurin — újból világosan megmutatták a Kommunista Párt, a kormány és a szovjet nép nagy egységét. Több mint 120 millió ember, azaz a Szovjetuniónak majdnem egész felnőtt lakossága egységesen szavazott a kommunisták és a pár- tonkivüliek népi tömbjének jelöltjeire. A szovjet nép — mondotta befejezésül Kizjurin — bízik erejében és bátran néz a jövő elé. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa odaadóan szolgálja majd szocialista államát,, szilárdítja nagy hazája erejét, szentül őrzi és fejleszti a szovjet ország kommunizmust építő népeinek barátságát. Kizjurin küldött bejelenti, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi tanácsának első ülésszaka megnyílt. A szövetségi tanács tagjai a szövetségi tanács elnökévé Alekszandr Volkovot választják meg, elnökhelyettesekké pedig Nyikifor Kalecsnokot, Alekszandr Lebegyevet, Vaszilij Mszavanadzet és Zaure Omarovát. Ezután a napirendet fogadták el. A napirendben szerepel a többi között a Szovjetunió 1954. évi állami költségvetése. Az elfogadott szabályok értelmében a Szovjetunió 1954. évi költségvetéséről szóló előadói beszédet a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács együttes ülésén ■hallgatják meg. Az előadói beszéd vitáját a szövetségi tanács és a nemzetiségi takács külön-külön tartja meg. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének megválasztására és a Szovjetunió kormányának megalakításáig a két ház együttes ülésén kerül majd sor. Angol-amerikai megegyezés az iráni olajról London (TASZSZj A tőkés világ legnagyobb okjmonopo- liumainak -képviselői közön Londonban folyt hosszadalmas tárgyalások után megállapodás jött létre az iráni olajielőhelyek kiaknázásával foglalkozó úgynevezett nemzetközi konzorcium létrehozásáról. A konzorcium nyolc olajtársaságból áll: öt amerikai, két angol és egy francia olaj- társaságból. A konzorciumot lényegében az öt amerikai és két angol társaságból álló csoport hozta létre. Ez a csoport gigászi nemzetközi olaikartellt alkot, amely kezében tartja a tőkés világ minden jelentősebb olajforrását és amelynek ellenőrzése .alatt van a közelkeleti olajkitermelés 99 százaléka. Az iráni olajipar államosítását — amit az iráni nép 1951-ben vívott ki — az említett kartellhez tartozó monopóliumok ellenségesen fogadták, mert abban veszedelmes példát láttak a többi közelkeleti ország számára és mert nyereségüket látták veszélyeztetve., Ezek a monopóliumok az iráni olajipar államosításának pillanatától kezdve az Egyesült Államok és Anglia uralkodó köreinek hatékony támogatása mellett szüntelenül nyomást gyakoroltak Iránra annak érdekében,, hogy olyan megállapodásra bírják, amely helyreállítaná a külföldi tőke pozícióit az iráni olajiparban. A konzorcium létrehozása érdekében folyó mostani tárgyalások közvetlenül az iráni államcsíny után kezdődtek. Ez az államcsíny Moszadik kormányának megdöntésével járt. A szó- banforgó tárgyalások most befejezéshez közelednek. Április 11-én a konzorcium külön küldöttsége érkezett Teheránba Hardennak, a „Standard Oil Company of New Jersey“ amerikai olajtársaság igazgatósági tagjának vezetésével. Az említett küldöttség és az iráni kormány között április 14-én megkezdődött tárgyalásokon résztvesz Stevens iráni angol nagykövet és ifj. Herbert Hoover, «z amerikai külügyminisztérium nemzetközi olajkeíVskedéscikikel foglalkozó külön tanácsadója *s. Iráni • saitóielentések szerint az olaj- konzorriVm Teheránba érkezett küldöttsége lérnVcélxyi azt javasolta az iráni kormánynak:, hogy az angol iráni olajtársaság koncAssziójának államosítása előtt fennálló helyzetet állítsa vissza, csupán azzal a kiilörilbséggel, hogy az olajipari ügyeket az angolokkal együtt az amerikaiak intézik mtojd. Iránnak — a „Reihen“ című tehet,-áni lap szerint 20—30 évre a konzorciumi kezelésébe kell átadnia az abadani olajfinomító művet és a többi olajvállalatot. A karacsi rádió jélentese szerint 5d0 amerikai és angol szakértő érkezik Iránba az iráni olajipar irányítására. Iránnak olyan egyezményt ajánlanak, «mely — mint nemrégiben a „The New York Times“ írta — „elismeri Iránt az olajforrások tulajdonosának, de az olaj kiaknázását és ennélfogva a nyereséget is az amerikai és angol tőkések és szakértők kezébe adja“. Az iráni olaj kitermelésével és értékesítésével foglalkozó konzorcium létrehozása — melyben az amerikai társasagok szilárd pozíciót foglalnak el — megerősíti az Egyesült Államok uralkodó helyzetét. Az angol sajtó rámutat, hogy a konzorciumról szóló egyezményt főként amerikai feltételek alapján kötötték meg. A konzorcium létrehozására irányuló tárgyalásokon az angol—iráni olajtárga- ság azzal az eltökélt szándékkal bocsátkozott tárgyalásokba, hogy 50 százaléknál kevesebb részvénybe nem egyezik bele. Kénytelen volt azonban eltekinteni eredeti követelésétől és kompromisszumos javaslatot íló'terjeszteni arról, hogy a konzorciumi részvények 44 százalékát bocsássák rendelkezésére. Azonban még ez is ,,az amerikai társaságok ellenállásába ütközött. Az amerikai olajtársaságok ugyanis a további tárgyalások 9orá.n azt követelték, hogy az angol—iráni olajtársaságnak a részvények 4fl százalékánál többet ne adjanak“ és ezt a követelést az angolok elfogadták. „A részvények ilyen elosztása azt jelenti, írja a „Sunday Express1, hogy Anglia nem tartja többé kizárólagos ellenőrzése alatt a világ egyetlen olajvidékét sem. (MTI) Ünnepi húsvéti misék a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) A szovjet országban élő katolikusok megünnepelték a húsvéti ünnepeket. A moszkvai Szent Lajos templomban a hívők nagy tömegeinek jelenlétében tartottak ünnepi miséket. Mint Lettországból és Litvániából jelentik, Rigában, Liepa- jában, Vilniusban, Kaunasban és más városokban lévő katolikus templomokban a hívő népes tömegeinek jelenlétében ünnepi miséket tartottak. A szovjet ország városaiban és falvaiban lévő evangélikus templomokban és imaházakban is húsvéti istentiszteleteket tartottak. Az angol szövetkezeti párt kongresszusa London (TASZSZ). Blackpool bő! érkező jelentés szerint április 18-án az angol ■ szövetkezeti párt kongresszusán megvitatták a nemzetközi helyzetről szóló határozati javaslatot, amelyet a párt országos bizottsága terjesztett elő. A határozati javaslat megjegyzi, hogy a berlini értekezletnek nem sikerült megállapodást elérnie Németország egyesítésére vonatkozóan és azt hangoztatja, hogy Angliának, Franciaországnak és az Egyesült Államoknak vagy folytatniok kell Nyugat- Németország megszállását, vagy be kell kapcsolniok a német csapatkontingenseket az „európai hadse- regbe1', A határozati javaslathoz azonban módosítást terjesztettek be, amely elítéli Nyugat-Németország újrafel- fegyverzését, tehát elutasítja a hivatalos határozati javaslatot- (MTI) Dulles ma, Eden csütörtökön utazik Párisba a nyugati hatalmak Senf előtti „külön megbeszélésére* Ismeretes, hogy a genfi tanácskozás előtt a nyugati hatalmak külügyminiszterei külön tanácskozást folytatnak a francia fővárosban. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn Eisenhower elnökkel tanácskozott és kedden indul Európába, hogy résztvegyen a genfi értekezleten, illetve az ezt megelőző külön tanácskozáson. Eden angol külügyminiszter csütörtökön utazik Párisba, hogy résztvegyen az Atlanti Tanács pénteki ülésén és végső megbeszélést folytasson Dulles amerikai és Bidault francia külügyminiszterrel arról, hogy — mint az „AFP“ jelenti ■— „a nyugat milyen magatartást tanúsítson a genfi értekezlet napirendjén szereplő kérdésekben-1“ Előzetesen Eklen — közli a londoni rádió — tanácskozik majd a nemzetközösségi országok — különösen India, Pakisztán és Ceylon — vezető személyiségeivel és meghallgatja véleményüket, „az ázsiai védelem megszervezésére vonatkozó, vala-í mint az értekezlet napirendjén szereplő egyéb tervekről, ' Az „AFP“ jelentése szerint tester Pearson, Kanada külügyminisztere Londonba repült. A külügyminiszter innen. Párisba utazik, ahol résztvesz az Atlanti Tanács ülésén. (MTI) Dien Bien Phu-nál a franciák további állásokat adtak fel A francia expediciós hadtestnek Dien den Phu-nál bekerített erői további állásokat voltak kénytelenek feladni. Vasárnap ki kellett üri- teniök az egyik északnyugati támaszpontot, hétfőn pedig egy további támaszpontot kellett elhagyniok a megerősített tábor ászaid részén. A repülőtér északi részét a néphadsereg egységei szilárdan kezükben tartják és ez rendkívül megnehezíti a franciáknak szánt utánpótlás ejtőernyőn való ledobását. A franciák déli támaszpontja már' három hét óta teljesen el van szigetelve. A hétfőn este kiadott francia hivatalos jelentés szerint Dien Bien Phu- nál hosszú időre használhatatlanná vált mind a két repülőtér. A tonkini delta-vidéken Hanoi és Haiphong között) a néphadsereg csapatai rajtaütésszerű támadást intéztek egy francia hadoszlop ellen, amely — mint a hivatalos francia szóvivő kijelentette -— jelentős veszteségeket szenvedett. Az Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban?“ című füzetsorozatában a közelmúltban jelent meg Vándor Vera könyve „Parasztsors a tőkés országokban“ címmel. A könyvből az alábbi részleteket közöljük, Calabriát (Kalábria) könnyű megtalálni a térképen: ott fekszik az itáliai íélhibdetmént értesítjük Miskolc dolgozóit, hogy a Miskolci Gépkocsiközlekedcsi Vállalat és Villamos Vasút rendezésében ápri lls 21-én, szerdán 16 órakor n Petőfi utca 39 szám alatti Közlekedési és Szállítási Dolgozók kuHnrhelyiségében közlekedési ankétot reniíeziink Társy: Miskolc város közlekedési problémáinak megoldása A tárgyhoz minél több hozzászólást, indítványt, illetve javaslatot kérünk Minden ntas* szívesen látunk és vá- mnk az anketra sziget déli csücskén, az „olasz csizma" orrán. Nevezetes vidék ez: lakóinak ínséges élete, szegénysége tette ismertté. A nép ma már csak így emlegeti: „Aki még nem járt I Calabriában, nem tudja mi a nyomorúság". Nyáron aszály szárítja ki Calabria foiyóit, ősszel és tavasszal áradások fenyegetik a termést. A föld itt is -— mint egész Olaszországban — néhány dúsgazdag földbirtokos tulajdonában van. Itt terülnek ei például Baracicó (Barakkó) báró hatalmas bir tokai — a báró úrnak 22.000 hektár földje van (1 hektár kb. 1.5 kát. hold); egy másik földbirtokos — Beriinger báró — kénytelen „mindössze" 15.000 hektáron meghúzni magát. Olaszországban a magántulajdonban lévő földterületnek csaknem a fele a föld- birtokosok kezében vgn. Es mi jut a parasztságnak? A törpebirtokos parasztoknak átlagosan 0.15 hektárnyi földjük van. Ez azt jelenti, hogy százezer parasztcsaládnak együttesen van anv- nyi földje, mint a Beriinger bárócsaládnak egyedüli A törpebirtokosok azonban még a szerencsésebbek közé tartoznak. Hár csaknem agyonnyomják őket az adóterhek, szerencsés esztendőkben földecskéjük mégis hoz valamit a konyhára. De mit csináljon az az öt és félmillió olasz paraszt, akinek egyáltalán nincs földje? Ezek az emberek szörnyű nyomorban élnek. Sok tízezren közülük kénytelenek elhagyni a mostoha szülőföldet, amely nem tudja megadni nekik még a mindennapi betevő falatot sem — a kétségbeesés, az éhség, a családról való gondoskodás vágya a városba kergeti őket í—i de többnyire hiába! Ezek az emberek csak tovább szaporítják a városi munkanélküliek hatalmas seregét. Akik otthon maradnak, azok elszegődnek valamelyik földesúr birtokára, s <jtt úgyszólván éhbérért húzzák a cselédsors nehéz igáját. A földbirtokosok pedig nem szégyenlősek. Kapzsiságukkal, mohóságukkal az utolsó bőrt is lenyúznák a parasztokról. Olyan kegyetlen mezőgazdasági szerződéseket kényszerítenek a parasztokra, mintha a legsötétebb középkorban élnénk s szerződéseikkel úgyszólván teljesen jobbágyi sorba taszítják bérlőiket. Lássunk néhányat e szerződésből — a földesúri kizsákmányolás írásos bizonyítékaiból —„amelyek ékesebben beszélnek minden szónál. Dél-Olaszorszásr egyik' leggazdagabb földesura, Bizoni báró. bérleti szerződést kötött Panaceon (Panakkon) calabriai falu cs „Mi van ^ , KÖZÉPKOR - NAPJAINKBAN iiiimHitimmiiiimimiimimiHiimmiiiimiiiiiiiimiiHmiiimnuiimimmuii kis darabka földért a bérlőnek évente tízezer lírát kell fizetnie — csupán a szerződés megújításáért, további 13.590 lírát pe- dig a föld bérletéért. Ez azonban még nem minden. A szerződés előírja, hogy a bérlő „köteles minden karácsonykor és húsvét- kor 20 tojást és egy tyúkot, augusztusban pedig még egy tyúkot adni" a földesúrnak. A bérlő köteles mindezeken felül 40 kilogramm paradicsomot és kétszer hetenkint annyi friss zöldségfélét adni, hogy a földesúr háztartása ne szenvedjen hiányt. De még ezzel sem ér véget minden kötelezettség: a bérlőt még arra is kötelezi a szerződés, hogy a kis darab föld használatáért saját költségén gondozza és trágyázza a báró kertjét és többszáz gyümölcsfáját. A gyümölcstermés ennek ellenére az utolsó szemig a földesúré, sőt övé „a gyümölcsfák levele is, amelyet a bérlő fizetség nélkül nem használhat fel". Ha a bérlő a termés betakarításánál meg mer enni akár csak egyetlen narancsot is, — minden szem hiányzó gyümölcsért 100 líra kártérítést kell fizetnie. Egy másik földbirtokos kikötötte, hogy cosenzai (Koszenca) bérlője „saját költségén hizlaljon disznót és ha az állatot levágta, adja át a hús felét úrnőjének“. Egy tiiena (Sziéna) nevű földesúr Rombiolo faluban bérbeadott egy földdarabot, amelyen alig 20 mázsa gabona termett. Siena ennek ellenére csaknem 20 mázsa gabonát, 96 tojást, karácsonyra és húsvétra 2—2 tvukot csikart ki bérlőjétől, s még arra is kötelezte, hogy olajfáit ingyen ápolja. Vájjon csoda-e hát, hogy az olasz parasztság megelégelte a földesúri önkényt? Vájjon nem természetes-e, hogy Olaszország dolgozó parasztsága már kifogyott a türelemből, már nem elégszik meg a kormány hazug ígéreteivel s újra meg újra harcot indít a kenyérért és a földért? Hányszor lángolt fel' Olaszország különböző vidékein a híres földfoglaló mozgalom, hányszor remegett meg a föld a falvakban! Egész falvak kerekednek fel ilyenkor asz- szonyostól, gyermekestől, öszvérrel, lóval, szekerekkel, s ünnepélyesen énekszóval, zászló alatt vonulnak a földesurak megmű- vetetten földjeire, hogy birtokukba vegyék az életet adó földet, hogy jusson kenyér az embernek, takarmány a jószágnak. A parasztok ilyenkor felosztják egymásközt a földet s elkezdik a mezőgazdasági munkát, szántanak, vetnek a földesúr elhagyott birtokain. A földbirtokosok vadállat! kegyetlenséggel támadtak a földfoglaió parasztokra. Motoros rendőrosztagok rohanták meg őket, esendőrsorfüzek gyilkolták a egyik parasztjával, A szerződéi szerint; a > Kódjelen embereket, Lecce .(Léceséi; tarló* hazáját, éleiét. mányban valóságos hadművelet tét indítottak a földfoglaió pa- rasztcsaládek ellen; a motoros rendőrosztagokast rádió segítsé- gével a magasban cirkáló repülőgépekről irányították. A rendőrök a töt megbe lőttek, elkergették a parasztokat a földekről, majd összeszedték a lakosság minden szegényes matyóját, felszerelését, házi ingóságát, benzinnel leöntöttek és felgyújtották az egészet. Es ez nem volt elszigetelt eset csupán. A parasztság másutt is harcba indult a földért, a népellenes kormányzat másutt is rátámadt a földkövetelő parasztokra. Calab- riában, Melissában .(Melissza), Apuliában és Luciana (Lucsánaj tartományokban elesettek vére festette pirosra az olasz földet, parasztok vére, akiket a népellenes kormány gyilkolt meg. Kiszámították, hogy a’ legutóbbi öt év alatt a földért és a kenyérért harcoló olasz dolgozók közül 68-at meg- gyilkoltak, 4264-et megsebesítettek, 139 ezret pedig összesen 16308 évi börtönbüntetésre ítéltek. A meggyilkoltak, elítéltek és megsebesültek kétharmada paraszt, földért harcoló paraszt volt. , A parasztok földfoglaló mozgalmánál ereje, lendülete azonban mégis arra kény.* szerítette a kormányt, hogy ha intézkedésekkel nem is, legalább ígéretekkel próbálja megnyugtatni a kedélyeket. A kormány többízben ünnepélyesen ígéretet tett arra, hogy a földesurak parlagon heverő és eléggé ki nem használt birtokaiból földosztást rendez. Ezek a hazug ígéretek azonban leginkább papíron maradtak. A több mint öt és félmillió földnélküli paraszt' közül mindösz- sze százezren kaptak földet. Es ezek is milyen áron? A földhöz juttatott parasztok csak 30 év múlva válnak a föld tulajdonosaivá —■ feltéve, ha addig kifizették a föld árát és az előzetes megmunkálás Költségeit. Ilyenformán csak alig néhány dolgozó paraszt érezheti magát a; juttatott föld gazdájának s a' parasztság ugyanúgy, mint régen 1— ma is évtizedekre szóló adósságok terhe alatt, nyög. Azok pedig, akik megkapták a földet, boldogan mégmű- vélték’, de amikor aratni kezdtek, megje- lent a régi tulajdonos és magának követelte a termés 70 százalékát - „kártalanítási díj" fejében. Mondani sem kell, hogy a Kormány itt sem lépett közbe és az újonnan földhöz jutott olasz parasztok közül igen sokan kénytelenek voltak termésük jelentős részét átadni a régi földesúrnak. Olaszországban a harc nem ült el. Az olasz parasztság rádöbbent már, hogy szégyenteljesen becsapták és nem hajlandó a háborús készülődésekkel elfoglalt olasz uralkodókörök érdekeiért' feláldozni földjét.
