Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-21 / 94. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAb Szerda, 1954. április 21­Teljesítik a miskolci rum- és A miskolci rum- és likőrgyár dolgozói felső negyedévi tervüket 103 százalékra teljesítettébe. Ezen belül március hónap­ban 145.5 százalékot értek el. Kiváló munkát végzett Kasza István diósgyőri telepvezető éa Koleszár József görömbölyi telepvezető. Egymással párosversenyben tervüket likőrgyár dolgozói 190, illetve 100 százalékra teljesítették vállalásukat. Klinjsa Ilona dernizsontöltő 124, Pata Anna és Farkas Ilona üveg­mosók 131, Szegedi Rózsa palacktöltő 105, Titkó. Ilona címkéző 106, Tamás Ilona csomagoló pedig 128 százalékot ért el ,a nemes versengésben. Kicserélték a magyar-jupszlátr határjelei? felújításáról és megjelöléséről szóló egyezmény jóváhagyó okiratait Április 20-án Budapesten ki­cserélték a Szabadkán 1954. .ja­nuár hó 30-án a magyar-jugo_ szláv határjelek felújításáról és megjelöléséről kötött egyez­mény jóváhagyására vonatko­zó okiratokat. Az okiratok kicserélésénél a magyar kor­mányt Hajdú József, a külügy­minisztérium I. számú politikai főosztályának vezetője, a jugo­szláv kormányt^Soldatic Dalibor, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott mi­nisztere képviselte. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka — a Szövetségi Tanács ülése Moszkva (TASZSZ) Április 20-án Moszkvában meg­nyílt a Szovjetunió negyedízben megválasztott Legfelső Tanácsának első ülésszaka. A kormánypáholyban hosszas taps közepette foglalt helyet G. M. Malenkov, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhtn, M. A. Szuszlov, N. N. Satalin. A szövetségi tanács ülését Alek- szandr Kizjurin, a Legfelső Tanács egyik legidősebb tagja, a mezőgaz­dasági tudományok doktora, ismert szovjet növénynemesítő nyitotta meg. A Legfelső Tanács március 14-én megtartott választásai — mondotta Kizjurin — újból világosan meg­mutatták a Kommunista Párt, a kormány és a szovjet nép nagy egy­ségét. Több mint 120 millió ember, azaz a Szovjetuniónak majdnem egész felnőtt lakossága egységesen szavazott a kommunisták és a pár- tonkivüliek népi tömbjének jelölt­jeire. A szovjet nép — mondotta befeje­zésül Kizjurin — bízik erejében és bátran néz a jövő elé. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa odaadóan szolgálja majd szocialista államát,, szilárdítja nagy hazája erejét, szen­tül őrzi és fejleszti a szovjet ország kommunizmust építő népeinek ba­rátságát. Kizjurin küldött bejelenti, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szö­vetségi tanácsának első ülésszaka megnyílt. A szövetségi tanács tag­jai a szövetségi tanács elnökévé Alekszandr Volkovot választják meg, elnökhelyettesekké pedig Nyikifor Kalecsnokot, Alekszandr Lebegyevet, Vaszilij Mszavanadzet és Zaure Omarovát. Ezután a napirendet fogadták el. A napirendben szerepel a többi között a Szovjetunió 1954. évi állami költségvetése. Az elfogadott szabá­lyok értelmében a Szovjetunió 1954. évi költségvetéséről szóló előadói beszédet a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács együttes ülésén ■hallgatják meg. Az előadói beszéd vitáját a szö­vetségi tanács és a nemzetiségi ta­kács külön-külön tartja meg. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének megválasztására és a Szovjetunió kormányának megala­kításáig a két ház együttes ülésén kerül majd sor. Angol-amerikai megegyezés az iráni olajról London (TASZSZj A tőkés világ legnagyobb okjmonopo- liumainak -képviselői közön Londonban folyt hosszadalmas tárgyalások után meg­állapodás jött létre az iráni olajielőhelyek kiaknázásával foglalkozó úgynevezett nemzetközi konzorcium létrehozásáról. A konzorcium nyolc olajtársaságból áll: öt amerikai, két angol és egy francia olaj- társaságból. A konzorciumot lényegében az öt amerikai és két angol társaságból álló csoport hozta létre. Ez a csoport gigászi nemzetközi olaikartellt alkot, amely ke­zében tartja a tőkés világ minden jelen­tősebb olajforrását és amelynek ellen­őrzése .alatt van a közelkeleti olajkiter­melés 99 százaléka. Az iráni olajipar államosítását — amit az iráni nép 1951-ben vívott ki — az említett kartellhez tartozó monopóliumok ellenségesen fogadták, mert abban vesze­delmes példát láttak a többi közelkeleti ország számára és mert nyereségüket lát­ták veszélyeztetve., Ezek a monopóliumok az iráni olajipar államosításának pillana­tától kezdve az Egyesült Államok és Ang­lia uralkodó köreinek hatékony támoga­tása mellett szüntelenül nyomást gyako­roltak Iránra annak érdekében,, hogy olyan megállapodásra bírják, amely hely­reállítaná a külföldi tőke pozícióit az iráni olajiparban. A konzorcium létre­hozása érdekében folyó mostani tárgya­lások közvetlenül az iráni államcsíny után kezdődtek. Ez az államcsíny Moszadik kormányának megdöntésével járt. A szó- banforgó tárgyalások most befejezéshez közelednek. Április 11-én a konzorcium külön küldöttsége érkezett Teheránba Hardennak, a „Standard Oil Company of New Jersey“ amerikai olajtársaság igazgatósági tagjának vezetésével. Az említett küldöttség és az iráni kormány között április 14-én megkezdődött tár­gyalásokon résztvesz Stevens iráni angol nagykövet és ifj. Herbert Hoover, «z amerikai külügyminisztérium nemzetközi olajkeíVskedéscikikel foglalkozó külön tanácsadója *s. Iráni • saitóielentések szerint az olaj- konzorriVm Teheránba érkezett küldött­sége lérnVcélxyi azt javasolta az iráni kormánynak:, hogy az angol iráni olajtár­saság koncAssziójának államosítása előtt fennálló helyzetet állítsa vissza, csupán azzal a kiilörilbséggel, hogy az olajipari ügyeket az angolokkal együtt az ameri­kaiak intézik mtojd. Iránnak — a „Rei­hen“ című tehet,-áni lap szerint 20—30 évre a konzorciumi kezelésébe kell át­adnia az abadani olajfinomító művet és a többi olajvállalatot. A karacsi rádió jélentese szerint 5d0 amerikai és angol szakértő érkezik Iránba az iráni olajipar irányítására. Iránnak olyan egyezményt ajánlanak, «mely — mint nemrégiben a „The New York Times“ írta — „elismeri Iránt az olajforrások tulajdonosának, de az olaj kiaknázását és ennélfogva a nyereséget is az amerikai és angol tőkések és szak­értők kezébe adja“. Az iráni olaj kitermelésével és érté­kesítésével foglalkozó konzorcium létre­hozása — melyben az amerikai társasa­gok szilárd pozíciót foglalnak el — meg­erősíti az Egyesült Államok uralkodó helyzetét. Az angol sajtó rámutat, hogy a konzorciumról szóló egyezményt főként amerikai feltételek alapján kötötték meg. A konzorcium létrehozására irányuló tárgyalásokon az angol—iráni olajtárga- ság azzal az eltökélt szándékkal bocsát­kozott tárgyalásokba, hogy 50 százaléknál kevesebb részvénybe nem egyezik bele. Kénytelen volt azonban eltekinteni ere­deti követelésétől és kompromisszumos javaslatot íló'terjeszteni arról, hogy a konzorciumi részvények 44 százalékát bocsássák rendelkezésére. Azonban még ez is ,,az amerikai társaságok ellenállá­sába ütközött. Az amerikai olajtársaságok ugyanis a további tárgyalások 9orá.n azt követelték, hogy az angol—iráni olajtár­saságnak a részvények 4fl százalékánál többet ne adjanak“ és ezt a követelést az angolok elfogadták. „A részvények ilyen elosztása azt je­lenti, írja a „Sunday Express1, hogy Anglia nem tartja többé kizárólagos ellenőrzése alatt a világ egyetlen olaj­vidékét sem. (MTI) Ünnepi húsvéti misék a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) A szovjet országban élő kato­likusok megünnepelték a húsvé­ti ünnepeket. A moszkvai Szent Lajos templomban a hívők nagy tömegeinek jelenlétében tartot­tak ünnepi miséket. Mint Lettországból és Litvá­niából jelentik, Rigában, Liepa- jában, Vilniusban, Kaunasban és más városokban lévő katolikus templomokban a hívő népes tö­megeinek jelenlétében ünnepi miséket tartottak. A szovjet ország városaiban és falvaiban lévő evangélikus templomokban és imaházakban is húsvéti istentiszteleteket tar­tottak. Az angol szövetkezeti párt kongresszusa London (TASZSZ). Blackpool bő! érkező jelentés sze­rint április 18-án az angol ■ szövetke­zeti párt kongresszusán megvitatták a nemzetközi helyzetről szóló hatá­rozati javaslatot, amelyet a párt országos bizottsága terjesztett elő. A határozati javaslat megjegyzi, hogy a berlini értekezletnek nem sikerült megállapodást elérnie Németország egyesítésére vonatkozóan és azt han­goztatja, hogy Angliának, Francia­országnak és az Egyesült Államok­nak vagy folytatniok kell Nyugat- Németország megszállását, vagy be kell kapcsolniok a német csapat­kontingenseket az „európai hadse- regbe1', A határozati javaslathoz azonban módosítást terjesztettek be, amely elítéli Nyugat-Németország újrafel- fegyverzését, tehát elutasítja a hiva­talos határozati javaslatot- (MTI) Dulles ma, Eden csütörtökön utazik Párisba a nyugati hatalmak Senf előtti „külön megbeszélésére* Ismeretes, hogy a genfi tanácsko­zás előtt a nyugati hatalmak kül­ügyminiszterei külön tanácskozást folytatnak a francia fővárosban. Dulles, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere hétfőn Eisenhower el­nökkel tanácskozott és kedden in­dul Európába, hogy résztvegyen a genfi értekezleten, illetve az ezt megelőző külön tanácskozáson. Eden angol külügyminiszter csü­törtökön utazik Párisba, hogy részt­vegyen az Atlanti Tanács pénteki ülésén és végső megbeszélést foly­tasson Dulles amerikai és Bidault francia külügyminiszterrel arról, hogy — mint az „AFP“ jelenti ■— „a nyugat milyen magatartást tanú­sítson a genfi értekezlet napirend­jén szereplő kérdésekben-1“ Előzete­sen Eklen — közli a londoni rádió — tanácskozik majd a nemzetkö­zösségi országok — különösen In­dia, Pakisztán és Ceylon — vezető személyiségeivel és meghallgatja vé­leményüket, „az ázsiai védelem megszervezésére vonatkozó, vala-í mint az értekezlet napirendjén sze­replő egyéb tervekről, ' Az „AFP“ jelentése szerint tester Pearson, Kanada külügyminisztere Londonba repült. A külügyminisz­ter innen. Párisba utazik, ahol részt­vesz az Atlanti Tanács ülésén. (MTI) Dien Bien Phu-nál a franciák további állásokat adtak fel A francia expediciós hadtestnek Dien den Phu-nál bekerített erői további állásokat voltak kénytele­nek feladni. Vasárnap ki kellett üri- teniök az egyik északnyugati tá­maszpontot, hétfőn pedig egy továb­bi támaszpontot kellett elhagyniok a megerősített tábor ászaid részén. A repülőtér északi részét a néphadse­reg egységei szilárdan kezükben tartják és ez rendkívül megnehezíti a franciáknak szánt utánpótlás ej­tőernyőn való ledobását. A franciák déli támaszpontja már' három hét óta teljesen el van szigetelve. A hétfőn este kiadott francia hivata­los jelentés szerint Dien Bien Phu- nál hosszú időre használhatatlanná vált mind a két repülőtér. A tonkini delta-vidéken Hanoi és Haiphong között) a néphadsereg csa­patai rajtaütésszerű támadást intéz­tek egy francia hadoszlop ellen, amely — mint a hivatalos francia szóvivő kijelentette -— jelentős vesz­teségeket szenvedett. Az Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban?“ című füzetsorozatában a közelmúltban jelent meg Vándor Vera könyve „Parasztsors a tőkés országokban“ címmel. A könyvből az alábbi rész­leteket közöljük, Calabriát (Kalábria) könnyű meg­találni a térképen: ott fekszik az itáliai íél­hibdetmént értesítjük Miskolc dolgozóit, hogy a Miskolci Gépkocsiközlekedcsi Vállalat és Villamos Vasút rendezésében ápri lls 21-én, szerdán 16 órakor n Petőfi utca 39 szám alatti Közlekedési és Szállítási Dolgozók kuHnrhelyiségében közlekedési ankétot reniíeziink Társy: Miskolc város közlekedési problémáinak megoldása A tárgyhoz minél több hozzászólást, indítványt, illetve javaslatot kérünk Minden ntas* szívesen látunk és vá- mnk az anketra sziget déli csücskén, az „olasz csizma" or­rán. Nevezetes vidék ez: lakóinak ínséges élete, szegénysége tette ismertté. A nép ma már csak így emlegeti: „Aki még nem járt I Calabriában, nem tudja mi a nyomorúság". Nyáron aszály szárítja ki Calabria foiyóit, ősszel és tavasszal áradások fenyegetik a termést. A föld itt is -— mint egész Olasz­országban — néhány dúsgazdag földbirto­kos tulajdonában van. Itt terülnek ei pél­dául Baracicó (Barakkó) báró hatalmas bir tokai — a báró úrnak 22.000 hektár földje van (1 hektár kb. 1.5 kát. hold); egy má­sik földbirtokos — Beriinger báró — kény­telen „mindössze" 15.000 hektáron meg­húzni magát. Olaszországban a magántulajdonban lévő földterületnek csaknem a fele a föld- birtokosok kezében vgn. Es mi jut a parasztságnak? A törpebir­tokos parasztoknak átlagosan 0.15 hektár­nyi földjük van. Ez azt jelenti, hogy száz­ezer parasztcsaládnak együttesen van anv- nyi földje, mint a Beriinger bárócsaládnak egyedüli A törpebirtokosok azonban még a szerencsésebbek közé tartoznak. Hár csak­nem agyonnyomják őket az adóterhek, sze­rencsés esztendőkben földecskéjük mégis hoz valamit a konyhára. De mit csináljon az az öt és félmillió olasz paraszt, akinek egyáltalán nincs földje? Ezek az emberek szörnyű nyomorban élnek. Sok tízezren kö­zülük kénytelenek elhagyni a mostoha szü­lőföldet, amely nem tudja megadni nekik még a mindennapi betevő falatot sem — a kétségbeesés, az éhség, a családról való gondoskodás vágya a városba kergeti őket í—i de többnyire hiába! Ezek az emberek csak tovább szaporítják a városi munkanél­küliek hatalmas seregét. Akik otthon ma­radnak, azok elszegődnek valamelyik földes­úr birtokára, s <jtt úgyszólván éhbérért húz­zák a cselédsors nehéz igáját. A földbirto­kosok pedig nem szégyenlősek. Kapzsisá­gukkal, mohóságukkal az utolsó bőrt is le­nyúznák a parasztokról. Olyan kegyetlen mezőgazdasági szerződéseket kényszeríte­nek a parasztokra, mintha a legsötétebb középkorban élnénk s szerződéseikkel úgy­szólván teljesen jobbágyi sorba taszítják bérlőiket. Lássunk néhányat e szerződésből — a földesúri kizsákmányolás írásos bizo­nyítékaiból —„amelyek ékesebben beszél­nek minden szónál. Dél-Olaszorszásr egyik' leggazdagabb földesura, Bizoni báró. bérleti szerződést kötött Panaceon (Panakkon) calabriai falu cs „Mi van ^ , KÖZÉPKOR - NAPJAINKBAN iiiimHitimmiiiimimiimimiHiimmiiiimiiiiiiiimiiHmiiimnuiimimmuii kis darabka földért a bérlőnek évente tíz­ezer lírát kell fizetnie — csupán a szerző­dés megújításáért, további 13.590 lírát pe- dig a föld bérletéért. Ez azonban még nem minden. A szerződés előírja, hogy a bérlő „köteles minden karácsonykor és húsvét- kor 20 tojást és egy tyúkot, augusztusban pedig még egy tyúkot adni" a földesúrnak. A bérlő köteles mindezeken felül 40 kilo­gramm paradicsomot és kétszer hetenkint annyi friss zöldségfélét adni, hogy a föl­desúr háztartása ne szenvedjen hiányt. De még ezzel sem ér véget minden kötelezett­ség: a bérlőt még arra is kötelezi a szerző­dés, hogy a kis darab föld használatáért saját költségén gondozza és trágyázza a báró kertjét és többszáz gyümölcsfáját. A gyümölcstermés ennek ellenére az utol­só szemig a földesúré, sőt övé „a gyümölcs­fák levele is, amelyet a bérlő fizetség nélkül nem használhat fel". Ha a bérlő a termés betakarításánál meg mer enni akár csak egyetlen narancsot is, — minden szem hiányzó gyümölcsért 100 líra kártérítést kell fizetnie. Egy másik földbirtokos kikötötte, hogy cosenzai (Koszenca) bérlője „saját költségén hizlaljon disznót és ha az állatot levágta, adja át a hús felét úrnőjének“. Egy tiiena (Sziéna) nevű földesúr Rombiolo faluban bérbeadott egy földdarabot, ame­lyen alig 20 mázsa gabona termett. Siena ennek ellenére csaknem 20 mázsa gabonát, 96 tojást, karácsonyra és húsvétra 2—2 tvukot csikart ki bérlőjétől, s még arra is kötelezte, hogy olajfáit ingyen ápolja. Vájjon csoda-e hát, hogy az olasz pa­rasztság megelégelte a földesúri önkényt? Vájjon nem természetes-e, hogy Olaszor­szág dolgozó parasztsága már kifogyott a türelemből, már nem elégszik meg a kor­mány hazug ígéreteivel s újra meg újra harcot indít a kenyérért és a földért? Hány­szor lángolt fel' Olaszország különböző vi­dékein a híres földfoglaló mozgalom, hány­szor remegett meg a föld a falvakban! Egész falvak kerekednek fel ilyenkor asz- szonyostól, gyermekestől, öszvérrel, lóval, szekerekkel, s ünnepélyesen énekszóval, zászló alatt vonulnak a földesurak megmű- vetetten földjeire, hogy birtokukba vegyék az életet adó földet, hogy jusson kenyér az embernek, takarmány a jószágnak. A pa­rasztok ilyenkor felosztják egymásközt a földet s elkezdik a mezőgazdasági munkát, szántanak, vetnek a földesúr elhagyott bir­tokain. A földbirtokosok vadállat! ke­gyetlenséggel támadtak a földfoglaió pa­rasztokra. Motoros rendőrosztagok rohan­ták meg őket, esendőrsorfüzek gyilkolták a egyik parasztjával, A szerződéi szerint; a > Kódjelen embereket, Lecce .(Léceséi; tarló* hazáját, éleiét. mányban valóságos hadművelet tét indítottak a földfoglaió pa- rasztcsaládek ellen; a motoros rendőrosztagokast rádió segítsé- gével a magasban cirkáló repü­lőgépekről irányították. A rendőrök a töt megbe lőttek, elkergették a parasztokat a földekről, majd összeszedték a lakosság minden szegényes matyóját, felszerelését, házi ingóságát, benzinnel leöntöttek és fel­gyújtották az egészet. Es ez nem volt elszigetelt eset csupán. A parasztság másutt is harcba indult a földért, a népellenes kormányzat másutt is rátámadt a földkövetelő parasztokra. Calab- riában, Melissában .(Melissza), Apuliában és Luciana (Lucsánaj tartományokban el­esettek vére festette pirosra az olasz földet, parasztok vére, akiket a népellenes kor­mány gyilkolt meg. Kiszámították, hogy a’ legutóbbi öt év alatt a földért és a kenyérért harcoló olasz dolgozók közül 68-at meg- gyilkoltak, 4264-et megsebesítettek, 139 ez­ret pedig összesen 16308 évi börtönbünte­tésre ítéltek. A meggyilkoltak, elítéltek és megsebesültek kétharmada paraszt, földért harcoló paraszt volt. , A parasztok földfoglaló mozgalmánál ereje, lendülete azonban mégis arra kény.* szerítette a kormányt, hogy ha intézkedé­sekkel nem is, legalább ígéretekkel próbálja megnyugtatni a kedélyeket. A kormány többízben ünnepélyesen ígéretet tett arra, hogy a földesurak parlagon heverő és elég­gé ki nem használt birtokaiból földosztást rendez. Ezek a hazug ígéretek azonban leg­inkább papíron maradtak. A több mint öt és félmillió földnélküli paraszt' közül mindösz- sze százezren kaptak földet. Es ezek is mi­lyen áron? A földhöz juttatott parasztok csak 30 év múlva válnak a föld tulajdono­saivá —■ feltéve, ha addig kifizették a föld árát és az előzetes megmunkálás Költsé­geit. Ilyenformán csak alig néhány dolgozó paraszt érezheti magát a; juttatott föld gazdájának s a' parasztság ugyanúgy, mint régen 1— ma is évtizedekre szóló adósságok terhe alatt, nyög. Azok pedig, akik megkapták a földet, boldogan mégmű- vélték’, de amikor aratni kezdtek, megje- lent a régi tulajdonos és magának köve­telte a termés 70 százalékát - „kártalaní­tási díj" fejében. Mondani sem kell, hogy a Kormány itt sem lépett közbe és az újonnan földhöz jutott olasz parasztok közül igen sokan kénytelenek voltak termésük jelentős részét átadni a régi földesúrnak. Olaszországban a harc nem ült el. Az olasz parasztság rádöbbent már, hogy szé­gyenteljesen becsapták és nem hajlandó a háborús készülődésekkel elfoglalt olasz uralkodókörök érdekeiért' feláldozni földjét.

Next

/
Thumbnails
Contents