Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-23 / 69. szám
BÁNYÁSZOK, KOHÁSZOK ELŐRE A KONGRESSZUSI VERSENY SIKERÉÉRT! A kongresszusi zászlóért harcoló Lenin Kohászati Művekben A selejt — ellenség A Lenin Kohászati Művek dolgozói pártunk III. kongresszusa tiszteletére nemcsak a tervek túlteljesítését, hanem a minőség javítását célzó felajánlásokat is . tettek. Tudják, hogy a selejt elleni harcban még bőven van tennivaló. A martinászok gyakran panaszkodnak arra, hogy a nyersvasnak magas a szilíciumtartalma. Sokszor kérték ezért a nagyolvasztómű dolgozóit, adjanak jobb nyersvasat a kemencék számára. A kohászok legtöbbször az alapanyag minőségére hivatkoznak. Kétségtelen, hogy ez befolyásolja a nyersvas minőségét, de még inkább a technológiai előírások gyakori megszegése. A martinászok sem háríthatnak minden felelősséget a nagyolvasztóra. A martini selejt az öntőcsarnokban mutatkozik Ezért a kemencék munkásai az öntőcsarnok dolgozóit okolják a selejtért, holott azért részben ők is felelősek. A technológiai fegyelem elhanyagolása a hengerművekben is 1— különösen a durvahengcrdébcn — mutatkozik, Gyakori, hogy nem megfelelő hőfokon hengerelnek. Ez azonban irányít. A harcrakész brigád mint az óra olyan pontosan dolgozik. Mindenki tudja feladatát. Nagy esemény előtt állanak, kísérleti adagot csapolnak. Pontosan déli 12 óra. — No, még félóra és kezdődik — izgulnak a martinászok. Az óra mutatója nehezen vánszorog. Súlyos, izgalommal teli percek ezek. Mindent előkészítettek már a nagy feladatra. Az öntőcsarnokiak is feszült várakozással lesik az idő múlását. A legjobb, legnagyobb gonddal előkészített üstök éhesen várakoznak. Különleges falatot — elektroacél minőségének megfelelő adagot kapnak nemsokára. A kokil- lák katonás rendben sorakoznak. Egyszerre aztán — végre — megadták a jelt. A brigád szinte egyszerre nyúl a hosszú rúd után. A kemence ajtaja lomhán, szuszogva emelkedik magasba. Láng csap ki a nyíláson, a meleg többszörösére fokozódik. A csapolónyílás körül Subovics László szorgoskodik. A kiszúrás nehéz feladat, de sikerül. A tűztenger megmozdul, háborog aztán a csa- polócsatomán át diadalmasan tör tör elő a vakítófényű acél. A martinászok megállnak egy pillanatra. Meg- törlik verejtékes homlokukat, kortyolnak egy kis frissítőt, aztán tovább; munkára! A daru már ott libeg a sziporkázó üst felett. Hatalmas acélmarkával a telt „fazék" után nyúl s könnyedén cipeli a kokillákhoz, ahol Kovács Tibor és Gergely János a csarnok két legjobb öntője várja- Nagy szakértelemmel látnak munkához. Az öntés sikerült. A durvahen- gerde dolgozói is ezt igazolják. A kísérlet bíztató eredményeket ígér. Merész ötlet volt a martinban, hogy elektroacélnak megfelelő minőségű acélt gyártsanak. A kezdeményezés éppen ezért igen nagyjelentőségű, hiszen szerte az országban folyik a harc, hogy minél kevesebb villamosenergiával minél többet termeljünkA jó eredmény híre szárnyra kelt nemcsak a martinban, hanem az egész gyárban. A siker új erőt, lelkesedést öntött a munkásokba. Meri a feladat nem ért véget, sőt lényegében most kezdődik. A martinászok a kongresszusi verseny lázában, új adagok csapolására készülnek s mind jobban szolgálják a hazát, a népet. Mislócs,ki Mátyás, Kossuth-dijas föolvasxtár új ssakmunkásokat nevel csak a selejt kisebbik részének oka. A nagyobb ‘baj az anyagkeveredések, bői származik. A körkemencében a forrasztárok és a darusok vigyázatlansága a különböző adagú öntecsek összekeveredésére vezet. A fínam- hengerdében a legtöbb selejt a be- készítők fegyelmezetlensége nyomán keletkezik, mert olyan anyagokat bocsátanak hengerlésre, amelyek eleve selejtesek. Érdemes megjegyezni, hogy abból a kárból, amelyet 1953-ban a Lenin Kohászati Művekben a selejt okozott, 350 kettőszoba összkomfortos, modern családi házat építhettek volnaA diósgyőri I,enin Kohászati Művek elektroacélművében Mislóczkj Mátyás, a Szocialista Munka Hőse, Kossuth-dijas főolvasztár megfogadta, hogy új olvasztárnemzedék nevelésével ünnepli a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusát. j A másodéves ipari tanulókból kísérletképpen öt tagú olvasztárbrigá. dot alakított s egy teljes műszakra átvette velük a 13-as kemence irányítását. A 16 éves Túra Lajos végezte az olvasztár munkakörét. Lo- vász János, Magyar József, Rácz Sándor, s Pásztor Pál pedig boldogan vették át az előző olvasztárbrigád tagjaitól a salakhúzót, a rakólapátot, a fenékcsináló- és próbakanalat. A fiatalok lelkes izgalommal fogtak a munkához. A csapolás után elvégezték a kemencejavítást, majd adagoltak és a váltás előtt már a második csapolásból küldtek próbát a laboratóriumnak. A 16—17 éves fiatalokból álló brigád — a Szocialista Munka Hőse irányításéval olyan kiváló eredményt ért . el, amelyre ritkán van példa az elektroacélmüben; napi tervüket 1300 kilowattóra árammeg. takarítás mellett 125 százalékra teljesítették a terven felül 2-7 tonna elektroaeélt adtak a hazának. Jó munkájukkal aznap 55—65 forintot kerestek. A Kossuth-dijas főolvasztár most elhatározta, hogy a pártkongresz- szusig hátralévő egy hónap alatt újabb három kísérleti brigádot szervez az ipari tanulókból. Megindult a folyamatos termelés a mályi téglagyárban Erre gondoljunk, amikor a minőség javításáért, legnagyobb ellenségünk, a selejt ellen indulunk harcba. Különleges csapolás Színes, sziporkázó sugárban zúdul az acél a hatalmas üstbe, amely mohón nyeli el az adagot. — Kész! — kiáltja az egyik olvasztár. A brigád hozzálát a kemence karbantartásához. A VII. kemencénél Is nagy a sürgés-forgás. Az acélgyártómester Kiss Pál elvtárs intézkedik, utasít, A szokatlan hideg téli napok komoly nehézségek elé állították a mályi téglagyár dolgozóit, akik január óta mintegy 30 millió nyers- és égetett téglával maradtak adósai népgazdaságunknak. A száraz, meleg tavaszi napok, a kongresszusi verseny új harcra serkentette a gyár dolgozóit. Megindult a folyamatos termelés, a lelkes munka az elmaradás behozásáért. A DISZ-brigádok megindították - mozgalmat arra, hogy mindennap 40-000 téglát gyártsanak. Gadóczi József brigádja 44 ezer téglát gyártott egy műszák alatt. Március 19-én új téglaprés kezdte meg a munkát, áprilisban egy újabbat, majd egy olyan automata-prést állítanak üzembe, amely kezelőszemélyzet nélkül fog termelni. A legyesbényei termelőszövetkezet jár élen a békevetési-héten A békevetési-hét első napjaiban lelkes szorgalommal szántanak, vetnek a legyesbényei dolgozó parasztok. Példamutató munkát végez az „Első megyei tanácskozás“ termelőszövetkezet tagsága. 35 holdon kereszt- sorosán vetettek tavaszbúzát és serényen végzik az egyéb so- ronlévő tavaszi mezőgazdasági munkálatokat is. A község egyénileg dolgozó parasztsága is példásan tesz eleget vállalásának. A békevetési-héten mindannyian elsőnek akarnak eleget .tenni a vetési terv teljesítésének. Szorgalmas munkájuk eredménye, hogy a község közel 70 százalékra teljesítette már a tavaszi kalászosok vetését. Képes Gábor 12, Kiss Papp Miklós 7, B. Tóth István 12, Mudri Mihály 15 és K. Juhász András 14 holdas dől gozó parasztok befejezve saját! földjükön a tavaszi kalászosok vetését, a fogattal nem rendelkező Szűcs Annának, _özv. Dem- kó Ferencnének. Orosz Józsefnek és még több dolgozó parasztnak nyújtanak segítséget a vetésben. Segítik a vetésben a fogatnélkülieket a mexönagymihályi DISZ fiatalok A mezőnagymihályi DISZ- fiatalok becsülettel teljesítik a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásukat. Mező Béla elvetétt 2 hold tavaszárpát és fogatával Barczi József dolgozó parasztot segíti. Szüleit meggyőzte az állam iránti kötelezettség teljesítésének jelentőségéről, s ennek eredményeként egész évre teljesítették baromfi- és Jojásbeadási kötelezettségüket. Ficsor Gyula elvetette a Ta- vaszbűzát és a tavaszárpát és özv. Juhász Károlyiénak kisegítésképpen 1 hold tavaszárpát vetett már el. Angyal Kálmán a tavaszbúza vetésével mutat példát, s vállalta, hogy a Szabad Ifjúság előfizetői táborát, 4 DISZ fiatallal, Mező Béla pedig 5 DISZ fiatallal növeli. Kovács Emma a beadás határ-* Idő előtti teljesítéséről és annak' igen nagy jelentőségéről beszélgetett szüleivel. Ennek eredményeként baromfibeadásukat há- romnegyedévre, tojásbeadási előírásukat pedig félévre teljesítették. Több mint 50 mázsa kukoricát takarítanának meg Sajákeresztur dolgozó parasztjai, ha teljesítenék első negyedévi sertésbeadási tervüket Kormányzatunk a dolgozók jobb ellátásának biztosítása érdekében hozott határozatot a bús cs a zsír árának leszállítására. Megyénk dolgozó parasztjai azonban első negyedévi sertésbeadási tervüket mindössze 32.2 százalékra teljesítették, ezzel hozzájárulnak, hogy megyénk a begyűjtési versenyben az utolsó helyen kullog. Mi a lemaradás oka? A hiba a tanácsok munkájában keresendő. Számos községben a tanácsok vezetői sem tartják be a törvényességet. Viszlón például 11 olyan dolgozó parasztnak adták ki a vágási engedélyt, akik még a múlt évről adósai államunknak a sertésbeadással. Sajókeresztúr dolgozó parasztjainak az első negyedévi sertésbeadási kötelezettsége 15 mázsa, ebből azonban még semmit sem teljesítettek. A falu vezetői, a begyűjtési állandó bizottság tagjai személyesen is felkeresték a dolgozó parasztokat, elbeszélgettek velük a beadás gyors teljesítésének jelentőségéről. Féket« József tanácselnök, Klusóczki József községi párttitkár, Molnár Lajos a begyűjtési állandó bizottság elnöke és Juhász József tanácstag azonban csak vizet prédikál és bort iszjk Sertésbeadási kötelezettségét még egyikük sem teljesítette. Az ilyen „példamutatás“ nem serkenti a dolgozó parasztokat. Komoly anyagi veszteséget is okoz az a hanyagság, Ha már teljesítették volna sertcsbe- adási tervüket, félvagon kukoricát töröltek volna a sajókeresztúrt! dolgozó parasztoknak a kukorica-beadási kötelezettségből. Ez mintegy 15 ezer forint megtakarítást jelentene. Ennyi pénzért 50 pár elsőrendű minőségű cipőt vásárolhatnának a község dolgozó parasztjai. A negyedév végéig még néhány nap van hátra. A község lakói teljesítsek sertésbeadási előírásukat, hogy ők is részesülhessenek az állam által nyújtott kedvezményekben. Hömpölygő emberfolyó áramlik végig - Szabadság úton. Munkából hazafelé igyekvő dolgozók. Hátukmögött —* ahogy távolodnak — egyre halkabban zúg, sistereg az ózdi gyár. A gyárkapuk ontják, az otthoni kapuk pedig elnyelik ez embereket. A Szabadság út 44. számú szép munkásház udvarára középmagas férfi lép be. Tengely Istyán brigádvezető. Felmegy a lépcsőn s benyit kétszoba konyhás, szépen berendezett lakásába. Öt boldog ember mosolyog a belépőre. A felesége, katona ,fia, „kis menye” —• ahogy fia feleségét hívja —, kisebbik fia és egy pufók csöppség — az unoka, aki TÓzsaszíniü kis kezeivel szinte röpdös a belépő felé. A hengerest? szemében meleg, büszke fény csillan fel. Lefoszlik róla a fáradtság, boldog mosoly terül szét az arcán. Karjába kapja a kicsi leányt, aztán a többiek felé fordul. Szeme rájuk nevet. — Látjátok, hogy szeret? Ezért a gyerekért élek-halok. Meg az egész családért. CÁ KOSSUTH-DIJAS HENGERÉSZ I 1923-ban I vfena‘ aI!ß 14 'V* ‘ 1 fiú jelentkezett munkára az ózdi fínomhengerdében. Apja szintén gyárban dolgozott — s ahogy mondani (szokták — csak annyit keresett, ami a nagy családnak jólakásra kevés, éhen- halásra sok volt. Négyen voltak testvérek, három leány és egy fiú — ő az István. Anyja szomorú szívvel, könnyes szemmel bocsájtotfca el az első műszakba. Apja egész az üzemig kísérte. Sajnálták, hogy ilyen fiatalon nehéz munkát kell végeznie, dehát a: szegénység, nagy kényszerítő erő volt. Örülniük kelleti volna még ennek a munkalehetőségnek is, hiszen meglett férfiak nehezen kaptak munkát. A gyár „urai“ pedig szívesebben alkalmaztak gyermekeket, mert azok olcsóbb „áruk’1 voltak, félbérért dolgoztathatták őket. £ Tengeij-családbóí most ns«r ketten következő ér*. dolgoztak, de életük nem sokkal lett jobb. — Csak épp «ninyit mondja Tengely elvtárs - család megevett. | kerestünk — , amit a nagy .J a! . I wL— I >rr Előaaör Imillt ajtóhúzo dolgozott. ' Később a kormánypadr« Hengerésztanuló szeretett volna ezt csak két év múlva Szívós, került, lenni, de szorgalmas, kemény munka árán érhette el. Amikor csak tehette, megfigyelte, hogyan dolgoznak a hengerészek. Igyekezett ellesni tudásukat. Cziber Béla, Kla- váes Márton hengerészek felfigyeltek a fiúra. Amikor valamelyik hengerész távol volt, odaintették. — Gyere adjál be vagy két darabot — s hátamögé álltak, hogy megfigyeljék hogyan dolgozik. Tanították s ha hibát követett el, figyelmeztették rá. De nem minden hengerész volt ilyen jó hozzá. Akadtak, akik irigyen néztek rá. Nem is flosszindulatbót, inkább kenyérféltésből. Nem egyszer előfordult, hogy ha valamit nem értett és megkérdezte tőlük: — Most hogy csináljam? — Ahogy tudod — hangzott * rideg, rövid válasz. A saját kárán, ellesett tudással, Cziber ás Klavács segítségével tanult meg dolgozni és jő hengerész lett belőle. De nem eok hasznát vette akkoriban tudásának. Azt elérte vele, hogy mint jő szakmunkást, nem dobták ki, pedig a 30-as években szanálás, szanálást követett. A gyárkapuban százával álltak éhes, nyomorgó munkások, reménykedve hátha felveszik őket. De aki dolgozott, az is csak félkeresetet vitt haza. Egy hónapban mindössze leért hetet dolgoztak. Pangott az üzem. Bizonytalanul néztek a holnap elé, soha nem tudták, mit hoz számukra a Tengely elvtárs ezekben az években nősült meg. Egy becsületes, szorgalmas árvaleányt vett feleségül. Tíz pengő vagyonnal indultak neki a közös életnek. ★ A felaaabadulö* óta veszi hasznát szaktudásának. Szükség volt és van jó szakmunkásokra. Már a felszabadulás első éveiben kivívta munkatársai elismerését, úgy hogy megválasztották a 25 tagú hengerészbrigád vezetőjének. ___________ * I Érdé bee I 9 nagy szerű ember ez a * ' Tengely István. Szűkszavúan mond el történeteket életéből- Meg van róla győződve, hogy élete az egyszerű dolgozó szürke mindennapi élete. Pedig nem így van. Élete tele van a munka költészetével, ezer és ezer aprónak látszó, mégis jelentős hőstettel. Az országban szétágazó vasúti sínek száz és ezer kilométerei kerültek ki keze alól. Az „Északma gyakoriság“ és az „Özdi Vasas“ sokszor megírta egy-cgv hőstettét, de ő minderről hallgat. Brigádja hosszú évek óta vetélkedik a Pázminy-hrigáddaJ. Hol az egyik, ho] a másik kerül fölénybe. A II. pártkongresszusra indított versenyben Tengely István fejhosszal megelőzte a Pázmány-brigádot. Versenyre hívta ki az ország összes hengerészbrigád- ját a SBtahámovista brigádszint elérésére, és új rekordot állított fel az üzemben. 193 százalékra teljesítette tervét. Ezek az egyszerű adatok nem tudják azonban visszatükrözni, milyen lelkesedés, izzó akarat fűtött* a brigád tagjait, vezetőjét. ' a II. kongresszusi verseny lezárulásával Egysaer úgy látszott, A r értény is tovább tartott hogy vetéjytárs nélkül maradnak. Olyan rekorderedményt értek el, hogy a Páz- mány-brigád tagjai kijelentették; — Most már nem érdemes versenyezni a Tengely-brigáddal, hiszen ezt a teljes sítményt nem lehet megdönteni. Ebben az időben járt a diósgyőri üzemben Paskov elvtárs, a kiváló szovjet hengerész. Lelket öntött a brigádba azzal, hogy kijelentette: megdönthetetlen rekord nincs a termelésben. Alkalmazzanak új és új módszereket. Valóban a Pázmány-brigád nemcsak elérte, de túl is szárnyalta Tengely István brigádját. De a Tengely-brigád sem hagyta magát. Ők is új és új módszert alkalmaztak. A párosverseny eredménye, hogy a Tengely-brigád múlt évi tervét 103.7 százalékra teljesítette, 1,306.000 forint értékű 746 tonna hengerelt árut adott terven felül a nép államának. Nagy dolog ez, — szebben, ékesebben beszél minden szónál. — Értékelik-e munkáját — kérdezzük. Bólint, s a miihelyiroda falára mutat. Sztahanovista oklevél díszeleg ott. Aztán belenyúl kabátja zsebébe s igazolványt ve«z elő, amely azt bizonyítja, hogy Tengely István kétszeres sztahanovista, Munkaérdeméremmel kitüntetett dolgozó. — Mivel érdemelte ki ezt a nagy kitüntetést? Rámnéz acéhrii rke szemével és kissé megvonja a vállát. — Dolgoztunk —' szól röviden s nem mond többet- Azt válaszolja, kérdezzük meg a művezetőt, ő nem szeret beszélni érdemeiről. Nemrégiben újabb öröm, boldog meglepetés érte a Tengely-családot. A postás táviratot hozott, amely arról értesítette Tengely litván elvtársat, hogy jó munkája elütne restképpen áramunk kossuth-dijs jal tüntetne kf, utazzon fel Budapestre a díj átvételére. A családban a hír leírhatatlan örömöt okozott. Tengely elvtárs azonban dolgozott, amikor a távirat jött, nem tudott a nagy eseményről, — Holnap kell utazni — gondolkodott izgatottan a felesége. — Ma nem szólunk neki, mert akkor éjjel nem tud aludni. Izgatott lesz. Majd reggel. Úgy is tettek, pedig nehéz volt meg* állni. Alig bírták magukban tartani aZ örömet. Ez a kis eset azonban rávilágít Tengely elvtárs feleségének jellemére és gondolkozására. Mint mindig, most is elsősorban azt tartotta szemelőtt, hogy férje nyugodtan kipihenhesse fáradalmait. Tengely István az Országház kupolás csarnokában vette át a Kossuth-díja*. Élete legboldogabb napja volt ez. Itthon újabb meglepetés várta, A brigád tagjai elhatározták, hogy méltóképpen köszöntik őt kitüntetése alkalmából. Ők is, mint Tel*« gely elvtárs, nem a szavak, liánom la tettek emberei. Mikor Tengely elvtárs hazatérte után bement munkahelyére, a brigád tagjai közölték vele, hogy kitüntetése napján 125 százalékos tervteljesítést értek el. Tengely elvtárs nagyon meghatódott. Nem is tudott szólni, csak melegen szorongatta munkatársai kezeit. Szeretettel nézett tanítványaira. Január. február hónapban a brigád lemaradt tervének teljesítésében. Nem saját hibájukból, áramkorlátozások okozták a zavart. E hónapban azonban már teljes lendülettel dolgoznak. A III. pártkongresszus tiszteletére márciusi tervüket 113 százalékra teljesítették. Most erős elhatározás fűti a brigádot, április 18-ra be akarják hozni lemaradásukat. Sikerülni is fog -nekik, hiszem Kossuth-dijas hengerész a brigád sezetöje ée sztahánovisták a brigád tagjai.
