Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-23 / 69. szám

2 ESZAKMÄGYARORSZAG Kcűff, Í95S mtfrrfus 23 _ . M. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén Moszkva (MTI) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága a közel múltban — mint ismeretes — hatá­rozatot hozott a szűzföldek és parla gon hagyott földek megműveléséről A „Pravda' március 21-i száma kö zölte N. Sz. Hruscsovnak, a Köz ponti Bizottság első titkárának be­számolóját, amelyet a Központi Bi­zottság teljes ülésén, a -határozat meghozatalát megelőzően tartott. Az alábbiakban röviden ismertetjük N Sz. Hruscsov beszámolóját. Hruscsov elvtárs bevezető szavai ljjan hangsúlyozta, hogy a Szovjet unió Kommunista Pártja minden erejét a békét építő munkának és a szovjet nép anyagi jóléte további emelésének szenteli. Az SZKP Központi Bizottsága szeptemberi teljes ülésének határo zatait és a párt, valamint a kormány azt követő határozatait a mezőgaz­daság további fellendítéséről és közszükségleti cikkek gyártásának növeléséről minden szovjet ember egybehangzó helyesléssel és támoga­tással fogadta. Ezek a határozatok országunk határain túl is nagy vissz­hangot keltettek. A népi demokrati. kus országok dolgozói, az egyszerű emberek milliói a kapitalista orszá­gokban büszkék a szocializmus győz. tes országára. Az egész világ dolgo­zói saját szemükkel látják, hogy ; Szovjetunióban gyakorlatilag szerve zik meg a nép jólétének olyan fel­lendülését, amely elképzelhetetlen burzsoá országokban, mert a kapi­talizmus áthághatatlan törvénye a proletariátus elnyomorodása és a parasztság tönkremenése. A szovjet dolgozók anyagi jólétének és kultu­rális színvonalának állandó emelke­dése lehetővé teszi, hogy a becsüle­tes emberek az egész világon még teljesebb mértékben értékeljék a szocialista rendszer előnyeit á kapi­talista rendszerrel szemben Hruscsov elvtárs ezután a köz­ponti Bizottság szeptemberi teljes ülésén hozott határozatok teljesíté­sének eddigi eredményeivel foglal­kozott és a többi között kijelentette; A párt főfigyelmct a gép. és traktorállomásoknak, valaiftint a kolhozoknak olyan képzett ká­derekkel való megerősítésére fordította, akik alkalmasak a gazdaság szakavatott vezetésére. A legutóbbi hónapokban az ipar­ból és a népgazdaság más ágai­ból, úgyszintén különböző intéz­ményekből 23 ezer mérnök és technikus ment munkára a me­zőgazdaságba. A plénum a legfontosabb felada­tok egyikeként jelölte meg állandó, képesített gépkezelői személyzet megteremtését a gép- és traktorállo­másokon. Az iparból és a népgazda­ság más ágazataiból mintegy 50.000 gépkezelő tért vissza a gép- és trak­torállomásokra. Nagy munkát fejtettünk és fej­tünk ki a mezőgazdaság anyagi­technikai bázisának megszilárdítá­sára. 1953-ban a mezőgazdaság, 15 lóerős traktorokban számítva, 139 ezer általános rendeltetésű traktort és más gépet kapott. Ezen belül az 1953. év negyedik negyedében, vagyis a plénum után, a szovjet ipar mintegy 42.000 traktort (15 ló­erős traktorokban számítva) és sok egyéb gépet szállított a mezőgazda­ságnak. A mezőgazdaság újabb fellendíté­séért folyó harcban még jobban megszilárdul a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetsége. A teljes ülés határozatai megköve­telték a pártmunka átszervezését, a pártvezetés közelebbvitelét a kolhoz, és szovhoztermeléshez. A szeptemberi teljes ülésen hozott határozatok valóraváltásáért a mező- gazdaságban folyó harc már hozott pozitív eredményeket. 1953 őszén a kolhozok és szovhozok 13 millió hek­tárral nagyobb területen végeztek őszi szántást és három és fél millió hektárral nagyobb területen szántot­tak feketeugart, mint 1952 őszén. A múlt évi eredmények alapján a kormány emelte a szarvasmarha-, juh_ és sertésállomány növelésének 1954-re előírt tervét A múlt évektől eltérően, 1953-ban növekedett a kol. hozparasztok, munkások és alkalma­zottak személyes tulajdonát képező állatállomány. Országunk általában fedezi gabona- szükségletét, de ez a szükséglet ál­landóan nő. Ez különösen erősen mutatkozott meg az utóbbi években. Hruscsov elvtárs ezután rámuta­tott, hogy a szovjet emberek mind jobb és több élelmiszert akarnak fo­gyasztani Ezeknek a termékeknek a termelése azonban a gabonagazdaság fejlődésének színvonalától függ Ezért a feladat a gabonatermelés állandó növekedésének biztosítása- Meg kell állapítani, hogy a ga bonatermelés eddigi színvonala nem fedezi a népgazdaság minden szük­ségletét. Ezért a feladat az, hogy . már 1954-ben és 1955-ben jelentősen fokozzuk a gabonabetakarítást, az állami gabonabegyüjtést és felvásárlást pedig 1953-hoz ké­pest legalább 35—40 százalékkal emeljük. A gabonatermelés növelésének legnagyobb, leghozzáférhetőbb és leggyorsabb lehetősége a termésho­zam általános emelése mellett a ga­bonanövények vetésterületének kibő. vítése Kazahsztán, Nyugat-Szibéria az Ural-, a Volgamente, Észak-Kau- kázus és néhány más vidék szűz földjein és parlagon hagyott földjein A Szovjetuniónak minden lehető, sége meg van az új földek termővé- tételére mert a kolhozrendszer ’ látlanul tudja fejleszteni a mezőgaz­daság minden ágát, a szocialista me­zőgazdaság elsőrendű technikává1 rendelkezik, a szovjet ipar kellő mennyiségű gépet tud szállítani és meg vannak a szükséges vezetők és szervezők is­A 13 millió hektár termővététele következtében — hektáronként 10 11 mázsát számítva — az ország 800—900 millió púd gabonával kap. többet, ebből 500-600 millió púd áru­gabona. Az újonnan termővétett földe­ken a gabonatermelést teljesen gépesíteni kell. Az új földek kiválasztásánál első­sorban a legtermékenyebb és a la­kott helyekhez közelfekvő földek jönnek számításba. 1954-ben az új földeken működő gépállomások és szovhozok, több mint százhúszezer traktort kapnak. technika tehát nagy mennyiség­ben áll rendelkezésre, a fontos az, hogy helyesen fel is használják. Az új földek termővé tételének fontos feltételét a káderek képezik. Felhí­vással kell fordulni a mezőgazdaság gépészeihez, komszomolistákhoz, az ifjúsághoz, menjenek dolgozni azok­ba a gépállomásokba és szovhozok- ba, ahol új földeket tesznek termő­vé. Nem kétséges, hogy a szovjet nép köréből kellő számú ember ké­ül ki az új földek termővétételéhez. Kiemelte, hogy a 13 millió hektár termővététele csak a kezdet és fel kell készülni új, nehezebb feladatot jelentő földterületek termővétételé­hez. Az új földek termővététele mellett, intézkedéseket kell tenni a művelés alatt álló földek helyesebb kihaszná­lására. Határozottan meg kell javí­tani a gépállomások technikái ának kihasználását, szigorúan be kell tar­tani a mezei munkák elvégzésének határidőit, nem szabad csökkenteni vetőmagvak mennyiségét, nagy gondot kell fordítani a trágyázásra- Hruscsov elvtárs ezután részletesen foglalkozott egyes ipari növények termesztésének, a kertészetnek, gyü­mölcstermelésnek, a szőlészetnek a feladataival. Rámutatott, hogy fo­kozni kell a gyümölcs- és főzelék­feldolgozó üzemek építését. Részletesen foglalkozott a juhte­nyésztéssel és kijelentette, hogy a gyapjutermelést 1958-ra 450.000 ton­nára kell emelni. Majd foglalkozott a szovhozok ga­bonatermelésének növelésével és a sjfovhozok gazdasági tevékenységé­nek megjavításával. Behatóan bírálta a mezőgazdasági szervek munkáját. Nem elég határozatokat hozni — hangsúlyozta — állhatatos munkára van szükség a büro­krácia megszüntetése érdekében. Területileg közelebb kell vinni a vezetés egyes láncszemeit a termeléshez. Kiemelte a mezőgazdasági propa. gandának, az élenjáró tapasztalatok elterjesztésének fontos szerepét. A falusi pártpolitikai munka kér­déseire rátérve, Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a központi bizott­ság nagy jelentőséget tulajdonít a köztársasági, határterületi, területi és kerületi pártbizottságok megerő sítésének, munkájuk megjavításá­nak, a mezőgazdaság vezetése terén. Meg kell javítani a párt- és szov­jet-káderek kiválasztását. Helytelen a rossz káderek ide-oda helyezése. A falusi jellegű kerületek pártbi zottságainak átszervezésével kapcso latban szükséges, hogy a kerületi bi­zottságok funkcionáriusai jól meg­értsék feladatukat, eligazodjanak a kolhoztermelésben, tudjanak együtt dolgozni az emberekkel, szeressék a nártmunkát. A legfőbb az egyének­kel való foglalkozás, amely az el­maradottakat aktív harcosokká teszi, olyanokká, akik küzdenek a gyen­ge kolhozok elmaradásának felszá­molásáért. Minden módon erősíteni, segíte­ni kell a kolhozok, gépállomá­sok és szovhozok pártalapszer- vezeteit. A kerületi bizottságoknak a tö­megek között végzett munkája a kerületi kolhozok, gépállomások és szovhozok. gazdasági mutatószámain mérhető le. Ezután a mezőgazdasági káderek kérdéseivel foglalkozott. Megállapí­totta, hogy nagy szükség van az el­maradt területeken a párt és szov­jet káderek megerősítésére. Tovább­ra is kell szakembereket küldeni a mezőgazdaságba. A mezőgazdaságba küldött dolgozókat segíteni kell ab­ban, hogy megtalálják helyüket és alkotó munkát fejtsenek ki. A ká­dermunka leggyengébb láncszeme a kolhozelnökök kiválasztása. A kol­hozelnök a kolhoz központi szemé­lyisége, figyelmesen kell vele foglal­kozni, fokozottabban kell segíteni Egész munkánk fő kérdése a káderek problémája. A jó gépál­lomás., szovhoZigazgatók, kol- h '•zelnökök, agronómusok, zoo. technikusok mérnökök, brigádve- zetők. traktorosok és kombájn- vezetők jelentik a siker biztosí­tékát a mezőgazdaság fellendíté­séért és a mezőgazdasági termé­kek bőségéért vívott harcban. A mezőgazdaság gyors fellen­dítéséért vívott harc ma a kom­munista építés egyik legfonto­sabb szakasza. A szovjet nép a kommunista párt vezetésével a sikerbe vetett szilárd hittel fog e feladat megvalósításához. A kommunista párt és a szovjet kormány bel- és külpolitikáját a szovjet nép osztatlanul támo­gatja, lelkesen helyesli az egész haladó emberiség. Ez a politika a minden országgal való békés együttműködés további kiter­jesztésére, a béke, a demokrácia és a szocializmus állandóan nö­vekvő táborának megerősítésére irányul. A kommunista párt Marx- Engels—Lenin—Sztálin nagy ta­nítását követve állandóan erősíts a szovjet államot, a szovjet ál- lám védelmi képességét szem előtt tartva, hogy a szovjetor-. szág kapitalista környezetben él és készen kell lenni a pusztító visszacsapásra, ha az agresszoy rok megpróbálnák megzavarni békés építésünket. A kommunista párt erősíti a, munkások és parasztok megbont­hatatlan szövetségét, hazánk né­peinek barátságát, állandóan gondoskodik az ország gazdasá­gának további felvirágzásáról, a szovjet emberek anyagi és kultu­rális életszínvonalának emelésé­ről. A kommunista párt biztosan vezeti országunk népeit a kom­munizmus építésének útján! .(MTI)! A Szovjetunió kormányának jegyzéke a görög kormányhoz Moszkva (TASZSZ) V. A. Zorin, a Szovjetunió kül- ügy miniszterhelyettese március 2U_án jegyzéket nyújtott át A. D. Kontumasznak, Görögország moszkvai nagykövetének. A jegyzék többek között a kö­vetkezőket mondja; A szovjet kormány 1953. október 2C_i jegy­zékében felhívta a görög kor­mány figyelmét arra, hogy Gö­rögország és az Egyesült Államok között létrejött egyezmény — amelynek értelmében görög terü­leteket adnak át amerikai tá­maszpontok létesítésére, — el­lentmond a béke fenntartása ér­dekeinek és arról tanúskodik, hogy a görög kormány közvetle­nül az új háború előkészítésére irányuló intézkedések megvalósí. fásához kezdett hozzá. Az utóbbi idők eseményei iga­zolják a szovjet kormány e kije­lentésének helyességét. Ismeretessé vált, hogy Görög­ország területén külföldi fegyve­res erők részvételével nagysza­bású hadgyakorlatok folynak, hogy az Egyesült Államok kato­nai parancsnokságának képvise­lői szemleutakat tesznek Görötr- országban és amerikai hadihajók nagyobb egységet gyakran tesz­nek látogatást görög kikötőkben, hogy kiszélesítik' a Görögor­méreteit és Görögország terüle­tén gyorsított ütemben építenek amerikai hadi támaszpontokat. A görög kormány 1953. novem„ bér 10-i jegyzékében kijelentéi­ig, hogy az említett görög-ameri^ kai egyezményt állítólag Görög­ország biztonságának szavatolá­sára irányuló törekvés diktálta- E nyilatkozat azonban szöges el­lentélben áll a íentemlített té­nyekkel. A görög kormány jegyzéke rá* mutatott, arra, bogy a görög nép a béke és a függetlenség jegyé­ben óhajt hozzálátni országának! helyreállításához. A szovjet kor­mány nem kételkedik abban, hogy a görög népnek érdeke a bé­ke megszilárdítása, s hogy a gö* rög nép erre is törekszik. Ez mán abból is kitűnik, hogy Görögor­szág széles társadalmi körei el«i ítélik az említett egyezményt á joggal mutatnak rá arra, hogy az egyezmény durván megsérti Görögország szuverénitását ésl nemzeti függetlenségét és veszé­lyezteti az ország biztonságát. A szovjet kormány a kifejtet* tekkel kapcsolatban ismételtei* felhívja a görög kormány figyel­mét arra. hogy az említett kato­nai intézkedések megvalósításá­nak következményeiért a felelős­ség teljes mértékben Görögor­szágnak szánt fegyverszállítások szág kormányára hárul. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Csattanós ráláss A haladó emberiség osztatlan örömmel fogadta a berlini külügy­miniszteri konferencia létrejöttét és a békeharc nagy eredményeként könyvelte el a külügyminiszterek­nek a távolkeleti kérdések rendezé­sével foglalkozó genfi értekezlet ösz- szehívására vonatkozó határozatát. Maga a berlini konferencia — noha a napirend fő kérdéseiben nem ho­zott megegyezést, bebizonyította, hogy megvan a vitás kérdések bé­kés tárgyalásokon történő rendezésé­nek lehetősége. Ezt várják világ­szerte az áprilisban sorrakerülő genfi értekezlettől is. A halálgyárosok maroknyi cso­portja tábornoki zubbonyokba, dip­lomata frakkokba bujtatott fullaj­tárjai segítségével azonban mindent megtesz ennek tnegaikadályozására, miként a berlini konferencia idején, úgy most is, a sötét pesszimizmus légkörét igyekeznek elterjeszteni, hogy már eleve aláássák az értekez­let sikerét. Ezt a pesszimizmust har­sogja a hivatalos amerikai propa­ganda-gépezet, erről cikkezik a re­akciós sajtó. A Time című amerikai lap szerint például Indokinával kapcsolatban „semmit sem lehet megtárgyalni1' — mert mint írja — az országot nem lehet kettéosztani, mint Koreát, mert a Vietminh-erő- ket nem lehet ércsiptetővel kikap­csolni, mert benne vannak a vérke­ringésben. *' A lap megmagyarázza azt is, miért aggódik olyan nagyon ha Ho Si Minh részt kapna a kor­mányban — írja — hamarosan egész Indokina az övé lenne.1' Az Egyesült Államok tehát nyíltan tudtára adja a világnak, nem akarja koreai kérdés békés rendezését, nem akarja az indokinai háború befejezését, sőt annak' kiterjesztését akarja. Közben a vietnami néphad­sereg csapást-csapásra mér a fran­cia gyarmatosítókra. A háborúval járó nagy anyagi és emberáldozatok francia burzsoa köröket is arra késztetik, hogy ismételten felemel­jék szavukat a háború továbbfolyta­tása ellen. A „Combat'' például így a Dien-Blen-Phu-nál elszenvedett vereséggel kapcsolatban: „Az ehhez katonai akcióhoz fűzött kommen­tárok mit sem változtatnak azon a tényen, hogy a kezdettől fogva re­mélt győzelem nincs a mi lehetősé­geinken belül és hogy a Vietminh hadsereg erősebb, mint valaha.1' Az amerikai uralkodó körök azon­ban nem elégedtek meg azzal, hogy a tárgyalások légkörét az értekezlet várható „sikertelenségéről'’ szajkó­zott frázisokkal mérgezzék meg. Ar. cátlanságukban odáig mentek, hogy Dulles külügyminiszter rrtárcius 16- án Washingtonban egy sajtóértekez­leten a többi között kijelentette; A Szovjetúnió — tehát az az ország, amelynek a genfi értekezlet össze­hívása elsősorban köszönhető — „halogató taktikát folytat'', azaz va­lójában nem akarja a genfi értekez­let gyors összehívását. Dulles kije­lentése nagy zavart okozott a csat­lósok táborában. A Reuter közlése szerint Dulles kijelentése „teljesen meglepetésszerűen érte a francia külügyminisztériumot' ’ és az angol hivatalos körök is „meglepetésüket'" fejezték ki ezzel kapcsolatban. A Szovjetúnió világos, csattamós választ adott az,amerikai külügymi­niszter provokatív kijelentéseire. A szovjet kormány az Egyesült Álla­mok emlékirataira válaszolva, kö­zölte elképzeléseit a genfi értekezlet összehívását illetően. A Pravda pe­dig Dulles állításaira válaszolva, le­szögezte; „A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy semmiféle akadály­nak sem szabad megnehezítenie a genfi tanácskozás szervezési és tech­nikai előkészítését.'" A genfi értekezlet két főfeladata a koreai kérdés és az indokinai kér­dés rendezése. Ezt remélik a béke­szerető embermilliók, köztük a so­kat szenvedett koreai nép, a viet­nami nép és a hiábavaló vérontás­ba belefáradt, a szennyes háborútól megcsömörlött francia nép is. Ha a t amerikai vezetőkörök ennek ellenér® mégis megkísérelnék, hogy szembe­száll janak a világ népeinek akaratá­val, úgy kalandor terveikre nem várhat más — mint a jól megérde­melt kudarc. A kelet-nyugati kereskedelem fejlesstéséért Második hete ülésezik Genfben az ENSZ európai gazdasági bizottsága Az ülésszak legfontosabb feladata, hogy megtárgyalja a Kelet és Nyu­gat közti kereskedelem széleskörű kiterjesztésének lehetőségeit. Az ülésszak iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg világszerte. A Szovjetúnió a maga részéről mindent megtesz a V ’et-nyugati kereskedelem kiterjesztése érdeké­ben. A kapitalista országok egész sorával kötött a kölcsönös jogok és előnyök alapján hosszúlejáratú ke­reskedelmi egyezményeket, a közel­múltban nagyösszegü megrendelé­sekkel távoztak Moszkvából az an­gol üzletemberek. Az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának most folyó ülésszakán a Szovjetúnió képviselője, P. M. Ku- mikin élesen bírálta a kereskede­lemben amerikai részről megnyilvá­nuló hátrányos megkülönböztetési politikát, amely „a stratégiai áruk" fogalmát az utóbbi időben rendkí­vül kibővítette. „A Szovjetúnió kül­kereskedelmi minisztériumának — mondotta — egyetlen szovjet szerv sem adott megbízást, hogy fegyvert, vagy hadfelszerelést vásároljon.*' Majd a korlátozásokkal kapcsolat­ban kijelentette: „A szovjet kül­döttség véleménye szerint ez a kö­rülmény komoly akadálya az Euró­pán belül és általában a nemzetkö­zi kereskedelem fejlesztésének, így a nyugati és a keleti országok keres­kedelme fejlesztésének is.‘‘ Az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának értekezletén a felszóla­lók egyöntetűen azt a kívánságukat fejezték ki, hogy bővíteni kell a két tábor közötti kereskedelmi kapcso­latokat. 1 Az értekezlet nagy esemé­nye volt az, hogy a szovjet és a2 angol küldöttség közös határozati javaslatot terjesztett elő a kereske­delmi forgalom fejlesztésével foglal­kozó külkereskedelmi albizottság munkájának felújítására. A szovjet küldöttség ezenkívül nagyjelentősé­gű javaslatot nyújtott be a külke­reskedelmi nehézségek kiküszöbölé­sére, hosszúlejáratú és sokoldalú kereskedelmi és fizetési egyezmé­nyek megkötésére, továbbá üzleti körök képviselőinek találkozóira, nemzetközi árumintavásárok meg­rendezésére vonatkozóan. Az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának értekezlete a Kelet- Nyugat közötti kereskedelem fej­lesztésének új szakaszát nyitja meg és amit a nyugati polgári sajtó la egyre gyakrabban hangoztat, hoz­zájárul a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhüléséhez. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents