Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-04 / 53. szám

Tsz dolgozó parasztok! A tavaszi munka időbeni elvégzésével harcoljatok a magasabb terméshozam elérőiéért, a kongresszusi verseny sikeréért!______ Fábián Lajos főaknász is a több szénért harcol,.* Hűvös, de már tavaszias este bő­vül a hegyek fölé. Az eget sötét esőfelhők takarják. Az est korom­sötétjében kis csoportokban, kar­bidlámpáik pislákoló fényénél bányá­szok lépkednek a munkásszállító «utó megállója felé. Az éjjeli mű­szak dolgozói. Csatlakozunk az egyik csoporthoz, amint fellépnek a kényelmes mun­kásszállító autóra. Alig helyezkednek el, mindjárt a munkára terelődik a szó. Az elmúlt napi eredményeket emlegetik, majd beszélgetésük messze előremutat, egészen a párt- kongresszusig. Nem használnak nagy szavakat, de hogy a kimondottak szivükből fakadnak, azt r.em nehéz megállapítani. — Tegnap is túlteljesítettük a ter­vet. Ma sem adjuk alább és holnap, holnapután sem. — Egyetlen mon­datot idéztünk csupán és ebből az egy mondatból világosan érthető: a kongresszusi zászlót akarják megszerezni Péch Antal-táró x dolgozói. Mcgcsikordul a fék. Az autó meg­áll a táró kapuja előtt. Kiszállunk- A kapu fölött izzó ötágú vörös csil­lag hirdeti messze az éjszakába, hogy e bányaüzem dolgozói nap mint nap teljesítik kötelességüket. A bányairodában együtt vannak az üzem aknászai. Fábián Lajos fő­aknász éppen az elkövetkezendő műszak munkáját beszéli meg tár­saival. Fábián elvtársnak mindenre kiterjed a figyelme. Úgy osztogatja utasításait, hallgatja elvtársai javas­latait, mint egy jó parancsnok. Az üzem dolgozói nem véletlenül be­szélik Fábián elvtársról: oly$n mű­szaki dolgozó, akinek munkája ara­nyat ér. Intézkedései, javaslatai egy­aránt a termelés emelését, a zavar* tálán munkamenet biztosítását szol­gálják. Igen tanulságos tehát megis­merni, milyen ember és milyen módszerekkel dolgozik Fábián Lajos kommunista főaknász. Amikor végetér az aknászok meg­beszélése és ki-ki elindul munkahe­lye felé, megkérjük Fábián elvtár­sat, mondja el, hogyan végzi mun­káját, minek köszönhetik,. hogy na­ponta teljesítik, illetve túlteljesítik tervüket. Mit tesznek azért, hogy az üzem kiváló eredményt érjen el a kongresszusi v'ersenyszakaszban. Fábián elvtárs néhány pé5*c türel­mét kér. Gondolatban mégegyszer sorraveszi, nem hagytak-c figyelmen kívül a műszak előtti megbeszélé­sen valami fontos, a termeléssel kap­csolatos problémát. Ezután mondja el, hogyan dolgozik mint főaknász, hogyan irányít, s nevel. Amint sor­ban elmondja módszereit — kiváló munkája alapját —, úgy érezzük, ha minden főaknász, minden műszaki dolgozó így harcolna a termelés za­vartalan biztosításáért, jóval több szén kerülne napvilága a. föld mé­lyéből, nem lenne baj egyetlen bá­nyaüzemben sem a terv teljesítésé­vel •.. gesse az ácsoláshoz szükséges fa­anyagot és az üres csilléket. A Tomasovics brigád a hónap má­sodik dekádjában 100, a harmadik­ban már 104 százalékra teljesítette tervét. Az üzem dolgozói már az első napokban megtanulták becsülni Fá­bián elvtárs munkáját, személyét. Hogyne szerették volna meg a dol­gozók, amikor naponta ott látták ma­guk között. Mindenkitől megkérdezte, hogy látná jobbnak, helyesebbnek a munkaszervezést, milyen újítással le­hetne még jobb eredményt elérni, s ezzel még több szenet adni, még jobb életmódot biztosítani a bányászcsalá­dok számára. így dolgozik azóta is, sőt most a kongresszusi versenysza­kaszban még körültekintőbben, még lelkesebben. Ahogy Fábián elvtárs mondja: — Igen íontos dolog, hogy a mű­szaki dolgozó a munka, a termelés irányítója ott éljen az emberek kö­zött. 7 A legtöbbször az üres csillékkel volt baj. Ehhez hozzájárultak a szál­lítók igazolatlan mulasztásai. Doróczi László vonatkísérő például gyakran mulasztott. Fábián elvtárs elbeszélge­tett vele, megmagyarázta milyen nagy nehézséget okoz kimaradása a munkában. Doróczi elvtárs hiányzá­sai végetértek. Igen körülményes a „Béke“ táró fa­anyaggal való ellátása. Gépkocsinak kell kiszállítania a szükséges fa­mennyiséget az üzem faraktárából. Még sincs hiány soha bányaiéban, mert Fábián elvtársnak a műszak megkezdése előtt első dolga: gépko­csit biztosítani a faanyag szállításá­hoz. Az üres csillék biztosításának is mindig személyesen néz utána. Ha baj van a sodronypályánál a csillék- bői kiborítják a szenet, hogy lent ne álljon meg a termelés. A kiöntött szenet azután felszedik a szállítók.,. Igen jól megszervezi Fábián elv­társ az együttműködést a felügyelet­nél dolgozó elvtársakkal. Napon1'a megkérdezi tőlük, melyik az a bá­nyarész, amely a nyomás hatására omlással fenyeget. Az ilyen részeket azután fokozottabban figyelteti. A na­pokban éppen ennek az intézkedés­nek köszönhették, hogy többszáz vagon szén elvesztését sikerült megakadályozni. A frontfejtésen fellépő hatalmas nyomást Fükő László brigádja önfel­áldozó munkával néhány perc alatt elháríthatta a már biztosítékként elő­re odakészített pilléríák segítségé­vel. .. — Sok-sok ilyen módszerrel igyek­szünk biztosítani a tervteljesítést és azt, hogy a kongresszusi versenyzász. lót lehetőleg a mi üzemünk szerezze meg. Reméljük sikerülni fog. Csak tőlünk függ, mi meg úgy határoz­tunk: akarjuk! — fejezi be a beszél­getést Fábián elvtárs. Mondhatna még ki tudja hány olyan intézkedést, kiváló módszert, amely aranyat ér minden műszaki dolgozó, minden bányász részére. Meg is hallgatnánk, de Fábián elvtárs el­fogadható fontos érvet mond mintegy felkiáltójelként beszélgetésünk végé. re; — mennem kell a munkahelyre, az emberek közé. Ott érzem igazán jól magam. És hátha segítségre van szükségük. Ilyen esetben pedig min­den perc drága. Igazat adunk Fábián Lajos főak­nász elvtársnak. A műszaki dolgozó­nak, a munka irányítójának ott a he­lye a termelés első vonalában. Az iroda előtt, amikor elválunk, kemény sisakjához emelve kezét halk köszön­tést mormol, s néhány pillanat múlva már csak messziről halljuk siető lép­teinek dobbanását. Hogyne sietne, várják odalent, megszokták már, hogy mindig ott van, ahol szükség van rá. Ilyen ember Fábián Lajos kommunista főaknász, akinek nagy- része van abban, hogy a terv teljesí­tését hirdető táblán ez áll: 107.1 szá­zalék. . i Petrenkó János. Teljesítette kongresszusi vállalását a sárospataki Vörös Csillag termelőszövetkezet A sárospataki Vörös Csillag termelö- szövetkezet jó munkát végzett a: elmúlt ősszel. Kilenc nappal a határidő előtt befejezték az-ősziek vetését■ 100 hold búzát. '30 hold árpát, 20 hold rozsot és 10 hold takarmánykeveréket vetettek cl• A 100 hold búzából 80 holdat niég egés.-.en korán, október elseje előtt ve­tettek el, 1 20 holdat pedig valamivel később. A gyakorlat azt mutatta, hogy rjdemcs volt korábban vetni, mert « 80 hold búza szépen bokrosodott, s annak 'ellenére, hogy kemény tél volt, a jagv nem tett benne kárt. A termelőcsoport tagjai most is jó munkával akarják biztosítani a szép terméseredményt. A pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy az őszi veté­seket jej trágyázzák. Vállalásukat telje­sítették, sőt túlteljesítették, mert ' az ösgieken kívül 20 hold lóhere jcjtrágyá_ zását is elvégezték■ Már megkezdték a tavasziak alá is a ' műtrágya kiszórását. A csoportnak-13 hold szőlője van, ide is most hordják ki a trágyát, i A csoport eredménye a vezetőség jó munkájának is köszönhető. A vezető­ségi • üléseken hozott határozatoknál mindig megjelölik azokat a személye­ket, akik felelősek a munka elvégzésé­ért, A Vörös Csillag termelőszövetkezet tagsága készen áll. hogy ha az idő meg­engedi, még e héten megkezdjék « ta­vaszi búza vetését. RL'BICSEK LÁSZLÓ tudósító KEDVES VENDÉGÜNK A filmszínházat látogató közönség igen jól ismeri alakításairól és a szívébe zárta Borisz Andrejevet, az OSZSZSZK népművészét, a többszörös Szsálin-díjast. Gyári lakatos volt, amikor a szíiiiiskolár.a került. Először kisebb epizódszerepeket játszott, majd nagyobb feladatokat ka­pott. Nálunk is ismert filmszerepei: a „Sze­rencse fel“ című filmben Bariton Balun szerepe, a „Vasöklü Bogdan“-ban Dob. vija nevű ukrán parasztot játssza, a „Két paj.tás“-ban Szása Szvlncovot. A magyar közönség előtt sokáig emlékezetes ma­rad a „Szibériai rapszódia“ című film­ben .Iakov Burmák, majd a „Fehér ho­mály“ című csehszlovák filmben az orosz partizán alakítása, „Találkozás az Elbán“ Jegorkin őrmestere, a „Berlin eleste" fő. hőse,, Alexej Ivanov acélöntő, « „Vidám vásár“ egy mulatságos epizódszerepe és legutóbb a „Felejthetetlen 1919“ Sibajev matróza. Borisz Andrejev ma, március 4-én, csütörtök délután jön Miskolcra. Láto­gatást tesz a diósgyőri gyárakban, majd este részt vesz a Béke filmszínházban a szovjet film ünnepének fél 7 órakor kez­dődő megnyitó ünnepségén. A Béke film­színház ez alkalommal a „Maxiink«" cimü szovjet filmet tűzte műsorra, amelyben Borisz Andrejev játssza az egyik fősze­repet. Megalakult a termelési bizottság Mezőkövesden Az elmúlt napokban Mezőkövesd élenjáró dolgozó parasztjai gazdagyű­lésre jöttek össze. Ezen a gyűlésen alakították meg a termelési bizottsá­gokat. A tagok sorába az aranykala- szos gazdákat, a beadásban, termelés­ben élenjárókat választották. A gaz- dagyiilés után a termelési bizottság összeült és első feladatként a legelő javításával foglalkozott, A bizottság 12 tagú brigádot bízott meg: dqlgozza ki a iegelőkarbantartási munkálatok tervét, Ez a brigád lesz felelős azért, hogy a tervek eredményesen megva­lósuljanak. A bizottság elhatározta, hogy a tavaszi munkákat ünnepélye­sen kezdik meg, mégpedig úgy, hogy a falu dolgozói a tanácsháza elöl együttesen indulnak ki a határba. A szovjet f i 1 in ü n íi e p e A mugyat—szovjet barátság hónap­jának évek óta tartozéka a szovjet film- ünnepe, amely ezúttal ma, március 4-én kezdődik és 17-ig tart. A magyar, dol­gozók megszokták, hogy a szovjet film ünnepén megismerkedhetnek a legújabb szovjet filmalkotások egész sorával, amelyekből új erőt merítenek további harcaikhoz, megtanulják mégjobban szeretni a baráti szovjet népet, annak nagyszerű fiait, akik önzetlenül segíte­nek abban, hogy a magyar nép sike­resebben, gyorsabban építhesse fel áj szocialista hazáját és a szovjet néphez hasonló eredményeket érjen el politi­kai, gazdasági és kulturális területen egyaránt­Megyénkben a szovjet film ünnepé­nek megnyitását a miskolci Kossulh- moziban tartják ma, csütörtökön este 7 árai kezdettel „Az őrs a hegyekben“ című magyarul beszélő színes szovjet film bemutatójával egybekötve. Ugyan­okkor fél 7 órai kezdettel a miskolci Béke-moziban a városba érkező Borisz Andr'ejev, a dolgozók körében világ­szerte népszerű kiváló szovjet film­művész jelenlétében a ..Maximba“ című pompás szovjet filmet vetítik le, amely­nek egyik feledhetetlen főszerepét An­drejev játssza. A filmünnep során bemutatandó szovjet filmek közül nagy érdeklődésre számíthat mindjárt a; első jilm: az „Örs a hegyekben“. Ez a mű meggyő­zően mutatja hogy a háborús uszí­tok a szovjet haza határain hogyan próbálják elvetemült eszközökkel, a szomszédos népek megtévesztésével, kémszervezetükkel provokációk útján lángralobbantani a népek között álta­luk szított gyűlöletet■ A cselekményt színesebbé, gazdagabbá teszi a Szovjet­unió déli határainak gyönyörű, vadregé­nyes hegyi tája, ahol az esemény leját­szódik. Március 5-én mutatja be a Bélé filmszínház „Az ezüstszínű por“ cimü színes szovjet filmet, amely arról szól, hogy egy amerikai tudós kutatásainak eredményét hogyan szeretnék az új há­ború kirobbantásán fáradozó imperial listák egész népek elpusztítására fel­használni. „Az ezüstszínű por“ olyan, veszedelmes vegyi anyag, amelyből egv milligramm elegendő, hogy egy hektár területen minden élőlényt megsemmi­sítsen. Ezt szeretnék megszerezni az új tömeggyilkosok, de a professzor, amikor latin, hogy a gyilkos találmánynak első áldozata saját fia. inkább meghal, de nem. adja ki titkát a kormány ügynö­keinek. Bizonyára feledhetetlen élményt fog nyújtani dolgozóinknak a „Visszatért szerelem“ című, Galina Nyikolajeva: „Aratás“ című regénye nyomán készült nagy, színes szovjet játékfilm■ A Ilimet a nemrégiben elhunyt Sztálln-díjas nagy művész, Pudovltin rendezte. Ugyancsak a szovjet film ünnepe alatt mutatnak be egész sor rendkívül érdekes, színes rajzfilmsorozatot. ,,Varázsbolt“ címmel 6 rajzfilmet mutatnak be. A ..Varázsbolt“ egy lusta kisfiúról szól, aki végül is szor­galmas tanuló lesz. A „Bátor Pak“ egv korcái népmese moth urnáit dolgozza fel. A harmadik rajzfilm egy szófoga- dntlan kiscica kalandjait mondja el. Ennek zenéjét llacsaturján szerezte, ..A festett róka“ Iván Frankó ukrán író meséjéből készült. . A varjú és a róka“ című jilm arról szól, hogyan szedte rá u beképzelt varjut a róka. Egy szép orosz népmesét elevenít fel „A csodája- Ws madár“ című rajzfilm. A rajzfil­meket a miskolci „Fáklya“-mozi fogjá vetíteni. Mindezek mellett még számos szép dokumentumfilm kerül. ezúttal a közönség elé. — Hogy egy műszaki dolgozó eredményes munkát végezzen, ah­hoz ismernie kell nemcsak a min­dennapi termelés, a műszaki felté­telek problémáit, hanem az embere­ket is •.. És Fábián elvtárs mindeze­ket kiválóan ismeri.. s Közel egy éve dolgozik Péch An- 1al-tárón mint aknász. 1953 tavaszán fejezte be tanulmányait a putnoki segédaknászképző iskolán, azelőtt huszonkét kemény esztendőt töltött a királdi bányaüzemben, mint vá­jár. Jó megtanulta a szénfejtés min­den csinját-binját, megtanulta, ho­gyan lehet észszerűen többet termel­ni. Itt a Péch Antal-tárói üzemben tapasztalatai és az iskolán elsajátított számos élenjáró termelési módszer segítségével igyekezett megszervezni a munkát, irányítani beosztottjait. Az üzem pártszervezete a tervtcl- jesítésben lemaradó brigádok har- madjába osztotta be már az első na­pokban. Megállta helyét, s ami min­dennél többet jelentett: jól megta­nulta, hogy nem csak a termelés, de a termelés irányítása frontján is kemény harcot kell vívni az eredmé­nyes tervteljesitésért •. s Tomasovics János frontbrigádja az egyik hónap első dekádjában csak 93 százalékra teljesítette tervét, A párt- szervezet Fábián elvtársat bízta meg. irányítsa e termelési harmad munká­ját, próbálják meg kijavítani a hibá­kat. Fábián elvtárs munkához látott. Elsősorban elbeszélgetett a brigádok­kal, hogyan dolgoztak eddig, s né­hány part alatt megállapította a munkaszervezéssel és az üres csiliek biztosításával van baj. Uj munkaszervezést javasolt. Két elvtársat a fúráshoz, hármat a robbantáshoz, a többieket a csillék megtöltéséhez osztotta be. Az ácsolás. sál és biztosítással a négy legjobb vá­járt bízta meg s amikor megkezdték 4, munkát ö maga sietett, hogy sür* ............................................................................................................................................................................................................... 1953 március 5. Pontosan 10 órakor hangzott el a vezényszó: — Zászlóalj vigyázz! Tisztelegj! A laktanya udvarán néma csönd­ben, feszesen állva tisztelegtek a katonák. Még a máskor oly pajkos márciusi szél is megállt, nem lo­bogtatta a harcosok köpenyét. A vezénylő tiszt is — fiatal had­nagy — mozdulatlanul állt, mint a szobor. De gondolatai nem voltak mozdulatlanok. A képzelet szomo­rú szárnyán száguldott Moszkva fe­lé. Majd tovább, szerte a Szovjet- únióban, új csatornák, új városok fölött. — Mennyi, mennyi mindent is köszönhetünk neki! — könyvek, szemináriumok, újságcikkek kava­rogtak a fejében róla, aztán már maga sem tudta, hogyan lehet, de egy nevetés jutott eszébe. Nagyon szegyei le magát, hogy éppen most, a gyász legünnepelyesebb percei­ben . •. Igyekezett elhesegetni ezt a gondolatot, de. nem sikerült. A ne­vetés, a boldog, vidám zsivaj zaja ott zsongott körülötte, mint akkor a valóságban, körülbelül két hó­nappal ezelőtt... ★ Adják ide a labdát. Kérem, nem szabad a medencében labdázni! Tessék kiadni! — Égy' fehérköpenyes néni izgatottan sza­ladgált föl-alá a medence szélén, mint egy kotlós tyúk, amelyet par­ton hagytak mostoha kacsafiókái- A medence vidám élvezői nem he­derítettek rá. Nevetve dobálództau tovább, míg az egyik ügyetlen olyan nagyot talált dobni, hogy a labda kiesett a partra. A néni. gyorsan szedve apró lábait, odatipegett és nem kiméivé fehér köpenyét, ma­gához szorította a kincset, majd 5 PER c Irta: Sós eltűnt vele az öltözők felé vezető ajtón. A labdázók első pillanatban nem is hitték, hogy ez a nemvárt for­dulat is bekövetkezhetik. De hama­rosan felocsúdtak. Előbb csak egy kiabálta, hogy „labdát!" — azon­ban pillanatok alatt átvették a töb­biek is és a végén vagy harminc jóhangú férfitorok üvöltötte: „lab­dát! labdát!" A kis csarnokot majdnem szét­vetette a lárma, amely — mivel a labdás néni csak nem jött vissza — egyre inkább erősödött. Többen már csak fülüket befogva tudták elviselni, mások bebújtak a víz alá, csak az orruk és a szájuk volt kint a vízből, az orruk a levegő, a szá­juk a kiabálás miatt1. Végre visszajött a néni, erre hir­telen csönd lett. De legnagyobb csalódásukra nem hozott labdát, hanem kihasználta a hirtelen tá­madt szünetet, ellentmondást nem tűrő hangon kinyilatkoztatta véle­ményét: — Fegyelmezetlen társaság! Erre tört ki az az óriási nevetés, ami végül egy kis mosoly formá­jában még a mérges nénire is átragadt. Igaz, a labdát azért nem adta vissza. A „fegyelmezetlen társaság" egyik része szuhakállói bányászokból állt. Néhány hete még mélyen a föld alatt vívták csatájukat, most 900 méter magasan, a gallyai nagyszálló medencéjében harcoltak a labdáért a Honvéd Üdülőből lá­togatóba jött tisztekkel, Ök alkot­György ták ugyanis a „légyelmezetien társaság" másik felét. A tisztek sem gondolták, hogy egy néni fog nekik leckét adni fegyelemből és a bányászok is most „kaptak ki" elő­ször, mióta az egész ország örömé­re újra szabad levegőre jöttek. De a vízilabda ütközet mindkét résztvevő csapata a nagy nevetés ellenére nyilván megszeppent, mert kuncogva bár, de mégis kikászá­lódtak a vízből. Labda nélkül nem volt érdemes bentmaradniok. Tá­vozóban ketten a békítés kedvéért még megölelgették a nénit, aki et­től inkább csak vizes lett, mint békés. Később az egész társaság az egyik társalgóban ütött tanyát- Ha­talmas bőrfotelekbe süppedve, be­szélgettek. A fiatal hadnagy egy idősebb bányász mellett ült. Szé­lesarcú, kopaszra nyírt fejű bácsi, homlokán mély ráncok, ele a sze­me huncutul mosolyog, miközben élményeit meséli, mintha az egész csak rossz tréfa lett. volna. Később a családról is szó kerül. — Itt vannak mind nálam — mondja az öreg és zsebéből fény­képet vesz elő. — Ez itt a nagyob­bik fiam. A tiszt kíváncsian vette át az egész köteg képet, a bányász meg köze­lebb hajolva, fűzte hozzájuk a ma­gyarázatot. Súlyos kezének terhe alatt besüppedt a fotel bőrpárnás karja. A fiúk, vők, menyek között egy­szerre csak egy olyan kép követ­kezett, amelyhez nem kellett ma­gyarázat, íróasztal mögött ülő fér*/ fi, szájában a dús bajusz alatt rö­vid pipa, előtte papírlapok, szemé­vel vidáman, biztatóan mosolygott a hadnagyra. — Sztálin — mondta a bányász, nem azért, mintha attól félt Volna, hogy a! fiú nem ismeri fel, hanem azért, mert úgy érezte, ki kell mondania. Hangjában végtelen há­la és szeretet csengett. •. * — suttogta maga elé oziuiiu most a hadnagy is és a közben megszólalt gyári szi­rénák, vasúti mozdon.vsipok is mind azt mondták: „Sztálin". A tiszt most olyan élesen látta maga előtt azt a képet, mintha megelevenedett volna, látta a sze­me sarkából szétfutó apró ránco­kat és a mosolyt is a szája szögle­tén. Mosolyog. mert ő is tudja, igen, egészen biztosan tudja, hogy 1953 januárjában egy szuhakállói öreg bányász, meg egy parasztfiú­ból lett honvéd tiszt a gallyatetöi szálló uszodájában „fegyelmezel" lenkcdett". A tiszt szemet elfutotta a könny. — Most az öreg bányász is áll va­lahol a föld mélyen, levett kalap- pal. Milyen érdekes, ahogy így visszagondol rá, az öreg mosolya egy kicsit hasonlít Sziálinéra. Mélyet lélekzett. Már nem szé- gycite. hogy az előbb talán még mosolygott is, mert ezt a mosolyt is Sztálin adta. Érezte, hogy rövid idő és felszáradnak a friss fájda­lom okozta, könnyek, de még em­berek élnek a földön, örökké élni fog ez a mosoly, az Ö halhatatlan mosolya a szabad, boldog emberek ajkán, amellyel megajándékozta az emberiséget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents