Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-28 / 50. szám
Még jobbat, szebbet a dobozoknak! PÁRTUNK III. KONGRESSZUSÁNAK összehívása megmozgatta munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat, egész népünket. Hazánk életének ez a kimagasló, fontos eseménye lángra lobbantotta a munkaverseny tüzét. A szocialista verseny szabad országunkban csupán néhány éves múltra tekinthet vissza, de az eltelt esztendők igen gazdagok a magyar dolgozók mun- kahőstetteiben, termékeny kezdeményezéseiben, értékes tapasztalataiban. A szocialista munkaverseny népgazdaságunk erősítésének, fejlesztésének jelentős emelője, népünk alkotó tehetségének kibontakoztató* ja, cselekvő hazaszeretetének megragadó bizonysága. A kongresszusi verseny pedig különösen erőteljes kifejezője a párttal való eggyéfor- rottságának, egységének. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozatának fényében világosan áll előttünk a munkaverseny — így a kongresszusi zászlóért indított nemes küzdelem — lényege, célja: az életszínvonal emelése, a dolgozók gondtalanabb, derűsebb életének biztosítása. A kongresszusi munkaverseny politikai és népgazdasági jelentőségét növeli, hogy olyan időszakra esik, amikor egész gazdasági életünket népünk jólétének emelésére csoportosítjuk át. A szocialista termelés alapvető feladata: népünk szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítése. Derék munkásaink, a dolgozó parasztok s értelmiségiek vállalásaikkal, felajánlásaik becsületes teljesítésével ezért küzdenek — azért tehát, ami a III. pártkongresszus munkájának is középpontjában fog állni. A VÁLLALÁSOK általában az üzemi termelés helyzetének sokoldalú megvizsgálásáról tanúskodnak. Nem szorítkoznak csupán a tervekben megszabott mennyiségek százalékos gyarapítására, hanem kiterjednek a szocialista felhalmozás úgyszólván valamennyi döntő forrására, így a takarékosságra, önköltségcsökkentésre, energiafelhasználásra, stb. Ez annál is inkább fontos, mert ezekben a napokban gyakran külső nehézségek, a kemény tél okozta gondok, bajok — szén-, áram- és anyaghiány — is akadályozzák a munkát. A külső tényezők okozta nehézségeket úgy csökkenthetjük, ha minél gyorsabban megszüntetjük a belső hibákat, ha jobban mozgósítjuk erőtartalékainkat, ha gyümölcsözőbben kamatoztatjuk az üzemekben, gépekben és elsősorban az emberekben rejlő sok-sok értéket. Ilyen törekvésekről beszélnek a kongresszusi vállalások. Megyénk kohászati üzemeinek eddigi felajánlásaiban például 2 millió 260 ezer forintot tesz ki a selejtcsökken- tés, 1 millió 460 ezer forintot az anyagtakarékosság, 2 millió 700 ezer forintot az önköltségcsökkentés, 9 millió 200 ezer forintot pedig a forgóalapcsökkentés. Örvendetes, hogy a kongresszus tiszteletére a dolgozók ezrei többek között azon iparkodnak, hogy jobb minőségű termékeket készítsenek. Valóban: itt igencsak „szorít a cipő". A szocialista építés új szakaszában a jó minőség biztosítása, az ízléses, szép kivitelezésű fogyasztási és közszükségleti cikkek gyártása — határozott követelmény. A nép életszínvonalának szakadatlan emelése azt is jelenti, hogy iparunk jobb minőségű, tartósabb cikkeket gyárt- Csakis jóminőségű munkával lehet végrehajtani takarékossági és önköltségcsökkentési terveinket, márpedig minden megtakarított forint a nép jólét emelésének ütemét gyorsítja, A KONGRESSZUSI VERSENYNEK köszönhető, hogy a selejt elleni harcban példamutató eredmények születnek. A diósgyőri Lenin Kohászati Művekben az előző évhez viszonyítva 25 százalékkal csökkent a selejt. A Borsodnádasdi Lemezgyár a selejt csökkentésére tett vállalását 7 százalékkal, túl is teljesítette. Óz- don a durvahengérdei blokksornál és a bugasornál komplexbrigád alakult a repedéses selejt kiküszöbölésére. Februárban a műszakok közti versenyben a harmadik műszak bizonyult a legjobbnak: 13 6 százalékkal csökkentette a selejtet. Kitűnt Barth a István brigádja 51 százalékos eredményével. Hasonló szép egyéni és brigádpéldák tapasztalhatók a fi- nomhengerdében. Mindez azonban egyelőre még nem általános. Több a kirívó hiba. Itt-ott olyan Íratlan „törvény1 kezd kialakulni, hogy a minőségre csak az exportcikkek gyártásánál kell ügyelni, a belföldi piacon amúgy is minden elkél. Vájjon mi a magyarázata annak, hogy számos üzemben — megyénkben is — még mindig nem sikerült gyökeres fordulatot teremteni a termékek minőségében? Özdon például nőtt a vállalati selejt. Hiány van talán munkásaink, műszaki vezetőink szakértelmében, rátermettségében? Nem, erről szó sincs! A magyar munkások tehetségét, szaktudását határainkon túl is becsülik, értékelik, meleg elismeréssel nyilatkoznak róla a hazánkban járt kiváló szovjet dolgozók. A HIBÁKNAK több összetevője van. Kétségtelenül vannak bizonyos külső okok (elkésett anyagszállítások a forgalmi akadályok miatt, alkatrész- hiány stb.), ámbár a külső okok egyrésze is valahol belső ok, (pl. selejtes félkészgyártmányok). Sokkal többet árt azonban a nemtörődömség, hányavetiség, a műszaki utasítások felrúgása, egyeseknél Szakmai vaskalaposság, a rend és tisztaság elhanyagolása. A Diósgyőri Gépgyárban sokat panaszkodnak a több- lejráhagyásból eredő selejt miatt, amelynek oka a technológiai előírások megsértése. Ebben a fontos üzemünkben olyan nagyfokú felelőtlenségre valló esetek is előfordulnak, hogy a dolgozó már az első fogásnál észreveszi az anyagselejtet, mégsem állítja le a munkát a gya- lúgépeh, vagy az esztergapadon, így1 súlyosan megkárosítja saját magát s egész népgazdaságunkat. Lehet-e akkor csodálkozni azon, hogy a Diósgyőri Gépgyárban a megmunkálási és anyagselejtkár egy hónap alatt (1953 novemberében) a B-egy- ségben az együttes termelés 4.4, a H-egységben 2.69 százalékát tette ki. Más ok: a munkafegyelem : szűk értelmezése. Az öntudatos, szocialista munkafegyelem forrása és éltetője — pártunk, kormányunk politikájának megértése, követése. Ez a politika dolgozó népünk jólétének szakadatlan emelését szolgálja — hogyan férhetne hát össze vele ase- lejtgyártás, amely éppen ellenkezőleg: fékezi előrehaladásunkat, népünk igényeinek lebecsülését, semmibevevését jelenti. A munkafegyelem tehát nemcsak a pontos megjelenésen, munkakezdésen, az idő alapos kihasználásán mérhető le, hanem a munka minőségén is. Mert ugyan mi haszna van a selejtgyár- tónak, akinek pontossága azt jelenti, hogy napról-napra pontosan megtermeli a maga selejtjét. A KONGRESSZUSI VERSENY mindjobban kibontakozó lendülete, hatalmas ereje nagyszerű lehetőségeket rejt arra is, hogy a termékek minőségének javításával sokkal számottevőbb eredményeket érjünk el. Csak bátran támaszkodni kell asok- sokezer munkás, műszaki vezető tehetségére, szakmai tudására, termelési tapasztalataira, lelkesedésére, öntudatára. Erre az erőre építve kell megmagyarázni mindenkinek, miért fontos az áruk, a munka minőségének javítása. Százféle agitációs eszköz van kezünkben erre a célra is. Egyéni beszélgetéseken, brigádtanácskozásokon, szakszervezeti összejöveteleken és a kommunisták taggyűlésein még behatóbban és rendszeresebben foglalkozzunk az üzem, a részleg, külön-külön minden dolgozó munkájának gondosságával, technikai színvonalával, kulturáltságával. Faliújságokon, versenytáblákon, hangos híradókban állítsuk oda példaképül a legszebb, legjobb, kifogástalan termékeket előállító munkásokat, de mutassuk meg azt is, milyen súlyos károkat és gondokat okoznak a selejtgyártók. Sohase tévesszük szem elől, hogy minden termelő dolgozó egyszersmind fogyasztó is és hanyagsága, hibája így vagy úgy visszaüt rá is. Haragszik, ha a boltokban nem kap kifogástalan fogyasztási, közszükségleti cikkeket — haragudjék akkor is, amikor sajátmaga okoz selejtet- Pártszervezeteink neveljék kérlelheMiért lett a mezőgazdasági termelés egész népgazdaságunk fejlődésének kulcskérdésévé Az MDP Központi Vezetősége és a budapesti pártbizottság aktivaülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a budapesti pártbizottság szombaton pártaktíva- ülést hívott össze. A pártaktíva megbeszélte azokat a feladatokat, amelyeket a Központi Vezetőség és Hegedűs András Bevezetőjében felvetette: Miért lett a mezőgazdasági termelés egész népgazdaságunk fejlődésének kulcskérdésévé, országos ügyévé? Mindenekelőtt erre kell válaszolni, mert aki nem érti azt, hogy miért került pártunk és kormányunk politikájának homlokterébe a mezőgazdasági kérdés, az nem tud szívvel és lélekkel harcolni a mező- gazdaság fejlesztéséért, határozataink végrehajtásáért. Ez a kérdés a legszorosabban ösz- szefügg a Központi Vezetőség júniusi határozatában és a júliusban nyilvánosságra hozott kormányprogramban felvetett alapvető kérdéssel: a dolgozó nép életszínvonala állandó növelésével. Mezőgazdasági termelésünk jelenlegi helyzetében közelről sem elégítheti ki a dolgozók növekvő szükségleteit. Mezőgazdaságunk egyik vagy másik ágában születtek ugyan kiváló eredmények, de a fejlődés egészében véve rendkívül lassú volt. A dolgozók életszínvonalát fokozatosan és állandóan akkor tudjuk emelni, ha mezőgazdasági termelésünket eddig stagnáló helyzetéből kiemeljük, biztosítjuk a terméshozamok *— és az állattenyésztésben a hozamok — állandó növelését. A mezőgazdasági termelés fejlésztése tehát a legszorosabban összefügg a városok lakossága, a munkások, a dolgozó értelmiségiek életkörülményének megjavításával. És egyáltalán nincs igazuk azoknak, akik szerint a mezőgazdasági termelés fejlesztése most, azonnal csak a dolgozó parasztságot segíti, de az ipari munkásságot nem,. az ipari munkásság csak távoli perspektívában kap segítséget. De itt nem távoli perspektíváról van szó, hanem rövid hónapokról. Több zöldség, aminek teltételét a melegágyak építésével, különböző kedvezményekkel most teremtjük meg — két-három hónap múlva már a piacon, mint első primőráruk kell, hogy éreztessék hatásukat. Ha vegyiparunk komoly erőfeszítéseket téve, idejében aid elég műtrágyát — az idei kenyérgabona termését növeli és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a lakosságod bőségesen láthassuk el jó kenyérrel. Azok az erőfeszítések tehát, amelyeket most teszünk az 1954. évi mezőgazdásági terv teljesítése és túlteljesítése érdekében, már ebben az évben éreztetik hatásukat, nemcsak a falu, hanem a város, nemcsak a dolgozó paraszt, hanem az ipari munkások életszínvonalának növekedésében is. Az az ipar! dolgozó, aki a párt szavát követve, munkaterületén segíti a mezőgazdasági tervek megvalósítását, hozzájárul egész dolgozó népünk' anyagi felemelkedéséhez. És az az igazgató, vagy dolgozó, alti eltűri, hogy a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen gépeket, anyagokat ne időre, vagy ne jóminőségben állítsák elő' — akadályozza ennek a hatalmas célnak a megvalósítását. Az a tény, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése előtérbe került — a legszorosabban és közvetlenül összefügg a munkásosztály hatalma megerősítésével is, mert szilárdabbá teszi népi demokráciánk, a munkás- osztály hatalma alapját, a munkás- osztály és a dolgozó parasztság szoros, szétbonthatatlan szövetségét. A mezőgazdasági termelés elhanyagolása viszont lazítja ezt a szövetséget, mert kevés támogatást jelent a dolgozó parasztságnak, amely pedig e szövetség jelentőségét a leggyorsaba minisztertanács mezőgazdaságfejlesztési határozata jelöl ki a városi pártszervezetek számára. A pártaktívaülés előadója Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja volt. elvtárs beszéde ban és legérthetőbben a mezőgazda- sági termelés helyzetén érzi. Az elmúlt években a szocialista iparosítás mellett a mezőgazdasági termelés háttérbe szorult, a mező- gazdaság anyagi feltételei nagyon sok tekintetben hiányoztak. Például nagy hiány volt műtrágyában, nem volt biztosított az ország rézgálicel- látása stb. Mindez bizonyosan lazította a szövetséget. Viszont azok az intézkedések, amelyek a mezőgazda- sági termelés támogatása érdekében a Központi Vezetőség júniusi határozata óta történtek, már eddig is kijavították a hibák jelentős részét és számtalan jel tanúskodik arról, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége ma erősebb, mint bármikor. Az, aki mellékes kérdésnek gondolja a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdését, a munkásosztály hatalmának alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét gyengíti és fordítva, aki mindent elkövet azért, hogy növénytermelésünk, állattenyésztésünk fejlődjék, erősíti népi demokratikus államunkat, erősíti a munkásosztály hatalmát. Pártunk új politikája tehát, amelyben központi szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a szószoros értelemben vett munkáspolitika, amely minden tekintetben az utolsó részletéig a munkás- osztály érdekét szolgálja. Azok a nézetek, amelyek itt-ott hallatszanak, amelyek szerint a mezőgazda- sági termelés fejlesztésének kiemelése valamiféle „parasztpolitikát“ jelent, nem egyebek rendkívül káros fecsegéseknél, amelyek, ha nem verjük szét azokat idejében, akarva- akaratlanul nagyon súlyos kárt okozhatnak munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek. Természetes az a megállapítás, hogy éz az új politika, amelyben olyan fontos szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a munkásosztály politikája, korántsem jelenti azt, hogy nem szolgálja a dolgozó parasztság érdekét. Ez a dolgozó parasztság érdekében való politika is, ebben azonban semmiféle ellentmondás nincs. A munkás- osztály az az egyetlen következetesen forradalmi osztály, mely a mai viszonyok között képes az egész dolgozó nép és így a dolgozó parasztság érdekeinek megfelelő közös politikát kialakítani, amelynek érdeke elválaszthatatlan a dolgozó nép érdekétől. Pártunk politikája a munkásosztály érdekében való politika azért is, mert a szocializmus építésének politikája, a szocializmus építését szolgálja városban és falun egyaránt. Ha nem azt szolgálná, nem lehetne a munkásosztály politikája, mert a szocializmus felépítése, a szocialista társadalom^ létrehozása alapvető, mindent megelőző érdeke a munkásosztálynak. Viszont a szocializmust felépíteni csak a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége és a dolgozó nép életszínvonala állandó növelése útján lehet, ami viszont a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését követeli. Pártunk és kormányunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság, köztük a középparasztság többet és jobban termeljen. • Érre feltétlenül szükség van, mindenekelőtt azért, mert az ország szántó- területének több mint. hatvan százaléka egyénileg gazdálkodók kezében van. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló olyan politika, amely számításon kívül hagyja a mezőgazdaság több mint felét, nem áll reális talajon. De nem lehet megfeledkezni az egyénileg gazdálkodókról a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének erősítése szempontjából sem, mert miféle szövetség az, amelyből a dolgozó parasztság többségét jelenleg kitevő egyénileg gazdálkodók kimaradnak. Az egyénileg gazdálkodók támogatása természetesen nem jelenti a kizsákmányolást folytató parasztok, azaz a kulákok, vagy más szóval gazdag parasztok támogatását is, Pártunk, mint ahogy eddig is tette, harcol a kizsákmányolás ellen és korlátok közé szorítja azt, de ugyanakkor látnunk kell, hogy a faluban a kizsákmányolás teljes felszámolásának feltételei még nincsenek meg. Az egyénileg gazdálkodók fokozottabb támogatása tehát semmiképpen sincs és nem is lehet ellentétben a mezőgazdaság szocialista fejlődésével. Már Marx is nagyon élesen felhívta a kommunisták figyelmét arra, hogy szocializmust a mezőgazdaságban nem lehet a dolgozó parasztok ellenére felépíteni, hanem csak a velük való megegyezés, szövetség alapján. Pártunk politikája arra irányul, hogy ne a szegénység és a nyomor, hanem az igazi meggyőződés vigye a dolgozó parasztokat a szövetkezetbe, az a biztos tudat, hogy az jobb az egyéni gazdálkodásnál, emberibb, szebb életet biztosít számukra, lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés gyors gépesítését, ezzel a nehéz testi munka megkönnyítését és a szövetkezeti tagok számára az egyéni paraszti életnél magasabb jólétet biztosít. Ezért a pártnak, az államnak és a szövetkezeti utat követő sokszázezres dolgozó parasztságnak is hatalmas munkát kell végeznie azért, hogy minden szövetkezetei virágzóvá tegyünk; a szövetkezeti tagoknak minél rövidebb idő alatt magasabb jólétet biztosítsunk, mint amilyent a jóldolgozó középparaszt elérni tudott. ' Sok félreértés van a szabadpiac körül. Sok üzemi dolgozónk a szabadpiacban nem jót, hanem valami rosszat lát, ahol sokszor a termékekért indokolatlanul magas árat kértek. De ez nem azért fordulhatott elő, mert a szabadpiacnak széles teret adtunk. Ellenkezőleg, azért, mert az elmúlt években a szabadpiacra viszonylag kevés termék jutott. A falu és a város közötti áruforgalom, a piaci forgalom fejlődése, a termelői felhozatal növekedése, ha az együttjár az állami készletek biztosításával, az árak csökkenéséhez vezet, mégpedig nemcsak a piacokon, hanem lehetővé teszi az állami fogyasztói, azaz a kiskereskedelmi árak csökkentését is, mert a közvetlen áruforgalom fejlődése azt jelenti, hogy kevesebb fogy a központi készletből. A közeli hetekben kerül sor a hús és zsír árának 10—15 százalékos leszállítására. Ebben már nagy szerepe van annak, hogy a piaci forgalom — különösen sertésből lényegesen megnőtt, A piaci forgalom „ellenzői“ bármenynyire furcsa is, tulajdonképpen a spekuláció növekedésének a hívei, a piaci forgalom támogatása viszont nem a spekuláció erősödését, hanem annak gyengülését jelenti. Milyen is az összefüggés a mezőgazdasági termelés fejlesztésének előtérbe kerülése és a szocialista iparosítás folytatása között. Vannak, akik úgy vélik, hogy a kettő között ellentét van: vagy-vagy. A helyzet azonban ennek éppen az ellenkezője. A Központi Vezetőség és a minisztertanács a mezőgazdasági termelés fejlesztésében közelről sem tűzhetett volna ki olyan célokat, mint amilyen* most kitűzött, ha a szocialista iparosításban hős munkásosztályunk munkájának eredményeként az elmúlt (Folytatás a 2. oldalon.) tétlenségre a dolgozókat ezekkel a hibákkal szemben. A FALU ÉLETÉBEN keletkezett az a szólás-mondás: „Gazda szeme hizlalja a jószágot". Ma üzemeinkben is érvényes ez a magvas, találó megállapítás, hiszen a „jószág“ — a gépek, üzemek, gyárak — gazdája a munkásosztály, dolgozó népünk. Legyen rajta a „gazda" szeme élesen és éberen, lankadatlanul és lelkiismeretesen a munka minőségén is. A több, jobb termelés gyümölcse egész népünké. A kongresszusi versenynek ez az értelme és nagy értéke: még többet, jobbat, szebbet a dolgozóknak! ► ----------------------------------------------------------------TirNnr "J| W fi1 TI 1^/\1 Vg1 ^ K Hl JTH Ahol elfelejtik, hogy a dolgozókról !» Jf M Mi mm ÍW m Wf la I |§i 1 § jf?k # jn H való gondoskodás — törvény CJLnlil InU InKSKijLriU JÍLjmOiyaiin^Oj^Sfcani^^^^
