Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Wtílroep, 1983. ffeoeaAer % 1 rnivrumssammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmma JÓZSEF ATTILA ÉS MISKOLC Képek a Mongol Népköztársaságból X MISKOLCI JÓZSEF ATTILA UTCA mintha a költő életének jel­képeit rejtené magában. Szélesen ömlik a belváros felé — mint egy­kor az életet, jogot, szabadságot és hatalmat követelő proletártömegek, mint József Attila hangtalanul dü­börgő versei —, de megszakad, vé- getér egy sorompónál, a vasúti so­rompónál; mint ahogy megszakadt József Attila élete útja a szárszói vasúti síneken 1937 december 4. sö- tét-zimankós estéjén a mozdony ke­rekei alatt, a sorompó miatt, amit kora magyar politikai hatalmasságai, népellenes társadalmi rendszere állí­tott útjába. De ez az utca azért is joggal vi­seli a költő nevét, mert látta öt éle­te egy reménysugaras korszakában, amikor úgy érezte, hogy kezdik megbecsülni, értékelni, felkarolni, amikor nagy reményekkel készült Szegeden megjelent második verses­kötetének kiadására. Ezen az utcán sietett a 19 éves József Attila az állomásról gyalogszerrel a városba 1924 nyarán, hogy versei közléséről tárgyaljon a miskolci Reggeli Hírlap szerkesztőivel. És amikor a tárgya­lás sikerrel járt, honorárium-előleg, gel a zsebében, ismét ezen az utón keresztül ment az állomásra, — de akkor már villamoson. TUDNUNK KELL, hogy abban az időben a miskolci Reggeli Hírlap terjedelmében, irodalmi rovatának színvonalában, egyaránt országosan is első helyen állt a vidék lapjai kö­zött, de sokszor versenyre kelt a fővárosi lapokkal is. Hasábjain hét- ről-hétre, napról-napra jelentek meg a helyi írók tárcái, versei mellett országos nevű baloldali írók írásai. ROktnH látogatáson voltam Sajópüs- pökibcn, it ét'es unokámat keres- tem fel. A szobában ült, könyvet ol­vasott. Amikor meglátott, Örömmel ugrott a nyakamba: .— Jó, hogy jössz nagyanyó — kiál­tott fel nézd mit olvasok. Igaz minden, ami ebben a könyvben van? A könyv — megnéztem — Vány ka tanuló mostoha múltjáról szólt. — Ugy-e nagyanyó, ez csak mese.? — kérdezte Zsuzsika pirosló arccal. Pár percig némán hallgattam s köz­ben gondolataim a múltban kalandoz­tak, amikor ezer és ezer kis sápadt, vézna ipari tanuló senyvedt a műhe­lyekben, ipari tanulók, akiinek pon­tosan olyan volt a sorsú, mint u könyvben Vány kának. — Bizony, régen nem olyan k'óny- nyen ment ám a tanulás, mint ma — mondtam unokámnak. — Több volt a pofon, mint az oktatás, kenyeret is ritkán adtak. A tanuló cseléd volt. Házi mindenes. örüljünk, hogy ez az idő elmúlt. Bizony a mi kedves tá­nyérsapkád fiainknak, elegánsan öl­tözőit mai .ipari tanulóinknak már más az életük. »Terülj asztalkámé­hoz ülnek. Mindenük megvan, ügy pillanatra sem szabad persze elfeled­ni, hogy honnét van minden, ki adja Ennek a harcos lapnak akkori iro­dalmi szerkesztője, az első világhá­ború viharából súlyos szemsérüléssel hazakerült Gergely Sándor volt, aki a lángeszű fiatal költőt lelkesen pro­pagálta Miskolcon. Ő ajánlotta Jó­zsef Attilát a lap kiadó-felelős szer­kesztőjének, Fazekas Sámuelnek és szerkesztőjének, Damó Oszkárnak figyelmébe. József Attila akkor már országos nevű költő volt. Miskolcon azonban még nem eléggé ismerték. Sokat je­lentett számára, hogy a vidék legte­kintélyesebb lapja is meghordozza nevét. Miskolc ipari gócpont volt s a proletáriátus poétája itt, a szerve­zett munkástömegek közt számított a legnagyobb megértésre. Fazekas nagy tisztességgel, szere­tettel fogadta József Attilát, ver­seiért az akkor itt szokásos legma­gasabb honoráriumot fizette. A ,,Nem én kiáltok'“ című verskötete versei­nek javarésze a Reggeli Hírlapban látott először napvilágot. 1924 AUGUSZTUS I7-ÉN jelent meg a „Csudálkozunk az életen“ cí­mű verse s ettől kezdve úgyszólván héíről-hétre követték egymást a Jó­zsef Attila-versek a Reggeli Hírlap­ban, míg az Est-lapoknál — mint a költő panaszolta — sokszor hat hétig hevertették egy-egy beküldött köl­teményét. Megfáradt ember. — Tavasz van! Gyönyörű! — Szegény ember szere­tője. — Nem én kiáltok. — Kövek. — Miért mondottál rosszat nékem. — Üvegöntők. — És keressük az igazságot. — A számokról. — Aki szegény, az a legszegényebb. — Lá­zadó szentek. — Itt egy fa, ott egy fa. — Rög a röghöz — így következ­tek a József Attila-versek a Reg­geli Hírlap hasábjain, együtt Ger­gely Sándor „Béke“ című , folytatá­sokban közölt és könyvalakban való megjelenése után betiltott regényé­vel. Gergely Sándoron és e sorok író­ján kívül kevesen élnek már, akik József Attilával miskolci látogatása alkalmával személyes érintkezésbe léptek. Érdekes, hogy erről a láto­gatásról a költő nővére. József Jo­lán sem tudott és József Attila élet­rajzában sem tesz róla említést. — Amikor a felszabadulás után József Jolán Miskolcon előadást tartott fi­vére művészetéről, harcos életéről s vele alkalmam volt erről a látoga­tásról beszélni, csodálkozva mondta, hogy Attila erről neki sohasem be­szélt, s ezért maradt ki életrajzából. Szükséges tehát pótolnunk az élet­rajz hiányát, hogy Miskolc dolgo­zói tudják: József Attilát szoros szá­lak fűzték e város dolgozóihoz. SAJNOS. EGYIK keserű csalódása is Miskolchoz fűződik. Egy bizalmá­ba férkőzött miskolci álköltő volt az. aki a szegénynél is szegényebb fiatal József Attilát anyagilag súlyosan megkárosította. No de erről éppen eleget mond József Jolán könyve. József Attila élete utolsó napjai­ban is bizonyos kapcsolatba került Miskolceal. A Szép Szó szerkesztő­sége 1937 december 8-án felolvasó estét rendezett Miskolcon, s előre meghirdette, hogy azon a folyóirat szerkesztője, József Attila is részt- vesz. December 4-én, amikor betel­jesedett a költő szomorú végzete, a felolvasó estén az ő széke üresen maradt., s Hajdú Béla. A jövő liéfen megkezdik a fenyőfák árusítását Budapesten és vidéken decem­ber 10. után megkezdik a fenyő­fák árusítását. Mintegy ötszáz­ezer darab 50-től 200 centiméter nagyságú fenyőfa kerül forga­lomba. A fenyőfák ára tíz centi- méterenkint 1.40, 2.— és 2.40 forint. (MTI) Befejezték a „Kiskrajcár“ című színes játékfilmet és a „Péntek 13“ című rövitf filmvigjöték felvéleleij ' A . hgppteban fejezték be a »Kisbaj- edn-cimii színes játékfilm és a »Pén­tek 1S<í .PifhŰ röü'ítl filmvjyjáték felvé­teleit' a Magyar Filmgyártó Vállalat műtermeiben. A »Iíiskrajcár« című színes játékfil­met és a »Péntek IS« cimíí rövid film- vígjátékot december: i-i-én mutatják be. — A Képállomások alkatrészjavító műhe­lyeket létesítenek a közeljövőben. Ezek­nek a műhelyeknek a berendezéseit három budapesti üzem dolgozói készítik. A béren, dezések gyártásánál a legkorszerűbben felszerelt szovjet gépállomások javítöműhe. lyeinek tapasztalata^ használják fel. A jövő év elején már meg is kezdhetik a munkát a gépállomások alkatrészjavító műhelyeiben. MUNKÁBAN A KÖZLEKEDÉS ŐRE. iiifiiiHiiiiif'jiiiniuiiiiiniiiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiuitiiiiuiiniiiiniiiiiiiiimiiiuiii. i^1 A Járókelők iesii épségére ügyel Miskolc. .. Szé­chenyi út és Ka­zinczy út sarok. A főforgalmi útvona­lak kereszteződébe. Pirosait jelez a köz­lekedési rányító lámpa. Hirtelen megtorpan a sze­mélypályaudvar fe­lé induló villamos- files sípszó vegyül a délutáni forga­lom zajálja, majd figyelmeztető kiál­tás hangzik: — Az a barnakabátos fia­talember menjen vissza! — A meg­szólított engedel­mesen visszatér a gyalogjáróra és tü­relmesen várja a „szabad“ jelzést. A közlekedési ren­dőr teljesítette fon­tos kötelességét. Néhány perc múl­va felvillan a zöld fény, megindulnak a villamosok, az autóbuszok, a gya­logjárók. Szabad a közlekedés. A „villanyrendőr...“ Hogy ki ejtette ki először a száján a „villanyrendőr“ nevet — nein lehet tudni. Egy azonban biztos: helytelen kifejezés. Mert bár az a barna- hajú, mosolygós­arcú, szőrmesepkás rendőr elvtáranő — aki most szol­gálatot teljesít — villannyal, a külön­böző színű lámpák­kal irányúja a for­galmat, azért ő még nem „villany- rendőr". De ha már el­terjedt * környelv­bíák fleVMfflifc is így s álljunk meg néhány percre mellette. Győződ­jünk meg róla, hogy bár néha — amikor sietős az utunk — úgy gon­doljuk, hogy „csak hátráltat bennün­ket“ — igán fon­tos és felelősség- teljes munkát vé­gez . .. Ha fellapoznánk az . évek hosszú so­rán át felgyülem­lett baleseti jegy­zőkönyveket, nem egy bizonyítaná, hogy Miskolc út­vonalának ezen « Seakaszán szántóé súlyos baleset tör­tént már, —- s mindegyik olyan időpontban, ami­kor nem állt őr­helyén a közlekc- désirányító. Egy­szer két személy- kocsi ütközött ösz- sze, másszor oldal­kocsis motorkerék­pár szaladt bele a aarki üzlet kiraka­tába. Súlyos kár esett emberéletben és anyagban egy­aránt. Ma már ilyen esetek nem fordulhatnak elő. Vigyáz a minden­nél drágább em- 1 >eleletre, s a dol­gozó nép vagyoná­ra a „villanyrendőr’“ Szabálytalan volt...“ Ketten teljesíte­nek szolgálatot. Két elvtársim. Egyikük, a bamahajú, mo­solygósarcú ott áll a kapcsolótábla mellett. Jobbra- balra figyel. Egy­szer egyik, másszor másik irányban engedi útjára a gépkocsikat, villa­mosokat, járókelő­ket. Mindig meg­fontolton, gondosan. Segítőtársa, — sző- kehajú, komolyte- kinitetű lány- Ö síppal a kezében áll az útkeresztező­dés valamelyik pontján. Figyelem­mel kíséri a „vil­lanyrendőr“ jelzé­seit' és a járókelő­ket. Ha valaki megsérts a közle­kedés szabályait, azonnal sípszóval figyelmezteti. . . Ott állunk mel­lette, de néhány perce már nem történik semmiféle szabálytalanság. A gyalogjárók köte- lességtudóan áll­nak meg, ha tilosat jelez a „villany­rendőr“. De most, piros a lámpa s egy idősebb néni batyuval a hátán nyugodtan lelép az úttesttre. Azonnal megszólal a síp, ugyanakkor meg- csikoldult az AM 325 rendszámú­személygépkocsi fékje is. Alig egy méterre áll meg a néni elölt, aki Meglpi'gan az ijedt­ségtől . . i Bizony, veszélyes pillanat volt. Azonnal ott- terem a szőkehajú közieked ásdnányitó: — Látja, néni­ké ! Miért indult el, amikor tilosat jelez a lámpa? Csaknem elütötte a gépkocsi! Máskor legyen f i gyeim e­sebb. Mindig néz­ze meg, szabad-e az út, vagy nem. — Azzal átvezeti a „nénikét“ az úttes­ten, egészen a biz­tonságos gyalogjá­róig. Ilyen eset gyak­ran előfordul egy- egy háromórás szolgálati idő alatt. Sokkal veszélye­sebb az olyan gya­logjárók meggon­dolatlansága, akik tisztában varrnak a közlekedési szabá­lyokkal, mégis meg­sértik- . . Tilos jel­zés van, egy szür­kekabátos fiatal­ember mégis neki­iramodik és két­szeresen is szabály­talanul. az útke­reszteződést átszel­ve fut az éppen beérkező villamos felé. Még a síp­szóra sem áll meg, — sietős az útja, sem jobbra, sem halra nem néz. Ha a gépkocsive zetők item leimé­nek eléggé elővi­gyázatosak, bizony könnyen szeren­csétlenség történ­hetne a fiatalem­ber meggondolat­lanságából, köny- nyelmüségéből. A közlekedésirányító azonnal mellette terem. Az ilyen szabálysértő komoly fi gyeimeztetésben részesül. Megér­demli! Tudatosan szegte mej^a köz­lekedési szabályo­kat ■ • • „Ha a lámpa pi­ros — áthaladni tilos!“ Ki ne hal­lotta volna ezt a közlekedési sza­bályt? Az iskolás­gyermekek is tud­ják. Egy egylovas kocsi nyugodtan továbbhalad, bár régen kígyóit a piros fény. A „villanyrendőr“ segítőtársa meg­állítja : — Sza­bálytalanul hajtott át az elvtársi — S bár a kocsis sza­badkozik, mente- getó'dzik, előkerül a jegyzet-tömb. Ko- csinga Ernő a ne­ve. Gyakran jár erre, ismeri a sza­bályokat, mégis át­hajtott. A közle­kedésirányító véle menye határozott A képen: A múlt és jelen találkozása Szuhe-Bator mellett, az Ulán­bátort vasútvonal egyik átjárójánál. A képen: A mongol állami egyetem fizika-matematika körének tagjai. Télapó bánata és öröme A z örök fagy birodalmából — ahol csak jég és hó terem, nagy csiz­májában világjáró útjára indul Télapó, hogy mint minden évben, most is beko­pogtasson a házak ablakán és ajándéká­val örömöt, vidámságot vigyen az embe­reknek. Fényesszemű gyermeksereg várja min­denütt Télapó érkezését — naponta százszor elkérdezi, mit hoz, soká jön-c még? Ezalatt Télapó a hosszú gyaloglástól elfáradtan jelül a szél hátára s a gon­dolatnál is gyorsabban ott terem, ahol a legjobban várják■ Körülnéz a magasból s, hegyekkel körülvett országot, az,, llrtjk országát látja maga előtt. , — Itt leszállók, —. szól és, egy,szem­pillantás alatt a földön terem. Narancs- ős babérligetek között halad. Hófehér bajusza alatt már előre mosolyog, szeme előtt megjelennek a fényesre tisztított cipöcskék az ablakokban s a kis ágyak­ban forgolódó gyermekek, akik jöttére várnak. JA eér egy nagyvárosba, ahol lényűr- ban úszó teremben dÖlyjös urak mulatnak. Kinn a drága italokkal meg­rakott kirakat előtt, kopottruhájú,1 sovány munkanélküliek ácsorognak, Rosszaié fej- csóválással megy tovAbb Télapó, gyer­mekek után kutat, de a házakból nem szűrődik ki gyermekkacagás, csak szaxo­és helytálló: — Az elvtárs szabály­„Hány óra Mindketten már három éve teljesí­tenek szolgálatot. Naponta hat órán át vigyáznak a dolgozók testi ép­ségére. Esőben, hóban, fagyban becsülettel helyt­állnak, irányítják a forgalmat Kiválóan teljesítik köteles­ségüket- Három év alatt egyetlen eset­ben sem történt baleset az ő szol­gálati idejük alatt. Szeretik munkáju­kat, s — bár jó- néhény meggondo­latlan gyalogjárót, gépkocsivezetőt f i- gyelmeztettek már — szeretik őket a dolgozók. Ennek is megvan az oka. Komolyak, határo­zottak, nem el- nézők és mégis kedvesek. Alig néhány perc leforgása alatt már a, negyedik járó­kelő áll meg a „villanyrendőr“ elvtársnő mellett: — Legyen szíves mondja meg ké­rem, hány óra van? — A közlekedés- irányító szolgálat- készen ránéz az órára é« megmond­ja, Máskor egy­taíansagat jelen­teni fogom . - „ van...?“ egy idegen szorul eligazításra. Nyu­godtan, bizalommal fordul a „villany- rendőr“-höz, tudja hogy pontos, kielé­gítő választ kap. Lassan sűrű köd ereszkedik a vá­rosra. Alig látni át az úttest másik ol­dalára, a forgalom azonban zavartala­nul folyik. Csilin­gelnek a villamo­sok, tülkölnek az autók, forr, lüktet a város élete. Ilyenkor még fi­gyelmesebben dol­gozik a „villany- rendőr“. Belefúrja tekintetét a sűrű ködbe, hogy tisztán lássa mikor, hol van szükség jel­zésre. Nem történ­het baleset, mert ha figyelmetlenek vagyunk is — he­lyettünk, értünk —, életünk, testi épségünk felett éberen őrködik, vigyáz a „villany­rendőr". Éppen ezért becsüljük meg őt mindany- nyian. Hallgassunk sípjelére, szavára, legyünk figyelme­sek, — hiszen ró­lunk, a mi éle­tünkről vau szó. e ­fonok üvöltése, ittas, rekedt hangok ts poharak csengése, '/.avartan meg-megáU;, mi ez, hová került? Hol vannak hát « kerekarcú emberkék, akiknek ajándékot hozott. Vájjon ebben a városban nin cse­nek Télapó-ünnepre készülő gyermekek? EJ épelődésében már rég elhagyta * kivilágított fényes utcákat, észre sem vette, hogy sötét külváros sikátorai­ban jár. Ve úgylátszik mégis csak jő he­lyen. Hangot hall, gyermeksírást. Még­sem tévedt el, elindul oda, ahonnan « sírást hallja. Megáll az ablak alatt s be­tekint. Apró kis szobában, rossz kabáttól takart szalmazsákon1 fiutal anya üt. Az asztalon álló gyertya fénye megvilágítja sápadt szomorú arcát, könnyes szemét, ''ölében kisfia, akit ék mesét mond, hogy éhségét enyhítse, majd altató dalt dudol: Aludj te édes, drága kis fiam, Álmodban meglásd eljön majd hozzád, a jó Télapó, Most nincs ajándék, mert jő anyád szegény, Mint az ország, amelyen ellenség tipor. Nem, adhatok mást, mint anyai csókot, S álomba ringatlak én kis gyermekem,, Kitárul előtted Boldogságország, Hol nincs éhezés, — aludj édesem. A sovány kis gyermekkarok szorosan öle- lik át, a fürtös Ids fej anyja arcához simul, majd álomra zárulnak a szempilr Iák. Télapó szíve nagyot dobban a nyo­mor láttán s gyors elhatározással putto­nyából kivesz egy nagy ajándékcsomagot és bekopogtat a kis szoba ajtaján. Hogy nem kap választ, benyit és leteszi aján­dékát a kopott, asztalra. Megsímogatja az álmodó gyermek fejét, aztán fájó szívvel indul to-vcSbb. Benéz minden ablakon, de látja, hogy ebben a szomorú országban nincs ünnep, csak nyomor. Már mindenét elosztotta, kiürült a bőségzsákja, elfogy- tak az ajándékok. Üres kézzel érkezik egy új országba, — a dolgozó nép országába. Itt az utcákon hullámzik a: embertömeg. - Kezükben csomagok. Vidámak, nevetősek. A nagy forgatagban Télapó megáll egy fényes kirakat előtt., mely kövér betűkkel hir­deti: Édességbolt. Bemegy, hogy kiürülő eAúndékzsákját óira megtöltse. Fehér kö­penyes eladók egész sora érdeklődik, nut óhajt, mi tetszik? A gyönyörű üzletben gyorsan bevásárol s közben megtudja, hogy a legszebb árukat már felvásárolták az üzemek, dolgozóik gyermekei részére, mert délután Télapó ünnepséget rendez1 nek- ­De elégedetten látja,' hogy még min­dig maradt éppen elég szebbnél szebb áru, hogy mindenki vásároljon s már azt sem bánja, hogy a legszebb árukat elölte veszik meg. A sötétség beálltával tovább megy és e*- egy nagy épület elé ér. Benéz a ki­világított terem Ablakán s látja, hogy fe­hér abrosszal megtérített, minden jór/d telerakott sok kis asztal áll egymás mel­lett.. Körülötte icízüen falatozó gyer- meksereg. Vidáman szól a rádió, Télapó­ról folyik a szó a mesejátékban. A gyer­mekarcokon fehzahadu’t jókedv, boldog­ság, kezükben ajándékcsomag, — egy. békés ország népének szerető gondosko­dása. Itt már megelőzték Télapót az aján­dékozásban. hálja, hogy itt a nép nem csodákra vár, hanem termel, jövőt épít ég masa gondoskodik gyermekeiről. Boldogan indul tovább és ajándékait olyan országok gyermekeinek viszi, ahol még csak álmodna/: a békéről és a sza­badságról. nekik, kik harcolnak érte. Iizt mondottam akkor hirtelenjében az unokámnak. kedves Zsuzsikám! Itt írom meg neked, hogy amit > Ványka tanuló múltjáról olvastál a. könyvben, annak minden szava igaz. Hátha még a lá­nyokról beszélnék. Azoknak is igen mostoha volt a sorsuk a múltban. Tudod, az olyan korú lánykák, mint te, már szolgálni mentek. Ilyen volt a lányok sorsa kedves Zsuzsikám. Ezer és ezer merült el közöttük a nagyváros forgatagában. Sáros hullámok csaptak össit?~ ftífük felett. Tudod mit olvashattál akkor az újságokban? Egyetlen nap S ön- gyi'kosság történt: öngyilkosság ön- gyilkosságot ért. Abból a szörnyű élefböl csak a halál jelentett kivezető utat. Csak ennyit akartam mondani. Ma más az élet. Még az ilyen öreg­asszony napjait is bearanyozza a sok­sok öröm, amiben részesülünk, őrü­lök, hogy életem alkonyán én is meg­érhettem az új, szebb, boldogabb éle­tet, S ezért én is sok-sok millió em­berrel köszönetét mondok. özv. HORVÁTH HARSASÉ Putnok, szociális otthon.------------------ i—.1 i TT —-———— foűűtyCtfttyö, íeZ fniftd iaaz.,.?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents