Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-29 / 280. szám

Vasárnap, 1953. november 29. ÉSZAKMAGYARÖRSZAG 3 A kormányprogram gyors megvalósításénak aíap$a a tervek túlteljesítése A diósgyőri uagyolvasztó dolgozóinak levele az ózdi kohók dolgozóihoz Javítjuk ki a hibákat, biztosítjuk az évi terv jó teljesítését KEDVES VERSENYTÁRSAK! Ez év első három negyedében a verseny a ti jattokra dőlt el. A jó szervezés gyün/őlcse volt, hogy meg­előztetek be nmünket. Mi, diósgyőri kohászok őzért harcoltunk, hegy utolérjünk benneteket. Közel kéthó- napi megfeszített munka eredménye­képpen törtünk az élre. Naponta fi­gyeltek eredményeiteket, s sokszor fogcsikorgatva dolgoztunk azért, hqgy csak egy tizedszázalékkal is tpegelőzzünk benneteket. Októberben nagyobb gonddal szer­veztük meg a versenyt, s fokozottab­ban biztosítottuk a műszaki előfelté­teleket. Célunkat ekkor még nem értük el, mert csak 100 százalék alatti teljesítménnyel lettünk az el­sők. Mi, diósgyőri kohászok ebben a hónapban haditervet készítettünk, hogy 100 százalékkal előzzünk meg benneteket. Tervünket a kollektiv szellemre, a dolgozókkal való rend­szeres foglalkozásra, a kollektív ve­zetésre építettük. Kohóinknál nem történtek csodák. Szívósan, kommunista módra, a Köz­ponti Vezetőség október 31-i hatá­rozatának értelmében, a kormány- program szellemében biztosítottuk a terv túltel iesítését. Arra kérünk ben­neteket, lángoljon fel még nagyobb erővel közöttünk a hagyományos verseny. Nem dolgozunk kedvezőbb körül­mények között, mint ti. ezért java­soljuk: használjátok hl a tömörít- vény által adódó előnyöket, hogy a kohók egyenletesebben, többet ter­melhessenek ős a vas jobb minőségű legyen. Kemencéitek ugyanolyanok, anint a mieink, ügy látjuk mégis, hogy versenyleadületetek csökkent, GYŐZELMI Négyesi István elvtárs, aki a diós­győri finomhengerde középsorán dol­gozik, az üzem legidősebb hengeré­sze, kiváló szakember. November 27-én délután 2 órakor örömmel je­lentette, hogy a brigád befejezte évi tervét. Az üzem dolgozói boldogan köszöntötték a brigád minden tagját, a kormányprogram élharcosait. technológiai zavarok is mutatkoznak, mert lassítási időtök kétszer akkora, mint a miénk. Tudjuk, hogy éppen olyan jó ko­hászok vagytok, mint mi. Nálunk ki­használják a rudabányai érc elő­nyeit, darabosítjuk kohóink elegyét- Vizsgáljátok meg ti is, milyen lehe­tőségeket ad számotokra a rudabá­nyai vasérc. A lassujáratok csökkentésével ko­hóinknál elegysűly-növekedést ér­tünk el, s a minőség is javult. Le­gyen szervezettebb a TMK munká­tok, szigorúbb a technológiai fegye­lem és akkor úgy véljük, nehezebb lesz tartani az első helyet párosver­senyünkben. Kormányunk programja végrehaj­tásának egyik fontos alapja a nyers- vasgyártás. Ha terveinket túlteljesít­jük, akkor fokozhatjuk az acélgyár­tást, gyorsabban gépesíthetjük a me­zőgazdaságot. Elvtársak! Valamennyiünknek meg kell éx'teni, hogy a kormányprogram gyors megvalósításának alapja a ter­vek túlteljesítése. Tudomásunk van arról, hogy nem a legjobban álltok fúvó levegővel. Elárulhatjuk nektek, hogy a mi kis turbófúvónk motorja leégett és csak december végére ja­vítják ki. Elmondhatjuk azt is, hogy kevés a szeparátorvasunk és a mar­tinsalakunk. Ezek persze a mi hi­báink, mert a gyár területén megta­lálhatjuk és ha jobban szervezzük a munkát, könnyen értékesíthetjük ezeket az anyagokat. Mi. diósgyőri kohászok úgy érez­zük, hogy a kormányprogram gyors megvalósításáért mind a mennyiségi, mind a minőségi munka tekinteté­ben többet tettünk, mint ti. ügy érezzük, ha ti minden erőt latbavet­---------------------— *---------—----------­JELENTÉS Teljesítményük értékét emeli, hogy ez év első hat hónapjában teljesen selejtmentesen dolgoztak, s az év másik felében is elenyésző kevés volt a selejtjük. Üdvözöljük a Négyesi-brigád tag­jait, további munkájukhoz erőt, egészséget kívánunk. 1 tek, akkor legyőzhettek bennünket. | Elevenítsük fel tehát nemes vetél- ! kedésünket, dőljön el decemberben a küzdelem a terv 100 százalékon fe­lüli teljesítésével. Mi, diósgyőri kohászok azt üzen­jük nektek, ózdi kohászoknak, hogy javítsátok meg a kollektív szellemet, legyetek bátrabbak és harcosabbak a termelés frontján. Ha ti is hasz­náljátok a rudabányai vasércet, jó eredményeket fogtok elérni a lassu­járatok csökkentésében. A nagyobb elegysúly alkalmazásával az egy ton­na nyersvasra eső kokszmennyiséget is csökkenteni lehet. Vezetőitek a jó gazda gomlosságával. igaz hazafihoz méltóan törekedjenek arra, hogy elv­társi segítségnyuitással vigyék győ­zelemre hagyományos versenyünket. Lángoljon fel közöttünk úira a harc a tervek túlteljesítéséért, a kormányprogram gyors megvalósítá­sáért. A diósgyőri nagyolvasztómű dolgo­zóinak nevében: Pásti Lajos PD titkár. Pálfalusi József DISZ-titkár. Szabó Sándor ÜB titkár. P. Szabó Lajos munkaérdemrendes főolvasztár Gácsi István sztahánovista íőolvasztár. Lipati István munkaérdemrendes főművezető. Székely Sándor ifi olvasztár. Ilornyák Imre kohó üzemvezetőhelyettes. Gácsi Miklós gyárrészlegvezető. Fisütoki bányászok válasza a tatabányai fesiiivájra A putnoki bányaüzem dolgozói el­határozták, hogy csatlakoznak a ta­tabányai VIII-as akna felhívásához. Vállalták, hogy a novemberi és de­cember havi tervet 102 százalékra teljesítik és az évi lemaradásból 70 vagont „törlesztetlek. A munkafegye­lem további szilárdításával, á dolgo­zókról való fokozottabb gondosko­dással több szenet akarnak adni a hazának. IMRE LÁSZLÓ műszaki titkár. 1954 küszöbén vagyunk. Mind­össze egy hónap választ el ben­nünket az új tervév kezdetétől. Annak a tervévnek a kezdetétől, amelynek ipari termelését az eddi­ginél sokkal fokozottabban a dol­gozók szükségleteinek kielégítésére kell beállítani. Igen fontos érdeke tehát minden borsodi bányásznak, kohásznak, ipari munkásnak, hogy a tőle telhető legjobban készüljön fel az új tervévre. Jövő tervévünk sikeres beindítá­sának egyik feltétele az ezévi terv maradéktalan teljesítése. Megyénkben számos üzem kollek­tívája teljes tudatában van ennek jelentőségével, s igyekszik tervét maradéktalanul teljesíteni, túltel­jesíteni. Az ormosbányai III-as akna dolgozói például egy hónap­pal ezelőtt megfogadták, hogy de­cember 1-ig befejezik éves tervü­ket. Úgy dolgoztak, hogy becsüle­tükön csorba ne essen. Lelkes munkájuk eredményeként már no­vember 23-án büszkén jelentették az éves terv befejezését. Azóta újabb vállalást tettek az akna dol­gozói. Vállalták, hogy december 3I-ig terven felül még 15 ezer tonna szenet adnak a hazának. A jó tervteljesítés nagyrészt a műszaki vezetők és a fizikai dol­gozók közötti jó viszonyon múlik. Fontos, hogy a vezető minden­kor figyelembe vegye a dolgozók véleményét, javaslatát, megszívlel­je bírálatát. Ha így cselekszik, nagy segítséget kap a termelés megjavításához. Példa erre Márta- bánya esete. Az üzem előző veze­tője nem vette figyelembe a dol­gozók jogos sérelmét, nem fogad­ta el javaslatukat, bírálatukat. En­nek eredménye az lett, hogy a termelés csökkent, a bányászok egyre kedvctlencbbül dolgoztak. Ma már egészen más a helyzet Márta- bányán. Az üzem új vezetője, Kristóf elvtárs minden fontos do­logban a dolgozókra támaszkodik, meghallgatja, kikéri véleményü­ket. Orvosolja a sérelmeket. En­nek eredménye meg is látszik az üzem munkájában. A máriabányai üzem élenjáró bánya lett. Novem­ber 25-ig befejezte éves tervét, s a dolgozók vállalták, hogy év vé­géig újabb 12 ezer tonna szenet termelnek terven felül. A Lenin Kohászati Művek dol­gozói sem akarják adóssággal kez­deni az új évet. Havi tervüket november 26-án 101.4 százalékra teljesítették. A nagyolvasztó ezen a napon 103 7 százalékot, a havi terv teljesítésében pedig 103.4 százalékot ért el. A nemesacél- kovácsműhely november 17-re be­fejezte éves tervét. Az üzem dol­gozói megfogadták, hogy év végéig 200 tonna terven felül termelt ko­vácsolt nemesacéllal járulnak hoz­zá a kormányprogram mielőbbi megvalósításához. A nagykovács- műhelyben Brindza Kálmán szta­hánovista fazonkovács brigádjá­nak naptára is 1951-et mutat. — Éves tervüket még november ele­jén befejezték. Hiba van azonban az acélműnél, ahol a termelés az utóbbi napokban nemhogy emel­kedne. de visszaesik. Gyakori az üzemzavar, a kapkodás, ami nagyrészt a karbantartás elhanya­golásából ered. Ózd martinászai a diósgyőriekkel szemben az utóbbi napokban jó­kora előnyre tettek szert Ha a diósgyőri acélmű vezetői nem gon­doskodnak a jó karbantartásról, mégjobban lemaradnak az ózdiak mögött. Több bányaüzemünk kimagasló eredménye mellett komoly hiba van a széntermelési terv teljesíté­sénél is. A borsodi tröszt több mint 30 ezer, az ózdi tröszt 16 ezer tonnával maradt le az éves terv teljesítésében. Egyetlen pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a kormánypro­gram gyors megvalósítása az éves terv teljesítése érdekében a bá­nyák, üzemek dolgozói most a verseny utolsó szál.ászában sokat tehetnek. A műszaki és fizikai dol­gozók váll-váll mellett küzdjenek tehát azért, hogy mielőbb behoz­zák a lemaradást, maradéktalanul teljesítsék a IV. negyedéves tervet, adósság nélkül kezdhessenek hoz­zá az 1954-es terv teljesítéséhez. A diósgyőri Négyesi hengeréssbrigád már 1954-es tervén dolgozik Az alábbiakban megyénk és hazánk egyik je­lentős bányatelepéről lesz szó. A »pereces! őrjárat« tulajdonképpen már a pereces! őrháznál kezdődik, — közlekedésünk egyik kényelmes eszközével, az am.ói) ússzál. Autóbusszal a H. kerületbe Délelőtt li úra. Népes csoport álldogál a lillafüredi müút oldalán, a kisvasúti őrházzal szemben. Éppen ott, ahol az egyik évtizedes nyárfa redves törzsén búzavirágkék tábla jelzi, hogy esőben, szélben, hóban, fagyban egyaránt itt áll meg az 1-es, 5-ös és 6-os autóbusz. A Perecesre igyekvőknek a 6-os szám a legmegfelelőbb, de éppen ebből közlekedik a legkevesebb, órán­ként egy. No de azért jön, csak ki kell várni. Várják is türelem­mel. hí hogy. Egy idősebb néni batyuval a hátán, mások táskával a kezükben, hónuk alatt. Jönnek a buszok. Egyik jobbról, Diós­győr, a másik balról, a város felől. Innen már az ötödik kanya­rodik a nyárfa mellé. Megáll, aki akar az utasok közül lelép és az autóbusz már megy is tovább. De G-os nincs közöttük — Még nincs itt az ideje — nyugtatgatják egymás megviselt idegeit a vá­rakozók. Szerencsére az idő halad. — Jön! — A szóra mindenki egyszerre fordítja tekintetét a reménnyel kecsegtető irányba. Valóban jön a 6-os. A várako­zók helyezkednek, aszerint, bogy elképzelésük szerint hol áll meg. Még egy-két izgalmas pillanat és a busz odakanyarodik a fához. De — nem áll meg. Csak lassít és egy bájos kalauznő ki- csicsergi a bűvös igét: »Megtelt, mindjárt jön a másikI« Azzal robog is tovább — a busz és a kalauznő. — A reménytvesztettek csak azt látják, hogy a kocsi rendszáma G. K. 158 és hogy kis jóindulattal a várakozók kétszerese is elférne még benne. Az idegesebbek buzgón emlegetik a kalauznőt, a figyel­mesebbek nem feledkezned meg kiterjedt rokonságáról sem. Csak a bátyus néni jegyzi meg csendesen: — Ugyan, ez mindennapos dolog, — azzal nyugodtan elindul gyalog Perecesre. Igaza volt. A másik hatos csak egy óra múlva érkezik! Pél egykor! No de ezen már van hely bőven , . . A telep PERECES1 ŐRJÁRAT iiimiiuiHuiiiiiiiiMuiiiiimiiiiiumiiimiumiMiiiiiiitiiuiiisuiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiimniiiiuiiMiiíiiuiiiiiiiiiMiuiiimuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtmiiiiiiiiiuiinuim Robog az autóbusz. Olykor lassít. Az utasok nem neheztel­nek érte. Útépítés folyik. Nemsokára teljesül a perecesiek és az autóbuszvezetők leghöbb vágya: düccenömentes bekötőút vezet majd a bányatelepre, azaz, hogy Miskolc város II. kerületébe. A település beékelődik a Bükk két dombvonulata közé. A lakások fclkivánkoztak a domboldalakra, csupán az út vezet a völgy mélyén. No meg a kisvasút. Ez szenet és utast egyaránt szállít. Kies, egészséges hely, ahol jól érzi magát az ember. A perecesiek is — ha nincs sár. Mert bizony rosszak az utak. Úgy hírlik, a tanács hamarosan gondoskodik jó utakról. Nagyon vár­ják a telepen. Pereces is szépen fejlődik. Van már új ruházati boltja. A bányász-boltot is újjáépítették, amelyben többnyire mindent meg leitet vásárolni. Azért csak többnyire, mert olykor bizony előfor­dul, hogy egy s más háztartási cikkért Miskolcra keil bemenni. Legtöbbször a kenyérrel elégedetlenek a bányászok. Nem mintha Ízetlen lenne, avagy nem elég fehér. Más itt a baj. Nem friss, ha meg friss — összenyomódott és törődött. A kenyér szállí­tása nehézkes, állítólag gépkocsiliiány van. a meglévő gépkocsik pedig nem célszerűek. Egymásra rakják benne a kenyeret. Pedig a kenyér csak úgy ízle;es igazán, ha friss is, fehér is és nem tö­rődött* Ilyen kenyeret kémek Perecesen is a dolgozók. Még mindig igen sok gondot okoz a perccesieknek a lakás­kérdés. Ez már régi gond. mert bár kényelmes üzemi lakások, laagáuiakástik százai szoigáliáJt a dolgozók kémeimét, még min­dig van hiány. Különösen gond volt a lakás addig, míg fel nem épült a női és férfi szállás, ahol ma már kényelmesen laknak a férfi és női dolgozók. Csak a tisztasággal van baj. Gyakrabban kellene, szellőztetni és takarítani a szállásokon, mind az egészség, mind a kényelem szempontjából. Ennek egyik feltétele, hogy il­letékesek gyakrabban látogassanak el a szállásokra. Sok mindent tapasztalhatnak és annál többet segíthetnek a hiányosságok or­voslásában . . , A vájáriskola A sok új közül a még csak félig kész, de már javában működő vájáriskolára büszkébbek leginkább a perecesiek. Nem alaptalanul. Hatalmas kétemeletes épület, egyik szárnya még épü­lőben van. Aki néhány évvel ezelőtt járt Perecesen és most újra ellátogat, alighanem elcsodálkozik az épület láttán. Az iskola ugyanis a dombra épült bent az erdő mélyén. Olyan meredek út vezet tiozzá, hogy alti keveset járja a Bükköt, belefárad míg felér. Itt tanulnak a jövő bányászai — háromszáznyolcvanan. Első- és másodévesek vegyesen, innen indulnak hetente háromszor a kis­vasút felé, hogy az elszállítsa őket az alaguton túl lévő bányába, ahol gyakorlatiban is megtanulják, ml a bányászkőtelesség. Szép és kényelmes lesz a vájáriskola, ha teljesen elkészül. Tágas ebédlő, olvasószobák, tiszta otthon hívogatja a fiatalokat. De ma rnég sok a hiányosság. Az első és legnagyobb a vízhiány. Nincs víz. Ahol pedig nincs víz, ott nincs tisztaság, s ahol nincs tisztaság, ott számos más hiba is felütheti a fejét. Hogy is áll ez a vízkérdés? A borsodi vízművek nemrégen adta meg az új — negyedik — határidőt, amikorra »egészen biztosan lesz víz«. A sok huzavona a víz miatt már érezhető a tanulók hangulatán. Körülményes a mosdás, fürdés. Nem tudják rendbentartani a folyosókat, a szobák kövezetét. Olykor még inni sem tudnak jóízűen az ízletes ebéd után. Pedig a tanulók ro­hammunkában segítettek a vízműveknek kiásni a vezetékek he­lyét. Vezeték van is — csakhogy üres. — Nincs nyomás, nem bírják feljuttatni a vizet az épületbe. — Már próbálkoznak nyo­másfokozóval is, hogy legalább olykor-olykor megeredjen a víz­csap nyílása. A víz biztosításának új határideje január 20. Jó lenne síelni azzal a vízzel. Háromszáznyolcvan fiatal ké­nyelméről, nyugodt, eredményes tanulásáról van szó. Mindegyi­kük értékes, tanulni és dolgozni vágyó fiatal. Mindegyikük egy- egy kincs. így tekintsenek rájuk a vízművek vezetői és dolgo­zói is. A tanulással nincs baj. Szorgalmasan tanul minden vájárta­nuló. Kána igazgató elvtérs büszkén beszél róluk. Lelkesek, vidá­mak a nehézségek ellenére is. Persze akadnak gyengébbek, akik visszarettennek a nehézségektől. Néhányan a másodévesek közül otthagyták az iskolát, hazamentek és bár még nem végezték el tanul­mányaikat. otthon alkalmazták őket. Helytelen volt ez a taná­csok és üzemek részéről. De Kána elvtárs hiába intézett felhí­vásokat a szülőkhöz és hely! tanácsokhoz. A tanácsok egyik- másika még figyelemre sem méltatta. Többek között nem vá­laszolt Kána elvtárs felhíváséra a sajószentpéterj, a báji és a ricsej tanács sem. Nem tudni miért?! Az igazgató és a nevelők messzemenően gondoskodnak a fiatalok kényelméről, neveléséről egyaránt. Minden nap ízletes, bőséges étel várja a vájártanulókat. Hanem az ebédlővel baj van. Az egyik «záilásépölet kis ebédlőjében étkezik a 380 fiatal. Egyszerre csak 60-an, 70-en léinek be. Még a kabátjukat sem vethetik lel­nem tudják hova tenni. És az ebédlő nem tiszta, a felszolgálás nehézkes. A konyha tisztasága sem ki­fogástalan. Ezen Kánn elvtársiknak '" kellene segb tenlök. Csak tiszta környezetben leltet jóízűen elfogyasz­tani a legjobb ételt is. A hiányos felszolgálás pedig a miskolci üzeinóleimezés hiányos munkáját bizonyítja. Két elv- társnő teríti meg ég takarítja le reggel, délben, este az asztalo­dat, amíg csak jól nem lakott 380 tanuló. Ez egy kicsit spk.i Több felszolgáló kellene I A tanácsnál Mindjárt a bányatelepi vasútállomás mellett intézi a te­lepülés ügyeit a 11. kerületi tanács kirendeltsége. Jót intézi, de is van hiba. Néhány perecesi dolgozó panaszkodik, hogy a ház és kérdés tatarozások során elsősorban a vezető személyek lakásait, kerítéseit hozták rendbe, megfeledkeztek a dolgozók­ról. Emellett néhány hónapja félbeszakadtak a tatarozások. Pei dig a dolgozók jónébányan szeretnék rendbehozalni lakásukat, kerítésüket. A tanács kirendeltsége viszont a már négy éve épülő ovóda miatt panaszkodik. Még a mai napig sincs kész, pedig csak apróbb munkálatok hiányoznak, a világítás és a fű­tés. Igen nagy szüksége volna az ovódára a perecesi aprósá­goknak. A bányászkiubban A perecesi dolgozók is szeretik a szórakozást. Van rá ide­jük. A hctenkint háromszor játszó filmszínház mellett a jól be­rendezett, kényelmes, könyvtárral, szórakoztató játékokkal, büffével felszerelt bányász-klubban tőlük szabadidejüket a bá­nyász dolgozók, itt mindent megtalálnak. Fel is keresik nap- mint nap. Szinte minden helyiség megtelik a klubban. Most azonban izgatottak az emberek. Még néhány perc és megkezdődik az angol-magyar labda rugó mérkőzés. A nagy klubszobában alig férnek a dolgozók. Volna ugyan még más helyiség is,’ kényel­mes, meleg, jólfütott, de oda elfelejtett hangszórót szereltein» a klub vezetősége. Pedig ilyenkor milyen jó lenne. — Sőt más­kor is kellene, hogy ne szorongjon mindenki egy szobában -1 ez a dolgozók véleménye, s ezt meg kell szívlelnie a vezető­ségnek. Még egyszer az autóbuszról Aki meg akarja ismerni Perecest és a bányatelep ügyes­bajos dolgait, arra egész biztosan ráeedeledik a nap. a vasút­állomás mellett, az átjárónál sokan várakoznak a busz Indulá­sára. ősz van, hideg van. Most ugyan nem fáznak a várakozók, fűti őket a magyar válogatott győzelmének tüze. Vitatkoznak, örülnek, de ez is kellemesebb lenne valami meleg helyen. Ha talán be lehetne ülni az Indulásra várakozó autóbuszba. De nem leheti Hogy miért, azt csak az autóbuszok Irányító nagyságai tudnák megmondani. Ott áll a busz az átjárón tfd. Benn a ké­nyelmes ülésen indulásra várva szundikál a vezető és a ka­lauznő. Van benne hely bőven. Kint pedig a várakozók meg- megborzonganak egy-pgv hideg szélfuvallalra. Csöndes, kihalt a perecesi főutca, a Bollóalja. Fényesab- laktj házak között robog végig a most már teljesen megtelt autóbusz. Pihenni készülnek a dolgozók. Várják az új napot, erőt gyűjtenek, hogy holnap még több szenet adjanak az üze­meknek. gyáraknak. Ugyanakkor elvárják, hogy minél előbb megszűnjenek mindazok a .nehézségek, amelyek ma még olykor- olykor — nem alaptalanul — panaszkodó szavakra fakasztják őket. J

Next

/
Thumbnails
Contents