Észak-Magyarország, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-07 / 132. szám
L 4 Vasárnap, 1953. június 7, •WVWVWVWWVWWWin/WVWUMAWUVMn/WVWWVWWIWVWV/VWWrWWWVVVV* TANÍTÓM CÍMÉRE A PEDAGÓGUS-NAP TISZTELETÉRE öszöntlek Téged, régi Mesterem, első tanítóm, — Rád emlékezem. Ki gondban éltél, öröm sohsem ért, de évről-évre mesélted nekünk: a ,,becsületet“ és hogy ,,jók legyünk“ s történelmünkből mind a „hét vezért“. f\<vasásban, — magad is akadtál, szegény voltál és szegény maradtál. Járszalagján a zsivány Horthy-élet a tanításért csak koncot adott, — megsüvegeltél urat és papot -—< s éjjel mosott beteg feleséged. IZ oldustarisznyád mindig készen állt, befeg voltál és vártad a halált. Ki gondolt volna Véled mesterem? — A millióknak szűkös volt a óér: .. nüdőbaj, fökmag, fekete kenyér ... régi tanítvány, — így emlékezem, T ó Mesterem, éjünkre drága nap " ont nyolc éve már arany sugarat. Tanítványod is tanárnak készül, okulva régi bölcs szavaidon tanul és tanít, — formál szabadon újarcú embert e nemzedékből. \í dyen öröm ma látni a diák L X arcán, — szép korunk nagy diadalát-' Teret foglaltunk régi „talpasok“ A Te munkádnak becses a bére, légy büszke a tanító nevére, nézd: átrepültünk fél évszázadot. J^öjj velünk, a dolgos nemzedékkel, tanulj, hogy szavad soha ne vétsd eV. XJj rózsakerf a régi tanterem, emeled magasra megőszült fejed: népemmel együtt így köszöntelek teljes szívemből, — régi Mesterem. .. KOPRE JÓZSEF 0)VWWWWI»WW>MWMWA MWVWWW« JVWWWVVVtfWVVUVUVWtAfl/VVUWUVWI í Kedden Diósgyőrött, szerepel a Magyar A Magyar Állami Népi Együttes jó idő esetén június 9-én este 8 órai kezdettel a diósgyőrvasgyári Rákosikért szabadtéri színpadán mutatkozik be új műsorával a diósgyőri dolgozóknak. Az együttes közkívánatra az csütörtökön Miskolcon Állami Népi Együttes ,,Ecseri lakodalmast''-' is műsorára tűzte. Az Állami Népi Együttes június 11-én, csütörtökön este 8 órai kezdettel a népkerti szabadtéri színpadon ismétli meg műsorát- A 7-ére tervezett előadás elmarad. Két népidemokratikus film IGA ALATT Iván Vazov regénye alapján készült az a nagyszerű bolgár történelmi film, amely a bolgár nép szabadságharcát eleveníti fel a török leigázókkai szemben. Bulgária népe öt évszázadon keresztül szenvedte a török szultánok, basák, bejek elnyomó uralmát, de öt évszázad sem tudta elfojtani a nép szabadságvágyát, 1876-ban elérkezett az a dicsőséges nap, amikor ,.jármát megunva, síkra lépett“ a bolgár nép, hogy lerázza magáról a bilincseket. A film főhőse, Iván Kráiics forradalmár, aki Bjela-Cserkva városában Bojcsó Ognyanov álnéven, mint új tanító kezdi el működését, ö áll a helyi Forradalmi Bizottság élén és az egész környéken felkelésre szervezi a népet. A janicsárok üldözik, tűvé teszik utána a falvakat, de harcostársai, a nép egyszerű gyermekei mindig kimentik, elrejtik az üldözők elől. Fokixü-fakra érik a felkelés, a forradalom, amelynek dicsőséges napja marad örökre 1876 április 2(}-ika. amikor a Kráiics és a Forradalmi Bizottság megszervezte nép vasvillákkai, dorongokkal, gyutacsos puskákkal, faágyúkkal szállt szembe évszázados elnyomóival. A Zlidol- völgy magaslatain várják a szabadságharcosok a túlerőben lévő, jobban. felfegyverzett ellenséget. Halált meg vető elszántsággal harcolva szét. verik a bej hordáit, mire a megdii- hödött török vezér felgyujtatja Kli- szura várost. A felkelők a város népének segítségére sietnek, de az egyre növekvő török seregekkel nem bírnak. Kráiics, Szokoiov és Ráda, a hős tanítónő és néhány társuk hősi haláluk árán fedezik a felkelők visszavonulását. A mindvégig izgalmas, drámai menetű, a nép összetartását, szabad- ságszeretetét és hősiességét tükröző jelenetek, a hatalmas tömegekkel «kOgozó csata jelenetek a bolgár filmgyártás nagy fejlődéséiről tanúskodnak. A film egészében emlékezi 1st a mj nagy. szabadságharcos filmünkre, a „Föltámadott a tenger“ című filmre, amely a magyar nép szabadságharcának dicső napjait örökíti meg. A filmet Miskolcon a ,.Kossuth“-mozgó mutatta he nagy sikerrel. HALÁLRA ÍTÉLT HAJÓ A kapitalista rendszer aljasságát mutatja meg ez a német film egy hajóstársaság elvetemedett bűncselekményén keresztül. A hajóstársaság az 1929-es gazdasági válság idején. csőd szélére jut, s hogy a csődöt elkerülje, pokoli tervet eszei ki. — „Anna Susanna“ nevű ütött-kopott vitorlás hajóját azzal indítja útnak Ausztrália felé, hogy magas értékben biztosítja a hajó rakományát, azután majd a tengeren elsüllyesz- teti a hajót, hogy felvehesse a magas biztosítási összeget. Mindenre kapható, züllött bérenceket szerződtet a hajó vezetésére. A részeges Kielers kapitány, akit a hajó elsüllyesztésével bíznak meg, a nyílt tengeren megrongálja a hajót és tüzet idéz elő. Gaztettét az első tiszt felfedi. Kielers megbünhő- dik, elpusztul az égő hajón s az új legénység gyáva patkányként menekül a hajóról. A becsületes régi legénység körömsizakadtáig harcol a tűzzel és az egyre jobban beáramló víztömeggel a hajó megmentéséért, de hiába. Végül kis csónakokon viszontagságos körülmények közt megmenekü Inek, Hamburgban a hajós társaság bekebelezi a biztosítási összeget, de megérkeznek az elpusztultnak hitt tengerészek, akik érvényt akarnak szerezni az igazságnak. A tengerészeti hivatal nem ad hitelt vallomásuknak, de a bátor, becsületes matrózokat támogatja az egész kikötő munkássága, amely sztrájkba kezd, mert tudja, hogy eljön egyszer a bünihödés órája a gaz kapitalisták számára. Az érdekes izgalmas filmet a miskolci ^Béke"-moztbah mutatták be, MUNKÁBAN A ZSOMBOLYKUTATOK \ vasgyár rekon- strukciója és Miskolc vízellátása elsőrendű feladattá tette Bükk-hegy- ség hidrológiai és hidrogeológiai kutatását. Ezt a munkát végzi a Magyar Hidrológiai Társaság miskolci csoportjának zsomboly- kutató munkabizottsága- Ez a munka" bizottság vállalta, hogy ünnepnapokon, társadalmi munkában feltárja a Bükk-hegység területén lévő dőli" nákat, zsombolyokat, víznyelőket* Ez a munka archeológiái szempontból is eredményt hoz. Eddig már beszámoltunk a zsombolykutató munka- bizottság által feltárt új barlangokról s most újabb nagyszerű eredményről adhatunk hírt. \ munkabizotl- ság még az elmúlt év nyarán megkezdte a Jávorkút tói mintegy 800 —1000 méterre lévő bolhási víznyelő feltárd át. A kutatókat az vezette, hogy a víznyelőnél megfestett víz, 6 óra múlva jelent meg a Garadna forrásában. Ezalatt az idő aíatt 150 méter szint magassággal, közel 2 kilomé leint at meg téve nyilvánvalóan nagy nar- langjáratokban csavarog. Ez az út rá keia, hogy vezessen a Garadna teljes vízhozamának ere- désére, mert a forrás vízhozama lényegesen nagyobb, mint a bolhási víznyelő által elnyelt vízmennyiség. Tehát a forrás nemcsak a víznyelő vizét adja ki, hanem máshonnan eredő vizeket is. A gyenge tech- nikíii felsze- relés szinte emberfeletti munkát ki" vént a tagoktól, mert sokszor tonnányi köveket kellett kiemelni. A munkabizottság nem riadt vissza a nehézségektől. Napi 12—14 órát dolgozva május 3-án estére 50 köbméter kő kiemelése után elérték a víznyelő nyílását, A nyílás majdnem függőleges irányban halad a jávorkúti műút alá. Még aznap este 8 méter mélyre mentek és lát* ták, hogy nyitva áll az út a továbbjutáshoz. Május 9-én, szombaton a köztiszta" sági vállalat teherautóján hamar kiértek a kutatók teljes felszerelésükkel a víznyelőhöz s a sízabad délutánon még bőségesen volt idejük a munkához. A szűk helyeken hasalva, vagy éppen fejjel lefelé haladtak előre- Szinte beláthatatlan mélység tátongott előttük. Min* denkit fűtött az izgalom, hogy elsőnek hatolhasson az elzárt titkok palotájába, az ismeret* len mélységű barlangba. A hordozható ^A telefont gyorsan felszerelték. Akik kinnmaradtak állandóan összeköttetésben voltak a leszállókkal- Erre azért volt szükség, mert a víznyelő útja tekervényes, többször megtörik, s a hang még kis távolságra sem hallatszik. Fenn elzárták a patakot, amelyből 'a víznyelő táplálkozik- Kötélen ereszkedtek le az egyes, onnan a kettes számú kútba. Innen félköralakú, homorú vízvezető csatornán csúsztak le tovább. Itt kezdődik az igazi kút, a harmadik- Ennek a fala nem is függőleges, hanem rézsútos, — kötél" lel nem lehet leereszkedni. Kötéllétra segítségével haladnak tovább. Még nem ért le egészen a soronkö- vetkező, amikor a kötéllétra letört egy darab sziklát, amihez hozzá vol t erősítve. Nem tör* tént nagyobb baj, csupán egy métert csúszott az illető. Közben megszólalt a telefon. ,,A telefonhuzal hosszából ítélve 61 méterre vannak a föld alatt-“ a z innen nyíló ^ folyosó végén kisebb terembe jutottak a kutatók. A helyiség gyö* nyörü látványt nyújtott, Stalaktit, Stalagmit és borsóka képződményeivel. Ebből a teremből egy kürtő vezet felfelé, egyelőre még ismeretlen magasságira. A harmadik kútból egy negyedik, az előbbinél lényegesen jobban kimosott kútba ereszkedtek le, a kút fölé be* hajló sziklapárkányon lógó Kötéllétrán. Egy 30 méter hosszú vízszintes folyosón keresztül tágas teremben értek el, ahol gyönyörű, tiszta hófehér cseppkőoszlopok nyúlnak a magasba. A kutatók néma áhítattal adóznak a víz gáttalan erejé* nek, amely 74 méterre a föld mélyén létrehozta az általuk „Athén rom* ja“-inak elnevezett képződménycsoportot. Egy embernyi széles derékbatört oszlop körül eltört cseppkövek halmaza hever. A terem valamikor menye- zettel volt ketté* választva, ami na- gyon-nagyon régen beomlott s a sok szép cseppkőoszlopot kettétörte. A leszakadt menyeze- ten az idők folyamán újabb csepp* kövek és kalacit* kristályok nőitek s most felfelé mere* dezve ragyognak 3 lámpák fényében* \ terem végén TA újabb kürtő ásítozik, azonhan az idő és a kötéllétra, elfogyott s item tudnak továbbmen* ni. Éppen feljutott a csoport utolsó tagja, amikor a vízáradat tajtékozva zúdul a kövek között a mélységbe. A kutatók még nézték a sziklákon szé j j elfröccsenő vizet, de agyukban már a jövő tervei bontakoztak- Arra törekszenek, ltogy a Lenin Kohászati Müvek számára ínegielelő mennyiségben megtalálják az ipari és ivóvizet. A kutatások sós *A rán feltárták a Garadna eredésé* nek helyét, újabb és újabb barlangjáratokat fedeztek fel s egyben fel* tárták a Bükk* hegység eddig is* meretlen szépségeiéi A munkabizottság tagjai remélik* hogy vízkutatásuk közben megtalálják végre a Bükk nagy barlangrendszerét. Krompaszki Gézit Kuchta Gyula „MOST MÁR CSAK AZON IMÁDKOZZANAK, HOGY ÜSSÖN KI A PESTISJÁRVÁNY..." A közoktatás és a pedagógusok helysete a fíorthy-rendsser idején A Horthy-Magyarországon Klebelsberg és az őt követő kultuszminiszterek gyakran emlegették az úgynevezett magyar ,kulturfölényt“. Most amikor kulturforradalmunk vívmányai közoktatásunk, népművelésünk egész területén gyökeresen megváltoztatták országunk kulturális viszonyait és népünk milliói előtt feltárultak a kultúra kapui, néhány jellemző adatból is megállapíthatjuk, milyen hazugul hangzott a múlt, az úri Magyarország kulturfölényes dicsekvése. Csak minden 76-ik munkás és minden 478-ik paraszt 10—17 éves gyermeke jutott be középiskolába Az állítólagos kulturfölény megdöbbentő képe rajzolódik elénk dr. Földes Ferenc „Munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon“ című, 1941-ben megjelent könyvéből. Megtudjuk hogy 1930—31-ben 844 szegén yparaszt. gyermek járt, középiskolába, ami az akkori középiskolai tanulóifjúság 1.3 százalékának felel meg. A szegényparasztok minden 478-ik 1() _17 éves gyermeke jutott be a középiskolába. Nem sokkal kedvezőbb volt az ipari munkások gyermekeinek helyzete sem. 1930—31-ben 2365 munkás gyermek járt a képesítő műveltséget adó iskolákba, az ide tartozó ifjúságnak 2.7 százaléka — akkor, amikor az Ipari munkásáig Magyarország lakosságának 14.8 százalékát képviselte. Ugyanakkor a nagy és kö- zépiparosok aránya a képesítő műveltséget adó iskolákban 5.9 százalék volt, 0-6 százalékos népességi arányszámuk mellett. Tehát amig a munkásság iskolai aránya népességi arányának ötödrésze volt, addig a nagy és középiparosoké népességi arányuk tízszerese. A nagy. és középbirtokoisok minden második gyermeke járt középiskolába, a nagy- és középiparosok minden 10—17 éves gyermeke, az ipari tisztviselőréteg minden negyedik, a kisiparos réteg minden 15-ik. az ipari munkásság minden 76-ik gyermeke jutott be a képesítő műveltséget adó iskolákba. Az ipari munkások leánygyermekei? 1930—31-ben 13.046 középiskolás lány közül csak 89 volt Ipari munkás gyermeke. Egyetemeken főiskolákon? A 40 magyar főiskolára mindössze 256 szegényparaszt fiú járt, ami azt jelentette, hogy csak minden 1320 ik szegényfiu szerezhetett egyetemi vagy főiskolai képesítést. Csupa kü- lönkülön elbírálható egyéni eset — mondjuk — szerencsés eset volt ez a 256 szegényparaszt diák. 40 főiskola 16.932 hallgatója közül csak 473 volt munkásszülök gyermeke. A kb 1 millió 300 ezer főt számláló ipari munkás rétegből mindössze 51 járt a műegyetemen. Magyarországon az 1930-as nép- számlálás szerint 735.076 hat éven felüli írástudatlan volt, azaz a hat éven felüli népesség 9.6 százaléka. ,,Egy rázás és három taszítás szilva” a tanítónak De nemcsak a munkások és parasztok gyermekeinek volt elszomorító a kulturális helyzete. Nem nagy becsülete volt a tanítónak sem. Megvetett és kiszolgáltatott pária volt a Horthy-rendszer tanítója. A tanítók évek hosszú során át nem kaptak állást. Ha mégis állásba jutottak, akkor előbb helyettes, majd segédtanítói minőségben dolgoztak és ezeknek a fizetése a legalacsonyabb tanítói fizetésnél is jóval alacsonyabb volt. Emellett egész sereg rendszabály és megszorítás nehezedett rájuk. A felekezeti tanító úgyszólván cselédje volt a plébánosnak, az minősítette. A tanítók felett úgy ítélkezett az iskolaszék, mint ahogy az úriszék ítélkezett a jobbágy felett. Javadalmazásuk siralmas volt. Nem egy tanító díjleveléiben ilyesfajta a tanító megalázott helyzetét dokumentáló tételek is előfordultak: ,,A mestert a harangozás ellátásáért egy rázás és három taszítási szilva illeti a község szilvafáiból.“ A felekezeti tanító elmaradt fizetését kiszolgáltatott helyzetében legtöbbször nem is merte szóvátenni. Megesett, hogy mégis sor került erre, s az akkori közigazgatási bíróság néhány ilyen esetben megítélte a tanító számára az elmaradt javadalmat, a főszolgabíró azonban nemleges zálogolási jegyzőkönyvet vett fel, s igy az ítéletnek ilyen esetben nem volt semmi gyakorlati értéke. Szép, fellengős előadásokat tartottak olykor a tanítói hivatásról, de ez mitsem változtatott a tanító szomorú helyzetén az állástalanság, vagy az óhbér súlyos tényein. „Tíz évig szünetelhetne a tanítóképzés” 1936 november 5-én állás nélkül volt 4376 tanítónő. Ezek között 150 olyan volt, aki oklevelét 1919-ben, vagy még régebben szerezte. Erdélyi Olga a MANSZ rendezésében 1938- ban tartott pályaválasztási megbeszélésen előadásában elmondotta többek közt hogy „tanítónőkből a most rendelkezésre álló készlet legalább 10 esztendőre fedezné a szükségletet, a képzés ennyi ideig minden fennakadás nélkül szünetelhetne.“ , Az akkori rendszerben nem is lehetett remélniök az állástalan tanítónők és tanítók ezreinek az elhelyezkedést. Hiszen a kapitalista viszonyok között törvényszerűen ismétlődő gazdasági válságok idején elsősorban a kulturális kiadásokat szorította meg a kormány. Már az 1930—31-es és az 1931—32-es évi költs égve résekben jeientékenveai csökkentették a kultúrtárca kiadat, sait, 1932—33-ban mégis jelentékenyen tovább apasztották azt. Mit jelentett ez a kilátástalan helyzetben lévő pedagógusok számára? Beszéljen erről a következő épületes eset. 1938-ban az igazgatói tanfolyaméi végzetteket így búcsúztatta és bíz* fatfa tanfolyamvezetőjük: „Önölt kitűnő eredménnyel levizsgázták, amihez szívből gratulálok. Most már csak azon imádkozzanak, hogy üssöm ki a pestisjárvány, vigye el a meglévő igazgatókat, akkor maguk is sorra kerülnek.“ (Értsük: akkoB majd belőlük is lehet igazgató.) A tanító a könyvpiacon csak a bámészkodók csoportjában' tolonghat A Néptanítók Lapja 1932 május 15-i számában Szőke Andor „Paupe. rizrnus a népiskolában“ című eikké- ban leírja, milyen nyomorúságos helyzetet teremtett az iskolákban a gazdasági válság és az akkori kormány gyalázatos kultúrpolitikája. „A beiratási díjak — írja többek közt — ez évben már csak 40 százalékban folytak be. a jövőben erre még kevésbé számíthatunk. A közös munka alatt az osztályban mindig több lesz a tétlen gyermek. Ezeknek a nincstelenségtől keserű lesz a szájuk íze. Az ilyenek az iskolát szívesen elkerülik, csakhogy ne kelljen szegénységük miatf szégyenkezniök. Munkanélküliek nemcsak az utcán, hanem az iskolában is lesznek. Kitermeli őket a pauperizmus (tömegnyomor). Lelkűkben a tehetősebb tanulótársakkal szemben megnyilatkozik az irigység érzelme. A tanítók nyomoráról, szegénységéről többek közt ezt mondja: „Nem marad más hátra, mint lemondani az önképzés oly természetű eszközeiről, amelyek pénzbe kerülnek ... a tanifö ezután a könyvpiacon csak a bámészkodók csonortiában tolonghat.. .“ A tanítók sanyarú helyzeténél isi sokkal elszomorítóbb volt a tanügyi hivatalsegédek helyzete. Erre világít rá Szekeres Imre, a méhkeréki állami népiskola szegödményes szolga* jának 1938-ban a kultuszminiszter-* hez intézett kérvénye, amelyben 320 pengős évi bérének 500 pengőre való felemelését kéri, mert a havi 26—27 pengőből negyedmagát sem élelmez* ni, sem pedig ri’^mi nem tudja. ★ Ma amikor a Pedagógus Na pori egész dolgozó népünk szeretettel ünnepli a nevelőket, kulturforradal* műnk élharcosait, a múltnak ezeket a siralmas emlékeit már csak azért is fel kell eleveníteni, hogy a neve- ’ök űj nemzedéke is összehasonlításu tudjon tenni mit adott népi demokráciánk a köznevelés dolgozóinak, m/v’ven mno-asra emelte a nevelőket, az egész köznevelés ügyét a műit rendszer siralmas viszonyaihoz képest. í
