Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-25 / 21. szám

I KÖZPONTI VEZETŐSÉG NOVEMBER 29-1 HKTÁROZBTÁNKK VÉGREHAJTÁSÁÉRT

Dér 3ános művezető segítségéve! Pázmány László hengerész brigádja 121 tonna acélt hengerelt terven felül

Április 4 méltó megünneplésére született iiíís Özdort a finomhenger- »lűbeu Pázmány László sztahánovista hengerész brigádjának és Bér János művezetőnek közös vállalása.

Igen értékes kezdeményezés ez, hiszen amint Rákosi elvtárs tanítja: rAz értelmiségi és a fizikai dolgozók egységes munkája teszi a szocializmust a korlátlan lehetőségek hazájává." Ezt az egységes munkát, termékeny együttműködést szolgálja a ráz- mány-brigád és Bér János közös vállalása.

ISejvan sző felett meg a nagyjelentőségű

tezdeményezis

Rákosi és Gerő elvtársak útmutatásai megszabták a* ózdi hengerészek feladatait is. A Pázmány-brigád eszerint tette meg szocialista kötelezettségvállalását. Vállalta, hogy első negyedévi tervét 500 mázsa hengerelt acéllal túlteljesíti. A csere és az iga- aítási Idő 4980 percről 4500 percre való csökkentésével a'gépkihasználást 87 százalékról 94 százalékra fokozza; H sei ej te; műszakonkint az eddigi 3 mázsáról 2 mázsára szorítja le; az önköltségcsökkentés érdekében fokozza a tonna-kibozatalt; az anyagkeveredést teljesen megszünteti. A brigádban dolgozó párttagok megfogadták, hogy valamennyien résztvesznek r politikai oktatásban. A brigád minden tagja vállalta, hogy szakmai oktatásra jár.

Bér Jánosnak, a brigád művezetőjének felajánlása szorosan összefügg b Pázmány-brigád vállalásával.

Vállalta, hogy követi Beák János művezető példáját és szilárd fegyelmet tart műszakján, minden munkahelyre a legjobban képzett szakmunkást állítja; idejében biztosítja a gerléihez szükséges hongergnrniturá- kat, szerszámokat; jó munkaszervezéssel elősegíti a gépkihasználás fokozását.

A selejt csökkentésére, a minőség javítására megfogadta, hogy a technológiai eljárásokat alaposan ismerteti és azok helyes végrehajtását rendszeresen ellenőrzi- A tonna-kihozatal fokozására gondoskodik a folyamatos anyagellátásról. A műhelybizottság- gal karöltve, a szakszervezeti bizalmival együttműködve naponta értékelik a vállalás teljesítését, nyilvánosságra hozzák az eredményeket és a hiányosságokat Tízneponkint röpgyűlésen megbeszélik a tapasztalatokat, a teendőket.

Bér János művezető vállalásának utolsó pontja így hangzik: „Mi, művezetők, nemcsak a termelésért, hanem n dolgozók neveléséért is felelősek vagyunk. Ellenőrzőm, műszakom dolgozóinak szakmai és politikai tanulását, fclelősségrevonom n hanyagokat:'

fl nrogram szerint szállítsa a durvahengermű a bugákat

—- Közös vállalásunk eredménye máris megmutatkozik — mondotta Bér János elvtárs. — A Pázmány-brigád január 20-ig esedékes tervét 121 tonnával túlteljesítette. Ez Igen szép eredmény, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy sokszor küzdöttünk anyaghiánnyal. Több segítséget várunk a durvahengermű dolgozóitól, kérjük őket, hogy fl program szerint és jómlnőségü anyaggal lássanak el bennünket.

— Műszakkezdés előtt fél órával az üzemben vagyunk, Átnézzük a hengersorokat, beszélünk az előző műszak brigádjának tagjaival, átvesszük tőlük a munkát. Hn semmi javítanivaló nincs a hengersoron, a munka megállás nélkül folyik tovább. A Pázmány- brigád melegfogó-váltássai Igyekszik a másodperceket is kihasználni. A kemencénél dolgozók megkapják oz utasítást, milyen anyagból hány bugát milyen hőfokra melegítsenek. A brigád többi tagjával megbeszélem, hogy az anyagot milyen technológiai eljárásokkal kell klhengerelni. Állandóan ellenőrzőm a brigád munkáját.

Mint elmondja Bér elvtárs, nagy segítséget nyújt munkájához uz a kis brosúra, niuely Deák János kezdeményezéséről és munkamódszeréről szól. Ezt állandóan tanulmányozza.

Bér elvtárs már 1951 óta a Pázmány-brigád művezetője. Ismeri a brigád tagjainak minden ügyes-bajos dolgát, szeretik is a rázmány-brlgúd tagjai.

Csatlakozzanak mennénk munkásai ás mű szaki dolgánál az ózdi kezdeményezéshez

Pázmány elvtárs elmondja: Igen nagy segítség a brigád számára, hogy vállalásukat a művezetővel együtt tették meg.

— Igen komoly hiba — folytatja —, hogy a durvahengermű nem a program szerint szállítja a bugákat, emiatt van olyan műszak, amikor hatszor, sőt nyolcszor js más anyagra keli átállítani a hengerpárt.

A brigád tagjai pontosan résztvesz- nek a politikai, illetve szakmai oktatásban. Ez szükséges Is többek között azért, mert így a továbbiakban bizonyosan Jobb eredményeket érnek el a selejt csökkentésében is.

A szakszervezetei? megyei tanácsának elnöksége felhívta megyénk munkásait és műszaki dolgozóit, hogy csatlakozzanak Pázmány László brigádja és Bér János kezdeményezéséhez. Nevüket megismerte az egész megye. Nagy megtiszteltetés ez, egyszersmind nagy felelősség )s. Példát mutattak a kezdeményezésben, — megyénk dolgozói BzámoutaTlják, hogy elsők legyenek a vállalás teljesítésében.

__ 7 öjjenek, elvtársak, nézzék J meg...

A bánfalvi bányaüzem legényszállójának étkezdéjében beszélgetünk a toborzott bányászokkal. Az ebéd kifogástalan: teli tányér leves, nagy adag tört burgonya és jókora ser- tóssült. Az étkezés ellen nincs is kifogás, a bőséges és ízletes reggeliért, ebédért, vacsoráért napi 8 forintot fizetnek. Van azonban sok más — jogos — panasza az itt lakó toborzott bányászoknak.

A mosdóba vezetnek. Úgynevezett „bádogvályú“, felette néhány csappal és egyetlen zuhanyozó. A melegvizet a magánlakások fürdőszobáiban használatos kis fürdőkályha adja. A szállóban több mint negyvenen. laknak. A dolgozók reggel és munka után nem tudnak rendesen megmosakodni, fürdeni — kevés a mosdóhely. kevés a melegvíz. Hiába tették már sokszor szóvá, — nem segítettek rajta.

— Ez az oka annak, hogy hárman elhatároztuk, elmegyünk más bányába... — momdja az egyik toborzott bányász.

Mutatják az egyik szoba ablakát is. Jónéhány héttel ezelőtt valamelyikük kitörte az ablakot, az árát le is vonták tőle, de azóta sem csináltatták meg. Amikor a szoba lakói éjszakai műszakból hazaérkeznek, hidegben fekszenek le.

— Az anyagellátó nem tudott üveget „szerezni“.., — válaszolják a bánya vezetői.

•

Még több baj van a toborzott nődolgozók szállásán. A községben, a „kastély“ egyik nagy szobájában laknak, a község jó messze van a bányatelepen lévő konyhától, azelőtt elszállították számukra az étkezést, most már nem. A bánya vezetői közül egyik azt mondja: „Hat-nyolc lánynak nem érdemes az étkezést szállítani...“ (!) Egy másik elvtárs azzal magyarázkodott, hogy maguk az ottlakó lányok jelentették ki: — szívesebben főznek maguknak.

Beszélgettünk az egyik toborzott nödolgozóval. Természetesen szívesebben étkeznének a konyháról, olcsóbban is jönnének ki, szeretnék, ha elszállítanák nekik az étkezést, de nem úgy, mint ahogy azelőtt történt, amikor minden alkalommal hideg ételt és igen keveset, kapuik.

A „kastélyban“ nincs külön mosdóhelyisége a lányoknak. Bár az „Északmagvarország“ december 17-i számában Szabó Lajos elvtársnak, a bánfalvi bányaüzem dolgozójának levele és a borsodi szénbányászati tröszt ezzel kapcsolatos válasza ismertetésénél keményen megbíráltuk B tröszt, az anyagellátó vállalat és a bányavezetőség hibáját, amiért hl ár több mint egy éve nem cserélték ki a szalmát a leányszálláson az ifegyak szalmazsákjaiban, mert „egy

Leveleink nyomában

A Központi Vezetőség határozata szerint

gondoskodjanak a dolgozok szükségleteinek kielégítéséről a bánfalvi bányaüzemben I

év óta nem lehetett szalmát kapni“ — látogatásunk alkalmával még mindig a régi szalma volt a zsákokban. Pedig — cikkünk után — rögtön tudtak már szalmát venni...

A pártszervezet, a szakszerve- zet és az üzemvezetés jóformán semmi gondot sem fordít a toborzott bányászokkal való foglalkozásra. A bányászok nem is tudják megmondani, hogy a párttitkár, a szakszervezeti titkár, a DISZ titkár, vagy az üzemvezető mikor járt a szálláson. Császár István 17 éves toborzott Ifjúmunkás azt se tudja ki a bányaüzemnél a DISZ titkár- Sok olyan új dolgozó van, aki nem tagja a szakszervezetnek. Felvilágosító munka helyett beszervezésüket azzal a „módszerrel“ akarták elérni, hogy a „felozolóban“ hirdetményt olvastak fel: — csak az mehet reklamálni az elmaradt keresetet, aki szakszervezeti tag ... t*

11 eklamáció pedig van bőven, — tűrhetetlen számban. Amikor Szabó Lajos elvtárs, levelezőnk bejelentései alapján a borsodi szén- bányászati tröszt vizsgálatot tartott a bánfalvi üzemben, megállapította, hogy a múlt év augusztusában 118 dolgozó 15.224 forint, szeptemberben 127 dolgozó 11.929 forint, októberben 167 dolgozó 16.650 forint ki nem fizetett keresetet reklamált.

Miről beszélnek az utánfizetési jegyzék számadatai?

Csak néhány adat;

„17. számú csapat kétheti elmaradt munka, Győrfi B. Lajos 428.22 forint... Bodnár György, téves beszorzás, 592.95 forint... Elmaradt „urasági“ óra 562.29 forint...“

A bérelszámolási osztály dolgozói kemény önbírálat helyett mentegetőznek, hogy „nincs is olyan sok reklamáció, mert hiszen egész csapatok reklamálnak, tehát az tulajdonképpen csak egy reklamáció...“ A bánfalvi bányaüzemnél eluralkodott szellem egyik jellemző megnyilvánulása ez: — szem elöl tévesztik az embert, nem is gondolnak arra, hogy a csapatban emberek vannak és egy-egy ilyen súlyos tévedés a csapat minden tagjának jogos felháborodását váltja ki, ami természetesen kihat a termelésre.

m

Í2erő elvtárs a Központi Vezetőség november 29-i ülésén felhívta a figyelmet: „Gazdasági felső,

közép és alsó vezető kádereinknek meg kell érteniök, llogy a rohammunka felszámolása, s a munkavédelmi és balesetellenes intézkedések megtartása nem egyszerűen „szo~ ci ál politika", hanem a termelés érdeke is. Ugyanekkor: a munkavédelmi és balesetvédelmi előírások megtartása — törvényes kötelezettség."

A csillések számtalanszor szóvá- tették már, hogy nem kenik rendesen a tengelyeket, elhanyagolják a csillék karbantartását. Egy szakaszon a mellékvágatban parton felfelé kell tolni a megrakott csillét a szállítóvágatig. A rossz csillékkel természetesen nehezebben és lassabban halad a munka. Nem egyszer kiesnek a csillék a sínről, sokáig küszködnek visszaállításukkal, a bánya vezetősége nem törődik azzal, hogy megkönnyítse a csillések munkáját, ezzel egyszersmind védje, gondozza a nép vagyonát, nem veszi észre', hogy ez az „apróság“ is egyik lényeges oka annak, hogy a frontfejtésen ürescsille-hiány van.

®

papíron megvan a ciklusos

L munkamódszer a bánfalvi bányaüzemben: két harmadban szeneinek, az éjszakai műszakban folyik az átszerelés és a fenntartás. A ciklust azonban nem tartják bs, a sze- nelés hosszú órákra átnyúlik a harmadik harmadba. emiatt«a fenntartók — folyik a szállítás — nem tudnak dolgozni, nem is keresnek megfelelően. Ahelyett, hogy panaszukat orvosolták volna, Ernszt József rátámadt a fenntartáson dolgozó idős. a bányamunkában sok évtizedet eltöltött dolgozókra, hogy „miért beszélgetnek és lazsálnak, nem érdemlik meg még a 29 forintot sem, csak kegyelemből vannak a bányában.“ Ez az Ernszt József egyébként a bérelszámolás hibáit mentegetve, az egyik ügynél azzal védekezett, hogy: — nem volt jogos a bányászok által reklamált 2590 forint, „csak“ valami 500 forint...

m

IVemcsak a fenntartók munkáját becsülik le ennyire, hanem a külszíniekét is. A környező bányaüzemekben bakancsot, gumicsizmát munkaruhát, de legalább esőköpenvt kapnak a fedetlen helyen, a külszínen dolgozók, Bánfalván csak nehány külszíni dolgozónak adtak esőköpenyt, mert „az anyagellátó nern tudott köpenyt szerezni»..“

NIKOLAJ IVANOVICS RAKCSEJJEV ELVTÁRS — KOHÁSZAINK SZERETETT BARaTJA, SEGÍTŐJE

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN kifejlődött a szabad népek között az újtípusú gazdasági együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás. A népi demokratikus országoknak, közöttük hazánknak is, a Szovjetunió állandó önzetlen segítséget nyújtott és nyújt a szocializmus felépítéséhe*. Ez a segítség népgazdaságunk minden területén érezhető.

A népgazdaság fejlesztésének alapja a nehézipar, ezért kell állandóan emelnünk vaskohászatunk tér melését, ezért foglalkozott ezzel » feladattal oly részletesen a Központi Vezetőség november 29-i határozata. A Szovjetunió segít minket ebben is. E segítségnyújtás megnyilvánult abban is, hogy elküldte hozzánk kiváló kohómérnökét, Kikul.: i IvanoviCs Rakcsejev elvtársat, hogy megismertessen minket a szovjet kohászok gazdag tapasztalataival. segítségünkre legyen nz elmaradt magyar vaskohászat fejlesztésében.

RÉGI, ELAVULT KOHÓKAT örököltünk a kapitalista rendszertől. Két évvel ezelőtt, amikor Rakcsejev elvtárs hozzánk érkezett, kohászaink véleménye az volt. hogy ,,ezekkel n kohókkal nem lehet több és joUb vasat termelni.A Szovjetunió önzetlen baráti támogatásának köszönhető, hogy kohászaink Rakcsejev elvtárs segítségével a régi kohókban jelenleg mintegy 50 százalékkal több cs jobbminőségi nyersvasat termelnek, mint két évvel ezelőttRakcsejev elvtárs több mint 400 javaslatot tett nagyolvasztó üzemeink termelésének fokozására, munkájának javítására. A kohóipari minisztérium vaskohászati igazgatóságának adatai szerint javaslatai csupán egy részének bevezetésével az elmúlt két év alatt több mint 200 millió forintot takarítottunk meg. Javaslatainak teliesmérická bevezetésével természetesen még sokkal nagyobb lenne a megtakarítás. Kohászaink fontos feladata tehát, hogy kövessék Rakcsejev elvtárs tanácsait, következetesen hasznosítsák a szovjet tapasztalatokat, hiszen a tények arról beszélnek, hogy igy többet termelhetnek, nagy megtakarításokat érhetnek el. A vastermelés említett 50 százalékos emelésének eléréséhez — e tanácsok, a Szovjetunió segítsége nélkül — több új kohót kellett volna építenünk hatalmas költséggel.

RAKCSEJEV ELVTÁRS

javaslatai n kohóvezetés technológiájának megjavítására, a gépi berendezés teljes üzemelte tóiéra és karbantartására, valamint a kohóátépítések gyors lebonyolítására vonatkoznak. A kóhóátcpitcstk nálunk Rakcsejev elvtárs megéri kezese előtt több mint 3 hónapig tartottak- Rákosé* jev elvtárs segítségével az egyik diósgyőri nagy- olvasztót másfél évvel ezelőtt 21 nap alatt építettük át. Az általa javasolt élenjáró szovjet munka- módszert mind jobban el- sajátították dolgozóink s Öztlon legutóbb az egyik kohót — Bendula Gyula elvtárs vezetésével — már 7 és jél nap alatt építették át. Rakcsejev elvtárs javaslatai alapján a kohó-* átépítés munkaigényes munkalolyamatait igen kevés idő alatt, lényegesen kevesebb munkaerővel, sokkal könnyebben sikerült elvégezni.

A SZOVJET MUNKA- MÓDSZER nemcsak a termelés növelését, a népgazdaság fejlesztését, hanem legfőlfh érték ad emberM szem előtt tartásával a nehéz fizikai munkák megkÖBByítését célozza. EnneJc az élenjáró munkamódszernek átadás savai segít minket a felszabadító Szovjetunió kül- döt’e, Rakcsejev elvtánr, hogy dolgozó népünk meg gyorsabban haladhasson: előre a szocializmus útján.

Szcle«í<sék kJ a Ssríahánov-mozíraliwat a borsmlnácSasdi leineigyárban

A jó munka elismeréseként 1952- ben nyolc borsodnádnsdi dolgozó kapott sztahánovista jelvényt, 14

A bánfalvi bányaüzem messze cl^ maradt tervelőtrása mögött. Az objektív okot rögtön el is mondják a bánya vezetői: — mindkét front vetőre futott... A szubjektív okokról, a dolgozókról való gondoskodás nagyfokú elhanyagolásáról, a nemtörődömségről, a lélektelen magatartásról, a munkaverseny lendületét fékező reklamációkról azonban nem beszélnek. Már pedig, ha ezt nem számolják fel, nem hozhatják be lemaradásukat, nem tudnak annyi szenet adni, amennyit népünk vár a bányától.

A Központi Vezetőség november

29-i határozata azt is fontos feladat, tá tette, hogy további eredményeket érjünk el a munkásvándorlás csökkentésében. A Bánfalván jelenleg uralkodó körülmények folytán sokan el akarják hagyni munkahelyüket.

\| indezek után azon sem lehet- x csodálkozni, hogy Szabó Lajos elvtársat csaknem üldözni kezdték, megfenyegették amiatt, mert az „Északrnagy arország“ -hoz küldött

levelében feltárta a hibák egy részét. Mini ilyenkor nem egy helyen még megtörténik, hirtelenében előszedik, hogy „Szabó Lajosnak ilyen, meg amolyan hibái vannak“. Még a borsodi szénbányászati trösztnek a levél ügyében indított vizsgálatáról szóló értesítése is ezzel foglalkozik, ahelyett, hogy közölte volna, milyen konkrét intézkedéseket tesz a tröszt igazgatója a súlyos hibák felszá. molására.

A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán Moszkatov elvtárs beszélt az útmutatásokról, amelyekkel Sztálin elvtárs a levelezőmozgalom, a levelezők megbecsülésére tanít minket, a vitában Skir- jatov elvtárs hangoztatta; minden eszközzel védelmezni kell azokat a levelezőket, akik segítenek feltárni a hiányosságokat. Pártunk Politikai Bizottságának a levelezőmozgalom- ró! hozott határozata kimondja; minden törekvés, amely a levelezők üldözésére, a levelek cenzúrázására irányúi — pártelienes és népi demokratikus rendszer elleni megnyilvánulás!

•

IJ elyesen teszi a borsodi szénbá- nyászati tröszt, ha hosszú és alapos vizsgálatot tart a bánfalvi bányaüzemben, az Itt ismertetett hibák megszüntetésére, továbbá a december 17-i cikkünkben feltárt „fa-ügybem“ is olyan intézkedést tesz, amely megnyugtatja az üzem dolgozóit. Szükséges továbbá, hogy a bánfalvi tapasztalatok alapján gondoskodjék a tröszt az anyagellátó vállalat bürokratikus, a termelést sok esetben akadályozó munkájának megjavításáról, egyidejűleg megkezdje minden bányaüzemben a legény- és leányszállások felülvizsgálását, körülményeinek megjavítását.

pedig sztahánovista oklevelet. Ily- módon 41-re emelkedett a borsodnádnsdi srfaháaovlsták száma. Ez a legtávolabbról sem kielégítő, —■ felelősek emiatt a műszaJd és a szak. szervezeti vezetők.

A műszaki vezetők a múlt év közepén még a liánovista szintet sem ismerték, az erről szóló rendelkezések az üzemfőnökök fiókjaiban bevertek.

A sztahánovistá k mellé beosztott műszaki patronálők nem látták el feladatukat. Sztanlk Zoltán műszaki vezetőt Kormos Lajo3 sztabánovlsta hengerész patronálásársl bízták meg, de semmi segítséget sem adott neki. Ennek következménye, hogy Konnos — piti már 1951-ben megkapta a sztahanovista okleveleit — azóta som tudta a Jelvényt is kiérdemelni.

Példát mutat a műszaki dolgozóknak Varró Kálmán, az acélmű üzemfőnöke,

áld nemcsak a rábízott Vámos Nándor olvasztárral foglalkozik, hanem az üzem minden dolgozójának nagy segítséget ad. Ugyanígy kitűnnek az acélmű művezetői is. Nem utolsó sorban az ő érdemük, hogy

az acélmű minden olvaszt ára sztahanovista lett 1952-ben. Most azt tűzték ki célul, hogy üzemük sztahanovista üzem legyen.

A Sztahánov-mozgalom gyenge fejlődéséért hasonlóképpen felelős a szakszervezet. A műhely bizottsági titkárok fontos feladata lenne annak ellenőrzése, hogy kik érték el, vagy szárnyalták túl a sztaliáitovista szinteket.

Ennek a feladatnak egyetlen üzemrész mühelyblzoítsági titkára sem tesz eleget.

A szakszervezet elhanyagolja a sztahánovlstákkal való foglalkozást. Ennek tulajdonítható, hogy kilenc, olyan sztabánovlsta van a gyárban, akik még 1951-ben megkapták a sztahánovtsta oklevelet, de azóta nem haladtak előre még jobban.

A sztahánovista mozgalom tránt fanusftott közömbösség kihat a Rőder-mozgalomra ts. 1952-ben a darabbérben dolgozók 15 százaléka teljesített 100 százalékon alul, 44 sztahánovista közül mégis mindössze hét vállalta, hogy átodja munkamódszerét a gyengébbeknek.

Ezévben nagyobb feladatok állnak a borsodnádasdi lemezgyár dolgozói elölt is. A Központi Vezetőség november 29-i határozatában megállapított feladatok megoldása, április 4. tiszteletére tett felajánlásaik teljésí- tése megköveteli, hogy felszámolják a sztahánovista mozgalom iránt tanúsított közömbösséget.