Észak-Magyarország, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-07 / 262. szám
í ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1952 november 7. Végig kettősvágány on robognak már a misko lei vili amosok Megváltozott új életunt’, szocializmust építő munkánk egyik jellemzője, hogy megtanulunk nagy távlatokban látni, gondolkozni, megszokjuk a nagy számo' kát. Békében alkotó szabad népünk milliomos, milliárdos lett. 85 milliárdot fordítunk ötéves tervünk beruházásaira, ebitől 4 milliái'don felül a nagy magyar békeerőd; a Sztálin Vasmű létrehozására. Több mint 3 milliard — azaz: háromezer millió — forint beruházással hatalmassá fejlesztjük nehéziparunk fellegvárát, a Oióegycíri Kohászati Üzemeket. 160 millió fői intőt költöttünk a kohóépítésre, több“ százmillió forintot fordítunk a tudomány büszke bajtéka, a miskolci egyetemi város építésére. . , A milliárdokhoz, a százmilliókhoz képest szinté' kevésnek tűnik fel a 32 millió forintos összeg. De nézzük csak. Miskolcnak kb. 130 ezer lakosa van. Ha az újszülöttektől kezdve a legidősebbekig kivétel nélkül mindenkinek 246—246 forintot adnának, ez az összeg tenné ki a 32 millió forintot. Ezt a 32 millió forintot olyan beruházásra fordítjuk, ami sokkal többet jelent minden dolgozónak, mint 246 ■ forint. 32 millió forintot irányozott elő kormányzatunk a miskolci kettősvágányú villamosvasút építésére. Szerdán nagyjelentőségű állomásához érkezett az építkezés. Egész nap tevékeny munka folyt a Tanácsház-tér és a LÁEV- állomás közötti szakaszon, mindent előkészítettek az éjszakai munka sikerének biztosítására. Este 9 órakor látlak hozzá a kettős- vágány újabb szakaszának bekötéséhez. Csaknem egész éjszaka tartott n munka. Hajnalban a dolgozók büszke örömmel, pihentek meg: eleget tettek a Nagy Ok' táberi Szocialista forradalom 35. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségüknek, — reggeltől ezen. a szakaszon is gyorsan haladhattak a kettős sínpáron. u vasgyárba menő mllamosok. 1890-ban építették a- miskolci villamos- vasutat. 1920-ban már „vészes híre” volt. A „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára” birtokában volt a vasút. E bos^pp és furcsa nevű vállalatot igen sok, hízelgőnek éppen nem mondható jelző kíséretében általában csak a „tröszt” néven emlegették a dolgozók. ■ A város vezetői a tröszt urainak zsebé, heti voltak. A város nagy összeggel volt adósa a tröszt kapitalistáinak, úgy táncoltak. ahogyan a trösztvezérek rángatták okét. fis mindezt a dolgozók rovására- Elavult, korszerűtlen. volt a villamosközlekedés. de a trösztnek csak a profit számítóit és a szerződések megkötésekor a város vezetői mindig eladták^ á dolgozók érdekéit. »Akik autóval jártak, mitsem törődtek vele, mennyivel korábban kell felkelnie a vasgyári munkásnak, mennyi, vei később érkezik munka mán baza a dolgozó, hogyan ázik, fázik, míg villamosra vár. milyen kínszenvedés a villamoson ■való utazás. „Aki siet, »z menjen gyalog, ne szálljon villamosra” — ez az „akasztófahumoré" szólás-mondás tükrözte akkor leg. hívőbben a- miskolci közlekedés színvonalát.• Népi demokráciánk napirendre tűzte a múlt eme bűnének felszámolását is. J949-ben vetődött jel először a kellős- vágány megépítésének terve. 1959 feb~ marjában Vebrits Lajos elvtárs közlekedésügyi miniszter Miskolcon járt, a tárgyalások eredményeként bejelentette: — Megépítjük, a kettősvágánylh Még az év nyarán, július 18-án megkezdődött az építés. 195fí-ben a Sztálin úton (volt Győri kapu) elkészült egy hét kilométeres szakasz■ 1950 őszén hozzáfogtak az aluljáró építéséhez, hogy a villa* rdnsközlekedés elkerülje a Gömöri- sOFOmpót. 1951-be n a kettősvágány a vasgyárig kiépüli, a Bajcsy-Zsilinszky áron földmunkákat végeztek. 1952'ben nagy nemzeti ünnepünkre, a felszabadulás évfordulójára az építők átadták ez aluljárót és a Baross-utcán, Bajysy-Zsi' linszky úton az Ady-hídig terjedő szakaszt. A május l-i felvonulásban a dolgozók kis koporsót vittek a sorompó modelljével, a koporsón ez a felírat volt: ..Itt nyugszik a Gömöri'sorompó.” Nem. Jellett már tizpercekig. olykor félórákig is tárakozni a sorompó elölt és félni attól, hogy a Tiszai-személypályaudvarról közben elindul a vonat. .. 1952 július 7-re a Tanácsház térig építették mdg a hertösvágányt. A legnehezebb szakasz maradt bátra. A Tizeshonvéd-utea rendkívül keskeny. Itt nem lehetett az út közepén elhelyezni a két vágányt. Uj útat építettek, ezen bonyolódik le a vasgyárból a város belseje felé tanó forgalom, így' a Tizeshonvéd" utcán csak egyirányú, a vasgyár felé tartó forgalom halad. Fenn kellett tarfani a közlekedést. Az úttest jobboldalán ideiglenes vágányt fektettek le. A mérnökök és munkások , leleményessége jelentős megtakarítást biztosított népgazdaságunknak. Az ideiglenes vágányt úgy készítették, hogy amikor az úttest baloldalán elkészültek az alapozással, viszonylag könnyen, egyszerűen végleges helyére húzatták a már kész vágányt. igen sok nehézséget kellett leküzdeni. Az építkezés egész tartania alatt nagyfokú volt a munkaerőhiány. Annál nagyabb ■ dicséret illeti a vasát vonal építőit, hogy ezt a nehézséget is leküzdötték. Akadályokat gördített a gyors munka elé a muh sok bűne is, A műit rendszerben nem készítetlek rajzokat arról, hol húzódnak az úttest alatt a vízvezeték, csövek, csatornák, a különböző kábelek. Először ki kellett „nyomozni" ezek helyét, . azután sok időt , és fáradságot igénylő munkával áthelyezni: A dolgozók lelkesedést győzött, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóidnak tiszteletére lényegében befejeződött a kettősvágány építése. Mit jelent ez a villamossal utazó doL gozók számára? Azelőtt egy kocsiforduló 80—85 percig tartott, ennyi idő alatt tette meg egy villamoskoési az utat a Tiszai-pályaudvartól a vasgyárig és onnan vissza. (Ha „sorompót kapott” — és gyakran kapott — az út még tovább tartott.) Most a kocsi- forduló 40—45 perc. Csaknem pontosan felére csökkent az idő, amennyi alatt a vasgyárból a Tiszai-pályaudvarra lehet érkezni. Vége a kitérőkben való ácsorgás- nak. Tovább pihenhetnek a dolgozók, hamarabb érnek haza, több idejük jut szórakozásra, tanulásra. Miskolc hatalmas arányú növekedése abban is megmutatkozik, hogy zsúfoltak a villamosok. Egyre több és több új motoros és vontatókocsit állítottak forgalomba, most a kettősvágány tovább javít ezen a helyzeten. A kocsiforrlulók fele időre való csökkenése azt jelenti, mintha mégegyszer annyi kocsi bonyolítaná le az egyre növekvő forgalmat. A Baross Gábor-utcában a Tiszai'pályaudvar előtt folyik még a vágányépítés nagy, munkája. Akik arra járnak, örömmel látják: korszerű, megoldással biztosítják itt is a dolgozók kényelmét, a forgalom gyorsítását. Hurokvágányt építenek. jelkor alaiíú ívben haladnak majd itt a villamosok. Az utasok pontosan az állomás épületének bejárata előtt száll hatnak majd le. Egyébként igen szép térrel is gazdagodik itt Miskolc. Ezeket a munkákat is befejezik nié. ebben a hónapban. A vasgyár és Diósgyőr között 8 Tán- csics-téri kitérőt áthelyezik néhány 100 méterrel a perecesi őrház irányában. Ezzel arányosabbá válik az ottani kitérők* eloszlása, meggyorsul a forgalom. A Szemere-utca és Ilejőcsaba között most 15 percenkint közlekednek a villamosok. Ha valaki lemarad, csaknem ne gyedórát kell várnia a következő villa mosra. Már építik ezen a szakaszon az egyik kitérőt, hamarosan hozzálátnak a másik építéséhez is, a jelenleg közlekedő két szerelvény helyett bárom fogja lebonyolítani a forgalmat. 9—10 percenkint indul majd kocsi a Szem.ere-utcai, illetve a bejőcsabai végállomásról. A kettősvágányon, gyorsan robogó villamosok, a miskolci utcák forgalmának áj színfoltját jelentő autóbuszok, a közlekedés sokirányú javítása, fejlesztése arra lelkesít, hogy még jobban, áldozatosabban dolgozzunk, — virágzó jövönkért, mindannak megvédéséért, amit építettünk s amit még alkotni fogunk. A borsodi kohászati üzemek versenyében szerdán első lett: a diósgyőri nagyolrasztó és durrahengermíi, a borsodnádasdi ßnomhengermii November 5-én, szerdán a diósgyőri, ózdi és borsodnádasdi kohászok párosversenyében az alábbi eredmények születtek: NAGYOLVASZTÓK: 1. Diósgyőr 2. Ózd ACÉLMŰVEK: 1. Diósgyőr 103.3 százalék 94.1 „ 90.6 százalék 39.6 78.2 2. Ózd 3. Borsodnádasd DURVAHENGERDÉK: 1. Ózd 100.2 százalék 2. Diósgyőr 72.5 „ FINOMHENCERDfiK: 1. Borsodnádasd 122.8 százalék 2. Ózd 98.9 3. Diósgyőr 98.6 „ Levelek özöne a bonni szövetségi gyűlés elnökéhez az össznémet megbeszélések folytatása érdekénen LIPCSE A német demokratikus nöszövet- ség lipcsei körzeti vezetősége Ehlers- hez intézett levelében kijelentette, elvárja, hogy a szövetségi gyűlés elküldi képviselőit Berlinbe, hogy ott tárgyaljanak a német egység helyre- állítása érdekében, POTSDAM Százharmincezer potsdami polgár nevében 235 küldött követelte a potsdami békeértekezleten az össznémet megbeszélések folytatását. A küldöttek levelet írtak Ehlersnek, a bonni szövetségi gyűlés elnökének. Kijelentették: elvárják, hogy a. szövetségi gyűlés képviselői magukévá tegyék a népi kamara kezdeményezését, Hasonló levelet intéztek a szövetségi gyűlés képviselőihez a rathe- novvi optikai müvek dolgozói is. SCHWERIN' A brüsewitzi gépállomás traktoristái és mezőgazdasági munkásai Ehlershez intézett levele a többi között így szól: „Most önöktől függ, hogy érvényesítsék az egész német nép akaratát. Ezért pozitív választ várunk a népi kamara javaslataira..” fi Szovjetunió szakszervezeti központi tanácsának elnöksége táviratot intézett a CGÍ-hez fitain Le Léap letartóztassa ügyébeo A Szovjetunió szakszervezetei , központi tanácsának elnöksége táviratot intézett a CGT-hez, amelyben szó. lidarítását fejezi ki a CGT-nek Alain Le Léáp törvénytelen letartóztatása ellen indított harcával. A távirat így hangzik: ,,A Szovjetunió szakszervezeteinek központi tanácsa testvéri szolidaritását fejezi ki a CGT-nek és az egész francia népnek Alain Le Léap’ha Szakszervezeti Világszövetség alelnöke és « CGT főtitkára törtvénytelen letartóztatása ellen indítót harcával. A Szov. jetunió szakszervezeteinek központi tanácsa erélyesen tiltakozik a szakszervezetek jogait lábbal tipró francia hatóságok önkénye ellen és követeli, hogy adják vissza Alain Le Léap sza. baddüpát. z - ■ A' Szovjetunió szakszervezetei központi tanácsának, elnökségé". EZ ÄZTÄN A „DEMOKRÁCIA' A Wall Street két jelöltje közül tehát Eisenhower szerezte meg a szavazatok többségét az amerikai elnökválasztásokon. Ez a választás ismét megmutatta, mit is jelent valójában az amerikai kétpárt rendszer, mit is jelent valójában az agyonreklámozott amerikai „demokrácia”. Ez a „demokrácia” mindössze annyi lehetőséget nyújt az amerikai szavazók millióinak, hogy választhatnak a Morgan és Rockefeller bankházak bizalmi embere, vagy a Dupont és Mellon monopol- érdekeltség jelöltje között. A végeredmény egy és ugyanaz: a választóknak saját szavazatukkal kell szentesíteniük a Wall Street uralmát. Ez a választás minden előzőt felülmúlt, a népámítás, a hazug propaganda és a szédelgő reklámozás terén. A nagytőke nem sajnálta a pénzt, hogy jelöltjeit „futtassa". A sajtó, a rádió, a televízió úgyszólván szünet nélkül a Wall Street e két megbízottját „népszerűsítette“. Ez a „népszerűsítés“ a leg- izléstelenebb, s a legprimitívebb módon történt. A jelöltek az újságok fényképein, s a televíziós ké. szülék vásznán állandóan mosolyogtak, kisgyermekeket öleltek keblükre, „egyszerű amerikaiakkal ráztak kezet”, bemutatták új nyakkendőjüket, vagy új panamakalapjukat, vagy a hírhedt Coca-Colát itták. Figyelemre méltó vonása volt ennek a választási kampánynak az, hogy mind Eisenhower, mind Stevenson, a kezdeti próbálkozástól eltekintve, igyekezett nem ál- lást foglalni a döntő politikai kérdésekben. Egyebekben mindkét jelölt mindent hajlandó volt megígérni. A választási demagógia mértékére — de egyben az amerikai nép igazi hangulatára — jellemző az a tény, hogy Eisenhower a választási knmpány utolsó heteiben szavazatszerzési célokból szemérmetlen cinizmussal a békés koreai rendezés híveként próbálta feltüntetni magát. Eisenhower „győzelmére” csalt az amerikai nép adhatja, meg az igazi Választ: a haladó erők összefogásával fs a békeharc fokozásával. \ rndabányai vasércbánya udva. **rának kapus-fülkéjében öten ülnek 'együtt. — Józsi bácsi, most már arról —■ beszéljen, amikór Lenin elvtársat látta — kéri a bánya egyik fiatal münfiása Fajkis József elvtávsat. — Várj türelemmel, ahhoz, előbb ismerni kell az előzményeket. Szóval, a monarchia IX. gyalogezrede a Jablonkai- hág ónál ütközetbe került a cár •katonáival. Igen nehéz helyzetben voltunk- A tiszt "urak’1 rettentően tud. ták kardjukat csörtetni, — ha nem volt ellenség a közelben. De amikor azután látták, hogy bajra fordul a dolog, úgy menekültek, akár a patkányok. Mielőtt elszaladtak volna, kiadták a parancsot, hogy minden har. madik lövészárokban visszamarad egy-egy katona, az a kötelessége, hogy fedezze a többiek visszavonulását. Engem is kijelöltek, ott kellett maradnom. I Elgondolkoztam. Két eshetőség van, vagy meghalok üt, vagy fogoly leszek- i Csupa sir volt minden, ködösé’eső csepergett az ember nyakába, ujjába, a víz végigcsurgott testén. Átkoztam mindent, hogy miért kell nekem itt lennem. Kik vagyunk itt a katonák között? Munkások, szegényparasztok, néhány szegény tisztviselőféle. A gazdagok —- mind alkalmatlanok voltak a frontszolgálatra. Pénzzel váltották meg magukat a lövészároktól, bentiünket hajszoltak n vágóhídra, hogy az ő uralmukért, vagyonukért harcoljunk, haljunk meg. * J öttek az oroszok, nekem is odakiáltottak, hogy tegyem le a puskát. El is dobtam a fegyvert, miért is harcoltam volna tovább az urakért. Az is elgondolkoztató volt, ami ezután történt. Az előbb még lőttük volna egymást, most meg az orosz katonák szeretettel fogtak körül, egymásra nevettünk, kezetfogtunk. Megértettem. Ök is munkások, vagy szegényparasztok voltak. LÁTTAM LENINT! lyeknek maga is részese volt. Vjból megelevenedik előtte, hogyan bomlott ki mind, szélesebben a diadalmas vörös lobogó, amelyet Lenin és Sztálin tartott magasra, hogyan sorakoztak A hadifoglyokat Lemberg felé indították- Ahogy meneteltünk, össze, barátkoztunk az orosz kísérőkkel. Én különösen jó barátságba kerültem egyikükkel, ilég a szavakra is emlékszem, ahogy egyszer beszélgettünk — Mondd, miért harcolsz te —kérdezte. Hát te...? Metlére mutatott, amely tele volt kitüntetésekkel. — Nézd, látod ezeket? Tudod, miért kaptam? Mert a cárért harcoltam. És mi hasznom van belőle. Most már rájöttem; hogy ez a háború az urak háborúja, a dolgozó az ilyen háborúban csak veszíthet. Meghalhat, vagy nyomorék válhatik belőle. De ha meg is ússza épségben, amíg ö a hal- borúban van, odahaza a családja éhezik, nyom-~og. És amikor hazamegy— húzhatja tovább az urak igáját. Hát van ennek értelme? Én, már tüdőm, hogy nincs. Te is így gondolod? — így• , Nagyot sóhajtott. — Bizony, sehogyan sincs ez jól■ Én nem vagyok bolsevik, de egyre inkább látom, hogy csak nekik van igazuk. Ök békét akarnak, kenyeret és földet a népnek. így mondja Lenin, a vezérük. ★ A kkor hallottam először Lenin nevét, de rögtön tiszteletet, bieal- mat éreztem iránta. Igen nagy ember lehet — gondoltam —,aki ebben a zűrzavarban, a háború vérontásában és gyászában olyan bátran hirdeti és követeli a békét, a, szabadságot és. a,: emberi életet a népnek- Nagy ember, — a nép embere. • . fel milliók e zászló alá a forradalom megvívására. G ondolataiban Fehér Sándor szavai zavarják meg. Vjból *&- géti: — Lenin elvtársat hol, mikor láttad, mondd...'! — Hát nem hagyjátok végigmondani? Hosszú utazás után a Nladi- vosztoki gyüjtőtáborba érkeztünk. Sűrűn jártak nálunk az eszer, meg men- sevik agitátorok. Egymást felváltva üvöltöztek, hogy akkor lesz jó mindetit ha hozzájuk csatlakozunk. De eljöttek hozzánk a bolsevikok is, nem engedték, hogy a munkásárulók, a forradalom ügyének árulói hálójukba kerítsenek minket- Sok mindenre tanítottak bennünket a bolsevikok, nagy örömmel fogadtuk őket, láttuk, hogy kemény, határozott, erős akaratú emberek, a nép ügyének harcosai. Figyelmeztettek minket: ne hallgassunk az árulók szavára, mert ha az ellen forradalmárok félrevezetnek bennünket, olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy gst parancsolják: a nép ellen fordítsuk a fegyvert. Léittuk, hogy igaz emberek, megértettük kötelességünket. 4 februári forradalom után a vörös gárdistákhoz csatlakoztam én is. * I Q1 "J októberében Petrográdra mentünk. Nagy erőket vontak ott össze xJLi a fehérek, de a bolsevikok is. Őrjáratban cirkáltunk az utón. —< Egy ilyen alkalommal találkoztam Leninnel. Meghatódik, hangja is megremeg. Ez a nagy találkozás dédelgetett emléke, amire nagyon büszke. Kevés magyar dolgozó van, aki elmondhatja} hogy látta Lenint. — A burssujok, az őket kiszolgáló mensevikek és eszerek Lenin elv- társ életére törtek. Ismét illegalitásban kellett rejtőznie. De amikor közeledett a burzsoáziával, a földesurakkal való nagy leszámolás napja, visszatért Petrográdra. Életét kockáztatta a népért, miértünk is. A fehérek mindent elkövettek, hogy felkutassák, elfogják. A spiclik, a kémek, a provokátorok egész csordája futkosott, nyomozott utána. Egy orosz vörösgárdistával jártnka várost- Ahogy az egyik utón megyünk, társam hirtelen megáll, arca boldogságtól sugárzik, szeme felcsillan, mereven néz előre. Hirtelen ■ hozzám fordul, erősen megmarkolja ka. romát és ujjongva súgja fülembe: — Lenin. É TJVffcí* elvtárs kis időre abbahagyja. n>beszédet,zehnereng. .1 kapus. 1 fülke ablakán az udvarra néz, de nagyón-nagyon messzire lát- A múltat idézi, azokat történelmi dicsőségű eseményeknek emlékét, ame'.n is abba az irányba néztem, ahová az előbb ö tekintett. Soha nem felejteni el. Gyors, biztos léptekkel haladt Lenin. Arca komoly, elgondolkozó volt. Ruházata egyszerű. Erő, bátorítás sugárzott arcáról, egész magatartáséiból. És valamilyen különös módon erősen éreztem azt is. hogy. mennyire szeretminket. Hirtelen befordult, alakja,eltűnt egy szűk mellékutcában. Mi óvatosan utána mentünk. Tudtuk, hogy a.fehérek halálra keresik, el voltunk szánva, hogy életünk feláldozásával is megpédjük, ha esesetleg. most törnének rá- > Mindenünnen a halál leselkedett feléje — és mégis milyen biztosan megy... Tudta, hogy a nép szereti, a nép megvédi, ltizott a népben, a nép erejében. Akit a n^P szeretete kísér, azt nem érheti bántódás. L* ajkis elvtárs elhallgatott. Ünnepélyes csend van a kis szobában. Jó darabig egyikük sem szól semmit. Fehér Sándor hangja töri meg a csendet: —. Boldog ember, aki látta Lenint. Boldog, aki résztvehetett a nagy forradalomban és boldog p- a sok-sok .millió ember, akinek életét ez a forradalom megváltoztatta, akik szabadságot, igazi életet kaptak a . forradalomtól.
